Pandus tényleg révbe ért, egyre édesebb és okosabb - és egyre csintalanabb. De egyáltalán nem tudok rá igazán haragudni, ránézek arra a kerek pofijára, a két gomb szemére, és elolvadok.
Kár, hogy nem tudtok menni a talira, Tas is élvezné biztosan,annyira jó a hely.
A toklásztól én is nagyon félek, a kertben állandóan sasolom, hogy van-e valahol, és irtom minden erőmmel.
De aranyos vagy, köszi, de Pandussal a második felére már nem járunk. Titivel voltam néhány kiállításon, akkor nem tudtunk menni. És az az igazság, hogy a foglalkozások végére midnig nagyon elkezdett bicegni a jobb első lábára. Ez a probléma azóta van, mióta ismét az enyém. Már voltunk orvosnál vele, nem látott semmit. A héten elviszem egy szakorvoshoz, mert a végére kell járnunk. Vagy megütötte valamiben, vagy kéne plusz kalciumot kapnia. Nem tudom, hogy amikor nem nálam volt, mivel etették, mit kapott. Az biztos, hogy amikor kihoztam a menhelyről, a száraz tápot egyáltalán nem ismerte. A szájába vette, mert kiváncsi, aztán kiköpte. 2-3 napba került, hogy megegye. Szóval inkább nem akartam terhelni tovább a sok rohangálással - mert azért rohan ezerrel, még ha fáj is a lába. Talán ősszel nekifutunk újra, bár nincsenek hosszabb távú vizsga- és suliterveim vele, sajnos erre nem marad elég időm. Megtanulta az alapdolgokat, már szépen jön pórázon, behívható (illetve nem tudom magamról lekaparni :-), persze nem is akarom.
Mi tegnap Algyőn jártunk repüléstörténi emléknappal egybekötött gyereknapon és ismét a magyar fajtákat (ám most csak a pásztorkutyákat) népszerűsítettük egy bemutató keretében. Kiváló volt a hangulat, a társaság, nem beszélve a csülkös bablevesről és a nyárson sült rackáról, amit sztem sosem feledünk ;) Én kutyát nem vittem, csak Gábor, viszont a komondort kölcsönbe kapott kutyával én vezethettem fel. Nagyon jó fej kutya Agyar, így működtünk együtt:
Teljesen igazad van. Régebben nem volt ennyi sátor, és valahogy lehetett közlekedni. Most már csak ugrándozva és kúszva lehet megközelíteni a ringet, a ring bejáratánál lévő sátrakban evés-ivás, zsivaly, ami a kutyákat nagyon zavarja. Én is próbáltam úgy állni várakozás közben, hogy nyugi legyen. Titi is elég udvariatlanul viselkedett délutánra már, elege volt az egész napi várakozásból. Ő úgy döntött, hogy inkább a szukákkal foglalkozna intenzívebben, emiatt volt egy kis összetűzése velem :-))
Én is gratulálok a győzteseknek és az összes résztvevőnek, jó volt ennyi új arcot megismerni, és a régiekkel újra találkozni.
A vasárnapi versenyhez mindenkinek nagy gratula, és bocsi, de olyan rosszkedvű volt a Sang-po, és olyan szűk volt a ringbejárat, egyébként felháborítóan amatőr volt az egész felosztás, elrendezés!!!!!!/
hogy senkihez sem tudtam odamenni a verseny végén. Meg az a francos eső is, persze csak annyi, hogy nehogy sétáljon az én négylábúm a füvön.
Két kutyának is nekitámadt, az egyik teljesen ok nélkül. Gyorsan fel is pofoztam.
Ettől persze én is zaklatott lettem, nem is éreztem magam jól lelkileg.
Most már nyugi van, kisimultam, várom a képeket! :-)))))
Sziasztok!
