Az én borzadványos reklámlistámat az a bizonyos vízkőoldó vezeti, ("a legjobb módszer a tisztításra ha kidobom.... ezentúl mindig ezt használom.....")
Na már most, ha a fürdőszobámat fél évig nem takarítanám tényleg így nézne ki de akkor vagy hányingert kapnék, vagy buldózerrel mennék neki.
A másik, a Dosia az egyszerűen borzalom.
Viszont ami valamennyire tetszik, (bocs az offtopicért) az a Soproni Ászok.
És szerintem az oldalradülős macireklámok, meg a folytatása is jó volt egészen addig, amíg a Geszti írta azokat és az Alföldi szerepelt benne.
Nemtom mellik söré, mert úgy fölbosszant, hogy elfelejtem a nevét is!
A budireklám idegesít föl. Mint egy rossz pornófilm.
Nem csak rossz, OCSMÁNY!
Hogyan lehet sört reklámozni egy vizeldével?
Vagy ez a reklámozó bosszúja: olyan a sör, mint ami ezen a helyen folyik?
És a marhák még táncolnak is közben! Na megnézhetik egymáson az eredményt!!!
Szerencsére, mivel ritkán tévédzek, nem zavarnak ANNYIRA a TV-reklámok. Nade a rádió! Reggelente sajnos mindig meghallgatom a híreket, és néha becsúszik egy kis reki is. Például:
-Asszonyom, valami baj van a kocsijával?
-Nem indul!
-Akkor vigye a Nemtommijen Servicébe, és olyan faszagányosan megcsinyájják, hogy csak na!
Kérdésem: HOGYAN VIGYE ODA AZ A SZERENCSÉTLEN, HA ECCER NEM INDUL?!
Marketingesként én is láttam már egy két dolgot a reklám készítéséből, de egyet nem értek. Hogy lehet, hogy ugyanaz a cég egyszer egy nagyon jó reklámot fogad el, egyszer pedig egy hányingeresen sz@rt?
Ld. MATÁV: az állatos (pingvinek sorban: vége a sorbanállásnak vagy ilyesmi) nagyon szuper volt, ez a madarat lehet vele fogatni viszont...
Régebben én is láttam egy jót a német adók valamelyikén.
Két autó versenyzett egy F1-es pályán, az egyik egy sima utcai, míg a másik az F1-es merci volt. A versenyben az utcai változat győzött. Mikor megálltak a kocsik, kiszálltak a vezetők. Meglepetés: Az utcaiban Sumi bátyó döngetett, míg az F1-esben asszem Becker koma nyomta a pedálokat. Sumi lesajnáló mosollyal nyugtázta a győzelmét, mire a teniszkirály csak annyit mondott: Legközelebb teniszezni megyünk.
Ez a reklám is szellemes volt. Anélkül érte el a célját, hogy erőltetett módon nyomta volna le a nézők torkán az infót.
Hol vannak ezek a reklámok a magyar piacról?
Ez viszont tetszett (nemet RTL-en):
srac hajt az uj BMW roadstereben.
Radiomagno: "Oh, Lord, won't you buy me a Mercedes Benz" (gyk. J.Joplin)
Duhosen teker a szalagon.
Radiomagno: "My friends all drive Porsches"
Erre a srac kivagja a kazettat a kocsibol...
Kedves mindenki! Azt olvastam, hogy itt a kedvenc, és nem kedvenc reklámokról is lehet nyilatkozni.
Nem is oly rég láttam a TV-ben egy fantasztikus reklámot (mely oly sok társa között kedvencemmé avanzsált), ahol a gyermek előszőr a WC-vel került intim kapcsolatba, majd az asztalról történő ivás következett, de mikor azt hittem, hogy itt megáll az ész, jött a földről való evés. A kis lurkó ebben is hozta a formáját. A nagyi persze majdnem megkattant a kiscsávótól, de ekkor színre lépett anyu, aki bársonyos megnyugtató hangján közölte, hogy nincs veszély, a család biztonságban van, hiszen BREF van a házban. Ezzel feloldotta a már-már bénító félelmet, és a biztonság meleg ölelő karjaiba taszította a családot. Minden megvolt fokozódó helyzet, katarzis, és anyu is feltűnt, mondhatni in médiász rés.
Miután végignéztem, rá kellet jönnöm, hogy én sem a budiból, sem a földről nem kívánok enni (azért ha valami értékes étek kihullik az asztalra, még nem esem kétségbe és beharapom) így valahogy leküzdöttem a már rajtam is elhatalmasodó rettegést (melyet a becses termék megvásárlásával kellett volna enyhítenem), és megnyugodva konstatáltam, hogy valószínűleg soha büdös életben nem veszek BREF-et. Valahogy megleszek nélküle.
Élj veszélyesen!
A következő trónkövetelő, kedvenc reklámeposzaim között, az a rexona reklám, melyben egy törékeny, ámde furfangos sittes csajszi megvezeti az őtet mindenféle izzadásmérő masinával felszerelkezve faggató inspektorokat. Nem pite a csajszi, de a végén kiderül, hogy nem az abszurditás határát súroló önkontroll tette lehetővé számára a –minden bizonnyal súlyos büntetéstől való- megmenekülést, hanem a REXONA POWDER..biszbasz mittom én mi. A reklám számomra teljes mértékben bizonyította, hogy milyen mindenapi haszon származhat abból, ha valaki ezt a testápolási szert a kezére kenegeti. Mondtam is az asszonynak: Aztán ha az akárhányas zónába akarnál illetéktelenül tartózkodni, előtte el ne felejtsél ilyen löttyöt venni!
Ennél még tán a trópusi meleget hányaveti könnyedséggel leküzdő titkárnőjelölt is jobb volt, aki a spray-nek köszönhetően minden akadályt leküzdött, és felvételt nyert az izzadást oly kevéssé preferáló munkahelyre.
Egy dolgot remélek. Mégpedig, hogy ezek a látványos, ámde silány reklámok másnak is szemet szúrnak, és az adott termék nagyívben történő elkerülésére ösztönzik a vásárlók értelmesebbjét.
Bocs, hogy csak most reagálok, de pár napig nem olvastam az Indexet.
Anteris: most épp Blend-a-med fogkrémet használok, de nem a reklám miatt (itt Finnországban úgyse látni :-) ), hanem mert ez vált be azok közül amelyeket ott lehet kapni ahol vásárolok. Azt hiszem mindegyiket reklámozzák, de nincs köztük igazi különbség.
Egyébként célszerű legalább az első pár alkalommal odafigyelni, akkor rögtön látni hogy mivel akarnak etetni. Persze az általános műveltség kell ahhoz hogy ne tudjanak átverni.
És még valami: a szocializmusban nem volt sok tv-reklám, lehet hogy rájöttek, ugyanannyit ér ha semmit nem reklámozunk mint ha mindent agyba-főbe.
A kereskedők pedig szintén nézik a reklámokat így szinte csak az agyonreklámozott dolgokat lehet kapni, pedig van rá példa hogy egy termék úgy lesz népszerű hogy pl. olcsóbb (mert nincs reklámköltség!), ilyenek pl. a tv-shopos dolgok piaci változatai (állandóan nyomják a reklámot, bazi drága a cucc emiatt, közben meg néhány maszek legyártja a töredékéből ugyanolyan minőségben és árulja a piacon olcsón).
Artenis és Han Solo vitatkozott arról hogy a mennyiség e a lényeg.
Artenisnek volt igaza - egy reklámnak is megvan az élettartama. Ha már megunta a néző akkor a reklám elkezd rombolni, a hatása átfordul negatívba.
A nagy kritikahullámok között nem árt tudni, hogy miképp készül egy reklám: A cég marketingese be akar vezetni egy új terméket vagy észreveszi hogy nyomul a konkurens, esik a részesedés, vagy egyszerüen csak itt az ideje reklámozni mert kezdik elfelejteni az emberek a terméket akkor a vállalat eldönti - kell a reklám. Ekkor megbízzák a reklámügynbökséget csináljon egyet. Vegyük az új termék példáját. Itt az első lépés nem is a reklám, hanem egy felmérés, vajon életképes lesz e a termék (piackutatás, stb). Ha igen, akkor kellenek adatok magáról a piacról, be kell pozicionálni a terméket ((kinek szól, mennyiért, stb). Ha ez megvolt, akkor az adatok alapján írnak egy úgynevezett kreatív briefet ami tartalmazza az összes eddigi tudnivalót. A szövegíró ezalapján kitalálja a reklámot, a grafikus pedig a dizájnt. Elkészítik a munkakópiát. Készül néhány variáció, amit elkezdenek tesztelni. Kiválasztják a leghatékonyabbat és ezt elkészítik forgátásostul, színészestül. Egy jó reklám belekerül 15 milcsibe is. Viszont a legtöbb reklám behozza az árát, sőt...
Mr Wrigleytől kérdezték egyszer egy vonaton hogy minek ez a sok reklám, amikor a cége hatalmas nyereséget termel, egyre fejlődik, piacvezető. Erre MR. W visszakérdezett hogy mennyivel megy a kocsink. Úgy nyolcvan mérfölddel jött a válasz. És ha lekapcsoljuk a kocsinkat a mozdonyról, akkor mennyivel megy majd?...
Még a reklám egyik legnagyobb embere David Ogilvy mondta: Az ókori görög demokráciában két szónok is nagy sikereket ért el. Amikor Dekritosz szónokolt az emberek azt mondták: De jól beszél. Amikor Faresztidész beszélt a háború szükségességéről azt mondták: Gyerünk Fülöp király ellen!
Monthy
Én meg azokat irigylem, akiknek legnagyobb gondjuk, hogy lassan szárad meg a körömlakkjuk. Meg hogy lehangolóan néz ki a hajuk. Arra nem is gondolnak, hogy a sok vacak szinezéktől meg egyéb pancstól, amit rákennek?
Engem leginkább az olyan reklámok idegesítenek, amelyekből a gyanútlan néző (pl. egy gyerek!) rosszat tanulhat. A rossz helyesírással vagy mondatszerkesztéssel beszélők vagy az ilyen Mirinda típusúak ("Kösz apu" "persze, hogy a kádban vagyok").
Ezek sokkal veszélyesebbek, mint a buta másik mosópor, vagy a félsz a foltoktól vagy a madarat lehet vele fogatni hülyesége, primitívsége.
Én attól fexek ki, amikor megjelenik Kate Moss (külön topicot érdemelne, hogy emmeg hogyan került a manekenek közé), megrángattya pár szál vacak haját, majd kijelenti, hogy a nemtommijen sampontól ilyen klafa, és hogy ő esztet MEGÉRDEMLI. Mi az, hogy megérdemli? Mé?
A sok reklam kozt vannak kifejezetten undoritoak es teljesen ertelmetlenek is! (es nem csak azok mikor a nedvszivokepesseget targyaljak reszletesen az esti mese szuneteiben :-)
Egyik reklám sem tudja tönkretenni a napomat. :-) De az vitathatatlan, hogy vannak kifejezetten idétlen, bosszantó, unalmas, ellenkező hatást kiváltó, rossz reklámok.
Például majdnem az összes fogkefe és fogkrém reklámmal így vagyok, egyszerűen hazudnak.
A legunszimpatikusabb reklám nálam most a Ria intimbetét. Azt hiszem valami ilyesmi a szlogenje: `próbálja ki ön is`. Mintha nemtől függetlenül szólna ez a felszólítás.
Nekem lidércnyomásos élmény volt, mikor láttam azt a reklámot, amiben a kisfiú férfihangon beszél, de még mostanában is szabályosan rosszul vagyok tőle. Borzalmas gusztustalan, nem hiszem, hogy létezik nő, akinek tetszene, hogy egy férfi bármiben is hasonlítson egy kisbabára.
Pedig a TIX jó mosópor ( most még)
A selyemsonka változatlanul finom (meg drága)
a Danon túró rudi is finom (már régóta)
És a Kaiser is tényleg jó sör (a hülye reklám ellenére)
