Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Egnap a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kálvin téri épületében jártam egy rendezvényen. Maga az épület nagyon szép, el is gyönyörködtem benne, de a célnak nem túlzottan alkalmas, Sok, egymásból nyíló terem, amibne jól el lehet tévedni, meg is tettem.A falak, a függöny, és főleg a kályhák igazán szépek, de nem ez a fő egy könyvtárban. Aztán hazafelé menet megláttam egy táblát, amiben az szerepelt, hogy ez eredetileg Wenckheim-palota volt.
Sajnos, eddig nem ismertem, pedig érdekesek a témái. Abban igaza van, hogy kevéssé ismerjók a szomszédos népek irodalmát, lenne mit pótolni. Abban is, hogy elég erős a kultúra iránti érdeklődés, mind a múzeumok, mind az olvasás éjszakája rendezvényen sokan voltak, és jelentős részük fiatal.
Múlt vasárnap láttam a Vörös Oroszlán monodráma változatát. Érdeklődéssel vártam, mert csak nehezn tudtam elképzelni, milyen is lehet. Először is bonyolult, több korszakot átöleleő a cselekménye, másodszer meg a főhőse férfi, aki az élet sok változatát ismeri meg, a monodrámát pedig Venczel Vera mondta. Kellemesen meglepődtem, mert nagyon jó előadást láttam. Rajtam kívül másoknak is ez volt a véleménye, mert teltházas előadás volt.
Most forgatok egy rövidfilmet. Van benne minden, ami kultúra. :)
A film Peter Greenaway brit filmrendező stílusát vette alapul, a monológot Friedrich Nietzsche szövegek alapján írtam, 7 híres festményt elevenítek meg benne, 2 híres magyar színész játszik benne, és barokk kastélyokban forgatunk.
Tegnap láttam egy Rács című tévéjátékot, a huszadik másodperc után rájöttem, hogy ez a Három királyok csillaga c. Jókai kisregény eléggé szabad átírása. Ezzel együtt egész jó volt.
Köszönöm, hogy ilyen pontosan idézel! Azt, hogy Walesben megvn (vagy legalább megvolt) a bárdok emlékeztet, zerb Antal regényéből, a Pendragon-legendából ismerem. Most már anyanyelvükön tudhatják a walesiek, mit írt róluk egy magyar költő. Szó mi szó, érdekelne a véleményük.
(Amikor még kicsi leányka voltam, az első vers ami lázba hozott, és nagy élvezettel felolvastam az öcsémnek, a Fülemile volt, a második pedig, kicsit már nagyobb koromban, A walesi bárdok...)
A youtube-on megtaláltam a 2012-es magyar előadást...Mécs Károly mondja a verset...
"Karl Jenkins nagyszabású kantátát komponált Arany János A walesi bárdok című balladájára. Az Arany-ballada dramaturgiáját híven követő művet most a Carnegie Hallban is bemutatják.
A zeneszerző 70. születésnapjának alkalmából jövő hétfőn a New York-i Carnegie Hallban is bemutatják a walesi születésű, világhírű brit komponista, Karl Jenkins Arany János balladájára komponált, A walesi bárdokcímű nagyszabású kantátáját. A mű híven követi az Arany-ballada dramaturgiáját, a színen sorra jelennek meg a velszi lakoma résztvevői, és a montgomery-i vár tövében újból felparázslik egy titokzatos máglya.
Az ismert Arany-ballada üzenete örök érvényű: mindig voltak és lesznek olyanok, akik akár életük kockáztatása árán is szót mernek emelni a szabadságért. Az új kantáta a zsarnoksággal, a bármilyen elnyomással mindenkor szembeszegülni kész, bátor emberi kiállás, a civil kurázsi dicsérete.
A walesi bárdok három nyelven
Ez lesz a zenemű amerikai premierje, amelynek védnökei Károly walesi herceg, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Jim Parc Nest, Wales fődruidája. A zeneszerző is az előadás díszvendége lesz, a kantátát ezúttal nem ő vezényli a 2800 néző befogadására alkalmas Stern Auditórium Perlman színpadán.
Jenkins a világ egyik leggyakrabban játszott kortárs zeneszerzője jelentette ki az MTI-nek nyilatkozva Irinyi László, a Concert Masters International (CMI) koncertszervező cég ügyvezető igazgatója.
A walesi származású komponistát Irinyi kérte fel, hogy írjon szimfonikus zeneművet Arany János balladájára. A kantáta világpremierje 2011. június 21-én Budapesten a Művészetek Palotájában volt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a MÁV Szimfonikus Zenekarral, majd bemutatták Walesben is, a legrégebbi walesi művészeti fesztivál nyitóhangversenyén.
A mű érdekessége, hogy három magyar, angol és walesi nyelven is előadható. Az angol fordítást a nemrégiben elhunyt Zollman Péter készítette. Az eredeti Arany-költeményről walesi fordítást is készíttetünk mondta a CMI igazgatója. Az előadásban egy szimfonikus zenekar és öt szólista mellett egy közel 300 fős vegyeskar fog részt venni, amelynek tagjai Új-Zélandról, Hongkongból, Franciaországból, az Egyesült Államokból és Magyarországról érkeznek New Yorkba tette hozzá.
A 70-es évek Montreux-i Jazzfesztiváljainak üstököse zenéjében hatásosan elegyíti a klasszikus és könnyűzenei megoldásokat, az eredmény pedig egy rendkívül élvezhető, szerethető muzsika, amelynek harmonikus, tiszta dallamvilága, valamint fúvósok és ütősök valóságos hadát felvonultató izgalmas ritmusai szinte magával ragadják a hallgatóságot, amely a budapesti világpremier alkalmával felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte az Arany-mű ihlette nagyívű alkotást, mely a magyar és a walesi történelem ismert mártírjainak és névtelen szabadsághőseinek kíván emléket állítani
A magyar kultúra napjának előestéjén bemutatandó produkció magyar szereplője a Dunaújvárosi Egyesült Vegyeskar lesz. Az előadás előkészítésében a Distinguished Concerts New York partnerei a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja és New York-i Magyar Ház is, ahol a koncert előestéjén fogadást adnak a zeneszerző tiszteletére. Az eredetileg magánkezdeményezésként indult projekt élvezi a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatását is.
Irinyi László elmondta, hogy a Carnegie Hall után Karl Jenkinsnek május 9-én Londonban és október 6-án Budapesten is lesz jubileumi születésnapi koncertje. A walesi bárdok zenéje mindhárom előadáson felcsendül."
Érdekes hírt hallottam a rádióban ma reggel. Eszerint egy jónevű zeneszerző (sajna, nem jegyeztem meg, hogy hívják) felkérésre kantátát írt a Walesi bárdok c. balladából. A mű érdekessége, hogy angolul, mgyarul és walesi nyelven is előadható. Ez utóbbira azért még le kellene fordítani a verset, remélem, előbb-utóbb sikerül.
Meg a Mici néni két életéből is lett színpadi darab. Amerikai film esetén még az Esőemberből lett színpadi átirat,de azt hiszem,ott nehezen tudnék elvonatkoztatni az eredetitől.
Ha már filmekről esik szó, érdekelne, vajon miért van az, hogy egyre több filmből írnak színpadi művet. Hamarjában a Shirley Valantine, a Római vakáció, illetve a Van, aki forrón szereti jut az eszembe. Magyar filmek közül meg a Hattyúdal.
Sajnos, csak későn fedeztem fel, ezért csak az utolsó félórát láttam belőle. Döbbentem fedeztem fel, hogy az egyik főhőst Básti Lajos szinkronizálta. Némi csendes derűvel nyugtáztam, hogy a franciák fővezére föltette az Arany János-i kérdést: Szalad az ellenség, mit csináljunk vele?
Ha már filmekről esik szó: bosszantanak a filmek folytatásai. Nem is az olyanokra gondolok, mint az Alien vagy a Drágán add az életed sokadik folytatása, hanem pl. a Piszkos tizenkettőé. Lee Marvin nagyon megöregedett, és ez a film csak árnyéka az elsőnek, még utánérzésnek is gyenge, félóra után gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára. A Hét mesterlövész újra nyeregben vagy valami hasonló című akármit pedig csak tíz percig bírtam. Senkinek nem tűnt fel a forgatókönyvírók közül, hogy abból a bizonyos hétből négy meghalt, az ötödik meg visszament gazdálkodni? Ez a folytatás olyan, hogy magamfajta érző lélek megborzad a láttára. A Délidőben folytatását meg se néztem, és ezt alighanem nagyon jól tettem.
Az én emlékeim kissé régebbiek. Középsikolában tanultunk filmesztétikát, bár csak heti egy órában. Ennek keretében azonban moziba is vittek minket. Ott láttam a Hamlet orosz filmváltozatát. Isten bocsá' de jobbnak tartottam és tartom, mint az angolt. Ha már dráma fimrevitele, az Othelló is tetszett. Nagyszerű történelmi filmnek tartom a Hajókkal a bástyák ellen-t, ami a napoleoni háborúk idején játszódik. No meg volt egy jópofa filmvígjáték, az Autót loptam. Az újabbkori kedvenc az Ötvenhárom hideg nyara. Nemrég azt hallottam, hogy a Hobbit-nak is van egy orosz változata, érdekelne, az milyenre sikeredett.
Most egy kicsit sajnálom, hogy nincs tévém...Illetve jut eszembe, a barátomnál bármilyen filmet meg tudok nézni)) Majd szépen írok egy listát a régi kedvencekről...
Az Ivánon kívül a legmegrázóbb szovjet filmélményem a Csendesek a hajnalok voltak. Akkor éppen kollégiumban laktam, és amikor vége lett a filmnek, még sokáig sírtam a folyosón.
Aztán nagyon jó emlék még a Ragyogj, ragyogj csillagom, na meg minden amihez Nyikita Mihalkovnak bármi köze volt))
Királylány a feleségem - ma este 22.00-kor a Dunán! :-))
Orosz (szovjet) filmekhez:
16 évesen nagyon tetszett a Ballada a katonáról - nem tudom,hogy most meg merném-e nézni újból, hátha már nem lenne az a fantasztikus élmény. És megrázó volt számomra a Kelet-Nyugat c. film is, bár ez a Port szerint francia-spanyol-bolgár-orosz-ukrán kooprodukció, valamint romantikus énem szerette A szibériai borbélyt is és a Vera sofőrje is abszolút nézhető, jó film szerintem.
A tulipános Fanfan kellemes-szellemes néznivaló, csak nem szabad az első változathoz hasonlítani. Sajnos, nem tudtam meg, szerepel-e benne a kedvenc mondatom. Madame Pompadour tette fel a hősnőnek: Te felpofoztad a királyt? Közben befutott egy telefon, és érdekes beszélgetést folytattam egy barátnőmmel.
Sajna, az Iván gyerekkorát nem láttam. Ami azt illeti, a tévé gyakrabban adhatna orosz/szovjet filmeket. Talán el sem hiszi, aki nem látta, de jó néhány érdekes van köztük.
Szia Csimpolya! És, hogy tetszett a Tulipános Fanfan? Ammennyire emlékszem, gyerekkoromban majd minden évben játszották a tévében a Királylány a feleségemet. Nagyon szerettük!
És most eszembe jutott még egy FILM, amit nagyon sokszor láttam akkoriban: Iván gyermekkora
Az alant leírt véleményemet megerősítette, hogy a napokban egy francia filmet mutattak a tévében, Tulipános Fanfan címmel. A fekete-fehér változatát még Királylány a feleségem címmel játszották kb. 45 évvel ezelőtt.
Hallottam egy előadótól, hogy kimerülni látszik a filmes forgatókönyvírók fantáziája. Ezért van, hogy képregényektől, illetve számítógépes játékoktól vesznek át ötleteket, továbbá régi filmeket forgatnak újra. Az előbbire jó példa a Batman, illetve a Pókember, az utóbbit magam is tapasztaltam. Megpróbáltam megnézni a Majmok bolygója harmadik változatát, de sehogy sem ment. Még az első rész volt a legjobb, de abból is hiányzott a regényt befejező duplacsavar.
Aztán láttam új feldolgozásban a Tizenkét dühös embert, illetve a Vád tanúját. Egyik sem volt rossz, és ha nem mérem az eredetihez, alighanem jobban tetszett volna.
Egy hónapja láttam a Hobbit második részét, nagy csalódás volt, de ezt inkább nem részletezem. Úgy kell nekem, hogy az első rész után erre is jegyet váltottam, mi több, alighanem a harmadikat is megnézem.
Kb. másfél éve én is jártam a MÜPÁ-ban, nagyon tetszett. Csak nézegettem, délelőtt nem volt koncert.
A Vörösmarty téri vásár pedig jobban tetszett volna, ha az előző évieket nem láttam volna. Persze, lehet, hogy ez is olyan, mint a tévé vagy rádiókabaré: a tavalyi jobb volt. A vásárból elfelejtettem megemlíteni két, igazán csodaszép cserépkályhát, az egyikük bordó, a másikuk fehér csempékből épült fel. Azt hiszem, a legtöbbünk szívesen hozzábújt volna. Tavaly volt egy nagyon tetszetős betlehem is, nem álltam meg, és elszavaltam József Attila: Betlehemi királyok c. versét, pontosabban annyit, amennyire emlékeztem. A szereplők tetszéssel hallgatták, a járókelők pedig szernecsére ügyet sem vetettek rám.
Én tegnap a MÜPA-ban jártam (életemben először) Zséda-koncerten. (A koncert számomra feledhető volt, azt mégis elismerem,hogy Zséda remek énekesnő, minden hangot, hajlítást stb. el tud énekelni, van néhány dala, amit szeretek,de ennyi elég volt.) A MÜPA, mint épület belülről sokkal jobban tetszett,mint kívülről, tetszettek a hatalmas terek, a letisztult formák, a mozgólépcső, a nagyon kényelmes lépcsők (amióta a bal térdem időnként "vacakol", figyelek az ilyesmire is...:). Nagyon színvonalas kivitelében az ingyenes magazinjuk, egyszóval nem bántam meg a látogatást. Jópofa a szánkókból álló karácsnyfa és értem,hogy miért azzal a színnel van megvilágítva,amivel (szponzor), de technikailag biztos megoldható lenne az is,hogy időnként váltakozzanak a színek, legyen benne pl.zöld is. Bent az előtérben is van feldíszített fa, kis, fából készült szánkók a díszek, ötletes dolog:)
Vidéki rokonaimmal voltam,akik előzőleg jártak a Vörösmarty téren és a Bazilika előtti téren a karácsonyi vásárban, nekik tetszett, ittak puncsot meg forralt bort, bár a 19 éves nagylány előzőleg Bécsben is volt és neki az "jött be" igazán.
Ma délelőtt meglátogattam a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt. Csalódott vagyok egy kicsit, mert eddig sok és szép kézműves terméket láttam. Idén inkább etetni-itatni akarták a jónépet, ezért aztán kellemes töltöttkáposzta és forraltbor illat terjengett. Viszont jó néhány olyan holmit láttam, ami súrolta a giccs határát. Már-már elcsüggedtem, de aztán láttam néhány csodaszép árut
is. Nagyon szép notesz, illetve naptárfüzeteket láttam, olyan bőrkötésben, hogy hosszan csodáltam. Az azért sejthető, miért nem vettem egyet sem. Aztán néhány bőrtáskát. Ezek közül a legjobban az tetszett, ami olyan volt, mint a klasszikus orvosi táska, csak éppen barna színű. Az árát látva (169 euro) rezignáltan legyintettem.
Nagyon sok óvodai csoporttal találkoztam. Ezek egyike valami nemzetközi ovi lehetett, mert copfos kínai kislány és szurokfekete apuka is volt köztük, és mindenki angolul beszélt. Kivéve az egyik pultnál, ahol az ostor szót azonnal magyarul mondták. Kedves látványt nyújtottak.
Azt hiszem, nagyon korán érkeztem, mert sok árus csak dél körül kezdett kinyitni. Eddig csak öt óra körül nézegettem, végre egyszer természetes fénynél szerettem volna látni. Villanyfénynél azért hangulatosabb.
Dél körül megettem egy szál kolbászt, de nem nagyon érte meg az árát. Részint hideg volt, részint jellegtelen ízű.
Szinte mindenhol szólt a zene. Meg kell hagyni, a legstílszerűbb a Pálinka, szerelmem légy hát enyém szövegű volt, mert sok helyen árultak ilyet.
További jó hír, hogy jó néhány érdekes és ritka DVD is kapható volt.
Nagyon is jól emlékszel, tényleg volt egy Zebe-zaba nevű konzerv lekvár, aminek világszerte óriási reklámot csaptak. Az egyetlen kifogásom az volt ellene, hogy lekvárt vagy befőttet nem nagyon szokás lezárt konzervdobozban árulni, inkább üvegben, hogy a vásárló lássa, milyen guszta. Persze az is igaz, hogy ezt a lekvárt jobb, ha nem látták. Az összetétel ugyan 1:1 arányban volt, de úgy. hogy egy egy sütőtök, egy cseresznye. Mármint 1 darab cseresznye...
A színészgárda tényleg figyelemre méltó, és a szereplők szinte lubickoltak a szerepükben. Zsurzs Éva pedig kitűnő rendező, akkor volt a legjobb, ha irodalmi alapból dolgozhatott. Megnéztem a rendezései listáját, és nagy örömmel olvastam, hogy a Helység kalapácsát is ő rendezte. Szerintem az is remekbe sikerült, mindig szívesen nézem, illetve nézném, ha adnák.
A Sakál napjához nem tudok hozzászólni,se filmben,se könyvben még nem volt hozzá szerencsém,de a Zebegényiek valahogy megmaradt bennem. A fiatal Zsurzs Kati a narrátora a tévéfilmnek, és szerepel benne Márkus László,Páger Antal,Komlós Juci is, a professzor pedig Kozák András. Még valami Zebe-zaba nevű konzerv is szerepel talán a történetben:)
Két régebbi filmet is megnéztem a héten. Kellemes meglepetés volt, milyen jók. Az egyik a maga módján klasszikus mind film, mind könyv formájában: A Sakál napja. Elsősorban azt szeretem benne, hogy a szembenálló felek nagyon különböző egyéniségek, A Sakál izmos, jóképű, határozott, nagyvilági ember. A rendőrfelügyelő inkább tisztviselő típus: az információk összegyűjtése és rendszerezése az erőssége. Ráadásul amikor úgy vélik, már nincs rá szükség, nem túl elegánsan állítják félre. De aztán eljön az ő nagy pillanata is! Viszont, a jellemét ismerve, ezt sosem fogja kihasználni. Alighanem alig várja, hogy nyugdíjba vonuljon, és a galambjaival tölthesse az idejét.
A másik a Zebegényiek c. 1978-as tévéfilm, Zsurzs Éva rendezésében. Ez Mesterházi Lajos hasonló című regényéből készült. Úgy emlékszem, ezt a Rakéta regényújság közölte. Fekete-fehér filmre emlékeztem, de nyilván az én tévém volt az. Ami meglepett, hogy milyen erős iróniával dolgozot a történelemben. Világhírű matematikaprofesszor, aki úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy szippantókocsit üzemeltet. Igaz, besegít az egész család. De van is eredménye: nemcsak magának, a gyerekeinek, de még a szüleinek is új házat vesz három éven belül. Jöszönheti mindezt a galád kapitalista öccsének, aki Franciaországból egy vadonatój Mercédes kocsit küld neki ajándékba. A színészgárda is figyelemre méltó volt benne.
Időnként az az érzésem, a szerző látta a jövőt, mint pl. az állítólagos biotermelés. Persze, azt is tudom, hogy Mesterházi az elfelejtett írók falujában lakik, és ez vélhetőleg így is marad. Ezzel együtt vagy ennek dacára én rendkívül szellemes, jól nézhető filmnek tartottam.
Egy biztos, akár Mihaszna András rendőr, akár az ismeretlen csendőr, nem bíznám rá még azt sem, hogy a kamrában őrizze a lekvárjaimat. Minden egyébtől eltekintve, biztos megenné, majd letagadná.
Ha már Jankó János és a Borsszem Jankó karikatúrái, szeirntem Sanyaró Vendelnek is szobrot, vagy legalábbis emléktáblát kellene állítani.
Én is gyorsan rákerestem a guglin (mondjuk,előbb is eszembe juthatott volna:) és amit találtam,kicsit megnyugtatott:ez azért nem az a kakastollas szobor,amire gondoltam.
Bizonyára olvastátok a hírt, és az ehhez fűzött véleményeket az V. kerületben napokban felállított, egy 19. századi rikkancsot ábrázoló szobor, illetve a kezében tartott 21. századi újság körüli ügyről.
Itt az ideje, hogy elmeséljem, mit is "fedeztem" fel alig[...] Bővebben!Tovább »
A guglin megkerstem a szobrot, rajta is van, a csendőr szobor kifejezésnél találtam meg. Szerettem volna bemásolni, de nem hagyta magát. Biztos a személyiségi jogai miatt.
