Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Isten nem játszadozik. Bár mindenható, nem él vissza a hatalmával. A teremtést bizalomra és harmóniára építette, és amikor ez megbomlott, nem közömbösen nézte, hanem azonnal reagált – felelősséggel, szeretettel, és megoldást keresve. Ez nem könnyelmű játék, hanem mély kapcsolat, ahol a szabadság és az igazság egyszerre kapnak helyet. Persze mindez az én nézetem szerint.
Logikával nem tudnám feldolgozni a játszadozó Istent, ami pont azt kérdőjelezné meg hogy valóban Isten.
Én is örülök. annak, hogy benéztél, és nem ki. szó sincs nyesegetésről, szerintem.
Pont azért jók ezen tipusú beszélgetések, mert az ember információt cserél. És erre már akkor rájött az emberiség, amikor nem volt közösségi média. Csak városok voltak, ahol a városkapuban leültek, és elmondták egymásnak gondolataikat. Vagy rómában, amikor a hivatalok bezártak, a közösség birtokba vehette délutánonként, esténként, vagy hétvégenként azon helyeket, ahol egyébkén hivatalos ügyek folytak. Akár piacterek mikor kiürültek... ezek voltak az első forumok. szóval közösségi élet, gondolatok áramlása.
Nyilván, abban, hogy valaki makettet épit, max technikai leirások, és információs cserék zajlanak. (Viszont bizonyára élevezik, magát az épités folyamatát, vagy makettek műkődésközben stb...) A vallás, itt európában a kereszténység a jellemző. sokféle lehet, és a forrást tekintve sokféle értelmezés. lehet úgy tünik, fingja sincs miről beszél. pont ezért érdemes megosztani gondolatokat, mit és hogyan ért meg az ember. Megmutatni, ogy mit látok én a Háromság tantételében, és mit lát egy másik emeber ugyanabban. hova tovább, most hogy benéztél, megnézni azt is, hogy mit nem lát abban egy másik ember. És nem csak a háromságban, más témakörökben...
Én pl. azt látom, hogy a háromság tantétel, egy nagyon ősi emberi vágyat tükröz. Már a Biblia elötti korokban is jelentkezett. Több népnél, több vallási kulturában. szóval pszichológia, az ember igyekszik a misztikus dolg felé. Miért? ilyen az ember. azt is látni vélem, hogyan hatnak a filózófiai, és más vallási nézetek, további vallásokra, milyen befolyást, ráhatást eredményeznek. És próbálok lenyúlni a szatyor aljára, megkeresni, hogy mindezekben mennyi az alap, hol történnek változások, és azok milyen hatásokat fejtenek ki.
lehet fingom sincs miről beszélek? azt viszont megfontoltan, és alappal. :) kritikára mindig szükség van! mert azt meg kell nézni!
szóval, ha gúnyolódáson, élcelődésen kivül mást is megfogalmaznál, szivesen olvasnám. :)
Szerintem a Szentháromsággal kapcsolatos teológiai nézetnek az a jelentősége, hogy a teremtés előtt sem volt magányos az Örökkévaló; és ehhez képest annak már kisebb a jelentősége, hogy miért pont hárman vannak. Ezzel van összhangban a "játékos Isten" elmélet is, amely szerint a teremtés öröméért teremtette Isten a világot, és nem azért hogy megszüntesse a magányát.
Továbbá érdemes még megemlíteni azt is, hogy a Szentháromság létét elfogadók jellemzően úgy képzelik el a Szentháromságot, mint amelyben a tagoknak megegyezik a természete; amit emberi hasonlattal úgy lehet elképzelni, mint az egypetéjű hármasikreket. Ennek a hasonlatnak az érdekes következménye az, hogy az egypetéjű ikrek kutatása arra a megállapításra jutott, hogy az együttélés hatására elkülönül egymástól az egypetéjű ikrek természete, de amint külön válnak ismét elkezd a természetük egyre jobban egymáshoz hasonlítani. Ennek az elsőre különösnek tűnő jelenségnek az a magyarázata, hogy minden személynek spontán alakul az identitása, és ha az egypetéjű ikrek együtt élnek, akkor az identitásuk spontán alakulása felerősíti a köztük lévő apró eltéréseket. Ebből pedig az következik, hogy a Szentháromság tagjainak alapvetően megegyező természetében is a közös életük hatására kialakulhattak apró eltérések.
A háromság tantétele nem új keletű gondolkodásmód, hanem dogmatikus öröklődés eredménye, amely politikai és teológiai kompromisszumként született meg a 4. században. A niceai zsinatot Nagy Konstantin császár hívta össze birodalmi egység megőrzése érdekében, nem teológiai tisztázás céljából. Mint a birodalom „főpapja”, ő maga hagyta jóvá a zsinat döntéseit, és irányította a vita lezárását.
A vita középpontjában Arius, alexandriai presbiter állt, aki azt tanította, hogy Jézus nem egylényegű az Atyával, hanem teremtett lény, az Ige, aki az Atya akaratából létezik. Ez az elgondolás — miszerint Jézus alárendelt az Atyának — a 8. századig több keresztény közösség és királyság hivatalos tanításaként fennmaradt, bár nem vált az egyház általánosan elfogadott irányzatává.
Az Etióp írásos hagyomány szerint I. Menelik császár időszámításunk előtt 975–től 950-ig uralkodott; amiből arra lehet következtetni, hogy még Dávid király életében született meg. Vagyis amikor megfogant, akkor Salamon még csak kijelölt trónörökös volt, és még nem volt Izrael hivatalos királya. Persze ettől még megtörténhetett, hogy a nagyon öreg Dávid király helyett a kijelölt trónörökös végezte az uralkodással kapcsolatos feladatokat, és ezzel összhangban az uralkodónak járó tisztelet övezte.
Teljesen jól látod a több száz éves időbeli eltéréseket; és éppen ez adja a Szóleb templomában található feliratnak a jelentőségét. Ugyanis a történelem homályába vész az, hogy Akszúmban mióta élnek Jákobnak (Izraelnek) a leszármazottai. Az etióp írásos hagyományok szerint a Salamon-dinasztia őse I. Menelik császár, aki Salamon izraeli király és Sába királynőjének gyermeke. Ezzel együtt létezik egy olyan nézet is, amely szerint Akszúmban már korábban is éltek Jákobnak (Izraelnek) leszármazottai; és a Szóleb templomában található felirat is ezt igazolja, mert ki másnak szólhatna, mint az Akszúmban élő izraelitáknak.
Valamit nem értek, vagy nem tudom követni a gondolataid. Kérlek nézd el! :)
A Szentírás szerint Salamon király a kivonulás után sok száz évvel élt. A királyok könyve megemlíti, hogy a templomépítés kezdete 480 évvel követte a kivonulást.
Ez a számítás azt mutatja, hogy a két esemény között jelentős idő telt el. Ha valahol máshogy szerepel, az könnyen lehet egyszerű elírás vagy rövidítés, hiszen a kronológia nem mindig egyszerűen áttekinthető.
A lényeg: mindkét történet kiemelkedően fontos a bibliai hagyományban, és az időbeli különbség még inkább rámutat arra, hogy Isten vezetése hosszú időn keresztül formálta Izrael népének történetét.
Szolebi templom befejezés, az én számitásaimban, a kivonulás után, a pusztai vándorlás idejében fejeződőtt be. Vagy! jerikó elfoglalásának idején.
azt a részt értem, és logikusan is hangzik, hogy József családja máshol élt, élhetett. mig jákóbb fiai, szintén máshol.
Habár, szerintem, miután meghalt József idejében élő fáraó, aki őt, rangra emelte, a következő fáraó, vagy fáraók, józsef családját simán visszatessékelte a többi zsidóhoz. Viszont ez, most egy megalapozatlan feltételezés részemről. nem néztem utána.
És az időt Salamonig nem értem. bizom abban, hogy kifejted, hogyan kapcsolod szoleb templomát Salamonhoz?
Az a legvalószínűbb, hogy Sába királynője Akszúm városából származott. Mindez felveti azt a kérdést, hogy miért pont a négyhavi járásra lévő Sába királynője figyelt fel Salamon bölcsességére. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához érdemes visszamenni Józseftörténetéig, akinek a felesége Aszenáth volt, és akiről vannak olyan feltételezések, hogy fekete bőrű volt, aminek következtében Efraim és Manassze bőre is sötétebb volt az unokatestvéreinél. Továbbá az a nézet is megalapozottnak tűnik, amely szerint abban az időben nem volt fogamzásgátlás, de a nehéz életkörülmények miatt a megszülető sok gyermekből csak kevesen élték meg az ivarérettséget, és gyakorlatilag a család anyagi helyzetétől függött az, hogy kinek hány gyermeke éri meg az ivarérettséget. Jákob (Izrael) fiai közül Józsefnek volt a legjobb anyagi helyzete, és ezért az ő leszármazottainak kellett volna a legnépesebbnek lennie; és vélhetően Jákob is így látta, és ezért áldotta meg a saját fiaihoz hasonlóan Efraimot és Manasszét. Ennek ellenére a Szentírás nem úgy ír Efraim és Manassze törzséről, mintha különösen nagy létszámúak lettek volna; ami felveti azt a kérdést, hogy mi lett József leszármazottjaival. Ez utóbbi kérdésre vannak, akik azt válaszolják, hogy amíg Jákob legtöbb leszármazottja a Nílus deltájában élt, addig József leszármazottjai egész Egyiptomban szétszóródva éltek; aztán amikor Mózes kivezette a népet Egyiptomból, akkor Jákobnak csak azokat a leszármazottait tudta kivezetni, akik Egyiptom északi részén éltek, de az események miatt az Egyiptom déli részén élő leszármazottaknak is menekülniük kellett Egyiptomból, és ők Akszúmba menekültek. Vagyis az Izraeliták és az Akszúmban élők egymástól a nagy földrajzi távolság miatt elszigetelve, de a rokoni kapcsolatokat nem felejtve éltek, és minden nehézség ellenére igyekeztek valahogyan tartani a kapcsolatot. Ezért is értesülhetett Sába királynője Salamon bölcsességéről, és ezért is látogatta meg Salamont és fogant tőle gyermeket.
Prédikátor 7,29: Vedd észre, hogy az Isten által becsületesnek alkotott ember túl sokfelé akar megfelelni!
Belátható, hogy az önmegvalósítást és a hitelességet az elsődleges késztetéseknél jobban veszélyeztetik a másodlagos késztetések; és a korábban írtakkal összhangban az is belátható, hogy az ember egy másodlagos késztetés hatására akar beilleszkedni a környezetébe. Továbbá az is belátható, hogy a hiteles embereket követik a környezetükbe beilleszkedő emberek. Vagyis a Szentírás alapján a hiteles vezetővé válás titka is felismerhető. ☺
• Aki elkezd az önmegvalósítással (az Istentől rendelt életcéljának a megvalósításával) foglalkozni, az eléri az önazonosságának megőrzéséhez szükséges tudatosságot. • Akinek megvan az önazonosságának megőrzéséhez szükséges tudatossága, az eléri az önazonosságot, vagyis eléri a belső-külső egységet. • Akinek megvan az önazonossága, azon a környezete is észreveszi a hitelességet, vagyis azt, hogy önmagát mutatja és nem játszik szerepet.
Lukács 12,1: Amikor megszámlálhatatlan nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy egymást taposták, elkezdte mondani a tanítványainak: Óvakodjatok a farizeusok képmutatásának (szerepjátszásának) kovászától.
Aki tisztában van azzal, hogy miként tudja kielégíteni az önmegvalósítási szükségletét, és képes arra, hogy ennek alárendelve kövesse vagy hagyja figyelmen kívül az őt érő késztetéseket, az a természetes társadalmi és kulturális környezetében is önazonos tud maradni.
Belátható, hogy egyfajta tudatosság az, hogy ha valaki tisztában van azzal, hogy miként tudja kielégíteni az önmegvalósítási szükségletét, és képes arra, hogy ennek alárendelve kövesse vagy hagyja figyelmen kívül az őt érő késztetéseket. Sokan élnek a másodlagos késztetések sodrásában (örvényében), aminek következtében folyamatosan játsszák a társadalmi szerepüket és folyamatosan játsszák a kulturált ember szerepét; és már nagyon elegük van ezeknek a mérgező szerepeknek a játszásából, mert ez elveszi az életkedvüket. Talán Shakespeare is azért írta, hogy színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő, mert ez a szerepjátszás alól nem látott kivételt. Ebből pedig az következik, hogy sok embernek van szüksége az önazonosságának megőrzéséhez szükséges tudatosságra.
Az önazonosság megőrzéséhez szükséges a tudatosság elérésén tűnődve, elém kerültek az alábbi versek.
• Lukács 3,8: És elment a Jordán egész környékére hirdetve a megtérés bemerítkezését (keresztségét) a bűnök elengedésére (bocsánatára).
• Lukács 12,49-50: Tüzet gyújtani jöttem a földre, és azt akarom, hogy fellobbanjon. Bemerítkezem (megkeresztelkedem), amibe bemeríttetem (megkereszteltetem); és folytatom, amíg be nem teljesedik.
Mert az egy fordulat (megtérés) az ember életében, amikor a másodlagos késztetések sodrásával szemben is az önmegvalósítással (az életcélja megvalósításával) kezd foglalkozni; és nem csak a vízbe lehet belemerülni, hanem az életcél megvalósításába is. Ezért a megoldás az, hogy aki elkezd az önmegvalósítással (az életcéljának a megvalósításával) foglalkozni, az eléri az önazonosságának megőrzéséhez szükséges tudatosságot.
Talán észrevettétek, hogy az önazonosság és az önmegvalósítás kapcsolatára is a Szentírás alapján sikerült választ találnom, pedig az alternatív magyarázatokra is nyitott vagyok. ☺
A #2587 számú hozzászólásban lévő levezetés alapján: Nem lehet egyszerre szolgálni az Örökkévalónak és a múlandóknak.
A késztetéselmélet (angolul: drive theory) és a Maslow-piramis összevetéséből belátható, hogy a másodlagos késztetések a Maslow-piramis középső szintjeihez tartoznak, amik a kultúrához és a társadalmi szerepekhez kötődnek. Továbbá az is belátható, hogy az önazonos ember az önmegvalósítási szükségletének alárendeli a többi szükségletét, és ezzel teljesíti az Örökkévalónak az életére vonatkozó célját. Ezen a ponton észre lehet venni, hogy csak az haladhat felfelé a Maslow-piramison, aki a Maslow-piramis alján lévő szükségleteit alá rendeli a magasabb szinten lévő szükségleteinek; de nem mindegy, hogy az önmegvalósításhoz kapcsolódó elsődleges késztetéseit követi, vagy a kultúrához és a társadalmi szerepekhez kapcsolódó másodlagos késztetéseit követi. Aki ezt képes észrevenni, az azt is képes belátni, hogy a másodlagos késztetések veszélyeztethetik az ember önazonosságát. Ezért lehet azt tapasztalni, hogy az önazonos emberek gyakran elhatárolódnak a kultúrától és a társadalmi szerepektől. Ez az elhatárolódás viszont nem szükségszerű; mert aki tisztában van azzal, hogy miként tudja kielégíteni az önmegvalósítási szükségletét, és képes arra, hogy ennek alárendelve kövesse vagy hagyja figyelmen kívül az őt érő késztetéseket, az a természetes társadalmi és kulturális környezetében is önazonos tud maradni.
János 17,15: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Közel egy hónapja írtad: "rajtunk kívül senki nincs itt"; aztán kiderült, hogy ezt a témát mások is olvassák, és még olyan is volt, aki hozzá is szólt. Ebben persze nincsen semmi meglepő, hiszen ez egy nyilvánosan elérhető téma, és ezért bárki olvashatja és bárki hozzá is szólhat. Ezért nem engem kellene győzködnöd, hanem azt kellene bemutatnod, hogy alá tudod támasztani azt az állításodat, amely szerint tudsz ezekre alternatív magyarázatot.
🆗 Akkor adj alternatív magyarázatot az alábbi kérdésekre: • Miért korlátozódik a filantrópia a Maslow-piramis alján lévő szükségleteknek a kielégítésére? • Miért nem képesek elfogadni az inkvizítorok az akaratnak az Istentől rendelt szabadságát?
Úgy hivatkoztál Matt Ridley-re, hogy az alábbiak elkerülték a figyelmedet: • A filantrópoknak az emberek iránti szeretete azért korlátolt, mert csak a Maslow-piramis alján lévő szükségletekre irányul. • Az inkvizítoroknak az Isten iránti szeretete azért korlátolt, mert az akaratnak az Istentől rendelt szabadságát képtelenek elfogadni.
A Márk 12,29b-31 versekben olvasható főparancsból levezethető, hogy a szeretet egyik irányultságának az elhanyagolása a szeretet másik irányultságát is korlátozza. Mindez magyarázatot ad az alábbi közismert jelenségekre:
• A filantrópok emberek iránti szeretetének a korlátoltságára.
• Az inkvizítorok Isten iránti szeretetének a korlátoltságára.
Úgy tűnik, hogy ezekre a közismert jelenségekre is egyelőre csak a Szentírás alapján van magyarázat; pedig nyitott vagyok az alternatív magyarázatokra is.
Csak a jó bolondság vállalásával lehet elérni az önmegvalósítást.
A Szentírásban több (például a Márk 12,43) vers van, amely szerint Istent meghatják a jó bolondok, és ezért különleges természetfeletti (például prófétai) ajándékban részesülnek. A prófétaság lényege az iránymutatás, de a próféta gyakrabban kap a saját életére iránymutatást, mint mások életére. Ezzel összhangban a jó bolondok rendszerint arra kapnak vezetést, hogy miként tudják megvalósítani a Teremtőtől kapott céljukat, amitől olyannak tűnhetnek, mintha a természetes képességeiknél jobb képességekkel rendelkeznének. Ez lehet a magyarázata az alábbi elterjedt nézeteknek is:
• A zsenik gyakran az élet más területén jó bolondok. • A bolondság nélküli emberek unalmasan középszerűek.
Úgy tűnik, hogy ezekre az általánosan elterjedt nézetekre egyelőre csak a Szentírás alapján van magyarázat; pedig nyitott vagyok az alternatív magyarázatokra is.
Nem lehet egyszerre szolgálni az Örökkévalónak és a múlandóknak.
A #2464 számú hozzászólásban írtam a Sámuel első könyvének szóhasználata alapján a "jó bolondról" és a "rossz bolondról"; ahol a "bolond" szó az önmagára veszélyes embert jelenti. Általánosan elmondható, hogy a bolond nem a Maslow-piramison lévő aktuális szintjének megfelelően cselekszik, és ezért veszélyes önmagára. Mindezt most azért hoztam fel, mert aki a Maslow-piramis legfelső szintjén lévő önmegvalósítás szükségletét ki akarja elégíteni, az gyakorlatilag a Teremtőnek az életére vonatkozó célját akarja megvalósítani (mert a Teremtő mindenkit határozott céllal teremtett). Az általánosan elterjedt nézet szerint a Maslow-piramison felfelé haladva lehet tökéletesedni, de belátható, hogy a Maslow-piramis legfelső szintjére csak a korábbi módoktól eltérően lehet feljutni; mert a Maslow-piramis alsóbb szintjein lévő szükségleteket más emberekkel együttműködve lehet kielégíteni, de az önmegvalósítás szükségletének a kielégítését megzavarják a más emberekkel való konszenzusok és kompromisszumok. Ezért csak az alacsonyabb szinten lévő szükségleteket háttérbe szorítva lehet az önmegvalósításra törekedni. Ennek pedig az a következménye, hogy az általánosan elterjedt nézettel szemben nem lehet a Maslow-piramison felfelé haladva eljutni az önmegvalósításig. Ezért aki ki akarja elégíteni az önmegvalósítás szükségletét, az arra kényszerül, hogy ne a Maslow-piramison lévő aktuális szintjének megfelelően cselekedjen; más szavakkal csak a jó bolondság vállalásával lehet elérni az önmegvalósítást.
