Kösz dcsh, tulajdonképpen az én elso hozzászólásom is nagyon hasonló ok miatt született: én holist hozzászólására reagáltam. Teljesen egyetértek veled.
ccsa
Nincs kedvem mentegetozni, nincs is miért. Te nem látod a beszélgetéseinket, a folyamatot, amerre haladunk. Hidd el, két-három hónapja még némileg (sokban) más volt a véleményem a szülésrol. De azért egy dolgot tisztázzunk: a választás nem az, hogy otthon szülünk, hanem, hogy a lehetoségeket megismerve eldöntjük, mit szeretnénk. Nem döntök a feleségem helyett, együtt döntünk - de o mondja ki a végso szót. Ha o a kórházat választja, az is választás. Hidd el, hogy a legjobbat akarjuk ennek a gyermeknek, és nyugodtan fogok a szemébe nézni.
Tényleg frusztrál az, hogy igy döntöttünk, ugyanis sokszor kételkedem a döntéseimben, nem vagyok biztos magamban. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok normális, amindössze a kétségeimet akartam jelezi. Már volt, hogy én gyozködtem a feleségemet, hogy szüljünk otthon. (Látod, mégiscsak mentegetozöm...) Sajnos nem jutottam még el oda, hogy teljesen uraljam a félelmeimet, ha Te igen akkor irigyellek, sokkal magasabb szinten állsz mint én.
Megbeszéltük az orvossal, hajlandó félhomályban, halkan, a szüloszék elott térdelve születést vezetni. Nem vágja át azonnal a köldökzsinórt, ott hagynak a gyermekkel a szülés után 5-10 percre kettesben minket. Amit tudtunk megbeszéltük vele.
És nagyon fogok igyekezni, hogy bevigyem a harmóniát, a háboritatlanságot.
Amúgy január 13.
Az IKEA-szobán egyszerűen csak rajta ragadt a név. Kicsit hasonlóan mint, ahogy mi Mirelitnek hívjuk a fagyasztott termékeket, pedig az korábban egy márkanév volt.Vagy az amerikaiak Kleenexnek hívják a papírzsepkendőt. Legtöbbünknek az IKEA-szoba azt jelenti, hogy itt van lehetőség a hagyományos szülőágy helyett mást választani a vajúdáshoz: szülőszéket, labdát, bordásfalat, kötelet, kádat. Különösen azért, mert tudtommal mindössze a Szt. Imre kórházban rendezett be az IKEA szobát.
dcsh,
ugy latszik nem jol fejeztem ki magam, megprobalom megegyszer. Azert szantam ennyi sort Keynesnek, mert ugy erzem, hogy nekik meg van lehetoseguk arra, hogy jobb legyen a mamanak es a babanak is. De nem tudom mennyi ido van meg nekik, tehat gyorsan kell "eszbe kapni". Ez NEM az otthonszulest jelenti, hanem 3 alapveto dolog vegig gondolasat:
1. Minek allok le szepelegni arrol, hogy harcolni kell a valasztasi lehetosegert, ha nekem adott a valsztasi lehetoseg es meg csak meg sem hallgatom oket, vagyis nem megyek el a tanfolyamra, ami a vilagon semmire nem kotelez, viszont mindenrol szo van es mindent megkerdezhetek. Az elso napon amikor voltam a tanfolyamon K. A. ismert muvesznotol (mint ahogy mindenkitol) megkerdeztek, miert is jott ide. Erre ugy kezdte a mondokajat, hogy o korhazban fog szulni, de... es ez teljesen termeszetes es elfogadhato. Eljott, megnezte, utana dontott. De ha valaki csak leall nyafogni, hogy igy lehetoseg kellene, meg ugy lehetoseg kellene es kozben van neki, csak egy kicsit meg kellene erte mozditani a valagat -na de azt mar ugye megse -, akkor az engem nagyon duhit.
2. Ha sorsdonto kerdesekre (mert a gyermekunk szuletese pontosan ilyen) sajat magam is belatom, hogy csak (idezem) "kifogasokat" tudok felhozni es "racionalisan nincs igazam", akkor miert csinalom? Hogyan fogok elszamolni a lelkiismeretemmel, hogyan nezek a gyerekmere, ha azt kell neki mondani, igen tudtam, hogy hulyeseg, amit csinalok, de olyan jol meg tudtam magyarazni. Mas lenne, ha maga sem latna be, de konyorgom normalis az, aki tudja, hogy hazudik maganak, megis csinalja?
3. Ha egy ferfi nem erzi ugy, hogy neki a szules oraiban felkeszulten (testileg, tudasilag, lelkileg) kell allni a felesege mellett es hogy ehhez igenis szukseges pl. valamilyen tanfolyam elvegzese, akkor picit sem kell azon csodalkozni, hogy a szulono fel. Sajnalom, ha ez buntudatot ebreszt...nem...tudjatok mit, nem sajnalom...legyen buntudata annak az apanak, aki a gyermekeert es annak anyjaert egy qrva tanfolyamot sem tud elvegezni, ami utan ugye meg mindig mondhatna, hogy ezt o nem tudja vegig csinalni, de igy hogy meg se probalja...
Kedves dcsh, en tovabbra is ugy erzem, hogy mi egy hullamhosszon vagyunk es az csak felreertes, hogy en az otthonszulesrol akarok meggyozni valakit, mikor magam meg nem szultem otthon. En cak a gondolkodasrol akarom meggyozni es arrol hogy az onamitas es hazugsagok nelkul is lehet a korhazat valasztani, meggyozodesbol, mint pl. te. De aki nem meggyozodesbol valasztja az miert? Mert egyszerubb? Mert a szomszed Pistike is?
Az IKEA a szobarol amugy fenntartom a velemenyem. Kiborito, hogy ez az orszag eljutott a markahajhaszasnak arra a fokara, hogy ugy gondolja, csak azert mert egy x kulfoldi ceg rendezbe egy szobat, attol ott haboritatlan lesz a szules. A haboritatlansagot vagy te viszed be oda vagy NEM lESZ OTT es en nem vagyok rola meggyozodve, hogy Keynes be tudja vinni.
Kettőtök vitájához szeretnék hozzászólni. Ez esetben nem hiszem, hogy kivívom ccsa lelkes helyeslését, mert a meggyőzés eszköze semmiképpen nem lehet szerintem a bűntudatkeltés és a vitapartner álláspontjának teljes visszautasítása. Márpedig én ezt érzem.
Kicsit talán magamat is sértve érzem, mert bevallom őszintén én sem akartam soha otthon szülni, pedig tudtam a lehetőségről. Nekem megfelelt a kórház, bár tényleg nem nevezhetem teljesen háborítatlannak a szüléseimet. Mindenkinek megának kell tudnia, hogy mit mer vállalni. Ha az orvosokat megrójuk azért, hogy nem tudják tolerálni az otthonszülők döntését, akkor nem szabad ugyanabba a hibába esni az otthonszülők részéről sem. Igenis tiszteletben kell tartani azoknak a törekvését is, akik azt a bizonyos háborítatlanságot a kórházban tudják elképzelni. Van igény ilyesmire, ezt bizonyítani is kell, úttürőnek kell lenni a kórházakban is.
Tudom, a gyerek érdeke azt kívánja, hogy minden a legnagyobb nyugalomban és biztonságban történjen, stb... Tudom. A legnagyobb biztonság az, ha meg vagyunk győződve döntéseink helyességéről.Nem érdekes, hogy azt mivel magyarázgatjuk kívülállóknak, mi közük egyáltalán a kívülállóknak a döntéseink indokáról?
Nem szabadna az otthonszülőknek ennyire ledorongolni azokat, akik velük sok mindenben egyetértve nem teljesen azt az utat választják. Kicsit kezd úgy festeni a dolog, hogy az otthon szülők kicsit felsőbbrendűbbnek képzelik magukat, amit egy kicsit értek is. Nem jó, ha egy csoport állandóan önigazolásra van kényszrítve, de ez akkor sem indokolhatja a más véleményen levők megvetését. Azért vagyok kiborulva, mert más számomra szintén nagyon szimpatikus helyen is ezt tapasztalom. (Waldorf)
Pont most olvasom sokadszor Böll Egy bohóc nézetei c. könyvét, ami számomra kicsit erről a dologról (is) szól. A szektásságról. Hogy milyen az, amikor a valójában igaz és szép eszméket mindenkinek EGYFORMÁN kellene vallania. Ha másképp döntesz, más véleményed van kitaszított leszel.
Kedves Keynes! Az IKEA szobába készültök? Bálint dokival? NEM FASZSÁG. Lehetőség. Nem a berendezés számít.
Bocs a kiborulásomért.
Igen, itt vagyok, olvasok renduletlenul. Jol megvoltam a passzivitassal, bar magamban mindig hozzafuztem a velemenyem az olvasottakhoz :)
Otthon elkezdett, amde korhazban befejezett szulesrol szol az en "tortenetem". Szivesen leirom, de ehhez szeretnem megkerdezni, roviden (csak a szules) vagy hosszabban (a varandossag elejetol, a korhaz iranti ketsegektol kezdve) irjam meg?
Suni,
Ildiko allitotta multheten, hogy a beszamolo keszul :) Remelem en is, hogy mar nem sokaig :) Addigis ajanlom neked:
http://www.home-birth.org/stories.htm
http://www.babyzimmer.de/
http://www.babynet.de/experten/delphisart/12berichte.html
"Igaz az, hogy azok nagy része akiket szülés közben vittek kórházba nem is orvosilag, hanem lelkileg igényelte a kórházi ellátást?"
En arra emlekszem, hogy Agi azt mondta, hogy regebben nem volt kiscsoportos felkeszites, ill. adtak "felmentest" a tanfolyam alol es hogy akkor surubben elofordult, hogy a szules menet kozben leallt, hogy felszinre jottek olyan megoldatlan, elhallgatott dolgok a resztvevok kozott, amig meggatoltak az otthonszulest es hogy ezek a szulesek a korhazba erve minden beavatkozas nelkul fejezodtek be. Azt mondta, miota elore probaljak ezeket a dolgokat felszinre hozni es megoldani, javult a statisztika. De egyaltalan a 10% otthon indult, de korhazban vegzodott szules nagy resze a korhazban nem igenyel beavatkozast, de a szamra nem emlekszem.
Estee,
ha olvasol minket, nem kellene megosztani velunk a te tortenetedet?
Keynes,
nagyon drukkolok nektek! Leginkabb azert mert tudom sajat tapasztalatbol, hogy a felelmeket le lehet gyozni. Ha majd egyszer idod lesz, olvassal bele a SZT1, SZT2 topicokba is es teljesen mertekben lathatova valik az a folyamat, ahogy nekem sikerult legyozni. Ma is ugy gondolom, hogy a vita alapvetoen nem a helyrol szol. De ma mar latom, hogy a sok "de mi lesz ha..." ami bennem is volt, egyszeru tudatlansag kovetkezmenye. Nem tudtam milyen a szules, sem otthon, sem korhazban. Ezert toltottem most mar 6 honapot azzal, hogy minel tobbet megtudjak rola, hogy szembe nezzek a felelmeimmel es ne megszepitsem, lehazudjam oket, hogy ne csapjam be magam. Ha valamiert erdemes ezt megtenni, az biztosan a gyermek. Nem emlekszem nektek meg mennyi idotok van, de szerintem vegezzetek el Agi tanfolyamat. Rengeteg hasznos informaciot tartalmaz es nem kotelez semmire. Amugyis a valasztasi lehetoseg csak ugy jo, ha elsz is vele. Minek harcolsz a valasztasi lehetosegert, ha neked adott es nem hasznalod?
"Azt hiszem (remélem) nincs igazad, és nem a párjában nem bízik. Sokkal inkább attól tartok, hogy magában nem bízik eléggé"
Nem akarlak bantani, de en nem igy gondolom. Szerintem egyreszt te nem bizol benne es igy o sem fog magaban, masreszt ha mar a tanfolyamon se vagy hajlando reszt venni, hogy bizhat abban, hogy a szules akarhany orajaban segiteni fogod ot? Marpedig segitsegre szukseg van. Nalunk nem kellett a ferjemet kerni, hogy jojjon velem, megse fordult a fejeben, hogy az o gyermekere valo keszulesbol ot ki lehetne hagyni. Ugye erzed a kulonbseget?
"ekkora lakásba nem férna be 4 ember"
Ami lakasunk 30m2+20m2 galera, a furdot kiveve minden egy legter. Holistek egy feligkesz valyoghazban szultek. Szerintem neketek ezeknel tuti jobb korulmenyek vannak. Amugy Agi a korulmenyekre azt szokta mondani, hogy mindegy, de azt szeretik, ha van folyo viz :)))
"én bízom benne, hogy nem lesz baj"
Ez keves, TENNI kell erte, mert a TI felelosegetek. Baromira kenyelmes osszeolvasni minden szepet, elismerni, hogy hat nem vagyok tolkeletes es hatradolni, hogy ezzel kesz is. Bocs, de ez az IKEA-szoba mekkora faszsag.
"igen nagy csecsemo- és anyahalandósági mutatókat produkált korábban."
Errol mar tobbszor irak masok is es en is. Ugyhogy amig megkeresed csak annyit: ezer mas tenyezo van, ami egyidoben valtozott, azzal hogy a szules fo helyszine a korhaz lett. Szamomra senki nem tudta hitelt erdemloen bizonyitani, hogy a halandosag csokkenesevel, kizarolag a korhazi hatter hozhato osszefuggesbe.
Azert erolkodom ennyit, mert ugy gondolom, aki elott ott van a lehetoseg es mestersegesen leragsztja a szemet, az nagyobb bun, mint aki hiaba keres es nem talal. Es valahogy amiket eddig irtal, nem gyozott meg arrol, hogy a dumalason kivul igazi eselyt adtal volna magatoknak.
Süni kérése jutatta eszembe hogy én mekkora egy butamaci vagyok. Szept 19-én vasarnap délelőtt volt egy riport a Petőfi rádióban egy otthon sokat szült anyukával. Megvan kazettán. Megbpróbálom digitalizálni de a szuperhagyományos átvételre is van lehetőség (Bp-iek előnyben).
Most láttam az Ágnest rodeózni a város felé a Budaörsi úton villogóval. Baba lesz? (Fuly???)
OFF
holist lepattantam a cimedről. Téged már a matav sem szeret? :-)
ON
Régen nem voltam a topicon, mert megkaptam a férjemtől a nátháját, úgyhogy otthon kellett kúrálnom magam. Viszont volt időm gondolkodni, és lenne egy óóóóriási kérésem.
Ha jól emlékszem sem itt, sem a másik topicban nem szólalt meg olyan aki otthon szült. Csak kórházi kellemes vagy nem kellemes élményekről írtak eddig. Nem szeretném az otthon szülős büszke papákat megbántani, de annyira jó lenne, ha a mamák mesélnék el, hogy nekik milyen volt az otthonszülés (holist, Fuly meg tudnátok oldani?). Fontos a vita is az örök témáról (otthon-e vagy kórházban), de szerintem ebből a topicból nem maradhat ki egy-két (vagy minél több) otthonszülés élmény.
Nekem nagyon fontos lenne, hogy valaki(k) elmeséljék, hogy mit éreztek testileg, lelkileg az otthoni szülés közben, mert én is ezt a lehetőséget választottam, és eddig csak egy ilyen konkrét élménybeszámolót hallottam (a barátnőmét), aki két gyereket szült otthon mindkettőt 3 órán belül (az elsőnél valószínüleg a vajúdás elejét átaludta). Félreértés ne essék nem ezért választottam az otthonszülést, mert azt hiszem, hogy otthon ezt 1-2 óra alatt le lehet zavarni, pont ezért érdekelnének más szülések is.
Nagyon köszönöm!!!
Fuly
Igaz az, hogy azok nagy része akiket szülés közben vittek kórházba nem is orvosilag, hanem lelkileg igényelte a kórházi ellátást? Mintha írtál volna valami ilyesmit.
Bármennyire is TUDOM, hogy a legtöbb dologban igazad van, amíg nem ÉRZEM magam biztonságban, addig nem választhatok mást.
Azt hiszem (remélem) nincs igazad, és nem a párjában nem bízik. Sokkal inkább attól tartok, hogy magában nem bízik eléggé. És persze hogy kifogás az, hogy nincs tisztaság, hogy egy ekkora lakásba nem férna be 4 ember, hogy azt sem tudja milyen lesz, és addig... - de tudod az ember saját magának is meg kell, hogy indokolja, mit miért csinál, és ilyenkor racionális érvekkel csapja be önmagát, hogy igazolja a döntése helyességét.
Rengeteg dolgot teszünk azért, mert úgy érezzük jónak, vagy félünk az ellenkezojétol, mégha racionálisan nincs is igazunk. Sot van amikor tudjuk, hogy nincs igazunk, és mégis úgy cselekszünk. Minden tiszteletem azoké, akik uralni tudják a félelmeiket, vágyaikat, érzéseiket - én egyelore nem állok ezezn a szinten. Ezért is mondtam, hogy a választás lehetoségét kell megadni. Nem érzéstelenítve, nem gyorsítva, az orvossal elore megbeszélve, hogyan szeretné, az IKEA szüloszobában - én bízom benne, hogy nem lesz baj. Elsosorban abban, hogy semmi komoly problémát (sem testi, sem lelki) nem fog átélni sem a feleségem, sem a gyermekem. Te meg (addig is) drukkolj nekünk.
Bár hangsúlyozom, - a Leboyer könyv, és a többi olvasmány, a topicbeli vélemények, személyes tapasztalatok útján - egyetértek a természetes szüléssel, mégis meg kell jegyeznem, hogy a kórházak igenis értek el eredményeket, például az anyák biztonságának növelésében. Az a dolog ami "ugy van kitalalva, hogy azt mindenki meg tudja csinalni, vagyis nem aggodna teli a nadragjat" igen nagy csecsemo- és anyahalandósági mutatókat produkált korábban. Azt is meg kell hogy mondjam, hogy nem statisztikát és átlagokat fogunk szülni, hanem egy egészen különleges és egyedi gyermeket. És ebbol a szempontból nincs elenyészoen kicsi százalék, meg áéltalában - pontosan 50% mindennek az esélye (vagy igen, vagy nem).
Kérlek ne vedd támadásnak, amit itt írok (én sem vettem annak a Te válaszodat) - pusztán megpróbáltam leírni, hogyan látom ugyanezt a dolgot más szemszögbol én. Kézenfekvo, hogy a riposzt: racionális érvekkel csapom be magam, és támasztom alá a saját hülyeségemet. Lehet. De akkor nekem (nekünk) vélhetoleg ez az út adott: hiszen tudjuk, véletlenek nincsenek.
Keynes,
"Ha nem lenne meg a biztonságérzete, és folyamatosan aggódna, hogy baj történhet azzal többet ártana szerintwem,..."
En is le szeretnek szogezni valamit: a felesegednek NINCS biztonsagerzete es folyamatosan aggodik. Ugyanis eppen ezert valasztja a korhazat, mert ott nem o a felelos, hanem az orvos es a gepek. Tehat a dolog pontosan forditva van, ha lenne eleg bizalma abban, hogy a szules ugy van kitalalva, hogy azt mindenki meg tudja csinalni, vagyis nem aggodna teli a nadragjat, akkor tudna valasztani pl. az otthonszulest. Ugyhogy szerintem inkabb arrol kellene beszelgetnetek, hogy mitol is fel igazabol? Megkerdezted ezt mar tole? Mondjuk nekem egy tippem van: en se csinalnam vegig szivesen ugy a dolgot, hogy nem lehetek benne biztos a parom 100%-ig mellettem van. Ezzel nem magyarazkodasra akarlak kenyszeriteni, nekem nem tartozol semmilyen magyarazattal, de lehet hogy nem artana elgondolkodni rajta, hogy neked ez miert is nem olyan fontos. Megha a feleseged el is fogadja, amugy mellekesen van mas valasztasa mint elfogadni?
"nincs tapasztalata, fél, hogy nem tudna elég tisztaságot teremteni stb."
Speciel tapasztalatom nekem sincs, de ezt en nem erzem tragedianak. Ami meg a tisztasagot illeti mar sokszor leirtuk, de ismetles a tud... Szoval, 9 honap alatt a baba az otthon minden "koszahoz" hozzaszokik, ellenben a korhazi bacik (mert hogy ott is vannak!!), ill. az idegen emberek (orvos, nover, tobbi bebi) bacijai ellen vedtelen. Tehat a korhazban nem tudsz neki eleg tisztasagot teremteni.
"Egyben mindenkit elítélni butaság."
Ez igy igaz, de a szomoru teny az, hogy Agi 1 db ot "tamogato" es 2 db ot megturo orvost tudott felsorolni egesz nagy Budapesten. Ez ugye nem sok?
"a feleségem egyik félelme éppen az, hogy ha mégis kórház, akkor oda (nőgyógyász vagy nem nem érdekes) dula vagy Dr. Geréb Ágnes nem mehet be a mamával. Akinek éppen elég baja van, de még le is szidják, "rosszcsontként" kezelik, meg "naugyemegmondtam"."
Ezen en is gondolkodtam es persze a tanfolyamon is sokszor megkerdeztek tole, hogy ez hogy is van. Agi valasza kb. igy szolt: ha korhazra kerul a sor, akkor a mama kivansagara Agi is vele megy, ha nem keri akkor nem. Ha keri akkor vegig vele van a szuloszoban, mindenhol, de a korhazi szulesbe nem szolhat bele, o csak ugyanugy egy resztvevo, mint pl. a papa. Szinten a szulokkel valo elozetes megbeszeles alapjan, viszont a baba megszuletese utan, szivesen segit annak a "kiharcolasaban", hogy a babaval jol banjanak. Igy ha nem akut a helyzet, akkor a korhazba szallitas elott azt is megbeszelik, hogy melyik korhaz legyen, esetleg a 3 "megturo" orvos valamelyike. Ugy emlekszem, hogy a 800-bol az olyan szirenas esetek szama, ahol ezt nem lehetett, elenyeszo volt (holist? Fuly?). Magam szamara pedig azt a megoldast talaltam, hogy a hozzank fizikailag legkozelebb eso korhaz, legturhetobb szuleszenek annyi penzt fizetek, amennyiert o hajlando elfogadni, hogy ha megis korhazban vegzodunk, akkor Agi is ott lesz, es ha se en, se a ferjem nem lennenk magunknal, akkor o kepviseli a babank erdekeit.
Igen persze, eléggé tisztában vagyok a lehetőségekkel. Szerencsésnek érzem magam, hogy mind az információ, mind a közelség, mind az anyagi háttér megvan a választáshoz.
Amit írtam nem is annyira a kórházak állapotára vonatkozoot, sokkal inkább arra, hogy visszafogjam kissé holist "kirohanását" - de hangsúlyozom nem tudom az előzményeket igazán. Azt mondom örüljünk annak, hogy egyáltalán van lehetőség, elindult valami. Mindenki a maga lehetőségeihez képest kell, hogy megoldja - és ennek függvényében viheti előre a születésházak ügyét is.
Mindenféle jókívánságaim medvemamának, és kérem ne vessen meg érte, de a válaszom "de igen". hagy ne magyarázkodjak. Végigjátszottam én már magamban és a párommal ezt - annyi ugye elég, hogy ő elfogadja?
Ja mikor átfutottam a topicon volt szerencsém látni a véleményt. És hozzáteszem, hogy a feleségem egyik félelme éppen az, hogy ha mégis kórház, akkor oda (nőgyógyász vagy nem nem érdekes) dula vagy Dr. Geréb Ágnes nem mehet be a mamával. Akinek éppen elég baja van, de még le is szidják, "rosszcsontként" kezelik, meg "naugyemegmondtam". Ez is elég aggasztó szerintem. A 2., 3., stb. gyermekünkkel, ha tapasztaltabbak leszünk, és oldódnak a félelmeink, akkor talán.
Keynes
Nem haragszunk. Sőt én személy szerint nagyon örülök, hogy a "másik"
oldal is megszólal.
Amit három pontban megfogalmaztál az azthiszem sokunkban megfogalmazódott valami
formában amikor először találkoztunk ezzel a lehetőséggel.
De ezek még csak nem is elvek a mai magyar szülésztársadalomban.
"Persze ha lehetosége lenne egy kórházzal hasonló felszereltséggel (biztonsággal!) rendelkezo születésházban szülni talán azt választaná. "
NINCS. És ha igy haladunk egyhamar nem is lesz.
Véletlenek? Szabad választás? Szerintem nézd át a Születéskalauzt, és gondolkodj el azon, hogy pl. a bugaci szakmunkásnak milyen lehetőségei vannak. Csak azért jár a felesége a helyi terhesgondozóba (kötelezően kéthetente) mert mazohista.
Az indulatokhoz annyit, érdemes lenne rászánnod az időt, hogy elolvasd az SZülés Terhesség és SZT2.0 topikokat. Sok hasznos infomáció mellett
megtalálhatod a magyar Szülészeti és !%=!+!= szakkolégium állsáfoglalását az otthonszülésről. Amellet hogy tele van jogi képtelenségekkel, a stílusa is döbbenetes.
Mostanában magyarországon évente 100 000 + gyermek születik. Geréb Ágnessék évi 100+ körül segítenek világra. A többiekről nem tudok. Tényleg, valaki tud más hasonló csopotosulásról?
A többi 99,9% -nak 50-60%-a van megelégedve a kórházi ellátással. A többi nem elég mazohista vagy nem keresett megfelelően?
Ahhoz hogy hozzájuk is eljusson valami elég hangosan kell kiabálni.
medvemamama kérdezteti: Ugye a feleséged nem egyedül "Jár tanfolyamra.." . Vagy mégis?
szomi_szomi
Nagyon aranyos az álmod. Mi a jelentése? (SZVSZ a tudatod annyira megrémült a pelenkázás lehetőségétől, hogy csak 2 évésen szobatisztán kivánt látni a gyermeket:-o)
Apropó hogy megy a pelenkázás?
Ne haragudjatok, hogy belebeszélek ebbe is, de nem bírom megállni. Sajnos nem volt idom mindent elolvasni, úgyhogy ez elott csak egy-két napot láttam.
Egy dolgot szeretnék leszögezni: alapjában véve egyetértek a természetes szüléssel, és azzal amit leírtál. Semmiképpen sem szabad, hogy az orvos szempontjai legyenek a legfontosabbak: a sztületés nem errol szól.
Azonban,
1. Nem értem az indulataidat. Véletlenek nincsenek - igaz. Az sem véletlen, hogy valaki kórházban születik-e, ugye? Vajon kik kerülnek kórházba végül a természetes szülést választók közül is? Fontos, hogy minél többen tudjanak errol, és mindenkinek meg legyen a lehetosége a szabad választásra, de csak akkor lesz ez általános, amikor annak itt az ideje.
2. Mindenkinek lehetosége kell, hogy legyen a szabad választásra. A kórházi szülészetek létrejötte önmagában egy jobbító folyamat eredménye, nem szabad mindent elvetni semmilyen elv nevében. Mi (vagyis a fekleségem) most várunk egy gyermeket. A baráti körünkben vannak, akik a természetes szülést választották, a feleségem ennek ellenére a kórház mellett döntött. Jár a tanfolyamra - de óvatos. Ha nem lenne meg a biztonságérzete, és folyamatosan aggódna, hogy baj történhet azzal többet ártana szerintwem, mint amit azon nyerne, hogy nem a klórházi környezetben szül. Persze ha lehetosége lenne egy kórházzal hasonló felszereltséggel (biztonsággal!) rendelkezo születésházban szülni talán azt választaná. Akkor sem az otthont: nincs tapasztalata, fél, hogy nem tudna elég tisztaságot teremteni stb. Talán majd alegközelebb otthon, ezt mondja, de elsore nem. Most akkor minket ki fog megkövezni, azok, akikkel egyetértünk, vagy azok, akihez hasonlóan cselekszünk, vagy mindannyian? :))
3. Egyre több orvos ismeri fel ezen dolgok igazságát. Egyre szabadelvubb, megengedobb orvosokat lehet találni. Egyben mindenkit elítélni butaság. Akinek mészárosra van szüksége az úgyis meg fogja találni azt az "orvost", aki kelloképp kegyetlen lesz. Véletlenek - ugye - nincsenek.
Uff, én beszéltem. Lehet, hogy semmit nem tettem hozzá, mert már elottem elmondták mások ezeket. Még egy megjegyzés a hangnemrol, ami néha erosebb egy kicsit, mint az én galamblelkem szereti: Ne ítéljétek el a másikat ilyen dolgokért - foleg ne ilyen ügyek nevében. Mindenkinek saját magában kell tisztázni mit érez, gondol, és ez személyes ügye.
Amit a franciaországi kórházról írtál az majdnem teljesen egyezik a budai Szt. Margit kórház roomingin részével (a roomingint kérni kellett!). Különbség csak annyi, hogy tápszer helyett cukrosteát adtak a babáknak (ezt mi minden gond nélkül otthon azonnal megvontuk) és
ha pihenni akart az anyuka akkor valószínüleg csak 2-3 óránként hozzák oda a gyereket szoptatásra.
Hallottátok, hogy Cindy Crawford is otthon szült?
Szerződtetett két profi szülésznőt. A szülése pár nappal hamarabb indult be a vártnál ezért az egyik szülésznőt helikopterrel kellett elhozatni a nyaralójából.
Tiszta Amerika! :-)
Elnézést de sok volt a dolgom.
Tehát az álom:
Persze nem minden részlet volt aprólékos csak azt írom ami megmaradt bennem. Szerintem sok részletet már elfelejtettem.
Kórházban voltunk a párom az ágyon feküdt, kb 2 méterre ültem valamin. A baba egy pillanat alatt kibujt. Ezután a baba a párom mellett feküdt és a páromat ellátta az orvos. Erre csak homályosan emlékszem,
mintha csak a szemem sarkából láttam volna. Ekkor viszont mást vettem észre. A baba ügyesen a hasára fordult és lecsúszott az ágyról majd odatipegett hozzám. Megfogta a térdeimet és gagyogott nekem valamit. Már nem emlékszem mit csak arra, hogy érthető szavakat mondot de mondatokat nem. A baba olyan másfél két éves forma lehetett egyáltalán nem újszülött.
Hát ennyi.
Nemsokkal az álom után olvastam az Anyák lapjában egy cikket. Arról szólt, hogy miket szoktak álmodni a kismamák és a pszichológusok szerint mit jelentenek ezek az álmok.
Az én álmom elemeit is megtaláltam. Lehet tippelni mi volt a magyarázat.
Szeretnék Papp doktorról egy történetet megosztani veletek. Hajdan bajnok gerelyvetőnőnk AFP-je down-gyanút mutatott. Neki nem szóltak,de elküldték arra a vizsgálatra, amely ha szintén rossz eredményt mutat, kromoszómavizsgálatot végeztek volna. A leleteket elvesztették,az anyának nem szóltak. Ő közben megtudta hogy mire való volt a vizsgálat és könyörgött hogy ismételjék meg, hogy legalább felkészülhessen. Nem tették. Amikor megszületett a downos kislánya, először nem mondták meg neki, aztán már a kórházban közölték vele hogy muszáj intézetbe adni.Beadták, hetek múlva tudták meg hogy ez nem is kötelező. Azóta otthon nevelik. Papp doktor a 'miért nem szóltak' kérdésre azt mondta: 'felesleges stresszelni azt anyát ilyesmivel' és 'az orvos tudja megítélni hogy mit mondjon el, és mit ne'.Hát ennyi.
Kedves holist!
Tényleg nem keresték miért nincs tejem azonnal. Viszont nekem egyetlen szulésemet sem inditottak meg ez nem lehet ok. Magyaroszagon tényleg nem volt velem a lanyom a korteremben ez éppen lehetne de Franciaorszagban napi kb négy ora kivételével mindig velem volt tehat az sem lehet ok. Ha éhes volt vagy sirt mindig magamhoz vettem meg egyébként is a hasamon aludt egész nap, ott érezte jol magat, és mindig megprobaltam szoptatni és probalt is lelkesen az elején aztan egyre kissebb lelkesedéssel mig be nem hergelte magat és érdekes modon ahogy volt tejem semmi ilyen jellegu problémam nem volt. Az én gyerekeim bar nem gondolom hogy ez az én érdemem de nagyon szépen szoptak novekedtek és egyaltalan nem voltak se sirosak se idegesek. Az elso lanyom két hetesen aludt este tizenegytol reggel hatig és teljesen rendesen evett. A masodik egy honappal korabban szuletett ez éppen lehetett ok hogy nem volt tejem de harom nap mulva O is rendesen evett és nem sirt tobbet és egy honap mulva mér O is aludt éjszaka, hizott mafél kilot. A harmadik lanyom pedig teljesen idobe szuletett és Velem is volt. Nem tudom mi jozan oka lehetett annak hogy nem volt tejem de jo és nyugodt korulmények kozott szultem, gyorsan senki ne inditotta meg a szulést nem voltam ideges se a szulés elott sem kozben sem utana a gyerek is velem volt mégsem volt tejem. Nem hiszem hogy ez az orvos vagy az ellatas hibaja lett volna. Harom nap mulva mint mind a harom alkalommal megjott a tejem és nem is volt vele probléma volt boven elég még a koraszulott csecsemoknek is maradt. Az én gyerekeim szerettek szopni és szoptak is ha volt mit. Meg is probaltuk minden evéskor és csak mar amikor féloraja probalkoztunk és a gyerek kezdett turelmetlen és mérges lenni akkor kapott tapszert. Szerintem ettol nem ment el a kedve a szopastol, persze ha ez az idoszak sokaig tartott volna ez is bekovetkezik biztosan. Szoval nem tudom miben volt a hiba, nem kerestem mert az elso utan mar volt tapasztalat és a masodikbol is latszott hogy nincsen semmi baj. Lehet hogy dcsh-nak nem mazlja volt. Nem tudom mi az oka a dolognak de az én gyerekem nem nem szopott, mert nem volt kedve a cumi miatt, hanem nem jott neki annyi ami elég lett volna. Lehet, hogy Te ezt rémesnek tartod de én nekem ez igy megfelelt(nem az hogy nem volt tejem harom napig, hanem, hogy addig is adtak neki tapszert). En szoptatni akartam mindenképpen, szerintem a gyereknek és nekem is ez a legjobb ez sikerult is. Minden rendben volt és azt a harom napot is igy gond nélkul atvészetuk.
Szerinted mit kellett volna csinalni? Hagyni hogy uvoltson harom napig? A novérkék mindig jottek ha hivtam oket.kaptam egy csomo gyogy teat ami segiti a tejtermelést, egyébként ezt kap miden szoptatni akaro no ott. Segitettek és csak akkor hoztak cumisuveget ha én kértem. Amikor Magyarorszagon szultem minden etetéskor kinmaradtak és sorban jartak végig az anyukakat és segitettek mindenkinek megmutattak hogy kell, segitettek a mellbimbot a gyerek szajaba tenni és végig a masfél ora alatt ott ultek az osztalyon és segitettek ha kellett valakinek. Szerintem is jobb ha a gyerek az anyjaval maradhat de abban a korhazban akkor erre nem volt lehetoség.
Az orvosokrol meg nem szeretnék tobbet vitatkozni, szerintem mindenkinek sajat tapasztalati vannak. Nekem szerencsére, foleg ahogy az itteni hozzaszolasokat elnézem jok. En legkozelebb is ahhoz az orvoshoz megyek és igy biztos vagyok benne, hogy nem ér majd csalodas. A tobbit meg nem ismerem tehat nem tudok véleményt mondani roluk és nem szeretnék megint féreérteni valamit. Tanultam a sajat karombol, csak arrol beszélek amit tudok és ragaszkodom a tényekhez. Nekem az én tapasztalataim a tények és elfogadom, hogy masoknak is a sajatjuk.
(Nekem) nem Te vagy az ellenség. Engem Dr. Papp Zoltán orsz. főszülész-nőgyógyász inzultált. Csatlakozott hozzá párszáz orvos. Bocs, ha kissé harcias vagyok.
Idézek Neked a 'Születés művészete' borítójáról:
"Milyen furcsa, hogy azok, akik azt állítják, a szülés szeretetről, gyöngédségről, az emberi méltóságról és a gondoskodásról szól, kívül találják magukat és követelniük kell, hogy meghallgasság szavukat. Mennyire fölfoghatalan, hogy radikálisknak és harcosoknak bélyegzik meg őket. Milyen lehetetlen dolog az, hogy össze kell szedniük minden erejüket, szervezkedniük, beszédet mondaniuk, pénzt gyűjteniük és tárgyalniuk kell azért, hogy mások is észrevegyék a szülésnek és az anyaságnak emberi dimenzióit."
Az eredeti témafevetés célja egyébként nem a kórház kontra otthon vita élesztése, hanem a természetes szülés körülményeinek és lehetőségeinek megbeszélése lett volna.
Kedves Fuly,
nem bántottál meg, erre nagyon kevesek képesek, mivel ismerem magam ...:-))
Mint leírtam: ha kell, vállalom azt is, hogy konzervatív vagyok, vagy gyáva, de nekem a kórházi helyzet jelentett belső biztonságot.
Csak azt kérem, hogy ne én legyek az ellenség, én is azt szeretném, amit ti: hogy a gyerekeinknek minél jobb legyen (és én sem a technika meg a korszellem bálványimádója vagyok, csak próbálom a másik oldalt bemutatni...
Nem akarod döntőbíró lenni a dologban, csak elmesélem egy hétvégi élményemet.
Kis társaságban, amelyet kifejezetten egymás elfogadása hozott össze, elmeséltük, hogy otthon szültünk. Ez szokásunk, ha megkérdezik, mondjuk. Na erre olyan bőséges szóáradat hullott a nyakunkba egy 3 gyerekes asszonytól (3 császár), hogy magunk is megijedtünk. Igazán ez a dolog (Téged talán nem, de másokat sokszor) csak megemlítésénél fogva is arra 'kényszerít', hogy megmagyarázza, ő konkrétan nem szülhetett volna otthon.
Ebben a magyarázkodásban szokásosan van valami önigazolás. Annak megindoklása, hogy ő miért nem adhatta a legjobbat a gyerekének. És én személy szerint ezt a mosakodást nem szeretem. Leginkább azért, mert hamis. Számomra hamis. Ugyanis nem szól arról, hogy nem is tudott ilyen lehetőségről, nem is gondolt arra, hogy másképp is lehetne, stb. Tehát -én arra gondolok- mint NŐ, legbelül érzi, hogy ez így nem volt jó, de mint CIVILIZÁLT ember, bement a kórházba, ahol eltávolították belőle a kóros képződményt. (Ti. a szülő nő megjelölése a kórházban: 'beteg', általában így is bánnak vele.)
A történetnek pedig NEM erről kellene szólnia.
Hanem pl. arról, amiről az orvosok baromi mélyen hallgatnak, hogy a statisztikák a világ fejlett részein OTTHON jobbak, mint kórházban. Tehát ha valaki, pl. Te Sófelhasználó, kórházban érzed magad biztonságban, az egy szubjektív érzés, amit a sterilnek látszó környezet ültet beléd.
OTTHON biztosan nem lehetsz technikailag 'biztonságban', mert nincs intenzív terápiás háttér. Ez tény. Viszont az is tény, hogy éppen másképp lehetsz (belső) biztonságban. Akinek ez kell, maradjon otthon, akinek a technika, az menjen kórházba. SZVSZ ennyi a kérdés.
Érdekes egyébként, hogy a táplálkozás kontra vitaminok vita teljesen hasonló. Technikában kontra emberi szervezetben való bizodalom.
Remélem, nem bántottalak meg.
Fuly
Akkor kezdjük a személyes részével:
Igen, sok mindenben abszolút biztos vagyok, ami saját magamat érint.
VIszont
1. Sok földies jelleg van bennem (ha foglalkozol asztrológiával, tudod, mit jelent ez): tehát szükségem van a _biztonságra_ . Én így fogadom el magam, és nem akarok más lenni, ami.
2. Arra rá kellett jönnöm már a terhesség alatt, hogy az én sorsom és akaratom egy dolog, a másik, a gyermekemé, számomra nem pontosan látható (nem tudom jobban megfogalmazni: önálló lény, önálló akarattal, és ez számomra a saját meggyőződésemet kicsit meghazudtolva azt jelenti, hogy amiben nem tudom még az ő akaratát, abban a vélelmezett legbiztosabb utat kövessem.) Nem tudom, érted-e, én itt a topcban leírtam, hogy az évelején majdnem elvesztettem a fiamat, és akkor még inkább megerősödött bennem az érzés: mennyit veszthetek.
Ezt nem tudom racionálisan, "buddhista nyugalommal" nézni, ebben irracionális vagyok, és magamnak ellentmondó, de ha valami az én könnyelműségem miatt történne (vagy a fiammal, vagy a leendő gyerekemmel) nem tudnám magamnak megbocsátani.
Az ultrahangról: tudod, én tisztában voltam azzzal, hogy születhet problémás gyerekem is. A húgom értelmi fogyatékos és mozgássérült gyerekekkel foglalkozik, én is tudom, mennyi minden történhet, és van képem arról is, mit jelent egy ilyen gyermek anyjának lenni. Nagy sorsfeladat, de nem hiszem, hogy elvetettem volna a gyermeket (mint ahogy nem vetettem el a fiamat, pedig igen váratlanul, elég problémás helyzetben jött...)
Szóval én nem tartom magam gyávának, egyszerűen én úgy értelmezem a felelősséget, hogy a fiamnak a legteljesebb biztonságot kell megkapnia (ez nem kipárnázott életet jelent), ha szerinted ez "elbukást jelent" egy ezoterikus vizsgán, felhívom a figyelmed arra, hogy az élet nem arról szól, hogy eminensek legyünk vagy bujunk meg, hanem arról,hogy menjünk a saját utunkon.
Számomra ez azt jelenti, hogy elismerem a ti jogotokat otthon szülni, cserébe hasonló toleranciát szeretnék kérni.
Megpróbálom megérteni, miért vagy militáns "otthonszülő", de én ilyen formájában sem szeretem az erőszakot.
Egyébként pedig: igen, szerencsém volt a szüléssel, azért volt egy kis "felső segítségem is..."
Halló, holist vagyok, most elolvastam ezt a topicot, ami nagyont nőtt, mióta erre jártam, és nem állom meg, hogy ne beszéljek bele a magam radikális nézőpontjából is, ami talán halál unalmas lesz sokaknak, akik már vagy hússzor hallották, de új lehet másoknak.
Kezdem sófelhasználó szept. 16-i levelével, amiben azt írja, hogy:
"Számomra az volt az alap, hogy az én lelkem rendben legyen terhesség alatt (...)"
ez szerintem tökéletes szempont, bár ki lehet egészíteni vagy inkább fejteni némileg (elsősorban azzal, hogy a placentonauta lelkére is vigyázni kell), ez az alap. Viszont így folytatja:
"Ebben viszont- ahogy már írtam- ,az is fontos volt, hogy elfogadjam,amit elkerülhetetlennek véltem: előre tudatosítsam magamban, hogy a szülés nem sétagalopp (hogy finoman fejezzem ki magam), de nem akartam "rémisztgetni sem magam"."
Most, gondolom, megint megkapom majd, hogy mit tudok én erről, és hogy hogy merek ítélkezni, de ebből úgy tűnik, kedves sófelhasználó, hogy eléggé nem jött le neked, hogy miről szól a szülés - erre már régebben is gyanakodtam, sőt meglepett, hogy valaki, aki az asztrológiás topicokban arról tesz tanubizonyságot, hogy ismeri és követi az "amint fent, úgy lent" alapigazságát, hogyan lehet ennyire anyagelvű és fatalista, ha egy igencsak közeli másik témáról, a szülésről van szó. Hiszen te lényegében azzal készültél, hogy akármennyire is felkészülsz, mégiscsak történhet fatális véletlen - nos ez egy olyan mítosz, ami az asszonyok (és a férfiak) jelentős részét kényszeríti arra, hogy elfogadják a cezaromániás, valójában igencsak neurotikus, a halál, a betegség, az életveszély, a születés, aszabad akarat, a felelősség fogalmaival inadekvát módon megbirkozó pszichés roncsok uraskodását. Pedig hát, véletlenek nincsenek.
És nem arról van szó, hogy valahol az "enyhén szólva nem sétagalopp" és az "ijesztgetem magamat" között kell megtalálni az arany középutat: az Áginál szült anyák jelentős része, azok, szerintem, akik pszichésen képesek arra, hogy bizalommal átadják magukat valaminek, ami nagyobb náluk, de jót akar nekik (ilyen a szülés), arról számolnak be, hogy a szülés egy egyedülálló, hatalmas szellemi, érzelmi és testi élmény, méghozzá jó élmény, ami több évnyit lendíthet az ember személyiséglődésén - van aki kimondott számvetésélményt él át és radikálisan változtat az életvitelén - de a gyerekhez, mint társhoz, személyhez való rendkívül erős kötődés mindennapos - a kórházi szüléseknél bizony előfordul az ellentéte is.
Tovább idézem:
"Nekem jó érzés volt az ultrahang -vizsgálat után megnyugodni, mivel mindig minden rendben volt, és bíztam a vizsgálat végzőiben, hogy tudják a dolgukat."
És éppen ez az ultrahang legnagyobb haszna az egészséges születendők és szüleik számára (eltekintve azoktól, akik elvetetik a sérültnek tűnő embriókat - de elég sokat lehet hallani arról, hogy gyakorlatilag az összes szűrés el-elsül visszafelé is - rendellenesnek diagnosztizált, egészséges gyerekek is születnek, ha nem is sokan, és azoknak, akik a tesztekhez folyamodnak, ezt is mérlegelniük kell). Ha megnyugtat, érdemes megcsinálni, hiszen jelentős kárt valószínűleg nem tesz, ugyanakkor érdemes annak is a vbégére járni, hogy miért nyugtat meg - a hamis nyugalom ugyanis könnyen katasztrófális hibákhoz vezethet. Fel voltál készülve például arra, hogy a tökéletes ultrahang leletek ellenére is születhet súlyosan fogyatékos gyereked? És nem gondolod, ha valakivel ne adja az Isten, ilyesmi történik, talán jobb, ha nem úgy szakad rá a dolog (ott, a szülés után), hogy meg volt győződve arról, ez nem történhet meg?
" (...) a többi ismérv szerint szülésem háborítatlan volt. " Ez esetben szerencséd volt (ezt is sokadszor írom le) - a magyar kórházakkal az a baj (mint annyiszor elmondtam már), hogy egy sincs, ahol ez a minimum garantálva lenne. Van néhány, ahol nagyobb rá az esély - de még az istvánból is hallottam egészen új horrorsztorit. csak otthon van garancia - bár az embernek fel kell készülnie arra, hogy ha netán mégis kórházban fejezi be (az Ági szüléseinek mintegy 10 százaléka ér véget kórházban - a nagyrészük mindenfajta komlikáció nélkül, azért, mert az anya rájön, nincs valójában felkészülve, hogy a saját felelősségére nézzen szembe a szüléssel).
-----
medvebacsi, szept. 16:
http://www.horns.freeserve.co.uk/homebirth.htm
ha tudsz angolul, itt van sok tudományos igényű munkáról kivonat, jórészük egészében is elérhető.
-----
moineau kifogásolja az orvosellenes hangulatot, "ami itt uralkodik. Hát, biztos vannak tisztességes emberek a magyar szülészeteken orvosi beosztásban, de nem lehetnek valami sokan. Az infantilizáló, medikalizált, az anyát munkadarabként kezelő, a közvetlen (egyébként az esetek túlnyomó többségében éppen az intézmény embertelensége, hozzá nem értése, figyelmetlensége indukálta) közvelten fizikai veszély maximális elhárítására törekvő vonal a domináns. És nagyon sok szülész (a férfi többségre ez különösen igaz) a pénzért csinálja. Ez nem orvosellenes hangulat (legalábbis részemről), hanem társadalomkritika, sőt, civilizációkritika - erről elég hosszan írtam az otthonszülés kapcsán régebben az SZT topicba, bár nagyjában süket fülekre talált (tisztelet a kivételnek, ccsa). Beteg az a társadalom, ahol az emberek ilyen, nagy átlagban sérült, emberhez nem méltó életet élő, hivatásuk gyakorlására alkalmatlan emberekre bízzák a gyógyítást. Ez van.
"Ha neked volt azonnal tejed az mazli" írta még moineau - hát, ismétlem, nem "mázli", ne fogadjátok már el ilyen könnyen, hogy a testetek egy megbízhatatlan gép, amelynek megértésére reményetek sincs, ha nem végzitek el az orvosit, és amely bármikor cserben hagyhat - ezek aljas, vagy elgalábbis buta indokból terjesztett mítoszok. Az, hogy dcsh-nak volt teje, az a természet rendje - annak viszont, hogy neked nem volt, biztos volt oka. Lehet, hogy se benned, se az "ellátó személyzetben" nem merült fel az igény, hogy a végére járjatok, miért nem volt tejed három napig (ez megintcsak felelőtlenség szerintem), de az nem jelenti azt, hogy véletlen volt. Ugyanis, mint már írtam, véletlenek nincsenek. Ami meg a kórházakat illeti - a szülés után közveltelnül az anyjuk után bömbölő gyerekeket tömik cukros vízzel, miközben az anyjuk nem tud velük lenni, mert vagy nem is engedik, vagy a szükségesnél sokkal megerőltetőbb és traumatikusabb szülés miatt úgy érzik, muszáj pihenniük egy kicsit. A gyerek hozzászokik, hogy a cucliból az első szippantásra jön a finom cucc, az anyát nem tájékoztatják, hogy hogyan taníthatja meg szopni a csecsemőt, és máris ott tartunk, hogy van egy gyerek, aki "'nem szeret szopni" - ha mellre teszik, kettőt szív és üvölteni kezd - máris meg van alapozva egy könyörtelenül stresszelt csecsemőkor, melynek során az anya szinte törvényszerű módon vonja kétségbe önnön kompetenciáját (ha addig hitt is benne), a gyerek pedig sírós, meg gyakran tápos lesz - aminek a káros hatásairól aztán sokat lehetne beszélni.
------
Kedves medvebácsi, welcome to the real world.
A mátrix párhuzam nagyon találó, pontosan így gondoljuk mi is. A Geréb Ági féle szülés megismerése kiterjedt ébredési folyamatot indított nálunk - és csak véletlenül hallottunk róla, a feleségem két gyereket úgy szült kórházban (egyébként aránylag és a lehetőségekhez képest jól), hogy nem is tudott arról, más is lehet. Ezt különösen nehezményezi. Szórólap a szülészeteken??? Beengednék egyáltalán, akármilyen finoman van megfogalmazva? A fenét! Ld. az állásfoglalás, amit a TSZ topicba már beírtam, de ha kell, elküldöm bárkinek - most csak a záró bekezdést idézem:
"Mindezeket figyelembe véve a Szakmai Kollégium véleménye szerint az a szülész szakorvos, aki "tervezett otthonszülés"-t vállal, vagy bármilyen egészségügyi dolgozó (védőnő, stb.), aki erre bíztat, nem pedig ellen agitál, vét hivatásának esküje és a fennálló szakmai irányelvek és protokollok ellen." - kell még comment??
------
Szerintem a Születésházbeli tanfolyamot végig lehet csinálni egyben (mi is így csináltuk, bár az elejét én kihagytam, Judit hazajött, és elmondta a lényeget, plusz elolvastam a könyveket).
Végezetül, tudom, hogy kissé kényelmetelnül szókimondó vagyok, és hogy nem nagyon figyelek arra, kinek taposok rá a lábujjára, mármint képletesen szólva. De egy olyan kisebbség (ici-pici kisebbség) tagja vagyok: úgy vélem, hogy a saját és a gyerekeink életéért a végső felelősséget mi viseljük, nem pedig az egészségügy, vagy az orvostudomány, vagy bármiféle "szakmailag képzett" gyülekezet. Ennek az álláspontnak a képviseléséért még egyébként kimondottan normális emberek, ismerősök, sőt barátok részéről is állandó piszkálásnak, ellenségeskedésnek vagyok kitéve, az SZT topicokban erre bőven van példa, aki képes azt az anyagot valóban higgadtan és pártatlanul olvasni, muszáj észrevennie, hogy érveimre nem reagáltak, csak próbáltak nevetségessé tenni olyan emberek, akik képtelenek vállalni a felelősséget önamgukért, az emberi kapcsolataikért, a gyerekeikért, a múltjukért, a jelenülért, a jövőjükért. Kicsit fárasztó. Ezért én úgy gondolkodom, hogy ha engem ki lehet tenni minduntalan a folyamatos komolytalan semmibevevésnek, kézlegyintéssel elintézésnek és ostoba személyeskedő támadásoknak, akkor nekem sem kell udvariaskodnom - különösen nem a rengeteg bornírt, mátrixfüggő, tudatlanságból és infantilizmusból emberek sorát megalázó, gyerekek sorát megnyomorító orvosokkal, mondjuk azért, mert talán megbúvik közöttük itt-ott egy-egy gerillaharcos tisztességes ember.
