A kisnánai helyreállítás szinte csak kiegészítő elemekre koncentrált:Új ajtók,sok magyarázó tábla és kép,kisfilm vetítés stb..Kőanyag szinte csak a külső kaputornynál lett beépítve. Kijavították a kiromlott részeket. A vár összképe egyáltalán nem változott kívülről,azaz mégis: a csigalépcső téglaköpenye. A palotaszárny pincéje szerintem korrektül lett megoldva:kőtár bemutatása. Az udvar alatti pincében borozó.A belső kaputorony helyiségeibe is jutott némi kiállítási anyag.A védőtető alatt viszaépítettek egy kisebb helyiséget,melyben érintőkijelzős TV-n megnézhetjük a vár építési periódusait. A külső falakra igért ráfalazásból semmi nem lett. A "sátras" konferenciaterembe nem jutottam be,nem tudom hogyan néz ki.
Számomra csak az állítólag ráfordított összeg (340 millió) ár érték aránya tűnik kevésnek,de lehet nem ismerem a mai árakat,árképzési módszereket.
Mindezektől függetlenül pozitív szájízzel léptem ki Kisnána várából.:)
Amit Sirokon láttam az még a jobbik féle helyreállítási mód. Szerencsére az eredetihez hasonló kőből készülnek a pótlások,persze világosabb még,mert kell némi idő(pár száz év) az antikolódáshoz.A helyreállítás mértéke is jónak mondható,ha valamikor elkészül.Idén már biztosan nem. A parkolóőr és a várnál lévő őr is azt mondja,hogy egy hónapja szinte semmit nem dolgoztak,pedig az időjárás megengedte volna.(Tegnap Sirokon:17 C) A parkolónál lévő kivitelezői táblán október végi időpont szerepel befejezésként.
A felsővárban pedig régészeti feltárás zajlik.
Ez a fugázás dolog tényleg gagyi dolog,kerítésen ház lábazaton elmegy. Szerencsére van jó példa erre is: a csobánci helyreállításokról pár kép 2009-ből.
Az ÉNy-i sarokbástya. Ez a foltosság és a szakértelem hiánya már az elviselhetőnél durvább. A kövek közötti fugák telibe ki vannak kenve, a falegyenek olyanok, mintha egy alkoholista csapat építette volna. De láttam már máshol is ilyen szinvonaltalan munkát. nem egyedi eset. Kérem, tanuljunk belőle.
Tényleg megérne legalább egy részleges régészeti kutatást ennek az oroszlányi lelőhelynek a tisztázása. A fotón igen régi kőfal tűnik fel, a víznyelő pedig talán egy középkori várkutat rejthet magában.
A siroki felsővár kapujának környékén régészeti feltárás zajlik. A kettős boltiv északi oldalán csúnya repedés látható! Remélem nem dől össze ez a rész.
A történettudomány mai álláspontja szerint Oroszlánkő vára a Vértes sűrűjében megbúvó Csáki-Várral azonos. Az oroszlányi szájhagyomány és helységnévadás kétségeket ébreszt azonban az azonosságot illetően.
A mai Oroszlány legrégebbi része a Várdomb. A hely már ősidők óta idecsábíthatta, az emberek kisebb nagyobb csoportjait, hiszen természeti adottságainál fogva rendkívül jól védhető volt.
Egy várdomb körüli virtuális túrára invitálom a kedves topiklakókat, sőt megismertetem a nagyérdeműt egy újabb vértesi legendával is. A beszámolóhoz felhasználtam Végváriné Barirák Ilona helytörténeti illetőségű írását is, melyet a Majki Népfőiskolai Társaság közreműködésével adtak ki 1999-ben.
Vár feltételezett bejárata a Várdomb köz és a rá merőleges Erdész utca találkozásánál található.
Innen egyenes út visz a Vértesen keresztül Csákvárra (és a Csáki várhoz). Az út a Kameniti vagy Halenárka mellett halad el,ami a középkori Oroszlányfalu helyét takarja. Az embercsoportok ősidőktől datált jelenlétét az bizonyítja, hogy a vár feltételezett bejáratától pár méterre avarkori sírokat találtak.
A várdomb köz az valaha volt erődítés É-i fala mentén halad. Kiváló kilátás nyílik egy természetese völgyre ami kiváló védelmet biztosíthatott. ÉK-i irányban pedig előbb Majk, utána pedig Somló (Vitány) tűnik fel a távolban.
A várdomb területén a XX. században pénzleleteket találtak de egyiket sem látta még szakember.
(Kertjében találta Hadaráné ész: Búr Anna burgai lakos, a Várdomb utcában Aspermayer Lajos, a Zámkán Takács odavaló lakosok) A várdombon több víznyelőről ,hasadékról tudnak a helyi lakosok.
A várdomb tetején a Chnupa féle ház telkén víznyelő van, egy 3 méteres rúd nem ér le az aljára a lakosok szerint. A Fortna lépcső mellett süllyedt be a föld pár éve, sőt egy igen érdekes falszakaszra is találtam a területen. (A Fortona lépcső köti össze a Várdomd köz teraszát a Várdomb utcával)
A szellem csak a kulcscsomohoz tartozó kincsesláda felmutatása ellenében kapja vissza , míg a jogos tulajdonosának elég ha elárulja milyen kulcstartó van rajta :)
Humán érdeklődésű ember lévén, mindig utáltam a kémiát, így a szakmai részéhez nem tudok hozzászólni. De valahogyan nekem az rémlik fel, hogy a kőfalat oltott mészhabarccsal falazták. Természetesen nem volt folyékony az a mész, hanem olyasmi képlékeny állapotú, amire gyermekkoromból emlékszem a nagybátyám udvarán. Ott volt egy meszesgödör, amibe Deme bácsi lemászott és lapáttal tudott szedni egy vödörbe.
Alapanyaga az oltott mész mellett a homok, ideális esetben a tiszta kvarchomok. A keverési arány változó volt, falazó habarcsot 1:4 – 1:5 arányban, vakoló habarcsot 1:3 -1:4 arányban kevertek. A hajlító igénybevételnek a sovány, központos nyomásnak a kövérebb mészhabarcs felel meg. Már a rómaiak, aztán a XVIII.-XIX. században ismét elterjedte használták az oltott kövér és égetett mész keverékébol készült habarcsot. Az oltott mészbe annyi porrá tört égetett meszet tettek, amennyit annak fölös víztartalma elbírt. Az így kapott habarcs szilárd és vízálló volt! A kialakult keverési arány 3:1 volt. A rómaiak példáját követve téglaport is adagoltak a habarcsba, mely nem csak szilárdságán javított, hanem karakteresen színezte is azt.
HABARCS
kötőanyag + adalékanyag + víz Adalékanyag: homok (folyami homok, bányahomok, Æd max: 2mm), kőpor, kőliszt, nemes adalékanyag • Hagyományos habarcsoknál odafigyeltek az adalékanyag kvarc tartalomára • Hagyományos habarcsok egyébb adalékanyagai, kötoanyagai: tej, túró, vér (® kazein+oltott mész), szálas anyagok.
A Szalajka-völgy fölötti Éleskő váránál jól megfigyelhető a középkori falazás. Mivel már a külső kőréteg lepotyogott, előtűnik a falmag mészhabarccsal dúsan rakott belseje.
Azért itt egyéb dolgok is számíthatnak, mennyire finom vagy durva a homok, mennyire tiszta a mész - ahogy korábban írtad is. Lehet, hogy egyre javult a mészégetés technikája, egyre tisztább lett a mész, és ezért használtak egyre kevesebbet - de érteni nem értek hozzá, csak találgatok.
Igen Zsolti, de nem szárított túrót hanem ha csinálsz aludttejbol túrót, ami marad, (nemtudom magyar nyelven) abba van az a kazein amelyikbol jobban tart habarcs.
Na haladunk a falazástechnikában,viszont hallottam olyanról is hogy száritott túrót tettek a habarcsba....meg valami kazeinos műkövet emleget a haverom.
Tojást nem, olvastam itt hogy tojást tették habarcsba, igen, de az volt nagyon, nagyon, és még egyszer nagyon kevesen. Igen azok a vakolatok repedve vannak, de tartanak már több száz évet. És mai?
Október végi gömöri kalandozásaink során Jolsva érintése után eljutottunk Gömörrákosra;
Gömörrákoson az Ákos nembeliek alakítottak ki a gömöri rengetegben uradalmat, ahol először Kövi várát emelték, s csak ezt követően létesült alatta Tarfalva. A muhi csatában az uralkodót védő nemesek között van a váralapító Tar Detre is, aki mindvégig a király rendíthetetlen híveként szerepelt. Unokái halálával kihalt az ág, s Kövi vára még az Anjou-korban elhagyott lett. A rokon Csetnekieké és Bebekeké lett, akik 1400 körül kijavították, de már Rákosnak nevezték el, az itt folyó patak neve alapján. Hamarosan a Bebek família rátette a kezét a várra és uradalmára, s ez majd 3 emberöltős viszálykodást hozott magával. 1465 után pedig a Bebekek szövetkezve a Szapolyai családdal, Krasznahorka és Rákos váraira támaszkodva, magánháborúba kezdtek a Csetnekiekkel.
A vár felépítése, szerkezete nagyban hasonló Hőnig-Újvárral; a várszikla szélén tömbszerű, torony-jellegű palota magasodik, alatta hozzákerített alsó-várral. É felől a palota romjára és elhelyezkedésére Vlak mester a következőt jegyezte meg: - „Bakker, felfedeztünk egy inka piramist a gömöri hegyekben!”.
De nemcsak a vár története zaklatott, hanem ez folytatódik a falu lakói életében is; találkoztunk az ungvári születésű Jóska bácsival, aki kalandos úton került a településre, pechjére, mert szlovák szomszédjaival állandóan háborúzik, és elpanaszolta, hogy szlovák neje – aki persze nem volt jelen – nem engedi a magyar nótákat, meg a Tv-csatornákat, így aztán ő amolyan zugkultúrmagyar. Ráadásul rejtegetnie kell a Vasárnapi Újság(?) 1938-as számát, ahol ama bizonyos országgyarapító ül fehér lován, miközben belovagol – talán – Kassára...
.
