Mint korábban írtam behúztuk hétvégén a Nagvázsony-Zirc szakaszt. Vagyis Zircig nem jutottunk, mert eléggé leszívott minket a Nagyvázsony-Németbánya etap, ezért másnap a Zirc helyett csak Borzavárig mentünk.
Amit a szakaszról röviden el tudok mondani, hogy a jelzések jók voltak, szép frissen festett. Lehet előttünk járnak a festők mindig, mert annyira frissek a festések. :D A Bakonybél-Kőris-hegy szakaszon konkrétan csak fehér négyzetek voltak még a kék sáv hiányzott.
Városlőd után benéztünk egy szakaszt a Torna-pataknál. Itt biztos valami útvonal módosítás lehetett. Gondolom a rutinos túrázók tudnak erről, csak nekünk kezdő kékesenek új ez. Haladtunk a jelzésen és egyszer kicsit elbizonytalanodtunk. Megnéztük a mobilon a térképet és azt láttuk letértünk a jelzésről. Nem értettük, mert pár méterre a fán még ott virított a festés, bár nem volt olyan szép új. Mindenesetre ketten két felé mentünk és próbáltunk jelet keresni. Végül ráleltünk a jelre és egy kis vargabetűt leírva becsatlakoztunk a frissen festett jelzésbe ami a Városlőd - Gerencepuszta kisvasút nyomvonala volt. Nem mellesleg, csodás szakasz! Térképen azért bejelöltem merre kanyarogtunk el világoskékkel. Azért megtévesztő, mert nem festették le a régi jeleket és könnyen benézhető. Arra se emlékszünk, hol volt az a pont, ahol az új szakaszra kellett volna térnünk. Lehet a patak csodálása elvitte a figyelmünk és ezért mentünk tovább.
Még előző nap, a busszal való beérkezést és zuhanyzást követően körbejártam a községet, megtekintettem a Jánossy- kastély kissé már romló állagú épületét, és a 2 templomot is. Másnap az előző napinál kevesebb, kb. 18 km várt rám, ami nem is volt baj, mivel vállaim még jajgattak az előző napi móka után. A Terénybe induló szakasz első része még simának mondhat, azonban amikor a jelzés kiér a köves útra figyeli kell mert el lehet kavarni, ha rossz irányt választ az ember. A jelzések nagyon ritkák ezen a pár km aszfalton, és van köztük átfestett is, ami egyenes út ide vagy oda, kissé el tudja bizonytalanítani az embert; jó magam is rá-rápillantottam a GPS-re megerősítésként :) Terény aranyos kis falu a templomaival, palóc tájházaival és orsós magnó múzeumával együtt :) Elhagyván a települést kiérünk a földekre, innen is jól látszik már a Szanda vár..de még várnia kellett rám egy kicsit :)) A Szandával "szemben" lévő elágazásban a jelzést tartalmaz kis faoszlop véleményem szerint rossz helyen van, mert a balra való továbbhaladásra invitál, miközben a jobbra kanyarodás a helyes út; nem mertem arrébb tenni, majd az illetékes megteszi, ha egyetért velem :) Ezt követően Szandaváraljáig ez mezei nyuszt láttam, de mire bekapcsoltam volna a masinám gyorsan eliszkolt a védelmet nyújtó erdőbe. Ahogyan már Hobó is írta, ugyanaznap rendezte a BTHE egyesület a szokásos Andezit teljesítmény túráját és az említett ellenőrző ponton - ugyan csak versenyen kívül- de én voltam az első :) a pontőr nagyon kedves volt és megengedte, hogy használjak egy kicsit a bodza szörpből :) A pihenőm alatt érkezett két versenyző akik aznap az elsők voltak a ponton. Nekivágtam az új szakasznak, ami nekem nagyon tetszett emelkedőstől, rétestől, forrásostól. Nem ismerem a régit, de az a személyes véleményem, hogy egy működő (!) forrás a túra során sosem jön rosszul, másrészt a várba továbbra is fel lehet menni a nem kicsit bokatörő úton, nincs tiltva, szóval nem igazán értem a morgást :) A várból gyönyörű a panoráma, le is pihentem az egyetlen megmaradt fal tövében a kötelező fotózást követően és falatoztam kicsit, mivel pont delet ütött az óra. Ezután belevágtam a maradék bő 4 km-be, amit elég gyorsan sikerült megtenni és máris Becske utcáin találtam magam, majd pedig a fagyizóban ahol nem kis tömeg volt az említett túra okán. Mivel még bőven volt időm a fél hármas buszig, egy két gombócos fagyi kíséretében meglátogattam a helyi Megvilágosodás sztúpát újabb 2 km-t tévén a tappancsaimba. A busz pár perc késéssel érkezett, de már négy előtt beért Hatvanba, ahol a váróba beérvén meglepve tapasztaltam, hogy 1 perc múlva autópályás busz indul Budapestre! Szerencsére sikerült elérnem, így némi villamosozást és metrózást követően máris otthon voltam a jól megérdemelt zuhany alatt :)
Némi erőgyűjtést - alvást - követően következzen egy kis beszámoló az elmúlt hétvégéről; bocs, ha nem olyan profi mint mondjuk Hörpöliné, de még kezdő vagyok :)
1. nap: Ősagárd- Becske Szóval miután senkit sem sikerült elcsábítanom magammal, április 11-én magányosan indultam el Budapestről előbb Vácra, majd onnan tovább Ősagárdra. A tervek már majdnem Vácon romba dőltek, mert odafelé elég sok helyen meg kellett állni és 3 perces késéssel értünk be, így maradt 2 perc a jegyvásárlásra és a buszra szállásra, ez szerencsére sikerült, így 8 előtt 1-2 perccel szálltam le Ősagárdon és nyomban be is tértem a kocsmába pecsételni, ahol a törzsközönség már aktívan hangolt az aznapi munkára :) Gyors pecsét és egyéb teendők elvégzése után neki is vágtam, egyelőre még kabátban a távnak, és mivel szombaton Becskéig kellett eljutnom - kb. 33 km - bizony nem henyélhettem, 10 kilós zsák ide vagy oda. Először jártam ezen a részen, de nagyon tetszett a lankás dombokkal telitűzdelt táj, szép volt a panoráma a Galamb- hegyről is. A jelzések rendben voltak, a kedvencem az volt, amikor egy tüskés bokor egyik ágán volt a jelzés, de még a tüskék is kék-fehérben pompáztak :) Felsőpetényre beérve előbb elhaladtam a földeken dolgozók népes csoportja mellett, majd a pecsételőhelyet vettem célba. Ezután indultam is tovább, mert ugyan jó időben voltam - bő 5-ös átlagot sikerült menni - de tervben volt egy kitérő így nem lazsálhattam. Az Andrássy kastélyból a fák miatt sajnos nem láttam sokat, de még előtte áll egy romos, több szintes épület, ami alatt átfolyhatott anno a patak is, ha valaki tudja a történetét az megoszthatja majd. Útban Alsópetény felé a magasfeszültségű vezeték nyiladékában tartottam lefelé, amikor megugrasztottam 3 muflont, már éppen elkezdtem bosszankodni, hogy na erről is lemaradtam, de aztán elnéztem jobbra fel a dombra és ott állt egy család, majd balra, és ám ott is 3 gyönyörű állat :) Így tehát meg lettek örökítve, vidáman folytattam utamat Alsópeténybe, ahol igaz, hogy csak kívülről, de megcsodáltam a fantasztikusan szép Prónay- kastélyt, a templomot, a haranglábat - ez utóbbi mellett a Werbőczy- gúlát-, majd pecsételtem az autóbusz fordulóban. Ez után következett a meredek kaptató a Romhány-hegy irányába; egyetlen pozitív oldala talán az volt, hogy lenyűgöző panorámát adott a településre. Az egyik elágazásban lévő keresztnél kavartam el majdnem, mert csak a kereszt mögötti fán láttam a jelzést, így azt gondoltam egyenesen kel menni, de kiderült, hogy valójában balra; ide elférne egy nyilazott jelzés, mert a fán csak sima volt. Maga a Romhány-hegy szép része a túrának, érdekessége a szakasznak a Kékesi erdész ház. Hamarosan elértem az erdészet kérésre végrehajtott tereléshez, ahol majdnem rátapostam egy napozó siklóra, de mivel észrevettem meg is örökítettem :) Ezután találkoztam az első és egyben utolsó emberekkel a túra folyamán, ők Romhányból indultak, ahová én tartottam. Már épül a településre bevezető út előtt a pihenőhely, jellegzetes fenyő illat lengte be a levegőt utalva a felhasznált anyag típusára. mivel az időbe belefért kitértem a Rákóczi törökmogyoró fához, ahová a kék +, illetve a zöld jelzés is bevisz és készítettem róla pár fotót. Ezután visszatérve a kékre, beérkeztem Romhányba és tiszteletemet tettem a romos gyárépülettel szemben helyezkedő Lilla presszóban pecsételés céljából. Mentem is tovább, elhaladtam a helyi 56-os emlékmű és a Fáradt Vándor Panzió mellett is és máris ott voltam Kétbodonyban, ami egy becsapós település, mert amikor azt hinné az ember, hogy már vége, akkor a kék befordul balra és kiderül, hogy korán sincsen :) A Hangi presszóban bélyegeztem, ahogy illik, majd rövid pihenő után következhetett az aznapi utolsó bő 11 km Becskéig. Nem akarok túlozni,de eddigi kéktúrás pályafutásom talán legunalmasabb szakasza volt ez, az elején hosszú, véget nem érni akaró emelkedővel, majd a fák között kanyargó jórészt szintező úttal. Egyetlen örömöm az volt, hogy sikerült lekapnom a "bicskei gyors" lassan döcögő szerelvényét :) Azt gondoltam, hogy sikerül megúsznom a Hörpölin által is emlegetett terepmotorosokat, amikor a Becskére bevezető út előtt kb. 300 méterrel 2 példányuk feltűnt és elrobogott mellettem, de intéssel megköszönték az elengedést így végül barátok maradtunk :) Ezután már csak egy viszonylag rövid aszfalt várt rám a Mader fagyizóig, ahol az aznapi célom volt. Jól elfáradtam, de még várt rám egy átszállós buszozás Cserhátsurányba, ahol az aznapi szállásom volt a Flamingó presszóban.
Nos, sikeresen abszolváltam az Ősagárd- Becske, illetve a Cserhátsurány- Becske szakaszokat :) Sikerült nagyon jó időt menni és 1-2 kitérőt is beletenni az etapokba. Kicsit részletesebb beszámoló és fotók kicsit később.
Semmit, csak azt hittem, azért kérsz telefonszámot, mert ezeket nem találtad meg :) Én is a túrabázisról szedtem, mást sajnos nem tudok. Szerintem egy próbát megér, hátha mégis tud valamit, vagy legalább azt, hogy kihez kell fordulni, ha ő már nem csinálja.
Köszi! - valahol olyat is olvastam, hogy ö már nem kompetens a mozgalomban, ezért nem ezekkel a túrabázison is szereplö számokkal kezdtem; te mit tudsz erröl...? :-)
Segítségre lenne szükségem. Végigcsináltam a Börzsöny Turistája mindhárom fokozatát, de nincs módom elbumlizni a szevezet havonta egyszer (?) tartott fogadóórájára.
Lenne-e valakinek valami kontaktja (müködö e-mail cím lenne a legjobb, de telszám is megteszi vagy akár Facebook profil :-) ), akivel lehetne a dologról értekezni es a teljesítés igazolását leboltolni?
Sok helyen olvastam valami Györke Jenöröl, írtam is neki a fácsén, de nincs válasz, akárcsak a szöv. e-mail címéröl sem...
A fotó alapján a túraleírás negatív szereplőjét bakonyi teljesítménytúrákról ismerem. Rendezőként mindig igyekszem messzemenően udvariasan, elfogadóként viselkedni vele. Nem kell ugyanis több évtizedes szakmai múlttal rendelkező, tudományosan minősített szakembernek lenni ahhoz, hogy - egyébként már a túraleírás alapján is - megállapítsuk, egy mentálisan sérült személyről van szó. Természetesen a leírt túrát ezzel együtt is pokollá tudta tenni. Bár nekem eddig mindig pozitív tapasztalataim voltak - Mi az hogy, nagyon is! :-) -, azért mindig van némi esély az ismeretlenekkel együtt elkövetett gyaloglatok esetében a csalódásra, a kellemetlenségekre.
Jó reggelt innen Nagyvázsonyból! Gondoltam bejelentkezek, ma elmegyünk Németbányáig holnap, pedig Zirc a cél. Nagyon kíváncsi vagyok mi vár ránk. Ha van tippetek a szakaszra osszátok meg légyszi.
Beszámolóinkat az fb.com/mennikek oldalon osszuk meg. (önreklám off) :-)
