Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Lehet, hogy az "eléggé megalapozott" kissé túlzás volt. Mondjuk úgy: a felhozott érvek, "bizonyítékok" szerint plauzibilisnek tűnő.
A bizonyítékok történeti nyelvészetiek, névtaniak és történelemtudományiak.
Milyen nyelven jelentenék mindezt? Nem milyen nyelven jelentenék. Ez a megállapítás nem a "horvát" szóból ered, bár a név is belejátszik. Ugyanis Κο(υ)ρβατὸς (ha jól emlékszem; fejből idézem) személymegnevezés a Pontus vidéki görög kolóniákban már a szlávok megjelenését megelőző időből feljegyzésre került. Ez önmagában nem bizonyít persze még semmit. Semmit az ég világon. Viszont az egyéb adatokkal összevetve tovább valószínűsíti a pontusi sztyeppei kapcsolatokat.
Vannak elég jól megalapozott elméletek, miszerint a "horvátok", mármint ez a név/szó eredetileg nem egy szláv törzset jelöltek, hanem a (szlávokat is alattvaló népként magába foglaló) avar birodalom egy fegyvernemét, katonai alakulatát; (elképzelheto" az is, hogy szláv nyelvu" avar módra szervezett lovas katonai alakulatot). A szláv törzsek nevei általában "átlátszóak", (drevlján, polján, lendzsán, slavjan) A horvátoknak -- nem csak Horvátországban, hanem mindenütt, ahol törtélmileg felbuknak, helynévadási szokásaik is különböznek a többi szlávéktól: lényegében nem természetadta helyneveket használnak ("nyírfalu", "fehérpatak", stb), hanem személynév eredetu"eket, amelyek egy legalább három fokozatú katonai struktúrát hagynak rekonstruálni. A névek azonban szlávból etimologizálhatók, mind a személnevek, mind a személynévbo"l való településnévképzés, tehát o"k mindenképpen szláv nyelven beszéltek.
Ha kívánjátok (még jó hogy), kikeresem a forrásokat.
akkor viszont ez a réteg a horvátoknál tényleg a Konstantinnál említett avarok leszármazottjai lehet ("ismertetőjegyeik, avar mivoltuk máig felismerhető")
Előfordult, hogy a honfoglaló magyarok a szláv segédcsapatokat erősen tanították nyilazásra és harci fogásokra, ami nem is meglepő, mert ez régi lovas szokás, hogy a hódított népeket beosztják a maguk seregébe elővédnek. Namost, ha ezek a szlávok netán 50-100 évvel előbb éppenséggel avarok voltak, még önmagukhoz nagyon hasonló harcost is tudtak faragni belőlük.
én is említettem már régebben a Bíborbanszületett krónikájának adatát a horvátok kapcsán,
illetve arra is van krónikai adatunk, hogy a honfoglalás után a szlávok közül némelyek megnyírták hajukat pogány módra és a magyarokhoz csatlakoztak a németek ellei háborúban.
Dalmáciában még 950 táján is a horvátoktól megkülönböztethető része volt az avarság.(Cons.Porphyr.-De adm.imp.) Míg muszlim szerzők szerint a morva szlávok lótejet ittak és sátorban laktak, keleties öltözékben jártak. (Gardizi és Ibn Ruszta, 870-890 közötti időkben)
A háború s egész 803-ig eltartott. 803-ban eltünik Tudun s utóda, Zodán, a frank király alá veti országát. Ezzel teljesen meg volt hódítva Avarország és Károlynak első dolga volt, hogy rendezze benne a közigazgatást. A pannoniai határszélre öt grófot állított, u. m. Gontrámot, Berengárt, Albrikot, Gitefridet és egy másik Geroldot. Egyúttal egész Hunniát a salzburgi püspök egyházi fönhatósága alá helyezte. Valószínű, hogy Zodán, magát a frankokkal megkedveltetendő, ugyanazt tette, a mit Tudun, keresztyénné lett; utódai legalább azok voltak. 805-ben a kagánt kereszt-néven Theodorusnak hívták s utána Ábrahám következett, kit a Fischa nevű folyó mellett, a passaui egyházmegyében, nem messze Bécs városától, kereszteltek meg.
Most már a legfőbb feladat volt az avarok megtérítése. E feladat megoldásában részt vettek a világiak épen úgy, mint a papok. Az avarok, a mikor már késő volt s állami önállóságuk összetört, lassanként keresztyénekké lőnek; de ezzel azután el is veszthették etnikai különállásukat.
Amint az egykor hatalmas Hunnia le volt tiporva, mint éhes keselyűk csaptak le rá a köröskörül leselkedő szlávok. A szerbek, fehér horvátok, csehek, morvák, lengyelek egymásután törtek be a Kárpátok szorosain, mialatt a bolgárok dél felől intéztek támadásokat. Hiába fenyegette Károly e fegyelmezetlen népeket, hogy hadsereget fog küldeni ellenök, azért ezek csak folytatták rablásaikat: a falvakat fölégették, a lakosokat leöldösték s nyájaikat elhajtották. Végre is az avarok nem tehetvén egyebet, fölkérték Nagy Károlyt, hogy telepítse át őket Pannoniának Carnuntum és Sabaria (Szombathely) közt fekvő vidékére, mit Károly készséggel teljesített is. Az avarok vezetője, Theodorus azt a jogot nyerte, hogy a kagáni czímet és rangot viselhesse. A szlávok ellen pedig Nagy Károly idősebbik fiát küldötte ki egy nagy sereggel. E háború roppant vérengzéssel negyven napig tartott, de a szlávokat még sem sikerült megzabolázni. A 811. évben három avar követ, Kán, Zauk és Tudun, Károly elé járult, hogy előtte a szlávok főnökeivel egyetértve megállapítsák határaikat.
...
Nagy Károlynak ez a hódítása nagyjelentőségűvé vált arra a területre nézve, melyet oly hosszú ideig az avarok uraltak. Az avar föld egy jó részéből alakult a keleti határgrófság (Ostmark), mely sokkal később azután Ausztria nevet vőn fel. Ettőlfogva a Duna partjain sűrűn keletkeztek német telepek s ezek rokonaik sorából évszázadok mulva is vonzottak ide új meg új jövevényeket. A nagy uralkodó utódai a császári trónon, az egykori Avarország helyén alakult Magyarországot fegyverrel szerzett örökségének tekintették s nem szűntek meg arra jogot formálni; mígnem a császári és magyar királyi korona közt hosszas küzdelmek után sikerült a ma is meglévő kapcsolatot létrehozniok. Nem is gondolná az ember, hogy a mai állapotok gyökérszálai milyen réges-régi időkbe nyúlnak vissza …
"Az avarok elszlávosodásának a VI.-VIII. század folyamán kellett végbemennie."
nem tudom,
én inkább a 8. de főleg a 9. századra gondolnék,
főleg miután az avarok már elvesztették a politikai önállóságukat és elkezdtek beolvadni az ekkor nagyobb tömegben beáramló szlávságba, amely folyamat egészen a magyar honfoglalásig tarthatott.
esetleg, ha László Gyula elméletét nézzük, akkor viszont relatív nagy számú későavar is élhetett a Kárpát-medence területén a honfoglalás idejében.
itt régészetileg lehetne szerintem vizsgálódni a 9. századi időkre vonatkozóan.
amely időszakra viszonylag kevés lelet volt eddig, viszont az utóbbi évtizedben
már előkerültek nagyobb számban.
illetve a Zalaváron talált avarok, szlávok keresztelő temploma is nagyobb tömegű emberre utalhat a 9. század közepe után is, a KM belső, nemcsak a külső részen, hisz templomott építettek a megtérítésükre.
talán majd az újabb kutatások közelebbi eredményeket hozhatnak ezen fontos kérdés tisztázásához.
A kagán halt meg a jugurus rangú főemberével való polgárháborúban. Erik friauli herceg Vojnimir szláv vezér vezetése mellett viszonylag komoly ellenállás nélkül juthattak el a kagáni székhelyre, a Duna-Tisza közé. Azért valószínű, hogy ez Szegednél délebbre volt, mert a frank seregek Erik és Pipin itáliai király is a délebbi, mai Észak-olasz irányból támadtak Avarországra, 795-796-ban.
nagyjából stimmel, annyival pontosítanám, hogy az első hadjártban, melyet Nagy Károly vezetett még csúfos vereséget szenvedett. és az általad említettben már nem vett részt, csak Pippin és Erik herceg.
de a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az egész frank-avar háborút avar belháborúk előzték meg, amiben eléggé meggyengültek az avarok.
Mert a kunok csak látszat-keresztények voltak. A Kun László bármilyen tehetséges király is volt, a kun hagyományok szerint minimum 2 csajjal élt együtt, sátorban. Végül is a kedvenc kunjai szúrták le.
Az a híres 15 szekérnyi kincs, amit a frankok elvittek az avaroktól, valahol a Duna-Tisza közén, a mai Délvidéken fekvő, de pontosan nem ismert avar központból lett zsákmányolva...
hát igen, elég sok problémánk adódott ebből, de később is azért sokat hibáztunk diplomáciailag, belpolitikailag, stb. ami mindig rátett egy lapáttal az alap szembenálláshoz is.
illetve az is, hogy a hunok, avarok utódainak tartották a magyarokat, ez sem volt a szemükben egy jó kiindulási pont, főleg a kalandozások eseményeinek fényében.
Az már megin egy másik kérdés, hogy pont az avaroktól elrabolt hatalmas kincsek, arany voltak a kalandozások zsákmánya, eredménye (esetleg célja is). de ezt megint nem igen emlegették ny-on.
később azért már jobban elfogadottabbak lettek a kapcsolatok, főleg az Árpád-ház házasodásai után, hisz minden szempontból egyenrangú félként kezelték, majdnem minden Eu uralkodóházzal voltak családi kapcsolatai.
Szakállas-azt jelentette a barbár, így nem a sima képű rómait, valóban. De ezek még talán a gall kelták törzse volt vagy ilyesmik. Aztán rámaradt több későbbi népességre is, mint szamárra a füle.
Mivel azok átszöktek Afrikába, nyugodtan lehetett őket simpfölni. Akik itt maradtak, azokat meg piedesztálra emelni, mint az európai kultúra nagy lovagjait. Így értem én ezt.
"Na ja, Európában máig ezek a lovas népek a barbárok, na, még talán az előlük menekülő germán népség, a vandál is az. De, ha ők bántak el bárhol bárkivel, az nem volt soha barbárság, sőt!"
hogy a germánok működését nem tartották barbarizmusnak,
erre írtam, hogy nem hogy nem tartották, hanem a köztudatban
Na ja, Európában máig ezek a lovas népek a barbárok, na, még talán az előlük menekülő germán népség, a vandál is az. De, ha ők bántak el bárhol bárkivel, az nem volt soha barbárság, sőt!
