Több helyen megbíráltak, hogy miért offolok, amikor egy adott topikon a magyar és a szomszéd népek történelmének általános kérdéseivel foglalkozom.
Így hallgatok a bírálatra, s a jövőben itt fogom folytatni az ilyen irányú beszélgetést.
A határra érkező magyar nemzetiségű katonák 90%-a nem katonai egységben érkezett, s egyáltalán nem az ország megvédése, hanem a hazamenetel volt a célja.
Komolyan hiszel ebben a 400 ezer fős hadseregben? Ekkora hadsereget senkinek sem sikerült azóta sem felállítani Magyarországon, pedig eltelt 95 év.
Bizonyára a bosnyák csapatok is a lumpenértelmiség (az különben micsoda?) propagandájának hatására nem akarták megvédeni a bukott rendszert.
Az 1918-as forradalomban még szó sem volt proletárhatalomról, az embereknek egyszerűen elegük volt az értelmetlen és vesztes háborúból, békét akartak.
Nem létezett régi hadsereg, az szétszéledt a Monarchia szétesésekor. Új hadsereget kellett szervezni, de négy év háborúskodás után ez nem volt népszerű ötlet, még magas zsoldért sem voltak hajlandók a volt katonák beállni. Akik meg beálltak volna, azok a demokratikus forradalom esküdt ellenségei voltak, akiknek jobb volt nem adni fegyvert a kezébe.
"Nem a Károlyi-kormány művelte ezt az országgal..."
Na látod, ezért nem vagy vitaképes, mert ahelyett, hogy legalább a történelmi tényeket elismernéd, továbbra is a tőled megszokott propagandaszerű mellébeszéléseid ismétled...
"Elvesztettük a háborút, s egy új hadsereg megszervezése időt igényelt."
A háborút elvesztettük, ez igaz, de az országot még nem!
És azt kellene már végre felfognod, hogy az országvesztés a hadsereg bomlasztásával és a még épségben lévő magyar katonai egységek leszereltetésével a Károlyi-kormány lelkén szárad.
"Az elvileg magyar csapatoknak is legalább a fele nem magyar nemzetiségű volt, a szlovákok, románok, stb. nem akartak magyar nemzeti ügyért harcolni."
Ha nagyon szigorúak vagyunk magunkhoz, akkor is kimondhatjuk, hogy az 1918 végéig leszerelt 1,2 millió katonának a fele magyar nemzetiségű volt. Ez 600 ezer embert jelent (csak Erdélyből 100 ezer harcképes magyar katonát vontak ki és szereltek le) és kis átszervezéssel kapásból ki lehetett volna állítani egy 400 ezres ütőképes hovédő hadsereget, amely minden további nélkül képes lett volna az ország határainak megvédésére.
"Budapesten a forradalom azzal kezdődött, hogy a csapatok nem voltak hajlandók a front vágóhídjára utazni..."
Miután ugye, a pesti lumpenértelmiség hangzatos propagandájával sikerült felizgatni őket...
"...a többség semmiféle hadsereget és háborút sem akart, haza akartak menni."
...akartad mondani, sajnos sikeres volt annak az egyértelműen kisebbségben lévő szellemi lumpencsőcseléknek a propagandája, akinek nem a haza védelme volt a fontos, hanem a proletáriátus és általa a "világforradalom" győzelme...
"A Károlyi-kormány megpróbálkozott 1919 elején az új hadsereg megszervezésével..."
Tudod, nem kellett volna szétvernie a régit és akkor nem lett volna szükség új hadsereg szervezésére, amivel egyébként is elkéstek - hogy finoman fejezzem ki magam...
"A lényeg az, hogy a Vörös Hadsereg felszabadított idegen megszállás alá került magyar területeket"
Olyan magyar területeket, amiket éppen Károlyiék és a bolsevikok közreműködésével leszerelt hadsereg hiánya miatt tudtak megszállni az ellenfeleink 1918 őszén-telén.
"harcolt a csehekkel és a románokkal" Igen, a hadsereg harcolt, de a politikai vezetés - Kunák - elárulták őket a Clemanceau jegyzék megérkezte után. Nem véletlen, hogy Stromfeld azonnal lemondott.
"ezzel szemben Horthyék egyetlen puskalövést sem adtak le a Kisantant hadseregeire."
Lévén, hogy a kisantant akkor még nem is létezett. (Csehszlovákia- Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szerződése 1920 aug. 14., Csehszlovákia-Románia szerződése 1921 április 23., SZHSZ-Románia szerződése 1921. június 7.) ez is középiskolás tananyag...
Horthyék egyébként a "nagy antant" hadseregeire adtak le jópár puskalövést 1914-1918 között, amíg Kunék az ideológiát szívták magukba.
1918 őszén Károlyiék miért nem adtak le egyetlen lövést sem a támadók hadseregeire?? A bolsevikok akkor miért nem harcoltak az idegen megszállók ellen, miért a bomlasztást tartották a legfontosabb feladatnak???
"amíg az ország élet-halál harcát vívta, s tulajdonképpen az ellenségnek drukkoltak, hiszen ők csak akkor kerülhettek hatalomra, "
Ez pontosan ráillik a bolsevikok 1918 őszi-téli magatartására.
"Aztán mint a Magyar Királyság katonái fegyverrel támadtak a saját királyuk ellen, s átadták az Antantnak."
Arra a királyra, aki egyébként 1918 novemberében a legválságosabb időszakban magára hagyta az országot, majd amikor konszolidálódott a helyzet, bejelentkezett a hatalomért, fegyverrel vonult Budapest ellen. Egyébként a szegediek nem mindegyike fordult szembe Károllyal... (középiskolás tananyag) Te vicces gyerek vagy unua, ha Horthy átadta volna hatalmat Károlynak, és a csehszlovák-délszláv-román erők megszállták volna Mo-ot, akkor most teli torokból azt kiabálnád, hogy Horthy átadta a hatalmat egy vízfejű Habsburgnak és elveszejtette az országot.
"Horthyék egyetlen puskalövést sem adtak le a Kisantant hadseregeire. "
Hol mikor lett volna módjuk ledani?
"Nyugodtan pezsgőztek a tiszt urak Szegeden, amíg az ország élet-halál harcát vívta, "
Hiteles forrás?
"Nyugodtan bomlasztottak a kommunistákurakBp-en, amíg az ország élet-halál harcát vívta, s tulajdonképpen az ellenségnek drukkoltak, hiszen ők csak akkor kerülhettek hatalomra, ha a regnáló hatalom (s így Magyarország újra vereséget szenved)."
Amúgy természetesen mindenki próbált a nagyhatalmakkal tárgyalni, az első Károlyi volt, de a Tanácsköztársaság is próbálkozott vele.
A lényeg az, hogy a Vörös Hadsereg felszabadított idegen megszállás alá került magyar területeket, harcolt a csehekkel és a románokkal, ezzel szemben Horthyék egyetlen puskalövést sem adtak le a Kisantant hadseregeire. Nyugodtan pezsgőztek a tiszt urak Szegeden, amíg az ország élet-halál harcát vívta, s tulajdonképpen az ellenségnek drukkoltak, hiszen ők csak akkor kerülhettek hatalomra, ha a Tanácsköztársaság (s így Magyarország újra vereséget szenved). Szabó
Aztán mint a Magyar Királyság katonái fegyverrel támadtak a saját királyuk ellen, s átadták az Antantnak.
A Horthy-rendszerben csak azokat a tiszteket becsülték meg, akik titokban együttműködtek az ellenforradalmi erőkkel. Stromfeldet börtönre ítélték, pedig közel-távol ő volt az egyetlen magyar főtiszt, aki győztes csatákat vívott.
A Székely Hadosztály egész története a visszavonulások története, ha csatába kerültek, akkor azt mindig a románok kezdeményezték.
Horthyék inkább realisták voltak, reálisan felmérték hogy az Antant és a kis-antant együttes erőivel szemben nincs reális esély a háború megnyerésére.
Ezért inkább tárgyalni próbáltak az angolokkal,franciákkal hogy lehessen menteni azt ami még menthető. Katonai aktivitást is inkább csak a tanácsköztársaság bukása után fejtettek ki, a helyzet konszolidálása és stabilizálása érdekében.
A tanácsköztársaság honvédő harcaiban résztvevő tisztek többségét a Horthy rendszerben is megbecsülték. ( Werth Henrik, Szombathelyi Ferenc, Sztójay )
"Szerintem nem naivak, hanem ugyanolyan hazaárulók voltak mint a Szegeden szerveződő horthysták. Fontosabb volt nekik a kapitalista társadalmi rend visszaállítása, mint az ország védelme az idegen hódítókkal szemben."
Unua, már számtalanszor mondtam neked, most is elmondom: a történelemben - többek között az a jó - hogy behelyettesítesz neveket egymással és ugyanazt az eredményt kapod: Kunék hazaárulók voltak. Fontosabb volt nekik az internacionalista világrend és kommunista társadalmi rend megteremtése, mint az ország védelme az idegen hódítókkal szemben. Pl. nézd 1918 őszi szereplésüket....
Kun Béci és társai "...hanem ugyanolyan hazaárulók voltak mint a Pesten szerveződő kommunisátk. Fontosabb volt nekik a kommunista rend felállítása, mint az ország védelme az idegen hódítókkal szemben."
Szerintem nem naivak, hanem ugyanolyan hazaárulók voltak mint a Szegeden szerveződő horthysták. Fontosabb volt nekik a kapitalista társadalmi rend visszaállítása, mint az ország védelme az idegen hódítókkal szemben.
Nagyon kemény lehetett ezek szerint a bolsevik nyomás rajtuk, hogy végül a fegyverletétel mellett kellett dönteniük.
"A Székely Hadosztály áruló tisztjei kapcsolatot kerestek a franciákon keresztül a velük szembenálló román tábornokokkal, azt akarták elérni, hogy a románok kössenek fegyverszünetet, s akkor ők Budapest ellen fordultak volna, s oda bevonulva megdöntötték volna a Tanácsköztársaságot. "
Tehát fegyverszünet a románokkal és aztán a puccsista szélsQségesek megdöntése. Valóban kicsit naiv elképzelés így utólag.
Pedig ez Cseres Tibor erdélyi születésű író Vízaknai csaták c. könyvéből való részlet. Őt igazán nem lehet kommunista szimpátiákkal vádolni.
Ő írta a Hideg napok és a Vérbosszú Bácskában c. műveket. Ha valaki, hát ő ismerte Erdély történetét.
A Székely Hadosztály áruló tisztjei kapcsolatot kerestek a franciákon keresztül a velük szembenálló román tábornokokkal, azt akarták elérni, hogy a románok kössenek fegyverszünetet, s akkor ők Budapest ellen fordultak volna, s oda bevonulva megdöntötték volna a Tanácsköztársaságot. A terv azon bukott el, hogy a románok minél nagyobb területeket akartak elfoglalni (az ő tervük a természetes tiszai határ megvalósítása volt, s nem voltak hajlandók felhagyni az előrenyomulással). Ezután a Székely Hadosztály nagyobbik része megadta magát a románoknak, akik aztán kellően kirabolták a székely hadifoglyokat, szó szerint pőre gatyában engedték haza őket a falvaikba, s ott is még éveken át mint gyanús elemeket megfigyelték őket.
Az egység kisebbik része viszont nem adta meg magát, sőt az elsők között harcolta végig a felvidéki hadjáratot, pl. Miskolc felszabadításában is jelentős szerepük volt.
Ajánlom elolvasni iinterneten az egész fejezetet:
XIV. fejezet A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa 1919. január-szeptember
http://mek.oszk.hu/03900/03978/html/02.htm#14
Itt egy hosszabb idézet a könyvből:
Kratochvil is megrendült, és március 28-án a terv feltárása végett tiszti gyűlést hívott össze. A késő éjszakába nyúló tanácskozáson éles véleménycsaták dúltak. Verbőczy Kálmán százados szólt legfelháborodottabban az akció ellen. Csongor személy szerint hazaárulással vádolta Ödönt, sógor bácsiját. Még Hautzinger Gusztáv is úgy vélte, hátukban a románokkal (esetleg a franciákkal) nem hajthatnak végre "áruló" hadmenetet Budapest ellen. Éjféltájt a tisztek egyhangúlag a terv ellen szavaztak. A két ezredes magára maradt. Kratochwillt azonban dacra sarkallta a kudarc, társával még aznap átkocsizott Debrecenbe, hogy ott tanácskozzék a még mindig létező Székely Nemzeti Tanács képviselőivel, s az ott immár csaknem feladat és hatalom nélkül ott lézengő katonai tanács tisztjeivel. A helyzetet, tapasztalva, tanulva a szatmárnémeti gyűlés ellenállásából, úgy adták elő - elhallgatva a hadosztály tisztikarának döntését -, mintha egyéb megoldás nem volna. Ebben a magyar vörös hadsereg harcértékének lebecsülése is benne foglaltatott.
Itt március 30-án is egyhangú döntés született: hadiköveteket kell küldeni a románokhoz s a franciákhoz.
A románokhoz induló követséget Thuróczy ezredes elhárította magától, de másnap vállalkozott rá, hogy egy vezérkari századossal kíséretében Aradra utazzék a francia parancsnokságra.
Egy dr. Kiss Károly nevű tartalékos főhadnagy vállalta, hogy fölkeresi Prezan tábornokot, a román hadsereg főparancsnokát, hogy Kratochwill ajánlatának megnyerje őt. Részlet jelentéséből: "A debreceni Székely Nemzeti Tanácsnak a Székely Hadosztály parsággal közösen történt megbízatása folytán, f. évi március hó 31-én Debrecenből parlamenterként küldettem ki azzal a megbízatással, hogy az erdélyi román kormányzótanácsnak (Consiliul Dirigent) és az erdélyi hadsereg főparancsnokának jelentsem ki, hogy a székely csapatok a magyarországi bolsevista események dacára sem kommunisták, sem bolsevisták, sőt csak nem is szocialisták. Egyedüli vágyuk, hogy mint szabad székelyek Erdélybe visszakerülhessenek. Ezért s nem a bolsevista eszmékért állják a frontot. Április hó 1-jén jelentkeztem a Csucsánál állomásozó 10. román gyalogezrednél, s ott másnap Bunea generális úr vette át Viasban megbízatásom tárgyát. Minthogy megbízóim a bolsevista terror miatt szükséges igazolványokkal el nem láthattak, érdemleges választ nem kaptam, de a román parság kijelentette, hogy memorandumom illetékes tényezők tudomására jutott. Miután április 8-án a debreceni Székely Nemzeti Tanácsnak küldetésemről beszámoltam, e hó 12-én vonultam be Szatmárra a hadosztály-parancsnoksághoz, hol jelentésem megtétele után a hadosztálytörzshöz osztattam be."
Thuróczy ezredes Bőhm Rezső vezérkari századossal április elsején kelt útra. Békéscsabán közelítették meg Aradot. A Békéscsabán állomásozó 6. hadosztály politikai tisztje nagyon nehezen hitte el, hogy utazásuk célja a francia csapatok viszonyainak kikémlelése. A Nádor szállóban éjszakáztak, szinte védőőrizetben. Poggyászuk nem lévén, a hajnali órán kiosontak a szálló hátsó kapuján, ki a pályaudvarra, s egy futárvonattal eljutottak Kétegyházára. Onnan aztán egy parasztszekeret bérelve urasan behajtattak Aradra. Nehézségek, némi lappangás után, 5-én jutottak be a francia városparancsnokhoz, Gondrecourt tábornokhoz, ahol egymás szavába vágva (minthogy Bőhm Rezső jobban tudott franciául) s akaratlanul egymásra licitálva adták elő Kratochwill és Nagy Vince tervét. A bolsevizmus elleni katonai akció részleteit négy többórás ülésen beszélték meg Gondrecourt generálissal (akinek egyre s fokról fokra jobban tetszett a manőver terve), és szárnysegédével, Saint-Laumer századossal. Ő pontról pontra jegyezte a megállapodás részleteit. A szóbelileg előadottakat együttesen írásba foglalták. A tábornok a teljes szöveget szikratávíró útján leadta Konstantinápolyba és Párizsba. A katonai teendőkre vonatkozó szöveget április 8-án adta át Thuróczynak a tábornok. Megállapodásuk értelmében a Székely Hadosztálynak előbb a Tiszáig terjedő vonalat kellett elfoglalnia, és ennek megtörténtét Aradon jelenteni repülőgéppel. Erre a franciák a Tiszától keletre azonnal megkezdik az előnyomulást, hogy a Székely Hadosztállyal, annak hátában megteremtsék az összeköttetést. A Tiszától keletre fekvő területet a franciák szállják meg, hogy a Székely Hadosztály a Budapest elleni hadműveletekre legyen felhasználható. A franciák a székelyek további előnyomulását monitorokkal, repülőgépekkel, szükség esetén tüzérséggel támogatják, s az előrehaladó zászlóaljakat - biztosításul - nyomon követik.
Gondrecourt felvette a kapcsolatot Prezan tábornokkal, s vele megállapodott, hogy a következő hetekben teljes fegyverszünettel segítik a bolsevistaellenes katonai műveletek sikerét. Tehát, hogy nem fogják hátba támadni a Budapest ellen induló Székely Hadosztályt.
A követek útja a megállapodás rögzítése után - a feljegyzések egy-egy példányát ki-ki magához véve - elvált.
Bőhm, akinek rokonsága maradt Kolozsvárott, kerülővel akart Nagyváradon át Debrecenbe jutni.
Thuróczy a Kétegyháza-Békéscsaba utat választotta visszafelé is. Ő járt jobban. Bántatlanul visszaérkezett Szatmárra. Bőhmöt azonban a románok, mint kémgyanúsat lefogták, kivallatták, megverték, feljegyzéseit elkobozták, s csak hetek múlva, a franciák közbenjárására engedték el.
(Másfél év múlva, amikor sógorának, Moldován Györgynek Vízaknán felidézte emlékeit ezekről a napokról, Thuróczy azt mondta: - Kedves sógor, meggyőződésem, hogy utazásainkkal akkor sokkal több szolgálatot tettünk az egyébként sem gyatra román hírszerzésnek, mint tíz-húsz vakmerő felderítőjük. Terveinkről, szándékainkról, helyzetünkről mindkét követségtől csaknem mindent megtudhattak, mert a franciák is mindenről tudatták őket, s a Vörös Hadsereg füleibe is eljutott a nagy terv. Ezt abból is érezhettük, hogy a viszony köztünk s a vörösök között eddig kellemetlen volt, ezután életveszélyesen ellenségessé vált: szállítmányainkat elszedték, a lőszerutánpótlás megszűnt, ellátmányunk is teljesen megszakadt. Kisebb egységeinket úton-útfélen elfogták, bántalmazták, szidalmazták, s előfordultak helyszíni felkoncolások is.)
És elkövetkezett a román offenzíva felújulása - a franciáknak tett ígéretüket sem tartották meg.
Emiatt nem tudták repülővel jelezni a kitűzött hadicélt, hogy a franciák megindulhassanak északra a Tisza felé. A román offenzíva tizedik napján a román hadosztályok s a Vörös Hadsereg valósággal közrefogták a Székely Hadosztályt.
Valamikor április 24-én az első székely dandár egyik százada egy román osztály vonatát, főzőkondérostul irodástul elfogván olyan iratokra bukkant, amelyekről bűzlött, hogy a dandárparancsnokság érdeklődését fölkelthetik. Persze csupa román szöveg, melyet Hautzinger Gusztáv a maga csekély román tudásával csak felületesen böngészhetett át. De volt ott egy hadseregparancs, Prezan tábornok gépiratos aláírásával, mely a székely nevet is tartalmazta.
- Csongor, kérlek - mondta a dandár vezérkari főnöke -, légy szíves, ezt az iratot nekünk szó szerint fordítsad le.
Moldován százados kapásból fordította az általános, minden román hadseregbeli csapattestnek szóló utasítást:
"1. A volt magyar államnak reguláris csapatai által küldött parlamenterek elvből elfogadandók, és a törvény értelmében velük tárgyalni kell. Nincs ellenben megengedve a bandák által küldött parlamenterekkel beszédbe elegyedni és velük tárgyalni.
2. Ha a Székely Hadosztály fegyverszünetet kér, megadható neki a következő feltételek mellett:
a) Azonnali fegyverletétel.
b) A tisztek és csapat internálása azon időpontig, míg a jelenlegi - magyarok elleni - akció be nincs fejezve.
c) Biztosítva van (lesz) életük, vagyonuk és teljes szabadságuk. Ha rendeleteinket és törvényeinket tiszteletben tartják.
d) Azonnal, amint az e pillanatban folyamatban lévő harcok befejeződnek, szabadon lesznek bocsátva, és tűzhelyeikhez mehetnek."
- Hízelgő ez a megkülönböztetés a bandáktól - törölte meg homlokát a fordítás hallatán Hautzinger -, de felháborító, hogy úgy szólnak rólunk, mint akik már felajánlkoztunk.
Ha harcolsz a hazádra törő erőkkel szemben - románok - és az amúgy illegitim kormány semmiféle segítséget nem ad neked, mondván, hogy túlságosan nemzeti érzelmű vagy, akkor egy idő után kénytelen leszel letenni a fegyvert, illetve azon gondolkodni, hogy fel kell váltani a kormányt egy olyannal, amely nemcsak legitim, de az ország védelmét is komolyan gondolja...
Thuróczy ezredes Bőhm Rezső vezérkari századossal április elsején kelt útra. Békéscsabán közelítették meg Aradot. A Békéscsabán állomásozó 6. hadosztály politikai tisztje nagyon nehezen hitte el, hogy utazásuk célja a francia csapatok viszonyainak kikémlelése. A Nádor szállóban éjszakáztak, szinte védőőrizetben. Poggyászuk nem lévén, a hajnali órán kiosontak a szálló hátsó kapuján, ki a pályaudvarra, s egy futárvonattal eljutottak Kétegyházára. Onnan aztán egy parasztszekeret bérelve urasan behajtattak Aradra. Nehézségek, némi lappangás után, 5-én jutottak be a francia városparancsnokhoz, Gondrecourt tábornokhoz, ahol egymás szavába vágva (minthogy Bőhm Rezső jobban tudott franciául) s akaratlanul egymásra licitálva adták elő Kratochwill és Nagy Vince tervét. A bolsevizmus elleni katonai akció részleteit négy többórás ülésen beszélték meg Gondrecourt generálissal (akinek egyre s fokról fokra jobban tetszett a manőver terve), és szárnysegédével, Saint-Laumer századossal. Ő pontról pontra jegyezte a megállapodás részleteit. A szóbelileg előadottakat együttesen írásba foglalták. A tábornok a teljes szöveget szikratávíró útján leadta Konstantinápolyba és Párizsba. A katonai teendőkre vonatkozó szöveget április 8-án adta át Thuróczynak a tábornok. Megállapodásuk értelmében a Székely Hadosztálynak előbb a Tiszáig terjedő vonalat kellett elfoglalnia, és ennek megtörténtét Aradon jelenteni repülőgéppel. Erre a franciák a Tiszától keletre azonnal megkezdik az előnyomulást, hogy a Székely Hadosztállyal, annak hátában megteremtsék az összeköttetést. A Tiszától keletre fekvő területet a franciák szállják meg, hogy a Székely Hadosztály a Budapest elleni hadműveletekre legyen felhasználható. A franciák a székelyek további előnyomulását monitorokkal, repülőgépekkel, szükség esetén tüzérséggel támogatják, s az előrehaladó zászlóaljakat - biztosításul - nyomon követik.
Azokba a rongyos egyenruhákba ugyan nem öltözött a cseh katona. Sőt általában a leszerelt katona maradt egyenruhában, hiszen nem tudtak nekik civil ruhát adni.
A marha - hogy a szóhasználatodat alkalmazzam - inkább Tisza és bandája volt, akik egy felkészületlen országot vittek véres világháborúba, pedig a háború révén semmit sem nyerhettünk, viszont szinte mindent elveszthettünk. Sajnos az utóbbi következett be. Aztán 20 év múlva a magyar uralkodóosztály megismételte apái baklövését.
"Ugye a Monarchia hadserege három részből állt: közös hadsereg, Landwehr és a Magyar Királyi Honvédség."
Ugye akkor ezzel az állításoddal bizonyítod be, hogy nem mondtál igazat, amikor azt állítottad, hogy nem létezett magyar hadsereg...
Ami pedig a lényeg: a tények önmagukért beszélnek:
Károlyiék 1918 decemberéig 1,2 millió hazatérő katonát szereltek le, többségüket már a határon. ezen alakulatok 1/3-a 400 ezer fő harcra kész, bevethető állapotban volt. ezzel az erővel meg lehetett volna akadályozni, hogy a csehek, délszlávok és románok nevetségesen csekély erőkkel megszállják az ország egyes részeit.
Minden épeszű kormány ha támadás éri az országát, védekezik. károlyiék mit csináltak: leszerelték a hadsereget és felfegyverezték az erdélyi román nemzetőrséget.
Ezt az eszetlenséget nem fogod tudni azzal kimagyarázni, hogy háború, meg rossz hangulat, meg nemzetiségek...stb.
"Nyilvánvaló, hogy a polgári forradalomban született kormány nem akart olyanokat a hadseregébe, akik ellenforradalmi lázadáson törték a fejüket."
Aha, tehát a parasztság kollektívan ellenforradalmi lázadáson törte a fejét...
Na ne röhögtess.
"Ott volt például a Székely Hadosztály, aminek a vezetői az ellenséges román hadseregtől kértek segítséget, hogy Budapest ellen vonulhassanak, s amikor a románok vonakodtak segíteni, inkább megadták magukat."
Ez tömény csúsztatás nem több. De ezt már több topikban kitárgyaltuk.
Te is tudod, hogy azért adták meg magukat, mert bár az országot védték a románokkal szemben, a tanácsközt. vezetése semmiféle segítséget nem adott nekik.
