Pedig az 1984-et és a Szép új világot kötelezővé tenném. Olyan zseniális művek, a spektrum két szélét mutatva. Mind a kettő nagy befolyást gyakorolt rám. Akinek az IQ-ja nagyobb egy darav radírbál, az már megérti a lényegét. A 20. és 21. századot összefoglalja az a két regény.
Sajnos nem olvastam a Lélekvadászt, de az indián kultúra, az indián gondolkodásmód mindig is elvarázsolt. Amíg tudtam könyvtárba járni számtalan eredeti, szertartásos indián zenét hallgattam. Olvastam a hopi nyelv elképesztő furcsaságairól, s ha csak tehettem megnéztem minden indiánokról szóló filmet, bármilyen bugyuta akciópapírba csomagolták is (egyik kedvencem a Viharszív).
Nem csodálom, hogy Herbert is felfigyelt rá. Ha eljutok a könyvtáramba, megkeresem és elolvasom a könyvet.
Remélem, hogy nem spoiler, de annyit elárulok, hogy a könyvben elhangzik Huxley neve, mint a világban "betiltott irodalom".
Herbertet jóval összetettebb gondolkodásúnak tartom Huxleynál, noha a Szép Új Világ zseniális mű, mégha nem is a legolvasmányosabb. Főleg azért, mert Herbert világaira mély hatást gyakorolt a keleti világ filozófiája (pontosabban főleg ez), sőt, a Lélekvadászban számomra elképesztő mértékben és módon hatol az indián lélek mélységeibe és ez azért megdöbbentő, mert egyrészt az amerikai "lélek" szerintem nagyon távol áll ettől a szellemiségtől, másrészt nem sokan képesek ilyen szinten azonosulni egy másik felfogás lényegével.
Valóban végigkísérte Herbert egész életművét, a gépies gondolkozás és a genetikai tervezés veszélyeinek átgondolása. Sajnos nem ismerem eléggé az életét, de gyanítom, hogy Huxley Szép Új Világa lehetett a kedvenc könyve...
A gépies gondolkodás és az emberek életének, jövőjének részletes megtervezése, nem holmi álomvilág: a valóságban is fokozottan van jelen, főképpen bizonyos, a korábbiakban rejtegetett, titkolt ideológiai irányzatok nyílt térhódítása, az 1920-as évek óta.
Mint érzékeny, zseniális, művelt ember törvényszerűen felfigyelt a folyamatra.
Tegnap jött meg, ma kezdtem bele és el is olvastam, épp egy órája fejeztem be.
Nos, mielőtt megrendeltem volna , részben egy disztópikus és részben egy Gattacához hasonló történetet vártam, amit részben meg is kaptam, mégis nem feltétlen -sőt!- antiutópiát ábrázolt Herbert a művében, attól sokkal elembertelenedettebb. Míg egy disztópikus történetben bizonyos szempontból az emberi nem sötét oldalának mélységei mutatkoznak meg, itt valahogy rideg az egész környezet és a végkifejlet is.
Azoknak, akik azt mondták, hogy nem egy kimagasló Herbert-regény, igazuk volt. Tényleg egy gyengébben megírt regény, és azt kell, hogy mondjam kellően zavaros, nem is lehet teljes mértékben elsőre körülhatárolni, mit akart üzenni vele az író. Aki nagy várakozásokkal vág neki az olvasásnak, csalódni fog, és azoknak, akiknek ez az első Herbert-könyvük, lehet, hogy ezután messzire elkerülnék az író többi könyvét.
Pedig mennyi mindenről maradnának le, ismerve a hat Dűne, a Lélekvadász mélységét!
Miért érdemes elolvasni mégis a könyvet? Igaz, hogy egyáltalán nem mondanám keményvonalas science-fictionnek, inkább egy erősen "felsőközepesebb" változatának. Viszont mindenképp érdemes látni és figyelni Herbert kezdeti szárnybontogatásait, mert ebben a könyvben is felvonulnak azon tematikák csírái, amiket később oly előszeretettel tárgyal majd.
A regényben főleg a genetika kérdésköre jelenik meg, az élet változatosságának igénye, az, hogy mi lesz, ha ezzel szembemegyünk. Emellett itt is keményen górcső alá veszi a gépies gondolkodás veszélyeit, azt, hogy ez hová vezethet, szembe állítva ezzel a természetes embert, annak magasabb kvalitását. A vallási kérdéseknek itt csak nagyon halovány nyomait lehet észrevenni, kritikával a fétisek és bálványok, illetve a politikai vezetés fordított és torz hierarchiájának irányába.
A lezárás "természetesen" herberti, és még ha látszólag feloldozást is nyert a három faj (optimberek, kiborgok, emberek) közötti feszültség, és az emberi nem jóvoltából esetlegesen természetes irányt is vesz a világ jövőbeli útja. Azonban Herbert az utolsó sorával, ami egy kérdés, szembemegy az utolsó fejezetbeli megoldással, bemutatva annak továbbra is torz mivoltát, az utolsó sorig azt gondoltatván az olvasóval, hogy a feszültség feloldódott, ám ez csak a tényleges emberi nemre lesz igaz.
És pont ezért érdemes elolvasni, mert ebben az utolsó fordulatban meg lehet látni, hogy Herbert tényleg egy zseni, ami később még inkább kibontakozik életművében. Ha szűkíteni akarnám a mondanivalót, azt mondanám, és ez a legtöbb regényére és történetére igaz: kritika a gépiesedett gondolkodás, a technokrata és a mechanikus világszemlélet irányába, tehát mindazon dolgok irányába, ami "nyugati" és a mi világunk gondolati sémáit meghatározza, ezzel szembeállítva pozitívumként az ősi, archaikus természetes embert.
A Tengeri Sárkányba öcsém kezdett bele, pedig azt akartam először elolvasni, így az egy időre eltolódott, arról majd később írok.
Még iskolás koromban, amikor a megjelent nálunk is a "Bolygó neve halál", találgattuk a következő rész címét. Számtalan jobbnál jobb merült fel, egyet később a Galaktikában is viszontláttam. Valószínüleg persze az író saját ötlete volt, de úgy tűnik egy srófra járt az agyunk. Ilyen címek merültek fel: A Halál halála. A Halál neve Halál. Halhatatlan Halál.
Később Forrestal úrnak köszönhetően (Halál a Ragadozó ellen) újabb agymenéseim lettek: Kirk visszatér - A Halál és a Ragadozó az Enterprise-on. Leghalálosabb csapda - A Halál és a Ragadozó a Borg ellen. Andromeda - A Halál és a Ragadozó a Mélység szolgálatában. Az Istencsászár és Halszólítók ereje - A Halál és a Ragadozó megsemmisülése.
Az ilyesmi mindig felpezsdíti tespedt szellememet. Ezúton is elnézést a hülyülésért...
A Booklinenál csomagolás alatt -vagyis egy-két napon belül meglesz- Herberttől a Tengeri Sárkány és a Heisenberg szeme (valamint Abercrombie trilógiájának első két kötete), amint munka mellett végigrágtam magam rajtuk, írok konklúziót. :)
Úgy látszik a szegénységnek is van előnye. Már vagy 10 éve nem futja könyvekre, úgyhogy a Brian áldásaiból is kimaradtam. Egyébként nekem a Dűne istencsászára a kedvencem.
És valóban nem könnyű a megfilmesítése, Ezért is várom az újabb 3 részes történet megjelenését. Kíváncsi vagyok, hogy boldogulnak vele. A történet későbbi része még nagyobb feladat, mint amit eddig megcsináltak.
Mondjuk, én a Hithchikert nagyon szerettem, bár a 70-es (őőőő, 80-as? lusta vagyok most utánanézni) években készült, tévésorozat-változata talán még jobb volt!
Ma jelent meg a Heinsenberg szeme. Érdekes, a webáruházban csak én nem tudom előkeríteni a régebbi könyveket?
Remélem a Pandora Krónikák esetében is még idén kijön keménytáblás kötésben az első kötet. Mert ez tényleg megérdemelné, hogy ilyen kötésben ékesítse a polcunkat, míg a szögfogú borítós kevésbé.
Na, nézzük és olvassunk bele ebe az előzetesbe!
Az ő számozásuk szerinti 12. oldal lap alja:
- Az elmémben már megépítettem Leto szentélyét - szólalt meg Jessica -, mégis jó lesz végső nyugalomra helyezni őt.
Kegyetlenül idétlenül hangzik ez a mondat, amely csak a felvezetése egy még idétlenebb és mindhárom főszereplő esetében karakteridegen beszélgetésnek. Ráadásul amikor Paul technokrata módon beszél a mítoszteremtésről, turistákról (!) -és nem zarándokokról, mint a Mester!-, az maga a borzalom. Olyan, mintha nem is a korábban megismert szereplők beszélnének...
Komolyan, a végén még nekünk kell szégyellenünk, hogy ilyesmit papírra mertek vetni. :(
A második fejezetben Irulan szájába adják Gurney Hallcek pár soros leírását fejezetprológként, mintha az olvasók olyan hülyék lennélek, hogy nem ismerik a barátját. Aki már eljut eddig, az már betéve tudja a főbb szereplőket. Ez kérem az olvasóközönség hülyének nézése.
Szerencsére elég volt régebben a plot a Wikipediás bejegyzésben, hogy lássuk, mekkora baromság lesz, amit csak azért írtak meg, hogy beillesszék a saját ötleteiket, amit a Vadászaiban szórtak el... :(
23. oldal, ő számozásuk (itt megy vissza Paul a Caladanra!) szerint:
Jessica a Hangot használva feddte meg (igen, a Kwisatz Haderachot, miután Császár lett!): - Az édesapád Leto Atreides herceg volt (Van aki ezt nem tudná? Pont Paul maga nem?), ők pedig a népe. Kormányozhatsz egy Impériumot, a Caladan akkor is a szülőbolygód marad, az itteniek pedig épp úgy a családodnak számítanak, ahogy én.
Paul tudta, hogy Jessicának igaza van. Sikerült elmosolyodnia, ezúttal szélesen (széles mosoly, kacc-kacc!): - Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá, amikor kellett.
Ááááááááá.
"A kezdet kezdetén kell a leggondosabban ügyelni rá, hogy meglegyen a dolgok egyensúlya. Ezt jól tudja a Bene Gesserit minden tagja. Aki tehát tanulmányozni kezdi Muad-Dib életét, az ne feledje el elhelyezni a korában: IV. Shaddam, a Padisah Császár uralkodásának 57-dik évében jött a világra. És különösen ne feledje el elhelyezni környezetében: az Arrakis bolygón. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a Caladanon született, és ott élte le első tizenöt évét. Muad-Dib helye mindörökre az Arrakis, az a bolygó, amelyet Dűne néven ismernek."
A fenti ellentmond a "kánonnak". Nem hittem volna, hogy még tudnak a ponyvábbnál lejjebb süllyedni, de sikerült. Amikor Jessica arról győzködni Pault, de hát ők a te néped, számítank rád, ááá, inkább nem is mondok semmit.
A hat kötet itt van a polcomon, igen sűrűn előveszem, a kedvenc részleteket, ezek ketten meg hagy bohóckodjanak. Az eredetiek értékét nem változtatja ez meg, csak elfedi az áramlat. Ez egy búbánatot nem ér. :D
