Az amerikai piacon, ahol a régi ólomcsövek miatt sok helyen ez probléma, szokták ajánlani az Aquasana AQ-4000 típust, ami nálunk is beszerezhető, ha jól tudom.
Vagy fel lehet szerelni standard poharas, többlépcsős szűrőt is, aminek egyik betétje nehézfémeket megkötő ioncserélő legyen.
Elsősorban a zeolitot, egyes ioncserélő műgyantákat és a fordított ozmózis membránt tartalmazó kisberendezések lehetnek alkalmasak az ivóvíz ólomtartalmának megfelelő mértékű csökkentésére. Fontos, hogy kizárólag OTH engedéllyel rendelkező kisberendezést alkalmazzunk, az alkalmazási feltételek betartása mellett.
A kisberendezések alkalmazásával kapcsolatban részleteket az Országos Tisztifőorvosi Hivatal honlapján (www.antsz.hu) olvashat, illetve további tájékoztatás kérhető az Országos Közegészségügyi Központ Vízhigiénés osztályának munkatársaitól (telefon: 1/476-1173 ; e-mail: vizosztaly@oki.antsz.hu).
A környékünkön nemrég előjött olyan probléma, hogy túl sok ólom volt a vízben, a nagyon régi vízvezetékek miatt. Van iskola és óvoda ahol pl. tilos vezetékes vizet itatni a gyerekekkel... Ezt hallva, gondoltam fel kellene szerelni valami víztisztítót itthonra is, ami az ólmot kiszűri. Vajon melyik az ami erre jó?
Nem ír a tartály tisztíthatóságáról, amiben egy gumiballon vagy gumimembrán szokott lenni, az szorítja ki belőle a vizet. A gumifelület nyálkásodásra hajlamos, melegágya a baktériumok szaporodásának.
Azt írja, hogy ezüstözött előszűrő van, ami viszont nem olyan lényeges. Igaz, hogy 6 hónap után szaporodhatnak a baktériumok a normál szénszűrőben, vagy annak gumigyűrűjén, de ezek a membrán résein úgysem férnek át.
Tapasztalat, hogy 1 év, vagy a karbantartás elodázása esetén több idő után, mi minden képződhet az előszűrőkben és az ember észre sem veszi, mert az RO-membrán olyan hatékony, hogy tiszta vizet varázsol még a rozsdás löttyből is. Aminek még szaga, aromája sincs a kimeneten, pedig utószénszűrő sincs.
Nem szerepel a membránkapacitás, a veszteségi arány. Rásegítő szivattyú nélkül mindkét paraméter lehet csalódás forrása esetleg.
Speciális betétek miatt kötött a beszerzési forrás, bár előnyös az egyszerűbb csere.
Évek során nem jutottam még addig, hogy kipróbáljam valamelyiket, mert az RO-víz önmagában is bevált. Az természetes, hogy az ásványvizek meszesebb ízéhez képest eleinte savanykásabbnak tűnik, de ez megszokás kérdése is. Később már ez lesz a normál íz, amaz meg a "meszes".
Ilyen lúgosító betétem volt régebben, nem volt rossz, de amikor lejárt az ideje, kikerült a rendszerből:
Maga a felépítési elv nem néz ki rossznak (hogy nincs tartály) az alkatrészek minőségét nem tudhatom.
Bypass szelepet említ a sótartalom beállítására, de azt célszerű teljesen lezárni, mintha nem is lenne. Ha mégis van igény utánsózásra, azt inkább utánsózó patronnal biztosítani. Ez a szelep elvileg az előszűrők utáni vízből kever hozzá valamennyit a membrán kimenetéhez.
Csak ezzel annyi a gond, hogy az előszűrt vízben 6 hónap után már baktériumok jelenhetnek meg (tapasztalat), amit a membrán kiszűr, tehát végeredményben elterelődnek a lefolyóba. De ha a bypass-szelep mégis átengedi az ivóvízbe, akkor pont nem ér semmit a membrán ilyen szempontból, meg persze más összetevők kiszűrése szempontjából sem.
A három olcsó előszűrőt ajánlott egyébként 12 havonta cserélni, míg a drágább RO-membrán több évet is kibírhat, ami TDS-mérővel ellenőrizhető.
Mechanikus kétutas szelepet látni rajta (a szivattyú utáni árnyékban), az biztosítja a membrán bemenetén a nyitást-zárást a kimeneti csaptelep állásától függően. A rásegítő szivattyút pedig nyomáskapcsoló vezérli, amiből látszik egy, de jó esetben kettőnek kellene lenni: egyik a betápnyomás hiánya esetén szakítja meg az áramkört, ez védelmi szempontból ajánlatos.
Másik a túlnyomáskapcsoló, az pedig a kimenet zárását-nyitását érzékeli és attól függően kapcsol. A szivattyú hasznos, ha kevés a hálózati nyomás, nélküle lassabban termelődne a víz, illetve a szennyvízarányon is javít általában a nyomás növelése.
Hogy 1:1 arány van beállítva, az bár gazdaságos, viszont eléggé igénybe veszi a membránokat, vagyis csökkenhet az élettartam.
Családi házba vagy bármilyen lakásba nincs értelme központi RO-készüléket építeni. Igen drága is lenne akkora vízhozamot elérni, ráadásul a tisztított víz feloldaná a csőhálózat lerakódott anyagait, utána megtámadná, korrodálná még a csőrendszert is.
Vannak például tengerparti RO-tisztítók, amihez utána kalciumkarbonátot kell adagolni, különben az agresszív víz tönkretenné a település csőrendszerét. Úgyhogy ez nem így működik.
Házi víztisztítónak az a módja, hogy be lehet építeni központi vízlágyítót, ami ioncserélő elven működik, nátriumra cseréli a Ca, Mg ionokat, tehát ezek konyhasóval regenerálható ioncserélők. Megvédi a lakás berendezéseit a vízkövesedéstől, tisztálkodásra is jó, csak ivásra nem ajánlott, a nátrium miatt.
Utóbbira való a konyhába felszerelt RO-víztisztító, ami persze lehet önmagában is, nem feltétele semmiféle központi kezelés.
Egyébként ilyen van, hogy valakinek az orvos sem javasolja a vízköves csapvizet? Vesekímélés, vagy milyen indokkal szokták ezt mondani?
Régebben ugyanis voltak olyan nézetek, amikor pont az orvosok nem ajánlották az RO-vizet.
Folyamatosan olvasom vissza a hozzászólásokat, de addig is kérnék egy kis kiinduló pontot. Nekünk az orvos a fordított ozmózisú víztisztítást javasolt, ezért ilyen központi vízszűrőt keresek (kertes házba átlagos fogyasztással). A kinti vízaknába tervezem lerakni, mert az áram oda is ki van húzva. Mely termékeket érdemes megnézni? Milyen irányba javasolt elindulni?
A kék színű alkatrész, ami rendelhető külön is, vagy pótolható egy rátekert huzallal is, akár szigetelt vagy csupasz réz, alu vezetékkel.
De nem sok jelentősége van, mert a víznyomás úgyis kifelé feszíti a belső gyűrűt, így a biztosító mintha ott sem lenne. Még a nyomás megszűnése után sem szokott visszaesni. Talán, ha erősebben törik a cső, segíthet egyenesben tartani. De én igyekszem mindig úgy elrendezni, hogy oldalra ne feszüljön.
Ma lett beüzemelve a vadiúj purepro cucc, és már kétszer eláztatott bennünket. :-( A betáp cső csúszott ki a helyéről (a szűrő csatlakozásnál ). Van valamilyen gyógyszer a gagyi rögzítés megerősítésére?
Lehet, hogy nem ideális, de bizonyára működik, ki lehet próbálni, hogyan alakulnak nyomás- és termelési viszonyok, ha egyik vagy másik van előbb.
Egymás után kötött membrán helyettesít egy hosszabbat, vagy másképp fogalmazva olyan, mintha egy hosszút megfeleznénk, de utána csővel mégis összetoldjuk.
Nálam a vastag műanyag repedt el, PVC ragasztóval próbálkoztam, persze nem hatott rá. Meg most a 12 literes tartálycsap, pedig ahhoz aztán egy évben max. kétszer nyúlok elzárni-nyitni. A szűrőház vízösszekötő is már eltört kettő, ezekben nálam semmi tömítés nincs, és hajlamos volt csepegni, tekertem rá teflont, de valami O gyűrű jobb lenne.
Vízkő nálam sincs, dacára annak, hogy 8 éves. A teavízforralót is nagyon ritkán vízkőtelenítem, míg a melóhelyen lévő szinte kőgyárként müxik.
Olyanfajta merev csatlakozást nem használok, a csöveket pedig úgy szoktam belőni, irányítani, hogy oldalfeszülés nélkül álljanak meg. Amikor nyomás alatt van a gyorscsatlakozó és ilyenkor ismét betolom a csövet ütközésig, a biztosítógyűrűt pedig kitolja a nyomás, úgy stabilabb lesz. Az még nem feltétlenül gond, ha elsőre nem sikerül a csatlakoztatás, attól még lehet hibátlan a későbbiekben. Persze attól még oda kell figyelni, a hibásnak tűnő alkatrészt cserélni inkább.
Anyagrepedésről olvastam már fórumon, ami elvileg a spórolósabb, vékonyított szűrőházaknál megeshet. Nálam ez mondjuk nem fenyeget, mert a bemeneten van a mágnesszelep, a kifolyás nincs lezárva, nincs állandó nyomás alatt a rendszer (a felső konyhaszekrény alsó részén van egy kézreálló nyomógomb, az indítja a vizet, nem csaptelep).
A membrán elhasználódása, kilyukadása TDS-mérővel is kimutatható, ami ma már olcsón rendelhető Kínából, bár én ennek ellenére sem foglalkoztam még ilyennel. A tartály nélküli rendszeren valószínűleg feltűnne, ha megváltozna a kifolyás szokásos tempója, vagy vízkőmaradvány jelenne meg forralás után, illetve a tiszta víz savanykásabb íze is elég jól megkülönböztethető a meszes víztől, visszapótlás pedig itt nincs. Meg a hálózatból sem mérgezett víz jön, vagyis nem lenne tragikus egy membránlyukadás. Az előszűrők tartalma már érdekesebb, de lehet, az is feltűnő lenne, a kimenetre jutva.
Még a téli-nyári víz között is érzékelhető bizonyos különbség. Hideg víz --> szűkebb membránpórusok --> lassabban folyó víz --> savanykásabb íz, a nyárihoz képest.
Ma szedtem szét a tisztítót szűrőcserére. Összeszerelés után öblítőmódban a Flow restrictor, vagyis az átfolyás korlátozónál csöpögött a víz, kiszedtem pici vízkő, megtakarítom, tömítőgyűrűt is, minden jónak látszik, folytatom az öblítést. De áttekerve öblítésből tartálytöltésre fröcsögni kezdett. Megmozgattam, újra csatolom, jó lett. Most mit csináljak, mert nem igazán bízom, hogy ne kezdene el szívárogni? Mindkét oldalán elég vacakul, lazán van benne a T elosztó ami ráadásul merevebb anyag, mint a csövek. 8 éves a cucc, elég sok minden tönkre ment rajta, ezek a baromi vastag műanyagok simán elrepednek, például a szűrőház teteje, meg az összekötőjük. Némelyik gyorscsati csövét újra kell vágni, hogy új helyen rögzüljön, hogy ne csöpögjön.
Használtok ásványi anyag visszapótlót? RO membránt mikor kell cserélni? Még nem volt.
Ahogy a nevében is szerepel, Auto Shut Off Valve, az automatikus lezárást intézi. Az RO-membrán kimeneteit szeleppel zárni nem szabad, bemenetén kell elzárni a vizet.
A rajzon vízszintes irányban folyik át rajta a víz 2 ágon, vagyis konkrétan 2 utas szelep, csak van ilyen laikus neve is, miszerint 4 utas, ami nem igaz egyébként. Amikor a tartály telítődik, a felső ágon növekvő nyomás megtol egy szelepet, ami elzárja az alsó ágon áramló vizet, vagyis a membrán bemenetét.
Előnye, hogy elektromos áram nélkül tud működni a rendszer, hátránya az elhasználódás, illetve bizonytalan zárás (főleg alacsony betápnyomás esetén), amikor túl sokáig folyatja a vizet, ami megy a lefolyóba, pazarlódik.
"Az RO-membrán öblítésének lényege, a fojtást meg kell szüntetni, hogy a betápvíz szabadon elfolyhasson a membrán felülete mellett a lefolyó felé, azáltal a membrán felülete tisztul."
Na, akkor már csak az nem világos, hogy a gyári tartályos PurePro tisztítókban a 4 utas szelep tulajdonképpen miért van benne. Nem ez oldja meg az öblítést?
Az RO-membrán öblítésének lényege, a fojtást meg kell szüntetni, hogy a betápvíz szabadon elfolyhasson a membrán felülete mellett a lefolyó felé, azáltal a membrán felülete tisztul. Bár az igazsághoz tartozik, hogy valamennyi víz még így is átszivárog a membránon, ettől függetlenül erre szükség van.
Passzív (nem elektromos) rendszernél egy manuális öblítőszelepet szoktak beiktatni, ami a fojtószelepet áthidalja:
Ennek nyitott állapotában a kimenő tiszta vizet meg kell nyitni, amitől nyit a kétutas szelep és megindul az átfolyás. Ezzel együtt természetesen az előszűrők is öblítődnek, fojtás nélkül gyorsabban halad benne a víz. Ezt ritkábban használja az ember, de akkor 10-20 percig is javasolják az öblítést a gépkönyvek.
Elektromos rendszernél a fojtószelepet egy mágnesszelep hidalja át, aminek egyszerűbb fajtája 18 másodpercig tart nyitva, utána átvált normál víztermelésre:
Alábbiba fojtószelepet is integráltak, az oldalán lévő csavarral lehet szabályozni a fojtás mértékét, ezáltal beállítható a tiszta víz / elfolyó víz aránya:
"Mindent összevetve, számomra évek óta bevált rendszer az RO, tartály nélkül, elektronikusan vezérelt öblítéssel (óránként 20 másodperc)."
Tartályos RO rendszernél (pl PurePro EC105) hol öblítenél, a 3 álló (elő)szűrőtartály után pl. egy T elágazást betéve, majd egy gyorscsatis mágnesszeleppel a lefolyóba vezetve az "öblítő" ágat?
Köszi szépen, szét fogom kapni a cuccot és megnézem azt a zárószelepet magamnak, a víznyomással szerintem nincs gond. Lehet fel kéne vegyem a kontaktot a biocomosokkal. Ha nem lettem okosabb a szétszedés után szerintem az lesz.