A Teatro Olimpico bejáratánál van mosdó. Kijárat az épület hátoldalán.
Utána visszamentünk a Santa Coronaba. Már volt jegyünk. Ez egy szép templom néhány jó oltárképpel, márvány intarziás főoltárral, faragott kórusszékekkel.
A kombójegyünk ajánlott egy palotát, a Santa Corona utcájába, ahol most a Galleria Italiana nevű kiállító hely található. Ez egy nagyon díszes sőt túl díszes palota freskókkal, rengeteg stukkóval, főleg aranyozott stukkókkal. Annyira giccses, hogy már gyönyörű. A kiállításon szerepel néhány Pietro Longhi mű. Őt nem tudom festőként komolyan venni, de vigyorgok a legtöbb képe láttán. A palotában van mindenféle kiállítás, az ikonok nem igazán érdekelnek. Viszont váratlanul belefeledkeztünk egy fotókiállításba. Fekete-fehér képek, Olaszország 1945 és 1965 között. A mindennapi élet képei. I Én itthon is a Fortepan rajongója vagyok.
Legvégül, a kombijegy utolsó állomásaként a Palazzo della Raggione következett. Itt Bazilika a neve. Ugyanúgy mint Padovaban, lent egy nyitott csarnok, fent egy nagy terem hajófenék alakú nagy mennyezettel. A 15. század közepén készült, Palladio becsomagolta, kétszintes loggiaval vette körül. Lépcsőn és liften is fel lehet menni. fent a lift mellett mosdó. Viszont mi jegyünkkel csak a terem bejárati részét tudtuk megnézni. A nagyobb részében egy ideiglenes kiállítás volt, " A mester és műhelye" címmel. Palladio, Veronese, Bassano és műhelyeik művei voltak kiállítva. Kihagytuk.
Mi maradt ki? Mert kimaradt néhány dolog. A város további fontos látnivalói a Vasútállomás mögötti dombon találhatók. A Rotundat Palladio legszebb művének tartják, három oldalról timpanonos oszlopos homlokzattal, középen kör alakú térrel. Ezt is Scamozzi fejezte be. Az Urániában vetített filmben sokat mutatták, egy művészettörténész az épület tulajdonosa. Csak szombaton látogatható, mi az útitársaik miatt nem tudtuk úgy szervezni az utazást, hogy pont szombaton legyünk Vicenzában
A másik épület a Villa Valmarana, amely már a 17. század műve. Itt az épület belseje a fő látnivaló, a fő szárnyat az id. Tiepolo ( ő a híresebb), a mellékszárnyat pedig a fia freskói díszítik.
A harmadik épület a hegye egy templom,a Bazilika di Monte Berico. Ez egy zarándokhely, a templomot Mária csodás megjelenésének emlékére építették. A templomhoz egy hosszú,kápolnákkal épített árkádon keresztül lehet eljutni.
Ez a három látnivaló megtekintése egy legalább egy félnapot igénybe vesz. Még előfordulhat, hogy Veronából csak ezek miatt eljövünk még egyszer.
A vicenzai program ugyanúgy zajlott, mint a padovai. A szállodai portán letettük a csomagot, várost néztünk, délután felvettük a csomagot és mentünk Trvisoba.
Nagypénteken voltunk Vicenzaban, nyitva voltak a boltok, dolgoztak az építkezéseken. Szokásos munkanap volt.
Először elmentünk a legtávolabbi pontra, az óvároson kívül levő Santi Felice és Fortunato templomhoz. Ez egy eredetileg 4. századi templom, sokszoros átépítéssel. Megmaradt több helyen és jó állapotban a 4. századi mozaik padlózat geometrikus mintával. Útközben van egy szép kert a a Giardino Salvi, halastavakkal és két 17. századi loggiaval.
Az óvárosba visszatérve a ferences San Lorenzo templom következett,
a templom mellett szép kolostor kerengő is van. A városban számtalan szép palota van. a Corso Palladio főutcán, a pérhuzamos utcákon és a keresztutcákon is. Jelentős részük Palladio műve, néhány tanítványa,a Scamozzié, és számos velencei stílusú épület is, azzal a bizonyos gótikus vagy reneszánsz ablaksorral. Nekem ezek jobban tetszettek ,mint Palladio művei.
A Santa Corona a város legfontosabb temploma. A bejáratnál ülő fiatalember közölte, hogy a templom fizetős, de ő nem árusít jegyet. Szegény ezt úgy ismételgette, mint a papagáj.
A templom belépőjegyét Teatro Olimpico pénztáránál lehet megvenni. Többféle jegy van. A Teatro Olimpico 10€, a Santa Corona 3€. A város 7 látnivalójára és egy hétre érvényes jegy 20€, a bármely 4 látnivalóra érvényes jegy 15€. Mi ezt az utóbbit vettük meg.
A Teatro Olimpici kötelező program. Az első modern színházépület, Palladio kezdte és a fi 1583-ban fejezte be. A színpadon levő díszletet már Scamozzi készítette egy Oidipusz király előadáshoz, amelyet megtartottak. Ha addig úgy is tűnt, hogy a városban mi vagyunk a " turisták", itt kiderült, hogy tévedtünk. Elég sokan voltunk.
Nagycsütörtökön voltunk Padovaban, az ég egy világon semmilyen húsvéti készülődést nem láttunk. A Szent Antal Bazilikában sem.
A vonat Vicenzáig 16 perc, 4.60 €. A 17.40-es vonattal akartunk menni. Kiírták a vágányszámot, felszálltunk majd elindult a vonat. 10 perccel korábban, mint a menetrend szerint. De a többi utas megerősítette, hogy Vicenzába megy. De ez még az előző, a 20 perccel korábbi vonat volt. Nekünk tényleg 16 perc volt.
Vicenzában az állomás kb 10 perc az Óvárostól. Az odavezető út mentén már készültek a hosszú hétvégére. Körhinta, céllövölde és hasonlók.
Szálloda: Hotel due Mori. Ez csak 2 csillagos volt, de rendes szoba s fürdő szoba volt, a reggeli csak kontinentális, de rendben volt az is. Viszont ez volt a legdrágább, 90€ a reggelivel, soggiornoval. A Soggiornot csak Velencében kellett külön fizetni, a másik 3 helyen a booking által megadott ár tartalmazta.
A szálloda nagyon jó helyen van, egyik irányban 1 perc a főutca, a Corso Andrea Palladio, a másik irányban 1 perc a főtér, a Palazzo della Raggione. Tettünk egy sétát a főutcán. Még az állomásról jövet láttunk egy 100 Montaditos éttermet. Aki járt Madridban, az ismeri. Szerintem nem jó ötlet egy olasz kisvárosban spanyol éttermet nyitni. Kevesen voltak, miközben a többi étteremben sokan. Fél 8-kor mentünk be, akkor még sokan járkáltak az utcán, fél 9-kor már nagyon kevesen volt. Az üzletek 8-kor zártak. Nyitott fagyizót azért még találtunk
A Santo után még egy helyszínre mentünk el, a Dómhoz. A téren három épület is van. A Dóm maga még kora keresztény eredetű, nagyon sokszoros átalakítással. A vakolatlan külső még középkori, de belsőt teljesen jelentéktelenné alakították.
Viszont a mellette levő Battistero a város titkos első osztályú látnivalója. Annyira nem titkos, mert összegyűltünk néhányan. Persze nem volt velencei tömeg. Belépőjegy 5€. Pénztár a Dómtól balra levő épületben. A Battistero egy 12. és.14. század között készült szintén vakolatlan épület. A város akkori urai a Carraraá családi sírkápolnaként akarták használni. Ők bízták meg Giusto de Menabuoit a kápolna kifestésével. A könyvek szerint a 14.század végének egyik itáliai csúcsteljesítménye. ( Giotto után az 1348-as pestis űrt okozott). A harmadik épület a Püspöki Palota, ahol pont Giustoval kapcsolatos kiállítás van éppen. Volt valami kombijegy.
Utána még visszamentünk a főterekre, körbejártuk a Palazzo della Raggionet. Ez egy 14. századi épület, földszinten a piac, emeleten a bíróság volt. Giotto freskói elpusztult egy tűeset alkalmával. Most nem mentünk be, én valamikor ezer éve láttam, talán egy Donatello kiállítás volt.
Majd indultunk a csomagért és onnan az állomásra.
Utólag úgy érzem, hogy sokat akart a szarka, másképp kellett volna szervezni a programot. Két éjszakát kellett volna Padovaban tölteni. A szálloda és a reggeli is ott volt a legjobb. Meg kellett volna nézni a Giusto kiállítást, fel kellett volna menni a Palazzo della Raggioebe és részt venni egy vezetésen az Egyetem épületében. És persze sétálgatni a kis utcákon, benézni az útba eső kisebb templomokba , udvarokba stb. Másnap pedig egy kényelmes reggeli után közvetlenül Trevisoba kellett volna menni. Ki kellett volna hagyni Vicenzat, oda Veronaból is kényelmesen lehet kirándulni. Utolag mindig nagyon okos vagyok.
A bazilika legfontosabb része a szent sírkápolnája a bal oldalhajóban. Az ilyen zarándokhelyeknél gyakran elsfordul, hogy a vallási (túl) buzgóság miatt már annyira díszes, hogy az már már túl megy a jó ízlés határán. Magyarul csicsa. De itt szerencsére nem ez a helyzet.
Fehér márvány borítással, hátul jó szobrászok (Ssansovino, Lomabrado) domborműveivel. A szarkofág mellett sokan álltak, kezükkel az érintve, imádkozva. ( Kézfertőtlenítő kirakva). A szarkofág oldalain pedig rengeteg fotó, azok akiken Szent Antal segített.
A szentélykörüljáró kápolnái a 19. század végi felújításkor kapták a mai díszítést. Akkor az egyik kápolna a németéké, a másik az Osztrák- Magyar Monarchiáé. Természetesen az I. világháború idején elvették tőlük, és új nevet is kaptak. A lengyel kápolna most is lengyel kápolna, a bejárati részen, egy új freskó, II. János Pált ábrázolja. Én még nem láttam sem képet sem szobrot amelyik jól ábrázolná a II. János Pál személyiségét. Ez sem az.
A bazilikától jobbra vannak a kerengők, mi most két kerengőbe jutottunk be. A templomból és a térről is megközelíthetők. Itt van a shop, nem olyan giccsesen a tárgyak, mint a legtöbb templomi üzletben.
Folytatás. Gyorsítok, mert már a következő utazás szállodáit foglalom.
Végigmentünk a Via Roman, a végén egy nagy tér található. A Prato della Valle, amelyet a 18sz végén hoztak létre, a korábbi mocsarars helyen. 88 ezer nm. Szobrokkal, padokkal, tele volt emberekkel. Gyerek és kutyasétáltatók, de a többség evett. Mi is. Útközben az egyik helyen nagy méretű, különböző ízesítésű és nagyon finom pereceket árultak.
A térről két templom is látszik. A Santa Giustina 5. századi alapírású, de a 16. században teljesen átalakították. Most kihagytuk, de én ezer éve láttam. Egy eléggé jellegtelen monstrum, a néhány régi részlet többnyire nem látogatható. A világ 11. legnagyobb keresztény temploma.
A város fő látnivaljaó és elsősorban Európa egyik fő zarándokhelye a röviden csak Santonak hívott Szent Antal Bazilika. A szent portugál, Lisszabonban született, élete végén élt itt és a még életében de főleg halála után a sírjánál megtörtént csodák miatt számít az egyik legfontosabb segítő szentnek.
Az épület egy korábbi templom elemeinek felhasználásával a 13. században épült, kicsit hasonlít a San Marcora a kupolákkal, de persze nincs márvánnyal borítva. Érdemes megkeresni kívülről az apszist, az a szebb, mint a homlokzat.
A bazilika mellett Egy lovasszobor, Donatello műve, Gattamelata , Velence szolgálatában álló zsoldosvezér szobra. A szobrot az özvegye rendelte meg a szobrásznál, ő is fizette. Velence nem szeretett fizetni.
Sajnos a rengeteg zarándok miatt volt arra pénz, hogy a templom belsőt átalakítsák, amikor már nem tartották megfelelőnek. Kevés régi mű maradt meg. Van néhány szép reneszánsz síremlék. Jobbra a Szt Félix kápolna Altechiero 14. századi festő jó állapotú freskóival. A legnagyobb
veszteség Donatello művei az egykori főoltárról, 1591-ben szétszedték és amikor 300 év múlva rájöttek, hogy mégis értékes, akkor már számos eleme elveszett, a megmaradt darabokból összerakták a jelenlegi oltárt. ( Donatello ezért jött, a lovasszobor csak "maszekolás" volt, Giotto is a Palazzo Raggioneban dolgozott a városnak, az ottani művei megsemmisültek. Ő is csak "maszekolt" az Aréna kápolnában)
Akkor végre összeállt a dolog. A főkapu van letakarva. Mellette közvetlenül jobbra a San Clemente kapu. Itt mentünk be mi , foglalás nélkül. Sorban állva. Coda=sor. Viszont láttam, hogy egyesek az északi homlokzatnál levő kapunál mennek be. Azt hittem, hogy csoportok. Biztosan ez a San Pietro, mert bent ott van a San Pietro kápolna is. Az északi homlokzat az épülettel szemben állva a bal oldalfal. Biztos, hogy csak ez az egy bejárat van ott, mert ott is folynak a munkálatok.
Na végre, megtaláltam. Szóval a lényeg, hogy az egyikkel kihagyod a sorbanállást (skip the line), a másikkal meg nem. Szerintem a két kapu egymás mellett van, és kordonozzák a sorokat. Kerestem egy fotót, talán látod, hogy mire gondolok. Remélem ez a megoldás...
INGRESSO PRENOTAZIONI SKIP THE LINE
presso porta San Pietro
INGRESSO STANDARD in coda presso porta San Clemente
Ha foglalni szeretnék a Szt.Márk székesegyházba belépőt, mi a különbség:- presso porta San Pietro vagy - in coda presso porta San Clemente között? Csak az lenne (az árán kívül), hogy nem a főbejáraton tudunk bemenni? (merre van a San Clemente bejárat?)
A mai napig vita tágya, hogy Mantegna freskóján Janus Pannoniust és Galeotto Marziot örökítette-e meg. Mindenestre J. Pannoniusnak van egy erre utaló verse:
A jegyünk érvényes volt az Eremitani múzeumra is, végig néztük a földszinti régészeti gyűjteményt. nem a Vatikán, de érdemes végigsétálni. Az emelteti képtárt kihagytuk.
Viszont bementünk a szemben levő Palazzo Zuckermannba megnézni az iparművészeti cuccot. Üveg és kerámiatárgyak, barokk bútorok, selyem mellények ( mint a Palazzo Mocenigoban) csipke stb. Kellemes hely.
A közelben még egy jelentős látnivaló, az Eremitani kolostor temploma. ( A kolostor maga múzeum.) Néhány szép reneszánsz és barokk síremlék, viszont a legfontosabb látnivalója, Mantegna freskója az Olivetari kápolnában elpusztult, amikor 1915ben az osztrákok bombázták a várost. Nem teljesen semmisült meg, a jobb alsó és a bal felső jelenet nagyjából megmaradt, a többi viszont olyan, mint egy puzzle, amelynek csak néhány eleme került helyére. Mire mindezzel végeztünk, már 11 óra múlt.
Végigsétáltunk az egyik főutcán a Via Roman, amelynek nagy része sétálóutca. Tele éttermekkel, kávézókkal, üzletekkel. A teraszok tele voltak, mindenki itta az aperol spritzet. Nem tudom, hogy a fiatalok egyetemisták voltak-e és hogy utána mentek-e még órára, de mindenki előtt aperolt láttam. Útba esett a Cafe Pedrocchi, amely olyan szerepet játszott az italiai 1848-as eseményekben, mint a Pilvax nálunk. Olyan, mint egy 19. századi angol neogótikus kastély.
Bementünk az egyetem árkádos udvarára, ahol az árkádok menyezetét ugyanúgy az egykori diákok címerei díszítik, mint Bolognaban. Hirdettek vezetéseket, kihagytuk Most éppen egy maffia ellenes kiállítás van az épületben, előtte pedig kiállították azt az autót, amelyben Paolo Borsalino utazott, amikor felrobbantották. Mellette egy képernyőn pedig ő beszél. A Palermoi repteret nevezték el róla és egy másik maffia ellen harcoló bíróról Giovanni Falconeról
Reggel otthagytuk a csomagot a szállodában. Az Arena kápolnába nyitásra 9-re volt foglalásunk. 14€, a jegy hétfő kivételével érvényes az Eremitani múzeumra ( a kápolna ennek a területén található) és a szemben levő Palazzo Zuckermannban levő iparművészeti gyűjteményre is.
Bejárat a múzeumon a keresztül, a táskákat le kell tenni a szekrényes csomagmegőrzőben, de fotózni lehet. Csomagmegőrző mellett mosdó.
A kápolna kint van az udvaron. Két neve is van. Aréna kápolna, mert itt volt a római város Arenája, amelynek romjai máig láthatók. A kerítésen kívülről is, de magába az Arena romjába csak a múzeumon belülről lehet bemenni. A másik név a Scrovegni kápolna, Enrico Scrovegni volt az építtetője. Az apja uzsorás volt, amit az egyház elítélt és nem örökölhetett volna. Ezért építtette a kápolnát Mária tiszteletére és kiengesztelésére és a város aktuális urainak meggyőzésére, hogy hadd kapja meg az apja pénzét. Eredetileg a kápolnának lett volna kereszthajója és tornya is, de ezt a közeli eremitani kolostor elöljárója megvétózta. A a város és urai nem fogadták el, ezt jelzi az is , hogy a felszentelésre Velencéből a San Marctól kapott kegytárgyakat, nem a helyi templomoktól. Később száműzték, ott is halt meg, csak a holtteste került ide vissza, itt van eltemetve. A múzeum kertjében található kápolnánál először 15 percet kell eltölteni a kápolna modern előterében, ahol levetítenek egy filmet olasz szöveggel és angol felirattal "Kiszellőztetik" a látogatókat. Majd 15 percet lehet eltölteni bent a kápolnában. Találtam itthon egy könyvet, Prokopp Mária: Giotto freskói a Padovai Aréna Kápolnában. Nagyon jó leírás Padováról a kápolnáról, Giottoról, szerepéről a művészet történetében. És persze az egyes képekről külön is. A leírás többsége realista, csak néhány helyen érezhető a "Mire gondolt a költő" iskolai gondolkodás. Ez az egyetlen olyan mű, amelynél teljesen biztosak abban, hogy Giotto műve. Megmaradt a szerződés.
A koncepció minden képnél Giotto, a kivitelezés csak néhány képnél, de többnyire azoknál is csak részben műhelymunka.
Padovaban a Hotel Pataviumban laktunk. Ez volt a város római neve. Az állomástól csomaggal kb 20 perc séta. 4 csillagos, nagyon jó, szép szoba, kényelmes ágyak, tágas fürdő, szuper büfé reggeli. 78€/ szoba a reggelivel, soggiornoval. Óváros 10 perc séta. Az állomás közelében sajnos itt is épült néhány ronda nagyon magas ház, a 60-as és 70 -es években. De az óvárost nem sikerült elrontani. Még este tettünk egy sétát. Három egymásba nyíló főtér van egymás mellett, a Piazza dei Signori, Piazza d Frutta, Piazza delle Erbe. Az utóbbi kettőn nappal piac volt, a kettő között a Palazzo della Raggione, egy 13. századi épület a város bíróságnak fent és a piacnak lent. Mindhárom téren főleg teraszos éttermek, kávézók. Azért látszott rögtön a különbség, Padova egy élő város, voltak turisták is, de a nagyon nagy többség a helyiek. Szinte mindenki aperol spritzet ivott, másnap délben is. Vicenzaban is ezt itták. Én azt hittem, hogy szódavízzel keverik, de nem, hanem proseccoval. Én szeretem a kevert dolgokat, még a fröccsöt sem, ezért nekem kimaradt.Majd beültünk egy pizzeriaba, ahol a pincér először nem azt kérdezte, hogy hányan vagyunk, hanem kérte green pass-t. Akkor tudatosult, hogy Velencében nem is kérték. Pedig ebédtájt a szendvicsünket mindig bent ettük meg egy bárban, általában le is ültünk a pult melletti asztalnál ( nem fizettünk soha felárat) és sehol sem kérték a green pass-t. De Padovaban és Vicenzaban is kérték.
Az mindig nagy élmény , amikor egy "újonc" először lát valamit. Velencében minden különleges, gyereknek duplán az. Mi most 10 percig bámultuk a kukás hajót. Ilyet itthon nem látunk.
Sosem fogom elfelejteni az első találkozást. Majdnem 40 éve. Rögtön egyetem után én szerveztem az olaszországi utazásokat a legnagyobb magyar utazási irodánál. Sosem voltam Olaszországban, olasz tudásom 2 év gimnázium ( nagyrészt elfelejtve
Off
Életem első munkanapján mai árakon kb 50 millió ft veszteséget okoztam a cégnek. Mentségemre szolgáljon, hogy egyetlen főnök sem nézte át, hogy én mit csináltam. Pedig volt néhány főnököm. 8 hónap múlva derült ki, nekem annyit mondtak, hogy ejnye, a főnökeimnek annyit sem
On 2 hónap muka után a főnökasszonnyal elutaztam Jesosloba, valami gond volt az ottani partnercéggel. Ez akkor nagy dolog volt. Vonattal mentünk, helyi iroda embere Mestreben a vasútállomáson várt minket. Valami félreértés volt és mi bementünk Velencébe a Santa Luciara, ahol persze nem várt minket senki. A főnököm elment telefont keresni, ami akkor nem volt egyszerű, még ott sem. Én pedig álltam a Canale Grande partján és akkor fogtam fel igazán, hogy itt tényleg víz van utca helyett. Persze tudtam, a szüleim is voltak Velencében, de valahogy csak akkor hittem el.
Én 21 évvel ezelőtt szerettem bele Velencébe. Mondjuk ezt a "mélységét" nem hiszem, hogy valaha is tudni fogom. De mindig visszahúzza a szívem. Azóta már voltunk néhányszor. Inkább azon izgulok, hogy az a 12 éves tini, akinek meg akarjuk mutatni Velencét, szintén beleszeressen :-)
Eredetileg úgy gondoltam, hogy mi még maradunk 2 éjszakára Velencében, onnan kirándulunk Padovaba és Vicenzaba és csak az utolsó éjszakára megyünk át Trevisoba. De kettőnknek húzós lett volna a 4 fős apartman, a szállodai szobák pedig gyémánt áron voltak, az oda-vissza közlekedés is időigényes. Szóval maradt a Padova- Vicenza- Treviso útvonal 1-1 éjszakára.
Padovaba regionale vonat megy, nagyon gyakran, 4,60€. Vigyázni kell, mert van néhány Frecce vonat, amely ugyanannyi idő alatt teszi meg az utat, viszont háromszoros az ára. Minden vonatjegyet automatán vettünk, van olyan automata, amelyik csak kártyát fogad el, van amelyik készpénzt is. A regionale jegyek csak a jegyen szereplő napra érvényesek , kezelni kell őket, a kezelés után 4 óráig érvényesek. Háromszor ültünk vonatok, egyszer sem láttam kalauzt.
A dolog azért nem ennyire szép, az olaszok azért olaszok. A Velence-Padova szakaszon 27 perc volt a vonatunk menetideje. A menetrend szerint, erre 16 perc késést tettek rá. Időarányosan ez még a MÁV-nak is ritkán jön össze. Mestren álltunk sokáig , bemondták, hogy valamilyen rendőri intézkedés miatt állunk. A helyieket egyáltalán nem zavarta a késés.
( Az olasz topicok törzsgárdája tudja, hogy én idegenvezető vagyok. A gyakorlati dolgokra jár az agyam. Bejárat, belépőjegy, fotózás, lift, mozgólépcső, evés-ivás, mosdó stb)
A Rialto piacon reggel 9 előtt a halárusok már kipakoltak, a többiek még akkor pakoltak ki. Aznapra két fontos program maradt a san Rocco és a Frari. Odáig elsétáltunk, jó üzletek, benéztünk két pékségbe is, csak jót ettünk. Útba esett a a San Silvestro templom, ahol még sosem jártam. Balra egy Tintoretto kép, Krisztus megkeresztelés. Átmentünk a Campo San Polon, ahol több szép palota is van, elmentünk a Goldoni Múzeum mellett. Kb egy órányi kényelmes séta vilt.
Azért a Scuola di San Roccoban kezdtünk, mert ott van mosdó a Frariban pedig nincs. Mosdó jobbra hátul a shop előtt. Jegy 10€. 6 év óta nem emelkedett. Sokadszorra is nagy élmény volt. A melletet levő San Rocco templom csak most lett fizetős, 2€.
Egészen közel van a San Pantaleon templom, az óriási vászondarabokra festett és összerakott m4nnyezeti képpel. Kivilágítás jobbra, 50 cent.
Végül a Frari, amely most került ki a Choruss passból. 3€. A bejárattól balra eső rész fel van állványozva, Canova sírja nem kátható. És sajnos éppen restaurálják Tiziano képét, a Mária mennybevitelét főoltáron. Helyén a kép eredeti méretének megfelelő fényképmásolat van. Nagyon jó minőségű fénykép. Sosem tudom eldönteni, hogy melyik templom tetszik jobban, a Frari vagy a Zanipolo. Talán ha a Tiziano kép a helyén van, akkor a Frari.
E béd után sajnos már indultunk az állomás felé. Én még sosem mentem a Fraritól az állomásig. Ez egy nagyon rövid szakasz, kényelmes sétával 15 perc, útközben nincs semmi különösebb látnivaló. Fél 3-3 körül nagyon sok volt erre a diák, gondolom a környékről , mentek a vonathoz vagy a buszhoz.
Az álomáson a Trevisoba induló útitársak felvették a csomagot , fél 4 után már a buszállomáson voltunk. Akkor indult a busz Marco Polora, a busztársaság leányzója mondta, hogy a trevisoi busz majd a 2-es állomásról indul. Megjött a busz, leszálltak az érkezők, a sofőr is leszállt, becsukta buszt, távozott és csak 5 perccel indulás előtt jött vissza. Akkor már elég hosszú sor állt. Nem tudom, hogy mindenki felfért-e a buszra. A retúr jegyet kezelni kell! A kis gurulós bőröndöt be kell tenni alulra. Szerintem érdemes kicsit korábban kimenni. Egy óra alatt értek ki.
A Zanipolo után a Sta Maria Formosa következett. A tér nagyon szép, barátságos. A templom benne van a Chorus programban, jegy 3€. Két homlokzata is van, szép a harangtorony. De én úgy emlékeztem, hogy a belseje érdekesebb. Nem csúnya, csak unalmas. Van egy Vivarini triptichon. Továbbsétáltunk a San Zaccariáig, ennek nagyon szép a homlokzata, bent pedig egy szép Bellini oltár található.
Eddig az egész nap kerültük a tömeget, de amikor közeledtünk a Szt Márk térhez, már újra sokan voltak. A Sóhajok hídját eddig mindig a part felől láttam, most hátulról, a mögötte levő hídról is.
A Szt Márkról a Rialtóig nem a leggyorsabb úton mentünk, mert az egyik útitárs a Fenice színház vízi bejáratát akarta látni, a másik pedig azt a házat, amelyiket Marco Polo szülőhelyének tartanak. A Szt Márk térhez közel szinte kizárólag a mindenhol megtalálható luxus boltok és tömeg volt, kicsit távolodva már kellemesebb volt. Barátságosabb terek, néhány szép épület. Kicsit hamarabb akartuk hazaérni, mert még csomagolni kellett.
Direkt úgy terveztük, hogy még az utolsó reggel használni tudjuk a vaporetto bérletet. Az útitársak a du 4 órás busszal mentek a trevisoi reptérre, mi pedig tovább Padovába. Letettük a csomagot a vasútállomás csomagmegőrzőjében. Jobbra hátul. Nem szekrényes, hanem személyzet van. 9/11 óta az olasz vasútállomásokon nincs szekrényes csomagmegőrző. Balra kell leadni, jobbra lehet visszakapni. Az első 5 óra 6€, utána minden megkezdett óra 1€. A csomagmegőrző mellett van a mosdó. A 72 órás jegyünk még arra is jó volt, hogy elmenjünk a Rialtoig. Reggel fél 9 körül még az 1-es vaporetton sem volt tömeg. Viszont aznap reggel nagyon sűrű volt a köd.
A temetőszigetről visszafelé minden hajó kiköt a Fondamenta Nuvan, utána az egyik balra fordul az Ospedale felé, ami a Zanipolohoz van közel, a másik jobbra fordul az Orto nevű megállóhoz, ami a Sta Madonna dell'Ortohoz van közel. Mi az utóbbi felé mentünk. Ez egy hosszú gyaloglós nap volt. 10.30 körül szálltunk le a vaporettoról és 17 óra körül szálltunk fel a Rialtonál. Végig gyalogoltunk, csak néhány percre ültünk le a templomokban.
A Madonna dell'Ortot eredtileg még az érkezési nap délután akartuk megnézni egy sétával összekötve a Canareggion. De az eső és a szél miatt csak ezen a napon került rá sor. A templom nincs benne a Chorus programban, régebben benne volt. 3€. Tintoretto számos műve van itt, továbbá a sírja is.
Utána sétáltunk a tovább a Canareggion, ez egy nagyon kellemes környék. Nem rohantunk. Útba esett egy kisebb piac is A Gesuati az egyik kedvenc templomom, belépő 1€. A zöld-fehér borítás stukkó és márványpor keveréke, a szószék függönye és a főoltár csavart oszlopai persze 100% márvány. A bal első kápolnában Tiziano egyik híres festménye ( a sok közül), Szt. Lőrinc mártíriuma.
A Sta Maria dei Miracoli a Chorus programba tartozik, külön jegye 3€. Nem vettünk Chorus jegyet, nem érte volna meg. Azt hiszem ez kötelező program, gyönyörű.
Végül kiértünk a Zanipolohoz. Aznap már gyönyörű idő volt, a téren a teraszos kávézók,éttermek tele voltak. Belépő 3,50€. Nekem nagy kedvencem a Zanipolo. Több, mint egy órát voltunk bent, 2után jöttünk ki. Akkor sütött legjobban a nap a Zanipolora is aés a Scuola di San Marco homlokzatára is. Mindenképpen érdemes elmenni kívülről a szentélyhez, nagyon szép.
Az utolsó teljes napunkon a temetőszigeten kezdtünk. Ott még én sem voltam. Az egyik útitárs kifejezetten akarta, mert ott játszódik az Oxfordi gyilkosságok utolsó része, Morsenak valami boldogtalan szerelmi ügye van. Én ritkán nézek Oxfordit, mert Morsenak mindenben csak boldogtalan ügye van.
A Fondamenta Nuovaról indul a Muranoba menő hajó, az áll meg a temetőszigeten. Néhány perc. A hajóállomásnál van ingyenes mosdó.
Először bementünk a templomba, ami a kerengőn keresztül közelíthető meg. 1€. Megszólított a pap, aki megörült, hogy beszélek olaszul. Kinyitotta nekünk a reneszánsz oldalkápolnát, kinyitotta a nagy kaput és megmutatta, hogy ott a kövezet nagyon rossz állapotban van. Veszélyes, ezért lehet csak a kerengőn keresztül bemenni. A só okozza a károsodást.
Azt olvastam, hogy csak 10 évre lehet koporsósan temetkezni, utána vagy el kell hamvasztani a halottat vagy át kell vinni máshova. Ezért a temetőben hosszú urnafala vannak főleg. Eléggé falanszter. Vannak olyan urnasírok is amelyek, olyanok mint egy normál síremlék, csak kisebbek. Külön katonai sírok,külön a papoknak, külön az apácáknak. Egy részen pedig csak gyermeksírok vannak. A temető egyik sarkában evangélikus temető van. Mint Rómában az Akatolikus temető. Ezek régi síremlékek, többnyire még a 19. század végérő, törött sírkövekkel, dülöngélő keresztekkel és angol és német feliratokkal. Velencében elhunyt angolok és németek sírjai. Minden síremléken van fotó, mindegyiken. De a 80 évesen elhunyt emberek sírjain is max 50 éves korukban készült képek.
Ott voltunk egy órát, nem bantuk, meg hogy kimentünk.
Én nem szeretem a túl magas kilátópontokat, ahonnan csak a tetők látszanak. A San Giorgio pont a határeset. Nekem a szuper kilátópont a Piazzale Michelangelo és a Gellérthegy. Nem szeretem azokat a kilátópontokat sem, ahonnan az egész csak egy nagy massza, mint a Gianicolo vagy a Hármashatárhegy.
