Ferenc József a mai ebéd után megkért, kísérjem el a Praterbe egy sétára. Az utóbbi időben, mikor személyes dolgokról szeretne velem beszélni, felvette azt a szokását, hogy egy kocsiban tárgyaljunk, talán mert arra gondol, hogy ha az emberek pillantását érzem magamon, akkor nem használok hangos szavakat és nem gesztikulálok olyan nagyon. Ezért aztán nevetnem kellett az ajánlatán.
"Arra gondoltál, ha a vita hevében behúzok egyet, akkor talán a puha hóban fogsz landolni?"
És így indultunk neki, mint két jómadár, akikre ráragadt a jókedv és ez az egész beszélgetés alatt megmaradt.
"Már soha nem hagyod abba, Sissi?" kérdezte röviden, ahogy a Ringstrasse-t elhagyva a csatornához értünk.
"Abbahagyni, mit?"
"Mozogni, tornázni, lovagolni, sétálni. Most meg még a vívás is hozzájött... Csak nem akarsz valakivel párbajozni?!"
"El sem tudod képzelni, milyen szívesen csinálnám! Az udvarnak több, mint a fele halhatna meg a fegyveremtől.." Mindketten nevettünk. "Kérdésedet nem nagyon értem. Abbahagyni... Még ha akarnám, se tudnám abbahagyni. Nem, nem tehetem: a testem és a lelkem folytonos tevékenységben van. Amennyiben nem igyekszem őket eléggé kiszolgálni, akkor úgy érzem, a vérem forrni kezd, mintha az ereimben felrázták volna, és amennyiben megengedem, hogy ez az állapot rosszabbodjon, még a végén meg is őrülhetnék. Igen, úgy érzem, akkor olyan állapotba jutnék, hogy akár meg is tudnék ölni valakit." Újra nevetnem kellett, miközben elképzeltem magam, mint tettest, aki olyan bűnöket követne el, amit az utókor talán megbocsátana. "Mindenesetre az ítéleted túlzott, mert van két jó okom is, hogy órákig csendben legyek."
"És melyek azok?"
"Két férfiról van szó..."
A császár görcsbe rándult az ülésén és visszatartotta a lélegzetét. Mosolyogtam.
"Heine és Homérosz."
"Ja igen, a kedvenc költőid. Fel nem foghatom, mi tetszik neked ezekben az olvasmányokban, mindenesetre személyesen szeretném megköszönni ezeknek az uraknak, hogy olyan sok örömet szereznek neked."
A kis ablakon a Praterstrasse-t néztem. Nem akartam azzal elvesztegetni az időt, hogy elmagyarázzam, a lelkem ezen rokonlelkek mozgásával együtt rezdül, ahogy lelkem a szívből fakadt szavak tengerében elmerül, mert szívük az enyémmel együtt ver már régóta, és mintha a könyv lapjairól megérintenének engem. Inkább hagytam a császárt tovább beszélni.
"Néha gondokat okozol nekem. Nem tudom, hogy az a sok testi fáradozás jót tesz-e az egészségednek."
"Az egészségem kiváló állapotban van, Ferenc József, majdnem annyira mint a tiéd."
Nem akartam az egyre kellemetlenebbé váló hátfájásomról beszélni. Soha senkinek nem említettem ezt a dolgot, mert meg vagyok győződve róla, ha ilyen vallomást teszek, akkor órákig tartó könyörgésben lenne részem, hogy változtassak az életvitelemen. A császár úgy tett, mintha meg se hallott volna.
"Egyébiránt panaszokat is kapok. A rendőrségem össze van zavarodva. Azt mondják, a sétáid alkalmával egyszerűen képtelenek téged követni, mikor egy falat ugrassz át, vagy ha a vadonban bújsz el. Néhányszor láttak már téged a kora hajnali órákban hazatérni, poros ruhában és cipőben, mert éjjel mint valami tolvaj megszöktél volt, miközben ők azt hitték te békésen szenderegsz a jól őrzöttnek hitt lakosztályodban."
"Nem kérek a nyomomban szimatoló rendőrségből. Szívesen megyek egyedül sétálni. Elfogadom, hogy valaki elkísérjen engem, egy udvarhölgy, vagy egy vezető, vagy valaki az embereim közül... De olyannak kell lennie, akit jól ismerek és aki tudja tartani a száját. Idegenek azonban idegesítenek, mert nem tudok a környzetemre és magamra koncentrálni."
"De Sissi, most ne beszéljünk gyerekségekről! Veszélyes időket élünk. Anarchisták vérfürdőket rendeznek és az életünk állandó veszélyben van."
"Micsoda különös veszélyek? Ki akarna engem bántani? Egyébként a sorsom meg van pecsételve, Ferenc József. Évekkel ezelőtt magad állítottad ezt. Ha egyszer engem meg akarnak gyilkolni, akkor a világ egyetlen őre se lenne képes megakadályozni... Nem kell nekem rendőrség. Elmondhatod nekik: továbbra is mindent megteszek, hogy a védelmezőimet félrevezessem."
Egy kis időre csendben maradt a császár. Már arra gondoltam megadja magát, de aztán egy újabb, tarthatatlan érveléssel állt elő:
"A saját udvarhölgyeid panaszkodnak. Azt sérelmezik, hogy te túlságosan kifárasztod őket. Még Marie Festetics is feladta a küzdelmet."
Eszembe jutott, hogy nézett ki barátnőm az utóbbi hetekben. Kócos hajjal és karikákkal a szeme alatt tért vissza a kirándulásainkról, melyek egyre hosszabbak lettek, és a keze ügyébe kerülő legközelebbi székbe zuhant.
"Nos ez igaz. Szegény Marie! Én minden nap erősebbnek érzem magam, de ő már elérte ellenálló képessége határát. Mindenesetre ez a dolog elintézést nyert. A jövő héten érkezik Majláth Sarolta Magyarországról. Ugye emlékszel, ő az egyetlen a Birodalomban, akit azért neveztünk ki udvarhölgynek, mert olyan kitartóan tud hegyet mászni, mint én."
A császárnak nem maradt más választása, mint a nevetés. Végérvényesen csatát vesztett. Újra csendesen havazni kezdett, puhán hullott a Prater kertjeire, melyek mostanra elárvultak. Lassan visszatértünk az Udvarba. Az utcákon néhány embert láttunk erre-arra haladni, akik üdvözöltek bennünket és szemmel láthatóan nem féltek attól, hogy netán nedvesek lesznek.
Én tudok egy anekdotát, bár most nem szószerint, hogy:
Egy alkalommal, méghozzá a 70-es években Erzsébet ugye nagymama lett és amikor egyszer Magyarországon volt és nagy lovas vadászatok voltak, meg Andrássy volt a külügyminiszter... Szóval egyszer Sissi találkozni akart a konok Batthyány Lajossal és Andrássyt kérte meg, hogy ebben segítsen neki. Andrássy nem segített, mondván Batthyány nem jön el a vadászatra-úgy se! Nos Batthány még is ott volt, bár késett és előzőleg azt írta, hogy súlyos beteg. Amikor Sissi megkérdezte, hogy is van ez Batthyány ezt válaszolta:
"Fenség, én esedezem, de magyar ember nem tűrhet ilyen sértést! Hiszen hogy ne jöttem volna el amikor az utóiratban azt írták, a vadászat lemondását kéretik Andrássy Gyulának címezni!"
Erzsébet megnézte a levelet és Andrássynak mutatta:
"Fenség, én ezt nem értem! Valaki vissza élt a nevemmel!"
"Nem gondolja hogy ez egy női kéz írása?"
Erzsébet mosolygott. Andrássy rögtön tudta miről van szó és ezt mondta amikor kettesben maradtak: "Veszedelmesek is a nagymamák!"
Szmel megnézted már a dvd-t? Ha igen milyen? Már kiváncsi vagyok!
Én még nem olvastam a Dianat és Sissit összehasonlitó könyvet, de lehetséges hogy beveszem a gyűjteményembe, interneten szoktam rendelni ált. Sissi-s könyveket, szépen egyessével de ha jó akkor őt is megrendelem legközelebb:-) Igaz nem csak Sissi, de fele-fele, és azért Diana is érdekel. Főleg ilyen szempontból...
Az a könyv nagyon jó:-) Szabó Margit írta, a címe: Diana és Sissi Valóban sok-sok párhuzam volt kettejük életében, Diana is boldogtalan volt:-( Egyetértek Veled, attól függne a mai korban Erzsébet boldogsága, hogy milyen helyre születne... Többször mondogatta, mennyire szeretné a császárt, ha csak szabólegény lenne... "Bárcsak ne lenne császár"-sóhajtott fel, amikor Ferenc József eljegyezte Őt. Talán előre sejtette, mit is jelent egy uralkodó feleségének lennie...
Boldog és szerencsés újesztendőt minden fórumtagnak!!:) a Brigitte Hamman féle könyvet már énis olvastam, de nem annyira tetszett, mert néha túl őszintén és keményen megmondta a véleményét Sissyről, és sokszor nem értettem vele egyet. mondjuk igaz, hogy hűen ábrázolta a kor berendezkedését is.. :)
Szerintem attól függ hogy mennyire lenne boldog, ill. milyen élete lenne, hogy hová kerülne,mert ugye ha mondjuk ismét valami uralkodó, felsővezető, politikus családba akkor hasonlóan járhatna mint Lady Diana! Egyébként meg is jelent egy könyv, amely kettejük élete között húz párhuzamot, állitólag nagyon sok közös vonala volt az életüknek, és igy élhette volna meg Sissi a hasonló megpróbáltatásokat ha ebben a korban kerül ilyen helyzetbe! Még nem olvastam, csak az ajánlóját, de az érdekes!
Most épp az Erzsébet Királynét Brigitte Hamanntól egy elég régi kiadás, de nagyon tetszik, most az 50-es éveiben járok, aholis erősen érdeklődött Erzsébet a spritiszta dolgok iránt, sok halottidézésen vett részt, sőt állitólag több szellem meglátogatta őt. Ezek után pedig öngyilkos hajlamai alakultak ki, és ezt több izben hangoztatta is családjának! Ezért többen elmebetegség jeleit vélték felfedezni nála, már akik egyáltalán nem hittek az efféle dolgokban! Ő maga is tartott a betegségtől mivel több családtagja miatt volt rá hajlama.
Nem tudtok valami olyan történet ami Sisi humorára utal? Mert azt olvastam, hogy jó humora volt, bár kicsit szarkasztikus.
Az nagyon tetszett, mikor egy fogadáson egy nő térdethajtott előtte, de hátul rá lépett a szoknyájára és fenékre ült. Sisi pedig azt mondta: "Ennél mélyebbre valóban nem lehetett." :-)
Meg még az tetszik amit a fivére mondott róla: "Sisinek egy kerékkel többje van!" (ez sok mindent elárul)
Én a hosszas kutatásom végén, ki kell hogy jelentsem,hogy új verzióban, a Sissi trilogia VHS-en nem szerezhető be, mivel évek óta nincs Magyarországon forgalomban!! Sajna, későn kaptam észbe, dehát ugye eddig élvezhető volt a tv-ből felvett változatom,de már nem!:( Már nagyon várom a Zitu féle dvd-t is, olyan kár hogy nem szinkronos, na nem mintha nem tudnám minden résznél hogy mit mondanak, nameg azért angolból sem vagyok teljesen analfabéta, csak mégis... Meg szerintem jó volt a magyar szinkronhangja Romynak.
Most egy olyan helyet találtam ahol bármely tv csatornáról dvd-re irják a leadott filmet, interneten kell megrendelni a szolgáltatást,mondjuk elég húzós ára van, 3000./film és ugye ha ezt 3dbnak számolják már 9000+postaköltség! De azért mindig megnézem a magyar csatornákat hogy véletlenül nem adják e, lehet ha meglátnám rásszánnám magam hogy megrendeljem.
