Én azt gondolom, hogy ebben benne volt mindenki. Bankok, hitelfelvevők, állam (szabályozás). A hitelfelvevők megszívták, a bankokra áttolták a terhek egy részét, az állam meg mosta kezeit.
Az egyszeri kisembertől nehezen lenne elvárható, hogy fel tudja mérni egy ilyen ügylet kockázatát. Persze utólag könnyű, de hosszú évekre visszamenőleg nem volt érdemi változás a CHF árfolyamában, ráadásul az akkori ígéretek szerint néhány évre voltunk az EUR bevezetésétől, ami egy még stabilabb árfolyamkörnyezetet hozott volna.
És az egyszeri hitelfelvevő bement a bankba és ezt a terméket ajánlották neki. Ő meg nem tudta felmérni, hogy ez milyen kockázatokkal jár és azt sem, hogy ezt mind ő viseli.
Ahogy ajánlották az embereknek az Euro 5-ös dízel városi autókat, akiknek fogalmuk sem volt, hogy a dízel nem rövid városi szaladgálásra való. Csak azt látták, hogy az kevesebbet fogyaszt, biztos jobb.
Más kérdés, hogy a nagyon kedvező konstrukciók és a felelőtlen hitelezés miatt sokan túl is vállalták magukat.
Nézd: a történeted (de a Bíró Icáé sem) a lényegen nem változtat:
Mert anno
- forinthitelt felvenni biztos, de kedvezőtlen volt...
- devizahitelt felvenni előnyös, viszont kockázatos.
És a nép választott a két lehetőség között. Ennyi.
Amelyik adós-duma viszont gyomorforgató az az, hogy: "De hát én forintot kaptam a kezembe...akkor miért szarakodnak most velem az ilyen-olyan svejcifrankkal ?"
Kevesen tudják (és a bankok sem hencegnek vele) - hogy egy lószart volt nekik pénzük hitelezni 3%-ra...amikor az MNB alapkamat 10 felett járt.
Vajon ki fizette volna ki ezt a kamat-különbözetet - ha nem is volt CHF a képletben (ahogy sok hülye állítja).
A bankok pont úgy felvettek svájci frank hitelt a piacról - csak ők 1,4%-ra - miközben azt 3-3,5%-ért adták tovább a lakosságnak. Ez egy teljesen korrekt eljárás, erre valók a bankok, ők ebből élnek és szolgáltatnak.
Azt is kevesen tudják, hogy a bankok kihelyezett hitelállományából általában csak max. 10% a bank saját pénze - a 90% az vagy a betétesek pénze, vagy ők is kölcsönt vesznek fel a piacról - és kamat-réssel helyezik ki.
Tehát a magyar bankok zöme szintén csúnyán megszívta az árfolyamrobbanást - hisz a kihelyezett pénzeket frank-paritáson kellett törlesztenie oda, ahonnan ő is felvette.
"Amúgy sem értem ezt a shortos, mint gonosz megközelítést. Ahhoz, hogy egy részvény gazdát cseréljen, kell egy vevő, meg egy eladó. Nyilván a vevő a növekedésben hisz, az eladó meg a csökkenésben. Ha nem lenne, aki a csökkenésben hisz/érdekelt, nem működne a piac."
Ezzel semmi baj nincs, amíg a shortos azt adja el ami van neki a vevőnek, aki meg szeretné megszerezni.
Ezzel szemben most az van, hogy a shortos eladja azt amije nincs, hogy majd később visszaveszi. És még mindig nem lenne baj, mert ez biztosít likviditást a piacon.
Az igazi baj ott kezdődik, amikor mindezt tőkeáttétellel csinálja, 10 dollárral 100at mozgat, nyilván hogy a nyereség százaléka is tízszeres legyen. Csak épp ilyenkor a veszteség százaléka is tízszeres, és ha nincs pénz pótfedezetre, akkor bizony a teljes lóvé bukható egy 10%os rossz irányú mozgás esetén... Ezeknek a tranzakcióknak nincs valós tartalma, ez gyakorlatilag sportfogadás, csak kurva nagy téttel.
Nézd, nagyon csúnya történet, de az elején egyszerűen hagytad magad belevonni egy ügyletbe, mert egy jutalékért dolgozó üzletkötő mondott neked valamit, hogy az így lesz meg úgy lesz. És hát vonzó volt a sokkal kisebb költség. Bocs, de ez a te sarad.
A bank többi témában való viselkedése nálam már jogi utat jelentett volna minden bizonnyal, és egyértelmű bankváltást már korábban, de nem vagyunk egyformák.
"A devizásokkal meg egy véleményen vagyok veled: nyerni akartak - nem jött be. Van ilyen."
Rohadtul nem vagytok képben, az van. Csak pár szemelvény saját esetemből: 2008 júliusában vettünk fel hitelt (ennyit arról hogy több évig fizettünk alacsony kamatot). Ft-ban szerettük volna, de kb. úgy nézett ki a dolog, hogy magasabb volt a folyósítási díj, és az ügyintéző/bank egyértelműen terelt bennünket a devizakölcsön felé (pl. forinthitelhez kellett jövedelemigazolás, devizához nem). Mai napig megvan a papír, amin ezeket számolta, biztosított róla, hogy ha meg is nő az árfolyam, az elsősorban futamidő hosszabbítást jelent. Volt egy lejáró lakástakarékom, annak igénybevételéről azzal tántorított el (erről is megvan egy cetli, ahol a hónapokat számolta), hogy mire kiutalják, kifutunk a határidőből. Így végül új lakástakarékkal kombinált kölcsön lett belőle, ahol az első 4 évben csak a kamatot kellett fizetni, fix összegben. Fél év után, mikor már elszállt az árfolyam, bementem, és jeleztem, hogy amit fizetünk, az már nem elég a kamatra, mi lesz így, fizetnék valamivel többet. Akkor közölték, hogy ez szerződésmódosítás, aminek a díja 3% plusz újra közjegyző (és annak díja) és miegyéb. Úgyhogy erről letettünk - ők meg a hiányzó összeget CHF-ben hozzáadták a tőketartozáshoz. Így lett az eredeti 48000CHF-ből 64000CHF 4 év alatt (plusz szorozva az árfolyammal is). A lakást közben meghirdettük, szerettük volna eladni. Jött is vevő, mentünk a bankba, csak ugye akkor az árfolyam már felment, a lakásárak meg le, volt némi hiány a kapott összeg és a tartozás között (kb. 10%). Úgyhogy a bank közölte, hogy nem járul hozzá az eladáshoz. Pedig lett volna másik ingatlan is, amire át lehetett volna tenni a jelzálogot. Szerettünk volna személyi vagy más kölcsönt felvenni, arra meg közölték, hogy nem vagyunk hitelképesek a meglevő kölcsön miatt (sose volt elmaradásunk a tartozással). 2012-ben, mikor volt a kedvező forintosítás, bementem a bankba, hogy szeretném forintosítani. Mondták, hogy jöjjek vissza később, ne menjek másik bankba, mert az olyan ügyfeleknek, akik rendben fizettek, a bank kidolgoz egy kedvezményes konstrukciót. Úgyhogy vártunk, először két hetet, aztán még egyet egyet, aztán november végén közöltük, nem várunk, váltsunk. Elénk toltak egy rakat listát, milyen papírokat szerezzünk be. Új értékbecsléstől kezdve mindenhez - holott a lakás közben fel lett újítva, és csökkent volna a törlesztőnk is - szóval ha az eddigit tudtuk fizetni, az új hitelt is valószínű. Aztán karácsony előtti utolsó pénteken, délután 3-kor jön egy hívás a banktól, hogy nem jó a jövedelemigazolásom, mert már 32 napos, és egy hónapnál frissebb kell. Egy órás telefonálgatásba telt, hogy találjak valakit a cégnél, aki ki tud egyet állítani. Két ünnep között reggel 9-re rendeltek be minket szerződés kötésre. Fél éves kislányunkkal mentünk, nem volt kire hagyni. 12-ig vártunk, a bankban egyetlen ügyintéző volt, semmi információt nem adott, csak azt, hogy nem éri el az illetékest. Ugye a határidő dec 31 volt a forintosításra. megint egy csomó telefonálgatás, aztán jött valaki, és aláírtuk a papírokat. Innentől vártunk, mert volt még egy dátum: január 31, amíg kis is kellett fizetni a régi tartozást az új hitelből. január 25-én kaptunk egy levelet a banktól, január 9-i dátummal. Majdnem üres A4-es lap, közepén egyetlen mondat: "A december 30-án beadott hitelkérelmüket nem áll módunkban teljesíteni". A hitellel soha, egyetlen napra sem estünk késedelembe. 2017-ben eladtuk a lakást, a vételár gyakorlatilag egy az egyben ment a bankhoz. Nagyjából 15 milliót buktunk rajta. És ez alatt ezerszer hallottuk, hogy a devizahitelesek "meg lettek mentve".
Csak az a kérdés, hogy ha a Befektető-védelmi Alap senkinek nem fizet, akkor kié a pénz? Ez is olyan biztosítás, mint a túrizmusban, ha a társaság becsődöl, az utasokat hazahozzák.
Javaslom megtekintésre a Big short (talán Nagy dobás) című filmet, egyszerűen és érthetően mutatja be a történteket.
Igen, az egy rohadtul jó film volt a témáról - amit a legnagyobb pénzügyi fejek konzultáltak, méghozzá utólag, miután teljesen letisztultak az események.
Ami történt annak a mechanizmusa még a shortolásnál is egyszerűbb és alpáribb volt - pusztán csak a felelőtlen és eszement kapzsiság hajtotta az egészet (no meg az ellenőrzés faszsága valamint az értékbecslők és a hitelminősítők korrumpálhatósága).
Ezek miatt mindössze kevesebb mint 200 ember buta, prosztó pénzügy bűncselekmény-sorozata döntötte be a teljes világgazdaságot. Állítólag (és elvileg) ma már ez technikailag nem fordulhatna elő még egyszer. Én elhiszem, mert ráérek :-))))
Azért, mert nem volt fogyasztóvédelem. A kamatok nem voltak se fixek, se kötöttek, és ezzel a bank vissza is élt. Nem minden ügyfelére terítette szét a bajokat, hanem a devizahitelesre, aki a markában volt. Aki nem csak a lakásával, de minden jövedelmével is felelt bármekkora kamat visszafizetéséért.
A 2008-as piaci összeomlást nem a gonosz shortosok idézték elő. Az idézte elő, hogy az emberek ész nélkül hittek a végtelen növekedésben (akkor éppen az ingatlanárakében) és minden szart megvettek, aranyáron. Ráadásul hitelből, mert majd a további értéknövedés magától visszafizeti a hitelt. Ez durrant ki, ami együtt járt az ingatlanárak zuhanásával és a teljes pénzpiac befagyásával, mert rengeteg lett a nem törlesztett hitel.
Az nem úgy volt, hogy minden szép és jó volt, és a shortosok elrontották.
Javaslom megtekintésre a Big short (talán Nagy dobás) című filmet, egyszerűen és érthetően mutatja be a történteket.
Amúgy sem értem ezt a shortos, mint gonosz megközelítést. Ahhoz, hogy egy részvény gazdát cseréljen, kell egy vevő, meg egy eladó. Nyilván a vevő a növekedésben hisz, az eladó meg a csökkenésben. Ha nem lenne, aki a csökkenésben hisz/érdekelt, nem működne a piac.
Nagyon nem mélyedtem bele ebbe a mostani botrányba, de ha jól gondolom, nem az a problémájuk a nagyoknak, hogy buktak, hanem, hogy most sem egyértelmű, hogy nem valami szabálytalan piacbefolyásolás történt és nagy a veszélye, hogy ha ez a módszer elterjed, ellehetetlenül a tőkepiac.
Elitellenesként az aktivisták pozicionálják magukat, ami nem azonos az alt right trumpistákkal...
Szerintem sokan nem a spekuláció miatt veszik a részvényeket, inkább egyfajta közösségi finanszírozású akció, a Wall Street szivatására. Vannak fórumok, ahol a lájkot az jelenti, ha részvényt veszel.
Mivel nem voltam érintett, erre nem emlékszem csak a panaszra. Egy valami azonban megmaradt:
"Ha a bank ehhez tette hozzá a saját 3%-os marzsát (hasznát), akkor jóval 10% felett volt a hitel kamata, amit senki nem akart kifizetni." 17% volt a legkedvezőbb amit kínáltak. Emellett valóban nagy különbség volt a 4-5% körüli CHF-es.
És azt se felejtsük el, hogy a válságot nem háború, vagy katasztrófa okozta, hanem a bankok mérhetetlen kapzsisága. Csak öket ugye "to big to fail" alapon megmentették. Ez olyan, mintha a mostani válság miatt a Covid 19 vírusnak dobnánk mentöövet, és támogatnánk a hüvös párás környezetet.
Igazad van, de azért árnyalja a képet, hogy ök csak árfolyamkockázatot vállaltak be. Egy példa: Adtam el lakást 2007-ben. Akkor 160-as Frank árfolyam mellett a vevö 50 000Ft-ot vállalt havonta. 2009-ben már 130 000Ft-ot kellett volna fizetnie/hó, pedig a Frank árfolyama egy pillanatra sem közelítette meg a 400Ft-ot. Azóta sem hallottam még egy épkézláb magyarázatot arra vonatkozólag, hogy miért lett sokkal több a törlesztö, mint amit az árfolyam indokolt volna.
Amúgy nem elsösorban a hitelekröl beszéltem, hanem azokról akiknek pl. nem volt hitele, csak egyszerüen kirúgták öket.
akkor is ez volt a véleményem, amikor a devizahiteleseket kellett menteni, mert amikor a 7-10% forintkamat helyett évekig fizette a 3%ot, addig valahogy nem volt probléma
És akkor mit szólsz a Questorosokhoz, a BudaCashesekhez, vagy azokhoz, akik Bróker Marcsikához hordták a pénzüket - a mesés kamatok reményében (és akik most meg az államtól (az adófizetőktől) várják vissza a pénzüket).
A gond az, hogy ebben a törvény sem konzekvens. Emlékszem a Zalatnay ügyre, amikor a vénasszony havi !!! 10% kamatra adott x milliót Sacinak TV-csatorna alapításra - erre a bíró nem a vénasszonnyt vette elő tiltott uzsoráskodásért - hanem Zalatnayt ítélte el úgymond csalásért - holott csak csődbe ment és fizetésképtelen lett (sima polgári ügy).
Én akkor már azt se értettem, hogy az uzsorás öreglány egyáltalán hogy mert elmenni a bíróságra - holott amit művelt, az durva bűncselekmény volt... de neki lett igaza, a bírót / ügyészt ez nem érdekelte.
Az emberek a pénzügyi kockázatot úgy értelmezik, hogy kockázatos, hogy sokat, vagy nagyon sokat fognak-e nyerni. A vesztesség az nincs benne a képletben - de ha előfordul, akkor fizessen az állam.
A devizásokkal meg egy véleményen vagyok veled: nyerni akartak - nem jött be. Van ilyen.
Mondjuk nekem akkor is ez volt a véleményem, amikor a devizahiteleseket kellett menteni, mert amikor a 7-10% forintkamat helyett évekig fizette a 3%ot, addig valahogy nem volt probléma, sőt az volt az élhetetlen hülye aki nem így tett.
Ja, csak a shortosok most lázadnak és új szabályokat akarnak, mert nem tetszik nekik, hogy a fagyi visszanyal. Bezzeg akkor nem lázadtak amikor családok mentek tönkre miattuk 12 éve. Akkor elégeddetten vették fel a bónuszukat. A magyam részéröl szivesen látnám öket egy bevásárlókocsival az utcán, ahová a sok szerencsétlen került miattuk.
