A helytörténeti könyvemben a Nyirádról szóló fejezetet egy egerszegi újságíró szavaival mottóztam, aki száz éve eljött és tudósított a szoboravatásról:
„Én jó emlékkel jöttem haza Nyirád község derék munkás népe közül. S nemcsak hogy a hajam- szála sem görbült meg, de erősödtem, épült köztük a lelkem s nemesedett szivem verése.”
Nyirád a Kis-Bakony alatt húzódik, Tapolca-Devecser-Sümeg-Ajka környező városok között, mindegyiktől 12-16 km távolságra. A Balcsi is kb. 25 km, sok erdő, kirándulóhely... szóval szép helyen és jó helyen :-D
Gábel könyv
Fénymásolva van csak meg, de bekötve. Nagyon ajánlom, mert a sok-sok kortárs kézírásával (alá kicsiben nyomtatva) olvashatók a gondolatok a királynéról, a másik, hogy többoldalas hosszabb történetek, versek is olvashatók benne, többször is olvasható, vagy bele-bele lapozva. Ha kéred, szívesen fénymásolok :-) Az én példányom a sümegi ferencesektől való :-)) szerintem nagyon nehéz már hozzájutni. Ami nekem megvan régi példányban, az a Dániel Anna könyv (1940. Dante könyvkiadó), Zsigray Julianna regény (1938. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet), Corti könyv (1935 Révai).
Van egy nagyon régi képem, amit az apai nagyanyámtól örököltem, ami mindig ott lógott a szobályukba, egy újság kivágás a királyné képe, hátoldalán nekrológ szerű szöveggel (talán már innen belémivódott valami:-)))
Nektek is van Sisi "gyűjteményetek" a könyveken, képeken kívül?
Szia fgaben:-) Hol van pontosan az a falu?:-) Neked megvan a Gábel Gyula könyv, régóta próbálom megszerezni a www.antikva.hu-ról, de csak előjegyzésen vagyok:-(
részlet a 2005. májusi műsorból (Gábel Gyula féle emlékkönyvől)
„A kortársak gondolataival emlékezzünk névadónkra, Erzsébet királynéra!”
„Az a tisztelet, melyet egy nemes nőiség iránt érzünk, háttérbe szorít minden egyebet és hódolatunkban nincs semmi, mi a császárnét illeti. Vele szemközt az egész nemzet költői érzettel telik el: mert hiszen csak egy valódi költészet van e porvilágon és ez: a szeretet!”
„A nehéz időkben védőnk, szószólónk, a derült napokban biztatónk, érzelmeink megértője, óhajaink, reményeink hű tolmácsa volt a dicső királyné, azért reá hálával és tisztelettel emlékszik a maradék, míg magyar él e földön.”
„Első Ferenc József magyar királlyá koronázása az eltemetett nemzeti reményeknek vala új életre támadása. A megújult remények fényében Erzsébet királyné női fensége tündöklik mindenha, ki jóságos szívének szeretetével kiengesztelődést hozott a nemzetnek, hogy új munkára kelve, bízzék a jövőben.”
„Az élet: álom - a halál: örökkévalóság! De ki oly emléket volt képes emelni Magának lelke nemességével és szíve jóságával, mint imádott Királynénk, még a késő utódok szívében is - Annak élete: az örökkévalóság, és halála: egy álom!
A néphit azt tartja: ha egy csillag lehull, egy lélek alszik ki a földön. Most pedig mindannyiunk meggyőződése, hogy az Ő lelkének elköltözésekor az égen egy új csillag támadt, mely felettünk ragyogva őrködik reánk!”
„Nagyon tudott szeretni, azért meg kellett tanulnia nagyon szenvedni. Nagyon tudott szeretni, azért meg kellett tanulnia egy nemzet szeretetének gyönyörűségét érezni. De neki még ez a gyönyörűség is szenvedések forrása lőn: aggodalom és küzdés. Emberi volt sorsa, de isteni rendeltetése.”
„Csillag volt, mely oly fényesen ragyogott, hogy fényével bevilágította hazánk sötét éjszakáját. És bár váratlanul tűnt le az a fény, melyet árasztott, semmit sem vesztett ragyogásából; sőt örökké meg fogja világítani azt az ösvényt, mely a humanizmus és emberszeretet magasztos céljaihoz vezet!”
„Boldog az a halandó, kinek emléke örökké él nemzete szívében. – Ő is az, mert a magyar nemzet érdekében annyiszor kifejtett áldásos működéséért a halhatatlanok közé emeli a hálás utókor.”
„A Reá való emlékezés a magyar századok végéig imádsága lesz a magyar hazaszeretetnek.”
Jó látni, amikor a hagyomány és a legenda újraéled, ráadásul te "vezényelheted" az egész Erzsébet királyné kultuszt, ha csak egy 2000 fős faluban, de intézményi keretek között:-D
Na, szóval élvezem!!
Van jelvényünk, címerünk, zászlónk, pólónk, évkönyvünk, ünnepségünk, Erzsébet Kupa nevű négy iskolát megmozgató egésznapos rendezvényünk, megyei olvasópályázatunk, emléktáblánk, ......ja most jut eszembe, hogy az iskolai névadó ünnepségen Habsburg Eilika, György felesége lepleszte le az emléktáblánkat, aki a szobornál tartott ünnepségen rosszul lett, megszédült, később hozták a lapok is, hogy gyermeket vár (2000 május vége) Szuper fogadás, nagyon egyszerű nyári napraforgómintás kosztümben volt, de elegáns volt, holnap tudok az eseményről is képet feltenni (az isiben van)
fgaben, üdv a fórumon!!! :) olyan jó mindig új embereket megismerni itt:) igen. tényleg jó lehet kicsiket tanítani. van egy elsős és nagycsoportos unokahugom. nekik szoktam Sissiről mesélni, és nagyon megfogta öket. a múltkor megkérdezték hogy hogyan halt meg. persze, minden kisgyerek fejében megfordul az ilyesmi gondolat, emlékszem engem is érdekelt... mikor megtudták hogy Luigi Luccheni ölte meg azért mert az orleans-i herceg, akit eredetileg szándékában állt...előbb elutazott... azt mondták hogy inkább erről ne is beszéljünk, mert olyan igazságtalan volt... aranyosak voltak:) karácsonyra énis kaptam 2 könyvet, az egyik Sigrid Laube-Sissi titkos szerelme, a másik Rudolfról szól és az életében szerepet játszó nőkről. szmel, ennek a könyvnek a borítóját egyszer feltetted a fórumra:)
2004-ben megyei olvasópályázatot hirdettünk gyerekeknek Erzsébet királyné életéről. 1-2.osztálynak Benedek Elek: Erzsébet királyné élete című pár oldalas írását kellett elolvasnia és rajzolni Erzsébet és a természet címmel. 3-4-ben a Világkrónika című lap 1904-es cikkét kellett elolvasni, amely nagy részletességgel számolt be a császári mennyegzőről, kértünk fogalmazást is "Én is ott voltam a császári mennyegzőn" címmel. 5-8 osztályig két kategóriában a Dániel Anna című könyvet kértük, és szintén fogalmazást Ferenczy Ida nevében, amikor a királyné szolgálatába állt és levélben beszámol édesanyjának az udvarba érkezésről, a 7-8. fogalmazása pedig Arról az egy óráról szólt, amikor Rudolf halállát közölte Sisi a férjével.
Gyönyörű fogalmazásokat, rajzokat kaptunk, a legszebbekből kiállítást rendeztünk és újságot nyomtunk. Ha kéritek egy-két rajzot meg tudok mutatni :-)
Mottónk:
„A magyar nemzet csak úgy róhatja le
háláját Erzsébet szeretett királynénk iránt,
hogy nemzedékről nemzedékre hagyományos
kegyelettel őrzi meg szent emlékét.”
(Hollaki Artúr)
Képzeljétek, kaptam Karácsonyra (újabb) két könyvet Sisi-ről, és már az egyiket el olvastam. Alig hittem, de írtak benne olyat amit én még soha nem hallottam....
Kedden feladtam a CD-t, remélem, hogy meg fogod kapni. Láttam, hogy te is vizsgázol 26-ig, ezért megértően és türelmesen várok, hogy visszaküld. Sok sikert a vizsgákhoz! Előre is köszi!
Üdvözöllek kedves Tanár néni a fórumon:-D Jan.26 után küldesz a címemre egy CD lemezt, és átmásolom Neked a musicallt, azért ekkor, mert államvizsgázom, én is tanár leszek, bár ezt biztosan olvastad az elözőekben...
Friss vagyok a topikban, de Erzsébet királynéval kapcsolatban nem. :-)
Szóval, az én kapcsolatom úgy kezdődött, hogy a mi falunkban áll a királyné első magyarországi szobra, halála után 8 hónappal emelte a tisztelet és hála. Soha nem járt nálunk, ez is azt mutatja micsoda szeretet övezte hazánkban.
Kisisklás koromban úgy tudtam részvenni egy honismereti táborozásról, hogy a szobor történetét kezdtem kutatni.
Azóta eltelt 20 év.
Egyetem után visszatértem a falumba és a helyi iskolában tanítok informatikát és igh vagyok öt éve. 1999-ben megszerveztem a szoborállítás centenáriumi ünnepségét. 2000-ben második fiam születése után komolyan nekiálltam a kutatáshoz, és 2002-ben jelent meg a "Magyarország első Erzsébet szobra Nyirádon" című könyvecském.
Szóval szinte mindent elolvastam a királynéval kapcsolatban, hogy át tudjam a 100 évvel ezelőtti történéseket érezni.
Azóta iskolánk felvette az Erzsébet királyné nevet (bi-bi :-))))
Minden évben nagy ünnepségünk, koszorúzást szervezünk névadónk tiszteletére.
Még rengeteg dolgot szeretnék Veletek megosztani, ahogy Ti is tettétek eddig (végigolvastam a topikot)
:-) Szívesen az anekdotát. Tudjátok van egy könyvem ilyen anedktotákkal, ami nem jelenhetett meg kiadásban és csak 1-2 példány van szétszórva a világban. :-(((
De szívsen írok még!
Itt van ez is:
Egyszer Erzsébet Mamája és két testvére látogatást tett Bécsben. Amikor Sissi megkapta az érkezésüket bejelentő levelet ezt mondta egy szolgának:
-Lusie,Lúd és Veréb érkezik holnap! Fogadják őket méltóan!
A szolga azt gondolta, hogy Luise, egy szolgalány és két madár érkezik, ezért két ketrecet vitt az állomásra. Amikor megtudta, hogy mi történt és hogy a királyné Mamája és testvérei érkeztek,hát...!!! :-D
Ferenc József a mai ebéd után megkért, kísérjem el a Praterbe egy sétára. Az utóbbi időben, mikor személyes dolgokról szeretne velem beszélni, felvette azt a szokását, hogy egy kocsiban tárgyaljunk, talán mert arra gondol, hogy ha az emberek pillantását érzem magamon, akkor nem használok hangos szavakat és nem gesztikulálok olyan nagyon. Ezért aztán nevetnem kellett az ajánlatán.
"Arra gondoltál, ha a vita hevében behúzok egyet, akkor talán a puha hóban fogsz landolni?"
És így indultunk neki, mint két jómadár, akikre ráragadt a jókedv és ez az egész beszélgetés alatt megmaradt.
"Már soha nem hagyod abba, Sissi?" kérdezte röviden, ahogy a Ringstrasse-t elhagyva a csatornához értünk.
"Abbahagyni, mit?"
"Mozogni, tornázni, lovagolni, sétálni. Most meg még a vívás is hozzájött... Csak nem akarsz valakivel párbajozni?!"
"El sem tudod képzelni, milyen szívesen csinálnám! Az udvarnak több, mint a fele halhatna meg a fegyveremtől.." Mindketten nevettünk. "Kérdésedet nem nagyon értem. Abbahagyni... Még ha akarnám, se tudnám abbahagyni. Nem, nem tehetem: a testem és a lelkem folytonos tevékenységben van. Amennyiben nem igyekszem őket eléggé kiszolgálni, akkor úgy érzem, a vérem forrni kezd, mintha az ereimben felrázták volna, és amennyiben megengedem, hogy ez az állapot rosszabbodjon, még a végén meg is őrülhetnék. Igen, úgy érzem, akkor olyan állapotba jutnék, hogy akár meg is tudnék ölni valakit." Újra nevetnem kellett, miközben elképzeltem magam, mint tettest, aki olyan bűnöket követne el, amit az utókor talán megbocsátana. "Mindenesetre az ítéleted túlzott, mert van két jó okom is, hogy órákig csendben legyek."
"És melyek azok?"
"Két férfiról van szó..."
A császár görcsbe rándult az ülésén és visszatartotta a lélegzetét. Mosolyogtam.
"Heine és Homérosz."
"Ja igen, a kedvenc költőid. Fel nem foghatom, mi tetszik neked ezekben az olvasmányokban, mindenesetre személyesen szeretném megköszönni ezeknek az uraknak, hogy olyan sok örömet szereznek neked."
A kis ablakon a Praterstrasse-t néztem. Nem akartam azzal elvesztegetni az időt, hogy elmagyarázzam, a lelkem ezen rokonlelkek mozgásával együtt rezdül, ahogy lelkem a szívből fakadt szavak tengerében elmerül, mert szívük az enyémmel együtt ver már régóta, és mintha a könyv lapjairól megérintenének engem. Inkább hagytam a császárt tovább beszélni.
"Néha gondokat okozol nekem. Nem tudom, hogy az a sok testi fáradozás jót tesz-e az egészségednek."
"Az egészségem kiváló állapotban van, Ferenc József, majdnem annyira mint a tiéd."
Nem akartam az egyre kellemetlenebbé váló hátfájásomról beszélni. Soha senkinek nem említettem ezt a dolgot, mert meg vagyok győződve róla, ha ilyen vallomást teszek, akkor órákig tartó könyörgésben lenne részem, hogy változtassak az életvitelemen. A császár úgy tett, mintha meg se hallott volna.
"Egyébiránt panaszokat is kapok. A rendőrségem össze van zavarodva. Azt mondják, a sétáid alkalmával egyszerűen képtelenek téged követni, mikor egy falat ugrassz át, vagy ha a vadonban bújsz el. Néhányszor láttak már téged a kora hajnali órákban hazatérni, poros ruhában és cipőben, mert éjjel mint valami tolvaj megszöktél volt, miközben ők azt hitték te békésen szenderegsz a jól őrzöttnek hitt lakosztályodban."
"Nem kérek a nyomomban szimatoló rendőrségből. Szívesen megyek egyedül sétálni. Elfogadom, hogy valaki elkísérjen engem, egy udvarhölgy, vagy egy vezető, vagy valaki az embereim közül... De olyannak kell lennie, akit jól ismerek és aki tudja tartani a száját. Idegenek azonban idegesítenek, mert nem tudok a környzetemre és magamra koncentrálni."
"De Sissi, most ne beszéljünk gyerekségekről! Veszélyes időket élünk. Anarchisták vérfürdőket rendeznek és az életünk állandó veszélyben van."
"Micsoda különös veszélyek? Ki akarna engem bántani? Egyébként a sorsom meg van pecsételve, Ferenc József. Évekkel ezelőtt magad állítottad ezt. Ha egyszer engem meg akarnak gyilkolni, akkor a világ egyetlen őre se lenne képes megakadályozni... Nem kell nekem rendőrség. Elmondhatod nekik: továbbra is mindent megteszek, hogy a védelmezőimet félrevezessem."
Egy kis időre csendben maradt a császár. Már arra gondoltam megadja magát, de aztán egy újabb, tarthatatlan érveléssel állt elő:
"A saját udvarhölgyeid panaszkodnak. Azt sérelmezik, hogy te túlságosan kifárasztod őket. Még Marie Festetics is feladta a küzdelmet."
Eszembe jutott, hogy nézett ki barátnőm az utóbbi hetekben. Kócos hajjal és karikákkal a szeme alatt tért vissza a kirándulásainkról, melyek egyre hosszabbak lettek, és a keze ügyébe kerülő legközelebbi székbe zuhant.
"Nos ez igaz. Szegény Marie! Én minden nap erősebbnek érzem magam, de ő már elérte ellenálló képessége határát. Mindenesetre ez a dolog elintézést nyert. A jövő héten érkezik Majláth Sarolta Magyarországról. Ugye emlékszel, ő az egyetlen a Birodalomban, akit azért neveztünk ki udvarhölgynek, mert olyan kitartóan tud hegyet mászni, mint én."
A császárnak nem maradt más választása, mint a nevetés. Végérvényesen csatát vesztett. Újra csendesen havazni kezdett, puhán hullott a Prater kertjeire, melyek mostanra elárvultak. Lassan visszatértünk az Udvarba. Az utcákon néhány embert láttunk erre-arra haladni, akik üdvözöltek bennünket és szemmel láthatóan nem féltek attól, hogy netán nedvesek lesznek.
Egyik kedvenc Erzsébet portrém:-)
Az esküvő emlékérme
Feldíszített szobor 2003.
Koszorúzási ünnepségünk 2003.
