Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Más: focis hasonlattal élve, itt senkit nem érdekel maga a foci. Az unió a jövőben nagyobb mértékben akarja támogatni a focit, így, hogy az oda érkező pénzeket 'át lehessen csoportosítani' , tulajdonba kell venni a klubot.
Arany János szavaival:
"Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek."
Hubay a karmesteri székben is a méltóságos úr volt. A zenekarban a brácsás súgott néha neki. „A hárfa még nem lépett be” – súgta a brácsás. Hubay: „Kérem, hárfa, miért nem lépett be?”... A hárfa védekezett: „Kérem, hetven taktus szünetem volt, vártam, hogy a Főigazgató úr beintsen.” Hubay méltóságteljes felháborodással: „Mire várt, kérem? Nem látja, hogy el vagyok foglalva?...”
nekem nagyon gyengén sikerült, bár alapból tisztában voltam, hogy sokat nem fogok tudni :) végülis 6 jó válaszom lett, de legalább elmondhatom, hogy azok nem találomra sikerültek :D
Csodálatos, lenyűgöző volt tegnap a King Arthur a Zeneakadémián!! Hazafelé arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne még a Dido és Aeneast meg a Hail, bright Ceciliát valami nagyon jó előadásban meghallgatni élőben, erre hazaérve mit látok?
Ja, bocsi... ezt egyébként még frissiben meghallgattam, csak a reagálás valahogy mostanság nehézkesebb nekem....
Szóval: az orgonás felvételeket nem hallgattam meg. Nagyon éteri zene, és nekem is tetszett, de megvallom, lakatlan szigeten belebolondulnék, ha csak ezt tudnám hallgatni :) nekem az a kategória, ami egyik pillanatban lenyűgöz, máskor viszont tudat alatt behatol, és idegesít. Gondolom épp ami nálad bejött, a hosszan kitartott hangok, és talán a frekvencia az oka. És azért is szerettem a gitáros előadást is, és azért nem mertem belefogni az orgonás változatokba.
Azt hiszem, megtaláltam a zeneművészet egyik csúcsát, a lakatlan sziget sikerlistájának a number one-ját!
A szerző egy XVI. századi angol anonymous, mások szerint Thomas Preston, a címe Upon la mi re (vagy Uppon la mi re). Nagyon különös, éteri, mainak ható, időtlenséget sugárzó rövid darab.
Tele van a YouTube jobbnál jobb előadásokkal. A kedvencem ez:
https://www.youtube.com/watch?v=94Gbl-5IKoI - jó szögből mutatja az előadót a videó, akár meg is tanulható a darab. A mű karakteréhez inkább a kitartott hangú hangszerek illenek, de nekem nagyon tetszik a következő, két lanton előadott változat is: