A sportban ugyanúgy, mint az életben, a legfontosabb dolog a motiváció megtalálása, hisz ez a siker titka. A galamsportban többféle motivációt ismerünk, és még több, amit nem. Mi a motiváció? Motivációnak neveznek minden olyan dolgot, ami a cél érdekében kellő mértékben inspirálni tud valakit. A galamboknál ezt több csoportra osztanám. Első csoport a fiatal galambok. A fiatal galamboknál nyilván teljesen máshogy kell megközelíteni a motiváció kérdését, mint a többi csoportnál. Itt az első és lényeges dolog, ami a legnagyobb veszélyt okozhatja a motiváció elvesztésében, az az anarchia, vagyis a rangsor aljára való kerülés. Az ilyen fiatal galamb bármennyire is jó származású, szinte biztos, hogy előbb-utóbb elmarad. Ez olyan dúcokban fordul leggyakrabban elő, ahol túl sok fiatalt tartanak kis dúcban és nincs meg a galamboknak a kellő komfortérzetük. A másik gond, ha a különböző kelésű galambokat egy dúcban tartják, és ilyen esetben az erősebb galambok rendszerint elverik a fiatal galambokat a fészkekről és az etetőkről. Gondoljunk bele, hogy ez úgy néz ki, mintha egy óvodást belöknénk a gimnazisták közé. Teljesen elnyomott lenne mindenféle téren. A többsége csak a maradékot tudja felenni, és amíg meg nem erősödik, szinte teljes idegi nyomás alatt éli életét. Nem beszélve arról, hogy a szervezet ilyen körülmények közt könnyen elveszíti az erejét és ezzel egyben az immunitását, és a betegségek csalijává válik. Ezért ajánlom a minden profi által alkalmazott szisztémát, a választási csoportok külön dúcban való tartását, ahol ilyen gond nem fordulhat elő. A fiatal galambok legjobb és legkönnyebb motivációk egyike a dúc megszerettetése, hisz a fiatal galambot a dúcán és a gazdáján kívül semmi más nem köti a dúcához. És nekünk itt kell rájönnünk arra, hogy mi az a dolog, amivel felhívhatjuk a fiatal figyelmét arra, hogy még jobban siessen haza. Én most le fogok írni több olyan módszert, amivel én rendkívül nagy sikereket értem el a fiatalok versenyén. Én mindig a fiataljaimat olyan dúcokban helyeztem el, ahol kényelmesen és teljes mértékben óvva voltak a fertőzésektől. Ezért építettem egy olyan 40 méter hosszú voliert ami 1 méterre fel van emelve a földtől és az elején kívül mindenhol zárt. A mérete 40 méter hosszú, 3 méter széles és 2 méter magas. Ebben a volierben 5 dúcot alakítottam ki, ahol 1200 db galamb elhelyezésére van állóka beszerelve. A trágya azonnal kihullik a volier alá. 10 db kirepülő van felszerelve, amik 1,5 méterszer 1,5 méter nagyságúak, és szputnyikok, hogy a fiatal nyugodtan láthasson ki rajta, ismerkedhessen a helyével. Ezekbe a dúcrészekbe választom le a fiataljaimat születési sorrendben, de ha esetleg máshonnan hozok fiatalt, akkor az is más dúcba kerül. A galamboknak 3-5 fészek jut fejenként. Amikor a galambok mind falkáznak, akkor a hímeket különválasztom a tojóktól, ez azért fontos, mivel a hímek gyakran elverik a tojókat és a tojók nem tudnak kellő táplálékot felvenni, ezzel csökkentjük az esélyt a tökéletes kifejlődéshez. De külön tartom azokat a fiatal hímeket, akik nem annyira dominánsak, mint társaik, ami természetesen később kialakul majd bennük. De ha most együtt hagynám őket, akkor sok dologban csökkenteném az esélyüket a jövőre nézve. A galambokat ilyen csoportokban megtanítom a saját dúcrészükben való életre, ahol közöttük kialakul egy bizonyos sorrend.Amikor a galambok mindegyike megértette, hogy hol a helye, akkor minden nap más és más partit kezdek tréningeken egyben kiengedni, de ami fontos, hogy nem a ház körüli tréningeken, hanem a kihordott tréningekre gondolok. Ilyenkor mivel a rendszer megvan fiatal koruktól és mindenki a kirepülőkre száll le azonnal és kb. 1 perc alatt a dúcban van, a tetőn szinte soha, mivel azokat, akik nem tudták ezt a rendszert megérteni, már rég kiselejteztem tudják, tréning után a kaja várja őket, utána pedig mindig valami finomság, általában ráetetés mogyoróval, de vastagon. Én a fiatalok szezonjában általában 150 kg mogyorót szoktam megetetni. Vastagon eléjük öntök ilyenkor, egyen mindenki amennyit csak akar. De persze már előre megtanítom őket a mogyoróra. Később pedig ledarálom és 30%-ban keverem rá a tréning utáni takarmányra. Ezzel a fiatalok 80%-a nagyban motiválható és egyben rendkívül jó energiaforrás. Amikor a fiatalok a versenyekre készülnek, akkor öregebb hímekhez gyakran pénteken beengedem az öreg tenyész- és versenytojóimat, amiket már legalább 1-2 hónapja külön tartok párjaiktól, ezek tapasztalt öreg galambok, akik megőrjítik a fiatal hímeket. Pénteki tréning után egészen szombaton a kosarazásig együtt lehetnek, a tojókhoz pedig a tenyész- és versenyhímeket szoktam engedni. Az eredmény magáért beszél. Vagy szoktam olyan dolgot is csinálni, hogy péntek este elviszem őket 20 km-re, olyan későn, hogy ne legyen esélyük aznap hazaérni, csak reggel, ők olyan sokkot kapnak, hogy szombat reggel már korán hazaérnek és annyira félnek a nagy ellenségtől, a sötéttől, hogy amikor bekosarazom szombaton estére őket, akkor alig várják, hogy kiengedjék őket és hazaérjenek. Így is már nagyon sokat nyertem. Erre véletlenül jöttem rá, egy tréningről ilyen módon engedtem és nem értek haza, vasárnap mindent megnyertem az első 30 db az enyém volt. Aztán megismételtem többször és mindig telitalálat. A fiataloknál az a lényeg, hogy minden héten és minden versenyre újat kell kitalálni. Az új dolog az mindig siker. De ne feledjük, a motiváció csak egy módszer a gyorsaság fokozására, de a galamb a jutalomért jön és nem a motivációért. Ha a jutalom egyszer elmarad, akkor a galamb becsapottnak érezheti magát és elronthatjuk vele a karrierjét. Minden galambbal azt kell elhitetni, hogy ő az egyetlen és a legfontosabb az életben nekünk. Minden galamb egy külön egyéniség. Minden galambnak külön is kell adni jutalomfalatot, persze nem mindig, de a zsebünkben legyen folyton mogyoró, vagy ami még jobb, a szalonnát kukoricaszem nagyságúra vágni és édes paprikába beforgatni, ezt a galamb szájába betesszük, amikor kézbe fogjuk, annyira imádja, hogy meglátjátok, pár alkalom után ellepnek a galambok amikor bemész a dúcba, ezzel a módszerrel idomítják a cirkuszokban a galambokat. Rengeteg ilyen módszert ismerek, természetesen mindent most nem fogok leírni, de a könyvemben megígérem, kibővítve fogok ilyen trükkökről beszélni minden felkészítési folyamatban. De ami a lényeg és nem szabad elfelejteni, csakis a teljesen egészséges galambtól várhatunk sikert, a betegnek hiába adunk bármit, a gyógyszeren kívül neki semmi más nem segít.Wiedermann Károly lejegyezte Gáspár István 2
A rövid távú galambok felkészítése JÓ időben ANNO..
.Amint a múltkor megígértem leírom, hogy a világ élversenyzői hogyankészítik elő a rövidtávú versenyekre a galambjaikat télen. Amit tudnikell a profi versenyzők szakosodnak a versenyekre és minden távra másgalambokat használnak, más dúcrészekben tartják őket, ami természetesa profi világban hisz nagy pénzekben játszanak és minek küldeni agalambot amikor nyilvánvaló a vér vonala alapján úgysem tud első díjatszállni mondjuk 150 km -ről, ha maratonos ősökkel rendelkezik. Ezminden sportban így van egy úszót nem küldenek focizni vagy birkóznimert igaz hogy ő is ember és meg ráadásul élsportoló is, de másra vanszakosodva és kiképezve. A rövidtávú galambnak teljesen más időszakbankell topp formában lennie mint mondjuk a középtávúaknak vagy amaratonos galambnak. A forma nem más mint a tökéletes egészségiállapot kicsúcsosodása, ami legfeljebb 3 hétig tartható a Topp -on.Éppen ezért a rövidtávú galambot teljesen más időszakban kellgyógyszerekkel előkészíteni a versenyekre ahol nyilván csak alegegészségesebb galambnak van esélye a győzelemre. Mivel a beteg nemtud formába jönni se. Januárba teljesen felesleges gyógykezelni azt agalambot ami júniusba kell hogy Top eredményt hozzon mivel addigraúgyis megbetegszik, persze a betegségnek nem kell hogy látszódjon elégha fertőzött és már vége az álmoknak mielőtt még elkezdődött volna. Aversenyeket hét közben kell megnyerni, vasárnap már csak részt kellvenni, ez a fő elvem! Sokan mondják, hogy a nagyok Belgiumba nemhasználnak gyógyszert, csak bio anyagokat meg mit tudom én mit, ezhülyeség ez nem igaz, manapság az a győztes aki a legjobb patikus éstöbbet tud mint a többi! A galambok amint a kosárba értek már meg isfertőződtek és aki azonnal nem irtsa ki a fertőzést annak vége!Én összesen két korszakot különböztetek meg a dúcomban. A 2011-es 2015-ig tartót, amikor nagyon sokat nyertem, szinte mindig amikor csakküldtem galambot és 2015 utánit amikor a tenyésztésreösszpontosítottam és a galambokat 100 -val viszik el amelyek másholbizonyítanak.De 2016-ban 2 országos díjat nyertem és 2017-ben pedig 19000 galambbólis ELSŐ lettem egy fészektollas galambbal, 600 km-ről, azokkal amikmegmaradtak. Ez a tökéletes időzítésnek köszönhető és a jóegészségnek. A 2011-es korszakomtól 2015-ig a rengeteg győzelem is ajó galamboknak és a tökéletes egészségnek és a pontos formaidőzítésnekvolt köszönhető és a szakosodásnak! Ezt írom le a folytatásban, hogyhogyan értem el ezt az eredményt a különféle távokon! Ahogy az előzőírásomban olvasható, a galambokat a szalmonella védőoltásra és aparamixora egységesen készítettem elő és oltottam le az egészállományt. Ezt követően a versenygalambokat csoportokra osztottamaszerint, hogy milyen távon voltak tőlük elvárásaim. Nyilván aJanssent nem soroltam be a hosszútávú csapatba . Minden alkalommalminimum 150-200 db versenyzővel dolgoztam. Az teljesen mindegy, hogy agalamb kivedlett vagy nem, mindenkinek ugyanaz volt a dolga: győznivagy a kutyák elé kerülni vacsorára. Olyan rendszert alakítottam ki,hogy úgy dolgoztak a galambok, mint az idomított versenylovak. Arövidtávú és 1. csapat - mely középtávú galambokból állt -, márdecember elejétől napi 2 órát repült az időjárási viszonyoktólfüggetlenül, március 15-től pedig az edzés 100-150 km minden nap,kivéve a vasárnapot, az volt a pihenőnap. A többi galamb pedig bezárvavárta a tavaszt, mivel nekik csak júniusra kellett formában lenniük,ellentétben a rövidtávúakkal, akik április végén már indultak aversenyen. A rövidtávra felkészített csapat januárban a Trichomonaselleni kúrával kezdte az évet, mely az előzőekben leírtak alapján voltelvégezve. A kúra után kivettem aztt a 2-3 galambot, akik szerintemnem voltak rendben egészségi állapotukat tekintve, majd elküldtem őketboncolásra, ahol megállapították, hogy milyen betegség van jelen adúcaimban. Ezt követően a boncolás eredményétől függően a kimutatottbetegségekre kezeltem az egész versenyállományt, majd hetente egyalkalommal, pénteken trágyát küldtem vizsgálatokra. Később vettem egyolyan speciális eszközt, melyet számítógépre telepítve már magamtudtam vizsgálni a mintát, így mindig tudtam, ill. tudom a mai napigis, hogy milyen betegségek vannak jelen a dúcaimban. Ha nem is azösszes, de 35 féle betegséget tudok ezzel az eszközzel kimutatnimindössze 10 másodperc alatt. Csak néhány ilyen gép van forgalomban,jelenleg fejlesztés alatt áll Kínában. Európában nálam van az elsőilyen eszköz, melyet tesztelésre kaptam. Fölöslegesen nem szoktamkezelni a galambokat, nevetségesnek tartom azt, amikor valaki márdecemberben gyógykezeli azokat a galambokat, akik majd pl.augusztusban fognak versenyezni. Ezek az emberek szinte biztos, hogylátnoki képességekkel rendelkeznek, ha előre meg tudják mondani, hogyjúniusban milyen betegséget fog elkapni a galambjuk. A túl koránbeadott gyógyszer addigra már úgysem fog hatni, tehát egyenlő asemmivel. Kivétel ez alól a fiatal galambok versenyre valófelkészítése. A fiatalok szezonja csupán 5-6 hétig tart és ottszükséges a folytonos kezelés, mert ott a fertőzés egyenlő a kosárbatevéssel. Visszatérve a rövidtávúakhoz, mint írtam heti szintenellenőriztem a székletet és a kapott eredmény alapján gyógykezeltem. Agalambokat 59 nappal az első közös tréning előtt párosítottam és azelső közös tréningen özvegyítettem, majd napi szinten minden úgyműködött, mint a versenyek közben, úgy mentek a tréningekre minthaversenyre mennének – meg lehet nézni hogyan repültek! Ezek a galambokaz 5. verseny után, amikor véget ért a rövidtávú program, befejezték aszezont, csak nevelték a tenyészet fiataljait. A középtávú galambokkezdték el a munkát. Következő alkalommal leírom azokat a serkentő ésegyéb gyógyszereket, valamint adagolásukat és a takarmányozást, amelymódszereket a rövidtávú galamboknál használtam, valamint beszélekazokról a módszerekről is, melyeken, mikor elkezdtem mindenki csaknevetett, ma pedig nagyon sok nagymenő átvette tőlem és nyernek!A rövidtávú galambokat szinte minden évben le szoktam kezelniFungival, ami a testben elszaporodott gombák kiirtásához és alégzsákok tökéletes kitakarításához elengedhetetlen szer. Ezt 15 napigszoktam itatni a galambokkal. Emellett kezelem őket S76 nevű,Ivermektin alapanyagú folyadékkal, amit Amerikában gyártanak. Ezt afolyadékot 2x7 napig szoktam itatni, közben 3 napig Gerwit-wvitamin-kúra történik. A kúrát követően a galambok szinteújjászületnek, ezt garantálom. Ez az egyetlen szer, ami kiírt mindenélősködőt a galambokból. A versenyek előtt 1 hónappal heti 4alkalommal teszek a vízbe Stamox serkentőt, és szintén heti 4alkalommal szőlőcukrot és elektrolitot – mindkettőből 4 evőkanállaladagolok 10 liter vízhez. Emellett 1 citromot héjastól negyedekbevágok és minden itatóba teszek 2 negyedet. Tehát, mint említettemezeket a kezeléseket 1 hónappal a versenyek előtt kezdem alkalmazni.Két héttel a versenyek előtt minden este kendermag proteint teszek atakarmányra, amit bio üzletekben lehet megvásárolni - ez emberifelhasználásra készült, atléták alkalmazzák. Galamboknál az adagolása1 evőkanál 5 kg takarmányra, ez lehet Boos X5 vagy Hemolyt nevezetűszer. Ezt muszáj így etetni a galambokkal, egyébként nem bírnák a napi100-150 km tréninget. Aki így kezeli, ill. eteti őket, 100 %, hogy azelső versenyre a galambjai olyanok lesznek, mint az időzített bombák.Mindig a legjobb versenytakarmánnyal etetem őket, annyit adok belőle,amennyit a galambok elfogyasztanak, majd 10 perc múlva kiveszem azetetőt. A reggeli és az esti edzést követően is, amikor a galambokmegérkeznek a dúcba, már előttük a takarmány, de csak 10 percig – eztmegtanulják, szinte összetörik magukat, amikor leszállnak a levegőből.A verseny előtti héten a tréningből mikor megjöttek persze márözvegyek, totál özvegyek, akkor a párokat estig együtt hagyom!Az itatóvízbe 20%-os Ronidazolt teszek, valamint elektrolitot, a másikhéten pedig a Doxycyclint keverem Tylannal és Tetracyclinnel, eztisszák megelőzésképpen vasárnap és hétfőn is. Általában a harmadikhéten szokott támadni az Ornitózis és más légúti betegségek, erre akövetkező recepteket alkalmazom: hétfőn, kedden és csütörtökönSuanovil, Linco-Spectin és Catosal kombinációjából oltok 1.5ml/galamb. Amennyiben nehezebb út, nagy meleg, ellenszél vankilátásban, akkor ezt bármikor megteszem. Hétfőn tehát ugyanazt kapjákmint vasárnap, de hétfőn 100 km-es tréningre mennek. Kedden a tréning150 km, ezen a napon a vízbe Stamoxot, valamint szőlőcukorból ésbarnacukorból álló cukorkombinációt teszek és hozzá Gerwit-w-t.Szerdán a galambok 150 km-es tréninggel kezdenek, a vízbe elektrolités Blisform kerül, este Sedocholt és Karni-spedet kapnak. Annyitesznek amennyit bírnak, majd ráetetés következik kendermag és repceformájában, melyből szintén annyit fogyasztanak, amennyit bírnak.Csütörtökön 100 km-es az edzés, minden galamb kap a rakodáskor 0,5 mlCatosal injekciót, a vízbe elektrolitot és Gerwit-w-t, este pedigStamoxot. Az etetés ugyanaz, este szintén ráetetés következik és adokmég minden galambnak 3-4 szem mogyorót. Pénteken 50 km-es tréning atojókkal, ezután 3 órát együtt lehetnek. Reggel tiszta vizet kapnak,az esti vízbe Linco-spectin por kerül és egy kevés cukormix, hogyigyák meg. Reggel etetés, majd féladag verseny takarmány, este féladagverseny takarmány, ezt követően ráetetés történik, szintén annyitfogyasztanak, amennyit bírnak repcéből és kendermagból, kiegészítvemogyoróval. Szombaton pihenés a kosarazás előtt, a hímeket elviszem 10km-es tréningre, a tojók pedig maradnak és várják a hímeket. Amintbejönnek, máris kosárba kerülnek. Mindezek a receptek természetesenakkor érvényesek, ha a hetente elvégzett vizsgálatok nem mutatnak kimás betegségeket és ha semmi olyan nem jön közbe, ami befolyásolná aversenyre való felkészülést. Én éppen ezért nem küldtem minden hétengalambot versenyre, mert előfordult, hogy valamilyen okból kifolyólagnem tudtam így felkészíteni őket. Győzni akartam és sokszormegcsináltam, de elérni azt, hogy a kerület első 10-20 galambja azenyém legyen, csak ilyen módszerek alkalmazásával lehetséges. Még majdvisszatérek a rövid távú galambok felkészítéséhez, esős időben!Következő alkalommal a középtávú galambok felkészítéséről
Na ehhez kell igazi bátorság ilyen vérzzivataros időkben amikor a versenyzés is bizonytalan. Remélem megoldódik a helyzet és lehet versenyezni.
A rövidtávú galambok felkészítése, ROSSZ időben
Minden sportban meg kell különböztetni az amatőr és a profi sportot. A profizmus ott kezdődik, ahol a középszerűség véget ér. Természetesen vannak emberek, akik megelégednek a galambjaik szépségével és netán 1-2 középszerű helyezéssel, de vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy a lista elején legyen a nevük. A galambsport, mint minden más sport a pénzről szól, akinek több pénze van, annak a lehetőségei is többek. Ez azért fontos, mert aki többet invesztál, az nyilván előbb-utóbb nagyobb sikereket fog elérni, de azt el kell ismerni, és szem előtt kell tartani a befektetett munkát. Aki nem tudja elismerni a másik ember sikereit eredményeit, az nem sportember és sosem tud eléggé örülni a saját sikerének sem. Az én tréningmódszerem a profi sportolókéhoz hasonlóak, de nagyon sok dologban újak, eltérnek a megszokott módszerektől – Hosszú Katinka férje is új módszereket hozott a magyar úszó sportba, mindenki utálja, de a tények azt mutatják, hogy magasan a legjobb magyar edző. Ezt azért írom le, hogy lássuk, nem szabad félni az újításoktól. AKI MER, AZ NYER…. Előző írásomban írtam a rövid távú galambok jó időben történő felkészítéséről. Most beszéljünk azokról az időszakokról, amikor hét közben esik az eső és a galambok nem tudnak edzeni. Mi van ilyenkor? Első, amikor ilyenkor egy profiban megfogalmazódik, mennyire fontos a hétvégi verseny nekünk? Mert a legjobb amit ilyenkor tehetünk: kihagyni a hétvégi versenyt és a galambokat tiszta napraforgóval etetve, ház körüli tréning 2 óra egyfolytában egy alkalommal naponta; pihentetni és kivárni a következő hetet. Miért küldjük őket a hétvégén versenyre, ha nem tudtunk tökéletesen felkészülni rá?! Én biztos ezt a módszert választom, ha ilyen az idő. Látható, hogy Hosszú Katinka is sorba mondja le a versenyeit, mert tudja, hogy nincs a toppon, nincs rendesen felkészülve és neki a második, harmadik hely nem elég! A másik lehetőség, ha nekünk fontos és minden áron részt akarunk venni a versenyen. Én ilyen esetben, ha esik az eső, hideg van, fúj a szél, a következőképpen készíteném fel a galambjaimat: A táv 350 km!!Hétfő: a galambokat mindenképpen Ornitózis ellen kezelném, mivel ilyen időben szinte biztos, hogy valamilyen légúti betegség felüti a fejét. Ez lehet a megfázástól kezdve mikoplazma is, ami ugye minden galambban benne van, de ezeket az időszakokat várja, és amint a galamb immunrendszere legyengül, máris támad. De, mint ahogy mondtam, ezen a vonalon lehet 20-30 féle betegség. Lehet ilyenkor adni Doxycen Retard injekciót 0,1 ml/galamb: hétfőn és szerdán, de szuper kombináció a Doxycyclin 2 gr/l víz és Enrogal 1 ml/ l víz, melyet hétfőtől szerdáig nyugodtan lehet itatni. De szoktam adni humán gyógyszereket is. Szintén jó kombináció a Doxycyclin és Tilan, valamint Tetracyclin kombinációja. De sorolhatnám még, mivel legalább 30 féle gyógymódot tudok erre, persze fontos a galambok viselkedése és a stádium, amit egy galambásznak látnia kell, vagy egy állatorvosnak, akik az én esetemben sokszor tanulni jönnek hozzám…ezt komolyan mondom. A lényeg a gyógyítás! Hétfőn a galamboknak növelném a napraforgót, ez lenne 40%, 60% pedig sporttakarmány lenne, de csak 5 percig hagynám előttük, aztán kivenném. Etetés előtt, mivel ha kivisszük őket az nem biztonságos, a ház körül edzeném őket minimum 2 órát, de nem szabad leszállniuk; aki leszáll, azt megjegyzem és ha ezt a következő napokban is megismétli, azt kiszelektálom, ő nem ide való, nekem csak a bajnokok kellenek. Ha a többi bírja, akkor ő gyengébb fizikailag vagy idegileg, de ha mindkét téren, az óriási hátrány és emiatt selejtezném. Este éppúgy etetek, mint reggel, csak az esti kajára teszek Sanuzella sport ampullákat 1 kg/1 amp. – ezt élsportolók használják.Kedden: ha esik az eső! Reggel a hétfői gyógyszeres itatás a galambokat 30 km-es távra elviszem, a tojókat együtt a hímekkel engedem az emberem otthon várja őket és amint bementek, akkor szétszedi őket. Fő a jutalom, mivel ilyen rossz időben hazajöttek és kell az öröm érzet nekik. Szétválogatás után etetés, takarmány éppen mint hétfőn este és a vitamin a kajára ugyanaz. A dúcokban a padló fűtés be van kapcsolva, egész héten, amitől a padló szinte forró. Minden galamb a földön fekszik és ráadásul megkínáljuk meleg fürdővízzel, amihez ha hozzászoknak éppen úgy használják, mint az emberek, hisz tudják, hogy átmelegíti az egész testüket. Fontos a meleg dúc ilyenkor, mert a galamb kevés vérrel rendelkezik és hamar kihűl és megfázik, ezért végezzük ezt a kezelést, hogy tudjuk őket edzeni anélkül, hogy megbetegednének. A versenylovakkal épp így csinálják, a hideg egyenlő az állatorvossal! Este ház körüli tréning 2 óra, utána etetés, a kajára mogyoró olaj, bioboltban lehet venni de csak hűtőben szabad tárolni, erre teszek egy kevés proteint, csak emberi fogyasztásra gyártott proteint, de nagyon sokszor szoktam használni kakaóport minél erősebb annál jobb, rengetek energia van benne, a galambok megőrülnek érte. 1 kg/2 evőkanál.Szerda: ha nagyon esik az eső, akkor reggel maximum 50 km-re viszem a galambokat, csak a tojókat, a hímek addig repülnek a ház körül, az emberemmel egyeztetek és amikor az otthon maradottak közül minden galamb bement és evett, akkor a hímek átmennek a középső dúcokba és a félhomályban alszanak. A tojók az üres dúcokba érkeznek, esznek és fészekre zárva várják az esti ház körüli 2 órás edzést. A hímek meg elmennek 15-20 km-re és amikor a tojók bementek, jöhetnek a hímek haza és mehetnek a dúcokba. Este és reggel SANUZELLA SPORT-ot teszek a takarmányba, ilyenkor a takarmány az ami a rendes napi edzéskor, ugyanaz ráetetés, csak a vitaminok mások.Csütörtök: a galambok ugyanúgy edzenek, mint szerdán, csak a hímek kezdenek, a tojók pedig este mennek de azok 25 km-re. A vízbe ilyenkor citromot teszek, szőlőcukorral és este minden galambot leoltok Catosallal. 0,5 ml/galamb. Mivel annál jobb probiotikum nem kell. Ami fontos a rövid távú utakra való felkészüléskor a galambokat mindig este kosarazom be és a saját geraldi felépítményemben alszanak, esznek, isznak, így mindig abban a tudatban voltak, hogy versenyen vannak. Nekik az napi rutinná vált és volt benne rendszer kosár, evés, ivás alvás, start repülés, evés, ivás, alvás, edzés, evés, ivás, kosár és nap mint nap ez. Amikor versenyeztek az nekik mindegy volt, tudták hogy menni kell. A takarmány ugyanaz mint rendes időben.Péntek: Ha továbbra is rossz az idő a galambokat bent hagyom és egész nap pihennek, valamint meleg vízben fürödhetnek.Szombat: A kosarazás napja, ilyenkor reggel adok nekik fele adag takarmányt és utána tiszta víz. A párokat esőben nem mutatom meg.Vasárnap: a verseny napja, ha mindent jól csináltunk, akkor az első tíz a miénk....Minden élsportolóban van egy közös vonás, ez pedig a pontosság és a rendszeresség. E nélkül senki soha nem lehet élsportoló. A galambjainknak pontosan úgy kell működniük, mint valami élsportolónak. Amint a rendszer felborul, vége az eredményességnek. Gondoljunk csak bele, egy profi focista akkor menne edzésre, amikor akar, addig edzene ameddig neki jólesik, ha gondol egyet leül enni vagy inni, beszélgetni, rögtön kidobnák a csapatból. A galambunk, aki a ház körüli tréningen leszáll, vagy utána kinn ül 30 percet azt ki kell selejtezni, ő nem ide való, a többit is elrontja. Mindenkinek úgy kell működnie, mint egy profi csapatnak. Ha edzés, akkor edzés, ha evés, akkor evés. A ház körüli tréninggel nincs semmi bajom, csak az nem tréning szerintem. Miért is? Mert a postagalambot épp úgy kell idomítani, mint minden más állatot idomítanak. A cél a helyzet felismerés, különböző szituációban és a legrövidebb haza vezető út megtalálása. Kérdem én, az a galamb, aki otthon röpköd, hogyan gyakoroljon, mert minden tréning út kihívás. Én meg a még a leghülyébb galambomat sem láttam leszállni kiengedéskor, amikor elviszem edzésre őket. Mindegyik próbál mihamarabb hazajutni. Ellentétben a ház körüli tréninggel, még a jó is leszáll, ha meglát egy ragadozót. Amikor ezt élesben a dúctól 50 km távolságra történik, megpróbálja megoldani a helyzetet és idővel ez természetes lesz neki. A versenylovaknál ez a szituáció jobban látható, hisz azok a lovak, akik nincsenek kihordva a galopp pályára edzésre, gyakran még a startgépbe sem mennek be, mivel minden új nekik, mert ha otthon tréningezik, akkor nem kell utaznia, nem kell emberekkel találkozni, nincs zene, nincs semmi, ellentétben a versennyel. A tréning akkor mondható tréningnek, ha komolyan veszik és van fejlődés, előre lépés! A ház körüli tréning olyan, mint a galopp lónak a kifutó. Hancúrozás, ugra-bugra semmi több. Kényszer megoldás, amit én csak akkor használok, ha rossz az idő. Szerintem a ház körüli tréning egyenlő a nullával. Ha valaki elviszi a galambokat 20 km-re többet ér vele, mintha egy órát otthon kergeti őket. Legalább napi 2x2 óra ház körüli tréning kell egy galambnak ahhoz, hogy kondícióban olyan szinten legyen,mint az a galamb, aki naponta 50 km-t repült, heti 4 alkalommal. Ebben 100 %-ig biztos vagyok. 3 hét intenzív tréning után maguktól elmennek azok a galambok, akik a ház körüli tréningen le szoktak szállni, mert a kivevéskor erre nincs alkalmuk, ezért inkább maguk tovább állnak, ezt már megfigyeltem.Legközelebb a rövid távú galambokról írok, mint típusról!Tudom, hogy az olvasóim között csak kevesen vannak akik utánoznának, de mindezeket azért írom le, hogy hátha ébreszt pozitív gondolatokat az olvasójában és ha a gondolatból tettek is lesznek és ezáltal javul az eredmény, már megérte megosztani veletek a gondolataimat!Wiedermann Károly lejegyezte Gáspár István
Vannak galambok amelyek történelmet csinálnak egy ember, egy egyesület egy város vagy jelen esetben egy régió életében!
Tudom a történet már elég régi, de úgy döntöttem, hogy akkor is megírom! Megírom, mert ezen galambok iránti tisztelet és becsület azt kívánja, hogy mielőtt feledésbe merülnének, talán utolsóként, megemlékezzek róluk! Sokan hallottak a „BENISEKRŐL”, most meg tudhatják kik is voltak Ők valójában!
Ezek a galambok 70-80-s években magasan megelőzték korukat és még most is nagyon sok galamb ereiben csörgedezik a vérük, 40 év után is!
Mielőtt rátérnék a történetre leírom, hogy milyen párakból adta Anker a fiatalokat!
1552 kkcs hím SANDA x FRUZSINA
1546 kék tojó SIMSON x FAVORIEKKE
???? sk tojó SÁMÁN x MARCELLA
???? sk hím ÖRDÖG x SZIRÉN
A történet 1972 nyarán kezdődött mikor is GÁL Imre közbenjárására
rendeltek levélben Molnár Benedek számára fiatalokat Anker Alfonztól!
Tudni kell, hogy GÁL Imrét régi barátság fűzte össze Ankerral, mert a
hírek szerint sokat segített a tiszafüredi költözésekor, mivel Ő volt
az állomásfőnök Füzesabonyban és állítólag a nyílt pályán megállította a vonatot addig, amíg átpakoltak a vagonokból mindent, köztük a galambokat is!
Ezt a segítséget Anker nagyra értékelhette, mert a levélre küldött négy
párhónapos őszi fiatalt, amelyek az akkori "német" típusú galambokhoz
mérten - azt mondták - elég csenevészek voltak! Pedig biztos jókat
akart adni, ami később fényesen be is igazolódott! Én később láttam
őket, de már nem emlékszem, hogy néztek ki!
Mind a négy félig Symons származású galamb volt, ezt akarta vezér
vonalnak és a másik felét is szuper galambok alkották! A származási
lapokból ki lehet keresni, én bevallom csak hírből ismerem Őket!
Ezeket Beni a leírtak szerint tette párba és szaporította a
fiatalokat! Érdekes módon azok már küllemre kicsit szebbek, de jó
felépítésű galambok lettek! A két párból kelt első fiatalokat az
utasításnak megfelelően össze tette egymással és akkor jöttek ki a
jobbnál jobb galambok! Kiderült, hogy ezek nagyon koránérő, minden
távon gyors, akaratos, küzdeni tudó remek galambok lettek! Hogy ez
tudatos volt-e ez a párosítás, nem tudom! Aki mélyebben foglalkozik a
tenyésztéssel, lehet, hogy a származási lapokból választ tud adni a
kérdésre!
A küllemük kicsit javult, igazi wringerek voltak, mondhatni még így is
csak közepesen tetszetős külsővel rendelkeztek!
Kövesdre 1975 nyarán kapta az első tokos fiókát Nyitrai János, de mire
hazaértek Füzesabonyból Molnár II Józsefnél kötött ki! A 407-s öreg
gyűrűt kapott és a következő évben a főbajnokságban öt fészektollal ÖT
egyesületi ELSŐ díjat szállt és 5200 km-t repült össze!Szuper galamb lett belőle!
Benitől egy dúc berendezésének elkészítése fejében Molnár II sok
galambot kapott, köztük a "lengyel gyűrűst" amiből élete egyik legjobb
galambja lett! Ezeket a galambokat a négy eredeti Anker unokái
költötték és ezekkel ( 7 db) nyert HÁROM KERÜLETI BAJNOKSÁGOT!
Ezt a tenyészpárt sokan megakarták venni, de Beni nem adta el!
Ki is volt ez a Beni? Egyszer kértek tőle két tokos fiatalt, azt
mondta 800 ft, a vevő sokallotta és annyiért nem kell, Beni fogta a
fiókokat és kidobta a kutyának, mondván neki kellett és neki nem volt sok!
Nehéz ember volt nagyon, már több mint tíz éve meghalt, Gál Imre
tavaly halt meg!
Hogy, hogy nem egyszer Gáspár József szólt, (akkor még barátok voltunk) hogy menjünk át Füzesabonyba a tenyészpárért! Sárga Wartburgba be és tűz, meg füst ami a csövön kifért!
Ha jól emlékszem 3200 ft volt az áruk, ez bő kéthavi fizetésnek felelt
meg!!! Boldogan és büszkén mutogatta az új szerzeményeket irigy
pillantások kíséretében!
Ezek a galambok abban az időben toronymagasan kiemelkedtek a
mieinktől! És még akkor az özvegyezésnek csak hírét hallottuk, pedig
lehet, hogy ezeknek az kellett volna! Mire lettek volna képesek
özvegyen, nem tudjuk meg soha!
Időközben szaporodtak, sokasodtak és sok ki is került tőle, így
pár év kellett csak és szinte mindenkinél volt belőle! Ez volt az az
időszak amikor a verhetetlennek számító hatvani nagyokkal - ARADI,
DUBA, HARTMAN, LEKLI - feltudtuk venni a versenyt!
Legkiemelkedőbb fia ennek a párnak a sok közül 8432 kk hím volt, ami
kétszer volt ORSZÁGOS SPORT ELSŐ galamb és egyszer az
életteljesítményt is megnyerte több mint 25 ezer km-rel! Nem semmi!
Murányi Marcinál, Molnár Tibinél és nálam is ezek képezték az állomány
alapját! Igazi betörhetetlen, akaratos egyéniségek voltak! Gyakori
volt, hogy megjöttek 800 km-ről esőben és másfél óráig nem mentek be!
Félszemmel mindig az embert nézték, az etetőhöz csak ímmel-ámmal
mentek, hogy pár szemet felkapjanak abból amit a többiek kivertek és
mégis jó erőben voltak!
Vadaknak tűntek ezért sokan nem szerették Őket!
Keresztezve is ontották a sampionokat, meg a díjnyerőket és itt lépett
be a MATYI hím, aminek a munkásságát már sokan ismerjük! Majd később a
herédi Szabó galambok, de ez már egy másik történet lesz!
Amíg ezek a galambok tudták tartani magukat Mezőkövesd csillaga fent
ragyogott, de ezekből sajnos lassan kifogyunk és jöttek a modern,
újszerű, nagy származású egyedek, amelyeknél már a remény is
haldoklik! Röviden ennyi a történetük!
EGY LEGENDA SZÜLETÉSE III.
A "Szabó" galambok!
Már alig emlékezik rájuk valaki, mert sajnos sokan már
nincsenek közöttünk! Elment már, Aradi, Hartmann, Szabó Pista, Lekli Dezső is és
aki még sokat tudott volna róluk mondani, fiatalon elhunyt a szikszói
Szabó Laci is! Így nagy segítségemre volt Kis József hatvani, Csáki Balázs jászárokszállási és Tóth László herédi
Sporttársak, akik eljuttatták hozzám a származási lapokat, köszönet
érte!
A történet 1975-ben az Olimpiával kezdődött!
A belgák tudomásuk szerint behoztak 100 galambot, ajándékba és
tombolára az Olimpiára! Ebből kaptak a kerületi elnökök és s rendező
gárda egy-egy darabot! Így került Lőrincibe három galamb és egyet
tombolán nyertek hozzá, tehát összesen négy belga galamb, ami abban az
időben óriási dolog volt!
A galambok Lekli Dezsőnél kötöttek ki, aki összepárosította őket és ahogy
várható volt szuper utódok keltek belőlük és unoka, dédunoka szinten
is ontották a jobbnál jobb versenyzőket! Természetesen kaptak belőle a
többiek is és meg kell nézni az 1977-90 év eredményeit, hogy mit tudtak
ezek a galambok! Verhetetlenek voltak miden távon és még mutatósak is
voltak! Ezek voltak a kiállítások sztárjai, mindenki ezeket dicsérte,
boldog ember volt aki kapott belőle egy két fiatalt, vagy néhány
tojást!
Ilyen volt Csáki Balázs is, aki többszörös kerületi bajnok lett velük,
és ilyen volt a herédi fodrász Szabó Pista is!
Azt hiszem, hogy Ő nem volt bajnok, de a dobogón többször előfordult!
Tenyésztett viszont olyan remek galambokat, hogy a csodájára jártunk,
öröm volt kézbe venni őket!
Ilyen volt a 7394 kk hím, a KIRÁLY, amelyik KÉTSZER volt olimpiai
bajnok, mert négy éven keresztül verhetetlen volt! Két Olimpián neki
volt a legtöbb díjkm-re, akkor azt számolták!
Rengeteg jó galambja volt, nem is csoda, hogy szemet vetettünk rájuk,
drágán adta, de megérte! Ha kimondta, hogy 5000, akkor az annyi volt,
nem engedett belőle! Sok került Mezőkövesdre is belőlük, kiegészítve a
Matyi hím és a Benis galambok már bevált vérvonalát!
Nekünk ez volt az aranykor, ami kb. 2000 talán 2005-ig tartott! Bármit
bármivel tettünk össze ezekből, szinte mind bevált! Jöttek a
sampionok, az egyéni győztesek és kiállítások nyertesei!
Szabó Laci is sokat megvett belőlük amelyek 87-ben hozzám kerültek egy
évre költésre, mit mondjak, csak ismételni tudom magam!
Volt olyan pár amelyiknek három fia a fiatalokén 7 díjat hozott,
köztük 3 elsőt! A következő évben mind három sampion lett,
pályafutásuk alatt 8 alkalommal tették ugyan ezt! Ilyenek voltak a
"Szabó" galambok!
Míg ezek a galambok tartottak könnyű volt galambászni, de mint
említettem ezekből lassan kifogytunk és közben mások is megtanultak
galambászni, lassan elénk kerültek!
Nem tudom, hogy lesz-e még ilyen időszaka Mezőkövesdnek, lesznek-e
ilyen eredményeink, minek nagy részét ezeknek a galamboknak
köszönhetjük!
Ha Ők nem lettek volna sokkal kevesebb szép emlékkel és sikerélménnyel
lennénk szegényebbek és gondolom, hogy én vagyok az utolsó aki így
megemlékezett rólatok! Hőstetteiteket még mai napig is emlegetjük!
Köszönjük Nektek "MATYI" hím, "BENIS" és "SZABÓ" galambok, hogy voltatok nekünk!
Köszönjük Nektek Huszti Sanyi, Molnár Beni és Szabó Pista, hogy
I.A MATYI KÉK HÍM IGAZ TÖRTÉNETEA száma 4497522-84Az apja a 766-72 De Valere, anyja az 530-78 a Bulte testvéreKezdődjön a mesébe illő történet!1984 nyarán egy egri legény elindult nyugat felé szerencsét próbálni. A hírmondók hozták a hírt, hogy az óperenciás tengeren még innen, de az üveghegyeken túl a vallonok és a flamandok földjén sokkal jobb galambok találhatóak mint idehaza! Igaz hittel és nagy lelkesedéssel indult útnak a messze távolba. Kalandokban és élményekben bővelkedő útja során megtakarított pénzére nagy veszélyek leselkedtek, mert ahol csak megfordult kínálták neki a jobbnál jobb galambokat, drága pénzért, de Ő következetes maradt és nem állt kötélnek! Nagyon magasak voltak az elvárásai és végül az egyik legnevesebb tenyésztőhöz kopogtatott be, nevezetesen Roger Desmet Matthijs-hoz, aki nagyon szívélyesen fogadta, majd hosszas beszélgetés után sikerült két fiatalban megegyezni és így került magyar földre az a galamb amely sokunk eredményét befolyásolta! Eddig tartott a mese, a valóság az, hogy Kócsó kapott 32 fiatalt Belgiumból és azok közül választotta Sanyi! Persze később nagyon jó barátok lettek (DM) és ezeket a fiatalokat még sok galamb követte, de az elsőket nem tudta megközelíteni egyik sem! A későbbiekben kiderül, hogy milyen véletlenen múlott, hogy nem került a selejtek közé az 522 kék hím! Aki még nem tudná, annak elárulom az egri legény nevét, HUSZTI Sándornak hívták!Igen, ezt is neki köszönhetjük!Természetesen híre ment a vásárlásnak és mindenki megakarta nézni a szerzeményeket!Én is fogtam kézbe őket, a tojóra már nem emlékszem, de hímre igen!Egy csontos, kissé darabos, nagytestű, átlagos szemű, de egyéniséget tükröző fiatal volt! Messze nem illett bele az akkor általunk tenyésztett ideálisnak tartott finom és közepes testű szemléletünkbe. Ezt meg is mondták Sanyinak mindenki a saját stílusában gúnyos megjegyzések közepette! Lényeg ami a lényeg, Sanyi a hímet eladta tízezer forintért (1984) Gáspár Józsefnek Mezőkövesdre! Nem tudom, hogy Ő mit látott benne, de ugyan úgy kapta a kritikát és a megjegyzéseket mint az első gazdája! A MATYI nevet Murányi Marci ragasztotta rá, mert így könnyebb volt kimondani!Tavasszal az első fiatalokat nagy izgalommal vártuk, de csalódnunk kellett, mert örökítette minden nagyságra vonatkozó fizikai tulajdonságát! Túl nagyok és nehezek lettek a fiatalok, ezek leesnek félúton, mondogattuk biztatóan! Na majd a fiatalok versenyén megmutatják, hitegettük gúnyosan!A bizonyítás elmaradt, elveszett majdnem az egész garnitúra! Azóta rájöttünk, hogy a közvetlen fiait nem lett volna szabad kosárba tenni csak unokai vagy dédunokai szinten kellett volna kipróbálni!Már 86 tavaszán járunk, mikor megelégelve a beszólásokat Gáspár Jóska beállított hozzám egy kosár galambbal, hogy ezek átestek a rostán, majd jók lesznek dajkának! Tegyem fel a régi dúcomba és majd ha kell, rakunk ki alájuk tojásokat! Köztük volt az 522-s két hatalmas hím fia és két öklömnyi tojó a 8365 lányai, ami maga is egy szuper galamb volt, 28 ezer díj km-rel és sok országos díjjal , ami egy Anker származású 9 helyezéses kerületi shampion tojóval költött! Nézegettem etetés közben, hogy itt van ez a négy galamb, két kicsi és két nagy, mind a négy kitűnő származású, össze kellene párosítani őket! Így is történt!Kiengedtem belőlük három testvért, csak úgy próbaképpen és láss csodát, a két hím és a tojó évesen 21 helyezést repült össze! Ennek persze híre ment pillanatok alatt! A két hímből később szuper galambok lettek, többszörös shampionok voltak, Gál Ottó szerint a 3439 kk hímem volt a legjobb galambom a pályafutásom alatt!Az egyik nagy kék hím nálam maradt a másik Molnár II Józsefhez került és 3 kerületi bajnokságot hozott össze az utódaival!Szerintem innen kezdődött el az a szédületes karrier ami az 522-s befutott.Hiszen ekkor jöttünk, rá VÉLETLENÜL, hogy unoka szinten már ontja a kiválóságokat egészen mostanáig. Amiben benne van a vére kilehet válogatni állásuk, viselkedésük, mozgásuk alapján! Szerencsések azok akik hozzájutottak egy-egy gyerekéhez! Szeretném, ha Ők is mondanák véleményüket, eredményeiket és az 522 további sorsát folytatva, Gáspár JóskaHuszti Sanyitól, miután visszavette, Bíró Imréhez került, ahol tudomásom szerint rengeteg jó galamb kelt! Innen is sokan kaptak utódokat!Innen Nyitrai Ferenchez került, ahol nem tudom mit alkotott!Tőle Albert Istvánhoz ahol szintén szuper utódokat adott, innen újra vissza vette G J a párjával együtt!Hogy kik kaptak még ezektől a Sporttársaktól ezt Ők tudnák megmondani, csak egy pár névakit tudom, hogy ezekkel az utódokkal értek el ragyogó eredményeketMolnár II József, Albert István, Bíró Imre, Murányi Márton, Nyitrai Ferenc, Belák Ottó, Gramps István, Pásztor Robi, Petőházi és még sokan mások!Sok-sok embert kellene megkérdeznem, de ez rengeteg időt követelne.Végül mementóként egy Mészáros nevezetű miskolci galambászhoz került és mivel már nem költött szabadon engedte, megadva neki a 20 éve áhított szabadságot, hogy hosszú élete során először emelkedhessen a levegőbe és azt csinálhassa amire az Isten teremtette! Egyedül szárnyaljon a szelek szárnyán és repüljön a végtelen kék égen, majd eltűnjön a számára idegen ismeretlenbe!Sokan köszönjük és hálásak vagyunk neked 522-s, hogy galamb létedre annyi örömet és dicsőséget szereztél nekünk embereknek!Online állapot jelzéseElérhető
A 3 minusz tulajdonképpen már plussznak számít!!!Újabb nosztalgiázás!
Bemutatkozik a Z-03 Mezőkövesdi Postagalambsport Egyesület
Megalakulása 1936 – ban történt
Néhány évvel ezelőtt ünnepeltük a Mezőkövesdi Postagalambsport Egyesület alapításának 80. évfordulóját!
Kevés egyesület mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időt megélt városunkban!
80 év nagy idő, gondoljunk csak vissza 1936-ra, a világ akkoriban kecmergett ki a nagy világválságból, a németek már fegyverkeztek, a háború szelét már lehetett érezni és akkor 8-10 lelkes galambszerető ember összedugta fejét és megalapította a Z-03 (ezt a számot a Szövetség osztotta ki minden Egyesületnek) Egyesületet. Sajnos az alapítók neveit nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy maradandót alkottak, mert az idősebb sporttársakon keresztül a mostani fiatalokkal együtt több mint 80 évet megélt az egyesület és remélem, hogy még ennyit meg is fog élni. Egyszer a rendszerváltás után hívattak, mint akkori elnököt, a Megyei Főügyészségre adategyeztetés céljából. Bementem és egy kedves hölgy elém tett egy vaskos dossziét az egyesület egész dokumentációjával! Tudni kell, hogy az Ügyészségre a alakulástól kezdve egészen a 70-s évek közepéig bekellett küldeni ,minden gyűlésről és rendezvényről készült jegyzőkönyvet! Ott feküdt előttem az Egyesület története, meghatódva lapoztam a megsárgult lapokat és amit azóta is bánok, hogy nem kértem el, ideadta volna! Micsoda élmény lett volna a háború előtti jegyzőkönyvek olvasása, sajnos nem éltem a lehetőséggel! Mennyivel könnyebb és érdekesebb lehetett volna ez a bemutatkozás is.
Mert az egyesület életében voltak vérzivataros idők is, háború, forradalom, azok a szörnyű ötvenes évek, amikor csak engedéllyel lehetett postagalambot tartani! De az egyesület túlélte ezeket az időket is, sőt az ország egyik legtöbb tagot számláló egyesülete közé lépett! Ez azt jelenti, hogy életképes volt mert Mezőkövesden rengeteg galamb szerető és galambtartó ember élt, szinte minden háznál volt galamb. Ezekből az emberekből lett hivatalos egyesületi tag és később neves, eredményes versenyző vált belőlük!
A 90-s évekre a 45-50 fős tagság már sok volt együtt és kétfelé váltunk majd megalakult a Z-30 Egyesület Nagy Zoltán vezetésével. jelenleg két 26-26 fős egyesület működik Mezőkövesden a legnagyobb egyetértésben, közös gyűjtésekkel a közös gyűjtőhelyen, közös programokkal, díjkiosztókkal! Így legalább két bajnoka van a városnak!
Kiknek is köszönhetjük, hogy idáig elérhettünk, koromnál fogva 1968-ig tudok emlékezni, mert 70- ben léptem be 14 évesen, de már előtte is ott sündörögtem a galambászok között.
Én már nem ismertem, de hallomásból tudtam, hogy az 50- s években az elnök az öreg „Tamás” volt, akinek Molnár József volt a becsületes neve, neki jutott az a hálátlan feladat, hogy össze kellett szednie az összes engedély nélkül tartott postagalambot, mert csak Rendőrségi engedéllyel lehetett galambot tartani továbbá egyesületi tagnak kellett lenni. Akkoriban 3-400 tagja volt az egyesületnek.
Ezek az idők elmúltak és békésebb időszak következett. Az egyesület vezetésében és munkájában tevékenyen részt vettek a teljesség igénye nélkül elnökként Kádár András, Nyeste József, Pap Mátyás, Fridél Frigyes különböző vezető beosztásokban Molnár I. József, Jacsó József, Elek Péter, Elek László, Molnár I. István, Molnár József és még sokan mások!
Én szerencsésnek érezhetem magam, mert 22 évig vezethettem az egyesületet és valószínűleg ez volt az elnökök közül a leghosszabb hivatalban eltöltött idő!
Hogy mennyit fejlődött a kezdetektől, de még a 70-80-as évektől is a galambászat, röviden, óriásit! A régi öregek el sem hinnék! Ehhez tudni kell, hogy hogyan működik a versenyzés. A galambokat gyűjtéskor egy speciális autóval amiben enni, inni kapnak, a legtöbb kocsiban még lég kondi is van, úgy, hogy a kényelmes utazás adva van! A kocsi elviszi a feleresztési pontra ami az elfogadott programnak megfelelően, 200 km től egészen 1200 km lehet! Ott egyszerre kiengedik őket és repülnek az otthonuk felé, amelyik leghamarabb haza ér az a győztes! Tíz évvel ezelőttig ez úgy történt, hogy minden dúc távolsága műholdról cm re bevolt mérve a feleresztés helyétől. A galamb lábára rákerült egy gumi versenygyűrű, rajta 7 db számmal amit jegyzőkönyvben rögzítettek a gyűjtéskor és úgy került az autóba. Mikor a galamb haza érkezett lekellett venni a lábáról a gyűrűt és egy speciális órába beletenni, ami rögzítette az érkezés pontos idejét! Tehát meg volt a pontos távolság és a feleresztés ideje továbbá az érkezés pontos ideje. Ebből kilehetett számolni, először kézzel, majd később gépi segítséggel, hogy a galamb mennyi távolságot tett meg egy perc alatt, amelyiknek ez a szám a legnagyobb volt azaz első! Most már nem így van, a galamb lábán egy speciális csip gyűrű van amit hazaérkezéskor a bejáratra szerelt antenna érzékel és rögzíti az érkezés idejét majd továbbítja az eredményt az eredmény számolóhoz aki összesíti és már aznap közzé teszi!
A fejlődés minden ágon óriási!
Az 1975 ig vasúton történt a szállítás, el lehet képzelni a vasutasok milyen brutálisan bántak a pakli vagonba berakott kedvencekkel. A szállítási körülményeket feljavítva életbe lépett a gépkocsival történő szállítás! Ez a főleg IFA kocsival történő szállítás valamivel jobb körülményeket teremtett a galambok számára. A mostani csereketreces gyakran légkondival felszerelt, szuper szállítás már minden igényt kielégít.
A 70 - 90 s években, mikor még nem volt mindenkinek órája a kerékpárral hordtuk a versenygyűrűket a városban elhelyezett két egyesületi órába. El jött az idő mikor már mindenkinek volt órája, azt hittük nincs tovább! Pedig volt! Azután következett a csipes rögzítő rendszer!
A kézzel történő eredményszámítástól a számítógépes listáig!
Volt idő amikor csak az évkönyvben lehetett látni az eredményt és minden egyesület csak egy évkönyvet kapott, Karácsonykor!
Most meg ha az eredmények beérkeznek már az nap lista van és mindenkinek elérhető!
Talán méltatlan, hogy csak így említem meg, de rengeteg kiváló galamb született a 80 év alatt, felsorolni lehetetlen őket, amelyek Országos kiállításokon vagy Olimpiákon értékes díjakat nyertek és ezzel is öregbítették a Mezőkövesd galambászainak hírnevét!
Végezetül még egyszer a hálás utókor nevében köszönetet mondok azoknak az ismeretlen hősöknek akik 80 évvel ezelőtt álmodtak valamit és az álmaikat valóra is váltották!
Az összejövetelek alkalmával a régi történetek mesélése közben lehet látni a mostani fiatalok szemében azt a bizonyos fényt, mert ők is érzik és tudják, hogy nekik kell tovább vinni azt a lángot amit elődeink 1936-ban az egyesület megalakításakor meggyújtottak!
Emlékezzünk néhány percig azokra akikkel évekig együtt versenyeztünk, de már nem lehetnek köztünk:
Úgy érrzem, hogy kihívom a sorsot magam ellen,Még olyan is előfordúlhat, hogy valaknek tetszeni fog és ír mellé egy másik! Hátha sokadszorra beindulna ez fórum! Én bízok benne, hogy így lesz!
Nem rég volt a két kövesdi galambász egyesületnek a díjkiosztójaMeghívtak, de sajnos nem tudtam elmenni. 56 év alatt csak néhányról hiányoztam, sőt több mint felét én rendeztem!El múlt az idő be kell látni, úgy mint sok mást ezt is el kell már engedni. Meg már a társaság sem olyan mint volt. Az elnökkel beszélgetve mondja, hogy megkérdezte azokat akik pénzt nyetek, hogy kell e nekik serleg? Csak kettőnek kellett serleg a többinek a pénz kellett.!Itt tartunk, Az utóbbi években rengeteg serleget felajánlottam, szét osztogattam fiataloknak kezdőknek és fel szerettem volna ajánlani 3-4 serleget a díjkiosztóra, hevesen tiltakozott, hogy nem kell! Ugyan is a közelmultban meghalt egy sporttársunk akinek a felesége fel ajánlott 40 db serleget az egyesületnek!10 év mikorra gazdára találnak! Nem tudom a mai díjkiosztó meddig fog tartani, de a ezelőtti időkben sokszor reggelig tartott!Volt amikor a pincér ideadta a kulcsot, hogy zárjam be ha elmegyünk a helyiséget! Kint hagyott mindent, italokat, pénzt, de nem nyúltunk semmihez! Hihetetlen, hogy el szaladt ez a 30-40-50 év, a rengeteg élmény, emlék elmúlik velünk együtt, ezeket próbálom írásaimmal megmenteni egy rövid időre, utána ez is feledésbe merül, mint mi is! Nincs más hátra csak az, hogy gratuláljak a nyerteseknek és kívánjak nekik sok sikeres verseny évet és találják meg azt az örömet amit mi megtaláltunk benne!Régi kiállítások, gyűlések képei... (Újabb bővítésekkel)Felébredtem, két óra van. A testem alvásra vágyik, de az agyam zakatol. Napok óta képek bukkannak elő az fejemben, amelyek egyre csak szaporodnak, a szereplők nagy része nincs már közöttünk, nem is valami érdekes és tanulságos történetek, azt sem tudom miért írom le, talán azért, mert rajtam kívül is akadnak még olyanok, akik emlékeznek rájuk és ezt olvasva jutnak eszükbe nekik is ezek a történetek!Ahogy öregszem egyre nosztalgikusabb lélek vagyok, vagy csak egyre hosszabb az az idő amit megéltem és könnyebb arról mesélni, mint az előttem álló sokkal rövidebb jövőről. Eszembe jutnak képek mozdulatok régi emberekről, kiállításokról, gyűlésekről amiket ha nem osztok meg veletek akkor velem együtt eltűnnek. Tudom, hogy sokak számára ismeretlenek a megemlített személyek, de felidézve őket elő jönnek az ismeretlenség homályából, ha csak rövid időre is, úgy, ahogy mi fogunk előtűnni bizonyos idő múlva, talán, ha lesz aki leírja a mi történeteinket is, mert mi most részesei vagyunk a galambász történelemnek, ezt tudnunk kell!Ennyi bevezető után lássuk mi sül ki belőle.
Kezdeném a kiállításokkal a nagy Észak I. kerületnél ami hatvani központtal működött! Sokszor volt kiállítás Hatvanban is, egyre emlékszem, talán 89' ben volt, ahol Kertész Attilla tartott előadást és több mint 100 hallgatója volt, videó is készült róla, nem tudom meg van e még valakinél, szívesen megnézném.Sokszor volt kiállítás Gyöngyösön a Mihalik Jóska (már azóta elhunyt) által vezetett Tiszti Klubban, ha jól tudom Jóska az idén lett a város díszpolgára, gratulálok neki. Akkor még úgy volt, hogy helyi bírálók bíráltak és saját galambot nem bíráltak, akkor szóltak a tartalék bírálónak, hogy jöjjön és bírálja le az ő galambját. Az meg jött és adott neki 93 pontot, azért, hogy az ő pontja essen ki mint a legmagasabb, így minden galambjuk többet kapott 1-2 ponttal, meg ugye ismerték egymás galambját, így standartban kevés előnyre tettek szert a kerületnél, mi meg tátottuk a szánkat, hogy milyen szép galambok. Természetesen ez az előny az Országoson elszállt! Ez az összesítő papír fondorlatos megszerzése után derült ki, amiért majdnem kizártak. Ártatlan dolog volt, de így volt igaz, nekik is megvolt a magukhoz való eszük!.Kiállítások elmaradhatatlan jelensége volt Škoda Pista barátom a két 20 literes markazi fehér és vörös borával, kellő hangulatot teremtve az összejövetelnek. A hatvani gyűlésekről hazafelé minden alkalommal kötelező volt nála és Hegedűs Bélánál a pincelátogatás elképzelhető milyen hatással. Ezúton is köszönet érte.Sokszor volt kiállítás Lőrinciben a sportpályán, ahová Hatvanból gőzmozdony húzta vonattal érkeztünk, Mezőkövesdről vagy 15-20 n. Felejthetetlenek voltak a vonaton lévő kártyacsaták, több csoportban is. Akkoriban sok jó sport galambunk volt, úgy, hogy sok értékes díjat nyertünk, egy tálca 6 pohárral első díj, egy hamutartó második díj, egy toll harmadik díj és örültünk neki.Volt olyan év és kiállítás Szentistvánon, hogy a kerülettől küldhető 10 sportgalambból 5 db az enyém volt! És a vörös hol volt még akkor...Egerbe Huszti Sanyi olyan kiállítást és díjkiosztót csinált, hogy volt vagy 250 vendég! Külföldi és magyar ismerősei jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt csak kapkodtuk a fejünket a sok ismert híresség láttán!Egyszer Füzesabonyban volt a kiállítás, meghívott országos bírálókkal, én úgy helyezkedtem, hogy Ujházi Péterhez kerültem írnoknak, elmagyarázta, hogy mit kell nézni a galambon, meg is mutatta mikor a kezembe adta őket, rengeteget tanultam tőle. Egy mondatára emlékszem, azt mondta, hogy „a tizedik után már mind egyforma!”Hatalmas kerület volt, 32 egyesület, több mint 500 taggal, felejthetetlenek voltak a gyűlések kb 80 fővel az iskola osztálytermében. Sokan kiszorultak a folyosóra, én a Gödöllőt képviselő Bárdos Pistával ültem egy „padba”! Ő adott prospektusokat, magazinokat. Rengeteg barátság szövődött az ilyen alkalmakkor! Érdekek ütköztek össze, viták kerekedtek, emlékszem a Jászberényt képviselő dr Novotni, mikor egy őket hátrányosan érintő téma volt napirenden, jó ügyvédhez méltóan felszólalt, hogy ő nem tud szavazni amíg az egyesületi tagság véleményét ki nem kéri, ezért kéri a szavazás elhalasztását. Ezt jó párszor eljátszotta.Később, a Szabó János elnöksége alatt a gyűléseken elhúzódó viták elkerülése érdekében , Gáspár Bandi felajánlotta a gyöngyösi pincéjét, hogy a gyűlés előtt a vezetőség tárgyalja meg a napirendi pontokat és így a gyűlésen már könnyebb volt közös nevezőre jutni! De jó bora volt! Emlékszek egy Gödöllőn tartott Országos Kiállításra ahol két egri és két kövesdi sporttárs addig kéregette a „wiski kólával” köröket az előtéri büfében, hogy kiütéssel győzött az alkohol! Mind a négyet úgy kellett két két embernek a kocsihoz vinni! Én már sokat ittam velük, de ilyennek még soha nem láttam őket! Én ebből kimaradtam. Az egyikük a kocsiban lehúzta az ablakon és kidugta a fejét szellőztetni, de előbb levitte a szél a több mint 100 ezer forintos szemüvegét, a másik szép halkan telepakolta a hátsó ajtó kesztyűtartóját a bűnös itallal! A másik kocsiban mi történt azt nem tudom, de ott sem múlt el nyomtalanul a történet, az biztos! Úgy voltak mint a részeg ember hiszi, hogy nem látta senki, ezt is emlegették évekig, mert rengetegen látták a produkciót!Volt egy egyesületi díjkiosztó Füzesabonyban amire hivatalos voltam többedmagammal. Mivel nekem előbb Mezőnagymihályon (kb 40 km) volt egy búcsúztató vacsora, a kolléga ment nyugdíjba, ott kellett lennem! Abonyban szóltam, hogy később érek oda és tartsák melegen a vacsorát! Azon gondolkoztam, hogy mennyit bírok enni a két vacsorából, de a sors elrendezte a dolgokat! A búcsúztatón valami körömpörkölt volt egy üsttel, de még 7 órakor nem lett készen, mit volt mit tenni, mert közben a hangulat egyre emelkedett, eljöttem, hogy majd Abonyban vacsorázok! Mire a ködös időben átvergődtem, 8 óra elmúlt! Mikor meglátott a szervező a homlokára csapott, elfelejtette, hogy szóltam, úgy hogy se konyha, se vacsora nem volt! Így jártam én a két vacsorával, éhesen és józanul kellett hazamennem!Emlékszem egy bevett szokásunkra, hogy a hétfői órabontás után bevettük magunkat az egyik vendéglátó egység pincéjébe, ahová kezdetnek már 5 liter bor az asztalon várt! Voltunk vagy 15-18 n, volt fogyasztás! Aztán ezek a szokások elmúltak, mostanában mindenki siet haza!Elnökségem alatt mindig törtem az agyam, hogy a díjkiosztókat hogyan lehetne, olcsón, megfelelő színvonalon, más más helyeken megrendezni. Egyik alkalommal a Vigadóban történt az esemény! Közel 80 vendég volt, ezt abból tudom, hogy az egyik csirke tenyésztőtől rendeltem pucolva, konyha készen 40 db csirkét. Megbeszéltem a szakáccsal, hogy az aprólékból, a farhátból, a lábakból és a belsőségből csináljon legényfogó levest matyósan, úgy ahogy anyám csinálta! A combját töltse meg, a mellét grillezze meg a szárnyát meg rántsa ki, meg kétféle köret. Így mindenki egy fél csirkének volt az ura! Remekül sikerült, emlékszem a mellettem ülő spori már a leves után azt mondta, hogy ő már jól lakott, kétszer szedett, mikor meglátta a főételt, elszörnyülködött! Egy másik alkalommal főztem kb. 60 főre legényfogó levest, volt egy illető aki nem tudni miért évekig nem szólt hozzám, oda jött hozzám, gratulált és azt mondta, hogy négyszer szedett, olyan jó volt! Azt láttam én is, hogy szólt a pincérnek, hogy ne vigye vissza a leveses tálat a másik asztaltól a maradékkal, ha nem tegye le hozzá!Sorolhatnám még a történeteket, de nem akarom untatni az olvasókat!Szép napot és jó versenyzést mindenkinek!
Törvényt csak az országgyűlés terjesz elő,majd az előterjesztést hatályba lépését a magyarközlönybe.......ilyen nincs! És nem is lesz a M.P.SZ. részéről!
Alapító okirat vagy szerződés: Ez a dokumentum rögzíti a szövetség céljait, a tagok jogait és kötelezettségeit, a döntéshozatali eljárásokat, a kilépés feltételeit és más fontos szabályokat.
Belső szabályzat: A szövetség működését részletesebben szabályozó dokumentum, amely tartalmazhatja például a tagdíjfizetésre, a találkozókra, a kommunikációra vagy a szövetség képviseletére vonatkozó előírásokat.
Etikai kódex: A tagok elvárt viselkedését és a szövetség értékeit rögzítő dokumentum.
A szövetség "törvényei" nem azonosak az állami törvényekkel, de a tagok számára kötelező érvényűek lehetnek, különösen ha ezt a csatlakozási feltételek rögzítik. A szövetség belső szabályainak megsértése szankciókat vonhat maga után, például a tagság felfüggesztését vagy megszüntetését.
Fontos megjegyezni, hogy a szövetségek jogi státusza országonként eltérő lehet. Egyes országokban a szövetségek jogi személyiséggel rendelkezhetnek, míg másokban nem. A jogi személyiséggel rendelkező szövetségeknek általában be kell tartaniuk az adott ország törvényeit és előírásait is.
M.P.SZ. van törvények vagy csak rendeletek lehet a magyarpostagalambsport szövetségnek?Miért nem mehet szemben a polgári törvénykönyv szerepeltekkel? És ki vállalkozik Szövetségnek mint jog sértő ha tagok jogait sértik azzal hogy polgári törvénykönyv megsértése meg valósul? Írd le röviden és a paragrafust tedd bele
A Magyar Postagalambsport Szövetség (M.P.SZ.) nem hozhat törvényeket, mivel a törvényalkotás az Országgyűlés kizárólagos hatásköre. A szövetség a saját működését és a tagjai közötti jogviszonyt szabályzatokban és rendeletekben határozhatja meg. Ezek a belső szabályok azonban nem lehetnek ellentétesek a hatályos magyar jogszabályokkal, így a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseivel sem.
A Ptk. 2:3. § (1) bekezdése kimondja: "Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel." Ebből az alapelvből következik, hogy a szövetség szabályzatai sem sérthetik a Ptk. rendelkezéseit, amelyek a magánjogi jogviszonyokat általánosan szabályozzák.
Ha a szövetség jogszabálysértő módon, például a Ptk. rendelkezéseit megsértve sérti a tagjai jogait, akkor a szövetség mint jogi személy vállalhatja a jogi felelősséget. A Ptk. 3:106. § (1) bekezdése szerint: "A jogi személy felel a tagjával, vezető tisztségviselőjével, illetve felügyelőbizottságának tagjával szemben általa e minőségében okozott kárért a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint." Ezen túlmenően, a tagok a Ptk. személyiségi jogokra vonatkozó szabályai alapján is felléphetnek a jogsértő szövetséggel szemben, ha azok személyhez fűződő jogaikat sértik. Ilyen esetekben a Ptk. 2:84. § (1) bekezdése alapján a sértett követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, abbahagyását, elégtételt, a sérelmes helyzet megszüntetését és kártérítést is a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
Itt a suly egyellőség érvényessége etikai ,etikaikódex nem lehet törvény sértő határozatokat meg említeni sem,nem hogy elfogadni!
A tapasztalatom az, hogy muszáj megtudni, hogy mi a valódi problémája a galambokkal. Amiket mondanak, általában kifogások. A galambtartást egyébként a helyi állattartási rendeletek szabályozzák, amik sajnos sok esetben nem védik a galambtartót. Rendszerint egyébként szükséges a szomszédok beleegyező nyilatkozata, hogy tarthassunk galambot. Ha ez nincs meg, igen megkeserítheti a kapcsolatot. Ezért érdemes a valódi okokról beszélni, mert sokkal könnyebb megoldást találni rá, mert a kifogások száma egyébként végtelen és egy soha be nem fejeződő és egyre elmérgesedő viszony lesz belőle!
Nemrég kezdtem újra a postagalambászatot, versenyzek is már... Azonban kb 1 év után a szomszédomnak elkezdett nem tetszeni a dolog, először kitalálta hogy rászarnak a háztetejére(nem volt igaz hiszen egész télen zárva voltak és nem is ülnek oda, nem szarhatták össze - ezt a témát rendeztük), a következő akciója múlt összel kezdődött, először hangfalon magas frekvenciás hangot játszott le ami konkrétan engem is zavart és emellett kirakott döbb darab ultrahangos madárriasztót a háza köré az ég felé irányítva + művarjúkat. Miután beszéltem vele hogy jobb lesz ha beszünteti a hangfalas sípolást leállt vele, a többi maradt, rövid ideig kicsit zavartabban viselkedtek a galambok de megszoktak mindent és már nem zavarja őket. Konkrétan az zavarja hogy ő ül egész nap otthon és látja ha az árnyékuk bevetül az ablakon és zavarja.
Szerintem előfordulhat hogy fel fog valaki jelenteni a jegyzőnél mert nem tetszenek neki (hallottam már ilyenről).
Ha volt már valakinek tapasztalata ilyen témában kérem ossza meg, mi lett a feljelentésből?!
