Nekem is nagyon-nagyon bejön a lemez. Szerintem ez a legjobb Hogarthos Marillion-lemez. Még az általam (és természetesen mások által is) nagyon szeretett Marblest és Bravet is lekörözi a szememben. A két kedvenc számom a lemezről a This Train is My Life és a Liquidity. Tudom, hogy az utóbbi "csak" egy átkötő szám, ám ettől függetlenül nagyon szép.
Nekem elsőre valahogy nem jött be az új album. De a csüggedést ne adjuk fel! Így voltam anno a Brave és az Afraid lemezekkel is. Azok már szinte hozzám nőttek.
Lehet, hogy én vagyok a szemellenzős Marillion rajongó, de nekem ez a lemez rettenetesen bejött. Sőt a korábban legorombított Real Tears for sale az aktuális kedvencem.
Hmmm... lehet, hogy magam maradok?
Sebaj, beneveztem a februári párizsi koncertre! Ha egyedül leszek, akkor biztos jó helyem lesz és a közös fotó is biztos...
Örülök, hogy pont Te hoztad szóba! Épp miattad nem mertem eddig megemlíteni ezt a "falzett-hangot" - féltem, hogy kupán vágsz, ha kritizálni merem H-t :-)) Tényleg nem értem, miért erőlteti...
Az én CD-m megérkezett :-)) Szép :-) Végre úgy hallgattam, ahogy szerettem volna, be a kocsiba teljes hangerővel és irány az országút... Néha az volt az érzésem, most hallom először, pedig már meghallgattam párszor. Vannak nagyon jó részek... de egyet nem tudok... ki mondta az én Steve-emnek, hogy az olyan szép, mikor magas hangon énekel... Mert szinte minden számban megteszi, és amennyire imádom a hangját, mikor normális hangmagasságban énekel, annyira idegenkedem ettől a... khm... majd azt mondtam, vernyogástól :-))
Én pont így jártam pár éve Jethro Tull koncerten. Páromnak nagyon tetszettek lemezen a 70-es évekbeli albumok, a többit nem is ismertük. Odamentünk, és azt a csalódást... Ian Anderson olyan vacakul énekelt, hogy megfogadtam, többször nem megyek ki. Idén sem. Pláne ilyen drágán.
Mindazon túl, hogy szívesen láttam volna ifjúságom idolját, titokban egy kicsit meg is könnyebültem a lemondott koncert hallatán.
A kedvesemnek eszement módon mutogattam és elemeztem az első Marillion és a jobb Fish szóló lemezeket felkészítendő a koncertre.
De volt bennem egy apró félsz. Láttam jó néhány a netre feltett Fish koncertfelvételt és bizony erőtlennek, apatikusnak tűnt. Nem láttam a karizmát, nem láttam a tüzet, egyszóval nem láttam mindazt, amiért akkoriban annyira rajongtam. Féltem, hogy rajongásom tárgya egy gyenge haknival lerombolja az illuzióimat, sőt cserben hagy a kedvesem előtt.
Így legalább Fish megmaradt annak, ami eddig is volt! Ehhh... elő a lemezekkel!
Tudom, hogy ez sovány vigasz, de én két hete láttam Máltán Fish-t élőben és elég nagy csalódás volt! Olyannyira, hogy nekem nincs is most mit visszaváltani...
Az egy dolog, hogy a koncertet lerövidítették és elmaradt a ráadás is, mert elment a hangja. Közel egyperces k***anyázással szidta a szervezőket két szám között.
Úgyhogy no comment a busszal kapcsolatban... :(
Ugyanakkor a turné több koncertje a hivatalos indoklás szerint, azért maradt el, mert 'nem tudtak megegyezni a promoterrel'. Vedd hozzá még, hogy az öreg hangja már nem a régi, tehát a kevésbé jól fizető koncertekért nem éri meg kockáztatni a tuti teltházasakat.
Szerintem maradjon meg emlékeinkben úgy, ahogy a régi Marillion-koncertfelvételeken láttuk-hallottuk...
Szerintem együtt is és külön-külön is tojnak ránk :-) Nem hiszem, hogy a Marillion még1x idejön, bármilyen lelkes is volt a közönség, elég kevesen voltunk... Talán úgy volt vele, hogy ha már beleírta Budapestet az Invisible Man-ba, akkor már elugrik ide is 1x... De szerintem innentől, ahogy előtte is, nekünk kell utánuk mennünk, ha látni akarjuk őket :-(
Igen, de a Yes páldáján ott van burkoltan a jövő igérete :)) Yes-k azóta voltak itt 2x mint Yes, 3x mint S.Howe (Yes2, Asia1) 4x mint Jon Anderson (Yes2, szóló2) .....akkor a Marillion már volt mint Marillion1x :)))) tud'isten, lehet, hogy vigasztalásul eljönnek együtt??
Igazából a magyarázatok már nem is érdekelnek... Végül is oly mindegy, mért nem jön... Ha valami hihető, vagy valós okot mondanak, akkor sem lenne kisebb a csalódás, hogy annyira vártam, annyira szerettem volna élőben látni, hallani...
Ne is mondd, tudod mekkora kedvencem és bár alapjáraton azt gondolom, az én Steve-emnek sokkal jobb hangja van, a Sugar Mice mégiscsak Fish-el az igazi :-)) De a valóságban, élőben ez már lehet, nem is lenne igaz...
Így igaz, marad ez a felejthetetlen emlék! Pedig tegnap ilyenkor még reménykedtem, hogy megkapjuk esetleg újra bonusként a Sugar Mice-t - most az eredeti énekes verziójában...
Hát igen... számomra a tavalyi és az idei Loreley-béli fellépése közel nem volt akkora élmény, mint a tavalyi Marillion. Ezt meg is írtam. Igaz, azok fesztiválfellépések voltak, ugyanakkor főattrakciók.
Ennélfogva én csak kicsit vagyok csalódott az elmaradt koncert miatt: biztos vagyok benne, hogy nem kaptunk volna egy csodát, sokaknak tán még csalódás is lett volna.
Bosszús viszont vagyok, az átlátszó, és elég gáz magyarázat miatt. Elromlott busz, mi, bazze...!
Háááát nagyon csalódott vagyok... Már több Marillion koncerten is voltam és az utolsó M weekenden is volt szerencsém ott lenni és fergeteges élmény volt mindig, de azt a pillanatot sosem felejtem el, mikor vagy 10 éve egy autóban ülve először hallottam Marilliont, a Misplaced Childhood-ot... Ahogy elindult a zene és ez a faszi elkezdett énekelni... Azóta várom, vágyom, hogy élőben hallhassam... Hát most mit mondjak erre az elromlott a busz történetre??? Azzal próbálom magam nyugtatni, hogy ennek valszeg így kellett történnie, és nagy csalódástól kímélt meg bennünket a sors... Főleg ahogy olvastam azok hozzászólásait, akik az utóbbi időben látták-hallották őt...
