Keresés

Részletes keresés

Skorpió Creative Commons License 1999.10.05 0 0 180
Kedves Fuly !

Erdekes ez a statisztika, de vannak fentartasaim. Tartok töle, hogy dolog önmagaban determinalt, azaz pl. azoknal a terhessegeknel, ahol barmilyen kicsi bizonytalansagi tenyezö is van, nos naluk eleve fel sem merül az otthon szüles. Mint ahogy a Gereb otthon szüles statisztikaja is azert jo, mert ha komplikacio felmerul, azt a korhazaban folytatjak es ezert kikerul a statisztikabol. Vagy pedig ahol csaszaros szules varhato,- mert pl. ö is ugy szuletett, vagy mas egyeb okbol - nyilvan ök sem kockaztatnak es eleve korhazba mennek. Ezert bannek en kisse ovatosan a statisztikaval. (Van bizony ismeretem az operaciokutatas teren - ez nem valami orvosi kutatast jelent- hanem a statisztikai adatok feldolgozasaval is foglalkozik többek között, bocs ha tudtad ).

A magyarazatokhoz.
1. Ez azt jelenti, hogy feleslegesen avatkoznak be ? Mert ha nem, akkor kerdes hogy otthon ebben az esetben mi törtenik ? Ha a statisztika szerint igen, akkor felmerul a kerdes, hogy mit tekintunk felesleges beavatkozasnak ? Nyilvan egy gatmetszes eseteben megiteles kerdese. Mondhatjuk azt, hogy ha "reped", az a termeszetes, minden mas felesleges.
2. A korhaz, mint jelentös kockazati tenyezö alatt mit kell erteni ? Kisse misztikus a megfogalmazas.

Hogy normalis valasz volt-e ? Talan inkabb ködösnek neveznem.

Kedves PUMUKLI !

Nezd, nem vagyunk egyformak. Ha valoban ugy erzi a mama, hogy jobb neki ha ott van az apa, am legyen. Ha csak az allatvilagot nezzuk, en ugygondolom, hogy ez az esemeny mindig a "ferj" nelkul zajlik. Persze lehetnek kivetelek. Ha a kismama kellöen felkeszul a szulesre , ismeri a folyamatot, tudja hogy mi következik stb, akkor nem esik ketsegbe, kevesbe van raszorulva az erzelmi tamogatasra. Ettöl fuggetlenul ezen ne vesszunk össze, elfogadom hogy valakinek szuksege van ra.
Üdv, Skorpio

Törölt nick Creative Commons License 1999.10.05 0 0 179
Sziasztok!

Rólam szintén tudjátok, hogy inkább a kórházi szülést pártolom, mégis azt kell leírjam, hogy egyetértek PUMUKLI-val Skorpió levelére írt reagálásával. Sok sikert kívánok nekik Bogi születésénél. Nálunk is bent volt a férjem, és fantasztikusan jól tudott velem lenni, segíteni. Szerintem minimum 5000-szer elmondta, hogy "Orron be, szájon ki", ami nekem ott nagyon-nagy segítség volt.
Mindezek mellett azt gondolom, hogy példát vehet mindenki a topicgazda szülésügyben tett hozzászólásaival. Kedves Skorpió, nem ártana ha te is ezt a stílust követnéd, még akkor sem, ha nagyon ellenzed a dolgot.

Más: Nem olyan régen nyaralás alatt volt alkalmam beszélgetni egy német anyukával, aki szintén otthon szült. Gyakorlatilag 3,5 óra alatt meg volt a baba. Nagyon szimpatikus az ő rendszerük otthonszülés tekintetében, bár ami a szülést illeti, egészen más módon intézik mindezt. Náluk a főszerep a szülésznőé, az orvos csak kifejezetten komplikációknál lép a képbe. Valószinűleg ezért lehetséges az, hogy otthon szüljenek. A szülésznők, amikor kihívják őket, rögtön eldöntik, hogy mennek vagy maradnak. Ha kicsit is kényesebb a helyzet: nem eléggé kinyílt méhszáj, nem tökéletes szívhang akkor irány a szülőotthon. Rögtön, azonnal és mindenféle akadékoskodás és vita nélkül. Az anyuka azt mesélte, hogy az első gyerkőcnél az volt az első vizsgálat után a döntés, hogy szülőotthon, a másodiknál az hogy otthon maradhat. Mind a kettőnél bebizonyosodott, hogy jól döntöttek. Azt gondolom, ez alapján a beszámoló alapján, hogy ha esetleg ilyen módon próbálnák meg itthon is bevezetni, megvalósítani a "Otthon szülés" intézményét sokkal nagyobb sikerre lehetne számítani, mind a szülő nők, mind az orvosok körében. Itthon túl élesnek látom a szakadékot a két tábor között - otthon-kórház.
Bevallom őszintén, hogy én továbbra is kórház párti vagyok, nem gondolom azt hogy az sokkal rosszabb, horrorisztikusabb, mint az otthon. De az a fajta hozzáállás az otthon szüléshez, amit a német rendszerről megtudtam, nekem jobban tetszik. Természetesebb, emberibb, empatikusabb. Sokkal kevésbé radikalista és elfogadó azokkal szemben is, akik nem ezt az utat választják.
Azt hiszem egyet kell figyelembe venni minden esetben, akárki akárhogyan is döntsön, azt a döntést minden bizonnyal úgy hozza meg, hogy önmaga és a baba számára azt tartja a legmegfelelőbbnek. Senki sem tud kibújni a saját bőréből. Sem én és pl. PUMUKLI, sem Ti - medvebácsiék, Fulyék.

Kedves Fuly!
Köszönöm, hogy igyekszel számunkra, másképpen gondolkodók számára megmutatni, hogy mi vezetett benneteket a döntésetekhez. Általad sokan tanuljuk meg mi is toleránsabban kezelni a kérdést. LEhet, hogy kimaradtam valamiből, vagy nem olvastam el elég figyelmesen a topicot, de engem nagyon érdekelne a ti szülésetek leírása is.

Mindenkitől bocs, hogy hosszúra nyúltam.

elladan Creative Commons License 1999.10.05 0 0 178
off.

Ezzel magadat minősítetted.

on.

Előzmény: Skorpió (173)
Fuly Creative Commons License 1999.10.05 0 0 177
Köszi a hozzászólást, és sok sikert!
Elmesélnéd, hogy Ti hogyan készültök a szülésre?
Előzmény: PUMUKLI (176)
PUMUKLI Creative Commons License 1999.10.04 0 0 176
Kedves Skorpió!
Remélem,nem leszek személyeskedő,tényleg csak a saját véleményem szeretném leírni.
Kórházban fogok szülni,én így érzem jónak,biztonságosnak életem legnagyobb eseményét.Én is hiszem,hogy egy jól megválasztott orvos tud annyit nyújtani,hogy boldog emlék legyen a kisbabánk születése.Eddig egyet is
értünk,ugye?Viszont én úgy gondolom,túlzó az az álláspontod,hogy az apukának nincs helye a szülőszobában. Persze a lényegi résznél,amikor már "csak" a kitolás van hátra,biztosan nem lelkiekben segít a papa a legtöbbet.Viszont segíthet akkor is-fizikailag.Csak terhestorna tapasztalatom tudom leírni,mikor is a kitolás testhelyzetét "gyakoroljuk",hát igencsak nehéz megtartani a nyakam,de ha ott a párom,Ő ezt megteszi.És lehet,hogy a kórházi dolgozó nem tenné.De a fizikai segítségen kívül számomra nagyon fontos lesz a jelenléte.Már csak a tudat is,hogy ott van velem,mert esetleg a vajúdás sok óráig is eltarthat,s addig nem egyedül leszek,akire néha ránéz vki,hanem ott lesz a férjem,tudunk beszélgetni,tud masszírozni,símogatni,bátorítani,szeret-
getni.És akkor nem azért fogom várni,hogy megszülessen Bogi,hogy legyünk már túl rajta,hanem azért,mert erre vártunk már régóta,és most jött el a nagy pillanat.
És boldog vagyok,hogy a férjem bejön velem.
Hát csak ennyi.Üdvözlettel:PUMUKLI(jan.28)
Fuly Creative Commons License 1999.10.04 0 0 175
Homár!
(Ha még egyben vagytok)
Attól függ, hogy hányadik gyerek. Az elsőnél ez többnyire az indulás jele. Még 24-72 órátok lehet, tapasztalat szerint.
Előzmény: homár (165)
Fuly Creative Commons License 1999.10.04 0 0 174
Kedves Skorpió!

Teljesen szakszerű, orvosi szintű választ kapsz:
Egy USA-ban végzett felmérés kb. 11000 tervezett otthonszülés adatait vetette össze a nagy amerikai kórházi statisztika azonos rizikóosztályának eredményeivel. E szerint az otthoni szülés 1,5-2-szer biztonságosabb, mint a kórházi, azaz a különböző komplikációfaktorok, különösen a veszteségi adatok 30-50%-kal kedvezőbbek otthoni szülés esetén.
Vannak kisebb mintára kiterjedő és európai felmérések is. Az adatok 10-40% közötti előnyöket mutatnak az otthonszülés javára. Ez az alap.
Magyarázatok:
1. a kórházi gyakorlat hibásan mérlegeli a beavatkozási kockázatokat, azokkal többnyire nem számol
2. a környezet maga jelentős kockázati tényező

Ennél szakszerűbbet és orvosibbat is tudok küldeni, de az már angol :)

Elég normális válasz volt?

Előzmény: Skorpió (164)
Skorpió Creative Commons License 1999.10.04 0 0 173
Ki ez az idiota ?
Előzmény: elladan (171)
Skorpió Creative Commons License 1999.10.04 0 0 172
Kedves Sünhdiszno !

Nezd, ha otthon problemak merulnenek fel, akkor ugyanabba a rossz korhazba kerülsz, csak meg kesöbb. De a gondolatmenetedböl szamomra az derül ki, hogy ha a korhazak kitunöek lennenek, akkor ott szülnel. Igaz ez ? A 12 milliard születesböl csak keves törtent korhazban. Meg is halt jelentös szazalekuk, neha bizony az anyaval egyutt. De a kerdest ugy is feltehetem, hogy a 12 milliard emberek hany szazalekuknak vettek ki a vakbelet a korhazban ? Azaz, ha vakbelgyulladast kapnal, otthon kezeltetned ?
Egy szüles nagyon komoly megprobaltatas, mind az anya, mind a gyermek reszere. Nem hiszem, hogy "hazilagos" körülmenyek között kene levezetni. Irod, hogy a te egyenisegedhez közelebb all az otthon szules. Dehat nem rolad van szo ! A gyerek az elsö. Ami neki biztonsagos, az a fö. Az olyan sületlensegeket, minthogy az otthon szuletett gyermek jobban fejlödik, hat, jobb meg sem hallgatni. Semmi alapja sincs. Tipikus butitas. No, ilyenkor vagyok felhaborodva. Az en velemenyem az, hogy ha valaki harcolni akar a jobb körülmenyekert, akkor az legyen a celja, hogy a korhazakban biztositsanak kitunö körulmenyeket. Nem tekintem jo megoldasnak azt, hogy "pocsek a korhaz, ezert otthon szülök".

Előzmény: Sünhdisznó (170)
elladan Creative Commons License 1999.10.04 0 0 171
Remek, te nem kívánsz szülést látni, legszívesebben tudni sem akarnál arról, hogy a gyereket nem a gólya hozza.
Igen kényelmes az az álláspont, hogy bizony a felelősség máson van, az orvos azért van ott, stb. stb. Ja és a legfontosabb, hogy nehogy a férfinak is látni kelljen... Nem vagy egy kicsit gyáva? Beszari?

És egyébként, ha nincs más érved, mint az, hogy erről beszélni sem érdemes, akkor miért jártatod egyfolytában a szád, mint a vénasszonyok?

Tán csak nem az zavar, hogy esetleg mások szeretnének erről beszélni? Jön kétbites Skorpió és jól megasszonygya hogy... Sok fantáziáról máshol se tettél tanubizonyságot, menj vissza a vodkád és a NÉPHAZUGSÁGod édes kettőséhez, azzal is hasznosabb tevékenységet folytatsz, mintha itt belerondítasz a többiek gondolataiba.

Előzmény: Skorpió (169)
Sünhdisznó Creative Commons License 1999.10.04 0 0 170
Kedves Skorpió,

Jó, rendben ez a különbség köztünk: amit te már "túlmisztifikálás"-nak gondolsz az nálam az alap. Lehet, ha szülési fájdalmakhoz jutok én is csak túl szeretnék lenni rajta, de nem mindegy, hogy előtte és utána hogyan gondolkodom ezekről a "túlmisztifikált" dolgokról. Hogy hogyan készülök (készülünk rá), milyen lesz a találkozás mindkettőnknek és milyen lesz utána. Szerintem ezek azok a dolgok, amelyekben más egy otthonszülés, és ezért érzem az én egyéniségemhez közelebb állónak.
Sajnos gyermekkori negatív élmények hatására nem tudom magam biztonságban érezni egy kórházban, és - lehet hogy ez alantas állati ösztön - ezért nem érzem, hogy bármelyikünk jó helyen lenne ott. A saját (klasszikus) orvosom mondta, nem ajánlja a kórházat ahol dolgozik, mert ha a szülőszobától nem rémülök el, hát a csecsemő osztályról biztosan kifordulnék. No comment.
Egyébként szerinted az eddigi kb. 12.000.000.000 szülésből szerinted hány zajlott kórházban?
Üdv:
Sün

Előzmény: Skorpió (169)
Skorpió Creative Commons License 1999.10.04 0 0 169
Kedves Sünhdiszno !

Ahogy irtam, nem szoltam volna bele, ha valaki, az enyhe ketelyeire nem egy kioktato, lenezö, durva valaszt kapott volna.

"lélekről, meg baba érzéseiről, a születés ünnepéről, a papa felelősségéről stb., hiszen ezekben úgy érzem te nem hiszel"
Dehogynem hiszek. Miert ne hinnek ? De mondjuk a papa es a mama felelössegebe belertem a biztonsagot is, nem csak a kenyelmet.
Abban igazad van, a szülesen -szvsz- at kell esni. Csunya szo, de amikor a mamanak jönnek a szülesi fajdalmai, bizony mar ö sem akar mast, csak "atesni" a dolgon. Eddig durvan 12.000.000.000 szüles volt a földön. Nem kene tulmisztifikalni a dolgot.

Sünhdisznó Creative Commons License 1999.10.04 0 0 168
Kedves Skorpió,

Írásaid alapján, úgy érzem nem vagy a megfelelő topicban - ha minden egyes pontjában zsigerből ellenzed azokat a dolgokat, melyeken mi itt gondolkodunk akkor minek olvasol minket? Alacsony a vérnyomásod?

Bocsánat az indulatosságomért, de úgy érzem ezen a fórumon eddig voltak alapok amelyek egy pillanatig sem kérdőjeleződtek meg (nem a "szüljünk-e otthon?" című kérdésre gondoltam).
A szavaidból az cseng, hogy te természetesnek azt tartod, ahogyan több ezren csinálták, csinálják a dolgokat. A mamák tizenévek óta kórházban szülnek (mindegy milyen élményekkel), babák 5-6 napig csecsemőosztályon vannak (mindegy milyen körülmények között)- és szerinted ez így maximálisan rendjén van hiszen az emberek nagy része ezt túléli.

A kérdésedre válaszolva, hogy miért gondoljuk, hogy a természetes szülés jobb, nem tudok neked mit mondani. A megnyilvánulásaid alapján hiába beszélnék lélekről, meg baba érzéseiről, a születés ünnepéről, a papa felelősségéről stb., hiszen ezekben úgy érzem te nem hiszel - úgy gondolod ez egy szükséges valami amin mindenkinek át kell esni. Írnám, hogy olvasd el pl. a "A gyöngéd születést", valószínüleg legenyhébb esetben is azt mondanád rá, hogy hülyeség. Akkor felesleges veled ilyenről vitázni.

Mi azért vagyunk itt mindannyian, mert úgy gondoljuk, hogy a TIPIKUS kórházi szülésnél van JOBB megoldás. És ha szerintünk van jobb, miért kellene beállnunk a sorba. Van aki csak az otthonában tudja ezt a "jobbat" megvalósítani, van aki kórházban (örülök, hogy van ilyen - bár igen ritka). Legtöbbünk úgy gondolja, hogy van esély arra, hogy egy kórházi szülés is természetes legyen csak ez (számtalan objektív okból) ma Magyarországon igen kicsi.

Bocsánat Fuly, hogy a neked intézett kérdésre én is írtam, de azt hiszem nagyon le lennék sújtva, ha az eddigi színvonalról lezuhanva belemerülnénk a Skorpió által taglalt kijelentések megvitatásába. De ez csak 1 vélemény.

Mindekitől elnézést a bő léért.

Sün

homár Creative Commons License 1999.10.04 0 0 167
aha, keddenként szokott orvoshoz menni. csak abban nem voltam biztos, hogy kitart addig...

köszi.

Előzmény: sófelhasználó (166)
sófelhasználó Creative Commons License 1999.10.04 0 0 166
Hát, a legbiztosabb egy orvost megkérdezni.....
(Nekem is erősen hasogatott a combnyaknál néhány héttel a szülés előtt- de inkább lássa a feleségedet fölöslegesen az orvos szerintem...)
Előzmény: homár (165)
homár Creative Commons License 1999.10.04 0 0 165
emberek, hogy kezdődik a vajúdás? a nejem 18.-ra van kiírva, tegnap este meg furi fájdalmai voltak (combnyak-medencetáj). ez most akkor a "megkönnyebbülés" fázisa, vagy indula mandula?

válaszokat plíz...

Skorpió Creative Commons License 1999.10.04 0 0 164
Fuly !

Jo, akkor legyen. Miböl gondoljatok, hogy otthon, egy baba-asszony mellett nagyobb biztonsagban van az anya es a gyermek, mint egy korhazban, ahol pont erre az esemenyre van minden elökeszitve ?

Ez lenne az egyetlen kerdesem. Amennyiben konkret kerdest szeretnek feltenni a szulessel kapcsolatban, azt annak teszem fel, aki ert hozza. Mondjuk egy orvosnak.

Ettöl fuggetlenul nem akarok vitat provokalni, csereljetek ki a tapasztalatotokat, de ne nezzetek mar hulyenek azt, aki nem ert veletek egyet. Azonkivul rendkivul felelötlen dolognak tartom, hogy ra akarjatok terelni a leendö szülöket egy kitaposatlan ösvenyre. Ki vallalja felelösseget, ha bekövetkezik a baj ?

sófelhasználó Creative Commons License 1999.10.04 0 0 163
Bár hozzám csak egy rövid kérdés érkezett, azt hiszem, tudom a választ: kórházban szeretném megszülni a második kis szol-iszpolzovátyelt (ebben még én sem vagyok biztos, hogy mondják), mert konzervatív vagyok, és a járt út mellett döntök. (Biztos lesz sok más, ami új lesz ebben...:-))) )
Előzmény: Keynes (162)
Keynes Creative Commons License 1999.10.04 0 0 162
ccsa,
Kösz. És ha megszületett a világ legszebb gyermeke (a miénk), utána én is gondolok majd rád. Ha itt leszünk még, megírom, mi történt.

Skorpió,
Igenis hagyom magam befolyásolni - ezért vagyok itt. Meg szeretném beszélni a kételyeimet, a kérdéseimet másokkal. Ez nem jelenti okvetlenül azt, hogy megváltozik a döntésem, a véleményem. Az utolsó hozzászólásodban már Te is kivont karddal szállsz szembe a "hitetlenekkel". Miért ne lenne szerepe az apának? Miért támogathatná a szülo not jobban az orvos, mint a párja? Szerintem igenis van, aki életének egy ilyen felelosségteljes és fontos pillanatában azt szeretné, hogy a párja legyen ott, még akkor is, ha semmit sem tehetne (de tehet!).

Estee,
kösz a beszámolót.

Fuly,
ezt az IKEA szobát még mindig nem értem miért marhaság. Ha alternatív szobának hívnák jó lenne? Én így hallottam nevezni, ezért hívtam én is így. Amit írtál, abból az látszik, hogy valaki, aki megtehette a feleségének berendezett egy szobát. Gondolom olyat, ami szerinte a legjobb környezet a szüléshez. Ami szerinte sokkal jobb a többinél, amit ott talált. Pár hét múlva megyek és megnézem én is, személyesen, de ha tényleg marhaság: miért?

szol-iszpolzovátyel (nem tudom jól ejtettem-e :)))
És most mit gondolsz, hogyan fogod megszülni a második fiadat vagy az elso lányodat: Újabb szembenézés önmagaddal - hol? OFF: szerdán óra!! Nem ellógni! :))

Fuly Creative Commons License 1999.10.04 0 0 161
Skorpió!
Akkor most tégy fel egy értelmes kérdést, mert erre eddig kísérletet sem tettél. A minősítéseket nem tekintem értelmes kérdésnek.
Előzmény: Skorpió (157)
medvebacsi Creative Commons License 1999.10.04 0 0 160
Estee-,

Nagyon köszönjük. Folytatás?!?!?!

medvebacsi

Előzmény: Estee (154)
medvebacsi Creative Commons License 1999.10.04 0 0 159
Skorpió!

Az a beszélgetés ami itt folyik az neked tünhet hitvitának, mivel megrengeti fallokrata "hitedet". Befolyásolni maximum Te akarsz, kirekesztéssel, kinyilatkoztatással.
"Az otthon-szules pedig valami primitiv "vissza a termeszethez" elv."
Ez az a mondat ami bebizonyitja mennyire nem értesz semmit az egészből.
NEM azt otthon szülés a lényeg. Az hogy a háborítatlan szülésre csak a saját lakásodban van lehetőség arról már sokat írtunk. Többször elhangzott mit szeretnénk ideális esetben.
Itt gondolkodó emberek infomációkat kapnak A döntéshez.

Az igazi "hamis, egoista felfogas" az a meggyőződésed az apás szülésről és a kismama felkészüléséről. Itt a XX. sz végén elrettentő példának megfelel.

medvebacsi

u.i bocs de egy kicsit kikattantam

Előzmény: Skorpió (157)
sófelhasználó Creative Commons License 1999.10.04 0 0 158
Kedves Estee,
elszállt a hozzádszólásom, de megpróbálom megismételni:
A lényeg az, hogy te helyretetted magadban a dolgot, úgyhogy nem akarok okoskodni.
Szerintem nagyonjó, hogy szembenéztél magaddal, és ha nem úgy érezhetted akkor, nagyon jó alkalom a szülés saját magunk megismerésére.
Szerintem az életben -és a nagy kérdésekben: ilyen a szülés is- nincsnek eminensek meg "rossz tanulók", csak feladat van, amit meg kell oldanunk, amit végig kell élnünk. Nem lehet senkit elítélni, mert a nehezebb vagy könnyebb utat választja, a lényeg az, hogy az az ő útja. Ez válaszom holistnak is ccsa-nak is, hozzátéve: nem kellene egy-két tény alapján elítélni másokat, míg nem ismerjük a _teljes- embert, helyzetet (utána pedig már nem fogjuk :-)) )
Azt tudom hozzátenni: csak az kiabál, akinek nincs igaza...
Ha valaki meg van győződve saját igazáról,. az nem szorul önigazolásra mások kritizálása által, elmondja, mi a lehetőség, és kész.
Még egyszer köszi, Estee, hogy ilyen részletesen megosztottad velünk tapasztalataidat, tanulságos volt nekünk is.
Hogy alakult tovább a sorsotok?
(Ugye nem hibáztattad a férjed, mert volt egy ilyen megjegyzésed is, hogy az ő negatív gondolatai hatottak rád...Ugye tudod, hogy csak az tud ránk hatni, aminek utat engedünk..?)

Sóuser,akinek (remélhetőleg) jövő júőniusban szintén szembe kell újra néznie magával :..:-)))

Előzmény: Estee (154)
Skorpió Creative Commons License 1999.10.04 0 0 157
Fuly !

Nem kivantam reszt venni ebben a szamotokra "hitvitanak" minosulo beszelgetesben. Nem is szoltam bele eddig, amig magatok kozt csereltetek eszmet. Ti dolgotok. Viszont felhaboritott, hogy amikor valaki ketkedesenek adott hangot, akkor a reakcio egy igen durva, szemelyeskedö tamadas volt. Ezzel csak a sajat meggyözödeseiteket jaratjatok le. Arrol nem is beszelve, hogy az olyan együgyü megjegyzes, minthogy a csecsemöhalandosag csökkeneseben es a kismamak eletenek megmenteseben nem a korhazake az erdem, hanem valami egesz mase - ami ugye nem derült ki hogy micsoda, nos ez mar kisse nevetseges lenne, ha nem ezzel probalnatok befolyasolni a valasztas elött allokat.
Es hogy ne csak offtopic legyek, szerintem pontosan az ellenkezöje az igaz, mint ami itt elhangzott. Azaz eppen az akarja az otthonszulest es az apas-szulest (közös felkeszülest) , aki nincs felkeszulve erre az esemenyre. Nyilvan ugy gondolja, jobb megosztani a felelösseget massal es az otthon melege majd mindent megold. A sajat kenyelmet elöterbe helyezi a baba (es sajat) biztonsagaval szemben. Meggyözödesem, hogy egy szülesnel az apank helye nincs- ugy sem tud semmit tenni. A lelki tamogatasra pedig egy VALOBAN felkeszult kismamanak ebben a helyzetben nincs szuksege. Van problemaja ilyenkor eleg, jo ha az orvosra tud figyelni. Persze, ha valaki nagyon igenyli, akkor el tudom fogadni, de nem tartom normalis eljarasnak. Az otthon-szules pedig valami primitiv "vissza a termeszethez" elv. Az pedig, hogy ami jo az anyanak, az jo a babanak pedig egy hamis, egoista felfogas.

Előzmény: Fuly (156)
Fuly Creative Commons License 1999.10.03 0 0 156
Skorpió!

Tégy fel egy normális kérdést itt. Hátha kapsz rá normális választ.

Fuly

Ps: ha meg nem hiszed, Te nem vagy normális.

Előzmény: Skorpió (152)
Fuly Creative Commons License 1999.10.03 0 0 155
Kedves dcsh!

Az IKEA szoba (önmagában) tényleg marhaság. Ugyanis az történt, hogy az IKEA egyik vezetője (vagy a felesége, ezt nem tudom) itt szült Magyarországon. Bement a kórházba, körülnézett, rosszullett, majd ajándékozott egy szobát a kórháznak, ahol ő szült először. Mivel nem vitette el a bútorokat, nem ő volt az utolsó, szerencsére. Még annyit, hogy Bálint doki is ki akart menni a kórházból, nem engedélyezték, erre bent maradt.
Ennyi.
A meggyőzés, stb-hez: a tanfolyam információ a döntéshez. De min. egy információs est kellene az alapokhoz. Aki ezt nem hallotta, nem tud semmi érdemit, tehát komoly döntést sem tud hozni. Ez sajnos tény. Viszont lehet úgy dönteni, hogy NEM érdekel annyira, hogy meghalgassam. Csak ezt is fel kell vállalni, és nem utána panaszkodni.

Előzmény: dcsh (145)
Estee Creative Commons License 1999.10.03 0 0 154
Kedves topictarsak! Kedves holist!

Hat akkor ime a beszamolom. Ugy ereztem, nem hagyhatok ki semmit, hatha pont az a resz jonne jol vagy segitsegul valakinek, amit kivagok. Igy lehet, hogy nehol terjengos vagy vannak benne felesleges reszek. Viszont en ezt es igy szerettem volna leirni.

Egeszen pici korom ota, amiota tudtam, mi az a gatmetszes, azt gondoltam, emiatt soha nem fogok szulni. Atvagni egy izmot, brrr... Aztan amikor megtudtam, hogy babat varok, kesz helyzet elott voltam es termeszetesen boldogsag-felhoben usztam. De ez a gondolat nem hagyott nyugodni, elkezdtem erdeklodni, hogy hogyan tudnam meguszni. A helyi korhazba semmikepp nem mentem volna, elegge elmaradott a szemleletuk. Valamelyik babas ujsagban olvastam a Szent Imrerol, es az alternativ szuloszobarol. Akkoriban mas ilyenrol nem hallottam, ezert jonak tunt. Decemberben felmentunk Pestre, meghallgattuk, mit "ajanlanak", lattuk a szuloszobakat, az IKEA-szobat es rengeteget beszelgettunk egy szulesznovel. Megnyugodva tertem haza, hogy megtalaltam a helyet, ahol emberkent fognak kezelni es ahova szivesen mennek. Aztan itthon olvastam az ujsagban egy cikket az egyik ismerosomrol, aki otthon szult. Nagyon tetszett, amit meselt, es mindenkeppen beszelni szerettem volna vele. Karacsonykor sikerult is es teljesen elbuvolt a lany, a szemelyisege, a gondolatai es az egesz otthonszules is. Az elso adando alkalommal felmentunk ujra es meghallgattuk a penteki informacios estet. Egy doula-nal szalltunk meg, akinel az ismeros lany is lakott, amikor szultek. Egybol ereztem, hogy most megtalaltam, amire vagyom. Nagyon jol ereztem magam, a hangulat teljesen magaval ragadott. A parom viszont nagyon idegenkedett, de a legtobb ferfi igy volt ezzel. Aztan hazajottunk, beszelgettunk, adott egy eselyt ennek a dolognak. Elvegeztunk a tanfolyamot, igaz ket reszletben. Az utolso napon Agi megvizsgalt es megallapitotta, hogy Benci feje nem illeszkedett be. Aztan beszelgettunk, es megnyugtatott, hogy ez nem zarja ki azt, hogy meg tudjam otthon szulni. Egyreszt meg volt akkor ideje boven leszallni, masreszt elmondta, hogy ha eleg erosek a fajasok a pici koponyacsontjai ossze tudnak annyira csuszni egymason, hogy ki tud bujni a baba normalis uton is. Aztan a szules varhato ideje elott 2 hettel felmentunk ujra es ott vartuk a babat. En teljesen nyugodt voltam, nem ereztem semmi ketelkedest, felelmet. Egy hetig a Szuleteshazban laktunk, csodasan ereztem magam. Az a kornyezet teljesen elvarazsolt. Ott volt egy masik csalad is, ot gyerekkel, eppen a hatodikat vartak. Ez ne’mileg megnehezitette a dolgokat, de ezzel egyutt tenyleg szep egy het volt. Aztan atmehettunk a doula-ekhoz, es ott vartuk tovabb, hogy a kicsi megszulessen vegre. Nem gondoltam, hogy olyan sokat kell majd varnunk... Kozben Agi megvizsgalt ketszer is, de Benci feje meg mindig nem volt lejjebb. Ez elkezdett nyugtalanitani, es az is, hogy mar reg elhagytuk a vart idopontot. Ketszer voltam CTG-n es egyszer ultrahangon (egy ugymond bee’pitett szulesznonel). Az eredmenyek nem adtak okot a nyugtalansagra, de en akkor mar elegge faradt voltam lelkileg is, testileg is. A hasam mar iszonyatosan nagy volt, a testem nagyon nehezen birta mar a terhet. Kozben allandoan azok jart az agyunk, hogy a vallakozasunk mennyire sinyli meg a kihagyott heteket, tehat kezdtunk lemerulni pszichesen. A csalad nagyon kedves volt, de a 3 gyerek allando zsivaja utan mar nyugalomra vagytunk. En sokat sirtam, el nem tudtam kepzelni, mikor lesz mar valami, es egyaltalan, mi tortenik velem? Igazabol igy utolag latom, hogy annyira lemerultem, hogy elveszett a hitem, onmagamban is. Es tudat alatt tokeletesen atvettem a parom lelkiallapotat is - ami szinten nem volt szerencses. Igy erkezett el a szules napja, 9 nappala "kiirt" ido utan. Hajnali 4-kor kezdodott, szinte egybol 5 perces fajasokkal. Agi mar 9-kor ott volt velunk, tobbszor is megvizsgalt, hogy tudjuk, hogyan haladunk. Jelen volt meg a doula, a gyerekek akkor mar egy napja a nagyszuloknel voltak. (Ez - a nyugalom - is segithette a szules megindulasat...) Forro vizes ruhakat tettunk a pocakomra, ami csodalatosan elnyomta a fajdalmat. Egy vizsgalat alkalmaval a magzatviz elfolyt, nem volt tiszta. De a baba szivhangjai jok voltak, nem volt ok aggodalomra. Delutan 2-ig a reggeli allapotokhoz kepest nem nagyon haladtam. Ez azt jelentette, hogy amikor Agi eloszor megvizsgalt, mar alig volt mehszajam, es delutan is nagyjabol ez volt a helyzet. Mondhatjuk ugy is, leallt a szules, bar a fajdalmaim mar elviselhetetlenek voltak. A baba semmit sem jott lejjebb, nem tagultam tovabb, pedig mar nagyon kozel lett volna a "cel". A szivhangok meg mindig rendben voltak, de ekkor en mar ugy ereztem, nem fogom kibirni. Ahogy a baba nagy feje probalt utat torni, az minden volt, csak nem elviselheto. Mindent osszevetve ugy dontottunk, hogy bemegyek a kozeli korhazba, ahol nem szoltam arrol, hogy otthon szerettem volna szulni. Amikor odaertunk, mar allni sem voltam kepes, es egy vizsgalat utan azonnal a szuloagyra kuldtek. Tobb agy volt ott, es fuggonnyel voltunk elszeparalva egymastol. A paromat nem engedtek be, mert nem vegeztunk el ott tanfolyamot. Nagyon maganyosnak ereztem magam, azt gondoltam, itt mar csak a csaszarmetszes fog jonni. Szerencsere a szuleszno es mindenki mas is kedves volt - a korulmenyekhez kepest. Inni nem kaptam, fel nem kelhettem, szinte vegig egyedul voltam es nagyon-nagyon fajt a tagulas. A medencemnek kellett tagulni, a csontoknak, ami nagyon rossz erzes volt. (Azota sokkal szelesebb a csipom.) A szuleszno tobbszor megvizsgalt es biztositott arrol, hogy jol haladok. En ezen nagyon csodalkoztam, nem is nagyon hittem neki. Hogyhogy jol haladok, amikor otthon nem ment? Vegre jottek a tolofajasok, amik egyaltalan nem voltak fajdalmasak. Ez volt a legkonnyebb resze a dolognak. Szerencsem volt, mert pont az a fiatal orvos volt ugyeletes, akit a doula szemelyesen ismert, es jokat meselt rola. Tenyleg kedves es emberseges volt, bar negyed oranal tobbet nem toltottem vele. A tolofajasokra jott oda, es segitett nyomni. Akkor ez nekem nagyon jol esett, enyhitette a nagy maganyomat. Akkor mar annyira el voltam faradva, hogy nem volt erom ellenkezni sem, ugy nyomtam, ahogy mondtak, es amikor fentrol besegitett a babanak, azt szinte megkonnyebbulesnek ereztem. Bence eleg hamar megszuletett, talan a negyedik nyomasra. Fogalmam sincs, mit csinaltak vele, biztosan leszivtak a nyakot. Ratettek a hasamra, es ugy ereztem, en vagyok a legboldogabb a vilagon. 3 ora korhazi bentlet utan megszuletett az az emberke, akit annyira vartam. Nem is tudtam masra gondolni... Elvittek a babat hamarosan, meg csak a szopassal sem probalkozhattunk. Persze gatmetszes is volt, es vagy 20 oltessel varrtak ossze kivul-belul. Aztan megkaptam egy kis idore ujra a picit. Nem sok idot kaptunk, hamar levittek a tobbi baba koze. Engem meg kitoltak a folyosora, vegre lathattam a parom. A hormonok es az elmeny miatt meg mindig nagyon boldog voltam, de azt az elhatarozasomat, hogy nem maradunk ott, nem adtam fel. A ket ora eltelte utan levittek egy korterembe (micsoda szo...), 5 agy volt ott, es rajtam kivul 3 anyuka. Iszonyatosan gyenge voltam es nagyon szedultem. Olyan sok vert vesztettem, hogy az orvos a szules utan egy kicsit aggodott miattam. Tobbszor ki is preselte a hasam megnyomasaval a bent maradt mennyiseget, dolt is rendesen. A parom vett nekem enni, bar nem kivantam, legyurtem, mert tudtam, ha nem leszek jol, nem mehetek el. Este aztan vegre lathattam a babam. Egy orat volt velem, aztan elvittek ejjelre. Probaltam volna szoptatni, de azt sem tudtam, hogy’ kell. Ugy telt el az ejjel, hogy meg mindig nem tudtam szoptatni. Reggel aztan segitett a csecsemos nover, de ugy, hogy beletomte a cicimet a kicsi szajaba, tehat semmi technikai magyarazatot nem kaptam. Mielott elmentunk volna, megvizsgalt az a doki, akivel szultem. Nagyon aranyos volt, kezenfogva mentunk a vizsgaloba :) Aztan meg egyszer szopott a kicsi, feloltozettek, megkaptuk a papirokat es elmentunk. Olyan boldog voltam... A nap Benci reszerol alvassal telt, ismet nem volt szoptatas. Estere viszont nagyon megehezett, de ismet nem tudtam, mit kellene csinalnom. A doula segitett, de akkorra mar veresre szivta a baba mindket cicimet. Nagyon kellemetlen volt, de annyira izgultam, hogy nem fogok tudni szoptatni, hogy nem figyeltem ra elegge. Mielott elindultunk, kaptunk egy bimbovedot, ami ne’mileg segitett a dolgon. A 3 napos babaval tettuk meg a 250 km-es utat es olyan boldog voltam, mint meg soha. Vegre jovunk haza, nyugalom lesz es minden csodasan alakul majd. Hat nem igy tortent... (Szivesen leirom, ha erdekel titeket.)

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mikepp kellett volna tortennie, mit rontottam el, mit lehetett volna maskepp csinalni. Abban biztos vagyok, hogy lelkileg nem voltam rendben, a kimerulesem es a mindenfele visszahuzo erok sokszorosan ervenyesultek a szulesnel, amirol tudjuk jol, hogy egy nagyon befelefordulo es melyrehatolo folyamat. Mar tobbet tudok magamrol, a szulesrol es a babakrol is, es ha ismet varandos lennek, nem lenne ketseges, hogyan szeretnek szulni. Ezuttal mar erosebben es felkeszultebben nezhetnek az esemeny ele, es biztosan sikerulne is ugy, ahogy elkepzeltem mar 1,5 eve is.

Nem vagyok benne biztos, hogy mindent ugy irtam le, ahogy szerettem volna, es abban sem, hogy mindent leirtam, ami "erdekes" lehet.

Kerdezzetek, szivesen valaszolok.

Szeretettel: Estee

holist Creative Commons License 1999.10.03 0 0 153
Szerintem tedd ide, nyugodtan. nem olyan sok az a hétezer leütés, és nem is foglal sok byteot, miért ne lehetne hosszabban is írni? Ez végtére is nem cb-rádió, akinek nem tetszik, hamar áttekeri. De a link is jó lenne.

holist

Előzmény: Estee (151)
Skorpió Creative Commons License 1999.10.03 0 0 152
Kedves Keynes !

Ne hagyd magad befolyasolni, nezz at a "Szüles, terhesseg" topicba is, hogy normalis kerdesekre normalis valaszt kapjal.

Előzmény: Keynes (149)
Estee Creative Commons License 1999.10.03 0 0 151
Kedves Mindenki!

Leirtam a szulesem tortenetet, de megijedtem a merete miatt. 7600 karakter lett, a topicban az eddigi leghosszabb hozzaszolas pedig 4000 karakter koruli volt.
Bekuldjem megis, vagy inkabb tegyem fel a honlapomra es irjam meg a cimet?

Segitsetek donteni :)

Szeretettel: Estee

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!