"A Havanese egy kicsi, erőteljes, rövidlábú kutya. A szőre hosszú, dús, puha és hullámos. Magassága mindössze 23-27 cm között mozog. Színe nagyon változatos, lehet krém, pezsgő, csokoládé, fekete vagy ezüst."
forrás:http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5205
A bichon havanese fajtájú (+rokon fajták) kutyák topicja.
Kéretik a talált, örökbefogadható kutyusok linkjét, fotóját a "bichon mentés" topicba linkelni.
A fajtával kapcsolatos vidámságok, fotók, történetek megosztására jött létre a topic.
Ezek a kutyák vidám HOSSZÚSZŐRŰ társasági kutyák, nagyon igénylik az ember társaságát, és csak bent tarthatóak. Ettől függetlenül igényli a sétákat, mozgást, kirándulást.
Amennyiben valaki súlyosan, a fórumozókat zavaróan offtopic-tehát, személyeskedő, nem megfelelő stílust, hangnemet használó a fórumozókkal szemben-a hobbi moderátornál jelenthető, ahol kérésre a moderátor döntésétől függően kizárásra is sor kerülhet.
Itt információ kapható:
oltásokról
oltásiprogram:http://www.haziallat.hu/kutya/gondozas/kiskutya-vedooltas-147/1434/
szőrápolásról
kozmetikus, otthoni ápolás
betegségekkel kapcsolatos tapasztalatokról és sok minden másról is!
Pöszi is könnyezik, úgyhogy neki is ki van vágva ott a szőr, meg ki van gumizva a szeméből, egyébként észrevettem, hogy szeles időben sötétebb a könny, és attól függően is változik, hogy mit eszik. Amióta orijenezünk és minden más is szinezék nélküli, amit eszik, sokkal világosabb, de elmúlni sose fog, ő ilyen. Csak ezért meg nem akarom kábíttatni, hogy megműtsék, mivel egyáltalán nem biztos, hogy végleges megoldás lenne. Engem egyébként zavar a látványa, mert Kuksinak sose volt, csak esetleg egy-két száraz, mint az embereknek. Úgyhogy bórvizezek állandóan :-))
Ja, én igenis várok mindenféle képet Gusztiról, tőlem minden nap 100-at is feltehetsz, szeretem nézni a majonézek hétköznapjait szerte az országban megörökítve :-))
Egyébként én praktikusságból kezdtem Randynek gumizni. Amikor már akkora volt a frufruja, hogy pont az orráig lógott akkor a nózijától benedvesedett olyan ragacsos volt és koszosnak, ápolatlannak tűnt a kutyus. Első alkalommal én is féltem, hogy mit szól majd Apa, de meglepődtem,mert nagyon tetszett Neki, hogy látszik a szeme Randynek. Szerintem tényleg szebb pofijuk van így ha gumizva van.
1ébként van akinek muszály gumizni, akár fiú, akár lány. Gusztu is ilyen. A frufruja az orra alá ér, pedig a szemműtétjekor (január) le volt már vágva 1X. A szeme, orrnyerge ha 1 nap kimarad (pl, melózok, A Szőrös kiszedi, és Apa nem teszi vissza) estére áll a könnyben, csipában. Ha viszont összefogom, szinte 1 általán nem könnyezik, és amikor sokat van szabad levegőn (pl. Balcsi) akkor teljesen elmúlik szinte. Tehát kell, hogy szellőzzön, de úgy nézem, Soma nem könnyezős.
Ropi picit az, ha jól látom, neki vagy vágjátok majd, vagy gumizzátok, sokkal jobb lesz.Most még nem olyan hosszú. Kis bongyi:)) imádom:)
Nagyon szépek a képek mindenkiről:))) Gumiügyben én is csatlakoznék, nyugodtan lehet fiús kiegészítőket a hajába tenni. Én amíg kisebb volt, még gyerek:))) színeset is tettem bele neki, végülis kisfiú (sárga, kék) de most, hogy lassan betöltjük az első évünket, összeválogattam neki a melóhelyemen egy csomó fekete-fehér, meg nagyon világoskék gumit, különböző fajtákat. Ma el is hozom neki őket:) Pénteken meg megfürdetem, és kaptok fotókat:)) (gondolom örültök, olyan rég láttátok:)))
Na ilyen Soma gumival, tegnapi képek. Így azért szeretem, mert jobban látszik az arca és a szeme. (kék azért a gumi, mert nincs jobb fekete, majd ha vásárolok) És a fésülés folyamata:) Ha a hasát fésülöm, ő a gumira vadászik:) Nagyon szereti, ha az arcát fésülöm, még a szemét is lehunyja:) Ja, és így alszunk mi:)
Tényleg milyen lányos arca van! Nagyon szép, az egyik kedvencem Pöszi:)
Tegnap elnézegettem a havanese képtárba, szerintem általában meg lehet mondani a pofijukról, hogy lány vagy fiú. Olyan jó lenne egy kislány is, így Pöszit nézve is:) Rozi lenne, ha nyernék a lottón (a neve már meglenne:)).
Nyári kutya félárnyékban (csoffadt labda szigorúan kartávolságban :-)), nézzétek, milyen hosszú már a szőrünk :-))
Ahogy nézem, Pöszinek tényleg igazi csajfeje van, Helga is mondta, hogy mennyire látszik rajtuk, Randy tipikus pasi, Pöszi tipikus nő (még hisztis is :-))
Moncsi, Gábor is ki volt az elején akadva, hogy gumit tettem Soma "hajába", mondván, hogy nem pasis. Az elején ki kellett venni, aztán mondtam neki, hogy a nagy melegben milyen jó, nem zavarja a kutyát, és megmutogattam neki Randy-t, Gusztit, Pamot, most már azt mondta, hát, lehet, hogy igazam van:))
És például mi lenne, ha elkezdenénk egy online aláírásgyűjtést (van direkt ilyen petíciós oldal a neten) azért, hogy változtassák a jogszabályt? Konkrétan, hogy a tavakba egy-két kijelölt helyen a szabadstrandokra, illetve olyan helyeken, ahol emberek nem fürdenek, bevihessük a kutyát?
Belső (céges) levelezőrendszereken (aki ilyen helyen dolgozik) is lehetne toborozni aláírókat, kutyás azért sok van, és talán ha nem is viszi fürdeni a kutyáját, lojalításból aláírnák. Aztán meg elküldenénk valami főszervezethez. Csak kapnánk választ? Vagy indítani egy ilyen topicot, ahol megadnánk a petíció elérhetőségét, hogy írják alá, van itt az idexállatosban jó sok kutyás :-))
Aztán ha kiderül, hogy nem igazán érdekli a kutyásokat ez, akkor így jártunk, marad a lopva fürdetés, meg a külföld.
Végülis tökre elegem van belőle, hogy a kutyásoknak csak kötelességei vannak ebben az országban, jogai sehol. Kötelező a póráz, a szájkosár, a kakifelszedés, de nem viheted IC-re, nem fürdetheted a tóban, nem viheted üzletbe, és sorolhatnám. Vagyis a kötelességek elérik az európai szintet, a körülmények meg a balkánit (mondjuk éppúgy, mint sok másban, de ez nem ide tartozik...)
Szerintem meg épphogy pasifeje van :-) És egy fekete gumi, masni, ilyesmi nyugodtan, végülis ez nem csak dísz, hanem nagyon praktikus is, nem lóg bele a haja a szájába, a kajába, Nézze meg Randyt a tesód, tök jól áll neki (és a strasszos fekete hám is nagyon dögös rajta, én láttam :-). Én fiúra ugyanúgy tennék bármi ilyesmit, csak mondjuk nem rózsaszínt :-) Ja, Pöszi ugyan lány, de nekem legjobban a fekete tetszik rajta, olyan jó kontrasztos, meg a ciklámenszín (fuksziaszín), ezt én nem igazán szeretem, de a kutyán nagyon jól néz ki.
Jajj de édes:)) Cuki a hajgumija:) Bárcsak Ropinak is lehetne bele gumit rakni... De tesóm szigorúan megtiltotta, mondván hogy ő fiú. De akkoris...:) Szerintem tökre lányos a pofija vagy csak én képzelem azt?:D
Holnap megint vizsgázom, csak sajnos most nem vagyok olyan felkészül mint a múltkor:(
Megoldás: azt kell mondani, hogy most esett bele a kutya a tóba :-)
Halk (és direkt demagóg) kérdésem: azért a kutyások az adójukból ugye fenntarthatják a balatont? Azt szabad, ugye, csak használni nem ... Hát ezt tényleg nehezen magyar-áznák (!!!!) el egy németnek, osztráknak, olasznak, franciának ...
Zsuzsa, gratulálunk a lányodnak, és ha mégis ráérsz, az ajánlat él :-))
Megmutatom Nektek, hogy Pöszit mennyire érdekli a meleg, ha labdát (labdamaradványt, csoffadt labda, a legjobb barátunk) lát. Próbálhatom óvni a melegtől, hogy maradjon, feküdjön az árnyékban :-)) A másik képen Pöszi Kuksi fája (a kutyafája, ugye :-) alatt ül, és tisztára úgy néz ki, mintha kövér lenne, pedig nem :-)
Igaz, hugi, elfelejtettem, pedig gondoltam rá, szóval Zsuzsa, ha jönnél, velünk is jöhetsz, egyszer már bevált :-) Vagy bárki, akinek gond a kocsinélküliség, egy hátsóülést (kutyavert, a viharvert mintájára) fel tudunk ajánlani :-))
Kutyával a Balatonon
Kacsának szabad, kutyának tilos
Mi nemigen szoktunk nyaralni menni. Nehéz megoldani a sok állat meg a kert gondozását, meg aztán nem is érezzük magunkat sehol olyan jól, mint a saját házunkban. A gyerekek persze jönnek-mennek: táborba, rokonokhoz. Ebben az évben is eltöltöttek egy hetet a Balatonon, és hogy a közös pancsolás se maradjon ki, mint rendesen, egy hétvégére leutaztunk utánuk. Magától értetődő módon magunkkal vittük a család kutyáját is.
Pocok másfél éves keverék szuka, lányaim „talált gyereke”. Termete, kurta lába egy tacskóé, színe és ábrázata egy németjuhászé, lebegő füle egy denevéré. Mókás külseje és barátságos természete, bármerre járunk, sok rajongót szerez neki. Nem volt ez másképp a Balatonon sem.
Természetesen lementünk a strandra is, ahol a déli part megszokott, hamisítatlan Balaton-érzése fogadott: sima víz, tömérdek fürdőző, a távolban fehér vitorlák és a túlsó part ködbe vesző templomtornyai. A tőkés récék alaposan felbátorodtak az utóbbi években: amennyire emlékszem, gyerekkoromban még kerülték az emberi településeket, most azonban békésen evezgettek, olykor karnyújtásnyira a fürdőzőktől, vagy a sirályokkal együtt pihengettek a hullámtörő bazaltsziklákon.
A kutyát kikötöttük egy szomorúfűz árnyékába, ahol azonnal megszállta a kutyaélményre vágyó apró nép, majd, amikor a lányaink kilubickolták magukat a langyos tóban, felkerestük a strand melletti vitorláskikötőt, hogy a kutya melegben Pocok is felfrissülhessen. Néhány közelben játszadozó gyerek nevetve figyelte, amint a kis kutya a sekély vízbe gázol, és nem törődve a felszínen lebegő műanyagflakonokkal és haltetemekkel, rózsaszín nyelvével bele-belelefetyel a hullámokba. Ekkor megszólalt a hátam mögött egy hang:
– Ez sokba kerülhet!
Hátrafordultam, és megpillantottam a közeli vöröskeresztes segélyállomás fehér egyenruháját viselő férfit. Megjátszott naivitással kérdeztem vissza, mintha nem tudnám, honnan fúj a szél:
– Micsoda?
– Hát a kutyafürdetés.
– Itt? De hiszen ez a csónakkikötő, nem a strand – mutattam a fürdőzést tiltó táblára.
– Akkor sem szabad a kutyát a tóba engedni. Ha meglátja a hatóság, megbüntetik érte.
– És maga a hatóság? – érdeklődtem, tovább tettetve a „nyeretlen kétévest”.
– Nem, én csak figyelmeztetem.
– Köszönöm a jószándékát, de ha már ilyen kedves, hadd kérdezzem meg: miért rosszabb a kutya, mint a sirály, a kacsa vagy a döglött hal?
A férfi vállat vont, és csak ennyit mondott:
– Ide akkor is tilos kutyát behozni, és kész.
Hát, szóval helyben vagyunk: ismét nem a realitás számít, nem a tények, hanem a rendeletek. Az értelmetlen, logikátlan jogszabályok, amelyek nemcsak megkeserítik az állatbarátok mindennapjait, de egyben értelmetlenül el is mélyítik az ellentéteket a kutyatartók és a „törvénytisztelők”, meg persze a „hivatalos személyek” között. Mert az érv nem az, hogy a kutya esetleg megharaphat valakit (ez elég nevetséges is lenne, látva a tízkilós, vidám képű, földszintes jószágot a simogató gyerekkezek erdejében), nem is az, hogy ahol emberek fürdenek, ott ne engedjük be a kutyát (hiszen éppen ezért húzódtunk félre a kikötőbe), hanem a jól ismert, egyszerű, ám megfellebbezhetetlen ítélet: tilos.
A fél ország annyira retteg a madárinfluenzától, hogy még tojást sem hajlandó enni, megelőzésként tízezerszám irtanak ki egészséges szárnyasokat, s az állategészségügyi hatóság fontolgatja a kacsák és libák zárttéri tartásának elrendelését, hogy ne érintkezhessenek vadmadarakkal, de a fürdőzőktől két méterre úszkáló vadréce senkit nem zavar, hiszen nincs olyan rendelet, amely a madarakat kitiltaná a Balaton területéről (valljuk be, nem is sok esély lenne a végrehajtására). Hasonlóképpen a felpuffadt hasú, oszladozó naphal és törpeharcsa is „szükséges rossz”: aki természetes vízben akar fürdeni, annak bizony meg kell békélnie a halakkal, akár halott állapotban is. A kikötőből a strand tőszomszédságában kikanyarodó motoros hajók ugyan szennyezik a vizet, de ha a motor teljesítménye nem nagyobb a megengedettnél, ezzel nem sértenek szabályt. (A műanyagflakonokat és jégkrémespálcikákat meg sem említem, azok csak gusztustalanok, de nem fogható rájuk, hogy veszélyesek volnának.) Ellenben a családtagként kezelt, jólnevelt, tisztántartott, oltott, féregtelenített kutyát a partra vinni, uram bocsá’, a vízbe engedni megbocsáthatatlan vétség a közegészségügy és a közbiztonság ellen. Na, nem azért, mert akár csak csúnyán nézett volna bárkire is, netán hagyott volna maga után valamit, amibe a fürdőzők esetlen beleléphetnek (így csak a lányom lépett bele egy eldobott cigarettavégbe, amitől hólyag nőtt a talpán, valamint Pocok egy rágógumiba, amitől ki kellett vágni a szőrt a lábujjai közül, de hát ez rendben van, hiszen a dohányzást és a gumirágást nem tiltja rendelet a parton) – nem, hanem azért, mert mindenki tudja, hogy a Balatonban kutyát úsztatni, a szabad strandra kutyát bevinni hatóságilag tilos. Ez a szabály, tessék betartani, és kész!
Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy a magyar társadalom nem kutyaellenes, hanem rendszerető, szabálykövető. Nem azért teszi szóvá a kutya jelenlétét, mert zavarónak találja (hiszen ezzel az erővel szóvá tehetné a motoros hajót, a csikket, a kacsát vagy a döglött halat is), vagy azért, mert veszélyeztetve érzi az egészségét, a biztonságát (mint ahogy nem is veszélyezteti semmi, legalábbis a kutya biztosan nem), hanem azért, mert tudja, hogy itt most szabálysértés történik – bár hozzá kell tenni, a többségből még így is rokonszenvet vált ki egy barátságos állat megjelenése. Addig, amíg a hatóságok (minden reális alap nélkül) kategorikusan kitiltják a kutyákat (és velük a gazdáikat) mindenhonnan, ahol jó lenni, mindig lesz a rendszerető társadalomnak egy kicsi, de öntudatos része, aki hangosan követeli a szabályok betartását és a szabályszegők megbüntetését. Ilyenformán voltaképpen hálás lehetek a vöröskeresztes úrnak, hogy csak figyelmeztetett. Hiszen rögtön a rendőrséget is hívhatta volna; egy tilosban úszó kis kutyával meg a gazdájával biztosan könnyebb dolguk lett volna, mint azzal a besurranó tolvajjal, aki az előző éjjel végigrabolta a part fürdővendégeit (többek közt az én családomat is), s akinek alighanem azóta is bottal ütik a nyomát (bár szeretném hinni, hogy a valódi ügyekkel amúgy is túlterhelt rendőrség kellő arányérzékkel a megfelelő helyre tenné az ilyen riasztást).
Ha viszont az előírás az volna, hogy az oltást igazoló bilétával rendelkező, fegyelmezetten viselkedő kutya a gazdájával együtt beléphet a strand területére, vagy annak legalább egy arra kijelölt részére (hangsúlyozom, nem uszodáról van szó, hanem egy természetes tó szabad strandjáról, kacsával, miegymással), akkor is lenne ugyan néhány megrögzött „zoofób”, aki magában morog, esetleg arrébb viszi a pokrócát két fűzfányival, de a Társadalom (így, nagybetűvel) elfogadná a kutya jelenlétét, mert az nem ütközik szabályokba, egyébként pedig tényleg nem zavar senkit. S ha mégis elkövetne valami illetlenséget, elegendő akkor kitessékelni, akár a hatósági jogkört is megadva a part őrének, a rendőrök hadd kergessék csak az igazi bűnözőket…
Volt egyébként más kutya is a parton: egy fekete törpe uszkár, aki Pocokhoz hasonló népszerűségnek örvendett a strandolók (a Társadalom) körében. Senki nem állta meg mosoly nélkül, amikor gazdái gumimatracon bevitték a hullámok közé. Őket nem figyelmeztette senki a tilalomra – talán azért, mert németül beszéltek, így a jószándékú önjelölt rendfenntartók alkalmasint reménytelennek látták volna szót érteni velük, meg aztán mit gondolnának a külföldi vendégek a magyar vendégszeretetről… A németeknek pedig nyilván meg sem fordult a fejében, hogy egy természetes víz szabad strandján miért ne lehetne helye egy kedves, tiszta, kulturált kutyának. Ők ugyanis olyan országban élnek, ahol nem az életet szabják a rendeletre, hanem a rendeletet az életre. Ha majd egyszer így lesz nálunk is, talán jól fogjuk érezni magunkat másutt is, nem csak a saját házunkban…
Epilógus:
Utazás vonaton, a Balatonról hazafelé. A kocsi félig tele, mindenütt van egy-két hely, de üres rekesz sehol. A családegyesítés jegyében hitvesem megpróbálja rávenni egyik-másik utast, cseréljenek helyet valamelyikünkkel, de nemigen lelkesedik az ötletért senki. Amikor azonban a kutyát letelepítem az ülés alá, a velem szemben ülő hölgy feláll, és összeszorított fogakkal felajánlja: ő átül a szomszéd rekeszbe, mert úgysem szeretné, hogy a kutya egész úton a lábai közt feküdjön. Ez kellett ahhoz, hogy elszánja magát. Bár ő így is, úgy is idegenek közt ült volna, nem azért cserélt, hogy két gyerek meg a szülei egymás mellett foglalhassanak helyet, hanem azért, hogy ne kelljen a kutya mellett utaznia. Amit nem tett meg az emberek iránti együttérzésből, azt megtette a kutya iránti ellenszenvből; egyformán hiányzott belőle a tolerancia mindkét fél iránt. Nyilván szívesen kitiltott volna minket a vonatból kutyástul, de hát az állat szállítása megengedett, jegye volt, tehát jogosan feküdt le az ülés alá (nem az ő, hanem az én lábam közé). Nos, ez a hölgy az, aki morogva arrébb vinné a törölközőjét a strandon, ha a kutya legálisan léphetne be oda. Az ő megelégedésére szolgál a jelenlegi rendelet.
Megbeszéltem anyával a kirándulást, ő benne van. Csak az a kérdés mikor lesz, mert én júniusban nem tudok sehova menni a vizsgáim miatt, tehát ha júlisban vagy utánna lesz az már ok. Tehát ha ez így jó , akkor vagy 3 vagy 4 ember + 2 darab 4 lábú jönne:)
Nagyon ari lehet ahogy véd téged az árnyékoktól:)) Zokni Ropitól is meg szokott védeni ha Ropi morog játék közben:)
Ma jött hozzánk a rendőrségtől egy pasi, most kötötték be a riasztót és a házzal kapcsolatban vett fel adatokat. Egy nagy darab kopasz ember volt. Na a 2 és fél kilós kutya megállt előtte mikor ült az ember és teljes erőbedobással ugatta. Hát nagyon félelmetes volt:D
Meg a kérdőívre rá kellett írnia hogy van-e kutya, mert ha riasztás van (téves is) akkor kijönnek ellenőrizni, és mondta hogy volt már olyan hogy téves riasztás volt, a rendőrök kimentek és 2 nagy dobbermannal találték szembe magukat mikor beugrottak a keríésen keresztül:) Ezért kérdezik. Aztán mondtuk hogy hát nézzen rájuk, őket bele kell írni?:D Mert ők aztán senkit nem bántanak. Nem tudom végül beírta-e hogy van kutya:D
Köszönöm azért hogy gondoltál rám:) A vadnyesedket amit vett anya nem tudom milyen lesz főtt állapotban, remélem nem olyan mint a nyúl, mert az kriminális volt...
Én is gondoltam a marhára, csak nem tudtam az is olyan jó-e mint mondjuk a vad. De akkor ezek szerint igen.
Nem tudom ez a bűzmirigy megtelés mitől van, de ez tényleg kiborító...
Húú én nagyon szívesen kutyasittelnék ha közelebb laknék:(
Szerintem sokkal édesebb így a pofija:-)
