antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Korunk sok ismeretet kíván, s ez jó oldalai közé tartozik; de sok ismeret után kapkodás könnyen oda viszen, hogy címmel és színnel elégedjünk meg; s e hibára hajlás a kor rossz oldalai közt talán legrosszabb.
Ki csak társasági mulatságokban óhajt ragyogni, vagy éppen tudatlanok által akarja magát bámultatni, az könnyű módon elérheti célját, de értelmesektől megvettetik. Hogy a dologhoz értők előtt méltólag felléphess, hogy ismereteid mind magadra, mind másokra jóltevőleg hassanak: hosszú, fáradalmas munkára kell elszánva lenned. Mert alapos s egyszersmind sokoldalú tudományt szerezni felette nehéz. Sok olvasás, még több gondolkozás, sok egybehasonlítás, még több gyakorlás, s fogyhatlan béketűrés és állandóság az, ami itt megkívántatik.
Ne gondold, mintha a tanulás csak bizonyos időkhez, az ifjúság éveihez köttetnék. Ifjú körünk oly szűk, s oly sokféle tanulmányokkal elfoglalt, hogy gyors elfolyása alatt erős alapon épült tudományra jutni csaknem lehetetlen. Boldog ifjú az, ki annyira mehetett, hogy keblében a tudomány iránti szeretet állandólag felgerjedett; s azon utakkal, melyeken az ismeretek kútfejeihez eljuthat, megbarátkozhatott! Neki csak keble sugallatit kell követnie, s szakadatlanul előre haladva, bizonyosan oda ér, hol tudományi szomja gazdag táplálattal fog kielégíttetni. Azonban e kielégítés csak mindennapi haladás jutalma; ki szüntelen előbbre nem törekszik, az hátramarad, mond a példabeszéd.
Tudományt a munkás élettel egybekötni: ez a feladás, mire a köztársaság férjfiának törekednie kell. Tiszteletet érdemel a tudós is, ki négy fal közt halványulva a múltvilág emlékeivel kizárólag társalkodik: de a jelenkorra hatni kívánó polgárnak más pályán kell indulnia. Magányos ismereteket szerezni, hogy azok a sokaságra által plántálva közkinccsé váljanak; világos ideákból fáklyát gyújtani, melynél az együttélők előítéleteik setétségéből kiléphessenek, régi és új, idegen és saját tapasztalást egyesíteni, hogy a néptömeg előtt vezérelv gyanánt ragyogjanak; szóval minden ismeretet a kor szükségeire s kívánataira, a jelenlét nemesítésére s a jövendő előkészítésére fordítani s a tehetségig életbe hozni: ezt kívánom én mindazoktól, kik a közdolgokban forgandók. Ily szempontokból nevezé Sokrates* a maga ifjait; ily szempontokból indultak ki Perikles* és Demosthenes*, Cato* és Cicero*. Ezeket s az ilyeneket hasonlítsd az iskola tudósaival, s ha majd rajtok és körülők a gazdagon viruló életet (mitől az iskola emberei oly távol vagynak) tisztán látandod: örülj; mert tisztán látni, a bölcsességnek kezdete.
Hellen és római férjfiakat nevezék, figyelmeztetni kívánván a különbségre, mely életök s életünk módja közt, az itt felvett pontból is tekintve, találkozik. Ki ifjúságában avult formák szerént alkotott intézetekbe nem záratott; ki gyermekéveitől fogva a való élet könyvét kinyitva szemlélte maga előtt; ki férjfikora legtöbb idejét közhelyeken, polgártársai tömegében, hazai dolgokkal elfoglalva töltötte: annak minden gondolatai, ismeretei, tettei természetesen a legvirulóbb élet színét hordozhatók. Az jókor megszokta magát nem saját falai közt, háznépi keskeny körben elszigetelve, hanem a közös hazában, a nyilvános élet zajában az egészre munkálva gondolni. Annak könnyűvé lőn minden gondolatit, szerelmét és tudományát a haza és nemzeti élet ideájával egyesíteni, s ifjúságát s egész életét aszerént intézni.
Május utolsó vasárnapja gyermeknap. Nézzétek, mit találtam. :-) http://iskolateve.hu/diadvd_bemutato.html Én nagyon szerettem a filmeket, nézni is gyerekként, vetíteni is, szülőként. :-)
Futott a sebes hir, elfutott íziben, Mi akar most lenni odalent Kesziben: Fényes hadijáték, melynek neve: torna; Forr oda a népség, mert hogy is ne forrna. Mindjár' zajosabb lett az öreg sas-fészek; ünnep szombatjára gyűlnek a vitézek Víni a szép lyányért, vagy dús birtokáért, Vagy csak időtöltés, mulatság okáért.
2
Toldi pedig mondom, Budán lévén lakos, Király udvarában vala mindennapos. Sokszor is felhozta tréfa közt a király: "No, fiam Miklós, hát? hogy lesz Rozgonyinál? Gazdag a lyány, szép is, nem hiábavaló: Épen hozzád illő, épen neked való - " Fejét rázta Miklós, mintha talán a szót Ki akarná rázni a füléből - s nem szólt.
3
De mikor pajtási az előszobában Faggatják, nem igen válogat szavában: "Eh mit! nekem asszony? és kölönc egy falka? Hogy utánam ríjon, mint az ajtó sarka, Mindig valahányszor az ajtót behúzom? Mindig, valahányszor a lábam kihúzom?... Eh! megleszek így is; ha ma itt, holnap ott Kedvesebb nekem a nőtelen állapot."
4
Ezt dörmögte Miklós, ez az ő nótája, Ha nagyon zaklatják, hitet is mond rája. Özvegy édes anyja pedig mennyit kérte! Csuda, hogy ez egyet meg nem teszi érte. "Fiam, édes fiam, mért nem házasodol? Elkapott a világ: hidd meg, elkárhozol!" Így inté az anyja százszor is azelőtt: De csak hallgatással vőn a bajnok erőt.
5
Egyszer ugyan közel járt már (így mesélik) A házasodáshoz, benne is volt félig; Megszerette a lyányt, nyomba' meg is kérte, Azt hivé, a lelkét odaadná érte; Már az esküvőre nem hiányzott semmi, Csak szép nagy szakállát kelle még levenni, (Úgy szokták a nősök): Toldi le nem vágta: Megmaradt a szakáll, s elmaradt a mátka. -
6
Nos, hogy elközelge piros pünkösd napja, Gondját a király is leveté egy napra. Hiszen olykor-olykor tán az is pihenhet, Ki maga vesződik milliomok helyett. Testőrző hadából kiszemel nehányat, Toldi szabadkoznék, de nincsen bocsánat, "Ugy se' ví a lyányért" - mindegy, nincs kegyelem, Monda Lajos király: "el fogsz jőni velem!"
7
Lóra ül még egyszer s Keszibe lemégyen Az öreg nemeshez: gondolá nem szégyen; Mert a népe kedvét úgy szerette nézni, Mint az apa játszó gyermekeit nézi Addig-addig nézi, hogy közéjük vegyűl, De azér' kilátszik az apróság közül: Úgy tett Lajos épen: játszott is, ivott is: De azér' nagyobb volt - király volt ő ott is.
8
Rozgonyi lakása nem valami fényes, De akkor-időben nem is volt szegényes, Nem gyalázta vályog erős téglafalát, Sok henye kőtámasz terhelte oldalát; De bizony szűk lett az ilyes alkalomra. Néhány szoba van csak: a többije kamra, Gabonás, szalonnás, pince, raktár, magtár: A nagyhasú háznak minden része csak tár.
9
De a szíves gazda tudta módját-sorját, Hogy a becsűleti ne szenvedjen csorbát, S azt ne mondja a ház minden érkezőnek: "Kivűl tágasabb lesz" - ha vendégi jőnek. Cifra sok nagy sátort veretett a gyöpre, Szőnyeggel bevonva, deszkára, cölöpre; Telt is a költsége, hogy nem is sajnálta: Érdemes vendégit kész tanyára várta.
10
Itt fogadá mostan királyi vendégét, Legszebb sátorába hivta ő felségét, Alig leli helyét, szolgálja, köszönti - Csakhogy a lelkét már elébe nem önti. De Lajos így szóla: "Sem étel, sem ital Nincs helyén, barátim; hagyján a viadal! Mig Isten házába nem megyünk mindnyájon, Hogy az Úr Szent Lelke ma reánk is szálljon."
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásaért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát: polgárai minden szépben és jóban aszerént haladhatának. Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie; s ez mindenekfelett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga s kötelessége van. Mert jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók.
Ami Magyarországban nemzetnek neveztetik*, az öszvesen és egyenként az igazgatásra befolyással bír. Megyegyűléseink a nemzet mindegyik tagjának nyitva állanak, mindegyik szavat emelhet ott, s lelki erejének mértéke szerént a sokaságra munkálhat. E körülmény neked, mint nemzet tagjának, éltedet előre meghatározza.
A Stoa* bölcsei és Epikur* iskolája két, egymással ellenkező véleményt állítának fel: amazok minden polgárnak a közdolgokkal foglalatoskodást kötelességévé tévén; ez elvonulást s magányos kénynek élést tanítván. Csak azt csudálom, hogy mind két vélemény ugyanazon szabad társaság körében vett származást. Mert ha a Stoa* tudománya szabad polgárokhoz oly igen méltó vala; Epikuré* senkihez nem illett volna úgy, mint despotai üldözést megunt emberhez, ki messze rejtekben keres a vaspálca elől menedéket. Ezt fontolóra vévén, által fogod látni, miképpen azon jogokkal, miket sorsodtól nyerél, nemcsak élhetsz szabadon, de élni köteleztetel; és íme, ez a fő szempont, mi után élted tervét, gyenge ifjúságodtól kezdve, intézned szükséges.
Természet és kedvező körülmények soknak sokat nyújtanak; hanem e szerencsére támaszkodni hiú gondolat. A szerencse külső s belső adományit saját igyekezettel nemesíteni, s amit szerencse önkényt nem adott, fáradatlan szorgalommal magunkévá tenni: oly szükség, mi alól nagyra és nemesre törekedő ember magát fel nem oldozhatja. Voltak idők, midőn a lelkeken bizonyos restelkedés ült; midőn gondolkozó fejek csak egyenként mutatkoztak; s kenyérkereső, parányi tudomány vala mindaz, amivel a közdolgok férjfiai a mindennapi világot százados formák szerént igazgaták. Most a földkerekség legnagyobb részét erős rendület járá keresztül; korunk új szükségeket s formákat vőn magára; minden pálya, minden láthatár szélesedni kezd; egész néptömegek kezdenek gondolkozni; s egy hatalmas egyetemi ország talpkövei tétettek le: az ismeretek országáé.
Törekedjél ismeretekre! De ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdag növésű szálakat hoz mag nélkül. Ítélet által rendbe szedett s keresztülgondolt ismeret ver mély gyökeret, s őriz meg a felűlegességtől; ízlés pedig adja azon kellemetes színt, mi nélkül a tudomány setét és zordon: mint a cellájába zárkózott remetének erkölcse.
"Jőj, tavasz, jőj!" - gondolám az ősszel, - "Várlak, mert boldogságommal jősz el; Kinn falun lesz ifju, szép galambom, És szabad lesz őt meglátogatnom; S hogyha tőle száz mérföldre lennék, Száz mérföldről is hozzája mennék. Ha jön a nap hajnal-ölelésre, Ha megy a nap éj-fölébresztésre, És a hold, a zultán, ha belépe, Csillaglyányos gazdag háremébe: Én galambom hű árnyéka lészek. Követője minden lépésének. Míg szerelme, mint tavasz! virágod Melegűlő keblén kicsirázott, És amíg ő e virágot szűzi Pirulással én szivemre tűzi: S mért nem tűzné? s lehetetlenség-e? Hogy menyasszonycsók leend a vége. Jőj, tavasznak illatos füzére! Tegyelek föl jegyesem fejére!"
"Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya, Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' - Egyetlen örökös, ura mindenének, Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek. Harci játékot tart piros pünkösd napján, S ki legbajnokabb lesz; azé legyen a lyány, Mert ezt így helyesnek, jónak így találja LAJOS, Magyarország mostani királya."
34
"Ki legbajnokabb lesz!" - Hogy e szóhoz ére, Meghajnallott arcán szép Piroska vére: Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe: Nyilalló örömmel szíve közepébe. Szűk lett neki a ház, alacsony padlása: Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa! Virágit a kertben locsolnia meg kell, Apja váltig mondja: harmatos a reggel.
35
Virágai mellett - mit neki virágok! Elsuhan, ellebben, le sem is néz rájok, Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán, Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván. Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül, Akkor ébredt a víz szerelme tüzétül; Közepette széles, fényes égnek, habnak, Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.
36
Megállítá a lyányt vízi képe-mása; Tágult a szabadban szíve szorulása, Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek. Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal Tele szívta keblét fűszeres tavasszal; Gilice búgása hallatszott megette, S enyelgésit párja édesen nevette.
37
Hallgatván madárra, nézve tűnő habra, Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra. Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán, Azóta felejti, hosszú idők sorján; Pillanatra látta, évekig feledte, De a sok felejtést mind hiába tette: Mert csak a reménynek egy sugára kellett, S az egyszer látott kép újra eleven lett.
38
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban, Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban; Még szemét behunyva is foly az igézet, Mint ha ki valamit erősen megnézett. Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál! Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál! Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál! Szerelem, szerelem, jaj, be áldott volnál!
39
De a legszebb rózsa mellett is van tüske: "Fog-e víni értem (gondolá) a büszke? Az, kiért a lányok hiába epednek? Az, kiért a lyányszív hiába reped meg? Minden szem kiséri, mint virág a napot, De ő a virág közt csak lovával tapod, Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal, Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal."
40
Fölösleges volna hosszan elbeszélnem, Mennyit töprenkedtek azon a levélen, A levélen is, de hát még az iróján! S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány. A pünkösd azonban már nem vala távol, El-elmúlt egy-egy nap Isten jóvoltából; Nehezen is várták, készűltek is nagyon - Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.
Egy a sok közül...
De én már nem tudom, mert nem látható. Biztos eltűnt a hóban...
Radnóti Miklós
Szép!:-)
Nem baj, így jobban látszik:))
Én most végigolvastam!:)
Szép estét!:-)
:-)
Megcsinálták!:)
Szia!:))
Szia, Halkabban!:-) Kellemes hétvégét Neked is!:-)
