A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Ha a világmindenség végtelen, az elemi részecskék száma is lehet végtelen? Az általunk mért háttérsugárzás értéke miért 2,7 K? Lehet a végtelen egy távoli pontján nullához, vagy végtelenhez tartó értéke? Lehetnek olyan nagyméretű csomósodások, amelyek szétszóródásba fordulnak át? Mert akkor lehetne időnkénti lokális robbanásoknak nevezni, egy egyszeri ősrobbanás helyett.
Már mondam mi volt! Négyféle stabil elemi részecskék voltak, vannak és maradnak. Ezek lokálisan szétszórodni és összegyülni tudnak. De Ösrobbanás nem létezett sohasem. A "tudomány" nem kezeli az atomisztikus fizikát!
márpedig Ti mondjátok, hogy az Ősrobbanás pillanatában megszületett a végtelen tér, és abban tágul 1 pontból az anyag.
...egyébként ha azóta nem táplálja az Univerzumot az a pont anyaggal, akkor a galaxishalmazoknak van egy vastagsága, a szélén. egyik irányba a végtelen tér, a másik irányba az utánpótlás-mentes üres tér egészen az Ősrobbanás pontjáig.
"korábban Magad is érveltél a 4 térdimenzióban táguló hipertórusz mellett.
+ azt is mondtad, hogy a tér végtelen.
ez nem ellentmondás?"
Nem az!
EZEKRŐL A KÉRDÉSEKRŐL NEM TUDUNK SEMMIT, EZÉRT AZ ÖSSZES LEHETŐSÉG BENNE VAN A PAKLIBAN.
Valamiért nem vagy képes megkülönböztetni, hogy mik a tények a kozmológia területén és mik a hipotézisek vagy a modellek. Ezért kéne az, hogy magad az "átlag fórumozóknál" szakértőbbek anyagaiban önszorgalmúlag utánanézzél a témának és legalább az alapokat megtanuljad.
"Ti állítottátok, hogy egy végtelen térben tágul 1 pontból az anyag."
Nem. Nem állítottuk.
Amiről te beszélsz az egy MATEMATIKAI MODELL. Erről a matematikai modellről mutattam meg, hogy hiába V=0 térfogatot hoz ki a skálaparaméter-időfüggvénye a t=0 pillanatra, egyrészt a kiterjedés nélküli egyszem pontból ugyanaz a "topológiai csoda" egy véges térfogatú de kontinuum végtelen számú pontot tartalmazó gömböcskévé "kitágulni", mint egy végtelen térfogatú de ugyanannyi kontinuum végtelen pontot tartalmazó végtelen térre. Másrészt még azt is leírtam, hogy köszönhetően a kvantumfizika szabályainak, nem kell ezzel a nonszensz "topológiai csodával" foglalkozni, mert egy kvantumbizonytalansággal működő univerzumban nem lehet a t≡0 pillanatig visszakövetni a szóban forgó matematikai modellt.
Arról nem tehetek, hogy nem vagy képes megérteni az általunk leírtakat, és hogy nem vagy hajlandó magad nekifeszülni és megismerni részleteiben a témát, ehelyett itt egymondatos kérdezősködéssel pacsálod el hiábavalóan az időt.
Az ábra csak azért 1+1 dimenziós, mert ennél több dimenziós görbült téridőt lehetetlen ábrázolni egy kétdimenziós Euklideszi papiroson. De matematikailag azért pontosan le tudjuk írni.
Az 1+1 dimenziós világ pontonként különböző lokális idejeit minden pontban a rajta áthaladó alkotó irányú vonal mentén mérjük. Egy közös kozmológiai időskála definiálását csak az teszi lehetővé, hogy ezek a lokális idővonalak mind egy pontból indulnak. Ezt rajzoltam a kehely tengelyébe.
„A fénysebességnek ez a lokális koordinátákban mért állandósága, hordozza a speciális relativitás beágyazását az általános relativitásba. A nagyléptékben görbült téridőt, lokálisan, kis léptékben mindig közelíthetjük a speciális relativitás síkszerű Minkowski téridejével.”
Ez megint a körív és az egyenes érintőpontjáról szól. A körív az „alma”, az egyenes a „körte”, az érintőpont az „is-is”, ahogy tetszik?
Az univerzum közös ideje hogyan vethető össze a háromdimenziós tér egy dimenziójával? Amikor azt feltételezem, hogy a négydimenziós téridő, mondjuk az ALMA, akkor az egy dimenzió + az univerzum összes ideje az milyen fán terem?
"ez nem magyarázza, hogy mindenfele ősi galaxisokat látunk."
Az magyarázza, hogy bármely irányba nézve ugyanoda látunk vissza. Ez az általános relativitáselmélet szerinti görbült téridő olyan következménye, amit nem lehet felfogni anélkül, hogy valaki legalább ismeretterjesztő szinten tisztában lenne az általános relativitással. (És itt "ismeretterjesztő szint" alatt kettő-három témába vágó jó könyv elolvasását értem, és nem a Kozmosz sorozat elmeséléseinek a megnézését!)
Itt ez a téridő diagram a táguló univerzumról. Eleve ahhoz, hogy értsed mit látsz értened kéne a relativitáselméleteket. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy vízszintesen van egy térdimenzió, függőlegesen az univerzum közös ideje (praktikusan a középső galaxis sajátidejével megadva). Ami két pirossal berajzolt fénysugár most befut a középső galaxis megfigyelőjéhez, az az egydimenziós ábrázolt kiterjedés KÉT ÁTELLENES IRÁNYÁBÓL érkezik meg hozzá. És lám: ugyanabból az egyszem ősrobbanás pillanatból indult, csak menet közben a téridő görbülete ilyen "körte-alakot" adott a két fényútnak a diagramon:
Bármerre nézel ki az égbolton, az Ősrobbanás pillanatába látnál el (ha a plazmakorszak nem takarná ki).
Úgyhogy ha érteni akarod a témát, akkor ne ilyen fórumokon pattogjál kérdezgetve, hanem vegyél elő néhány jó ismeretterjesztő szerzőt, és rágd végig magadat a könyveiken: Stephen Hawking, Brian Green, John D. Barrow, Roger Penrose, Lee Smolin, Sean Caroll.
