"Térelméletek esetén a tér (téridő) minden pontjában definálva van skalár (például hőmérséklet), vektor (például nyomás) vagy tenzor (például a feszültségtenzor a rugalmas közegek dinamikájában) jellegű mennyiség és ezek folytonos függvényt (mezőt) alkotnak a térben (téridőben). Az egyes tér(idő) pontokban a fizikai mennyiségek eleget tesznek az ún. Euler–Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvből, a legkisebb hatás elvéből származtathatók."
A mezők folytonos függvények, de a részecskéket leíró minden pontban definiált függvény CSAK EGY VALÓSZINÜSÉG SÜRÜSÉG. A VALÓSZINÜSÉG SÜRÜSÉGEK is eleget tesznek az ún. Eule-Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvböl, a hatásintegrálnól származtathatók. Lásdd www.atomsz.com
Az, hogy a töltés kvantált, szorosan passzol a bevált (egymásba átalakulásos) részecskeelmélethez és annak darabosságához. Persze igen meglepő a kvarkok tört elektromos töltései, de hogy a kvarkok nem tudnak szabadok lenni, az valamennyire kompenzálja is ezt a meglepő dolgot.
Az elektromos töltés mennyiségi kvantáltsága egészen más dolog, mint a kvantumelméleti kvantáltság (amire mondják, hogy első meg második..)
Egyébként a leírt (idézett) megfogalmazás ragyogóan jó. (Már egyszer beidézte, és a végén, ha jól emlékszem, olyasmit írt, hogy ezt maga nem érti, pontosabban, ha jól emlékszem, kérdezi, hogy ki az, aki érti ezt. Hát én pl. igen. Na persze azért nem minden részletét az egész mértéktérelméletnek, de ...)
A térelméletek a fizikai elméletek egy gyakran használt és tipikus fajtája. Noha az újabb mezőelmélet (az angol field theory tükörfordítása) elnevezés pontosabb, mégis a régebbi térelmélet kifejezés használata sokkal elterjedtebb.
Térelméletek esetén a tér (téridő) minden pontjában definálva van skalár (például hőmérséklet), vektor (például nyomás) vagy tenzor (például a feszültségtenzor a rugalmas közegek dinamikájában) jellegű mennyiség és ezek folytonos függvényt (mezőt) alkotnak a térben (téridőben). Az egyes tér(idő) pontokban a fizikai mennyiségek eleget tesznek az ún. Euler–Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvből, a legkisebb hatás elvéből származtathatók:
A mértéktérelmélet vagy leggyakrabban egyszerűen mértékelmélet a térelméletek egy gyakran használt, speciális fajtája, ezekben a tér (téridő) minden pontjában definiált fizikai mennyiség (mező) pontról pontra („lokálisan”) eleget tesz valamilyen „belső” (azaz, nem a téridőkoordinátákban, hanem a mező változóira elvégezhető) szimmetriacsoporttal jellemezhető szimmetriának, azaz ha elvégezzük a mértéktranszformációt – úgy, hogy a mező folytonosan differenciálható marad –, akkor az elméletből számolható fizikai mennyiségek nem változnak.
"A klasszikus elektromágneses hullám" az a fény. A "kvantálást" nem értette meg a fizika: Nem az elektromágneses mezö kvantált, hanem csak a mezö forrásai www.atomsz.com.
A fény elhajlik a Nap mellett, ezt kimérték. Tehát tömege van.
A fény az hullámzás, vagyis egy jelenség. Nincs tömege, nem is lehet.
Az viszont igaz, hogy a ma használatos elhajlási képlet azt sugallja, hogy tömeggel kellene rendelkezni a fénynek is, mert a képletben ott van a G, ami két egységnyi tömeg közötti erő nagyságát jelenti.
Tehát a jelenlegi fényelhajlási elmélettel nagyon komoly bajok vannak, úgy is mondhatnám, hogy szar az egész.
nem diszkutálja mi az elektromos töltés e. Hogyan függ össze az elektromos mezö az elemi elektromos töltésekkel, ami egyik kölcsönhatás lehetöségét jelenti az e.m.-mezö és az anyag között.
Tehát úgy gondolod, hogy a töltések és az elektromágneses mező között létezhet nem kvantált kölcsönhatás is?
Az elektromágneses mező egyik lehetséges esete a tiszta elektromos mező, amely a szabad elemi töltéseket gyorsítja. A klasszikus fizika szerint a szabad elektron kinetikus energiája tetszőleges, vagyis nem kvantált. Mit mond erről a kvantumelmélet?
A relativitáselmélet szerint az elektront nézheti egy másik megfigyelő is, aminek a sebessége nem kvantált.
Richard P. Feynman, Quantumelektrodynamik (1963) német nyelvü könyve elsö fejezete címe, Wechselwirkung zwischen Licht und Materie – Quantenelektrodynamik így kezdödik:
„Die Theorie der Wechselwirkung zwischen Licht und Materie wird Quantenelektrodynamik genannt. ….
Die einfachste Beschreibung ist die von Fermi. Wir werden einen anderen Ausgangspunkt nehmen, indem wir die Emission und Absorption von Photonen einfach fordern.“
Nem is kell tovább menni, már itt el lehet dobni Feynman egész munkáját, mert pl. nem diszkutálja mi az elektromos töltés e. Hogyan függ össze az elektromos mezö az elemi elektromos töltésekkel, ami egyik kölcsönhatás lehetöségét jelenti az e.m.-mezö és az anyag között.
Továbbiban Feynman megjegyzi ugyan: „Die „Gesetze der Quantenelektrodynamik“ werden folgendermaßen angegeben, ohne daß zur Zeit eine Rechtfertigung dafür besteht: …“ Itt elkezdi analizálni az átmeneti amplitudokat, hogy ha egy atomi rendszer egy fotont abszorbál és átmegy egyik állapotból egy másikba, akkor „exakt“ ugyan az amplitude áll, mint azért, ha ugyan az az átmenet egy potenciál hatása alatt történt volna.
