Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani egy nagyon jó darabot, a KOLDUSOPERÁTt.Szerintem nagyon elgodnolkodtató és még vicces és szórakoztató is ahogy meg lett rendezve Rudas Attila által. Aki szeretne egy jó estét azt szeretettel várjuk Április 16, 23, Május 25, 26, Június 13, vagy 14.-én 19 órakkor a MOM Művelődési Központban(moszkvárol 4 megálló 61-es villamossal, kör alakú nagy épület) A belépő 800 ft, helyszínen kapható.
Lehet hogy elfogult vagyok :) de nekem tényleg hihetetlenül nagyon tetszik :) tehát ajánlom mindenkinek nagyon sok szeretettel!!!
Budapest Bábszínház: Minden egér szereti a sajtot. Gyerkőcöknek /4 és 8/ tetszett. Éppen elég hosszú, hogy bírja az aprónép türelemmel. Nem egy hatalmas történet, de helyesen előadva. Jegyszedők, büfé barátságos. Színházra ráférne egy teljes felújítás, főleg az előcsarnok-váró-büfé részlegre. Csak azt nem értem, hogy egy nem interaktív darabra, miért visznek el karonülőket, és 2 éveseket? Sajnos ez kissé bezavart.
VÍGSZÍNHÁZ HÁZI SZÍNPAD 2008. február 21-én, csütörtökön este 19.30
MANDALÁK Kortárs nõi irodalom színpadon
Bánki Éva, Erdõs Virág, Kiss Noémi és Szécsi Magda mûveibõl
Börcsök Enikõ, Cseh Judit, Danis Lídia, Eszenyi Enikõ, Igó Éva, Pap Vera, Tornyi Ildikó, Venczel Vera, Zeck Juli és Epres Attila olvasnak részleteket.
Milyen a híres nõi empátia? Együttérzõ és résztvevõ. Érdeklõdõ és önfeláldozó. Szolidáris és tettre kész. Nem rejti véka alá érzelmeit. Kérdez. Nem kíméli önmagát. Keresi határait. Határsértõ.
Kísérletet tesz arra, hogy helyreállítsa az ideális rendet, a kiáradás és visszaolvadás harmóniáját.
Ezen az estén a nõi mandalák mágikus, irodalmi terében a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erõ gyógyít a maga sajátos módján.
Szerkesztõk: Bódis Kriszta és Kiss Noémi Dramaturg: Deres Péter A rendezõ munkatársa: Viszt Attila
Rendezõ: Eszenyi Enikõ
Ha minden igaz, lesz folytatás is.
Csodálkoztam, mert telt ház. A kisebb-nagyobb bakik ellenére (összesen csak két próbára volt idő, előző éjjel és délelőtt) nagyon együtt volt a közönésg és a színészek, különösen Erdős Virág két prózaversén röhögtünk nagyot illetve hüledeztünk erősen (www.erdosvirag.hu).
A színészek ingyen játszottak, a jegy ára 1000 forint volt.
Ebben a darabban mindenki remekelt: a rendező (ifj.Bagossy László), a diszlet-jelmet tervező (Ignatovity Krisztina) és persze a cimszereplő: Hámori Gabriella. A darab megjelent Mo-n is 1933-ban magyarul, a szerző Irmgard Keun. A darab azóta eltűnt. Egyébként egyike volt azoknak a könyveknek, amit a náci rezsim tűzre vetett. De visszatérve az előadásra: azt gondoltam, hogy nagyon jónak kell ahhoz lenni, hogy egy monológot elvigyen egy szinésznő egyedül. Hámori birta. A figyelmem nem lankadt egyetlen percre sem. Egyfajta brechti minimál-játékot játszott, jelzésszerűen közölt bonyolult helyzeteket. Ugyanilyen jelzés-szerű volt a kosztűmje, hol egy szál bunda, hol egy kerek napszemüveg, hol új paróka jelezte, hogy máshol és más helyzetben van a szereplő. A szinpad is egyszerűsitett: csupán egy - talán a metrókban lévőkre emlékeztető - műanyag pad, és mellette óriás méretű, változó plakát, amelyen hol a korabeli festők művei (pl. Dix), hol politikai plakátok (nyilaskeresztes és lenines) közölték a nézővel az aktuális világra jellemző nézeteket, s itt az aktuális világ Berlin 1932-ben.
Manyasszonytánc az Operettben. Klezmer-musical a műfaj.
Egyszerű történet: főhős Rózsi nem mehet férjhez András nevű magyar szerelméhez, mert kiderül róla, hogy gyerekként örökbefogadták, és zsidó szülei voltak. Fiú bevonul katonának, Rózsi bekerül a gazdag zsidó pótmamáékhoz, de ott is másnak számít, hazatér falujába, a zsidó kocsmároshoz. Mindenféle-előre kiszámítható bonyodalmak után -persze a szerelmesek egymáséi lesznek. Mindez megspékelve egy ellenszenves román tiszttel, és gonosz román falubeliekkel.
A téma elég közhelyes, de a zene ragyogó, az est fénypontja. Élvezetes, énekelhető, fülbemászó dallamok. Kékkovács Mara Rózsi szerepében bájos jelenség, szépen táncol, éneke is megfelelő, viszont roppant kellemetlen a beszédhangja.
Mészáros Árpád Zsolt főleg első szóló számával kápráztat el, de sajnos ő nekem annyira karakter-alkat, hogy nem tudom hozzá passzítani a hősszerelmest. Főleg, hogy a paraszti gúnyához a lagutolsó divat szerinti kakastaréj-frizurát visel. Legjobb akkor, mikor kalapot hord, az ifjú Soós Imrére hajaz a Körhintából.
,A legnagyszerűbb Felföldi Anikó a zsidó Bluhmné szerepében, tisztán, érthetően énekel, játszik, ragyog. A legjobb számokat és tapsokat is ő kapja a 3 zsidó hölggyel /Mednyánszky Ági, Kovács Zsuzsa és Papadimitru Athina/ Előbbiek lubickolnak, utóbbi rettentő.
Tetszett még Faragó András a katolikus pap szerepében, mind színészileg, mind hangilag. Nem láttam még színpadon, de érdemes volna..
Kerényi Miklós Máté pedig mozgáskultúrájával és lelkesedésével el tudta felejtetni, hogy hangilag még nem az igazi. Ha ezt tudja fejleszteni, akkor nagyon klassz karakter szerepek várhatják.
Sajnos a kórus által énekelt számok szövege érthetetlen, még jó, hogy angolul ment kivetítőn, így követtük.
Összességében helyes előadás, meghallgatnám a zenéjét újra, de meg nem nézném.
Hallottam, és nem hatott. Én nem szeretem, ha operások nyuzikelt énekelnek, nem passzol a hangjukhoz. Az eredeti mindent visz, még Loren fahangját is imádni kell benne.
Megkövetem Pálfi Katát, mert megnéztem a színházban a fotókat, és Wéber Kata volt.
A csodagyermek a Radnótiban.
Sajnos nem egy tökéletes darab, de sok mindent kihoztak belőle. Elsősorban a díszlet és jelmez ragad meg, ez a fekete-fehér világ meghozza az alaphangulatot. Ehhez jön a korabeli filmbetétek bája. A sztori eléggé blőd, de némelyik szereplő igazán brillíroz.
A tegnapi este Szombathy Gyula jutalomjátékát hozta, aki minden hájjal megkent építészt alakít. Szombathyt -kisebb-nagyobb megszakításokkal kb. 12 éve nézem a Radnótiban, kiváló alakítások, és tökéletes beszédtechnika, még az apró karakterszerepekben is.
Szintén remek a főiskolás Adorjáni Bálint a spanyol detektív szerepében, valamint Martin Márta a pletykás párizsi dáma karakterében / ő is mindig jó/ Kováts Adél brillírozik és gyönyörű, az általam nagyon kedvelt Szávai Viktória sajnos néha téveszt, de jól áll neki az eseményekkel sodródó özvegy alakja, és főleg ruhatára.
Csányi beszédtechnikája sokat javult, de a többiekhez képest /főleg Szombathy és Martin Márta/ még van hova eljutni. Sajnos egy-két kisebb baki itt is becsúszik, és ezzel egy kissé lassul a darab lendülete. Jó még Karalyos Gábor és Marjai Virág. Összességében helyes kis előadás, de hol van a régi Az erdőhöz, Patkányokhoz, Háztűznézőhöz, stb... képest...
Láttam Szakácsival is, nagyon tetszett. De abban az előadásban Gregor Bernadett játszotta Aldonzát, aki nem nagyon tud énekelni. Auksz Éva pedig nagyon tud, ezért tartom ezt jobbnak. Nézd meg a honlapján a videókat a La MAncháról, VIGYÁZAT 2007-es ( mert a régiből is vannak részletek, ahol Antónia volt), fantasztikus hang, tánctudás, azonosulás, nagyon-nagyon jó! Ja, www.aukszeva.hu
Hát még ha láttad volna Szakácsival, aki született Don volt. Ha tetszett a darab, keresd a filmet is Peter O'Toole-lal meg Sophia Lorennel, mindketten zseniálisak benne. Ha fogékony vagy az esendő embert mutató jelenetekre, hát O'Toole igazán tudta hogy kell azt csinálni minden manír nélkül. Nagy kedvencem.
A gyuruk Urat lattam a heten. Webber nemhiaba rakott 40 milliot az eloadasba tenyleg nagyszeru es maradando emleku volt a musical.A zene hasonlit az ir nepzenehez a diszlet amulatbaejto. Sajnos a szineszek vokalisan nem voltak sehol es ez az egy dolog ami nagyon elkeseritett!
A La Mancha lovagját láttam a Magyar Színházban, megható, elgondolkodtató, gyönyörű. A zene csodás, és a színészek kiválóak. A főszerepeket Jegercsik Csaba, Auksz Éva játsszák, mindketten kiváló hangi adottságokkal. Az előadásról videórészletek láthatók a www.aukszeva.hu oldalon. Vigyázzatok, a 2007-es La Manchát nézzétek, mert van ott egy régebbi is.
Kedden a Hamlet helyett című monodrámát Józsa Imre előadásában (sok nevetés, de mögötte egy valódi dráma van, egy lengyel író alkotása egy kiváló alapötlettel), tegnap este szintén a József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdiójában a Száll a hinta zenés darabot (a 20. század ismert és kevésbé ismert hazai dalaival lehetett végignézni a múlt század eseményein) szintén Józsa Imrével és Ivancsics Ilonával.
Mindkét darabot szívből ajánlom mindenkinek.
És igen, Józsa Imrét nagyon kedvelem (Chavel-t is istenien alakítja a Balfácánt vacsorára! bohózatban) :-))
Sziasztok, a 12 dühös-ben ismét nem csalódtam. Csak ajánlani tudom. A Győri Társulat játékában a meghatározó különbség, hogy itt nők alakítják az esküdteket (akik a darabban is nők), azaz kissé átalakították a forgatókönyvet. Nagy siker volt.
Lear király Szegeden, Zsótér rendezés. Nekem tetszett, de az ea. eléggé megosztja a nézőket. A tragédiát modern környezetbe helyezték (díszlet, jelmezek, szereplők egymáshoz viszonya), volt több nemcsere is. Az alapötletek sztem jók, viszont nem árt előtte alaposan elolvasni az eredeti szöveget, hogy minden érthető legyen.
Jövő héten megyünk Győrbe és sikerült jegyet szereznünk a 12 dühös emberre. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Azt hiszem csupa nő fogja játszani az esküdteket. Nemrég láttuk a Nemzetiben is, ami nagyon feltette a mércét...majd beszámolok róla jövő héten.
Nekem annak tűnt. Jó, a ripacsot visszavonom, inkább csak sok volt.
Ma viszont igazi színházat láttam, ami hiba nélküli volt. Végre! Valamennyi szereplő, a rendezés, és persze végre a darab is! /Nálam mostanában ez a gyenge pont/ De ugye Ibsen nekem nagy kedvenc, erre a darabra konkrétan 20 éve várok....
Ez A vadkacsa a Katonában olyan volt, mint a 90-es ávek elejének nagyszerű katonás darabjai. Nem volt benne semmi hókuszpókusz, egyszerű, emberi, fájdalmas. És Fullajtár megérdemelné már a Kossuth díjat.
És még végszónak annyit, hogy A párnaember magas üzemi hőfokot, és nagy koncentrációt igényel a nézőtől, aktív bevonódást, ami nagyon fárasztó! Akik nehéz nap utáni kikapcsolódásra vágynak, nem biztos, hogy felfrissülnének tőle, engem teljesen kiszívott. Aztán az agyam még ma is folyamatosan kattog rajta. :)
Tegnap a párommal megint abban a szerencsében volt részünk, hogy egy újabb remek darabot csíptünk el az egri kamarában. Címe: A párnaember, szerzője azt hiszem, a Kripli szerzője is Martin McDonagh.
Ez az író első darabja, de csak az utóbbi években fedezte fel a közönség, és játsza azóta is nagy sikerrel Brittanniában (és a Broadway-en). Az író későbbi műveivel ellentétben a történet teljesen fantáziaszülte orsázgban (egy diktatúra) és környezetben játszódik, és bár a Kriplit nem láttam még, itt szó nincs soványka történetről, sőt!
A sztorit nem részletezném, egyrészt rettenetesen bonyolult, és sokrétű, másrészt poénokat nem lőnék le, aki akarja, rákeres a neten. A műfaj is behatárolhatatlan, pillanatok alatt suhanunk át drámából szatírába, horrorból melodrámába, mint egy kiszámíthatatlanul kanyargó csúszdában, vagy egy megkergült hullámvasúton, legalábbis ilyesféle érzések kerítik hatalmába az embert a darabot látva.
Amennyire éles arányérzékről tanúskodik maga a mű, legalább annyira sikerült ezt az izgalmas sokk-paródiát a rendezőnek, Dömötör Andrásnak és a színészeinek megvalósítania. Megint csak azt kell mondjam, semmi melléfogás, semmi hiba. Bár egyesek vitatják a darab "tartalmiságát", hajlamosak semmit sem látni ott, ahol én legalábbis nagyon húsba vágó kérdésekkel találkoztam, az vitathatatlan, ha létezik egyfajta szerzői szándék az előadásmódot illetően, ennél passzentosabban nem valósulhatna meg.
Szinte pillanatról pillanatra zuhanok át a mélységes döbbenetből a feszítő nevetésig, sőt, röhögésig, hogy aztán a következő másodpercben újra lesápadjak. Kaszás Gergőt nem tudom eléggé dícsérni, szerintem óriási színész, és számomra kedves "modorossága" külön jót tesz az általa alakított Katurian Katuriannak. A két rendőrt alakító Mészáros Máté, és Gál Kristóf is lendületes expresszivitással alakít, ami azért is szép feladat, mert karaktereik igazából nem rendelkeznek koherens személyiséggel, amibe színészi rutinnal belezuttyanhatnának, ezzel szemben minden egyes jelenetük egy-egy helyzetgyakorlat. Schruff Milán kezdőként a gyépés Michal szerepében szintén nem valott szégyent.
A legdöbbenetesebb viszont számomra az ötödik szereplő, a "mesebeli" kislányt alakító Kerek Vivien feltűnése volt, aki egy olyan brutális szerepet kapott ennyi idősen, amit még liberális hozzáállású szülőként is megfontolnék, hogy merjem-e a gyerekem ilyesminek kitenni, és vajon mit ért meg ebből és hogyan csapódik le mindez benne. Mindenesetre nagyon bátor alakítás volt.
Külön kiemelném még a díszlet és vizuális megoldások megalkotóját: Katurián történeteinek Lego-emberkékkel való eljátszása egy webkamerán keresztül olyan ötlet, amire egy ilyen darabnak szüksége van, és kifejezetten feldobja az előadást, olyannyira, hogy betétként képes önálló kompozíciót alkotni (ha használhatok ilyen magasröptű kifejezéseket).
Mit mondhatnék még? Széles perspektívájú nézőknek ajánlom, még ezen az ősbemutatón is maradt üres szék a 2. szünet után, pedig azt hiszem, a plakátok alapján számítani lehetett bizonyos dolgokra.
láttam okt. 8-án a Kívülállókat a Merlinben. Az ókori Elektra-történetet dolgozta fel ugye Sartre: A legyekben, és ebből csinálta meg egy fiatal csapat a Kívülállók című előadást. A Jordán-Lukáts osztályban végzett két éve Tompa Ádám, aki az előadást rendezte, és több helyről szedett össze ismerősöket, akikkel játszatja, vagy hát ő maga is játssza az egyik szerepet felváltva a Gulyás Sándorral, aki Székesfehérváron játszik. Horváth Kristóf nagyszerű Oresztész volt, egyre inkább érzem rajta, hogy Maladypés évei alatt mennyit fejlődött, itt meg simán tudta vinni az egész előadást a hátán, mellette Sipos Verával, aki Elektraként egy elég szívszorongató lányt hozott. A zene, vagyis a dalok, amiket Pap Gábor szerzett, tisztán beleillenek Tompa Ádám képi világába, a bűnös város hangulatába, a téglák közé. Réthelyi András Jupitere, és a "romlott" Tzafetaas szintén végig szuperek voltak, Fekete Kata náthája, ha szabad ilyet mondani, jót tett a kegyetlen anya hangjának, és még ellenségesebbé vált az előadáson ülő gyerekek számára is (mint utóbb kiderült).
