Ha már a kutakodásnál tartunk: a múltkor is találtam egy igazi gyöngyszemet, mégpedig az Iron Maiden 1984-es rövid koncertfilmjét "Behind The Iron Curtains" címmel. Nekem 15 évvel ezelőtt még meg is volt ez videjón, s a dolog érdekessége, hogy a Run To The Hills c. számot az akkori Budapesti koncerten vették fel. (a múltkor valamelyik nagytudású kereskedelmi TV-n mondták, hogy a Queen lépte át először a vasfüggönyt 1986-ban a nyugatiak közül. Hát, 1986-ban lehet, hogy elsőként, de azért páran megelőzték őket)
Ha felkutatod a netet, azt is láthatod, hogy már 1986-ban jelent meg olyan Bon Jovi videó, amely Tokyoban lett felvéve, majd - félig hivatalosan - kiadva. Az eBay-en sok ilyen kiadvány előfordul, némelyik egész klassz.
Nem tudom, hogy az 1 db plusz nóta mekkora előnyt jelent a Megadethnek csak azt, hogy a felvevőpiac Japánon kívüli része viszont joggal érezheti magát alsóbbrendűnek. Szerintem ezzel inkább többet veszt a maszter, mint nyer, de persze tévedhetek.
Arról van valami infó, hogy miért "Endgame" a lemez címe (az üzleti fogáson kívül)?
A japcsikkal mindenki kivételez, nem csak a maszter. Nagy felvevőpiac, van pénz dögivel, ott el lehet adni a pluszokat drágábban is. A japánokhoz menekültek sokan, akik a 90-es években Amerikában vagy Európában elhasaltak.
Aki esetleg nem nézte mostanában a Megadeth honlapját, annak itt az új tracklista a beszédesnek tűnő "Endgame" c. albumról:
01. Dialectic Chaos 02. This Day We Fight! 03. 44 Minutes 04. 1,320 05. Bite The Hand That Feeds 06. Bodies Left Behind 07. Endgame 08. The Hardest Part Of Letting Go... Sealed With A Kiss 09. Head Crusher 10. How the Story Ends 11. Nothing Left To Lose
Jó (?) hír, hogy ma 24 órára elérhető a "Head Crusher" c. szám itt
Na megnéztem Martyt. Elég vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Még mindig fantasztikus gitáros, de ez a fajta instrumentális zene nem igazán illik egy fesztivál programjába. Eléggé le is ültette a hangulatot. Az olaszok becsületére legyen mondva, hogy 14.45kor kb 40 fokos hőségben is kitartottak mellette, és próbálták fokozni a hangulatot de elég kevés sikerrel.
Egy klub bulin biztos hatalmasat ütött volna a koncert, de így inkább érdekes volt, mint jó.
Annyit könnyítésül megjegyzek, hogy minden gitáros isten sablonokat játszik. Paul Gilbert, Zakk Wylde, Alex Skolnick, Steve Vai, Satriani, Reb Beach is. Aztán ezeket egymás mögé rakjá, innentől lesz egyéni.
Szerintem is csak sablonokat játszik. Akárcsak Malmsteen. Sok számában van jó instrumentális ötlet, de aztán átmegy az egész diszkóba. Végül is szódával elmenne instrumentális rock-nak, de ő többre hivatott ennél és ezzel csak pocsékolja a tehetségét. Kár.
Bezzeg a Megadeth-re panaszkodott, hogy lelkileg negatívan hatottak rá a metál témák és Mustaine megkötései, míg ő a könnyed, diszkós dolgokat szereti. Fura egy csávó. Ha ezzel ő boldog, akkor ...
Marty az egyik überkedvencem, a dragon's kiss meg Az Instrumentális Lemezek Egyike, meg tudod, hogy eleve csípem a (((diszkóritmusokat))), na de ez, ez rettenet vásári gagyi.
Tudom, hogy nem vagy intru-fan, de javaslom, hogy fuss neki mégegyszer. Megéri. Azok a futamok, amik előjönnek a második-harmadik alkalommal, mesések. Az az igazi, Martyra jellemző, japcsi-keleti dallamvilág vastagon, káprázatos kéz. A dobgéppel meg ne foglalkozz, részletkérdés.
Metal. Az első szám majdnem lecsavarta a fejem. Utána meg végig dallam, kemény alapokra hintve, van andalgó szám is, de alapvetően végig rock. Az utolsó szám libabőrözős, japcsi figurás dallamorgia.
Aki meg nem tud rájönni, mitől klassz egy képzett hang, annak ajánlom David Readmant, Tom Mallicoatot, D.C. Coopert, Jörn Landet. Nem olyan nagy baj az, ha képzett valaki, igaz, nem csak ezen múlik a dolog.
Ezen a hangon énekel, de jobban. Nyilván a "másolás" dolgot legrosszabb esetre értettem. Nem Mustaine hangjával van a bajom, az bejön. Hanem hogy koncerteken SAJÁT magához képest baromi xar. Szerintem albumon levegővételenként vágják össze több ezer felvételből a végső vokálsávot.
Illetve azzal nagyon egyetértek, hogy Dzsémsz bá is elkurvult. A fekete albumtól kezdve ő is nagyon erőlteti a dallamos vokálstílust, ami nem illik hozzá, és gyengén teljesít benne.
Kettejük hangját pont azért szeretem, mert tökéletlen, száraz, mégis ettől jó. A túl profi vokalistákat nem hallgatom szívesen. Hiába tudnak 10 oktávot fejhangon kiüvölteni operaénekes módjára, valahogy a profizmusuk megöli az egyéniséget és csak élvezhetetlen tömegvonyítás lesz belőle.
