A Devotional Tour és a paris mix nagyban hozzásegített, hogy ezt a dalt is megszeressem - nem úgy, mint a Judast... Most gyorsan felkapok valamit a fejemre, mielőtt még MarK rámzúdítana valamit...))))
Dangerous: Végiggondolva ez egy minimalista, kicsit hűvös hangulatú szám, szóval lehet hogy túlságosan is elragadottá tettem a fordításommal....
Ez volt az első dal, amibe fordítás közben úyg istenigazából bele tudtam magam élni. Kislemezváltozat és slow slide mix: nem is kellene közéjük szünet. A mixet nem tudom, ki csinálta, de telitalálat. Ha teljes kakón meghallgatod őket egymás után, talán téged is elkap az a hangulat, ami engem. Istencsászár ez a dal! Nekem a szöveg és a hangszerelés tökéletes összhangja. Az effektek, a kompomálás azt az állapotot festi le, amikor valaki eszét vesztve szereti a másikat, amikor már igazán fáj, amit érzel, amikor már szinte belövöd magad, az egekig szökik az adrenaliszinted, ha csak meglátod a másikat, pláne, ha még mellette is lehetsz. Ezért van tele annyi túlzással a fordításom, a három kiragadott sorod is pont ezt példázza: a levegő helyett te éltetsz, úgy nézek rád, mint az istenre (In God I believe - Istenként neked hiszek), vérként folysz az ereimben, te töltöd ki minden gondolatom (Flows in your name mindent félresöpör, ha neved kiejtem), ki más jöhetne utánad, mi okozhatna még örömet (The pleasures I missed - ...milyen ki nem próbált örömök?)?
A bánatűző, megtisztító dalom eddig a Mercy in you volt, most már ez is...))) A fenébe, már megint elragadtattam magam, de ki hoz le a földre..?))))
Dreaming of me: Association Hall/whore: én is hall-t hallok, ebben a mozis megjegyzésben meg határozottan van valami... Végül is eladja magát, mert nem tetszik, amit a vásznon látott magáról, és a majdani mozilátogató is egy tévesen ítélehti meg a jellemét, asszociálva arra, a szeme előtt pereg...
New life: Feladom! Én csak erre nem tudok gondolni. Szerintem elég egyértelmű a You think you only know me... sor. Más is tudja, ki vagyok én, nem csak te. Nem értem, mi ez a szoba izzik a veszélytől-valami? A túl heves szexre gondolna? Miért vörös az árnyékod? Ezt még annyira sem értem, mint az előzőeket... Persze minden megeshet - eggyel nő a bakok száma a falamon...
Azért elég vicces, hogy ennyi év után sem derült ki, hogy szól helyesen ez a pár szöveg...
A Condemnation olyan lelki szemeimben, mintha Dave egy nagy kövér, néger gospel szólistává változott volna, és egy kórussal a háta mögött a bekukorékoltak idegesítő mosolyával énekelne.
Vagy olyan, mint amikor egy nagy adag somlóinak a végénél tartok, és szinte összehúzza a számat a tömény édesség...:)
Tök ellentétes mindennel, amiért a Modeot szeretem.
Már kifejtettem régebben is, hogy a BR azért nem tetszik, mert túlságosan vontatott, és erőltetettek a beindulások. Sohasem tudtam eldönteni, hogy lassúzzam rá egy csajjal, vagy tomboljak a haverokkal.
Condemnation: Én is a 10%-hoz tartozom, nekem tetszik dal, hamgulata van, még ha a "hullapelyhesfehérhó" akkordjait vélem benne felfedezni. Mindenesetre jobban bejön mint az Exciter album legtöbb dala...
"Milyen volt ez a Regionális Rajongói Találkozó?
A klubtagok nemes egyszerűséggel csak az 'évtized
bulija'-ként emlegették. Ilyen perzselő, tomboló
tömeget akkoriban nagyon ritkán láthattunk.
Hajnalban, a lámpák feloltását követően még vagy
15 percen keresztül táncolt az egész nagyterem...
bakancsaikkal dübörögve követelték a folytatást! A
Klub történelmének egyik legszebb pillanata volt...
[...] Együtt voltunk magyarok, szlovákok, csehek,
bulgárok, osztrákok, németek, olaszok és franciák!
Rajtunk volt a világ szeme!"
Volt ezen a bulin valaki? Meséljen már!
"Isteni szerencse egyébként, hogy Norbi éppen nem
volt velünk a vezetőségi szobában, mert akkor
garantáltan tömegverekedés kerekedett volna..."
De kár, hogy Aeolous pont most lépett le! :-)))) Kíváncsi lettem volna a részletekre...
Condemnation. Én is a 90%-hoz tartozom!!!! De lassan mindenki kibékül vele. Én 93-ban végig sem tudtam hallgatni, azóta is csak a Live verzióval (igaz, Morpet?) tudok kibékülni, azt meghallgatom. De a Condemnation Live MAXI nagyon király, azon van felejthetetlen Enjoy, Personal, és Halo is. Szerintem kötelező darab minden Mode fannak...
Lehet, hogy meglincseltek, de a Somebody-tól és a Blasphemous Rumours-tól elkap a hányinger (bár ez utóbbitól mostanában nem annyira)...
Az a baj, hogy csak egyszer hallottam, és az is rég volt.
Többször meg kell (kellene) hallgati.....
De ott, akkor, tetszett...
Emlékszik valaki az opraénekes hölgyre? :-)
akkor itt a masik oldal,
en peldaul teljes mertekben gyulolom a condemnationt. [meglepo mi? ;-]
sohasem ertettem miert szuletett egy ilyen dal...
senki kedveert nem vagyok hajlando vegighallgatni :-)
de jo mert a kornyezetem legnagyob DM fanjai is igy vannak vele ;-)
it dosent matter-nek meg semmi baja, ha jol remlik... melyik is az? vagy az mar a masodik ami tetszik? no midnegy. tuti jobban tetszik mint a condem.
A Brooklyn Bounce-ot nem szeretem....
de a koncert tetszett....igy visszagondolva
nekem olyan Lobog a Léptem hangulata volt,
+ kopasz Norbi, - 1 Csaba....
A hunting high and low a legkirályabb szám. Ehhez képest a Condemnation "vezet valahová"... hát nem tudom. Nem értek egyet azzal a zenei ízlésficammal, amin átestél gimiben.
Pontosan emlékszem, hogy azon a 98 január 10.-i bulin olyan qrva sokan voltak és ahhoz képest olyan qrva sokan csóválták szintén a fejüket (köztük én is) az új (akkor még teljesen idegen) hangzás miatt... A közönség nagy részének abszolút csalódás volt a koncert, pedig emlékszem, nagyon készültek Milkáék. Akkor lett először bevetve a Norbira erősített kamera, stb. Látványban jó volt, de akkor még ilyen, hogy Neo még szóba sem került, vagyis abszolút furcsa volt számunkra ez a hangzás. Mai füllel biztos jobban értékelnénk, én bizotsan :).
Sz'al, hogy Lajos, v. Peti volt-e az, akire gondolsz, nemtom, de talán mindegy is. Véleményem szerint mindketten értékelték a Popu-t, majd később a Neo-t is, bár erről sohasem beszélgettünk.
Az elején viccesen keveset lehet látni a felvételből, de aztán egyre jobb a kép, nagyon nagy részek vannak benne. A közönség lazán elálldogál az első sorokban.
98-ban, első Pecsa-bulimon (most lesz 4 éve!!!) a Populär lépett fel. Borbély Lajos (ha jól emlékszem, bár bevallom, lehet, hogy Károly Petivel keverem) nagyon-nagyon dühösen rázta a fejét a produkcióra. (lehet, hogy az új hangzás nem tetszett neki?)
