http://www.csodaidok.hu/
Nagyszerű, fordulatos, izgalmas történet a távoli jövőben egy családról, egy társadalomról. Az emberiség számos bolygót benépesített, de a jó és rossz, a magány és a szeretet továbbra is jelen van. Judy egy árvaotthon lakója, aki családra vágyik, Yaan egy nagy család tagja, de apja gyűlölete miatt rosszul érzi ott magát, és Giin, aki egy egész bolygót irányít, és sok ellenséget szerzett magának. Róluk szól a regény.
Elkészült karbalán Akiinorjának 1. kötete, amely mostanában az egyik kedvenc olvasmányom volt. :-) Egy új fórum is létrejött hozzá itt: Akiinor, mindenkinek szeretettel ajánlom úgy a fórumot, mint karbalán regényét.
Furcsa módon én viszont pont azt látom, hogy egyre jobban leterhelik a gyerekeket. Pl. idegen nyelv második osztálytól (mi negyediktől tanultunk). Igaz, ilyenkor még sokkal fogékonyabbak, de szerintem nem kéne más nyelvet tanítani a gyereknek, mikor még magyarul sem tud rendesen.
A kamaszvásárlókra visszatérve, én azt látom ismerősi körben, hogy egyre több új kiadvány van a polcokon. Persze ezek sci-fi, fantasy témájú könyvek. Viszont a felnőtt barátoknál nem tapasztalom ugyanezt. Inkább a gyereknek vásárolnak, meg ajándékozásra.
Igen, ezzel nincs is vita, én is tudom, hogy nem olvasnak úgy nagy átlagban a gyerekek, ami hát ugye nem is kérdés, hogy egyrészt mekkora kár, másrészt mekkora hátrány az értetlen olvasás a későbbiekben... mert pl. nyelvet sem tudsz úgy tanítani, ha a gyerek nem tud értelmesen olvasni. Hogyan lehet elvárni, hogy hibátlanul megoldjon egy szövegkiegészítős feladatot, mikor sokuk magyarul is képtelen lenne rá? Pedig hát be kell látni, hogy lassan némának számít, aki egy nyelvet sem beszél a magyaron kívül. És a többi. De ez azért kicsit off már :)) és hát túl nagy vita sincs benne :)))
Teljesen igazad van, a tanító személyén ebben a korban nagyon sok múlik . Persze tudom én is, hogy a nem túl szerencsés módszer elveheti a kedvet az olvasástól, bár az is megtanítja a betűket összerakni. Statisztikákat nem tudok mondani, csak a magyartanár barátnőm véleményét tudom prezentálni. Szerinte a mostanában már nem szóképes, hanem szótagoló olvasással tanított gyerekek (amivel általában könnyebben tanulnak meg olvasni) is ugyanolyan gyengék a szövegértés területén, ha nem gyakorolnak.
ezzel azért vitába szállnék, bár tény, hogy sok igazad vagyon. nagyobbik öcsém az élő példa, hogy a sz.r módszer igenis elveheti a kedvet az olvasástól. elsőben kváz karácsonyra olvastak. csak éppen nem értette, amit olvas, még 8.-ban is úgy tanult verset, hogy anyu előolvasta neki, hogy értse is. pedig nem volt semmi baja a könyvekkel, nagyszülőkhöz 3 szatyor könyvvel mentünk nyaralni, sőt, a család is olvasott elég sokat, azt sem mondhatjuk, hogy nem gyakoroltatták vagy nem volt könyve az olvasókönyvön kívül. de mivel gőze nem volt arról, mit olvas, nem szeret(ett) olvasni (és ez sajnos így is maradt). az olvasás neki nem kikapcsolódás, hanem (és ezt lehet szó szerint érteni) kőkemény munka.
és akkor ott a legkisebb, aki most 2.-os, kedves, értő tanító nénijük van, aki nem kergette őket, és ő szeret is olvasni. oké, nagyregénybe még nem kezdett, de jár a suli könyvtárába (csillogó szemmel mesélte, hogy egy naaagy terem, tele könyvekkel!), és ami érdekli, annak utánaolvas neten, gyerekeknek szóló ismeretterjesztőkben, ilyesmi. és szépen olvas, és érti is. pedig ő már nem lát annyi olvasót a családban, sajnos.
szóval azért nem ártana odafigyelni egy kicsit a tanerőnek is, hozzátéve, hogy nyilván a szülő sem vonhatja ki magát.
(elnézést a kisbetűkért meg a hibákért, de fél kézzel gyereket etetek :) )
Sok esetben az iskola és a tanítási módszer a hibás, hogy a gyerekek nagy része nem tud olvasni, ezért nem is szeret, és nyűgnek érzi. A mai gyerekek nagy része sokszor nem is érti meg, mit olvas.
Bocsánat, de az iskolákat szeretném megvédeni! Az iskolának az a dolga, hogy megtanítsa az írás-olvasás mechanikai oldalát. De a szövegértő olvasáshoz ez kevés. Ahhoz gyakorlás kell, sok-sok gyakorlás. Otthon, szabadidőben, fanból. Irodalomtanár barátnőm szerint a mai kisiskolások (és a nagyok is) gyakorlatilag semmit nem olvasnak. Az olvasás, mint időtöltés/szórakozás ritka lett köreikben. Persze vannak szerencsés szülők, ahol a kölkeknek van ilyen hajlandósága, de a többségre ez sajnos nem igaz. Akkor most mégis mit várunk? Az iskola azelőtt sem adott ennél többet. Persze a tanítási módszer is fontos, de nem ettől lesz szövegértő a gyerek. Egy szarabb módszerrel lassabban tanul meg a kevésbé tehetséges, de megtanul úgy is. Ezért nem lehet az iskolát hibáztatni. Ha a napi sokóra tévézés helyett legalább egy félóra-óra olvasással telne, akkor talán meg is értenék, miről szól a szöveg.
<i>"ki kell, hogy ábrándítsalak, a vásárlók között nem jellemző a kamaszok többsége"</i>
Akkor nekem szerencsém(?) van, a kamasz fiam borzasztó könyvfaló, állandóan olvas(na), gyakran (havonta) jár könyvesboltba, és ő meg is veszi magának (illetve legombolja anyját) azt a könyvet, ami tetszik neki. A 11 éves lányom egyelőre még csak a családi könyvtárat használja (ami elég terjedelmes), de már látom magam előtt azt az időt, mikor ő is a könyvesboltokat járja.
<i>"többnyire családos réteg veszi, és ők is teszik ki a vásárlók legnagyobb részét."</i>
Ez mondjuk természetes, és ezzel visszakanyarodtunk oda, hogy a szülő a gyerek részére még csak megveszi a kötelező olvasmányt, de valószínűleg sok esetben itt ki is fújt a dolog.
És még egy megjegyzés: Sok esetben az iskola és a tanítási módszer a hibás, hogy a gyerekek nagy része nem tud olvasni, ezért nem is szeret, és nyűgnek érzi. A mai gyerekek nagy része sokszor nem is érti meg, mit olvas. (A harmadikos fiam tanárnője a minap pont arról panaszkodott nekem, hogy vajon mi az oka annak, hogy a fiam egyike azoknak a kívételeknek, akik első olvasás után felfogják a tartalmát.)
Lehet, hogy a kiadott példányok száma valós volt, de ez nem jelenti azt, hogy el is adták. A rendszerváltáskor volt a Vágóhídnál egy óriási raktár, ahol fillérekért lehetett válogatni bezúzás előtt álló könyvek hegyeiből. Még most is találni belőlük készletet lepukkant könyvbarlangokban. (Annyit voltam akkor válogatni, hogy simán felismerem :))
ki kell, hogy ábrándítsalak, a vásárlók között nem jellemző a kamaszok többsége, sőt! legalábbis nálunk nem, de azért elég nagy bolt vagyunk, általános profillal.
hogy az olvasók között hogy oszlik meg az arány, abban már nem vagyok biztos, hogy a legtöbb könyvet továbbra is a felnőtt, kereső, többnyire családos réteg veszi, és ők is teszik ki a vásárlók legnagyobb részét.
Azért az igazat megvallva eléggé hihetetlen, hogy nincs hivatalos fénykép az emberekről, így Judy anyjáról se. Mert az ugyan lehet, hogy a hiteles azonosítás retina alapú, de mivel ehhez technikai eszköz kell, és ennek használata is - feltételezhetően - egy kicsit körülményes, emiatt valószínűnek tűnne, hogy az elsődleges azonosítás, felismerés továbbra is fénykép (arc) alapú, és a relatíve nehézkes retina ellenőrzést csak akkor használják, ha tényleg hiteles azonosítás kell.
Mielőtt megismertem volna a Bookline-t szépen vonatra szálltam, utaztam 40 percet Pestig, hogy a Keletinél bemenjek a Libribe. Azért ez siralmas. :P
Siralmas bizony:-( A nagyvárosban az ember hajlamos megfeledkezni arról, milyen jó dolga is van...
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy megváltozott az elmúlt 15 évben ez is. Régen a 25-45 közötti értelmiségi réteg, mostanság viszont mintha a kamaszok vinnék el a pálmát. Hangsúlyozom ez csak benyomás, nem láttam statisztikákat.
Az értelmiség szerintem most is vásárol, bár valószínű, hogy kevesebbet, mint 10-20 éve. Nem tudom, a kamaszok mennyi könyvet vesznek, de az én könyvesbolti kitérőimön leginkább a bolt internetkaféjában nyomorognak, és nem a könyvek között válogatnak. Persze ez csak az én tapasztalatom.
Olyan dolog, ami a *megszállott* olvasókat érdekelné, viszonylag kevés került ki a könyvből
A részek elolvasása után nem teljesen értek veled egyet. Pl a legelső Rankás rész eléggé hiányzik a könyvből. Így most Ranka eléggé a "levegőben lóg" a könyvben, nem nagyon érteni a szerepét. Ez a rész több dolgot is helyretesz vele kapcsolatban. És ehhez még "megszállott" olvasónak sem kell lenni, egyszerűen egy hiányt tölt ki.
Emiatt úgy gondolom, hogy ha már belefogtál a törlésbe, akkor érdemes lett volna teljesen kiradírozni lányt könyvből, pláne, hogy mint írtad, a többi részből is eltüntetted.
De más részekből is kaptam olyan infókat, amik hozzásegítettek egyes dolgok megértéséséhez.
(Judy egy történelemkönyv-részlete,
Na igen, ez az ami nekem is leginkább "tölteléknek" tünik. Viszont, ha benne maradt volna, akkor valószínűleg azt gondolnám, hogy valamikor a következő részekben lesz valami fontos szerepe ezeknek az információknak. ;)
Még egy: a kivágott részeket JAVÍTATLANUL teszem fel az oldalamra, mert gatyába rázásukkal nem óhajtok foglalkozni. Szóval ez egyfajta önleleplezés is lesz egyben: meglátjátok, hogy írok, ha nincs szerkesztő, aki javítsa... :-)
Szerintem ezzel így sincs nagy gond. Bár mondjuk azon azért megakadt a szemem, amikor egy bekezdésen belül kétszer is "egyenlőre" volt 'egyelőre' helyett
Én is a Bookline-nál veszek könyvet, mivel itt a nagyközségben nincs könyvesbolt. Hétvégente a piacon árult ugyan egy emberke könyvet, de már ő is abbahagyta.
Időnként szivesen rendelnék a kiadótól, de szinte mindnek vacak a rendszere.
Nem futárszolgálattal szerződnek, hanem a postával, vagyis 400 ft helyett 1000 Ft a kihozás. Aztán nem megoldható az előreutalás, mindig utánvétet akarnak. (Néhol van már bankkártyás fizetési lehetőség, de sajna nem bízom annyira a rendszerben.)
A vidék mindig hátrányban van a városokhoz képest. Pedig lenne vásárlóréteg. A könyvtár itt nem alternatíva, mert szűk a választék. Mielőtt megismertem volna a Bookline-t szépen vonatra szálltam, utaztam 40 percet Pestig, hogy a Keletinél bemenjek a Libribe. Azért ez siralmas. :P
Szerintetek melyik korosztály veszi a legtöbb könyvet?
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy megváltozott az elmúlt 15 évben ez is. Régen a 25-45 közötti értelmiségi réteg, mostanság viszont mintha a kamaszok vinnék el a pálmát. Hangsúlyozom ez csak benyomás, nem láttam statisztikákat.
És igen, a Bookline sem jobb, (legalábbis nem jelentősen) mint a két nagy. Már csak azért sem, mert az ő vezetőjük (meg nem mondom, milyen beosztásban) a Libri volt ügyvzetője :)
A Bookline-nál is szívesen vásárolok, mert rendszeresen van akciójuk egy-egy kiadó könyveiből. Sajnos nem szakadt még rám az OTP, kénytelen vagyok megnézni, hova megy a pénzem:-(. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül....
Sajnos a könyvtárak okozta "bevételkiesést" olyan szinten komolyan veszik, hogy tervezik bevezeti, hogy a kölcsönzések után jogdíj-százalékot kell fizetniük a könyvtáraknak a kiadók illetve szerzők felé. És félreértés ne essék, nem ítélem el a könyvtárlátogatókat, sőt. Csak azt mondom, hogy abból nem (feltétlenül) lesz eladott példányszám...
Ezt szomorúan hallom, mert a könyvtárak így sincsenek könnyű helyzetben. Gondolom, a könyvkereskedők annak örülnének, ha minél többen vennék meg, és kevesebben olvasnák kölcsönzött formában a könyveket. Ahová én járok, ott a tagok többsége nyugdíjas. nekik nem sok szórakozásuk van a tévén meg a kézimunkán kívül, és ha a jogdíjak miatt megemelkedik az éves tagdíj, vagy nem fognak tudni új könyveket venni, akkor mi lesz? Még annyian sem fognak beiratkozni. És a könyvtáraknak óriási a jelentősége az olvasás terjesztésében. Te is írod, a könyv nem ruhanemű, nem ad rá ki az ember pénzt, csak ha biztosan forgatni fogja később is. Ezzel én is így vagyok. A könyvtárban találok rá azokra a könyvekre, amiket később megveszek. Attól, hogy ezt elveszik, nem fogok több könyvet megvenni. Majd a baráti körben, családban nézek körül a polcokon.
Sajnos a könyvtárak okozta "bevételkiesést" olyan szinten komolyan veszik, hogy tervezik bevezeti, hogy a kölcsönzések után jogdíj-százalékot kell fizetniük a könyvtáraknak a kiadók illetve szerzők felé. És félreértés ne essék, nem ítélem el a könyvtárlátogatókat, sőt. Csak azt mondom, hogy abból nem (feltétlenül) lesz eladott példányszám...
Ami az átkost illeti, persze, volt több kiadó. Pontosan kidolgozott profilokkal, meghatározott címekkel, állami pénzből. A Móra adta ki a gyerekkönyveket, az Európa a vilgirodalmat, a Magvető a magyart, a Medicina az orvosit, a Medicina alosztálya a Panoráma az útikönyvet, a Gondolat a filozófiát, pszichológiát és egyéb elméleti tudományokat... stb. Az állam határozta meg, hogy miből és mennyit adhatnak ki. És mivel a kereskedő (az ÁKV) szintén állami tulajdonban állt, mind a nagykereskedői, mind a kiskereskedői apparátusa, nem kívántak még többet keresni rajta. Sőt, boldogan növelték vele az államháztartási hiányt :)
És bár lehet, hogy csúnya dolog bolti készletet olvasni :) de nem véletlen szabad. Nem nagyon lehet úgy eladni könyvet, hogy nem ismered a tartalmát. És ennyiben kicsit más a könyvkereskedelem, mint a ruha, vagy élelmiszer vagy bármi más: tudni kell mondani valamit a könyvről, és ezt nem tudod csak fülszöveg alapján improvizálni. (Illetve tudod, de nagyot lehet bukni rajta). És bármilyen hihetetlen, nem kizárólag olyasmit "kölcsönzök" ki, a boltból, ami érdekel, hanem sokszor azt, ami egyszerűen az én részlegemhez tartozik, és tudnom kell róla, hogy miféle. Egyébként meg hadd oszlassam el azt a tévhitet, hogy "szűz" könyv létezik. Még ami be is van fóliázva, az is meg van karmolódva, nyomódva, ütődve a fólia alatt. Amire nem nyomtatnak árat, azt be kell árazni. Ezt már kapából ketten megfogdossák. Legalább. Csak attól kezdve, hogy a mi központi raktárunkból kikerül a boltba, legalább... hm, tíz alkalommal átpakolják (és mennyit sérül eközben a kötet!), és még ennél is többen összefogdossák :) És ez csak a szükséges minimum. Ami régebben ott van, vagy áttettük a blton belül máshova, vagy bevittük a raktárba és kihoztuk, az még rosszabb..
És igen, a Bookline sem jobb, (legalábbis nem jelentősen) mint a két nagy. Már csak azért sem, mert az ő vezetőjük (meg nem mondom, milyen beosztásban) a Libri volt ügyvzetője :)
Még egy kérdés a hozzáértőkhöz: a Bookline esetében pl. mi a helyzet? A náluk vásárolt új könyvek is a kiadóktól jönnek egyenesen, nem? Az ott eladott konyvek után is olyan kevés pénz kerül vissza a kiadóhoz?
Igen, ezzel tisztában vagyok, de legalább pályázati lehetőségeket kellene biztosítani. Azokat a kiadókat, amelyek gyermekkönyveket adnak ki, mindenképpen támogatnám. Az ismerőseim többsége, ha ő maga sokat olvas, a könyvtárat használja. De a gyerekeknek szerencsésebb saját kötetetet venni, mert nem tudnak úgy vigyázni még a könyvekre, és ha lassan olvasnak, nem jutnak a végére a kölcsönzési idő lejártával. Ha ezen könyvek megjelenését támogatnák, akkor több jutna anyuék könyvvásárlására is.
"És persze lehet könyvtárba járni, lehet antikváriumba járni, csak az a baj, hogy aki így olvas el bármit is, az egy fillérrel sem támogatta a kiadót, akinek minden egyes könyv, amit egynél többen olvasnak el, veszteség. Ez persze durván hangzik, meg nem is szólhatok egy szót sem, amennyit én a bolti készletből olvasok, csak sajnos ez is tény."
Ez nem durván hangzik, hanem leginkább butaság.
Lásd pl. a Baen könyvtárat, és hatását az eladásokra.
http://www.baen.com/library/
A bolti készletből olvasás viszont csúnya dolog, mert így - még ha nem is látszik - összetapizott könyvet kap kézhez az olvasó. :p
