Sziasztok!
Régóta kerestem már olyan topicot, ahol az aranyérrel bajlódók beszélgetnek és megosztják egymással az aranyér kezelésvel kapcsolatos tapasztalataikat.
Sajnos eddig nem találtam, ezért indítom útjára ezt a topicot.
Szeretném, ha elmondanátok javaslataitokat, kipróbált módszereiteket, amivel kezeltétek az aranyeres tüneteket.
Külön kérném azokat, akik már átestek aranyér műtéten, hogy mondják el az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat!
Nagyon bízom benne, hogy tudunk egymásnak segíteni!
Radek
Az a helyzet, hogy azokat a szörnyű kínokat sajnos mindet átéltem és élem a mai napig. Én csak segíteni akarok másokon, azért is javaslom mindenkinek, hogy forduljon orvoshoz. Az, hogy őszinte vagyok és nem ringatok senkit a fájdalommentes rózsaszín maszlagban, az meg ne legyen már bűn! Mindegy nem szaporítoma szót, aki érti érti.
Olvastam a történeted. Nagyon jó hogy ilyen részletesen leírtad. Szerintem nagyon sok mindenkinek segítettél ezzel, hogy tudjuk mire számítsuk. És az a legjobb hogy most minden rendben van veled.
:) Köszönöm. Tisztában vagyok vele hogy fájni fog, nem ringatom magam téveszmékbe. De én is úgy érzem hogy Pennysta ezt élvezi. Kicsit megnyugtattatok, meg egyik ismerősömnek is műtötte ugyan ez az orvos, ő is biztatott.
Igen remélem picur el lesz apával, nagyon szereti. :)
Eszedbe ne jusson visszamondani. Hamar túl leszel rajta. Engem pont egy hónapja műtöttek. Komoly műtétem volt, egyszerre két durván vérző belső aranyeret vágtak ki. Olvass vissza, egyszer már leírtam a folyamatot. Már az év első munkanapján mentem dolgozni úgy mint a maszületett bárány. Semmi gond a wc-n azóta.
Szóval ne félj, pár nap kínlódás és folyamatosan szűnik. Ez sajnos vele jár mert nagyon érzékeny pont, de fájdalomcsillapítóval elviselhető.
Rika86, ne foglalkozzál ezzel a Pennysta nevű elmebeteggel, ha ijesztenek a beteges hozzászólásai, a kis keresztes ikonnal végleg letilthatod, hogy ne lásd az ő elmebeget hozzászólásait. Használd az ignore gombot bátran, van elég gondod.
Neked pszichiáterre lenne szükséged, valamiféle beteges vonzalmad van a fájdalom és a szenvedés iránt, ezt sokszorosan bizonyítottad a hozzászólásaiddal. Ez idáig rendben lenne, de nincs jogod másokat, ide tévedő naiv és segítségre váró szerencsétleneket ijesztgetni a beteges hülyeségeiddel.
Én nem azt mondom, hogy mondd vissza. Sőt! Ess túl rajta, mert csak jobb lehet! De. DE! Én is túlestem ezen a műtéten és ragaszkodom, hozzá, hogy őszintén beszélhessek róla! Maga a műtét valóban nem fáj, de én nem is mondtam, hogy fájni fog! Megmondtam őszintén, hogy szenvedni fogsz hetek után a műtét után is! Olyan képet csináltok és erőltettek rólam, amit akartok. Kínlódni fogsz és ez az igazság. De ha Neked úgy jobb, akkor higyj azoknak, akik azt mondják nem lesz rossz, csak az első szarás. Én minden jót kívánok Neked és azt, hogy ha második-harmadik héten is sírsz a wc-n, akkor gondolj rám.
Ne viccelj, hagyd az ilyeneket! Ne törődj ilyenekkel! Hidd el ezen túl kell lenned, semmi baj nem lesz, majd jussak eszedbe! A gyermeked meg tök jól ellesz az apujával, most ez a legfontosabb neked. Ha ilyen fiatalon, hát ilyen fiatalon! Nehogy visszamondd, komolyan nem lesz semmi gond - tudom!
Ha rákattintasz a hozzászólása mellett a nevére, majd onnan az eddigi hozzászólásaira, és elolvasod őket (nem ajánlom), akkor egy nagyon-nagyon beteg ember képe alakul ki, akinek nem az aranyér a legnagyobb problémája, az egyszer tutti.
Köszi, az előző hozzászólástól egy világ omlott össze bennem. Van egy pici fiam akit el kell lássak. Ha ez volt a célja az előtted szólónak hát elérte.
Nyugi, nem lesz semmi baj! Az epidurálisnál csak az injekció rész kellemetlen, de az sem fáj, utána meg már semmit sem érzel! A gyógyulós napok kellemetlenek lesznek és az első széklet sem lesz túl kellemes, de mindez eltörpül azokhoz a fájdalmakhoz képest, amiket az aranyérkor éreztünk vagy érzünk. Szóval ne izgulj, komolyan nem fáj majd semmi.
Széklet lazításra köles-vagy zabpehely müzlibe, vagy kaukázusi kefír, gyümölcsök, ezek mind-mind jók szoktak lenni. Kitartás, drukkolok, de semmi gond nem lesz!
Én nem akarlak elkeseríteni, de gondolom most is fáj, amúgy minek mennél műtétre, de ezután az eddigi fájdalmak eltörpülnek majd. Nagy tévedés, hogy a legelső széklet a legfájdalmasabb. Heteken, hónapokon keresztül fogsz iszonyatos kínok közt sírva, küszködve üríteni. Műtét sikerességtől függetlenül! Ha sikeres, akkor pár hét múlva azért javulsz. Ha sikertelen ,ami 50-50%, akkor 6-8 hét után azért már enyhülnek a fájdalmaid. (Az anál szexet viszont a büdös életben nem fogod engedni.)
Én mindenesetre szurkolok neked és kitartást kívánok! Lehet letorkolnak majd a kommentemért, de én őszintén írok. Javaslom, hogy keresd ki szilasielvira bejegyzéseit. Nagyon tanulságosak!
Új vagyok itt. Kedden lesz aranyérműtétem a Berettyóújfalui korhàzban. Dr. Kóti Csaba műt. Epidurális érzéstelenitést kapok majd. Azt mondta külső és belső harmadfokú aranyereim vannak.
El kell mondjam nagyon félek! Még csak 27 éves vagyok és már műteni kell. Szülésem után jöttek ki ezek, terhességem előtt már voltam gyűrűzésen.
Hétfőn be kell feküdnöm, kedden műt és szerdán jöhetek haza.
Rettenetesen félek a műtéttől, az epiduráltól, a műtét utáni fájdalomtól. Nem mellesleg itthon kell hagynom 1 éves kisfiam apával. Sosem voltam még külön tőle ennyi időre.
Na jól kipanaszkodtam magam, adjatok nekem egy kis erőt. :)
Frissen mütve ,már otthon ,és olvasva a hozzászólásokat bonap arte hozzászolása a legvalóságosabb,hozzátéve azt hogy 3-4 fokú sebészeti uton eltávolitott aranyeres csomokról beszélünk.
Amit még nem olvastam,vagy nem vettem észre,hogy más megírta volna az az,hogy a mütét másnapján kirántanak belölled egy géz csíkot (hosszú tampont)amít a mütét végén helyeznek el benned,hhhááááát az maga a pokol . Az első székelés szintén az ,de ezt már megírták,az utánna következők is ,de legalább tudod mire számíthatsz,A parafin olaj hasznos meg kell.
Benedek L: Csak leírom a kis történetemet, hátha valakinek hasznára válik még. Lehet, hogy hosszú, de iszonyatosan tömörítve írom, de úgy, hogy a filozófiám, a nézeteim és a "lényeg" is átmenjen nagyjából. Úgy gondolom, hogy az "aranyerem lett - megműtöttek - kigyógyultam és/vagy még szenvedek" sztorik is jók és tanulságosak, de ez azért más. Ha elolvasod majd a végét is, akkor meglátod.
szepi111: Honnan veszed, hogy kitalált sztori? Velem élsz? Esetleg onnan gondolod, hogy nem ugyan az, mint a többi 500 az oldalon?
Sajnos nincs időm írni, de röviden leírom a történetemet. Lehet így is hosszú lesz, de igyekszem minél rövidebbre, viszont érthetően és követhetően írni.
A legeleje talán ott kezdődött, hogy rájöttem, hogy ha őszinték akarunk lenni, akkor el kell, hogy ismerjük, hogy a saját bélgázunk számunkra, (saját magunk számára) jó és élvezetes illatú. Minél teltebb és aromásabb, annál jobb nekünk. De ez csaka sajátunkkal van így, más ember bélgázait egyszerűen nem tudjuk elviselni. Lehet itt mondani, hogy beteg vagyok, de nézzen mindenki magába. Persze mikor haveri társaságban "majd elhányod magad" a saját fingszagodtól is- mellékesen én mindig elitéltem az ilyen "viccelődést"- az nem igaz. Na, a saját gázaink illatát élvezzük és pont, nem akarom túlírni ezt, csak a felesleges prűdködést ne értem és próbálom/próbáltam az embereket "megtéríteni".
Aztán elkezdtem magamon kisérletezgetni, hogy milyen ételek és ételek elegyei miylen tipusú gázokat eredményeznek nálam. Gondolok itt telítettségre, az aromák erősségére, fingás mennyiségekre és sűrűségekre.----Mellékszál, hogy ha sikerül egy jó tömény és aromás anyagot előállítani, akkor azt meg lehetne fogni az aromaszegény időkre. Ennek a mechanikáján is ötletelgettem, hogy hogyan lehetne tartósítani a prémium anyagot és egy illat nélküli időszakban elővenni és szagolgatni, hiszen jó illata van.(Pur-os szopóka és a kettes Trumbi-Dumbis üveg összeházasítása és ilyesmik...)----- Aztán persze kisérletezgettem az állagokkal is: híg, krémes, félkemény, kemény. Ezeket milyen ételek fogyasztásával tudom előidézni. Olyan szinten voltam, hogy tudatos táplálkozással gyakorlatilag 70-80%-os pontossággal olyan szagú és állagú bélterméket állítottam elő, amilyet akartam.
Aztán rájöttem a kemény, vaskos széklet kiürítésével járó sikerélményre és a jó érzésre, hogy mit adtunk ki magunkból és meg kellett küzdeni vele, de mostmár megkönnyebbültünk. Így hát egyszer csak rámentem az iszonyatosan száraz, vastag és nagy mennyiségű székletre. Ezek már valóságos szülések voltak, de mikor kijöttek és visszaállt az ánuszrózsa----mert mikor még tapasztalatlan voltam, akkor volt pár alkalom, hogy nagy nehezen megszültem egy nagy farönköt és egyből törölni is akartam, nem számolva azzal, hogy ánuszrózsám kb 20 Forintos nagyságúra nyitva van és az érdes papírral telibe, erőből végigszántottam rajta....hadd ne mondjam...-------akkor baromi jó érzés volt.
Ám egyszer sikerült magamnak egy "aranylövést" csinálni. Ez 6 nap nem ürítést jelentett olyan ételekkel, amiktől száraz és vastag lesz a székletem. Addig halasztottam a dolgot, amíg a gyomorgörcsöktől már alig tudtam kiegyenesedni. Akkor aztán nekiültem és azt hittem egy csodálatos szülést fogok véghez vinni. Ahogy elkezdett lassan kibújni a kolbász már éreztem, hogy baj lesz. Nagyra nyíltam odalent és kezdett kellemetlen lenni kissé, azt hittem ez a maximum, de nem. Még nagyobbra nyíltam és lassan kezdett kicsúszni a csontszáraz, kőkemény, rücskös anyag. Mikor nem nyomtam, akkor jött a másik fele! Ánuszrózsám nem törte el, hanem körézárt és baromira fájt, mert nem állt meg. Szinte végigszántotta rázáró ánuszrózsámat. Tudtam, hogy ezt pihenő nélkül kell kinyomni, különben nekem annyi, nincs más választásom. Rákészültem és iszonyatos erővel kezdtem nyomni, nagyon fájt, jajjgattam közben, de nem hagytam abba, csak nyomtam ,nem mertem megállni megint. Aztán egyszercsak óriási szakító fájdalmat éreztem és olyan volt, mintha tűket ürítettem volna. Megálltam, de a záró ánuszrózsámat ugyanúgy végigszántotta az óriási anakonda, ezért üvöltve, sírva nyomtam, hogy kint legyen az elképesztő fájdalom ellenére is. Nagy nehezen kijött és én előre lebuktam a trónról, valósággal sokkolt a fájdalom. Maga a fájdalom szó is teljesen új értelmet nyert számomra.
Orvoshoz nem mertem elmenni. Ánuszrózsám pedig ettől fogva iszonyatosan fájt minden ürítésnél és iszonyatosan beszűkült. Szánalmas, macska kaki méretű adagokkal küszködtem, kínlódtam negyed óra- húsz perceket a legkegyetlenebb szülési fájdalmak közepette. Kb mintha egy rúd párizsit nyomtam volna ki. Ilyen kis mennyiségeket ürítettem, de természetesen többet ettem ,ezért folyamatosan bent maradt a nagyja széklet. Lassan már enni sem mertem és rettegtem a székletürítéstől, tudtam, hogy megint kegyetlenűl megkínoz. Úgy éreztem ,hogy előbb-utóbb belerokkanok a szarásba. Ezután elkezdtem a tápllálékkiegészítőket táplálékként alkalmazni, de erről legközelebb, így is nagyon hosszú lett...
