Úgy veszem észre, az erkélyem megint népszerű madárkörökben, vagy legalábbis egy cinke ezen a véleményen van. A galambok csak inni járnak ide, ő viszont iszik, majd csipeget egy kis földet, megszemléli az elhagyott légykapó fészket, majd távozik. Nem tudom, mit akar, de a földet szorgosan töltöm utána.
Az összes leszedett zöldbabon nyüzsögtek a poloskák. Nem a szokvány mezei poloska, valami csinosabb színű, de ez sem tetszett! Az előbbi fajtából is sok van, alig győzöm kidobálni őket. CSöppet sem hiányoznának, ha nem lennének.
Megint szedtem egy adag lila babot. Meglep, hogy mennyi termett. A zacskó elültetett babból talán 10 szem maradt, de azon elképesztően sok a termés, és még mindig van virág is rajta.Nem nagyon bízom benne, hogy ebből termés is fejlődik, de szépnek szép.
Ez a mai nem az én napom, az már kétségtelen! Hogy csak a legszebbet mondjam: azt hittem, ma lesz a kaktuszkiállítás, holott egy hét múlva esedékes. Viszont ha már ott voltam, be is mentem, és lassacskán rájöttem, hogy rosszabb is lehetne, mint hogy egy szép kertben sétálgatok és nézelődöm. Úgyhogy végül nem bántam, de azt még eldöntöm, megyek-e egy hét múlva.
A Fehérvári úti piacon egy 1/2 literes üveg paradicsomlé 420 forint (az üveget nem veszik vissza). Úgy gondolom, hogy aki teheti, annak megéri a fáradságot, hogy saját maga állítsa elő. Nekem sajnos csak egy erkélyem van, ahol virágládában termelem a paprikát, paradicsomot. Ha eltenni való mennyiség nem is jön össze, de már cca. 3 hete a saját paradicsomomat eszem.
Jobb későn, mint soha: Most jöttem rá, hogy már el is múltunk tízévesek! Hajrá, topic! Ez egyúttal a megfelelő alkalom arra, hogy magamban megemlékezzek az indítóról, aki figyelemre méltó egyéniség volt, és mindig szívesen gondolok rá.
Nekem is zöld lett. Bevallom, a kinézetele csodás, az íze átlagos. Ezzel együtt nem bánom, hogy kipróbáltam. Részint olyanom van, mint egyik szomszédomnak sem, részint meg hogy tudtam volna megállapítani, milyen az íze, ha nem szedem le és főzöm meg? Arról nem is beszélve, hogy miylen érdekes látványt nyújt az a része, ami az almafára futott fel.
A mai nap felszedtem a zöldbabot, elég szép termésem lett. Viszont szinte elfejtettem, hogy ültettem ún. fekete babot is, ezért meglepődtem, hogy mi a csoda lóg a kerítésen. A fekete zöldbab persze sötétlila színű, szép bársonyos tapintású. Olyan guszta, hogy ezt nem fogom levesnek vagy pláne főzeléknek elpazarolni, némi párolás után köret lesz belőle.
Gyanítom, hogy kedvenc madárfiókáim hamarosan szárnyra kelnek, mert ahányszor csak az ablak közelébe megyek, harsány és felháborodott csirregés fogad. igyekszem őket olyan kevéssé zavarni, amennyire csak lehet, de a virágládákban - legalábbis néhányban - állt a víz, ki kellett öntenem. Igyekeztem gyorsan és diszkréten elintézni, de nem biztos, hogy ezt ők is így ítélik meg.
Ma reggel heves szarkacsörgésre ébredtem, és miután nagyjából-egészéből észre tértem, rögtön aggódni kezdtem a légykapó fiókák iránt. amikor kimentem az erkélyre, az egyik szülő hangos és felháborodott hangokkal fogadott, ettől kicsit megnyugodtam, de azért megnéztem, mi van a fészekben. Csak két fiókát láttam, pedig általában négy tojást raknak, úgyhogy a szarkákat illető gyanú nem lehet megalapozatlan. Viszont a két fióka már tollas, még 10-12 nap, és végleges búcsút mondanak a szülői fészeknek. Nem hinném, hogy lenne másodköltés, de ez is ki fog derülni.
További jó hír, hogy a kaktuszom tényleg kinyílt, és csodaszép.
Úgy látom, kedvenc kaktuszom újabb virágzásra készül, holnapra biztos kinyílik. Jó, hogy itthon leszek, mert csak pár órát nyílik. viszont észrevettem, hogy az elnyílt virágok helyén holmi aprócska zöld gumó képződik, olyan, mint egy csöpp ananász. Nem tűnik új hajtásnak, mintha valamiféle termés lenne. Érdeklődve várom, mi lesz belőle. Viszont nem fogom megkóstolni!
Nem túl nagy, de azért némi részvéttel állapítottam meg, hogy a csigaevő halam ma reggelre elpusztult. Nem kedveltem, mert agresszív jószág volt, elpusztította a garnéláimat, és még a bettám (sziámi harcoshal) uszonyait is megrágta. Ez utóbbit áttettem egy új akváriumba. Most viszont azon gondolkodom, hogy mi legyen a következő lépés.
A tojásokat egy óvatlan pillanatban megnéztem, négy darab tojás van, aprócska gyöngyszemhez hasonlítanak, és csinosan vannak elhelyezve. A madárkák valamelyike szinte mindig ott ücsörög, ha kimegyek az erkélyre, csak akkor rebben el, ha túl közel megyek a fészekhez. Igyekszem keveset zavarni.
