ez egy általános jelenség a fogyasztói társadalomban.
másrészt a gyerekbetegségek hasznosak (csak a szülők el ne kapják. különösen apuka ne kapja el, mivel a kisgyerekes anyukák nem lehetnek betegek, ezért általában nem is lesznek).
gyatra belvárosi immunrendszer! minden reggel jeges fürdő, majd torna nyitott ablaknál! (estére adj nekik vmi jó kis zsibbasztót, pálinkás kenyér, thc, ilyesmi.)
"természetesen nem a filmről írtam, mert ugye azt nem láttam" - de az irány az mindenképpen jó, kedves Tanítvány ;-)))
Én meg közben ahhoz filózom, hogy hogyan is tudnak pl. a Lavinában teljesen hihető karakterek leledzeni, míg ebben a VAN... kezdetűben meg az egész olyan karikatúraszerű és parodisztikus. Mert lehet, hogy anyuka írja meg azt a qrva cévét, de:
be se hívja soha senki interjúra az ilyet;
ha hívják, akkor se megy.
Tehát már megint ott tartunk, hogy a filmes túlzás és nagyot mondás eszközeivel élünk, ahelyett, hogy a valódi hétköznapok valódi embereivel történne már valami elgondolkodtató, sőt, akár még vicces is. És ott, hogy a forgatókönyv a maga kis öncélú bárgyúságaival a valóságot már megint valami totál elemelt és magyarfilmesen párhuzamos hétköznapokba emeli(?).
régen is voltak lúzer fiatalok a művekben, de azok valahogy romantikusabb lúzerek voltak vagy csak értelmesebbek (éhező feltaláló, nyomorgó költő, távolba révedő filozófus lukas gatyában). a konzumidiótává válni vágyó, de ahhoz hülye, máshoz viszont nem elég okos szimplakerti gíroszhányó viszont csak szimplán (hehe) szánalmas.
természetesen nem a filmről írtam, mert ugye azt nem láttam.
Élni, családot alapítani havi 120 ezer nettóból, két diplomával reménytelenül munkát keresni, folyton búcsúzni az emigráló barátoktól, minden héten berúgni a bulinegyedben, hajnalban tolni a gyrost, egyre jobb idő alatt futni a Szigetkört.
az a baj (nem!), h ez a legkevésbé se érint, ennélfogva (?) nem is érdekel:)
Az előzetese alapján ez sem egy nagy durranás, bár dicsérik. Szerintem olyan, mintha az elmúlt húsz év hazai filmtermésének vágóképeiből rakta volna valaki össze, nulla eredetiséggel...
Hát ja, mert a férfilélek örökös nyomás alatt van, aztán ha néha felrobban a szelepe, akkor annak is gondosan el kell rejteni a nyomait ;-)
Na de milyen is lenne a Lavina magyfilmként? Első sorban a férfi hosszasan és erőltetetten túljátszaná a jó, türelmes és szerető férjet/apát, mert a magyrendez nem bízna eléggé a kontrasztban. Lenne neki anyai meg apai komplexusa is, amit egy pohár ital mellett osztana meg a barátjával és szegény nézőkkel. A nejnek lenne egy nagyon jó barátnője, akinek elmondaná, hogy mekkora egy görény az ő férje, ha ez esetleg nem lenne még elég világos. Aztán kiderülne a Titok, amiért a férj ilyen: egyszer az apukája, aki nyilas-kommunista besúgó volt, bajba keveredett a svájci alpokban és ezért menekül mindenki a családban hanyatt homlok, ha jön a hógörgeteg. Közben anyuka bepasizna valami az életben amúgy sehol nem található selyemgigolóval, de abban is csalódna. A végén sétáltatná a család kutyáját egy elhagyatott temető szélén, de azért közben még elutazna Indiába is, hogy megtalálja a lelki békéjét és önmagát. Ja, a gyerekeknek nem írnának semmilyen szerepet, mert magyrendez nem tud gyerekül.
erről nem volt szó. és én se mernék véleményt alkotni, mivel sose voltam ilyen helyzetben. az igazi durvaság viszont az volt, h utána letagadta. nem is egyszer. aztán meg a filmtörténet legrondább férfisírása v mit írtak, hát az igaz sajnos. mert az egy hiszti volt konkrétan.
(aztán voltak ilyen kis aranyos nüanszok is, amikor anyuka mindennap másik pasival megjelenő vénkurva ismerősével beszélgetve kiakad azon, h másképp is lehet élni, mint ő.)
olyan igazinagy kelet-európai lelkizés nem volt benne. az már a nézőre van bízva, h mennyire gondolja tovább.
(megjegyezném, a keszytűt is vitte, nemcsak az ájfónt:)
egyébként azon rágódom, hogy a filmben szegény apuka lelkét vajon próbálták-e úgy freudilag megfejteni és meggyógyítani, hogy ugyanbizamár miért is nem a családja után kapott a kritikus pillanatban, hanem az ájfónjához?
