Lassan nagykorúvá érik a hivatkozott társalgásunk :-)
Örülök, hogy megtaláltad az utat és hangszert. Videóid alapján sikerrel!
A VK7-ben még mindig van több részlet, mely elismerésre ad okot. A keyclick on és off, a vintage orgonamodell, a hangszórószimulációk/overdrive, wheel brake, ring modulator, a swell effektus, (már a kilencvenes években!) full polifónia/fizikai modellezés kifejezett erőssége.
Milyen szépen összefutnak a szálak, kicsi magyar rockvilág. Díjazandó, hogy Béla rögtön igazi Hammondot vett az Omegához. Sajnos nem sokáig használta, a 2007-es Hungaroring koncerten már klónnal láttam.
Emléxem, 2006 elején jött le hozzám Béla, hogy sürgősen kell neki egy Hammond mert indul a turné és Romániában meg néhány németországi bulin ő lesz a másik (inkább az első számú sztem.) billentyűs. Szerencsére akkor már meg volt az M3-am és így a régi L-100 (p-100) eladóvá vált. Ez amúgy egy legendás hangszer volt, már én is Cserháti Pityitől vettem, úgyhogy jelentős szerepet játszott a 80-as évek hazai rockéletében. Most is illusztris tulaja van a Soproni színházban őrzi Papp Gyula akinek Béla eladta még évekkel ezelőtt.
Hát ennyit kiegészítésképpen. A leslie egy 122xb ami a Kerorg boltban volt kiállítva évekig a Pannónia utcában és aztán a Béláé lett.
2006. május 26., Omega-koncert, Szatmárnémeti. Bár a billentyűsök szele már egy évvel korábban elkapott, ez volt az első koncert, amire kimondottan Hammond-fanatikusként mentem. Persze ahogy megérkeztem, első utam a színpad oldalához vezetett, hogy megcsodáljam azt a varázslatos hangszert, ami úgy szól, mint semmi más. Most is emlékszem, mennyit ácsorogtam ott, ámultam-bámultam. A nyelvkapcsolók, a két elcsúsztatott manuál, a faburkolat. Pfú, ez aztán hangszer a javából. Akkor még nem is tudtam, hogy ez nem az „igazi”. Ahogy azt sem, hogy a másik szép bútordarab a bal szélen hozzá tartozik. Az XK-2-t a tetején észre se vettem. Bár észrevettem volna, rájöhettem volna, hogy nem szintetizátorokban kell keresni a Hammond-hangzást, hanem létezik olyan, hogy Hammond-klón. Szerencsére fél évvel később betévedtem ide a fórumra és tehtube mester készségesen útbaigazított (előzményként arra a kommentre hivatkozik ez a hozzászólásom), megoldva életem nagy problémáját. Ezúton is, ennyi év után is, szívből köszi! :-)
A koncert amúgy pocsékul volt hangosítva, az orgonát kb. csak a beállásnál hallottam, na de ilyen az élet. Talán Jankai egyik első Omegás koncertje volt, Gömöryt váltotta. Egy Omega-fórumos kollégától viszont megkaptam az Égi jel! lemezt, még hónapokkal a megjelenés előtt. Nagyon örültem ennek a szólónak: https://youtu.be/ndrc8UvXq34?si=UJ_u1-ydl0ssp4Yd&t=132
Mókás, hogy 15 másodperc Hammond belefér, de 30 már túl sok. Amúgy én is mindig Lord-ot véltem odahallani. :)
Még egy kis popzene, egy másik híres pillanat Jimmy Smith szólója Michael Jackson Bad-jében. Ennek is több verziója van, ez a legtisztább: https://www.youtube.com/watch?v=82B9-_CeNzQ
Mivel Sam Brown Jon Lorddal együttműködött és a szóló minden eleme olyan, mindig azt éreztem, ezt Lord játssza.
De nem találtam rá megerősítést. Persze annak jogi akadályai is lehettek, azért anonim, aztán közben mégis ő volt. De tévedhetek.
Ez a szerződések miatti névtelen, álnéven való szereplés gyakran előfordult. Pl. ezen a lemezen is 3 Purple zenész játszik (git, bass, dob) és a szólóban sokáig azt hittem, szintén Lord, mert a karcos egyenes hangzás és stílus teljesen rá jellemző. Aztán kiderült, Matthew Fisher.
De ezt mindig is egy jó extra Deep Purple számnak tekintettem, mert ezt a motívumot korábban már háromszor felvették különböző stúdió sessionok alkalmával, melyet jóval később posztumusz kiadásokban tettek közzé.
Ja, észre se vettem, aztán leesett, hogy a kommentekre lehet voksolni. Mna, hát lelke rajta, aki ezen éli ki magát.
Hogy valamivel járuljak is hozzá a beszélgetéshez, Sam Brown Stop!-ja talán a Hammond orgona legnagyobb pillanata színtiszta popzenében. '88-ban bevállaltak egy Burn, Stormbringer-érabeli hangzást és stílust, nem semmi. Ez a cover jól visszaadja: https://www.youtube.com/watch?v=_ttLyfpGP1k
Rick Wakeman fia. :) Betegség okán helyettesített.
Amúgy egyetértek. Valahogy senki se tudja visszaadni Lord ízes, mindig izgalmas improvizációit. Pedig technikailag nem egy ördöngősség, de valahogy nincs meg az ízlés hozzá, a feeling.
Mindig annyit játszott, amennyit "kellett". Kivéve A MKII második felvonásánál, amikor Blackmore annyira elnyomta, hogy még Lazy intro, Highway Star szóló se volt. Plusz tövig nyomták a mikrofont a lezlibe, amitől úgy vibrált, mint egy helikopter.
Megtanulta a számot, rendesen D-ben kezdi, erre a többiek már C-be transzponálva játsszák. Az intro valóban túlzás így. Talán ha valami változatosabb, érdekesebb témát bontott volna ki.
Ez is jó felvetés, mert sokan a hangszerüket eleve stereo zsinórral viszik keverőbe, di-boxba. De általában ott a Left/Mono jelzés is az 1 zsinóros felhasználáshoz, viszont ez belsőleg monosítja a jelet (rövidre zárva a Right kimenetet). Ez nem csak leslie, de autopan vagy chorus effekteknél (pl. Rhodesra) sem ad színpadkompatibilis hangzást.
Aztán ott van még a szimmetrikus kimenetek kérdésköre is! Ott is más történik akkor a Left/Mono kimeneteken. Szóval ezt hangszere függvénye, jól körbe kell járni aki fátvágni indl az erdőbe! Érdekes ide, hogy pl. egy gitár is tök mono hangszer, de vannak mindenféle stereo, multieffektek nekik is. Aztán azt is bedugják végül a mono Marshallba, úgyhogy lehet ezen filozófálni bőven, hogy is mint is van akkor stereo érvényesülés… :)
Régen nagy kérdés volt ez a monó-sztereó lezlieffekt. De legtöbbször vagy mi nem állhatunk (színpadon, nézőtéren) pont középen hogy vegytisztán halljuk a himbálózást, vagy a hangszer nincs középre panorámázva. Van aki szereti ezt, én nem igénylem. Ráadásul mivel játékom 3/4-e otthon stop állásban van (1/4 tremolo), ezért nem is létkérdés.
Élőben mások az elvárások.
(Egyszer volt, kb. 25 számot végignyomtam direkt álló Motion Sound lezlivel, csak a c3-al erősítettem a hangzásra. Az utolsó szám legutolsó akkordjánál nyomtam meg a tremolót!)
Bemutattam korábban képeket, hogy többen az igazi Hammondnál is a lezlit hátradugják és a kimikrofonozott hangot kérik vissza kontrollba. Már értelmetlen a sztereó, ellenben mégis jól szól a hangszer a PA-n át. Egy lezlieffektnek valahogy ezt kellene tudnia. A régebbi effekteknél valóban nagy nehézséget okozott. Annó a VK7-emnél erősen hullámzott a lassan forgó hang, zavart. Tremolónál meg mintha a sebesség változott volna. A mostani Lester, Legend, Soul effekteknél figyeltek a monó hangzásra, szerintem teljesen rendben van. Otthon a Legend és Soul is az egy Alto Ts-312-n szól monóban, nekem jó. Ezt be is mutattam Magi Krisztiánnal az összevetésben nemrég. (Azóta kiismertem a Soult, elvárásaimhoz jobban hozzáigazítottam, ahogy évek alatt a Legendet is)
Ugyanezt teszem én is, a vonalfelvételek esetében kihasználom a sztereó adta lehetőségeket, de van monó beállítás is. Ámbár a Legend/Soul esetében nincs különösebb jelentősége. Ha csak egy jackdugóval jövök ki, akkor is rendben szól.
Pontosan azt. Az effekt intenzitásának erősen sebességfüggőnek kellene lennie. Tremolónál csattogjon, chorale esetében lágyabban hullámozzon, míg stopnál hozza nagyjából mindig ugyanazt a hangzást.
..."Arra jutottam hogy a Doppler effektus erősségét sebességfüggően kellene a szimulációkban alkalmazni."....mit takar ez az idevetett követelmény pontosabban?.. és bármi is legyen, eddig figyelmen kivül lett hagyva?... -V.
Akkor kb. hasonlóak az észrevételeink. (Hozzátéve, hogy nálam nincs origi Hammond tapasztalatokat gyűjteni, csak a cd gyűjtemény.) :)
Most meghallgattam fejhallgatóval is, talán a határok jobban összemosódnak a versenyzők között, a Soul sterilebbnek tűnik, a Vent ll pici javított a helyzetén, de a sorrendem nem változott.
2 fontos felvetés:
- élőben próbálva, kellő hangerőn teljesen más eredmények is születhetnek! Találtam Nord E5-el tesztet, kevésbé lényegretörő, ámbár annál vontatottabb, viszont rámutat, amit itthon az E3-al is tapasztalok: a vonali jel fülesben tökre másabb (satnyább), mint mikor kihangosítva hifiről szól jól megtolva a hangerőt. Nyilván itt a szoba is hozzáteszi a magáét akusztikusan (javulnak a mélyek, testesednek a perkák, key clickek), így a beépített mikrofonos Lesliek is sztem jó csapásirány hangosításilag
- a másik dolog, hogy ugye a leslie hatás egy 3D hangzás és felvetődik a kérdés, hogy ezt nagy szinpadi körülmények közt ki hogy használná! Ha hangtechnikus rak mikrofonokat a láda elé vagy itt nézhetjük a klónok beépített effektjeit is, azt van ahol szétpanorámázzák. Ergo egy 25-30 m széles nézőtéren óriásira nagyítódik a leslie és a doppler hatás. Van aki ezt monora keveri le, de ott nagyon más effekt beállításokat igényel az orgonistától klónoknál, mert iszonyúan lüktethet, pumpálhat a stereo leslie effekt lemonósítva (vagy ha úgy van, ellenfazisúlag pont egy minimálisan változó, csúnya phaseres eredmény a vége). Egy aktívan koncertező haverom pl. pont ezért külön orgona beállításokat készít mono-kompatibilisen színpadra, mint studiozni otthonra. Legnagyobb észrevétele, hogy Korgoknál isznyú nehéz és részben nem is lehet megfelelő mono rotary beállítást csinálni, még pl. Yamahákon és Rolandokon ez már néhány paraméterből jól kihozható. Nem is tudom ezeknél a pedáloknál, ahol nem sok mélyebb belenyúlásra ad teret a fedélzeti kialakítás (hacsak szoftveresen nem editálható némelyik?), mit lehet kezdeni színpadi szituációkban?
Szalayra nézve, egyértelmű, hogy gitárosként gitár effekteket tervez gitárosoknak. Sajnálom hogy ez a hangszer fertőzte meg, mert billentyűsként többet adhatott volna a szintis társadalomnak úttörő meglátásaival. (És ehhez képst a villanyciteráján is folyton szinti hangokat csihol. Érthetetlen kombináció!) 😁
Érdekesek ezek az összehasonlító videók, mert egyébként nehéz ilyen információkhoz jutni. Nekem is valami hasonló jött ki. Ámbár az IK és a Soul közt igazából nem is tudok különbséget tenni. Egyikben ez tetszett jobban, a másikban az. A Szalay András féle Lester pedál szép munka, de érezni a végzetes erős magasvágást. Hiába adtam neki egy A100 szekvenciamenetet hogy azzal ellenőrizze, de nyilván legtöbbször a Stratocaster gitárjával történt, ami gitárok közt is egy vékonyabb, élesebb hangú. A torzítója kimagasló, de így nekem tompa. A Lexet én is próbáltam. A Ventilatort máshol. Egyszer én is csináltam egy ilyen összehasonlító videót, volt már itt 4-5 éve. Még az összehasonlító Paul Harrison is méltatta a Lestert. https://www.youtube.com/watch?v=jTQjSGFfenQ
Emberünk korábban készített egy orgona modellezési összehasonlító videót, az is informatív. Búgó, vastag hangot mindenki tud. A modellezések esetén a full és éles hangoknál véreznek el a klónok, mert kivékonyodik a hangjuk. A Viscountnak azonban nem. Ámbár az IK és B5 hangja is jó. Persze a VB3-é sem rossz. Ízlés kérdése. https://www.youtube.com/watch?v=DV_She5H2oU
Egy személyes észrevétel. Mivel az A100-on gyakran játszom álló lezlivel, így a Legenden és Soulon is. Azonban ha jó erősre állítom az effekt intenzitását, akár az effektpedálnál is, leálláskor rendkívül szélszőséges hangszínviszonyokkal állhat le, így keresnem kell egy minden lehetőségre jó középértéket. Az igazinál stopban enyhék a hangszínbéli különbségek, a tremolo erősen csattog. Arra jutottam hogy a Doppler effektus erősségét sebességfüggően kellene a szimulációkban alkalmazni. De csak én :-)
Annyi előrelépés történt, hogy a Soul orgonák esetében immár háromféle rögzített stop módban állhat le az effekt. (elöl, hátul, két virtuális mikrofon közt) Ez nagyon jó dolog. Nyilván a Viscount is rájött, mert a Vortex igazi lezlijüknél is van kényszerített stop állás, nem kell már a tölcsért kézzel felénk állítani, ahogy legutóbb Larry Goldings tette a MűPa-ban.
1. nekifutásra, ipaden hallgatva, nálam a Ventillator ll és Stry Lex kiesett egyből. A Vent ll nagyon háttérbe húzódóan kevés valamit mutat az egészből, dinamikailag is. (Érdemes lenne a jelszinteket is látni!) Bár a Lex szinte a legfémesebben kiemelő a magasaknál, az első etapnál sztem túlbuzgóan lüktet a rotor mélyeinél. Jó kérdés, hogy ezek fix. mikrofon beállítás modellezések vagy vhova épp be volt rajtuk vmi állítva. (ha lehet?) A Lester K is nagyon nem tetszett az elején, sok doboz reflexió, sok bizonytalan kóvájgó hang, de talán mégis dobogóra küzdheti magát. Szóval ennyiből ez nehéz, mert ha lehet rajta finomítgatni, akkor… A toppon szerintem az IK szimulációja van, bár a fullos draw állásoknál talán a Lex fényességével többet adna. (Itt viszont tuti kehet szoftveresen EQ-zni stb, tehát mód felett a legtöbbet nyújthatja. Hiányoltam viszont a sokat magasztalt Arturia B3 effektjét miért nem került terítékre!) A Soul megoldásai folyamatosan helycserések a dobogó tetejen az IK-val, néhol szebb, néhol kevésbé. Az overdrive szekcióban pl. kifejezetten nem tetszett annyira a Soul, de nyilván itt is sok minden lehet hangolások, tuning beállítások eredménye, avagy kiválasztott vmi gyári modellt, beállítást oszt jól van, úgy csalóka is lehet.
Végeredményként tehát: 1. IK szim., 2. Soul szim., 3. Lester, 4. Lex, 5. Vent ll ahogy elsőre eldönthető volt.
Nekem is több órányi felvételem van VHS szalagon. Amig nem volt saját CD íróm, addig oda mentettem a CD-ket a Panasonic 6 fejes VHS magnómmal. De a kazettás magnómmal is jó felvételeket tudtam készíteni. Sokkal kellemesebb a hangjuk, mint egy digitális felvételnek.
Nekem egy ZOOM H2Next felvevőm van. Nekem nagyon megfelel.
Így értem. Nem a retro magnó feeling hiányzott neked, csak egy időn túli értékmentés.
Én ezt már vagy 15 éve eljátszottam, mikor még cd-ket írkáltunk… Hát az lett mára absz. felesleges. A magnózásnak viszont megmaradt egy érdekes bája. Mindegy!
