A Radnóti díjak hírét a Fidelio is közreadta már, kár, hogy egy tévedés-csavarral - hja, ’az információ útja’ már csak ilyen… :( Ezt írták:
„A közönségdíjat - az elmúlt három év után idén is - Szervét Tibor kapta.”
Ezen bizony sok néző meg fog lepődni, mert hiszen azt évről-évre tudni lehet, hogy amióta létezik a Radnóti díj, a Közönségdíjat mindig Szervét Tibor számára szavazták meg - immár kilencedszer - a Radnóti Színház nézői!
A színház nem színész dolgozóinak díját Perényiné Hovanyecz Valéria, bér- és munkaügyi előadó kapta.
A díjazottaknak szívből gratulálunk, a közönségnek pedig köszönjük, hogy megtiszteltek minket a szavazataikkal!”
A díjazottaknak gratulálok, és a Színháznak köszönöm, hogy 2002. óta lehetővé teszi a nézők számára, hogy véleményt nyilváníthassanak arról, hogy kit tartanak a legjobb színésznek.
„(…) van egy hely a Mester utcában, ahol legalább olyan szép a csempe, mint amilyen jó a kolbász, (…) egykor a legjobb pesti kolbász- és szalámigyárnak volt a székhelye. (…)
„A 42. Magyar Filmszemle idején, május 5-én mutatták be a mozik Török Ferenc filmjét, az Apacsokat. A Csányi Sándor és Szervét Tibor főszereplésével forgatott film megnyerte a Szemlén a Zsurzs Éva rendezői díjat, a TV-filmes kategória fődíját.
A Radnóti Színházban évek óta játszott színdarabból készült a film.
A film ma megjelent DVD-n, extraként található rajta audiokommentár Török Ferenc, Bálint András, Csányi Sándor és Angelusz Iván producer közreműködésével, filmelőzetes, werkfilm, egy amatőr film az indiánokról, Török Ferenc 30 perces, HVG 30 című kisfilmje, amelyet a HCG 30. születésnapja alkalmából rendezett, egy fotóalbum a Duna-menti indiánok archív felvételeiből,
valamint a Radnóti Színház azonos című színdarabjának felvétele.”
A Radnóti Színházban május 1-jén megtartott Kör Döntő tévés változata - amelynek a műsorvezetője Szervét Tibor volt - ma 19 órakor látható volt a Duna TV Extra műsorában. Képek a versenyről:
az Apacsok lett Török Ferenc rendezésében, a témaválasztás újszerűsége és a forgatókönyv jó érzékkel kibontakoztatott dinamizmusa, valamint Szervét Tibor és Csomós Mari színészi játékának folyamatosan magas szintű kifejezőereje miatt.
Ma 20 órától tartják Díjátadó Gálát az Odeon Lloyd moziban,
„Az Apacsok elhallgatásokból, csúsztatásokból, hazugságokból, némasági fogadalmakból szőtt történetének valójában ez az egyetlen igaz pillanata. Amikor az ávós főnök és az apacs főnök pár másodpercre egyazon barikádoldalra kerül. És Szervét Tibor-Schneider Zoltán kettőse előállítja az engesztelő közösségérzést. Kiderül a „nagy titok”, mely egy-egy korszakváltásnál azért, ha pillanatokra is, de megnyilatkozik, hogy ugyanúgy vágytuk mindannyian 1956-ban (is) a szabadságot.
Az igazi bűn (sorseltérítés), ha elhallgatnak előled valamit. Ha a titkok miatt a mások életét éled. A besúgóvá alázott Fekete Hold felesége, aki még nagymama korában is makacsul tartja titkát, vetítgeti magának a mese diát az odalett férjéről, legalább olyan bűnös, mint a forradalmárból lett ávós, aki a forradalmas fotó miatt meggyilkolja Szürke Sast.”
Az erdélyi filmes portál, a Filmtett is írt a 42. filmszemlén díjat nyert Apacsokról:
„Török Ferenc darabja eddig legjobb feldolgozása az ügynöklét kettősségének. Hangulatos, okos, jól megírt és nem utolsósorban hiteles ügynökfilm.
Maga a darab és a film is azonban több annál, mint egyszerű példabeszéd az ügynökéletről. Őszintén, remek allegóriákkal, a Bereményi-stílusra jellemző érzékenységgel nagyon fontos küldetést igyekszik teljesíteni: megpróbál elszámolni a gulyáskommunizmus cinkos árulásaival, amelyek szinte majdnem minden családban éreztették a hatásukat. Két ólomsúlyos monológ is van a műben, amely talán nemcsak azokat a nézőket találhatja telibe, akik azon rendszer részesei voltak, hanem a fiatalabb nemzedéknek is adalékot nyújthat a felelősség kezelésének kérdésében.
Az egyik a tartótiszt érvelése: „Az igazság az, amit az emberek elhisznek”, a másik pedig a nagymama hozzáállása a valósághoz: „Lehet ezzel együtt élni”, „Nem emlékszem semmire, ez egyszerűen törlődik”, „Arra kérlek, hogy ezt felejtsd el.” Ezek a mondatok röviden és tömören több generáció cinkos amnéziáját és egy – talán máig velünk élő – diktatúra emlékét írják le, amely évtizedekig nem táborokban és puskagolyóval gyilkolt, hanem árulással terrorizált.
Szervét Tibor tartótiszt figurája remekül kimunkált, az áldozat Szoboszlait megformáló Schneider Zoltán pedig telitalálat, de a többiek figuráiban sem érezni egy pillanatig sem a színpadias játékot.”
Szia Rigó_jancsi, igazad van, a riporter sajnos nem egy empatikus beszélgetőtárs volt, hanem egy olyan szenzációhajhász, aki alpárian erőszakos tudálékosságal igyekezett a középpontban maradni :( … hát, nem miatta volt érdemes meghallgatni a beszélgetést.
Szervét Tibor viszont nagy türelemmel válaszolgatott, öröm volt hallgatni az őszinte véleményeit és a tiszta szívvel elmesélt történeteit. Sokat lehet tanulni tőle, ez már itt-ott akár színháztörténet is.
Szirtes Tamás: „- A jövő évadban a Nagyszínpadon Neil Simon Furcsa pár című darabját mutatjuk be, a budapesti színházi élet egyik örökzöldjét, csodálatos félklasszikust.
Szia Oe, köszi, hogy szóltál, a végéből öt percet sikerült elcsípnem. :) Talán holnap 12.55-kor ismétlik, vagy lehet, hogy ez is felkerül a Videótárba?
(Mostanában egy sánta kisegér ügyesebb nálam: nincs tévé-rádió infóm, utólag meg hiába kérem tőlük, nem is válaszolnak (Klubrádió febr.5, RadioQ febr.13, Bp Európa Tv máj.6.); az új windows7-tel meg aztán semmilyen régi jó programom nem működik együtt. (:
„Minden klisét belepaszíroz filmjébe az Amerikában élő Hules Endre rendező, még saját magát is. Unalmas, érdektelen és kicsit sem vonzó, noha itt egy régi szerelem felszikrázásáról is szó van. A közép-korosztályból Hules Endre elmondása szerint nem akadt egyetlen színész, aki megfelelt volna.
Ott van, mondjuk Szervét Tibor, aki éppen a Valami Amerikában bizonyította már, hogy angolul is megvehető, korban is jó és vonzó is.”
Az Apacsokat 3-án, tegnap este mutatta be a Bukaresti Nemzeti Színház Kamaratermében a Radnóti Színház társulata.
A romániai előadásról még nem találtam visszajelzéseket, így egy mai, a Figyelőben megjelent kritikából idézek, amely a színházi előadást és a május 5-én mozikba kerülő filmet értékeli:
„Bereményi árnyalt és pontos képet ad a diktatúráról, amelynek legembertelenebb vonása talán épp ember-arca volt, az a sunyin haverkodó szerepjáték, ahogy az elnyomó hatalom minden megnyomorított polgárának felkínálta az alku, a megegyezés, sőt az együttműködés lehetőségét; ahogy bevonta a játszmába, érdekeltté tette a hazugságrendszer fenntartásában.
(…) Szervét Tibor alakítása messze kimagaslik a mezőnyből. Nem egyszerűen a helyén van, de egy a belső indíttatástól a külsődleges gesztusokig, a szemrebbenésekig és kisujjmozdulatokig kidolgozott figurát épít fel a tartótiszt alakjából.”
Május 11-én lesz a Radnóti Színházban a darab utolsó előadása, amit én nagyon sajnálok, mert szerintem az élő játék éppen most érdekelhetne igazán sokakat a „filmszerű színházi előadás színházias lefilmezése” után.
