Egyszer érinthetném arcod, egyszer,érzrezhetném illatod, egyszer ölelhetnélek,csak egyszer egy kis időre,nem kérném még egyszer, többet nem eresztelek el, beágyznám,lelkembe ,szívembe az angyali mosolyod, csókod izét,kis kezed érintését. szeretem kis kezed,csókolnám végtelen, enyém is volt ,meg is kértem, s elvesztetem szerelmedet, s bánhatom tettemet,míg élek. hogy elveszitettelek...
Kitárúlt egy kapu utamon De reszkető lábam megáll Félek ezen az úton! Még nem jártam itt Erre nem lőtte Ámor Kicsiny kis nyilát Nem érzem szívemben Szerelemnek mámorát. Mit érzek csak fogva tart A magány elemészt mely örök marad.
Gratulálok a verseitekhez. Nézzétek meg ezt az oldalt, ez is nagyon jó (: Ide is tudtok verseket küldeni: küldd el szerelmes versed Már több barátnőm is küldött itt el is tudjátok olvasni: szerelmes versek
Gratulálok a verseitekhez. Nézzétek meg ezt az oldalt, ez is nagyon jó (: Ide is tudtok verseket küldeni: [URL=http://www.szerelmes.eu/kuldd-el-kedvenc-szerelmes-versed]küldd el szerelmes versed[/URL] Már több barátnőm is küldött itt el is tudjátok olvasni: [URL=http://www.szerelmes.eu/szerelmes-versek]szerelmes versek[/URL]
ma hallottam a megasztárban...képzelhetitek,hogy meglepődtem:)már lassan egy éve a neten kering a videó és most fedeztem csak fel...jó érzés volt így hallani a versem...csodálatos lett...imádom:D:D:D:D:D
régen a világot akartam ma elég egy ölelés régen számított mit gondolnak ma édes kevés régen a csodákban nem hittem de ma már láttam ahogy porszemként a széllel az egekig szálltam tudom rengeteg a gond de ha neked szól egy mosoly az mindent megér és a baj már nem annyira komoly
Kinyújtom kezem
megfogom újjad
végíghúzom mutatóm
szép síma, ívelt köröm
gyűrűs ugyanez és mind
te is megteszed
tenyerünk olvad
több mint pontok
érzem vonalaid
godolatunk rezgéseit
csuklód felé csúszok
ereid ütnek, erősebben
újbegyembe lüktetnek
ne ne szólj, csak mozogj
karodon semmi, betölti
markom, ahogy könyököd
átbukkan, és vállad felé
féltőn, remegve vonat
megőrjít vállmedred,
fogj meg kérlek, ülj ide
bennem vakcsend üzen.
II.
Ülünk és nézel előre
mintha nap látna
pedíg minden kép
kezünk játéka
tudnod kell zeném
tőled , lényedből ered
ringok előre-hátra
ütemed átveszem
megőrjít vállmedred
hangok tobzódnak
kórus énekük ugyanaz
nyakad bájos gida
barlangban szökdel
fényt hiába keres
állad, ajkad felszinez
álmaim egykori képe
anyám homályos sóhaja
apám borostás arca
csodás érzés, láthatom
imádlak tudom csak álom.
III.
Egészen ki vagyok
arcomon könny, sós
ujjammal homlokodik
lassan lépkedek
két botlás után felérek
hajad mint selyemfonat
hullámzó vad folyó
belemerülök, engedj
megfürödnöm habján
siklok, egészen vissza
megőrjít vállmedred
ringunk előre hátra
szerelmünk ilyen
kapkodom a levegőt
s adok belőle eleget
bár fényt is adhatnék
és tőled meg kaphatnék
hangunk csillog helyette
Szerelem
Szép dolog a szerelem, mondják sokan,
De az enyémből nem lesz semmi, soha!
Vagy mégis? Érdemes várni?
Hisz imádom őt, megmondja bárki.
Alig ismerem, mégis szeretem,
Lesz e vajon még egyszer ő a kedvesem?
Magamhoz szorítanám, soha el nem engedném,
Egy lány iránt ilyet nem éreztem még.
Örökkön örökké vele együtt lenni,
Ez kellene nekem, ennyit kérek én.
Imádom, mikor mosolyog,
Azt is, amikor nem.
Imádom őt látni,
És sírok, mikor nem.
Mit érnek ezen érzések kérdezem én?
Hisz ő alig ismer, nem is szeret még.
Ha tudná, hogy ezt neki írom, vajon mit tenne?
Kinevetne vagy szerelmesen megölelne?
Szép dolog a szerelem, mondják sokan,
Remélem, nekem se kell várni már rá oly sokat.
mysisterstheslayer, hálás köszönet. Remélem nem bánod, ha folytatom.
Neked-Veled.
Fondorlatok, azok fognak egyszer végleg
Repedést fakasztani közöttünk, mély sebet
Amit bűnbánó tekintettel próbálsz gyógyítani
De hiába igyekszel, nem megy már, nem lehet
Amit tettél, azért bocsánatot kérhetsz tőlem
De amire gondolsz, arra nincs mentség
Osztoznom kell rajtad, egy fél szív mit
Adni tudsz, de nekem ez nem lesz sosem elég
Mondd mért születik az ember gyávának?
A kutya is kevésbé húzza össze magát
Ha rosszat tett, mint te, mikor én elsírom neked
Egy sértett nő összes félévnyi panaszát
Nekem mindegy már, hanyatt fekszem a csónakban
Ha akarsz, te azért evezhetsz a túlpartra át
A napba nézek, hallom, hogy az evezőhöz nyúlsz
Eldobod és a víz felszínén úszik tovább…
(Mindegy már...)
