...de mostanság mással nem nagyon tudsz embereket motiválni ingyenmunkára, csak ha valami lelkesítőt vetítesz nekik (mint pl. a gárdánál a hazafias öntudat meg az egyenruha). Gondolj bele: hogy járod önszorgalomból szívesebben az erdőt, szeded a szemetet, gyűjtesz adatot, koordinálgatsz: felkent rangerként, neadjisten egyenruhában, feljogosítva pár dologra; vagy csak úgy álá natúr, amikor valahol mélyen úgy érzed, hogy ez rajtad kívül a kutyát nem érdekel, mert nem adnak mellé erkölcsi/anyagi/bármilyen támogatást?
Szerintem meg pont hogy egy helyi erös ciganynak kene rendzsörnek lenni. Hidd el nem lenne problema, es a ciganyok is megertenek hogy a turistak a barataik.
Amíg segélyből többet elő lehet teremteni, addig a közmunka nem pálya. Ebből a "réndzsörös" dologból meg már csak egy lépés lenne a gárda felvonulás..amit gondolom pár embernek szimpatikus, de inkább csak olaj a tűzre. OFF, én szóltam :)
Persze, ez egyértelmű. Amit itt nehezményezni szoktam, hogy a nem kisebbség továbbra is megélni próbál (vagy elmenekül), a kisebbség meg bűnözni. Itt ennél a pontnál elismerem, hogy a kiváltó ok a szegénység; - de azt már nem tolerálom, ahogy lereagálják a dolgot. Az meg már hitivita szintű magasságokba emelhet, hogy mi a megoldás: elfogadni, hogy szar a helyzet, és mélyszegénység van, de ennek ellenére a renitenseket megregulázni; vagy elfogadni, hogy megregulázhatatlanok és a mélyszegénység ellen tenni valamit (szemmel láthatóan egyik módszer sem működik).
Azért azt is vedd hozzá, hogy a gengszterváltás óta menekül a nép a Cserehátból, mert sehol semmi munka és azóta zuhan lefelé pl. Abaújszolnok. Én még láttam úgy, hogy épek voltak a házak, működött a turistaszálló és messze nem volt többségben a mai többség, ami ma már 100%-nak tűnik. És elég siralmas látvány, hogy az elhagyott házakat lerabolva (csak a falak maradnak meg) áll lassan már majd' a fél falu és abból tákolják össze a másik felét.
Sajnos sokat változott a világ - negatív értelemben - arrafelé az elmúlt 20 évben.
Igen, sok függ a hozzáállástól. Mindkét részről. Én például útbaigazítást kértem egyszer egy roma férfitől és készségesen megmutatta, hogy merre visz az út Zalatárnokról kifelé, mert nagyon nem találtuk a rádiházi irányt.
Tudom, kicsit off, mert RDK, de lényegen nem változtat.
Az biztos jó volt, csak erősen szubjektív lehetett, hiszen Hörpölin is a "békésebb" fajta ember; valamint azóta változott erősen a világ, a kisebbségiek sokkal bátrabbak, sokkal többet megengednek maguknak, hiszen naponta látni, hogy - némi túlzással élve - szinte következmények nélkül lehet bűnözni. Például a 80-as évek végén még fel sem merült ilyesmi gond, amikor Miskolc körül vagy Aggteleki-karszton barlangászni jártunk sűrűn, rendszeresen. Aztán jött a rendszerváltás, és utána őrólt meg mindenki (hozzáteszem, szerintem MINDENKI, nem csak a kisebbségiek).
Városban nem is. Erdőbe meg nem megy az ember kés nélkül, és a legkényelmesebb (nekem és még kismillió más turistának) ha mindig kéznél van az oldalamon.
Szerintem univerzális jótanács nem létezik, nagyon sok függ az ember saját kisugárzásától amit nem lehet megváltoztatni.
Valaki pl. azt írta, hogy van kés a derekára csatolva és olykor kibukkan. Hát nem tudom, én például nagyon máshogy kezelem azokat az embereket akik késsel az oldalukon járnak-kelnek... Egyrészt azt a benyomást kelti, hogy el akar rettenteni. "Van fegyverem ne köss belém" viszont bosszant is, hogy nincs bizalma a környezete felé, csak úgy mer mutatkozni, hogy kés van a keze ügyében. Esetleg olyan ember, aki nem fél használni, velük ismeretlenül nem biztos, hogy úgy kommunikálok, mint egy "nem késessel".
Azután sok függ az egyéb külső megjelenéstől, én például 2 méteres vagyok és baromi nyugodt kisugárzású nagy mackó aki a légynek se tudna ártani. Ez egyeseket felhív keringőre, hogy belém kössenek, de a testalkatom lehet mégse túl csábító, mert nagydarab vagyok. Ha cigányokkal találkozom meg is jegyzik, hogy de magas vagyok, rám csodálkoznak. :D Alapvetően mindenki felé próbálok kincstári optimizmussal fordulni és nem zárkózom be. Ha hozzám szólnak válaszolok kedvesen, de nem keresem a mások társaságát.
Az se jó szerintem, ha túlzott bezárkózással próbálkozik az ember, mert bántó lehet a másik felé. Gondolok itt a cigányokra, átsétálsz a kertjeik között és látszik rajtad, hogy tök nem akarsz tudomást se venni róluk, kicsit bántó lehet. Akár konfliktus forrása is, annak ellenére, hogy te azt gondolod ez a legjobb megoldás. Mert azt vághatják a fejedhez, hogy te lenézed annyira őket, hogy tudomást se veszel róluk.
Szóval szerintem a tisztes középút a megoldás és persze nem 100 ezres telefonnal a kezemben és fényképezőgéppel a nyakamban sétálgatok meg nem úgy fotózgatom őket, mintha én lennék egy tudós aki beveti magát az őslakók közé és feltérképezem a primitív életformákat. :D
Remélem értitek a lényeget? Nem tudom hogy mivel fogunk a konkrét szakaszokon találkozni, de elkerülni direkt szerintem nem fogjuk.
Egyébként Hörpölin pár éve írt egy tökéletes anyagot az honlapjára, amelyben a kéktúrázók arról olvashattak volna hogy miként érdemes ilyen környezetben viselkedni, ilyen településeken áthaladni.
Nagyon jó írás volt, hasznos tanácsokkal.
Egy gond volt: túl sok ember véleményét kérte ki hozzá, és mint az lenni szokott a demokráciákban végül nem történt semmi a "polkorrektség" jegyében kiherélt írását végül dühösen a sutba dobta.
Kb ami ebben az esetben történt kicsiben az megy nagyban is.
A SEFAG pld. Somogyban így intézi a ranger hálózat dolgait: A Kéktúra útvonalán Somogy megyében a természetjáróknak is lehetőséget szeretnének biztosítani, hogy az útvonalat felügyeljék. A feladat abból áll hogy túraidőszakban (márciustól novemberig) legalább havonta 1-szer be kell járni a vállalt útvonalat, és az ott tapasztalt eltérésekről (turistaútra dőlt fa, illegális hulladék, járhatatlan út, jelzések megrongálódása) jelentést küldeni a SEFAG-on keresztül az MTSZ részére.
A feladat önkéntes, ellenszolgáltatás alapvetően nem jár hozzá.
Csak jelenteni kell a látottakat, a beavatkozás, a hibák, hiányok kijavítása nem az önkéntes feladata.
Hogy tudtál lenyomozni ezzel a "zseniális", a valósághoz vajmi kevés kapcsolattal rendelkező álnévvel? :D Azért ha OKT-re mentek majd szólj; a Zoli- Marci csapat, utóbbi "eltűnése" okán mostanság nem igazán akar összeállni, egy autó meg kevés :S
Lebuktam, mint Rottenbiller. :-) Én már hetek óta "fényt derítettem" a kilétedre, de erről szemérmesen hallgattam. :-) Sajnálom, hogy régen volt lehetőségünk együtt túráznunk a Zoli-Marci-féle csapattal.
A probléma valóban létezik, és mindkét fél hibás. A többségi társadalom a szegregálódásért - amire a kisebbségi társadalom ugyanúgy válaszol: ő lesz a többség te pedig a kisebbség. Önismétlő - fraktál-szerű - társadalom szerkezet. Mi itt csak József Attilásan próbáljuk felvázolni, hogy: "Páros kínt enyhíthet alázat." Azaz, ha bárki megpróbálja elképzelni az életkörülményeiket, esélyeiket; - ne adj' Isten - beleélni magát a helyzetükbe, talán rájöhet, hogy hogyan előzhet meg konfliktus helyzeteket. Lenin elvtárs is megmondta: akció-reakció! Ezeket a párokat pedig végtelen hosszú sorba lehetne rendezni, hiszen minden reakció egyben akció is. Nyilván - munkádból adódóan kétségtelenül - sok konfliktusod volt, amik előre vetítenek bizonyos rögzült sémákat viselkedésben - pl: nem tudom, hogy egy-egy beszólásra szoktál-e nevetve / mosolyogva válaszolni? - és lehet, hogy ezek a tudat alatti testbeszédbeli mintázatok okozzák a súrlódást. Száz szónak is egy a vége: ok és okozat is minden élő, és ezt kell(ene) megtanulni tudatosítani. Még egyszer a jelenség létezik, de ahhoz, hogy fennmaradjon vagy változzon mi is kellünk! És olyan nincs, hogy csak az egyik fél tehet mindenről.
Nem, az egésszel. Meleg vagyok... :) Vagyis általában melegem van és nagyon jól tűröm a hideget. Cserébe a -11 fokban sátorozáskor se hallja senki egy panasz-szavamat se. :D
Garass hozzászólására reagáltam, amikor túlzónak jelezte a negatív állításokat, majd hosszabban kifejtette, hogy semmiféle atrocitás nem érte még soha. Ebből pattant ki (ismét, századjára) a vita. Páran úgy látják, hogy ez a probléma gond, és a kisebbség az oka. Páran úgy, hogy ez a gond létezik, de az áthaladó turista az oka. Szerintem ez nem csúsztatás...
...még mindig nem szorongok, csak szimplán nem tetszik. A táj se jött be, nekem túl sok volt a kietlen, parlagon hagyott föld. Jobban szeretem a sűrű erdős szakaszokat, hegyekkel.
Szerintem neked többször kellene ezen a vidéken járnod. A szorongás helyett a szépet, érdekeset, másfélét kellene észrevenned. Erre vannak jó írások, beszámolók a fórumon, mint ahogy már korábban is utaltam rá.
Továbbá, hogy stílszerű legyek, kutyaharapást szőrivel. D:
Már ne is haragudj, de a leírtak többnyire előitéletesek. Putnok lerobban Serényi Béla utcája nem jobb és nem rosszabb, mint sok más településé. Tudnék példákat hozni, de ez itt nem a reklám helye. Konkrét atrocitást én itt ennek ellenére nem tapasztaltam még.
A nagycsaládos találkozód sem kötekedésre, csak feltételezésre épül.
Bódvaszilas kunyeráló gyerekeit meg már annyiszor leírták/tuk, hogy fel lehet rá készülni lelkileg. De ott is csak akkor fordul durvábbra a helyzet, ha beszáll az ember a dologba. Ám mint írtam, pár hét és felejthetős lesz ez a dolog.
Nem azt várja senki, hogy ezeken mosolyogj, de ez is része a túraélményeknek. Ez is Magyarország, nem csak a csili-vili paloták és villatelepek. És ez ráadásul nem is mesterkélt, hanem tömény natura. Ha elkerüljük, ha nem, attól ez még van.
Úgy érzem mászógép74 Neked valami gond lehet a fej-hőháztartásoddal :D Tavaszi Széll meg kezd gyanús lenni nekem, mármint, hogy ismerem személyesen, de nem tuti. Nem Zoltánnak hívnak esetleg? Illetve nem szoktál látássérült emberekkel - pl. egy bizonyos Szilárddal - túrázni? :)
Megint csúsztatsz picit, mert azt senki nem mondta hogy a jelenség nem létezik, mert sajnos létezik, és ez ugyanúgy aggaszt mindenkit, mindenki látja aki ilyen falvakban jár hogy nagyon nagy a baj.
Viszont az hogy egy ilyen faluban, egy ilyen helyzetben mi történik, milyen reakciót váltasz ki a kisebbségből, -ha egyáltalán kiváltasz- nos az már nem kis részben rajtad múlik, erről volt itt szó.
El lehet menni az alvó oroszlán előtt szépen csendben, szemlélődve is, és el lehet menni melldöngetve, csinnadrattával, szigorú nézéssel is, találja ki mindenki maga hogy melyik esetben fog felébredni...
