Más országok aranybulláiról az említett keleti motívumok hiányoznak:
IV. Károly császár aranybullája 1356-ból
II. Frigyes császár 1213. évi egri és és 1226. évi rimini aranybullájáról nem találtam képet (a csehországi Egerről van szó, melynek var-khun kapcsolatait már tárgyaltuk)
Gold bulla: term translated from the Latin bulla aurea and generally referring to a bull (edict) with a golden seal. Golden bulls were promulgated by medieval Byzantine rulers and by Western European monarchs, for example, by Holy Roman Emperor Frederick II (Golden Bull of 1213) and by King Andrew II of Hungary (Golden Bull of 1222). However, the term is most frequently used in reference to the Golden Bull of 1356, issued by Holy Roman Emperor Charles IV.
Maciej Miechowita (Mathias de Miechow) lengyel krónikás (1457–1523) írja Tractatus de duabus Sarmatiis c. művének második fejezetében: „Polowci autem lingua Rutenorum sonant et interpretantur venatici seu rapaces, quia sepenumero invadentes eos spoliabant et bona ipsorum rapiebant atque abducebant, quemadmodum et Thartari hisce temporibus faciunt.”
Szerinte tehát a polovec népnév jelentése: ’venatici, rapaces, spoliatores’, azaz ’vadászok, rablók, zsiványok, ragadozók, fosztogatók’.
Mások a mező vagy a mocsár szóval hozzák összefüggésbe ezt az elnevezést… Kovács Béla (1969, 1994) a palócokkal kapcsolatban hivatkozik a Szent László III. dekrétuma 2. fejezetének 3. cikkelyében és az Aranybulla 5. cikkelyében szereplő „fur et latro” kifejezésre, s azt a katonai kíséret tagjaira vonatkoztatja. Szerinte a latro kifejezés eredeti jelentése ’pénzért katonáskodó személy’, de a harcban elöl járó, illetve a fejedelem védelmére hivatott személyeket is így nevezték. Kovács utal egyebek mellett a Latorút határnévre, amelyhez a Bükkben, a hasonnevű patak völgyében található Latorvár nevet is társíthatjuk. A polovec-palóc kifejezés tehát eredetileg nem annyira etnikumot, származást vagy nyelvi hovatartozást, mint inkább foglalkozást vagy életmódot jelölhetett.
Двойным анахронизмом кажутся скептикам и «шеломы оварьскыя» (13). По мнению А. Мазона, форма прилагательного «оварьскыя» — книжная и заимствованная из языков Запада; в древнерусском языке «авары» назывались «обрами».37 Утверждение А. Мазона, однако, опровергается в двух планах: лексикологическом и историческом. Формы «аварескь», «авары», «аварскыи» были обнаружены Н. К. Гудзием в сербском списке XIII—XIV в. жития Панкратия: «...вси авареськь езыкь зело скврьньнь», «...мы аваревьска чедь есмы» и в русском списке XV в. «Откровения Мефодия Патарского»: «...и обладающе — бысть Вавилоньское царство ...аварами и египтяны» и др.38 Вполне вероятно, что аналогичные формы будут найдены и в других ранних русских и славянских памятниках и списках. Но уже и сейчас «оварьскыя» в «Слове о полку Игореве» — не лексический анахронизм.
«Шеломы оварьскыя» вполне закономерны в «Слове» и как одна из исторических реалий. Историческая оправданность в «Слове» «шеломов оварьскых» подтверждается, наконец, и наличием в контексте глагола-причастия «поскепаны»: «...поскепаны саблями калеными шеломы оварьскыя». Глагол «поскепати» в значении «расщепить», «расколоть» известен и некоторым другим древнерусским памятникам. Ср.: «Пожгоша и поскѣпаша иконы и кресты» в «Житии Стефана Сурожского» XVI в. и «и слышати страшно лом копейный и скепания щитомъ» в Никоновской летописи.39 Причастие «поскепаны» как нельзя лучше поставлено на свое место как лексема, нашедшая семантическое соответствие в «шеломы оварьскыя» как реалии. Эта взаимная семантическая обусловленность делается совершенно ясной, если принять во внимание археологические данные, объясняющие особенности конструкции шлемов половцев. А эти данные говорят о том, что половецкие шлемы не были сплошь металлические, а делались из деревянных лубков-дощечек, которые скреплялись железными ребрами, связанными наверху металлическим шишом. На такую конструкцию половецких шлемов обратил внимание еще Н. П. Кондаков, написавший по поводу изображения воина на золотой кружке знаменитого клада из Нади Шент Миклош, найденного в 1799 г. в Венгрии, следующее: «На нашем воине как раз изображена такая коническая шапка, которой верх сделан или из кожи, или бумаги, или даже тонкого лубка и затем укреплен железными ребрами, связанными наверху металлическим шишом. Такого рода конический шлем найден в одной из половецких могил... Устройство подобного шлема отлично объясняет темное выражение „Слова о полку Игореве“... В этом тексте слово „поскепаны“ — „разбиты в щепы“ — совершенно точно отвечает половецкому шлему, составленному из деревянных лубков», — заключает Н. П. Кондаков.40 Таким образом, действие, выраженное глаголом «поскепати» — «расщепить», «расколоть», в наибольшей степени могло быть применено как раз к такому предмету, каким по археологическим данным был половецкий — аварский шлем. А из этого следует, что выбор редкого как лексема древнерусского глагола в нашей фразе — совсем не игра случая. Напротив, по всему видно, что он был обусловлен внутренним единством характера глагола-причастия и типичными конструктивными особенностями предмета, на который это действие направлялось. Из сказанного вытекает и второй вывод. Какой «сверхфилологической» интуицией должен был обладать фальсификатор для того, чтобы подобрать для данного контекста этот редкий глагол, смысловую целесообразность которого мы в состоянии установить путем кропотливого анализа 150 лет спустя?
И в заключение — доказательство филологического порядка. Если бы прилагательное «оварьскыя» было действительно поздней формой, как этого хочет А. Мазон, то оно должно было появиться в форме, засвидетельствованной поздними текстами, с начальным а — «авар(ь)скыя». Форма же «оварьскыя» — более древняя, с начальным о, отвечающим безударному, краткому а (α) греческого ’αβαρικός, что вполне соответствует фонетическим нормам заимствования древнеславянским из греческого.41 Неужели фальсификатор и в этой фонетической и исторической детали мог опередить знания своего времени?
Forrás: Н. М. Дылевский: Лексические и грамматические свидетельства подлинности „Слова о полку Игореве” по старым и новым данным; in: Д. С. Лихачев szerk.: «Слово о полку Игореве» – памятник XII века; АН СССР, 1962, 185–6.
Hydatius említi, hogy Gallíciában a vandálok az alánokkal egy néppé olvadtak össze, s innen költöztek délebbre, Baeticába, a későbbi Andalúziába, amely róluk kapta a nevét. Erről érdemes elolvasni egyébként Horvát István helyenként mosolygásra késztető tanulmányát (nem a népnév-egyeztetéseire gondolok itt, hanem ahogy két tudós ellenfelét szétzúzza).
Sőt, nemcsak a Baján nevéhez fűzött bejövetelt követően, hanem elképzelhető, hogy már azelőtt is, például 370 tájékán érkeztek Európába var-khunok vagy másként mondva hungarusok. Az avarokat ugyanis a qunok már a IV. század első felében hódoltatták, és nem zárható ki, hogy a hunugur keveréknépnek a – későbbi lengyel-orosz forrásokhoz hasonló – megjelölése cseng vissza a vandálok wendel, wendil, wentil stb. nevében. Ezek a vandálok, mint tudjuk, a Hispán-félszigeten át Afrika északi vidékeire is eljutottak, majd innen kiindulva 455 júniusában, tehát majdnem egy kerek évszázaddal Bajánék kaukázusi átkelése előtt elfoglalták és legendássá vált alapossággal kifosztották Róma városát. Mindez a későbbi, VI–X. századi európai varkhoniták aranyéhségét idézi.
Ez a 20 000 fegyveresből álló, asszonyokat, gyerekeket, öregeket tekintetbe véve legalább százezres közösség csinálta vagy fél évezreden át nyugaton a feszkót, kiegészülve Dul fejedelem, illetőleg a bizánci források szerint Szarósziosz alánjaival. (Az óbolgár királylista Dulója, Kézai Dulája és a Képes Krónika Dulja a magyar gyula méltósággal kapcsolatba hozható. A tisztségnév jaula alakban kusán feliratokon, később eftalita pénzeken is előfordul.)
A csodaszarvasmonda távolabbi összefüggéseiről, a hunugur (var-khun) régészeti anyagban megfigyelhető erőteljes alán jelenlétről tanulmányom hamarosan itt is olvasható. A khorezmi–kozár kapcsolatokat ugyancsak meg fogjuk vizsgálni. Ez annál fontosabb lesz, mivel az avar, illetve var-khun (avar-hun) népelem a Baján-féle honfoglalás után is folyamatosan áramlott nyugat felé.
Azt is láttuk, hogy a varkhoniták zöme keleten maradt, és behódolt a türköknek. Ők lehettek azok, akiknek apar komponense a török rovásfeliratok szerint részt vett Kül-tegin temetésén.
Másként mondva, ha az Európába költözködő varkhoniták nem heftaliták lettek volna, hanem egy tőlük keletebbre lakó nép, akkor a türkök elől menekülve még az ereje teljében levő Fehér-hun Birodalmon (a heftalitákon) is át kellett volna vergődniük, utána pedig a szászánidákon, ami, lássuk be, már nem annyira látszik hihetőnek. Mindenesetre úgy tűnik, hogy I. Huszrauval megegyeztek a var-khunok, aki átdobta egy húszezer harcost számláló álló kontingensüket a Kaukázuson túlra, Bizánc ellenében. (Családostul számolva többen lehettek.)
"... Albert Herrmann ... continues to identify the Uar and the Huni with the Juan-juan ... as Herrmann suggest, if the Avars who emigrated to Europe in the second half of the sixth century were not Juan-juan, they must have been Ephthalite Huns ... who possessed Ili, Transoxiana, and Bactria in the fifth century ..."
Nos, itt van annak a transzoxianai (Apar országából való) ezüst tányérkának vagy inkább csészének a fényképe, melyről itt eddig csak rajzot közöltünk. Valószínűleg az Uralban vagy környékén találták, és 1875-ben vásárolták meg Nyizsnij Novgorodban, így került Gagarin hercegnő gyűjteményébe, Moszkvába. Két évre rá a British Museum már meg is vette tőle.
Készítését a VIII. század első felére teszik
Átmérője: 12, 5 cm
Magassága: 4, 4 cm
Csak emlékezetetőül: hasonló uralkodó vagy istenalak látható a pendzsikenti Nagy Csarnok egyik falfülkéjében, egy VII. századi szogd vagy szászánida ezüsttálon (szintén Oroszországban találták, a permi körzetben)... és II. András aranybulláin!
Honnan is jöttek a kabarok (kazárok, avarok)? Honnan telepedtek át a Kazár Kaganátus területére? Miért volt Aba Sámuel hvárezmi származású ("de gente Corosmina")?
Pálóczi Horváth András: "A források egybehangzó véleménye szerint a khorezmiek jelentős szerepet töltöttek be a Kazár Birodalomban, és már a VIII. század óta mohamedánok voltak. Magyarországon az Árpád-korban a katonai segédnépek között szerepelnek, az ország különböző vidékein megtaláljuk őket, jelentős településcsoportjuk volt Nyitra és Szerém megyében.6 A XII. század közepén Magyarországon járt arab utazó, Abū-Hāmid al-Andalusī al-Garnāti szerint az itt élő hvárezmiek utódai nyilvánosan keresztények, de titkolják az iszlám vallását."
"Visszatérve Uvarazmiya vagy másként Apar országára"
Chorasmia (Old Persian Uvârazmiya): satrapy of the ancient Achaemenid empire, in modern Uzbekistan. Later, it was an independent kingdom.
The country is dominated by the river Amudar'ya, which empties in what is left of Lake Aral. Today, this is a fertile area, and the country may have been even more fertile in Antiquity, because the Amudar'ya (which was called Oxus back then) seems to have carried more water. There are strong indications that it had an extra branch that emptied in the Caspian sea. Archaeologists have found indications for irrigation and agriculture dating back to the fifth millennium BCE, which is relatively old.
There are two indications that some kind of kingdom had come into being as early as the Late Bronze age, the thirteenth century BCE. The first of these is the fact that ancient chronographers knew a Chorasmian era, that dated back to 1292 BCE. The second indication is that according to the Gâthâ's, Avestan texts written in the fourteenth or thirteenth century, the prophet Zarathustra was protected by king Hystaspes of Chorasmia. Hardly anything is known about this period, except for the fact that Chorasmia seems to have had two capitals, which have been excavated at Toprak-Kala and Dzanbas-Kala.
"These are said to have comprised two united hordes: that of the Uar (or Var), whence the name Avar, and that of the Khunni or Huni; the second term suggest a Hunnic origin. The two linked names of Uar and Huni would thus stand for Avar and Hun. It is also claimed, however, that these Uars and Huni, from whom the Byzantines coined their word Uarkhonitai, were two tribes og Ogor ..."
In: The Empire of the Steppes -- A History of Central Asia; Rutgers University Press, New Brunswick, 1970, 171.
"A rendkívüli, évszázados aszály a hunugur népnév nyugati 'éhség' etimológiájához is alighanem döntő mértékben járult hozzá..."
Moravcsik a hunugurusban az onogur egyik változatát ismeri fel: Az onogurok történetéhez; A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 27., Bp., 1930, 11.
The previous blog at this site documented that a major Parthian fortress guarded access to the Persian Gulf in the region of the Straits of Hormuz. It was also noted that a National Geographic map supplement provided with its August, 2008 issue grossly understated the size of the Parthian Empire as it indicated the Parthian Empire stopped far short of the location of this known strategic Parthian fortress. A prestigious magazine like National Geographic really ought to do some research so such glaring errors don’t make their way into its magazines and map supplements.
The massive size of another Parthian fortress has been documented in an archaeological site in western Iran’s province of Kermanshah (near the modern Iranian-Iraqi border). It is called the Yazdgerd fortress and the link below (from the Circle of Ancient Iranian Studies) reports that “the Parthian remains of the site included a large palace, a number of constructions which may have had military use, and a large garrison which is surrounded by defensive walls 40 square kilometers long.” This strategic Parthian fortress “overlooks the ancient Silk Road,” and it had to be truly massive to enclose 40 square kilometers within its defensive walls. One can only wonder how many buildings and tents were located outside the fortified walls during the heyday of this Parthian fortress city. Its location on the Silk Road insured that Parthian customs agents would collect tolls from all caravans going either east or west on the Silk Road connecting Europe and the Mediterranean region with the Asian regions ruled by Parthia, China, etc. Discoveries at the site include “a hallway within the chapel of the palace with its ceiling still intact, as well as some murals, all dating to the Parthian dynastic era.”
As near as I can tell its location on a modern map from the limited information in the link, this Parthian fortification was located approximately 250-300 kilometers east of the Euphrates River. Given the fact that the Euphrates River was the recognized border between the Roman and Parthian Empires for centuries, and given the further fact that Rome launched many wars of aggression against Parthia’s western provinces, this fortress was located not only to control the Silk Road’s peacetime commerce but also to provide a major military site from which to counter Roman invasions from the west.
The name of the modern Iranian region of Kermanshah (emphasis added) is also worthy of comment. In my book, Parthia – The Ancient Forgotten Superpower, I document that when the vast and mighty Parthian Empire fell, its people (along with their related Scythian Sacae tribesmen) migrated out of Asia into Europe via the “Caucasus” Mountain region. After this migration, the Parthian/Scythian refugees pouring into Europe became known as “Caucasians.” Before their migration into Europe, Parthian/Scythian tribal names included the “Gauthei, Germanii/Kermans, Sacae/Saka and Jats.” After their migration into Europe, these Parthian/Scythian names resurfaced as”the Goths, Germans, Saxons and Jutes.” This connection clearly indicates that the population base of many modern European nations was provided by migrating Parthian and Scythian refugee tribes who poured into Europe and eventually overwhelmed and supplanted the Roman Empire. The modern Iranian name of “Kermanshah” still bears witness to the fact that the forebears of some of today’s modern “Germans” (or “Kermans”) lived in that ancient Iranian region during the long reign of the Parthian Empire.
Berkut-kala
Tesik-kala romjai
... és az épületrekonstrukciók
A II. Frigyes által kibocsátott berni aranybulla 1218-ból
Az egri aranybulla elő- és hátlapja
IV. Károly császár aranybullája 1356-ból
Gold bulla: term translated from the Latin bulla aurea and generally referring to a bull (edict) with a golden seal. Golden bulls were promulgated by medieval Byzantine rulers and by Western European monarchs, for example, by Holy Roman Emperor Frederick II (Golden Bull of 1213) and by King Andrew II of Hungary (Golden Bull of 1222). However, the term is most frequently used in reference to the Golden Bull of 1356, issued by Holy Roman Emperor Charles IV.
Maciej Miechowita (Mathias de Miechow) lengyel krónikás (1457–1523) írja Tractatus de duabus Sarmatiis c. művének második fejezetében: „Polowci autem lingua Rutenorum sonant et interpretantur venatici seu rapaces, quia sepenumero invadentes eos spoliabant et bona ipsorum rapiebant atque abducebant, quemadmodum et Thartari hisce temporibus faciunt.”
Az Ének Igor hadáról c. óorosz hőskölteményben a palócok (polovecek, más néven kunok) sisakjait egy helyütt obor sisakoknak mondják...
Nos, itt van annak a transzoxianai (Apar országából való) ezüst tányérkának vagy inkább csészének a fényképe, melyről itt eddig csak rajzot közöltünk. Valószínűleg az Uralban vagy környékén találták, és 1875-ben vásárolták meg Nyizsnij Novgorodban, így került Gagarin hercegnő gyűjteményébe, Moszkvába. Két évre rá a British Museum már meg is vette tőle.
A dedoplis-mindori templom alaprajza Grúziából
A manszur-tepei délnyugati palota-templom alaprajza