Szánalmasan felületes szinten sem vagyok tájékozott azt illetőleg, hogy a memóriánk hogyan is működik. Bizonyos ízekre értelem szerűen emlékszem. Különben nem ismerném fel a nagynéni paprikáscsirkéjét ezer közöl :) vagy az anyukám hatlaposát.
Meg vannak borok is amiknek az ízét, illatát egyértelműen fel tudom idézni. Vélhetőleg a jobb memóriájú emberek több ízre, illatra emlékeznek. Tudtommal tudományosan nem teljesen leírt és igazolt jelenség az eidetikus memória, de vannak extrém képességű emberek. Na meg nyilván a memória az képezhető, edzhető.
Amiben viszont egyetértek veled és amiről a magyar boros közéletben megint csak nem szokás beszélni az az, hogy bizony más napszakban, más éhséggel, szomjúsággal máshogy érezzük az ízeket. Egészen máshogy reagálunk például az édes ízekre az inzulinszintünktől és a vércukortartalmunktól függően. Bizonyos ízjegyek persze átkiabálnak az ilyen állapotfüggő érzékelésen is, de kétség kívül ugyanaz a bor máshogy ízlik más időpontban, napszakban, stb, stb.
De a magyar boros véleményformálók eddig el sem szoktak jutni.
Mondok egy példát.. sok-sok évvel ezelőtt egy ma már régen nem aktív borblogger, aki amúgy borblogger körökben félistenként tisztelt kóstoló géniuszként volt számontartva brutálisan lehúzta egy borunkat. Amolyan 3-4 pontos szintre.... amikor kicsit utána kérdeztem a dolognak akkor kiderült, hogy az a technika, hogy a sok kóstoló géniusz kóstolgat erre-arra (jellemzően vakon) és a kóstoló után a maradékokat ilyen gyógyszeres üvegcsékben küldözgetik egymásnak. A kóstoló géniuszunk pedig egy ilyen napokon át darabban utaztatott, kisüvegbe kiszerelt borunkat kóstolta és bírálta.
Na, ezek a fasztalicskák tartottak rendszeresen vakkóstolókat. Miről beszélünk???
Nekem inkabb az "izmemoriaval" van bajom. Nem is tudom, hogy letezik-e ilyen? Ha megkostolok egy pohar bort el tudom donteni, hogy izlik-e vagy nem. Meg talan fel is tudnam tenni egy sajat szubjektiv 10-es skalara. De, hogy pl. az epp kostolt bor hogy viszonyul az egy hete kostolt, vagy ket hete kostolt masik borhoz, azt egyszeruen nem tudom eldonteni. Biztos lehetne jegyzeteket irni ..., de azert az is erosen sznob dolog. Ha elem tennenek 4-5 voros es feher bort azt is sorba tudnam tenni. Szerintem meg talan egy metainformacioktol mentes kostolaskor is tudnek a metainformacios kostolassal konzisztens ertekelesre jutni. Ellenben a szubjektiv izlesemet nem biztos, hogy ki tudnam kapcsolni. Van olyan szolo, amit pl. kevesbe szeretek ... Tehat az en ertekelesem egeszen biztosan szubjektiv lenne, olyan egyeni preferenciakkal, amik eleve eltoljak az ertekelesi skalat. De ez vilagos. Aki nem szereti a kecskesajtot az a vilag legjobb kecskesajtjat se fogja szeretni. Akinek meg hanyingere van a camembert-tol az meg ott lenne bajban. Az egyik kedvenc sajtom a manchego, amibol svajcban a coop-ban lehet egy 4 teteles valogatast venni. Ugyanaz a sajt 1 honaposan, 3 honaposan ... talan ket eves az utolso tetel. Mindegyik nagyszeru, de ertelmetlen oket sorba rakni, mert teljesen mas mind. Az egyikben a frissesseg a fantasztikus, a masikban a hihetetlenul hosszu utoiz ... Szoktam ilyen valogatast svjacban venni es hazahozni vendegeknek ... Minden alkalommal nagy sikere van, mert baromi erdekes az, hogy ugyanaz a termek mennyire mas tud lenni egyszeruen az erlelesi ido fuggvenyeben.
" a náthás faszt se érdekel hogy az átlag fogyasztó hogyan iszik bort."
Nagy tisztelettel mint bortermelő ezen állításodat cáfolnám :)
Én egyébként azzal együtt, hogy nem vagyok sem jó kóstoló, sem különösképpen erős személyiség képes vagyok pusztán az ízét és a szagát megvizsgálni egy bornak. Ilyenkor nem élmény borozok, hanem melózok. Ez nekem munka. A bortermelő szakma szerves része ez. Finom analógiával élve, egy nőgyógyász tud úgy nyúlni egy női nemi szervhez, hogy elvonatkoztat annak a gazdájától... és ehhez nem kell letakarni a páciens fejét, nem kell széttépnie a személyi igazolványát és nem kell megkérnie az aszisztensét, hogy csavarja alufóliába a kedves beteget. Ugyanez a nőgyógyász pedig képes arra, hogy a meló után hazamenjen és lázba jöjjön a párja nemi szervének puszta gondolatától is.
Bortermelők, borkereskedők, sommelierek ezrei, tízezrei, vagy talán százezrei szerte a világon képesek arra, hogy a címkén olvasható metainformációval együtt és attól függetlenül értékeljenek egy bort. Ilyenkor elsősorban az a cél, hogy kiderítsük milyen fogyasztóknak való egy bor.
De szoktunk a saját borainkkkal is vakkóstolót játszani. Itt a topikból is többen vettek már részt velem ilyen bulikon. Jellemzően jókat röhögünk és megállapítjuk, hogy amatőrök vagyunk :) Ilyenkor a sorba mindig bekeverünk néhány nem saját vagy akár nem somlói bort és aztán csodálkozunk.
De olyant is gyakran csinálunk, hogy leveszünk az archívumból címkézetlen palackokat (a polcon meg van persze jelölve, hogy mi van a palackban) és 2-3 ilyen régebbi bort megiszunk anélkül, hogy tudnánk melyik borunkról is van szó. Ilyenkor csak az egyikünk tudja, hogy mi is van a pohárban. Ez is jó móka és tanulságos. De ez móka.. és nem szakma.
Az amit például a Művalkesz egykori bloggerei csináltak, csinálnak üzemszerűen az az, hogy összeraknak egy 10+ boros sort és konkrétan vakon ítélkeznek, bírálnak borokat amikről aztán úgy írtak mintha megvettek volna egy egész palackot és egyedül megitták volna azt. Na ez az ami konkrétan kretén seggfejség. Pontosan tudom, hogy blogger posztok százai születtek így... borok százai lettek lehúzva, lefikázva azért mert egy-egy ilyen vaksorban gyengén szerepeltek.
Na... ezek a kókler faszfejek nem tudták és szerintem ma sem tudják, hogy egy 10 boros sorban az n. bornak a megítélése iszonyatosan múlik azon, hogy az n. bor előtt milyen borokat kóstoltak az emberek.
Vagy fél tucatnyi borbloggerrel vitatkoztam egy évtizeden át arról, hogy bakker nem lehet ésszerűen megítélni egy bort úgy, hogy egy hosszú borsorban kap az húsz másodpercnyi figyelmet és egy deci mennyiséget. Illetve meg lehet, hogyne lehetne... így születtek a magyar borblog posztjainak a nagy része... csak éppen ilyenkor történik meg az, hogy az egységsugarú fogyasztó aki viszont _NEM_ borsorban kóstolta és nem 1 decit hanem 4 decit ugyanazt a bort azt fogja mondani, hogy "mi a faszt szívott ez a seggfej" Mert egyszerűen nem ugyanúgy működnek a borok ilyen extrém labor körülmények között mint a valódi fogyasztási körölmények között.
Pontosan ugyanez a helyzet a borversenyekkel is. Érdekes módon arról nagy konszenzus van, hogy a borversenyek bizonyos profilú boroknak kedveznek és vannak olyan borok amik nem működnek versenykörülmények között.
Fogalmad sincsen arról, hogy mit értek én metainformáció alatt.
Metainformáció minden olyan információ ami a bor érzékszervekkel fogható tartományon kívül esik. A borviék neve is egy metainformáció. A szőlőfajta neve is az. Az évjárat is. A bor ára, beszerzési helye. Az is egy metainformáció, hogy ki és mikor vette meg.
Mindez pedig akkor is hat a fogyasztóra ha ő azt hiszi, hogy nem hat.
Te valamiért a metainformáció alatt a marketing dumát érted. Ebben annyi igazad van, hogy metainformációt lehet gyártani is. De nem kell, nem szükséges.
Hogy a Weninger borai szarok nekem nem kellett vakkostólra mennem. Konkrétan 2014 óta teljesen hagyományos borivás által vettem le, hogy a Weninger borai gyengék. A Réspi borairól már sokat írtunk itt. Nem tudom neked mikor volt az a vakkostolód, de én tizenplusz évvel ezelőtre emlékszem amikor a Ráspival kapcsolatban kételyek merültek fel.
így van. Mi is szoktunk ilyent csinálni. Tök jó játék :) ez jókat lehet röhögni, hogy milyen balfaszok vagyunk. De aki ezt komolyan veszi az valamit félreért :)
" itt (többnyire) nem átlagos fogyasztók diskurálnak..."
Ez a lényeg!!! Nagyon jó, hogy ezt leírtad. Mert az ilyen szervezett vak kostolók nagy részének ez a lényege. Így érzi magát valamiféle beavatott, felsőbb osztályba tartozó "nem átlagos" fogyasztónak néhány ember.
Én szerveztem is ilyesmiket, ahol eljátszottam hogy a szomszéd szobában bontottam és töltöttem, aztán bevittem az egyforma poharakat mindenkinek. Így természetesen én tudtam mi van a pohárban, de a többiek nem. Aztán volt amikor másvalaki játszotta el ezt a szerepet és én csak a poharat láttam. Szerintem jó bulik voltak, érdekes megfigyeléseket tettünk. Sajnos nálunk sem történt ilyen már jópár éve, a társaság nagyobb része időközben külföldön él... De nekem is hiányzik ez a fajta szórakozás.
Elég nyilvánvaló, hogy itt (többnyire) nem átlagos fogyasztók diskurálnak...
Igazából nem a fogyasztói szokásaimnak felel meg, mert én sem áztatom le a címkét egyszerre több tucat borról, hogy aztán alufóliába tekerve és magamat megtévesztve ezeket poharazzam a következő hetekben. Többek között a dugók logózása miatt sem lehetséges ezt egyedül eljátszani. Viszont rengeteg olyan információ gyűlt ezekből a hobbitesztekből, amiket konkrétan begyűjteni más módon képtelenség.
Így aztán némileg hiányzik is, hogy az ilyeneket szervező barátom belefáradt az ilyesmivel járó macerákba (beszerzés, kódolás, áttöltögetés egyenpalackokba, stb.) és már évek óta nem volt vaktesztünk.
Gondolom, beleszőhetek a szövegbe olyan részt is, ami nem konkrétan válaszol valamilyen konkrét megnyilvánulásodra... vagy nem?
Minden borász metainformációt (is) igyekszik eladni, leszámítva a nullamarketinges arcokat, bár az is egy metainformáció, hogy valaki borainak híre kizárólag szájhagyomány útján terjed: nem fészbukol, nem blogol, nem instázik, nem alkalmaz szép seggű hoszteszlányokat, nem ül be a parlamentbe, maximum egy minimálinfós honlapja van.
Mi vevők (feltehetőleg az értelmesebbje) - roppant érdekes módon - általában nem metainformációt szeretünk vásárolni, hanem jó terméket, lehetőség szerint jó (a minőséggel/élvezeti értékkel szinkronban lévő) áron. Sokadszor ismétlem: a borok metainformációtól megtisztított beltartalma vakkóstolás útján tárulhat fel leginkább.
Én pl. erősen csodálkoztam, amikor a kékfrankos-vakkóstolónkon, sok évvel ezelőtt Ráspi és Weninger az utolsó harmadban végeztek. Azon már aztán nem csodálkoztam, amikor a hasonló pinot noir-kóstolón Ráspi konkrétan az utolsó lett, hatalmas pontszámkülönbséggel az utolsó előttihez képest.
A bárhol fellelhető metainformációk közben azt sugallták, hogy ezek a pacákok hatalmas mágusok.
Azt hiszem ott mentek el egymás mellett, hogy alapvetően a náthás faszt se érdekel hogy az átlag fogyasztó hogyan iszik bort. Hepci azért vakkóstol, mert a saját fogyasztási szokásainak ez megfelel, és én ezt totál megértem. Néha én is teszek ilyet. Ugyanis egyrészt ez egy jó játék, másrészt elárulhat olyan minőségbeli információkat, amiken amúgy elsiklok, ha simán hétköznap vacsorához felbontok egy palack valamilyen bort.
Egyébként ha már itt tartunk azt is vesézhetjük, hogy egyáltalán mi a kóstolás célja. Nálam kétféle fordul elő, az egyik a megismerés, ilyenkor az a cél, hogy adott kereten belül (pl termelő, borvidék, szőlőfajta, évjárat, akármi) megnézzünk x bort és ezáltal összevessük őket (pl hogy Kovács Bélának a furmintja jobb mint az olaszrizlingje, vagy hogy szekszárdi kékfrankosból 2019-ben melyik a jobb). A másik hogy alapvetően tetsző borokat, vagy olyanokat amiknél erre számítok, megkóstolok, hogy aztán eldöntsem melyikből vásároljak be. Az elsőnél simán jó játék ezt vakon csinálni, hozzáad a szórakozáshoz is és a levonható tanulsághoz is. A másodiknál természetesen eszembe sem jutna vakon, mert a beszerzéshez minden info fontos.
Szerintem nem olvastad el a hozzászólásomat amire válaszoltál. Kérdés, hogy akkor minek és legfőképp mire is válaszolsz valójában.
Egy szót sem írtam, hogy a borfogyasztás spirituális tevékenység lenne, ahogy nem is tartom különösebben intellektuális feladatnak a borivást.
"megkóstolunk kedélyes körülmények között 5-8 letakart vagy más módon (dupla kódolás) azonosíthatatlanná tett bort"
Na... erre írtam, hogy a fogyasztók többsége nem így iszik bort. Nem a vakság miatt... hanem a fogyasztók elenyésző töredéke iszik egy alkalommal 5-8 féle bort nagyobb társaságban. A fogyasztók jellemzően egy vagy két féle bort isznak meg egy alkalommal és nem 1-1.5 decit rövid idő alatt hanem leginkább 4-5 decit. Ahogy a fogyasztók a legritkább esetben akarnak beszélni a borról. Jellemzően csak isszák és élményt várnak tőle. A metainformációkkal együtt. Merthogy a fogyasztók meghatározó része a metainformációk miatt és alapján vásárol bort.
Én erről beszélek. Hogy te miről azt nem tudom... de biztos az is izgalmas.
Tudom, hogy neked nehézséget okoz a differenciált gondolkodás. Bármilyen döbbenetesen hangzik is számodra a valóság az, hogy a magyar borszakírás mint irodalmi értékek ahogy tartalmi szempontból _IS_ erősen gyenge. _IS_ kedves Hepci... _IS_
Én azt mondtam, hogy szépen írni a magyar boros szkénában szerintem a Szabó Edit és a Jónás Csaba tud. De ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne és ne lenne tartalmi kifogásom akár az ő írásaikkal szemben. Mint írtam ez két külön téma.
Itt van mind a három, a jel és a sorszám mindegyiken ugyanaz, ez lehet a hibás sorozat azonosítója. Ha még valamilyen szögből fotózzam, mondd, amíg itt van szívesen :)
Én azért iszom bort, mert jól esik. Minél jobb a bor, annál jobban esik. A borivás nekem nem spiritualitás, hanem egy finom ital fogyasztása. Ettől még lehet spiritualitás másoknak, vagy éppen gondolhatják magas intellektuális tevékenységnek is, meg trendiségnek is - nekem tökmindegy, maximum röhögök az ilyeneken.
Pont az (is) érdekel, hogy milyen egy bor, amikor letisztítjuk róla a metainformációkat. De ismétlem, nem borversenyre hajazó alkalmakban gondolkodom, hanem olyasmiben, amit barátaimmal csináltunk párszor régebben, meg egyszer több bloggerrel együtt is csináltunk: senki nem tud semmit, megkóstolunk kedélyes körülmények között 5-8 letakart vagy más módon (dupla kódolás) azonosíthatatlanná tett bort, és beszélgetünk ezekről.
Tudod a metainformációkkal az a bazi nagy baj, hogy iszonyú nehéz belőlük kizárólag hitelesekhez jutni. Engem elvileg érdekelnek persze, tehát orbitális faszfejtől (mondjuk Tiffán Ede), élvonalbeli milliárdostól (mondjuk Csányi Sándor), politikához intenzíven dörgölődző közpénzsíbolótól (mondjuk Laposa Bence), és hasonlóktól nem veszek bort. Viszont B. János, számos felületen mérhetetlen jóságúnak leírt bioborász és csillagszemű felesége esetében már fingom nincs, hogy ők valóban elképesztően jó emberek-e, vagy pedig vízbe fojtják a kölyökmacskáikat.
Így aztán van egy szint, ami alá nekem értelmezhetetlen menni az információk felkutatásában, mert semmi esély nincs rá, hogy valóságot találok vagy hatalmas kamukat.
Ezeknél, akik nem estek eleve ki a szitán, értelmes dolognak tűnik vakkóstolni a boraikat. Külföldinél dettó, bár ott kevésbé vannak metainformációk, amiket le kellene hántolni a boraikról.
Teljesen nyilvánvaló, hogy nem erősséged a formális logika... ezért megemlítem, hogy itt lentebb, csak az utóbbi 3 napban... kizárólag tartalmi kifogásaid voltak a magyar borsajtóval kapcsolatban. :)
Tehát még véletlenül sem azzal volt problémád, hogy a pécsiborozós arc miért nem magas irodalmi stílben fogalmazta meg a R. Laci kötelező felszopását, etc.
De van 1 jó hírem (is): BZoli, mi téged így szeretünk, a különféle meg nem oldott problémáiddal és harsány, helyt nem álló kinyilatkoztatásaiddal együtt. :D
Nem azok a vakkóstolók amikről te beszélsz azok soha nem az "utcai" körülményeket szimulálják. Az utcai körülmény ugyanis az esetek bő többségében az, hogy Gipsz jakab egységsugarú fogyasztó kibont otthon vagy máshol egy vagy két palack bort és azt a barátaival vagy a családjával együtt megisszák, egymás után.
A 8-10 féle bort egy sorban boronként 1-1.5 decinyi mennyiségben vakon megkóstolni egy extrém laborkörülmény. A borok nem az ilyen szisztémára készülnek.
A vakkóstolást fétisizálók viszont a legnagyobb hibát pont azzal követik el, hogy megpróbálják a bort pusztán egy érzékszervileg fogható tartományon belül értékelni. Ez egy vallás, illetve szekta. Ugyanis a valódi világban nincsen olyan érzékszervekkel fogható élmény amely független lenne az élményt körbevevő metainformációk tömegétől.
Ezzel kapcsolatban a 60-as években végeztek akkoriban nagyon divatos szociológiai és pszichológiai kísérleteket. Érdekes téma ez, nagyon izgalmas terület. De sajnos ez a topik messze nem alkalmas arra, hogy erről komolyabban beszélgessünk. De abban sem vagyok biztos, hogy téged ez a téma valójában érdekel.
De a lényeg az, hogy feltegyük a kérdést miért is iszunk bort. Tényleg miért? Én azért iszom, hogy a maximális élményt kapjam. Ez a célom. Ha kibontok egy palack bort akkor azt várom el, hogy minél nagyobb és minél maradandóbb élményt nyújtson. Ez az élmény viszont sosem érkezik csak az orrom szaglóhámján és a szám nyálkahártyáján keresztül. Már az, ha egy palack bort egy olyan embertől kaptam akit szeretek növeli az élményemet. Ha a tiédet nem akkor hajrá... ez a te dolgod. De a fogyasztók többsége bizony jelentőséget tulajdonít a metainformációknak.
Az anyukám a nagymamámtól tanult hókfili receptje alapján készített süteménye nekem mindig is nagyobb élményt fog nyújtani mint a világ legjobb cukrásza által elkészített tökéletes hókiflije. Én elhiszem, hogy tele van a világ érzéketlen, szívtelen sötét faszfejjel akiknek semmilyen metainformáció nem jelent semmit. De őket én őszintén sajnálom.
A borra visszakanyarodva... aránylag köztudott, hogy nem vagyok egy olaszrizling rajongó. Mégis, ha tudom, hogy a poharamban olaszrizling van akkor nekem mindig eszembe jut a nagyapám akinek az olaszrizling bora volt az első bor amit ittam. Ha tudom egy borról, hogy az olaszrizling akkor az nálam +1 pont. Nem tudom és nem is akarom ezt kivédeni. Hasonlóan vagyok a szekszárdi borokkal is... az életem első combosabb pincebuliján egy gimis hever szekszárdi pincéjében abszolváltam és a srác faterjának a kékfrankosát élveztük. Meg persze minden mást is amit egy koedukált kamaszcsapat élvezni tud ha bedobják a gyeplőt. Innentől kezdve ha egy címkére rá van írva, hogy szekszárdi akkor az én élményem plusszos.
Persze... értem én, igazad van, meg a többi nyomesznak is igaza van. Éppenséggel kibaszhatok magammal és tehetek komoly erőfeszítéseket azért, hogy csökkentsem egy bor által nyújtott élményt. Satuba is rakhatnám a pöcsömet borivás közben... az is levonna szerintem pár pontot. Próbáljátok ki a következő vakkóstolón aztán majd számolj be :)
Szokásodhoz híven ismét trehány vagy. A Szabó Editet is és a Jónás Csabát is azért ismertem és ismerem el, hogy tudnak szépen, magyarul, választékosan és helyesen írni. Tartalmilag egyikük munkájáról sem írtam semmit. Kivéve azt, hogy a Csabával gyakran nem értek egyet. Ahogy egyébként az Edittel sem mindig.
Szóval, még egyszer... hogy még neked is világos legyen. Az szépen és helyen írni, fogalmazni tudók számát keveslem a magyar borvilágban. De mivel tudom, hogy trehány vagy és a formális logika sem az erősséged így külön leírom, hogy mindez nem azt jelenti, hogy ne lennének tartalmi kifogásaim a magyar borsajtót illetőleg. Vannak. De ez egy külön téma.
A vakkóstolón is "utcai" körülmények között tesztelik a borokat: betöltik egy pohárba és megkóstolják, pont úgy, mint amikor csak üldögél az ember a nappaliban és tölt egy pohár bort.
Más módszer sajnos nincs az egyéb információktól való leszakadásra, mint a vakkóstolás. Ott marad pontosan az, ami a pohárban van, és nem jut eszedbe, hogy a készítője egy polihisztor, egy faszfej vagy egy NER-lovag, szép-e a címke, rajnais palackba töltötte-e a rajnait, stb. Természetesen a vakkóstolás túlhajtott formája (borverseny köpködéssel) már egészen más műfaj, mint egy szimpla vakkóstolás.
A borszakírókon rendkívül hálás dolog elverni a port: neked tetsző faszi vagy nő egyhamar nem akad közöttük. Na jó, ott a Szabó Edit, de azért nézd meg, hogy miket ír általában szánalmasan gyenge borokról. Illetve tudom, ezt igyekszel nem észrevenni, mert ő szimpatikus, és hát ott van az a fránya kettős mérce...
Van az a réteg, aki ebből megélni próbál valami módon. Ezek "természetesen" megcsókolják a reklámozóik seggét, vagy a reklámozóik haverjainak seggét, a NER seggét, a beszállítóik seggét, stb.: így tudnak valamiképp ellavírozni, hogy oly cukik és nyájasak mindenkivel. Akik meg teljesen hobbiból tolják, maximum leesik nekik évente pár karton ingyenbor, azok érthető okokból nem tudnak hatalmas mennyiségű és színvonalas tartalmat előállítani: nincs rá idejük és/vagy képességük a munka mellett.
Igen, az a kis jel lenne érdekes, de ha körbefotózod az is sokat segít. Ugyanis jó eséllyel sikerül egy pertársaságot alapítanunk az egyik dugóscég ellen.
Sajnos én csak a portfólió alsó részét ismerem, a M. Mountain-ig bezárólag. Ezek szerintem jócskán lefelé mozdultak el, bár pl. Furmintfan pár hete nagyon jónak találta az 1,2, Dry aktuális évjáratát. Az is lehet, hogy ő nagyon felfelé pontozza a rajnait - olyan német meg osztrák alap rajnaikra szokott 6-7 pontokat adni, amik szerintem messze vannak attól a szinttől.
Vilagos. Sajnos ma mar minden kozerti diszno vagy a csanyi, vagy a gazszerelo vagohidjarol kerul az uzletekbe. Nehez ezt kezelni. Van egy shell kut nem messze tolem, az esetek 90%-ban ott tankolok. De ha epp egy mol kut lenne ez, akkor ott tankolnek. Fontos dolog a tudatos vasarlas, de a mozgaster egyre kisebb. Bor ugyben, ahogy irod, azert meg van valasztasi lehetoseg.
"A legtobb ember honnan tudna melyik markanev kihez tartozik? "
Például onnan, hogy az Ercsey Dani amikor cikket ír a témában akkor erről is szót ejt.
Egy csomó szolgáltatásnál és terméknél valóban nem is nagyon van már választási lehetőség. Speciel a boroknál pont van. A sajtónak lenne lehetősége (nem írom, hogy felelőssége mert felnégyelnek érte) ilyenekről írni.
Régen... nagyon régen, a művalkesznél is azért rühelltek engem sokan, mert következetesen számonkértem a blogger urakat, hogy miért nem írnak egy egy bor, borászat hátteréről. Egy csomó érdekes, sőt akár bulváros sztori is ott hever a szőlősorok között. Egyszerűen csak fel kell tenni a nehéz kérdéseket.
olyanokat mint:
- Kedves Sauska Krisztián, hol is van az a pincekönyv?
- Kedves Romsics úr, miért is kelene egy fogyasztónak a Csányi zsebébe pénz tömni ha van alternatíva? - Kedves Jásdi úr, hogy is volt azzal a Hungavis privatizációval? - Kedves Heimann úr, Monimpexről esetleg pár szót? - Kedves Bencze Pisti, mi a faszért is van neked akkor százmilliós kubatúrád ha egy gumicső is elég? - Kedves Pista bácsi, tényleg az ár az értékmérő?
Az elmúlt harminc évben senki... de tényleg senki, soha egyetlen kényelmetlen kérdést nem tett fel borosgazdának, borásznak. Az, hogy manapság tele van nerrel a magyar borászat csak egy új szál. Volt ilyen és még ilyenebb téma ezernyi a magyar bor modern történetében. Kinek is a felelőssége az, hogy ezekről a fogyasztól nem tudnak? A borszakírók, borbloggerek háddekéremezve tolják el maguktól ezt a felelősséget. Ők csak a szépről, jóról akarnak írni. A szép és jó viszont geci unalmas egy idő után. Nem is olvassa senki a magyar borsajtót. Ezen bezzeg csodálkoznak.
Nem ismerem a csanyi fele borokat, de szerintem nincs rajta az o neve a palackon, csak a teleki, mint markanev. A baj az amit irtam. Piszok faraszto jatek ez. A legtobb ember honnan tudna melyik markanev kihez tartozik? Neked ismert a tortenet, de sok olyan fogyaszto van, aki leemel a szupermarket polcarol (akar talalomra) evente par palack bort. Ahogy irtam, mi pl. probalunk tudatosan valasztani, legalabb en ne vigyem a penzem a gazszerelonek. De sokszor atlathatatlanok pl. a tulajdonosi szalak es erre tudatosan is ugyelnek a ner lovagok. Gazzal futeni meg kenytelenek vagyunk, meg akkor is ha konkretan ismert, hogy pl. a met-en keresztul hogy szivattyuzzak ki a szazmilliardokat az uzletbol.
Én az Ercsey Danit kimondottan kedvelem. Értelmes, jó lelkű, jó szívű, őszinte és egyenes ember. Tényleg.
Ezzel együtt iszonyatosan dühös szokott lenni rám a legkisebb kritikáért is. Nem egyszer meglehetősen bántó, sértő és pikírt módon tromfolt vissza azért mert kritizáltam a magyar borsajtóban valamit ami az ő szívéhez közel állt.
Ezt a cikket sem igazán értem... Véletlen PR cikk? Ingyenes reklám az ország leggazdagabb bortermelőjének? Vagy az az oka ennek az alákérdező interjúnak, hogy a Pécsi Borozó főoldalán egy Csányi borászat reklám banner figyel rám?
Ilyenkor mindig eszembe jutnak a bajnárral folytatott teljesen értelmetlen csörtéim... aki szerint nincs is olyan, hogy boros establishment és a magyar borsajtó nem is kilóra eladó reklámsajtó ától zettig.
De nyilván habzó szájjal menne torokra minden magyar borújságíró már azért is, hogy ezt a jelenséget néven nevezem.
