Mérnök vagyok, tehát a nyelvtudományokhoz lövésem sincs, viszont elég jól beszélek két idegen nyelven, és meg vagyok veszve a magyarért - nagyon szeretem, érdekel minden vele kapcsolatban, és szeretném minél szebben, precízebben, színesebben használni. Ezzel kapcsolatban régóta furdalja az oldalamat egy kérdés: Van-e olyan, hogy "nyelvromlás"? Hiszen a nyelv állandóan változik. Arany János sem úgy beszélt, mint Csokonai, Kosztolányi sem úgy, mint Arany, Örkény sem pont úgy mint az elődei, mégis mindnyájan a nyelv nagymesterei voltak.
Érdemes egyáltalán harcolni bármilyen nyelvi jelenség ellen, vagy mondjuk azt: a nyelv szervesen fejlődik, a magyar nyelv az, amit a magyarok használnak, felesleges és értelmetlen beavatkozni?
Van még remény, egyetlen betűtévesztéssel be lehet kerülni a lehúzó vendéglők, erőfölényükkel visszaélő bankok, a droid ügyintézők fogyasztóvédő lapjába: http://homar.blog.hu/2009/12/27/klasszikus_lyee_lyee_lyee_az_auchanban
Finomítsunk. Amit itt alkalmazok, az egy mérnöki megközelítés, tekintettel a topiknyitóra. :) Nem érveltem, hanem megpróbáltam felállítani egy hipotézist az általad felvetett problémára, hogy legyen kiindulópont. Persze el is vetheted, mondj egy másikat. Tételezzük fel - nem te mondtad természetesen -, hogy legalábbis volt jobb állapot, ha nem is ideális kor. Akkor beszéljünk arról. Melyiket gondolnád, és miért? Így hajlandó vagy válaszolni :)?
Én ebben a topikban kérdezem, hogy romlik-e a nyelv.
Az, ha szerintem romlik, nem okvetlenül jelenti azt, hogy volt egy ideális kor, amikor tökéletesen beszéltek.
Ez, amit itt alkalmazol, az úgynevezett szalmabáb-érvelés: a számba adsz valamit, amit sosem mondtam, aztán számon kéred rajtam vagy bebizonyítod hogy hülyeség.
Gondoltam, hogy nőnemű vagy :), bár kissé furcsa, hogy már csak nemsokáig. :) Nem tudom, milyen lehet anyanyelvűnek olvasni, mert Jókainál is 50-100 évvel régebbi, és már Jókait is elég fárasztó, amíg el nem kapod.
Kedves Kultúrszomjas! Ha romlik a nyelv, akkor kellett lennie egy ideáliisan jó állapotának, amihez viszonyítanánk. Te melyik kort választanád? És miért?
Van mintád? És mi a viszonyítási alap? Veszünk 100 fizikust a javából és megnézzük valahogyan, hogy az 50 meg száz éve élt 100 fizikus slendriánabb vagy igényesebb volt-e? Nem értem én az egész kérdéskört sem. A világ bizonyosan haladt valamit előre, végtére is neten írsz. Hogy ennek pl. az ógörög nyelv hanyagolása az ára. Nem tudom. Vagy ez sem számít haladásnak? Vagy 30 éve szebben beszéltek a létező 1,5 tévében? Nem az emlékeid szépülnek? Képzelem, hogy 45 után, amikor a munkásfiatalokkal feltöltöttek mindent, az mekkora kultúrsokk volt. Vagy már az is romlott volt?
> Más szóval az elitnek mondott rétegek nyelvhasználati igényessége szintjének alakulása aggaszt.
Írásban is elég bénán fogalmaznak néha: mesterkélt, életidegen, túlbonyolított szerkezeteket használnak, abban a hiszemben, hogy az a menő... Ahelyett, hogy mondjuk Mikszáthtól tanulnának.
Próbáltam már jelét adni annak, hogy nekem nem az a bajom,l hogy — előbbi hasonlatomnál maradva — a prostituáltak nem apácák, hanem az apácákkal van bajom. Más szóval az elitnek mondott rétegek nyelvhasználati igényessége szintjének alakulása aggaszt.
Érdekes az érvelésed. Biztos úgy képzelsz el engem, hogy ha meglátok a nagykőruton egy prostituáltat, akkor legszívesebben azt kérdezném meg tőle, hogy miért nem lett apáca.
Nyelvromlásnak számít-e ha manapság a nők nem ilyen szavakkal utasítják el kérőjüket? :) "Ajánlatát semmiképpen nem öltöztethette volna olyan szavakba, hogy én kísértésbe essem azt elfogadni." Ezt hiányolod kedves malaczky? Vagy még ezt is latin idézettel, netán saját szellemességgel feldobva? Vagy mi is a határ a szlengblog nyújtotta kínálatig?
Szerintem nyelvrontás az, ha a női egyenjogúság ellenségeit és a nőkről lekezelően nyilatkozókat szexistáknak nevezik - a szexista az, aki szereti a szexet, ha tehát pasi, akkor nagy barátja a nőknek!
Azért, mert ezeket az eléggé ismeretlen Ady-verseket nem ismertem, most gúnyosan feltételezed, hogy az Őrizem a szemedet sem olvastam még, sőt feltehetőleg a Himnuszt sem... (Amiről meg bizányára azt hiszem, hogy szintén Ady írta.)
Egészségedre!
A papír és a képernyő mindent kibír, de a valóságon, azon, hogy bizony te itt jó párszor csúfosan felsültél, ez nem változtat.
Sajátos, hogya magyar irodalmat tekinted nyelvi normádnak, és a beidéztem verseket nem ismerted. Ezek után azt kell mondanom, hogy nem igazán ismered a magyar irodalmat, így kár arra hivatkoznod. Bár belátom, nem a legközismetebb példát idéztem, ez ez lett volna: "Már vénülő szemekkel őrizem a szemedet". Gondolm, ezt sem hallotad még.
A fenti verset nem is, de ezt igen:
Ady Endre
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet
Már megint bemutattad, hogy milyen a rugalmas elszakadás. Rosszul lettél az "Árgus szemekkel" kifejezéstől, mert valaha besulykoltad azt a nyelvi babonát, hogy a páros testrészket nem szokás többes számba tenni. Erre hoztam neked egy pár irodalmi példát, azonnal kiderül, hogy te egy egészen más részestere gondoltál. Így aztán úgy érzed mindig, hogy neked van igazad. Hát érezd, ha ez neked jó.
Sajátos, hogya magyar irodalmat tekinted nyelvi normádnak, és a beidéztem verseket nem ismerted. Ezek után azt kell mondanom, hogy nem igazán ismered a magyar irodalmat, így kár arra hivatkoznod. Bár belátom, nem a legközismetebb példát idéztem, ez ez lett volna: "Már vénülő szemekkel őrizem a szemedet". Gondolm, ezt sem hallotad még.
Az meg, hogy mi a te véleményed a mondataimról meg a stílusomról, igazán nem számít. Mint ahogy te sem. Ismerem az ilyen szószátyár fórumozókat - hamar el fogsz innen tűnni, és majd feltűnsz máshol.
Szerintem itt az első esetben félreértésben vagy. Az első versben a vár ablakait hasonlítja szemekhez - ez nyilvánvalóan egészen más, mint amikor azt mondom: a szemem előtt zajlott az ütközet.
A másodikban igazad van, viszont természetesen versben a szótagszám és egyebek is számítanak.
Egyébként szép versek, nem is mertem őket eddig.
De nem értem, mire jó ez az egész szenvedés, amit itt produkálsz? Próbálsz fogást keresni, másnak a szövegén, előhúzol egy-egy példát, amikor pedig nyilvánvaló ostobaságot írsz le (a spanyol asszonyokkal kapcsolatban), nem ismered el - ez a mundér becsületének kétségbeesett védelme. De minek?
Itt, egy beszélgetős fórumon?
Egyébként nem láttam még tőled egy épkézláb összetett mondatot, egy ütős, hatásos, szellemes, cikikus vagy éppen eredeti bekezdést - magyar nyelv ügyében te nem nagyon számítasz az én szememben...