Nos. Bekészítettem magam mellé a kávét, cigit, feleséget. Pogácsa jő. Rejtett helyről zene.
Egy ilyen bableves-bacchanáliához való pogácsához kb. fél kiló lisztet kell összespórolnia az éhező családi gazdának. Jól jön még hozzá tepertő, némi cukor, só, sok őröltbors, kevéske vajacska és ha előző nap le nem vágtuk az arra pöffeszkedő megyei pártúrhatnám kedvéért az utolsó két éhes tyúkocskánkat, akkor a hajnali szedésből 2 darab tojás. Ja, a sütőt is ki kell majd vajazni valamivel.
És persze akinek van házisütésű mamája, az jó gyermekként elébb próbálja meg kérés útján megszerezni tőle a háborús veszély esetére eldugott töpörtyűkontingens egy részét - kb. 30 dekát. Ha így nem megy, hát nem megy - el kell lopni tőle.
Elsőbben is futtassuk fel az élesztőt a tejben (ami egyébként rút tejpazarlásnak számít jobb polgári körökben. Szuttyongattam is az asszonyt, találjon ki valamit ehelyett, de formálisan ki lettem kacagva.)
Na, most van néhány percünk, ezalatt némi sóval, borssal össze lehet darálni a töpörtyűt. Alaposan.
Tegyük egy méretesebb edénybe a lisztet, és amikor az élesztő felfutott, képezzünk a liszthalom tetejében vulkáni krátert, csapjunk hozzá egy picinyke sót. Most jön az, hogy az élesztőbe beleütjük a két tojást. (ha az a büdös kölyök összecserélte a hűtőben a tüntetésre szánt tojást a frissel, akkor verjük meg a disznófülűt és ezt a tejzabáló-projektet kezdjük előlről.) Ha nem cserélte össze, akkor a fertelmes masszát összedolgozzuk.
Ha ezzel megvagyunk, akkor nézzük egy pillanatig szeretettel a mívesen kidolgozott Etnánkat. Merthogy a kráterre főképp unaloműzésből volt szükségünk, a pogácsa gyártása során gyakorlati szempontok nem indokolják megformálását.
Merthogy most jön az, hogy a lisztecskéhez folyamatos gyömöszkölés közepette kis adagocskákban hozzáadagoljuk az élesztős tojáslét. (Itten a gyömöszkölés nem azt jelenti, hogy a családból bárki is el akarna minket lökdösni a munka mellől, és mi nem akarnánk engedni, hanem azt, hogy gyúrni kezdjük a tésztát.)
Namost jön a fárasztója. Addig köll gyúrni a masszát, amíg
a./ sima, hólyagos nem lesz
b./ össze nem áll annyira, hogy már ne tapadjon az edény falához.
Aki úgy gondolja, hogy ez hamarabb ment neki tíz percnél, az vagy Roxfortban tanult, vagy nem tudja, mit jelent a "sima" kifejezés.
Ééééééééés!!!! Mostan az edényt piroskockás konyharuhával letakarva letesszük a kemecesutra. Ha a gyerek valami véletlen folytán otthon tartózkodik, akkor eddigre már megkeverte a kártyát, kirángatta a nagymamát a tévé elől és várakozva néz ránk, hogy kezdjük-e már a kanasztapartit. Merthogy van vagy fél-háromnegyed óránk, hogy a kártyaasztalnál is bebizonyítsuk vitathatatlan szellemi fölényünket.
Ha a tészta már kellőképp megdagadt - legalább duplájára -, vegyük ki a sutból, szedjük le róla a konyharuhát. (itt jegyzem meg, hogy amennyiben nem hintettük be kevéske liszttel a tészta tetejét a kártyaparti előtt, akkor ezt a műveletet ne a porbatiport önérzetű kártyapartnerek szeme előtt csináljuk, mert oda a nimbusz.) Célszerű ilyenkor a nagymamát visszaküldeni a tévé elé, a gyermeket meg kiugrasztani a spájzba a nyújtódeszkáért. Amit is jól belisztezünk, majd reáborítjuk a tésztát. Bár ezt az iménti konyharuhafiaskó után már felesleges mondani, a sodrófát is belisztezzük és vagy ujjnyi vastagra kinyújtjuk a tésztát.
Mikor már szépen elterült a tészta, a töpörtyűmasszát egyenletesen elkenjük rajta.
Most már csak 729 rétegre kell hajtogatni, megsütni, oszt lehet enni.
Célszerű persze ezt is fontolva csinálni. Tehát. Először is a tészta tőlünk távolabbi harmadát ráhajtjuk a felénk esőre, majd az előttünk lévőt erre hajtjuk. Utána ezt a trükköt megismételjük jobb-bal irányban is. Aki fideszbarát, az természetesen bal-jobb irányba kell végezze a mozdulatot, hogy neki a jobb kerüljön felülre. Ezzel sikeresen elkészítettük az első kilenc réteget.
Most lehet pihenni. Úgy 20 percecskét tölthetünk szeretett rokonaink társaságában, vagy itt a gép előtt. Eközben a deszkán a konyharuha alatt történik, ami történik, ne firtassuk a természet legbensőbb titkait. A húsz perc leteltével ezt a hajtogatási bulit megismételjük, aztán újabb 20 perc múlva még egyszer. Ezután már csak olyan 3-4 centi vastagra nyújtjuk, beirdaljuk a tetejét rácsosra és az ötcentis szaggatóval kiszaggatjuk.
Következik a tepsi kivajazása, és a pogácsák belehelyezése. Olyan három centi helyet hagyjunk közöttük. Most durrantsuk be a sütőt, kenjük meg a pogácsák tetejét tojássárgájával, és vagy 5 perc múlva tegyük be a sütőbe. További öt perc múlva csitítsunk a lángon és süssük készre.
Amikor kivesszük a sütőből, rémisztő képet vágva nézzünk körül és egy húsvillával böködjünk gyorsan a tepsi körül, mert mindenki ki akarja lopkodni belőle a pogácsát még a tálalás előtt.