Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Egy másik ritka haplocsoport az X. Az N haplocsoportból származik, nagyjából 30 ezer éve jöhetett létre Nyugat-Ázsiában, a neolitikus földművelők hozhatták be Európába. Európában 1 % körül található meg a népességben. Kelet-Európában a leggyakoribb a következő országokban: Görögország 4 %, Macadonia 3 %, Románia 2,5 %. Nyugat-Európában: Orkney szigetek 7 %, Skócia 2,5 %, Katalónia és Baszkföld 2,5 %. Érdekesség, hogy az indiánok néhány törzsében is megtalálható az X2a alcsoport, a sziúknál 15 %, a navahóknál 7 %.
Akkor nézzünk egy ritka haplocsoportot, ez a W, az N2 haplocsoportból származik 24 ezer éve jött létre Nyugat-Ázsiában. Európán belül Kelet-Európában fordul elő gyakrabban. A legmagasabb aránya a következő országokban van: Finnország 9,5 %, Magyarország 5 %, Lettország 4 %, Macedonia 4 %, Fehéroroszország 3,5 %.
Akkor következik a V haplocsoport, ez egy elég vitatott csoport, a koráról és kialakulási helyéről is vita folyik, vsz 10 ezer éves és a Közel-Keleten alakult ki. Nem túl gyakori csoport, olyan 4 % körül van Európában, a leggyakoribb a lappok közt 42 % és Spanyolország Kantábria régiójában 19 %.
Akkor nézzük a HV haplocsoportot, a H és V haplocsoport belőle alakult ki. Nagyjából 40 ezer éve élhetett a Közel-Keleten a csoport őse. Nem túl gyakori Európában. Egyes területeken nem fordul elő, ezek a következők: Skandinávia, Brit-szigetek, Hollandia, Németország, Svájc, Ausztria, Albánia és Spanyolország, Portugália nagyobb része. A leggyakoribb a következő helyeken, Olaszországban: Calabria 10 %, Szicília 5 %, Toszkána 5 %, Szardínia 4,5 %. Ezenkívül még Bulgária 4 %, Horvátország 3,5 %, Ukrajna 3,5 %, Izland 3,5 %, Görögország 3 %, Ciprus 2,5 %, Románia 2,5 %.
A H5 nem túl gyakori, de egész Európában megtalálható, Európa középső részén a leggyakoribb. Walesben 8,5 %, Szlovéniában 8 %, Lettországban 7 %, Belgiumban 7 %, Romániában 6 %, Boszniában 5,5 %, Oroszországban 5 %, Németországban 5 %, Szlovákia 5 %, Svájc 4,5 % Lengyelország 4,5 %.
A H1 a leggyakoribb Európán belüli leggyakoribb H haplocsoport, A leggyakoribb az Ibériai-félszigeten, Franciaország délnyugati részén és Szardínián. A H3 hasonló területen gyakori, nagyjából fele olyan gyakori mint a H1.
A H haplocsoport a lappok közt a legritkább, 0 és 7 % közt mozog, Európa országaiban 40-50 % a gyakorisága, a legkevesebb Cipruson 31 %, Finnországban 36 %, Izlandon 38 %, Fehéroroszország, Ukrajna, Románia, Magyarország területén 39 %. A következő területeken 50 % feletti a gyakorisága: Spanyolországban: Auszturia 54 %, Galícia 58 %, Észak-Spanyolország területén 60 %, Anglián belül Wales területén szintén 60 %.
Akkor most az Európában leggyakoribb mtDNA haplocsoport következik, a H. A HV haplocsoportból származik, nagyjából 25-30 ezer éve jött létre a Közel-Keleten, még az utolsó jégkorszak előtt eljutott Európába. A jégkor miatt csak néhány terület maradt lakható, ilyen volt Ibéria, a mai Spanyolország és Portugália területe, a H1 és H3 itt alakult ki. Európában ma a H1 és H3 a leggyakoribb, a H5 is előfordul még.
ezt tanultuk egytemen. Én Barbara MacIntosht emlitettem, Nobel dijat kapott. Pont azzal hogy az az Y kromoszoma marker nem is olyan bizti :))) he...he...
Szóval az a helyzet hogy a nők nem rendelkeznek az Y kromoszómával, ezért nem tudják továbbadni, a férfiak meg igen, így apáról fiúra öröklődik, ha génmutáció lép fel, az adott férfi utódai öröklik a többiek nem, ezért alkalmas a származás nyomon követésére.
Ez az ábra nem azt mutatja, hogy egy átlag magyarnak milyen génmutációi vannak, hanem hogy mondjuk száz emberből százalékosan mennyi tartozik egy génmutációhoz, most írok egy kitalált számot, mondjuk 25 % az R1b mutációt hordozó magyarok aránya.
Ez a ábra az apa öröklődést mutatja, de ott is áll amit mondtam, az apáról fiúra öröklődik, tehát egy embernek az adott génmutáció és annak ősei vannak meg, tehát például hiába volt az anyai nagyapjának mondjuk R1a, neki csak R1b mutációja van és annak az ősei, tehát például mivel akiben létrejött az R1b mutáció annak a P mutációja volt eredetileg így ez is megvan az R1b-t hordozó férfiakban.
Nézd meg a 21-es kommentben linkelt ábrát, ami a génmutáció őseként ott van azzal rendelkeznek a többivel nem, mert a mtDNS csak női ágon öröklődik, tehát hiába volt az apjának H mutációja, neki csak U lesz mert az anyjának az volt, viszont az R meglesz neki, mert az U anyai ősének az megvolt.
Ez szerintem nem teljesen van így... pontosabban a számokat elfogadom, de az értelmezést nem. Írod, hogy 11.4% az erópaiaknak az U5-be tartozik.
Ez nem valós, mert ugyanez a 11.4% rendelkezhet más markerekkel is, és akkor oda is tartoznak? Mert így egy csoportot 4-5x is be lehet számolni... 11.4%, aki hordozza ezt a haplotípust, ez a helyes, főleg ha Európa genetikai eloszlását akarjukl feltérképezni.
Az U5 egész Európában megtalálható, 5 és 12 % közt van a gyakorisága. Skandináviában és Spanyolország északi részén a leggyakoribb. A lappok fele és a finn nők ötöde U5. Magas az arányuk a mordvinoknál, 16 %, a csuvasoknál, 14,5 %, a tatároknál 10,5 %, az észteknél 13 %, a litvánoknál 11,5 %. A baszkoknál 12 %, Kantábriában 11 %, Katalóniában 10 %. Franciaországban a bretonoknál 10,5 %, Olaszországban a szárdoknál 10 %. Magas még a szlávoknál, szlovákok 11 %, csehek 10 %, ukránok 10 %, oroszok 10 %.
Akkor kezdjük, a legrégibb mtDNA haplocsoport Európában az U, a gravetti vadászoknál a genetikusok ezt találták a csontjaikból kivont genetikai anyagban, a jégkor idején már éltek Európában, két alcsoportjuk volt elterjedve akkor, a U2 és U5, az U5 volt a domináns. Ma az Európai népesség 11 %- a tartozik az U5 haplocsoportba.
