E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek. 2 Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bűneiket és atyáik tévelygéseit. 3 [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedrészében bűnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.] 4[ Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az ő Istenüket. 5 Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabneja, Serebja, Hodija, Sebanja és Petachja: „Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!”] Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek! 6 Engesztelő istentisztelet.Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.
1 Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? 2 Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek. 3 Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok. 4 Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek. 5 Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont”? 6 Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” 7 Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. 8 Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok.Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.9 Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. 10 Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. 11 Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. 12 Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?
Tervezgetések.
13 Rajta, kik mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk”, 14 ti, akik nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik. 15 Ahelyett, hogy ezt mondanátok: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!”16 De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszságszámba megy. 17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.
1. Azután onnan egy másik helyre mentem. A nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kőből álló hegyet. 2. És abban négy szép kinézetű üreget láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon sima felületűek voltak. Három sötét volt, az egyik viszont fényes, és egy vízforrás fakadt a közepén. Ekkor így szóltam: „Milyen sima felületűek ezek az üregek, milyen mélyek és sötétek a szemnek.” 3. És akkor Rafael, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, megszólalt, mondván: ‘Ezek a sima üregek azért vannak itt, hogy (azokba) a halott lelkek szellemei legyenek gyűjtve, igen, az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyűlnek össze. 4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet napjáig, - mily távoli is még megszabott idejük - amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja!’ 5. És láttam ott egy halott embernek a lelkét, amint kérelmez, és akinek a hangja felszállt a mennybe, amint panaszkodott. 6. És megkérdeztem Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, mondván: ‘Kinek a szelleme ez, akinek hangja az égig érve panaszkodik?’ 7. És válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére, Káin megölte őt; s mindaddig fog panaszkodni ellene, amíg ki nem irtják (Káin) magját a föld színéről, s amíg el nem törlik magzatát az emberek utódai közül’ 8. Azután tovább kérdezősködtem az ítélet és az üregek felől: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’ 9. És válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három üreg arra való, hogy elválassza egymástól a halottak szellemeit. És hasonlóképpen az igazak szellemei is el vannak különítve; egy olyan hely lett készítve számukra, ahol ragyogó forrás vize van. 10. A bűnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik, az ítélet még nem végződött be rajtuk az életük folyamán. 11. Itt különítik el szellemüket e nagy gyötrelemre, egészen az örökké átkozottakra váró ítélet, büntetés és gyötrelem hatalmas napjáig, a lelkükön vett bosszú ideéig. Itt kötözik meg őket örök időkig. Bizony ősidők óta létezik e hely. 12. Éppígy külön lesznek azok a szellemek (is), amelyek panaszkodnak és közzéteszik (igaztalan) haláluk körülményeit, amikor elpusztultak a bűnösök korában. 13. Hasonlóképpen egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem a gonoszságban elmerülve éltek, és a törvénytelenekkel lettek egyenlővé; szellemeik ugyan nem lesznek elpusztítva az ítélet napján, de feltámadni sem fognak innen.’ 14. Ezután ekként áldottam a dicsőség Istenét: 'Áldott légy, Uram, a dicsőség és igazságosság Ura, aki mindent irányítasz örök időkig.'
1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó ártószellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik a Virrasztók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.” 2. És a Virrasztóknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben őértük, azoknak, akik az előzőekben a mennyekben voltak, mondd ezt: 3. „Ti a mennyekben voltatok, de nektek sem lettek megnyilvánítva a mennyek minden titkai, azok pedig, amelyeket ismertek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében mutattatok meg az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot követtek el a földön.” 4. Ennek okáért mondd meg nekik: „Nincs számotokra békesség!”
Izrael fiai elbocsátják idegen származású feleségeiket.
1 Míg Ezdrás – könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva – imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott. 2 Akkor Elám fiai közül Jechiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: „Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. 3 Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni.
6 Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. 7 Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. 8 Aki – a vezetők és vének határozata szerint – három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. 9 Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. 10 Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: „Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit.
1 Dávid megkérdezte: „Van-e még valaki, aki életben maradt Saul házából? Mert akkor Jonatánra való tekintettel jót teszek vele.” 2 Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tőle: „Ciba vagy?” „Igen, szolgálatodra!” – felelte. 3 A király tovább kérdezte: „Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?” Ciba így válaszolt a királynak: „Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna.” 4 „Hol van?” – kérdezte a király. S Ciba megmondta: „Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban.” 5 Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából. 6 Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult előtte. Dávid megszólította: „Mifiboset!” „Itt vagyok, szolgálatodra” – felelte. 7 Ekkor Dávid azt mondta neki: „Ne félj! Mert atyádra, Jonatánra való tekintettel jót teszek veled, s ősödnek, Saulnak egész földjét visszaadom neked. S mindig asztalomnál eszel majd.” 8 Erre az leborult és így szólt: „Mi a te szolgád, hogy irgalommal vagy egy olyan döglött kutyához, mint amilyen én vagyok?” 9 A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: „Mindent, ami Saulé és háza népéé volt, adj át urad fiának. 10 Fiaiddal és szolgáiddal műveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad háza népének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni.” Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt.
13 Maga Mifiboset Jeruzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett.
1 Dávid összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit, 2 aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.4 Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment. 5 Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. 6 Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. 7 Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. 8 Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
Amint az ember tud az összefüggésekről, és ismeri mindkét birodalom lényeinek gondolat kisugárzását ha dolgát komolyan veszi meg tudja figyelni önmagát, és tud védekezni az olyan gondolat hullámok ellen, amelyek számára elfogadhatatlanok. Az ember akarata dönti el, hogy milyen lények találnak bejárásra nála.
De az akarat biztosítja számára az igazságot is, ha az akarat azok felé fordul, akik az igazságban állnak, és Istentől jogot kaptak és feladatot, hogy a világosságot közvetítsék. Nagyon felelősségteljes hivatal úgy kapni a szellemi javakat, hogy azt embertársainak továbbadja. És csak azok az emberek tehetik meg, akiknek komoly a szándékuk, hogy csak tiszta igazságot kaphassanak és terjeszthessenek. Ez az akarat mindig kielégül. Ezért a tudatlan erőknek tilos a bejárás, amikor az igazság átvételére az ember átadja magát a szellemi erőknek. Mentes minden tévedéstől, mert Isten megáldja mindazokat, akik vágyakoznak az igazságra, és azt terjeszteni kívánják. És mert áldása a teljes igazságot garantálja, így megóv a félrevezetéstől, és oltalmat ad a sötétség ellen.
1 Saul… éves volt, amikor Izrael királya lett, és… évig uralkodott Izrael fölött. 2 Saul kiválasztott magának háromezer embert Izraelből. Kétezren Saullal voltak Michmászban és Bétel hegyvidékén, ezren meg Jonatánnal Gebában, Benjamin (földjén). A nép többi részét hazaküldte, mindenkit a maga sátorába. 3 Történt, hogy Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját, aki Gibeában székelt, s a filiszteusok hírét vették, hogy a héberek fellázadtak. Saul mindenütt megfúvatta a harsonákat az országban, 4 így egész Izrael megtudta az újságot: „Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját.” A nép Gilgalban Saul köré gyűlt. 5 De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre. 6 Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtőzött. 7 Sőt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek.
Sámuel és Saul nézeteltérése. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte.
8 Hét napig várt, addig az időpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt. 9Erre azt mondta: „Hozzatok ide égőáldozatot és közösségi áldozatot. 10 Amikor épp készen lett az égőáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje. 11 Sámuel azonban így szólt: „Mit tettél?” „Mivel láttam – felelte Saul –, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt időre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyűltek Michmászban, 12 gondoltam: a filiszteusok kivonulnak ellenem Gilgalba, mielőtt még az Urat kiengesztelném. Azért bátorságot vettem, s bemutattam az égőáldozatot. 13 Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre. 14 De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked.” 15 Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette – mintegy hatszáz férfi.
Készülődés a háborúra.
16 Saul és Jonatán, a fia, valamint a vele levő csapata Benjamin (földjén) Gebában állomásoztak, a filiszteusok meg Michmászban táboroztak.
1 Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: „Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk.” 2 De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: „Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyikteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok.” 3 Jábes vénei erre ezt üzenték: „Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivőket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat.” 4 A hírvivők elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki. 5 Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezőről, s megkérdezte: „Mi történt a néppel, hogy sír?” Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. 6 Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt. 7 Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivőivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: „Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!” A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak. 8 Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki. 9 Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: „Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok.” Amikor a hírvivők hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek. 10 Aztán megüzenték Nachasnak: „Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!” 11 Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnalhasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettő sem együtt.
Sault kikiáltják királlyá.
12 Akkor a nép így szólt Sámuelhez: „Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük őket agyon!” 13 Saul azonban azt mondta: „Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr győzelemre segítette Izraelt.” 14 Sámuel meg így szólt: „Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!” 15 Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe előtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr előtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.
1. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem
mindarra, amint mondott: "Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat. 2. És mondd meg a mennyek vigyázóinak [őrangyaloknak], akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: "Nektek kellene az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek: 3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertőztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek őket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriásokat fiakként. 4.És bár szentek, szellemek voltatok, élvén az örök létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok, akik meghalnak és elpusztulnak. 5. Mert azért adtam én őnekik feleségeket, hogy azokat teherbe ejtsék és gyermekeket nemzzenek tőlük, és e- képp ne legyen hiányuk nekik semmiben a földön. 6. De ti, akik előzőleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át. 7.És ez okból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk. 8. És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek ők nevezve a földön, és a föld lesz az ő lakhelyük. 9. Gonosz szellemek hagytákel a testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. 10.Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. 11. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.12.És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak.
1 Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé. 2 Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. 3 Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: „Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!” 4 Átkutatták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átkutatták Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk.
1 Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.
Sámuel, a bíró és szabadító.
2 Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott. 3 Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: „Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.” 4 Izrael fiai tehát eltávolították a Baálokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak. 5 Akkor Sámuel elrendelte: „Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!” 6 Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: „Vétkeztünk az Úr ellen.” Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában.
1 Minden hetedik évben adj haladékot. 2 A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. 3 Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. 4 Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, 5 ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok. 6 Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad. 7 Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, 8 inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.
1 Korintusiaknak írt levél : 12 : fejezet: 1-31. versek
( 1-17, 20, 23-26, 28, 31, versek )
A Szentlélek kegyelmi adományai.
1 Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. 2 Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. 3 Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. 4 A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. 5 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. 6 Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8 Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 9 a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. 10 Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. 11 Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1 Ez a Melkizedek – Sálem királya és a fölséges Isten papja – eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta. 2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya. 3 Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké. 4 Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából. 5 Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek. 6 Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt. 7 Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút. 8 tt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él. 9 Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, 10 hiszen jelen volt őse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.
Krisztus papsága magasabb rendű az ószövetséginél.
11 Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből? 12 A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is. 13 Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.15 Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, 16 aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.20 Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül.24 Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.
Ekkor Isten van az emberben, az a világosság van benne, ami Jézus Krisztusban testet öltött a Földön, tehát ami minden ember számára látható volt. Igazi keresztény csak az lehet, aki szeretetben él, és ez által hasonló lesz Krisztushoz. Egyedül ezek nevezhetik magukat kereszténynek, mert ugyanaz az élet van bennük, mint Jézus Krisztusban. Az ilyen emberben világosság van... felismerés és bölcsesség... és ezáltal hatalom és erő. Egyidejűleg megvan benne az akarat, hogy segítsen mindazokon, akik még a sötétségben tartózkodnak.
Ők is áldozatkészek lesznek, amikor arról van szó, hogy lelki szükségében az embertársnak szabadulást kell hozni, és ez az áldozatkészség a szeretetből induló tettek megfelelője. Tehát az őt átsugárzó Isteni szeretet megfelelője, mert annál jobb, minél közelebb van az ember lelke Isteni Megváltójához, minél nagyobb erőt tud elfogadni tőle, amikor arról van szó, hogy a saját élete bevetésével, megváltó módon kell tevékenykedni a Földön.
( Még tartogatok egy nagy meglepetést,
az Igazak számára, még egy kicsit várni kell. !!!! ) ÁMEN.
1 Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat, 2 az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni?
4 Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr. 5 Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett. 6 Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.
Izrael hűtlensége a Hórebnél, és Mózes közbenjárása.
7 Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezésetekig lázongtatok az Úr ellen. 8 A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. 9 Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. 10 Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűlésetek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.
1 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hettitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat – hét nálad népesebb és nagyobb népet –, 2 ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. 3 Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. 4 Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket. 5 Inkább így bánjatok velük: oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el. 6 Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének.
1 Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok – te és fiad meg unokáid is –, hogy sokáig élj. 3 Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! 4 Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! 5 Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! 6 Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, 7 és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. 8 Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. 9 Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára! 10 Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél, 11 házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem te ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván 12 vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk:
Tízparancsolat.
1 Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra. 2 Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk. 3 Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. 4 Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül – 5 magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt: 6 „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. 7 Ne legyenek más isteneid! 8 Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben van! 9 Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. 10 De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig. 11 Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét.
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 2 „Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. 3 Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához. 4 De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd. 5 Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra. 6 A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie, annak jeléül, hogy útra kell kelni. 7 A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni. 8 Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak. 9 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől. 10 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek.”
