No, ez elkerült....
Szóval, lányból is van. 3 alamból lehet válogatni. Ja, csak kettő mert a harmadik már csak fiús.
Augusztusra meg még nől is(mert a lányok még nem teljesen kifejlettek)!
Akkor nagyobb a valószínűsége, hogy menne. Próba, cseresznye!? Ha nem egyből rakja össze őket az ember, és kapnak időt, hogy ismerkedjenek (pl.: vmi rács közéjük, hogy ne essenek 1másnak), akkor szerintem mehet.
Köszi, télleg gondokodtam rajta, de jelenleg egy németvizslám van, nem túl rágcsálóbarát, jelenleg csak a halakat meg egy pár zebrapintyet tűr meg a lakásban. Viszont már készül a bolt, kb egy hónap múlva nyitás, ott annyi állatot tartok amennyit akarok, ugyanis ez egy állatgyógyszertár és állateledel lesz, jó hűvös, oda költöznek a madárkáim is, meg ott majd lesz rágcsáló is, szal ha kb még egy hónap múlva is meglesznek akkor kell:-)
Nem akarod felújítani ezt a szép szokást? Nálunk közben ismét van mongol szaporulat, pedig az induló építkezéshez, felújításhoz kevéssé hiányoztak, szívesen adok egyet-kettőt-hármat. (Kis távolságra házhoz viszem..)
Mint a degus topicban is említettem, nekem egy fél évig együtt volt egy degupár meg egy mongolpár, szent volt a béke.
Az egerek a földszinten laktak, a deguk az ágakon, kajálni mindenki leszállt a földre:-)
Azt ti is megfigyeltétek, hogy miközben zabálnak lehet piszkálni őket? Én puszta kézzel nem mertem hozzájuk nyúlni, csak a farkuknál fogva emeltem fel őket. Ezzel szemben, amikor valami finomat ettek, akkor lehetett bökdösni a hasukat, kocogtatni a fejüket, a reakció csak annyi volt mint amikor egy társuk zavarta őket, még gyorsabban faltak és esetleg hátat fordítottak, nehogy kikapjam még véletlenül a szájukból a lisztkukacot.
A másik - ti tettetek be valaha méhet vagy darazsat hozzájuk? Az én első mongolom rendszeresen evett fullánkosokat, míg kb a huszadik megcsípte (egy darázs). Onnantól kezdve félt tőlük, és amint meghallotta a zümmögést rohant be a búvóhelyére, és csak félve nézegetett ki az óvóhelyéről, hogy elmúlt e a légitámadás.
Ez is egy tanulság: a rokonságban volt egy mongol egér-pár, és már nem tudták hová tenni a sok kiegeret. Ezért a fiút kiheréltették, majd amikor visszakerült asszonya mellé, hát az bizony kinyírta.:(
Ez nálunk is előfordult. Egyet adni semmiből se lehetett, maximum a 20 centinál nagyobb platánkéregből. És persze mindig a másiké volt a finomabb... :)
Mint házaspár az enyémek is eszményiek voltak, a zabálást kivéve. Ha pl két lisztkukacot kaptak, akkor aki előbb végzett, az amint lenyelte az utolsó falatot egyből elkezdett a másik szájában matatni, hátha az még nem nyomta be az egész adagját.
Nálunk is volt két fekete, imádtam őket. Elvileg a hugoméi voltak, de az ő szinvét elhóditotta a tengerimalaca. 2 "frakkos" (szájuk akatt a hasukig fehér csik, mintha az ing jük lenne) felete ördög volt, 40 centit ugrottak felfelé helyből, 10 perc alatt rágtak porrá egy fenyőtobozt. Valami extázishoz hasonlitó élvezettel rágcsálták, talén a gyantaillat miat... A forgácson kivül (amit egy hét alatt még akróbbra rágtak teljes módszerességgel) csak akácrönköket meg köveket lehetett betenni, ami nem tűnt el. WC papir henger volt a csemege, meg a papirtörlő, ebből csináltak fészket. Mivel egy fiú volt és egy lány, voltak kölykök is, volt hogy nem hagyták meg őket, megették, hogy semmi nem maradt, de ezt főleg amikor már 3 évesek elmúltak (mármint a szülők). végelgyengülésben pusztultak el, több mint 4 évesen. Inni soha nem kaptak, csak az elején próbálkoztunk petricsészéből itatni őket, de pár perc alatt "forgácslevest" csináltak belőle. Egy kis sárgarépa, saláta vagy alma elég volt.
Szaguk nem volt, csak ha 1 hónapig(!) nem lett cserélve véletlenül, és tele volt alma meg paprikacsutkával. A paprikamagot ők is imádták.
Mi kismilliószor emeltük meg őket a farkuknál fogva, nem élvezték, de
nem is volt nagy ellenvetés.
A szezámmagot úgy ették ki az ujjaim közül, hogy meg se éreztem, és
egyetlen egyszer haraptak meg, amikor nem volt semmi a kezemen, csak
úgy odatartottam neki, nézegette egy darabig, aztán megkóstolta :)
Én simogattam is őket, ha az ember megtanulta, lehetett a hátukat meg a fejüket simogatni. Hagyták, sőt szemmel láthatólag kedvelték. Csak arra kellett figyelni, hogy az hogy én alig érek hozzá, az ő kis törékeny tesének kész masszázs :)
Nálunk nagyon ijedősek voltak, egy tapsra 30 centiset ugrottak felfelé. :)
Kész egyéniségek voltak, oylanok mint egy követnivalóan tökéletes házaspár. Még csókolóztak is, mingig együtt aludtak, az egyik általában őrködött mig a másik aludt. Kiskamasz rohanó fekete ördögökből megfontolt, de ha kell villámgyors felnőttekké cseperedtek, majd szép lassan megöregedtek, az egyik parkinsonos lett utolsó napjaira.
Csak óvatosan azzal a társsal. Azonos neműek például ha nem testvérek, szeretik legyilkolni egymást. Különösen veszélyes az, ha az új jövevény a gyengébb.
Nekem nagyon sokáig volt egy hímem (Gyuri), aztán öregkorára kapott egy nőstényt (Ibolya) társnak. Teljesen jól megvoltak, de a nőstény nagyobb volt, és az első napokban így is meg volt szeppenve. Ha azonosneműek lettek volna abból konfliktus lett volna. Miután a hím vagy ötéves korában elpusztult, én marha vettem egy hím és egy nőstény egyedet, de mindkettő pici volt. A nagy nőstény azonnal nekik is esett, így el kellett különítenem őket egymástól. Soha nem is jöttek ki, még a hímmel se az öreg nőstény.
Egy trükköt ajánlhatok még: ha a régi példány véletlenül nagyobb és erősebb mint az új, akkor az újat külön tartsd néhány napig, amíg megszokja a környezetét. Ezek után ne az újat hanem a régit költöztesd át, mert így a régi ugyan az erősebb, de idegen terepen lesz majd, és mint vendég kevesebbet engedhet meg magának. Ezt egy Durrell könyvben olvastam és egyszer bejött egyszer nem. Egyébként én eddig 8 alkalommal költöztettem össze rágcsálókat, ebből 3 sikeres volt, 5 sikertelen.
Az első napon mindenesetre nagyon figyelj rájuk, mert ha veszekedés lesz, az első napon lesz.
Még annyit a témához, hogy a mongol tapasztalatom szerint két dolgot imád a legjobban: rágni és ásni. Minden szart ami nem veszélyes rá dobj be hozzá nyugodtan, és legyen elég bunkerásási, építési felület is a terráriumában. A papírzsebkendőt is szétrágja, majd aláfekszik mint egy dunyha alá (csak onnan lehet észrevenni, hogy ott van, hogy a papírzsebkendő emelkedik - süllyed).
Nekem is van egy futóegerem. Sajnos csak 1 de ma veszek neki egy társat mert olvastam, hogy csak társaságban érzi jól magát.
Az ex-barátnőmnek voltak ilyen egerei és szaporodtak egyet. Csak ez az egy kicsi maradt meg ami nálam van. 4-et megevett az annyuk (brutál), az állatorvos szerint azért mert elengedhetetlen számára a fehérje és biztos hiánya volt belőle.
Másik kettő az annyától való elválasztás után pusztult el.
Nálam nagyon szereti a száraztésztát.
Sajnos nem tudom megfogni mert mindig kostolgatja az újjam végét.
Nem akart szaladni sem a futtatókerékben sem, inkább szétrágta :)
Vizet soha nem adtam neki mert régen hörcsögeim voltak és azoknak sem kellett víz, de ma megpróbálom iszik-e.
Almát, krumplit, salárát, torzsát, mageleséget adok neki. A kukoricától meghízik.
Remélem szolgáltam valami hasznossal is ;)
Nyár elején a lányomnak vettünk 2 mongol futóegeret. Így most van 6. Ha valakit érdekel a 4 (már nem is olyan) kicsi, akkor szívesen odaadom, házhozszállítom Budapesten és környékén! Különben aranyosak, nem bántják egymást, még azt a kicsit se bántották, amelyiknek a kisfiam megsértette a farkát (véres volt a vége).
Nekem van két azonos nemű mongol futóegerem. Szerintem abban különböznek leginkább a háziegértől, hogy nem nyírják ki egymást, hanem jól megvannak. Na meg nem büdösek. Mivel én nem tudtam róluk semmit, amikor jöttek (eredetileg kígyótápnak szánva, de mivel olyan helyesek, kegyelmet kaptak), így teljesen nyitottan álltam a dologhoz. Ha benyúlok hozzájuk, odajönnek a kezemhez, szimatolják, és elkezdik harapdálni az ujjamat, de finoman. Majd belelendülnek, ilyenkor leállítom őket, vagyis elveszem a kezemet. Még egyszer sem haraptak meg. Nem a farkuknál veszem ki őket, hanem marokban. A paprikacsumát ők is imádják, meg a salátát. Nálam sűrű drótháló van a terráriumon, arra felkapaszkodnak, lógnak róla mint egy denevér, és rágják. És mindezt éjszaka, jó hangosan.
Egyszer az egyik megszökött, a másik pedig búskomor lett erre. Amikor megkerült és visszaraktuk, örvendeztek egymásnak, de tényleg.
A japán táncoló egér a fehéregér tenyésztéssel megzakkantott alfaja. Azon kívül, hogy egész nap a farkát kergeti, és ártatlan arccal néz felfelé, nem sokat tud, szerintem elég buta jószág, viszont tök kényes, átlagban (egy értelmes táncolóegerem már nekem is volt, de ő a kivétel)
ChAtMaN,
kissé megkésve, de hátha még aktuális: http://home.wtal.de/ehr/gerbils/
Angol kereső szónak a "gerbil"-t használd.
Pénzes Bethen írt egy füzet "vastagságú" ismertetőt, amiben erröl a rágcsáló fajtáról is szót ejt.
A mongol sivatagi futóegerek tkp. hörifélék, eredetileg magvakkal táplálkoznak és földbe vájt járatokban laknak. Remek ásók.
Kedvelik a vastag almot, amibe bebújhatnak (terráriumi körülmények között fő elfoglaltságuk a tereprendezés) és szükségük van vmi kuckóra, ahová behúzódhatnak. Ha nedvdús ennivalót is adsz nekik, akkor vizet nem igényelnek. Természetesen hozzájuk is a pocakjukon keresztül lehet leginkább közeledni (van egy klf. ízekben kapható, rágcsálóknak szánt vitaminos csemege, amit bármikor hajlandóak kézből is elvenni. Ha sikerül a két ujjad között tartani a tápot, akkor a jószág a kezedböl falatozik. :o) ).
_Ne_ a farkincájuknál fogva kapd el őket (azért jogos a harapás), hanem ahogy a hörcsögöket: megmarkolva.
tisztelettel
r_bendegúz (egérbarát)
Igazi egyéniségek, én nagyon kedvelem őket.
Változatosan kell etetni őket, a magokon kívül imádják a rovarokat is. A foguk az egerekhez viszonyítva is gyorsan nő, legyen bent nekik mindig valami rágcsálnivaló.
Amikor nekem volt, én fémkupakban adtam neki a vizet, a vizet megitta, a kupakot meg szétrágta (jó foga van), így két légy egy csapásra. Gyakorlatilag mindent felaprít, így egyfajta konyhamalacnak is használható. Én pl a csokikapírokat mindig hozzá dobáltam be. Ez azért is előnyös, mert szeret sokat ásni, szereti ha be tudja ásni magát a földbe. (az enyémet volt hogy csak úgy lehetett észrevenni, hogy nem szökött meg, hogy mozgott a föld, ami alatt aludt:) Rakj be neki egy papírzsebkendőt is, abból esetleg fészket készít magának.
Nem büdös, viszont ha elszökök az tök gáz. Legyen üvegtető a terráriumán. Mivel vérében van a menekülés, nekem átlag másfél napos projectbe telt a megfogása. A kutyám, aki étrednje kiegészítése céljából ígyekezett segíteni nekem, soha sem tudta elkapni.
A farkánál fogva fel lehet emelni, nem gáz neki, és nem is szakad le a farka (ellentétben pl fűegérrel). Kicsit mindig távolságtartó marad, nem annyira barátkozó mint egy fehéregér, én mindig csak óvatosan mertem hozzányúlni, nehogy kajának nézze a kezem.
4-6 évig is elél. Az enyém végelgyengülésben pusztult el, nem különösebben beteges faj. Viszont írtó temperamentumos, szerintem tök arc.
