Kultúr-kertes topic, sok-sok érdekes, ám kifejezetten CSAK kertbe passzoló, megvitatásra és tartalmas beszélgetésekre alkalmas témákkal: kerti fotózás, kertépítés, dizájn, tájépítészet, kátyúkertészet, trendek, kitekintők, cikkek, érdekes linkek, ízelítő külhoni kertkultúrákból. Minden, ami esztétikus, elgondolkodtató, új látásmódra inspiráló. Egyszóval, amit hoztok, az olyan legyen, ami kimozdít a napi ügyes bajos, házinyűgök és a taposómalom köréből.
Ide jöhet olyasmi is, ami a többé vagy kevésbé látogatott szaktopicok témájába vág, várjuk szeretettel a máshova nem vagy alig járó (szak)emberkéket is!
Ez bizony igaz, minél többet hajlongunk a föld felé, annál alázatosabbak leszünk.
Meglátjuk más keze munkáját is, és a növények igyekezetét is... természet szeszélyei miatt meg értékesebb lesz minden kis szár, levél, virág. Jó kis oskola. :))
Egyébként egész érdekes változásokat vesz észre az ember magán az évek múlásával. 10 évvel ezelőtt, amikor vidéki lány lettem, és azt sem tudtam, melyik felén kell elültetni egy növényt, gyakorlatilag minden fát kivágattam a férjemmel az első udvarból. Igaz, hogy elég semmitérő gyümölcsfák voltak, de eszembe se jutott, hogy hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy árnyékot adjon majd az általam ültetetett fa. Aztán ahogy belejöttem a kertészkedésbe, egyfajta kivagyiság is úrrá lett rajtam, na ne már, hogy nekem olyan növényem legyen mint másnak, gyűjtő lettem a javából. Most meg azt veszem észre, hogy kezdek visszatérni a régi jól bevált cserjékhez, főleg hogy rengeteg sövényt kell elültetnem. De már nem annyira az a fontos, hogy senkinek ne legyen olyan kertje, mint az enyém, sokkal inkább az, hogy ne csak én, hanem a növények is jól érezzék magukat benne. Ráadásul a permetezést mint olyant én kihagyom, talán még a lemosó eszembe jut, de azon kívül semmi, úgyhogy ami bírja, az növekedjen, ami nem, hát nem sírok érte. Sokkal kevésbé zavar az is, ha nem olyan rendezett a kert, vagyis nem érdekel, ha van a rózsán elnyílott virág, ha a járdám nem az utolsó trend szerint készült, és igen, most kezdem igazán jól érezni magam a kertben.
Lehet, hogy hülyeség, amit leírtam, valószínűleg én nem voltam elég érett ehhez az egészhez, de talán a természet előbb-utóbb mindenkit megtanít.
Kadarkúton (Kaposvártól kb. 15 km) van egy magánarborétum. Ott láttam P. coulterit, kb.4 m magas lehet, egyszerűen gyönyörű. Mondjuk azt a hibát elkövette az ipse, hogy túl közel ültette a mamutfenyőhöz, már most teljesen összeérnek, és még mindegyik gyereknek számít.
Szóval, ha Kadarkúton megmaradt, gondoltam nálam is, hozzáteszem, nem olvastam eléggé utána, mennyire fagyérzékeny a drága.
Ennek a földlabda körül be van mulcsozva, meg fenyőágakkal is körbevettem, viszont túlzásba sem akarom vinni a pátyolgatást, mert egy kisebb növényt még betakargat az ember, több méteressel ugyanezt már nem lehet megtenni, szóval csak hadd hulljon a férgese.
A kasmír cipruson egy ideig gondolkodtam, nézegettem, hátha valahova be tudom még suvasztani, de annyira át kellene variálni érte mindent, és az eredmény pedig fölöttéb kétséges a fagytűrése miatt. Úgyhogy kasmír ciprusom az nem lesz.
Két méteres davidiát fagyott ki! A nyavalyába, azért az tényleg durva. Én erről sem olvastam, hogy különösebben fagyérzékeny lenne, de ezek szerint bőven hiányos a tudásom (mellesleg ez nyilvánvaló).
:-))) Egyébként az Egyetem Fűvészkertjéből, két méter körüli volt, alig fért be... ;-P
Cédrusok: most már nődögélnek, a képtáramban ven fent róluk pár kép, azóta jelentősen nem változtak, télen kissé sárgás árnyalatot kap a lombjuk, de ennyi.
Pinus coulteri: amikor kihalt, akkortól mondom, hogy a coulteri nem kültéri.... Sztem kb. annyira határeset, mint a kasmír ciprus (Cupressus cashmeriana), azokból is a selymes, függönyszerű szürke verzió a nem télálló, a másik, durvább lombú meg a talán télálló.... Itt bizotsan nem az egyik sem. ;-P
Mondjuk, egy zsurnalisztától az ember kb. ezt is várja ;-P, az egyik lakberendezési szaklapban évtizedeken át publikál(t), és már akkor is mondta a magáét az elsivatagosodás kapcsán....
Már nagyon vártam a válaszodat, még olvasni is imádok a növényeidről.
Nagyon sajnálom a davidiádat, te egyébként mekkorát és honnan tudtál beszerezni?
Az enyém kb. 2 méteresen érkezett, tényleg gyönyörű, de persze Hollandiából. Talán szerencsém lesz az idei téllel, azért ez nem annyira húzós.
Gyönyorűek lehetnek már a cédrusaid, majd teszel fel képet róluk?
Igen, a pinus coulterire gondoltam, remélem ez a harmadik példány most már megmarad, bár hozzáteszem, ez kicsit különbözik az előző két meghalttól, azokat máshonnan is rendeltem. Azoknak élénkebb zöld és selymesebb tűlevelei voltak, ez kicsit kékesebb és durva. Ez a Makkos nevezetű az Arizonicától. Tavaly nyáron rendeltem tőlük először, igaz, majdnem elsírtam magam, mikor megláttam a növénykéket, karikába csavarva, gyakorlatilag föld nélkül a gyökér körül, szeinte szabadgyökérrel ültettem őket a legnagyobb nyárban. És túlélték. A ciprusok nőttek is nagyot, a többi pedig egyenlőre csak gondolom gyökeresedik.
A P. luchuensist, meg abies cilicicát (imádom a nevét) teljesen blikkre rendeltem, mert olyan étvágygerjesztően tud ez a Hódi írni a honlapjukon a növényekről.
Örökzöldek közül a lombosak lekopaszodtak mind, az Aucuba tőből startolt újra, de csodával határos módon a többieknek nem lett semmi bajuk. A mini cédrusokat bent teleltettem, a több éves, nagy deodarak meg állják a sarat. Persze, ami nem bírta, az már régebben kimúlt, pl. másfél méteres kis 'Polarwinter' és 'Golden Horizon', de az 'Eisregen' és a nagy 'Karl Fuchs' nyikkanás és centis fagykár nélkül tűri a kiképzést, bár ők több éves, komoly, nagy példányok már.
Ciprussal sosem mertem próbálkozni, az arizonicákkal azért, mert nem éreztem, hgoy a kertembe illenének, a karcsú oszloposak meg egyértelműen kifagyósak lennének itt. Leylandiik: azóta már láttam nekem jobban tetsző példányokat is, pont Csákváron, a függönyös, cédrusra hajazó fajtát én is beszereztem, de itt nem akart megindulni, lövésem sincsen, mi baja lehet...
Pinus luchuensis: egyértelműen sikersztori, hatalmasat nőtt, de az ayacahuite sajnos kiment, félig a vakondokok számlájára írom, félig a postázás miatti nagyban megcsonkított földlabdájára: volt itt szó még az ünnepek előtt a mikorrhizák áldásos tevékenységéről, és gyanítom, a gyors pusztulásnak a megbolygatott gyökérzethez is volt némi köze.
Nagy tobozos: a Pinus coulteri-re gondoltál? Azt itt elvitte az első tél, pont úgy, mint a kis cédrusokat is, de szerencsére utóbbiakat sikerült a tetszhalálból, a szinte teljes visszafagyásból visszahozni az életbe.... Szóval a fiatal cédrusok komolyan fagyérzékenyek, csak éppen igen kevés helyen reklámozzák...
Taxus dovastoniana: nekem csak a sima zöld van meg, három év kellett neki, míg elekzdett nőni, kb azt az éves 20 centit itt is hozza - most már.
Ilyen kötegelőset még nem is láttam, őszintén szólva jobban bejövős, mint az évek alatt megnövő, törzzsé vastagodó kis gyenge fűzfavesszők... Meg jobban hangsúlyozza az épített jelleget is.
Én nemcsak a tövüket takarom, hanem beburkolom az egész növényt. Két okból:
1. Erős fagy esetén teljesen visszafagyhat tövig, továbbá, amiért még nincsen rendesen legyökerezve (mert ugye első teles növényekről beszélünk), csötörtököt mondhat az egész növény, vagy jobbik esetben egy lassan növő tűlevelű a nulláról kezdi, ami szintén nem főnyeremény.
2. A teljes takarás a párologtatást is hivatott akadályozni, ami a száraz, fagyos levegőjű tél esetén legalább olyan veszélyes, mint a hideg. A növény nem tudja az erős gyökérzet híján pótolni az elpárologtatott vizet és nemes egyszerűséggel kiszárad. Ezért pótlólagos megoldásként javaslom a fagymentes napokon a locsolást, amennyiben előtte nem hullott elég csapadék.
Az egyik himalájait, a Karl Fuchs-t a cserkerttől rendeltem, kb. 1,5 m magas (de igen vékonyka), jó alaposan be van takarva a töve. De egyébként már eléggé kitett helyre sikerült raknom, mert azért az egész kertet nem állok neki átrendezni. EGyenlőre szép. Alsótekeresen vettem kb. 50 centis kék atlasz cédrust, az talán nem annyira érzékeny, és totál elfelejtettem, hogy rendeltem az Arizonicától paktia himalájai cédrust, aranyos kis 30 centis óriás, ennek még a talaját is elfelejtettem takarni, de nagyon szép harsogó zöld.
Ciprust a glabra Joschka és glabra green tower fedőnevűt kértem, ezeket azért védettebb helyre raktam, nyáron küldték, azt hittem a nyarat sem fogják túlélni, ehhez képest megduplázták a méretüket, és virulnak. Persze még nincs vége a télnek!
A himalájai cédrusokat a kiültetést követő első télen takarom. A másodikon már nem, hacsak nem jön -20 fok.
Ültettem már több Cupressus sempervirens Pyramidalis-t, ezeket az első 4-5 télen kell takarni, vagy amíg technikailag lehetséges a magasságuk miatt. Később is előfordulhat visszafagyás, de nem vészes.
Hát az örökzöldjeid, pl. cédrusok, mennyire bírták a teleket? Neked hány éves telepítéseid vannak? Én tavaly tavasszal ültettem az első cédrusokat és nyáron ill.ősszel a ciprusokat. Egyenlőre bírják.
Milyen fajtákat ültettél, mekkorákat vettél, és hogy vagy velük megelégedve? Csak cédrusaid vannak, vagy ültettél valódi ciprust is?
Melyikek a kedvenc örökzöld fáid? Azt valamelyik hozzászólásodban már olvastam, hogy a leylandi nem a szíved csücske, de csak a sövénynek való, vagy úgy általában az egész család?
Az Arizonica kertészetből rendeltem nyáron! notabilis hamisciprust, ez is valami keresztezés, de már most fél méteresen is tüneményes a függönyszerűen lógó ágaival. De én rendeltem tőlük a leylandinak a naylor"s blue fajtáját, állítólag ez a legszebb, ezt a fajtát ismered?
Meg amiért még meg voltam bolondulva, mert egy arborátumban láttam, az az óriástobozú fenyő, de ebből is picit lehet csak rendelni, és sajnos 2 példány már tönkrement, ezt a harmadikat is az Arizonicától rendeltem, egyenlőre szép a maga kis 15 centijével, remélem megmarad.
Pinus luchuensist (ennek a magyar neve nem jut eszembe) is tőlük rendeltem, ez egyszerűen elbűvölő a hosszú smaragdzöld tűleveleivel, alig várom hogy nőjön legalább egy ágemeletet.
Kicsit izgulok a két mammutfenyőmért is, az egyik a hagyományos, a másik a csüngő Barabits Requiem, talán az idei tél azért nem olyan kemény, a talajukat pedig savanyítottam.
A csüngő arany tiszafától pedig szintén el vagyok ájulva, messze nem ezt írták róla, úgy megnövi az évi 20 centijét, mint a csuda.
A rózsák köré levendulát, zsályát, macskamentuszt ültettem, az az igazság, hogy a metszést azt kerülöm, ha lehet, Vagyis csak ahol muszáj. Jobban szeretem a kicsit kötetlenebb, természetesebb kerteket, ez valszeg a kert méretéből is adódik.
Davidia egyenlőre jól van, kicsattanó hatalmas rügyek vannak rajta, remélem nem lesz semmi baja. A talaját jó vastagon bemulcsoztam, egyebet nem tehetek érte.
Az érdekelne, mit lehet kezdeni a törzs vastagodásával. Mert a füzekből idővel vastag törzsű fa lesz, itt meg mindenütt vesszőket látok. Azok pedig gyorsan vastagodnak.
Majd később megnézem, így az elején elég fiatalnak látszók jöttek be. Máshogy nem tudom elképzelni, mint hogy folyton lemetszem a régi hajtásokat és újrafonom az újat. Az meg irdatlan munka minden évben.
Amikor par eve nagyon belelkesultem, rakerestem, hogy honnan tudok alapanyagot szerezni. Egy angol oldalt talaltam, ahol szepek voltak - es az alapanyag forras Magyarorszag volt :)).
Jópofák ezek a fonott füzek, de megnézném, hogy néznek ki 3-4 év múlva. Volt egyszer egy magról kelt Salix albám, 3 évesen vastagabb volt a törzse, mint a karom. Lehet, hogy klassz, íves, vaskos deszkabarlang lesz belőlük...
Juteszembe, a rózsák közé nem akartál egy kicsit formálisabb kertrészt kialakítani, nyírott buxuságyásokkal? Vagy ott is inkább a kötetlen kiültetést szereted jobban?
Lehet, hogy szégyen, de az élettartama annyi, amennyi. Először arra gondoltam, hogy futtatok rá valamit, az akác között például csak úgy magától nő a borostyán (magától, vagyis madarak által), de a ráncoslevelűből meg annyi lett, mint a csuda, szerintem nem lesz az oda rossz. Tudni kell, hogy ez teljesen a telek vége, és ott hátul a szomszédok nem is kertként használják a telket zömében, van aki fenyőfákat termeszt, van aki szántja. Úgyhogy arra igaziból a madár sem jár. oda inkább való egy kicsit elvadultabb kert.
Az még nem olyan nagy gond, csak tudni kell róla, hogy a rajt' hagyott kéreggel, kezeletlenül pár évvel megrövidül majd az élettartama... Az ágas-bogas kerti kiegészítőknek meg van némi vadromantikája, a rózsáid már megvannak hozzá. ;-)))))
Linkajánló: bár a fotósukat el kéne küldeni továbbképzésre, de van pár jó ötlet a referenciák között évelőágyásokra, préri-stílusra és elvétve találni jól elkapott felvételeket is. Képes ízelítő az egyik munkájukból:
Most kicsit elszégyelltem magam, de semmit nem csináltunk vele. Csak megfelelő magasságban, illetve szélességben el lettek fűrészelve, plusz ék alakban kivágva, hogy egymásba lehessen őket helyezni, és dróttal kicsit meg lettek erősítve. De nekem így is nagyon tetszik.
Nem kis munka lehetett, minden elismerésem! Akácot simán csak hántottátok vagy kapott valamilyen felületkezelést is? Meghagytátok az eredeti, hengeres keresztmetszetet is?
