antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Ünnepel Esztergom, mint a haza szíve, Ott az ország nagyja, meg a külföld színe: Papi és világi fejedelmi vendég, Kemény láncsatörő, bajvívó leventék. Az nap örömére víttanak egymással Egy idegen bajnok székely Andorással, Ki fejét amannak vállastul leszelte: Címerét Istvántól ím ez okon nyerte.
38
Ott lebeg a zászlón Drágfi vasmacskája, A Nádasdi nádja, koronás kacsája; Ott a hegedű-pajzs, melyet ama gazdag Bebek István és György, Dancs fiai, hoztak. Jól juhászkodott ám ősapja ezeknek, Hol Sajó vizével összefoly a Csetnek: Tündér adományból raka hét szép várat; Címere a tündér, [3] csuda asszonyállat.
39
Messziről mutatja Lukácsot, Bertalant Fekete mezőn le, három fejér galand, Hogy ők ama híres nagy Héderváriak, Kont Miklóssal vérént való atyafiak. De Ugrin fiának, mert ez már Ujlaki, Paizsán keresztbe folynak a szalagi, Melyet egy koronás, szárnyas angyal őriz; Törzsapja ez ágnak Hédervári Lőrinc.
40
Hozza Szécsi Miklós a maga dandárját: Kétfejű nagy sassa teregeti szárnyát. Vele bajnok öccse, az ifju Ivánka, Ivánka az ifju, Vasmegye virága. Szubics fia Pál is - már új neve Zríni -- Siet apja derék hadait felvinni: Paizsán a két szárny Zríni-serénységet - Jelöl a kő-bástya Zríni-keménységet.
41
Hegyezi saskörmét Kanizsai János, Fekete félszárnya vérmezőben szálldos, A Rozgonyi féniksz förödik tollában, Draskovicsén két sas, páros oroszlány van. E zászlós urakkal sok nemes dalia, Összegyűlt sok régi nagy nemzetség fia: Csapi, Gúti, Kemény jelesebb közűle, S két Forgács-fiu, kit Bebek Anna szűle.
42
Pajzsukon a tenger aranyhaju lánya, (Nem Mária, bizony, magyarok királya!) Meztelen a karja, vállai és melle, Mintha övig épen a habokból kelne. Festés: de ki látja, nézi elevennek; Ha leány, elfordúl, ifju örvend ennek, Szeme egy-két percig rajtavesz a képen; Forgács Andor kapta; elmondom, miképen:
43
Omlik a tatár nyil felhőszakadása, Messzi-földre hallik jégeső-zúgása, A Sajó út nélkül tántorog, mint részeg: Vérökkel itatják jó magyar vitézek. Vérbe alkonyúlt le a nap is Muhinál, Veszve, veszve minden! Béla fut, a király! Futtába' két Forgács födözi testével, Majd csak egyik: Andor, - bátyja elestével.
44
S már nem biztos vára: se Znió, se Gimes, Tovább a királlyal fut az ifjú nemes, Távol Adriába, tenger szigetére, Hol Béla, mint vert vad, kipihenhet végre. Ott egy nap az ifjú hogy a parton jára: Ím, zátonyon űlve, tenger hableánya! Nagy haját fésűli, - arany tündöklésü Hajábul aranyport szikráztat a fésü.
Jegyzetek:
[3] A groteszk alakot tündérnek vagy angyalnak nézhetni Bebek címerpaizsán, melyet csak rajzban láttam. A. J.
Reggeli fürdés, kávé. Omló pirkadat. Ázó reggeli illat vibrál mindenen izzó fényben most, amikor még párás kisszoba-ablak előtt próbálja kinyitni szemét ez a nap. S ahogy indul, kávégőznél zsibbad a versláb, s első szál cigarettám szívom félálomban a reggeli végén. Súlytalan arcát gyűri a város. Kint a tükörnél fogkefe surrog. Felriadok. Ha te lennél. Á, nem.
a napmeleg bőr illata összevegyül a tenger dinnyeillatával sirályok ejtőznek a szélben a hullámok lusták partot érni fénylő csönd bóbiskol a padokon a píneák is elernyednek és beborít mindent lassan és puhán a délután
Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén, Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő, Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény, Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő, Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején. Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen, Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
/folyt. köv./
Áá, nem! Bocs, csak vicceltem. :)
Ez itthon a legvastagabb könyvem.
Pontosabban, nem mértem össze a Háború és békével.
"Oh te szent Habakuk! cethalas szent Jónás! Vajmi bolondság ez, dőre visszavonás! Hisz még meg se' fogtuk, hát minek koppasztjuk? Jobb bizony, e kérdést másszorra halasztjuk.
"Ki legyen a vajda: én-e, vagy pedig én? A győzelem után szóba jöhet megén': Most készüljünk harcra - s hogy erősek legyünk: Addig is - itt a kulcs: nosza igyunk, együnk!"
Mint az összeröffent nyáj, midőn a zsákot Meglátja, - felejti a háboruságot, Rohan válujához, egymást töri, tolja, S a kanász jóltévő kezeit csókolja:
Nem máskép tevének a lelkes cigányok: Éljen Csóri, éljen, örökös vajdájok! Mind inába forrnak, majd agyon tapossák, Azt miveli bennök a háládatosság.
Egy percben üres lett kamara és pince, Görnyed az áldástul cigányok gerince. Feledik, mint a bölcs, a kétes holnapot, Csinálnak karácsont és szent Ivó napot.
Künn, szabad ég alatt, piacán a várnak, Egynehány ölfából nagy tüzet csinálnak, Sátrakat vonnak fel, mint az isten gyepén, Sistereg a bogrács, pirul lángos, lepény.
Majd az étel sorját nem győzik bevárni, Kezdenek fütyölni, ugrós táncot járni: Csattogó bokával jobbra balra futnak; Megfővén az étel mellé kuporodnak.
Gyönge az én tollam, írni erről képet. Oh, arany szabadság! nézd el a te néped: Hogy eszik, hogy iszik, hogy örül, hogy múlat! Millyeneket fal - és még csak meg se' fúlad!
Nincs ott asztal, abrosz, cifra evőkészség, Nincs egyéb fűszerszám, mint a jó egészség, Nincs egyéb mérték, mint kinek-kinek gyomra: Mégis ritka eset, hogy ez megromolna.
De van nálok egy bűn, mégpedig halálos: "Mikor egyik aprit, a másik kanáloz"; Ezt nem szívelhetik, ezért haragusznak, S mint kutyák a koncon, összemarakosznak. -
De mikor bevonúl éji rejtekébe, Nem hagyja nyugodni véres multak képe: Ősz férfi vonaglik ágykárpitja megett, S haldokolva hörgi: "gyermekért gyermeket!" Zács Felicián az, követi családja: Őket hosszu sorral a királyné látja. Szomorú az eset, miről egy időben Zeng vala bús ének lantban, hegedőben.
29
Zács nádor, ebédnél, palotába ronta, Amért a királyné, lányát, ifionta Átaladá öccse buja szerelmének, - Így tartja felőle a hegedős ének; Kardrántva rohant a gyermekinek érte, De csak a királyné jobb ujjait érte: Zácsot ezért őrök ott helybe' levágák - Aztán negyedízig minden rokonságát.
30
E kép üldözi most, a Feliciáné; Emiatt nem nyugszik Erzsébet királyné, Hogy szörnyü halált halt kedves fia Endre; Csak egyéb csapás is ne követné rendre! - De Lajos (ártatlan emez átkos tettben) Vala bosszuálló kemény készületben; A nemesség is már csapatait hozza, Száz, vagy ezer számmal, - kire hogy van osztva.
31
Oh, ha ecsetem most méltó lenne rátok, Lajoshoz sereglő régi nagy családok! Összefoghatnálak egy bűbájos körben, Hol magát az utód lássa, mint tükörben! De sem a képírót süker nem biztatja; Sem az idő és hely mostan ki nem adja: Legyen elég, pusztán nevek érintése, Mint tavon a föcske szárnya legyintése.
32
Ott lebeg a Laczfi hószinü sárkánya, Messze kis Erdélyből hozta ezüst szárnya, Maga István vajda feje a csapatnak, Fiai, testvéri tőle nem maradnak; Mint egy büszke folyam ága-bogát vonja, Követé a vajdát sok hősi rokonja: Laczfi Endre, Miklós, Pál, Mihály testvérek. Osztályosi Apor László nagy nevének.
33
Ő az, István vajda, koronás Erdélyé, Kit Lajos e harcban teve fővezérré; Nem ifiú, nem vén: haja vegyes ősszel: Barna férfi-erő, tiszta ezüst ésszel. Bölcs vezér, tanács, - de bátor, erős harcfi Példabeszéddé vált: "ez második Laczfi!" Így szokás, nagyítva, hímet varrni róla, Nem szokás azonban venni szórul-szóra.
34
Ott van a hű Miklós, a nádor Giléti, Vele jött az öccse, és két fia néki; Címerül egy rózsa, hat levelét hozta, Benne pajzs, fehérre, feketére osztva. Mit jelent e két szín, mi jóslata ennek? Ember! a sors útját mondod véletlennek: Két mező fekete, ugyanannyi tiszta: E négy bajnok közzül kettő nem tér vissza.
35
Ott van a Geréni s Homonnai Druget, Nádor öccse, Miklós; vezeté ezeket: Olasz vér, de vegyült magyar anyatéjjel, Lobogója díszlik a hét seregéllyel. Távolabb csoportoz Budaméri Konya, Szécsenyi ős fának hajtása, rokona; Címere jelenti: az oroszlán rajta Keresztet emelvén, hogy Széchenyi fajta.
36
Hozza Bánfi büszkén busa ökre szarvát, Miklós, fia bánnak, maga is bán, horvát. Andrási Temesből címert hoza szinte: Koronás két arszlán és kardos levente. Amaz Andorástól származik e család; Hirdeti a címer ennek viadalát Mikoron fejére szálla Szent Istvánnak Az első korona, az első királynak:
Kedves Panni!:-)
