Regen ittam utoljara a Kiss Gabor fele Code-bol, de akkor nekem kifejezetten izlett. Meg talan van is itthon belole 1 palackkal, meg az Enigmabol is.
> a Bortarsasagnal mar nem elöször javasolnak nekem olyat, ami szerintem az arahoz kepest, meg ugy egyebkent is, arcpirito.
Elobb-utobb csak levonod a konzekvenciat, es nem kerdezed meg, hogy mit javasolnak.
> Nem tudom hogy az egesz kinalat olyan, hogy ezek valoban meg a jobb tetelek, vagy nem ertenek hozza, vagy mi van.
A BT azert eleg nagy szortimentet arul, nyilvan van ezek kozott jobb tetel is, de a Code es az Enigma szerintem kifejezetten jo borok, meg akar ar-ertek aranyosan is. Testes, nem bantoan tanninos, kellemes izekre emlekszem.
Nyilvan nem azonos felkeszultseguek az eladoik. Az is gondolom nyilvanvalo, hogy ok bolti eladok es az ajanlott borok 95%-at valoszinuleg sohasem kostoltak.
Kiss Gabor "Code" CF 2017. A Bortarsasagnal javasoltak, mikor szep magyar CF-ra kertem tippet. 6400 Ft klubaron.
A cimken "becomes better with age. Peaks at 20 years" felirat olvashato, es en marha nem fogtam fel, hogy ez valoban egy vajt fülüeknek valo finom figyelmeztetes, hogy *most* semmikepp ne vedd meg.
Ugyanis ez az archetipikus 4 pont; a 4 pont platoi ideaja. Se erenye, se hibaja. Minden dimenzioban eppen közepes. A tulajdonsagok nelküli bor. Annyira semmilyen hogy barmilyen orszagbol szarmazhatna, es barmilyen fajtabol lehetne. Nemetorszagban no-name chiantik szoktak neha ilyenek lenni, a 8-10 euros kategoriaban.
Es meg valami: a Bortarsasagnal mar nem elöször javasolnak nekem olyat, ami szerintem az arahoz kepest, meg ugy egyebkent is, arcpirito. Nem tudom hogy az egesz kinalat olyan, hogy ezek valoban meg a jobb tetelek, vagy nem ertenek hozza, vagy mi van.
Ipacs Szabo Istvan Villanyi CF2018. Borbarban ittam belöle masfel decit. Igen hasonloan semmilyen az elözöhöz, talan meg annyival gyengebb, hogy valamivel kevesbe egyseges, kevesbe homogen.
Ket (nem olcso) magyar vörösbor, az orszag legnevesebb vörösboros videkeröl, jonevü boraszoktol; ket csalodas.
Tegnap labanc és német rajnaikat kóstoltunk, többnyire 2019-eseket, nem vakon. Az első tétel egy 6-7 eurós német alap rizling volt, aminek a nevét elfelejtettem - tipikus traubiszóda, nem kellemetlen egyáltalán, de könnyen feledhető.
Markus Huber Riesling 'Engelsberg' 2019: nem okozott csalódást most sem, számos drágább tételnél szebb és ízgazdagabb. 6 pont, 5000 Ft
Burnikel Riesling 'Maushöhle' 2019: pfalzi pince nyulas emblémával, a drágább boraik nagyon tetszettek barátaimnak Berlinben. Ez sajnos inkább chardonnay-nak tűnik, a metszően citromos savakat leszámítva belefulladt a vaníliás hordóba. 5- pont, 16 EUR
Josef Fischer Riesling 'Kirnberg' Smaragd 2019: tartályos tétel egy inkább veltelinis pincétől, nem csúcskategóriás wachaui dűlőből. Meglepően szép a többihez képest, intenzitásban és a savak érettségében egyaránt. 7 pont, 9000 Ft
Domane Wachau Riesling 'Achleiten' Smaragd 2019: ettől vártam a legtöbbet egy 2017-es előde alapján, de ez a kiadás számottevően vékonyabb és zárkózottabb, a citrusokon kívül egyelőre kevés ízt mutat. Igen rossz vétel a jelenlegi állapotában. 5 pont, 11000 Ft
Rudolf Rabl Riesling 'Schenkenbichl' Alte Reben 2016: a kamptali pincétől most kóstoltam először, ez a bor nagyon bejött. Nagyhordós érlelés, sötétebb szín, trópusi gyümölcsök és ásványosság, komoly koncentráció és intenzitás, minimális maradékcukor, kortalan szépség - a legjobb fehérborok egyike, amihez szerencsém volt. 8 pont, 9000 Ft
Nehéz lenne megítélni, hogy az évjárat sokkal gyengébb, mint a 2017-esek és 2018-asok, vagy csak idő előtt tették piacra a fenti borok egy részét. Holnap visszakóstoljuk őket - ha valami új infót ad a dolog, majd írok megint.
Erről szó nincs. Ez a néhány emberből álló "borklub" nagyjából egy baráti társaság, semmi közük nincs a borhoz szakmailag, és hármunkat leszámítva nem is rendelkeznek lényegesen szélesebb ismeretekkel borügyben, mint az átlag magyar értelmiségi.
Kifejezetten borbuzikkal/bloggerekkel egyszer kóstoltam játékból vakon, de őket remélhetőleg - ellentétben más, eleddig általad nem konkretizált arcokkal :DDD - nem tartod "fasztalicskának": Muskotály küvé, Albert gazda, Vörös és fehér, Benikuty.
Túl sok vele a macera. A barátaim úgy csinálták, hogy az egyik áttöltötte a borokat egyenpalackokba, számozta őket, a párja pedig egy kóddal átalakította a számokat. Így végül maguk sem tudtak semmit.
Aztán pontoztunk, mint egy borversenyen, és a végén visszakódoltuk a tételeket. Mindig egy fajtával foglalkoztunk, borkereskedésekből 5-10 tételt gyűjtöttünk össze a metainformációk alapján érdekesnek tűnő piaci tételekből.
Nekem is sok érdekes információt adott, amit másképpen nem lehet megszerezni, de ahhoz lusta vagyok, hogy magam pöcsöljek vele ennyit.
persze, a loistallo szagara en is emlekszem. meg a tehentragya illatara is. par borfajtat is siman megkulonboztetek szag alapjan. azt is ki tudom szagolni, hogy fasirtot sutnek-e, vagy vanilias kiflit. de ugyanigy tobbezer targyat tudunk azonositani fejbol, sokszaz fesmenyt siman felismerunk (nagy vonalakban), meg tobbszaz zeneszamot is. de, hogy az ejjeli orjarat foalakjanak a fejen balra, vagy jobbra dol-e a sapka azt nem tudom, es barmelyikkel felismernem a kepet.
analizalni joval kevesebben tudnak. nezek egy youtube csatornat, egy kep restaurator ficko csatornaja. ele tesznek egy olajfestmenyt es a palettarol barmelyik szint kikeveri ugy, hogy nem az eredeti szintol megkulonboztetni. azt konkretan tudom, hogy ezt soha a budos eletben nem tudnam megtanulni. abszolut rgb latas? van olyan aki barmilyen szagot siman kikever az osszetevoibol. ezt meg se probalnam.
ugyhogy nekem ezzel az agyban elraktarozott bor elmennyel kapcsolatban vannak ketsegeim. amikor valaki azt irja, hogy a ket evvel ezelotti evjarat igy es igy kulonbozott ... es ilyet altalaban olyanok irnak akik sokat kostolnak.
Szánalmasan felületes szinten sem vagyok tájékozott azt illetőleg, hogy a memóriánk hogyan is működik. Bizonyos ízekre értelem szerűen emlékszem. Különben nem ismerném fel a nagynéni paprikáscsirkéjét ezer közöl :) vagy az anyukám hatlaposát.
Meg vannak borok is amiknek az ízét, illatát egyértelműen fel tudom idézni. Vélhetőleg a jobb memóriájú emberek több ízre, illatra emlékeznek. Tudtommal tudományosan nem teljesen leírt és igazolt jelenség az eidetikus memória, de vannak extrém képességű emberek. Na meg nyilván a memória az képezhető, edzhető.
Amiben viszont egyetértek veled és amiről a magyar boros közéletben megint csak nem szokás beszélni az az, hogy bizony más napszakban, más éhséggel, szomjúsággal máshogy érezzük az ízeket. Egészen máshogy reagálunk például az édes ízekre az inzulinszintünktől és a vércukortartalmunktól függően. Bizonyos ízjegyek persze átkiabálnak az ilyen állapotfüggő érzékelésen is, de kétség kívül ugyanaz a bor máshogy ízlik más időpontban, napszakban, stb, stb.
De a magyar boros véleményformálók eddig el sem szoktak jutni.
Mondok egy példát.. sok-sok évvel ezelőtt egy ma már régen nem aktív borblogger, aki amúgy borblogger körökben félistenként tisztelt kóstoló géniuszként volt számontartva brutálisan lehúzta egy borunkat. Amolyan 3-4 pontos szintre.... amikor kicsit utána kérdeztem a dolognak akkor kiderült, hogy az a technika, hogy a sok kóstoló géniusz kóstolgat erre-arra (jellemzően vakon) és a kóstoló után a maradékokat ilyen gyógyszeres üvegcsékben küldözgetik egymásnak. A kóstoló géniuszunk pedig egy ilyen napokon át darabban utaztatott, kisüvegbe kiszerelt borunkat kóstolta és bírálta.
Na, ezek a fasztalicskák tartottak rendszeresen vakkóstolókat. Miről beszélünk???
Nekem inkabb az "izmemoriaval" van bajom. Nem is tudom, hogy letezik-e ilyen? Ha megkostolok egy pohar bort el tudom donteni, hogy izlik-e vagy nem. Meg talan fel is tudnam tenni egy sajat szubjektiv 10-es skalara. De, hogy pl. az epp kostolt bor hogy viszonyul az egy hete kostolt, vagy ket hete kostolt masik borhoz, azt egyszeruen nem tudom eldonteni. Biztos lehetne jegyzeteket irni ..., de azert az is erosen sznob dolog. Ha elem tennenek 4-5 voros es feher bort azt is sorba tudnam tenni. Szerintem meg talan egy metainformacioktol mentes kostolaskor is tudnek a metainformacios kostolassal konzisztens ertekelesre jutni. Ellenben a szubjektiv izlesemet nem biztos, hogy ki tudnam kapcsolni. Van olyan szolo, amit pl. kevesbe szeretek ... Tehat az en ertekelesem egeszen biztosan szubjektiv lenne, olyan egyeni preferenciakkal, amik eleve eltoljak az ertekelesi skalat. De ez vilagos. Aki nem szereti a kecskesajtot az a vilag legjobb kecskesajtjat se fogja szeretni. Akinek meg hanyingere van a camembert-tol az meg ott lenne bajban. Az egyik kedvenc sajtom a manchego, amibol svajcban a coop-ban lehet egy 4 teteles valogatast venni. Ugyanaz a sajt 1 honaposan, 3 honaposan ... talan ket eves az utolso tetel. Mindegyik nagyszeru, de ertelmetlen oket sorba rakni, mert teljesen mas mind. Az egyikben a frissesseg a fantasztikus, a masikban a hihetetlenul hosszu utoiz ... Szoktam ilyen valogatast svjacban venni es hazahozni vendegeknek ... Minden alkalommal nagy sikere van, mert baromi erdekes az, hogy ugyanaz a termek mennyire mas tud lenni egyszeruen az erlelesi ido fuggvenyeben.
" a náthás faszt se érdekel hogy az átlag fogyasztó hogyan iszik bort."
Nagy tisztelettel mint bortermelő ezen állításodat cáfolnám :)
Én egyébként azzal együtt, hogy nem vagyok sem jó kóstoló, sem különösképpen erős személyiség képes vagyok pusztán az ízét és a szagát megvizsgálni egy bornak. Ilyenkor nem élmény borozok, hanem melózok. Ez nekem munka. A bortermelő szakma szerves része ez. Finom analógiával élve, egy nőgyógyász tud úgy nyúlni egy női nemi szervhez, hogy elvonatkoztat annak a gazdájától... és ehhez nem kell letakarni a páciens fejét, nem kell széttépnie a személyi igazolványát és nem kell megkérnie az aszisztensét, hogy csavarja alufóliába a kedves beteget. Ugyanez a nőgyógyász pedig képes arra, hogy a meló után hazamenjen és lázba jöjjön a párja nemi szervének puszta gondolatától is.
Bortermelők, borkereskedők, sommelierek ezrei, tízezrei, vagy talán százezrei szerte a világon képesek arra, hogy a címkén olvasható metainformációval együtt és attól függetlenül értékeljenek egy bort. Ilyenkor elsősorban az a cél, hogy kiderítsük milyen fogyasztóknak való egy bor.
De szoktunk a saját borainkkkal is vakkóstolót játszani. Itt a topikból is többen vettek már részt velem ilyen bulikon. Jellemzően jókat röhögünk és megállapítjuk, hogy amatőrök vagyunk :) Ilyenkor a sorba mindig bekeverünk néhány nem saját vagy akár nem somlói bort és aztán csodálkozunk.
De olyant is gyakran csinálunk, hogy leveszünk az archívumból címkézetlen palackokat (a polcon meg van persze jelölve, hogy mi van a palackban) és 2-3 ilyen régebbi bort megiszunk anélkül, hogy tudnánk melyik borunkról is van szó. Ilyenkor csak az egyikünk tudja, hogy mi is van a pohárban. Ez is jó móka és tanulságos. De ez móka.. és nem szakma.
Az amit például a Művalkesz egykori bloggerei csináltak, csinálnak üzemszerűen az az, hogy összeraknak egy 10+ boros sort és konkrétan vakon ítélkeznek, bírálnak borokat amikről aztán úgy írtak mintha megvettek volna egy egész palackot és egyedül megitták volna azt. Na ez az ami konkrétan kretén seggfejség. Pontosan tudom, hogy blogger posztok százai születtek így... borok százai lettek lehúzva, lefikázva azért mert egy-egy ilyen vaksorban gyengén szerepeltek.
Na... ezek a kókler faszfejek nem tudták és szerintem ma sem tudják, hogy egy 10 boros sorban az n. bornak a megítélése iszonyatosan múlik azon, hogy az n. bor előtt milyen borokat kóstoltak az emberek.
Vagy fél tucatnyi borbloggerrel vitatkoztam egy évtizeden át arról, hogy bakker nem lehet ésszerűen megítélni egy bort úgy, hogy egy hosszú borsorban kap az húsz másodpercnyi figyelmet és egy deci mennyiséget. Illetve meg lehet, hogyne lehetne... így születtek a magyar borblog posztjainak a nagy része... csak éppen ilyenkor történik meg az, hogy az egységsugarú fogyasztó aki viszont _NEM_ borsorban kóstolta és nem 1 decit hanem 4 decit ugyanazt a bort azt fogja mondani, hogy "mi a faszt szívott ez a seggfej" Mert egyszerűen nem ugyanúgy működnek a borok ilyen extrém labor körülmények között mint a valódi fogyasztási körölmények között.
Pontosan ugyanez a helyzet a borversenyekkel is. Érdekes módon arról nagy konszenzus van, hogy a borversenyek bizonyos profilú boroknak kedveznek és vannak olyan borok amik nem működnek versenykörülmények között.
Fogalmad sincsen arról, hogy mit értek én metainformáció alatt.
Metainformáció minden olyan információ ami a bor érzékszervekkel fogható tartományon kívül esik. A borviék neve is egy metainformáció. A szőlőfajta neve is az. Az évjárat is. A bor ára, beszerzési helye. Az is egy metainformáció, hogy ki és mikor vette meg.
Mindez pedig akkor is hat a fogyasztóra ha ő azt hiszi, hogy nem hat.
Te valamiért a metainformáció alatt a marketing dumát érted. Ebben annyi igazad van, hogy metainformációt lehet gyártani is. De nem kell, nem szükséges.
Hogy a Weninger borai szarok nekem nem kellett vakkostólra mennem. Konkrétan 2014 óta teljesen hagyományos borivás által vettem le, hogy a Weninger borai gyengék. A Réspi borairól már sokat írtunk itt. Nem tudom neked mikor volt az a vakkostolód, de én tizenplusz évvel ezelőtre emlékszem amikor a Ráspival kapcsolatban kételyek merültek fel.
így van. Mi is szoktunk ilyent csinálni. Tök jó játék :) ez jókat lehet röhögni, hogy milyen balfaszok vagyunk. De aki ezt komolyan veszi az valamit félreért :)
" itt (többnyire) nem átlagos fogyasztók diskurálnak..."
Ez a lényeg!!! Nagyon jó, hogy ezt leírtad. Mert az ilyen szervezett vak kostolók nagy részének ez a lényege. Így érzi magát valamiféle beavatott, felsőbb osztályba tartozó "nem átlagos" fogyasztónak néhány ember.
Én szerveztem is ilyesmiket, ahol eljátszottam hogy a szomszéd szobában bontottam és töltöttem, aztán bevittem az egyforma poharakat mindenkinek. Így természetesen én tudtam mi van a pohárban, de a többiek nem. Aztán volt amikor másvalaki játszotta el ezt a szerepet és én csak a poharat láttam. Szerintem jó bulik voltak, érdekes megfigyeléseket tettünk. Sajnos nálunk sem történt ilyen már jópár éve, a társaság nagyobb része időközben külföldön él... De nekem is hiányzik ez a fajta szórakozás.
Elég nyilvánvaló, hogy itt (többnyire) nem átlagos fogyasztók diskurálnak...
Igazából nem a fogyasztói szokásaimnak felel meg, mert én sem áztatom le a címkét egyszerre több tucat borról, hogy aztán alufóliába tekerve és magamat megtévesztve ezeket poharazzam a következő hetekben. Többek között a dugók logózása miatt sem lehetséges ezt egyedül eljátszani. Viszont rengeteg olyan információ gyűlt ezekből a hobbitesztekből, amiket konkrétan begyűjteni más módon képtelenség.
Így aztán némileg hiányzik is, hogy az ilyeneket szervező barátom belefáradt az ilyesmivel járó macerákba (beszerzés, kódolás, áttöltögetés egyenpalackokba, stb.) és már évek óta nem volt vaktesztünk.
Gondolom, beleszőhetek a szövegbe olyan részt is, ami nem konkrétan válaszol valamilyen konkrét megnyilvánulásodra... vagy nem?
Minden borász metainformációt (is) igyekszik eladni, leszámítva a nullamarketinges arcokat, bár az is egy metainformáció, hogy valaki borainak híre kizárólag szájhagyomány útján terjed: nem fészbukol, nem blogol, nem instázik, nem alkalmaz szép seggű hoszteszlányokat, nem ül be a parlamentbe, maximum egy minimálinfós honlapja van.
Mi vevők (feltehetőleg az értelmesebbje) - roppant érdekes módon - általában nem metainformációt szeretünk vásárolni, hanem jó terméket, lehetőség szerint jó (a minőséggel/élvezeti értékkel szinkronban lévő) áron. Sokadszor ismétlem: a borok metainformációtól megtisztított beltartalma vakkóstolás útján tárulhat fel leginkább.
Én pl. erősen csodálkoztam, amikor a kékfrankos-vakkóstolónkon, sok évvel ezelőtt Ráspi és Weninger az utolsó harmadban végeztek. Azon már aztán nem csodálkoztam, amikor a hasonló pinot noir-kóstolón Ráspi konkrétan az utolsó lett, hatalmas pontszámkülönbséggel az utolsó előttihez képest.
A bárhol fellelhető metainformációk közben azt sugallták, hogy ezek a pacákok hatalmas mágusok.
Azt hiszem ott mentek el egymás mellett, hogy alapvetően a náthás faszt se érdekel hogy az átlag fogyasztó hogyan iszik bort. Hepci azért vakkóstol, mert a saját fogyasztási szokásainak ez megfelel, és én ezt totál megértem. Néha én is teszek ilyet. Ugyanis egyrészt ez egy jó játék, másrészt elárulhat olyan minőségbeli információkat, amiken amúgy elsiklok, ha simán hétköznap vacsorához felbontok egy palack valamilyen bort.
Egyébként ha már itt tartunk azt is vesézhetjük, hogy egyáltalán mi a kóstolás célja. Nálam kétféle fordul elő, az egyik a megismerés, ilyenkor az a cél, hogy adott kereten belül (pl termelő, borvidék, szőlőfajta, évjárat, akármi) megnézzünk x bort és ezáltal összevessük őket (pl hogy Kovács Bélának a furmintja jobb mint az olaszrizlingje, vagy hogy szekszárdi kékfrankosból 2019-ben melyik a jobb). A másik hogy alapvetően tetsző borokat, vagy olyanokat amiknél erre számítok, megkóstolok, hogy aztán eldöntsem melyikből vásároljak be. Az elsőnél simán jó játék ezt vakon csinálni, hozzáad a szórakozáshoz is és a levonható tanulsághoz is. A másodiknál természetesen eszembe sem jutna vakon, mert a beszerzéshez minden info fontos.
Szerintem nem olvastad el a hozzászólásomat amire válaszoltál. Kérdés, hogy akkor minek és legfőképp mire is válaszolsz valójában.
Egy szót sem írtam, hogy a borfogyasztás spirituális tevékenység lenne, ahogy nem is tartom különösebben intellektuális feladatnak a borivást.
"megkóstolunk kedélyes körülmények között 5-8 letakart vagy más módon (dupla kódolás) azonosíthatatlanná tett bort"
Na... erre írtam, hogy a fogyasztók többsége nem így iszik bort. Nem a vakság miatt... hanem a fogyasztók elenyésző töredéke iszik egy alkalommal 5-8 féle bort nagyobb társaságban. A fogyasztók jellemzően egy vagy két féle bort isznak meg egy alkalommal és nem 1-1.5 decit rövid idő alatt hanem leginkább 4-5 decit. Ahogy a fogyasztók a legritkább esetben akarnak beszélni a borról. Jellemzően csak isszák és élményt várnak tőle. A metainformációkkal együtt. Merthogy a fogyasztók meghatározó része a metainformációk miatt és alapján vásárol bort.
Én erről beszélek. Hogy te miről azt nem tudom... de biztos az is izgalmas.
Tudom, hogy neked nehézséget okoz a differenciált gondolkodás. Bármilyen döbbenetesen hangzik is számodra a valóság az, hogy a magyar borszakírás mint irodalmi értékek ahogy tartalmi szempontból _IS_ erősen gyenge. _IS_ kedves Hepci... _IS_
Én azt mondtam, hogy szépen írni a magyar boros szkénában szerintem a Szabó Edit és a Jónás Csaba tud. De ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne és ne lenne tartalmi kifogásom akár az ő írásaikkal szemben. Mint írtam ez két külön téma.
Itt van mind a három, a jel és a sorszám mindegyiken ugyanaz, ez lehet a hibás sorozat azonosítója. Ha még valamilyen szögből fotózzam, mondd, amíg itt van szívesen :)
Én azért iszom bort, mert jól esik. Minél jobb a bor, annál jobban esik. A borivás nekem nem spiritualitás, hanem egy finom ital fogyasztása. Ettől még lehet spiritualitás másoknak, vagy éppen gondolhatják magas intellektuális tevékenységnek is, meg trendiségnek is - nekem tökmindegy, maximum röhögök az ilyeneken.
Pont az (is) érdekel, hogy milyen egy bor, amikor letisztítjuk róla a metainformációkat. De ismétlem, nem borversenyre hajazó alkalmakban gondolkodom, hanem olyasmiben, amit barátaimmal csináltunk párszor régebben, meg egyszer több bloggerrel együtt is csináltunk: senki nem tud semmit, megkóstolunk kedélyes körülmények között 5-8 letakart vagy más módon (dupla kódolás) azonosíthatatlanná tett bort, és beszélgetünk ezekről.
Tudod a metainformációkkal az a bazi nagy baj, hogy iszonyú nehéz belőlük kizárólag hitelesekhez jutni. Engem elvileg érdekelnek persze, tehát orbitális faszfejtől (mondjuk Tiffán Ede), élvonalbeli milliárdostól (mondjuk Csányi Sándor), politikához intenzíven dörgölődző közpénzsíbolótól (mondjuk Laposa Bence), és hasonlóktól nem veszek bort. Viszont B. János, számos felületen mérhetetlen jóságúnak leírt bioborász és csillagszemű felesége esetében már fingom nincs, hogy ők valóban elképesztően jó emberek-e, vagy pedig vízbe fojtják a kölyökmacskáikat.
Így aztán van egy szint, ami alá nekem értelmezhetetlen menni az információk felkutatásában, mert semmi esély nincs rá, hogy valóságot találok vagy hatalmas kamukat.
Ezeknél, akik nem estek eleve ki a szitán, értelmes dolognak tűnik vakkóstolni a boraikat. Külföldinél dettó, bár ott kevésbé vannak metainformációk, amiket le kellene hántolni a boraikról.
Teljesen nyilvánvaló, hogy nem erősséged a formális logika... ezért megemlítem, hogy itt lentebb, csak az utóbbi 3 napban... kizárólag tartalmi kifogásaid voltak a magyar borsajtóval kapcsolatban. :)
Tehát még véletlenül sem azzal volt problémád, hogy a pécsiborozós arc miért nem magas irodalmi stílben fogalmazta meg a R. Laci kötelező felszopását, etc.
De van 1 jó hírem (is): BZoli, mi téged így szeretünk, a különféle meg nem oldott problémáiddal és harsány, helyt nem álló kinyilatkoztatásaiddal együtt. :D
Nem azok a vakkóstolók amikről te beszélsz azok soha nem az "utcai" körülményeket szimulálják. Az utcai körülmény ugyanis az esetek bő többségében az, hogy Gipsz jakab egységsugarú fogyasztó kibont otthon vagy máshol egy vagy két palack bort és azt a barátaival vagy a családjával együtt megisszák, egymás után.
A 8-10 féle bort egy sorban boronként 1-1.5 decinyi mennyiségben vakon megkóstolni egy extrém laborkörülmény. A borok nem az ilyen szisztémára készülnek.
A vakkóstolást fétisizálók viszont a legnagyobb hibát pont azzal követik el, hogy megpróbálják a bort pusztán egy érzékszervileg fogható tartományon belül értékelni. Ez egy vallás, illetve szekta. Ugyanis a valódi világban nincsen olyan érzékszervekkel fogható élmény amely független lenne az élményt körbevevő metainformációk tömegétől.
Ezzel kapcsolatban a 60-as években végeztek akkoriban nagyon divatos szociológiai és pszichológiai kísérleteket. Érdekes téma ez, nagyon izgalmas terület. De sajnos ez a topik messze nem alkalmas arra, hogy erről komolyabban beszélgessünk. De abban sem vagyok biztos, hogy téged ez a téma valójában érdekel.
De a lényeg az, hogy feltegyük a kérdést miért is iszunk bort. Tényleg miért? Én azért iszom, hogy a maximális élményt kapjam. Ez a célom. Ha kibontok egy palack bort akkor azt várom el, hogy minél nagyobb és minél maradandóbb élményt nyújtson. Ez az élmény viszont sosem érkezik csak az orrom szaglóhámján és a szám nyálkahártyáján keresztül. Már az, ha egy palack bort egy olyan embertől kaptam akit szeretek növeli az élményemet. Ha a tiédet nem akkor hajrá... ez a te dolgod. De a fogyasztók többsége bizony jelentőséget tulajdonít a metainformációknak.
Az anyukám a nagymamámtól tanult hókfili receptje alapján készített süteménye nekem mindig is nagyobb élményt fog nyújtani mint a világ legjobb cukrásza által elkészített tökéletes hókiflije. Én elhiszem, hogy tele van a világ érzéketlen, szívtelen sötét faszfejjel akiknek semmilyen metainformáció nem jelent semmit. De őket én őszintén sajnálom.
A borra visszakanyarodva... aránylag köztudott, hogy nem vagyok egy olaszrizling rajongó. Mégis, ha tudom, hogy a poharamban olaszrizling van akkor nekem mindig eszembe jut a nagyapám akinek az olaszrizling bora volt az első bor amit ittam. Ha tudom egy borról, hogy az olaszrizling akkor az nálam +1 pont. Nem tudom és nem is akarom ezt kivédeni. Hasonlóan vagyok a szekszárdi borokkal is... az életem első combosabb pincebuliján egy gimis hever szekszárdi pincéjében abszolváltam és a srác faterjának a kékfrankosát élveztük. Meg persze minden mást is amit egy koedukált kamaszcsapat élvezni tud ha bedobják a gyeplőt. Innentől kezdve ha egy címkére rá van írva, hogy szekszárdi akkor az én élményem plusszos.
Persze... értem én, igazad van, meg a többi nyomesznak is igaza van. Éppenséggel kibaszhatok magammal és tehetek komoly erőfeszítéseket azért, hogy csökkentsem egy bor által nyújtott élményt. Satuba is rakhatnám a pöcsömet borivás közben... az is levonna szerintem pár pontot. Próbáljátok ki a következő vakkóstolón aztán majd számolj be :)
Szokásodhoz híven ismét trehány vagy. A Szabó Editet is és a Jónás Csabát is azért ismertem és ismerem el, hogy tudnak szépen, magyarul, választékosan és helyesen írni. Tartalmilag egyikük munkájáról sem írtam semmit. Kivéve azt, hogy a Csabával gyakran nem értek egyet. Ahogy egyébként az Edittel sem mindig.
Szóval, még egyszer... hogy még neked is világos legyen. Az szépen és helyen írni, fogalmazni tudók számát keveslem a magyar borvilágban. De mivel tudom, hogy trehány vagy és a formális logika sem az erősséged így külön leírom, hogy mindez nem azt jelenti, hogy ne lennének tartalmi kifogásaim a magyar borsajtót illetőleg. Vannak. De ez egy külön téma.
