Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Kedves Szia! :)! Azon gondolkoztam, hogy miért nem merted az eredeti nickeddel bevállalni ezt a hozzászólásodat. Kísértetiesen hasonlít a stílusod valakihez, akit egyébként kedvelek. Dehát amikor elfogynak az észérvek, akkor jöhet a személyeskedéssel való visszavágás. De csak óvatosan, mert egyre nehezebb lesz egy törölt topikot visszalobbizni. : )
Kedves Shangri-La! Értem én, hogy az új irányzat szerint lehet tisztelni a másikat köszönés nélkül is. De a 70-es években születettek többsége nem így látja. Azóta persze igen nagyot fordult a világ, hiszen már lassan nem azért szól egy tanár, mert nem köszöntél, hanem azért, mert mersz köszönni. De ha nem tiszteljük meg az idősebb generációkat, akik az élettapasztalataikkal és bölcs tanácsaikkal vezethetnék a fiatalságot, akkor meddig élhet még az emberiség?
Szerintem hallgasd végig az általad betett linket, és rájössz, hogy mire céloztam.
Nem érdekel, hány éves vagy, mert egyrészt annyit mondanál, amennyit akarnál, másrészt nem is érdekes, harmadrészt meg érzem az írásaid alapján, hogy valami nem kerek. Nem a fejedben, hanem a hozzászólásaidban. De miután kölcsönösen nem érdekeljük egymást, ne is foglalkozzunk egymással. Nem? Úgy egyszerűbb.
"Az emberek már egyre inkább nem a megismételhetetlen csodát és életet látják egymásban, hanem csak eszközöket önmaguk megvalósítására."
Mindenképpen hallgasd végig a saját linkedet! :D :D
Szia, igazából mindegy, hogy mennyinek gondolsz, a valóságot nem fogja megváltoztatni. Részemről a köszönés egy tiszteletadás a nick mögött lévő ember számára. De nem csodálkozok rajta, hogy a fórumról kikopott a köszönés, hiszen az egész világban kihalóban van az emberek egymás iránt érzett tisztelete is. Az emberek már egyre inkább nem a megismételhetetlen csodát és életet látják egymásban, hanem csak eszközöket önmaguk megvalósítására.
Másfél óra nem hosszú. A Partizán beszélgetés Huth Gergellyel 5:25 volt. Az hosszú. Be szoktam állítani a sebességet másfélszeresre, úgy még jól lehet érteni, de sokkal rövidebb.
Nagyon elgondolkodtatónak tartom, bár akadhatnak benne tévedések. Szerintem olyan átfogó ismeretet nyújt a társadalom minden tagjának, ami segíthet megérteni a fiatalabbakat, illetve az idősebbeket. Aki gondol a jövőre, annak akár lehetne kötelező anyag is. Kár, hogy ilyen hosszú. Amikor végig hallgattam, akkor azt gondoltam, hogy mindezt már tudtam, de később bevallottam magamnak, hogy ez nem igaz.
Generációk és Szakadékok - Interjú Steigervald Krisztián generáció-kutatóval
Már dolgozik a zeneszerző, aki arra kapott megbízást, hogy Bartók A kékszakállú herceg vára c. operájának hét ajtaja mellé megkomponálja a büfébe vezető nyolcadik ajtó zenéjét.
A kérdésedre 0a válasz, az operában igen, ugyanis fejtől büdösödik a hal.
Biztos nem vagyok egyedül, de 80 év szorgos és lelkes operába járás után, itthon eszembe sincs az operába jegyet venni. Már akkor kiakadtam, mikor kiderült, hogy páholyba csak akkor vehetek jegyet, ha egy egész páholyt megveszek, potom 100ezerért.:-((( Ez 4 személyre szól!
Azt kell mondanom, így pénzkidobás az Operaházba menni. Mert amiért az egész művészet létezik, annak a tökéletes meggyalázása.
De, mondjuk, akik csak kapják a pénzt (és most finom voltam), azoknak mindegy mire és hogyan költik. Valószínűleg nem is ismerik a zenei élmény fogalmát. És mit nekik a lélek gyönyöre: a katarzis, a flow.. tán nem is ismerik a szavakat.
Miért vagy ezen fennakadva? A kávézó, pezsgőző, szendvicsező büféközönség így legalább – ha két részletben is – de megnézheti a Carmina Buranat.
Bogányi Tibor karmester a szünet elrendelése miatt a jövőben nem dirigálja a darabot. Többek közt ezt mondta az intézkedésről:
„Az 5 éve futó előadásokat már közel 70.000 ember látta – sikere töretlen – mai naptól kezdve a rendezői koncepcióval szemben pedig kettévágjuk az előadást!? Mindez a Nemzeti Operaházunk és kicsi országunk realitása ma.”
Azon gondolkodtam el, hogy az abszurdra már ki kell valami új szót találni. Mert már kevés.
Olvasom, Ókovács főigazgató félórás szünetet rendelt el a Carmina Burana előadásokba, hogy növelje az Operaház büfébevételét.
Hogy mi van?
Itt mindenki hülye?
Hogy egy klasszikust idézzek. (Üvegtigris)
Kezdem érteni, honnan a büfészak elnevezés.
Zeneileg a Carmina Burana nagyszerűsége, zsenialitása és hatása pont abban rejlik, hogy hömpölyög, halad, egy pillanatra nem áll meg. Kb. mint a Kék Duna keringő. Agyrém.
