rakonca – ‘szekértengely végére szerelt, az oldalakat tartó rúd, lőcs’; ‘‹régen› gát, korlát’: rakoncátlan, rakoncátlankodik. Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát rukunica, szlovén rokunice (‘nyél, fogantyú’); ezek valószínűleg az ősszláv *ronka (‘kéz’) származékai. A magyar szó a hangrendi illeszkedés és a két nyílt szótagos tendencia, valamint nyíltabbá válás alapján formálódott ki: rokunice đ rokunica đ rokunca đ rakonca.
Melyik a "helyes" kifejezés: "nagy kalappal" vagy "egy kalappal"? Én az elsőre tippelnék, de egyre többször hallom a második változatot is (aminek szerintem nincs is értelme). Honnan ered, mi köze a sikernek a kalaphoz?
Ezt nem tudom megűberolni . . . De állítólag a szó azt jelentetTE , hogy ukrán . Halics . Hal--od amit ondók ? Amondó volnék , Eszter gál itt nékem egy megoldást majd .
Van egy-két nagyszótári példa, tehát 1772 után is létezett még. Idézem az egész 4. jelentést, árnyalataival együtt (a formázásokat elhagyva): 4. (birtokszóként) (rég) ’minden létező változatlannak tekintett lényege; szubsztancia, állag’ ❖ A’ testen tehát … Krisztus Testének substantziáját, állatját, és valóságát kell érteni; nem pedig billyegét, jelét (1775 Molnár János C3194, 7) | valamint a’ vetemények magva a’ palántáknak minden leg kiſsebb réſzetskéiböl veſzi állattyát, úgy veſzi a’ barom állatok magva is azoknak tagjaiból a’ maga mivóltát (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351014, 31) | Az Isten állatjában, azaz természetében egy, személyében három (1804 Bessenyei György¹ C1079, 147). 4a. (rég) ’vmely dolog (anyagának) jellemző minősége, állaga, állapota’ ❖ annak [ti. a kelésnek] állatja szerént való tulajdonságai mindenkor megegyeznek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 491) | Szuszió ötet ismét előbbé állatjában helyeztette (1773 Kónyi János ford. C2741, 63) | A’ Tsontoknak állattya háromféle: keményen öszve veretett; spongiás; és rostás (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 5) | Anyagbul és szellembül áll az ember, és csak addig ember, míg ezen állata föl nem bomlék (1839 Vajda Péter C4662, 111). 4b. (rég) ’alak, forma, külső’ ❖ tagjoknak hasonló állattyok (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 76) | [Az üstökösök] nem ollyan terméſzetek, mint a’ többi bújdosók; De testeknek állatjai ’s útjok tsudálatosok (1791 Pálóczi Horváth Ádám 7143024, 81) | [a fehér liliom] mind ſzagára, mind ſzínére nézve Királyja minden egyéb virágoknak; azért állatját, illatját nem ſzükség hozasan le írnom (1798 Veszelszki Antal 7375002, 275).
Van egy olyan érzésem, hogy a "kütyü" eufémia, hiszen nem ritka, hogy közelebbről nehezen meghatározható tárgyak láttán felkiált a szemlélő: "mi a lófasz ez?"
Napok óta töröm a fejem, hogy hol hallottam már ehhez hasonló "etimológiát", most végre rájöttem: hajdanában egy tanár-diák bulin egy egyetemi tanár tanszékfoglaló előadást tartott a frissen felállított fallológiai tanszéken. Ő mondta, hogy amikor a kalandozó magyarok megérkeztek a Kárpát-medencébe, a szűkös viszonyok miatt kénytelenek voltak összehúzni a a nadrágszíjat. Ez a fallosz szó hangalakjában is változásokat eredményezett, ugyanis a szó közepe kiesett, és jelzőként elékerült.
A szomszédos Homáron vetődött fel a probléma, hogy vajon mely tájegységeken szokás a nagyapát "tatának" szólítani? Én elsőre azt tippeltem, hogy szláv (szlovák) befolyás, de aztán elbizonytalanodtam. Némi netes keresgélés után úgy tűnik, hogy Békés megyén kívül pl. Szegeden és Erdélyben is gyakori. Vélemények?
(Van itt több felvidéki hozzászóló is, az ő tapasztalatuk különösen érdekelne, hogy arrafelé milyen elnevezés dívik.)
Szerintem a mai elterjedt jelentésének kialakulásához közrejátszott a szerkentyű szó is, mivel annál rövidebb és valószínűleg a ketyere lehet az alap, mint egyfajta kattogó, ketyegő óraszerkezet, melyet csak a finomkezű órásmester ismer, s nem a kérgeskezű, földeken dolgoskodó ember.
Sajnos az etimológiai szótárak nem foglalkoznak a ketyerével, pedig a Kugliban 56.000 találat adódik. Talán az ketyegő órák -, mely a laikusok számára egy ismeretlen szerkentyű, egyfajta műszer előkép - elterjedésével alakult ki.
A kütyü szónak van még egy jelentése, a TESZ 2. jelentésként közli: 'a csődör hímvesszejének bőrhüvelye". Ez a jelentés az első jelentésből vizuális analógia alapján levezethető.
Van egy olyan érzésem, hogy a "kütyü" eufémia, hiszen nem ritka, hogy közelebbről nehezen meghatározható tárgyak láttán felkiált a szemlélő: "mi a lófasz ez?"
Ugye, eleve nem a kütyüt kéne keresni, hanem a ketyerét, amiből jön (szerintem). Az pedig nagyon sanszos, hogy a ketyeg (percegő hangot ad) szóból jön.
Én a kütyüt szűkebb értelemben ismerem, nem elektromos, csupán elektronikus és elektronikai készülékekre használom, ezeken belül is a kisebbekre (mondjuk kb. téglánál kisebb méretűekre).
Kérdés: honnan eredhet és kb mikor terjedt el a kütyü a mai értelmében, ti. hogy mindenféle elektromos biszbaszt értünk alatta. A TESZ ismeri a kütyüt mint tájszót, és mint a magvak hüvelyét határozza meg. Ez a jelentés olyan messze van a maitól, hogy én inkább véletlen egybeesésre gyanakszom.
