Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Emlékszem, egyszer Sweethome-al lesétáltunk Tésről Ösküre a Mórocz-tetőn keresztül, érintve az "Olasz erődöt" (meg még sok egyebet). A Móroczról tényleg lenyűgöző panoráma tárul az ember szeme elé: a lőtér, mintegy terepasztal húzódik alattunk - előttünk.
Ez a fotó egy másik alkalommal készült, ekkor kissé párás volt a levegő:
Már lenn jártunk a lőtéren, és a távolban láttuk az ösküi kerek templomot. Úgy éreztük, órák óta gyalogolunk, és csak nem akart hozzánk közelebb kerülni... :)
"3-4 igazi szovjet fehér téglás épület teraszosan elrendezve"
Szerintem az egyik ilyen épület látszik a kép közepén, ha egyre gondolunk (a háttérben Székesfehérvár...). Egyszer ott álltunk meg mellettük kocsikkal, akkor még be lehetett menni a lőtérre autóval is. Igaz, ma is be lehet...
Az Olasz erődöt már mi is eléggé leharcolt állapotban láttuk, azóta már ennyi sem maradt belőle:
"A vele szemközti domb tetőn több hatalmas méteres vastagságú beton fal van, hatalmas, lövedék által okozott lyukakkal."
Folytatom az egykori Egerági volt Rádiótechnikai század bemutatását. A műszerkert után most jöjjön pár kép az egykori laktanyáról. Sajnos az épületek 40%-át már elbontották és valószínűleg a még megmaradt épületek is hasonló sorsra fognak jutni. Hacsak addig maguktól össze nem dőlnek...
Picit el vagyok tűnve munka miatt, de azért foglalkozok a légvédelemmel. ;) Ebből is a legnehezebb részével, az 50-es évek tüzelőállásait pontosítom be, ezek jellemzően csak néhány barak és földsánc volt, így alig maradt nyom.
Érd:
Érden az óváros kastély felett volt a TÁS. a Mély út felett, azzal párhuzamosan a 85mm-es lövegek, (Mély -Kálvária közötti négyzet alakú terület) míg a Járom utca felett a kápolnáig a gépágyúk. Ezek nyomai még láthatóak, bár a természet sűrün benőtte. A bázis 1956 november 3.-án semmisült meg, amikor szovjet egység elfoglalta és lefoglalta, majd amit nem tudtak elvinni azt felgyújtották, a lőszerraktárat úgy kompletten. A falu házaira hullott is a törmelék... Nem szerették volna ha a tököli repteret, meg az onnan felszálló gépeket megszórják. A forradalom után eltűntették a nyomait, nem épült újjá.
Nagytétényi TÁS: A vasutat és az ipari területet ( Metallochemia ) védte közvetlenül. Az Mnullás mellett a Párhuzamos út-Barackos sarkánál a szántóföldön jól látszik a körlet négyzet alakú nyoma, míg a mai Párhuzamos út alatt a Sik és az Óhegy dülő metszéspontjától kissé északra voltak a lövegállások.
Az Érd parkvárosi TÁS a Galecska mellett volt, azon a területen ami lőtér volt, semmi nyoma nem maradt.
Törökbálint-alsónak sincs nyoma, a madarasteszkó közelében volt.
A Törökbálint-felső viszont hibátlanul megvan, a 6 kőr (mint a Volhovnál, csak kisebbek) tökéletesen megmaradt,még az EG-n is jól látható Pistály felett, a hegy élén, a lokátorszervíz épülete (Fecske-Menta sarok) mögött. A közelében van egy négyes fedezék, a többi a laktanya területére esett, azokat eltüntették.
A Budatétényi TÁS a szoborpark mögött van, szinte meg sem lehet számolni a karikákat annyi van, "nagyon jó" állapotban megmaradt a köves talajon.
(aki itt kutat van még két adóház, lőszerraktár, lokátorszervíz épület (Fecske utca a Mechanikai Művek mögött) meg a Törökbálinti laktanya, de az IFI park mögött is érdemes sétálgatni az erdőben ;) )
Akkor most jöjjön a harmadik szelet a lőtérből,már rég írtam róla. Előre elmondom hogy ez a kedvenc, itt voltam legtöbbet , sok időt ,éjjelt és nappalt eltöltöttem itt, szerintem ez a lőtér szíve. A határai úgy nagyjából: Nyugatról az a hatalmas völgy határolja amit az előzőkben említettem,keleten nagyjából Várpalota feletti földek és hétvégi telkek, délen a 8as út ,Öskü és Várpalota,északon pedig a Bakony hirtelen emelkedő vonala a Mórocz tető sziklás hegyoldalával. Itt most felülről kezdem mert legelőször is innen jutottam a területre. Tés felől megközelítve az öreg futóné hegycsúcs (legmagasabb pontján egy Geo torony ) elhagyása után érjük el a Mórocz tető kopasz sziklás tetejét, innen hihetetlen kilátás nyílik a lőtér nagy részére . Jól látható a 0 pont jobbra , a nagy völgy, alattunk az olasz erőd romjai, távolabb Öskü ,előtte a megfigyelő torony ,balra pedig Várpalota .Jobb időben a Balaton is szépen látszik. Már ide is sok történet köt, néztem innen hadgyakorlatot, alattunk a mezőn rengeteg robbanással, láttam a völgyben alattunk MI 24 géppárt amint lőtte a célokat, több éjszakát is itt táboroztunk ( a rókás kép itt készült épp szétszedte az étel maradékaink ) de innen néztem az 1999 es napfogyatkozást is.
Ereszkedjünk le a hegyek lábához. A hegy lábánál először az elmúlt években kialakított gyakorlatilag vagy 4 sávos föld utat keresztezünk, a vadászok építették. Aztán kiérve az erdőből az első sziklás fennsíkon el is érjük az „ olasz erődöt” Erről már sokat írtak ,és is ,de azért néhány szóban mert sajnos ez már a múlt ,rekultiválták .Még a múlt század elején építhették, egy hatalmas beton erődítmény ,meg löveg kupolák, több méteres beton falak, elméletben az „ellenség” az olasz alpesi erődök másolata volt, gyakorlásra. Aztán hogy mikor és milyen formában azt nem tudom, de szétlőtték, felrobbantották, és én ,mikor először ott jártam úgy láttam hogy a szovjetek lőszer megsemmisítő helynek használhatták. Az egyik több 100 tonnás beton fedél -kupola vagy 100 méterre repült el, ez csak belső nagy erejű robbanás okozhatta, bent az egyik megmaradt teremben több tucat harckocsi akna feküdt. (1996) . Sokat ücsörögtem a tetején ,szép kilátás volt, de sajnos manapság már csak egy föld hányás , betemették,elbontották. Pedig szerintem hadtörténeti emlék volt.
A vele szemközti domb tetőn több hatalmas méteres vastagságú beton fal van, hatalmas, lövedék által okozott lyukakkal. Úgy tudom hogy a Szent István csatahajó ágyúit még beépítésük előtt itt tesztelték Hajmáskér körzetében, lehet akár ennek is ez a nyoma. A két domb között régen valami harcászati út lehetett ,egy komoly híd roncs árválkodik a völgyben.
Haladjunk innen tovább nagyjából dél felé Öskü irányába ,egy kicsit a 0 pont felé kanyarodva. A terep tagolt , síknak látszik de becsapós mert állandóan fel és le megy egy kicsit, dimbes-dombos, tagolt, néha meg egy olyan völgyhöz ,szakadékhoz ér az ember hogy csak megkerülni lehet. Nagyjából félúton a terület közepén rengeteg út fut össze , gyakorlatilag bármerről jövünk itt áthaladunk. Ezt a szovjetek is tudhatták mert itt volt az a ikonikus tábla ami egy Cirill betűs nagy irányjelző volt . Fehérvár ,Hajmáskér meg ilyesmik. Ha innen felfelé megyünk újra a hegyek irányába akkor először rengeteg beton cél elemet látunk ,gyakorlatilag több 100 méter hosszan, és néhány bunkert. Nagy becsapódás nyomokkal ,szerintem ezek is olasz erőddel azonos korúak. És utána egy mellék útra kanyarodva jutunk el egy kis szovjet laktanyához. Sajnos jelenleg már ez sincs meg. Lebontották. Maga a laktanya egy kisebb itteni belső lőtér kiszolgáló objektuma volt. Egy erdei tisztáson állt . A tisztás elején egy több szintes irányító és megfigyelő torony, a tisztás két sarkán 1-1 csörlő bunker helyezkedett el ahonnan a szembe levő lassan emelkedő hegyoldalon levő célokat mozgatták, drót kötél segítségével. A tisztáson volt még egy garázs sor ,telephely, egy kicsi földszintes legénységi épület, egy tó kis parkkal (bár lehet hogy ez oltó víz medence volt elsősorban) . Mikor 1996 körül először ott voltam még egész egyben volt, két magyar kiskatona őrizte, ők sem tudták mit, de meg tudtam nézni. Aztán lassan széthordták, a vasat ugye leginkább. Pár éve pedig teljesen lebontották. Itt is többször aludtam este felmásztunk a torony tetejére naplementét nézni, pálinkázni.
Ha viszont az említett cirill táblától Öskü felé megyünk akkor elérjük azt a megfigyelő és irányító tornyot ami most is aktív. És nemcsak hogy aktív de még fel is lett újítva. Mi csak szemnek hívtuk mert olyan helyen van ahonnan igencsak belátni nagyon nagy részt . Itt is szoktak tartani kisebb léptékű bemutatókat, gyakorlatokat, innen is van néhány ilyen képem ,jó rég volt.
A terület másik határán Várpalota felé közeledve lassan elérjük a civilizációt , a tagolt dombos terület eléri a város kertes ,telkes határát ,van itt régi romos TSZ meg ipari épület, de előtte még egy hadi útra felfűzve néhány régi bunker, egész nagyok, a külsőből ítélve ezek is vagy 100 évesek. Meg van itt is szintén egy csörlő bunker (jelenleg lezárva ,denevér menedék)
a hegy lábánál , ezek szerint itt is kellett valami kisebb lőtérnek lenni , ez már csak azért is valószínű mert gyakorlatilag az első civil telkek előtt még volt vagy 3-4 igazi szovjet fehér téglás épület teraszosan elrendezve a hegyoldalba,olyanok voltak mint a kicsi legénységiek, de már ezeket is lebontották.
És itt a régi bunkerek tövében egy bokor csoportban bújik meg egy Szovjet NUP bunker, ami az egyes fontosabb vezetési és híradó objektumokat összekötő föld kábel erősítő állomásai voltak.
Ezt nemrég találtuk csak. Eddig egyet ismertünk Herend és Nagytevel között ,de ezek szerint ment még másfelé is, mi arra tippeltünk hogy Herend és a Baglyasi Tropo között lehetett ennek szerepe. De már hallottuk hogy Óbarok felé és természetesen Mátyásföld felé is ment vonal, ez további NUP objektumokat feltételez. Itt érjük aztán el a Várpalota vonalát, de ez már egy újabb terület lesz. Egy másik írás.
Igen, ilyet láttam én is a képeiteken, de a miénk teljesen más volt. Párhuzamosan voltak az ágyak a bunker falával és emeletes megoldás volt. Sokkal kultúráltabb mint amit itt látunk. A vas szerkezete kékre volt festve, a fekvőrészen szivacs volt + 2 szokásos "lópokróc", szivacsdarabkás párnákkal :)
A bunker végében van egy kis ajtó, az mögött volt egy spéci legszűrő berendezés (reggel azzal szelőzettük át a bunkert).
Te hol láttál működő tervtáblát?
Szerintem egyébként a HÁP lenyűgőző hely volt a fénykorában és sokat nem lehetett unatkozni. Roppant érdekes volt a taxis blokád alatt, illetve az első iraki háború alatt és a kezdődő jugó balhékor (1991-es tavasz már elég necces volt)...
Annyit hozzáteszek, mi az orosz gépeket (ahogy mi egyébként a jugó vadászokat sem) nem igen vittük (főleg kedd és csütörtök repültek) de kiváncsi lennék miként kerültek a Szikla légihelyzet képernyőjére. Az egyik sármelléki kirepülő (hazatelepülő) rajt volt szerencsém nekem "vinni" nálunk.
Érthető a magyarázat, láttam ilyen pihenőt. Viszont nem mindenhol volt egyforma a belső kialakítás, de ez már csak részletkérdés. Cserépfalun pl így vannak elrendezve az ágyak, felettük lógnak a beakasztó láncok.
Ugyan én helikopter üzembentartó századnál szolgáltam, de máshol láttam megvilágított tervtáblát. Tényleg jól néz ki. :)
Ezért szerettem volna ott lenni! :( A tervtáblán így is jól látszik, a határ körüli külön terület, ahova ha belépet egy légi cél, azt nem 2 percenként, hanem percenkét, "elméleti kis kockát" is megadva kellett jelenteni a célt. Általában első fokot is elrendeltek. Így annyira nem impozáns a tábla, de ha meg volt világítva (ezt neoncsövekkel kell elképzelni mint egy TFT monitornál :) ) akkor baromi jól nézett ki, fokhálóval, légi folyosókkal, kapukkal. Meg volt adva mely kapukat kellett első sorban figyelni nekünk (nevük még most is rémlik). Amikor anno Kup régi harcálláspontján voltunk, jó volt rajta rajzolni. Nem lehet elelejteni :) Charlie le is fotózott minket. A HÁP pihenőben a bejárat mellett volt egy színes TV, antenna a HÁP tetején egy P18 antenna elem volt. A Jugó TV ment egyfolytában :) A pihenőben nem hagyományos katonai ágyak voltak, hanem a beton ívekre felrakott vas szerkezetekre volt rögzítve a fekhely. Takarításkor ezeket, ki lehetett akasztani (kvázi összecsúkódva, lógott lefele oldalt - nehezen tudom így elmagyarázni :) )
Remélem még egyszer eljutok oda mielőtt az enyészeté lesz minden...
Lehet, hogy csak nekem új az információ, de most írt valaki az oldalunkra, hogy anno 1986 körül Etyeken szolgált mint sorkatona és állítása szerint álcázásként ott is voltak Nyevak. Ez igaz?
Katymár, egykori határőr-laktanya. Nagyon jó állapotban van, csak sajnos átépítette a tulajdonosa állattartó telepnek. Bemenni nem érdemes, nem maradt semmi a régi funkcióból. A kapu oszlopain még jól látszik a piros-fehér-zöld festés.
"Nem tudom, milyen sors vár a legénységi épületre"
Sajnos a laktanyarészen az épületek 40%-át már elhordták illetve lebontották. Gyanítom ez a sors vár a még megmaradt épületekre is. Ha csak addig magától össze nem dől.. :-(
Én tehetségesen megjavíthattam Csornapusztán Főző hadnagy et. színes TV-jét mert elromlott és hát ugye csak van a sorállományban egy TV szerelő...
Lentiben Csonka törzszászlós et. autóját hegesztgettük a lőtér bázison, hogy át tudja tolni műszakin. Ember az volt, szakértelem is, anyagot meg vett a Magyar Néphadsereg. Én voltam a raktáros és az írnok, volt némi rálátásom kinek épült a háza, kinek kellett autóalkatrészt bevételezni kiképzés anyag néven majd "felhasználni". Annyi betonból meg betonvasból amit akkor a kb. 25 méter átmérőjű harckocsi ringatóra vételeztünk, ma felépülne egy komplett lakópark...
Időről időre vonult be egy - egy katona, akiben az átlagnál több volt a tehetség, netán egy kis művészi hajlam is szorult. Persze rájuk azonnal lecsapott az akkori apparátus, teljes mértékben kihasználták az adottságaikat. 1980-ban Gyálon voltam egy újonc bázison. Az egyik katonánkat úgy hívták, hogy Würtz Ádám. Nem az, akire gondoltok, hanem a fia. Aki ugyanolyan grafikus volt, mint az apja. Sőt, az utóbbi időben már a fiú rajzolt, nem is a fater. Nos szerintetek mit csinált ez az újonc a rajzolás mellett? Hát az igazán fontos dolgok mellett nem sokat. Élvezet volt nézni, ahogy rajzolt.
Egerággal kapcsolatban pedig ezt a levelet kaptam nemrég...kíváncsi vagyok mi lesz belőle :)
"Kedves Benedek Levente Úr! A múlt héten az egerági 54/9. Honi Rádiótechnikai Századról írt bejegyzését olvasva figyeltem fel a Bíró Ferenc és Kusz János sorkatonák által készített faliképet ábrázoló fotókra. Amikor a lépcsőforduló falán látható képet és a hozzá tartozó képaláírásokat megláttam, megdobbant a szívem, mert azt hiszem, az egyik alkotó - Bíró Ferenc sorkatona - nem más, mint édesapám bátyja, a néhai Bíró Ferenc művésztanár és festőművész. Feri nagybátyám sajnos 1981-ben meghalt, de a tanítványai és családunk máig ápolja az emlékét. megerősítést nyer, hogy a laktanya falán lévő képnek valóban ő az egyik alkotója, akkor egy eddig feledésbe merült műalkotás előkerülésén kívül az is nagyon izgalmas számunkra, hogy az életének egy eddig ismeretlen fejezete tárul fel. Ugyanis eddig nem tudtunk arról, hogy a sorkatonai szolgálata alatt Egerágra került. Tulajdonképpen a datálás is kérdéses, ugyanis ő kb. 1963 körül volt sorkatona, tehát a cikkben közölt információnál 6 évvel korábban. Viszont a képaláírás 99% biztonsággal azonos azzal a kézjeggyel, ami a képein is látható és tudni lehet, hogy voltak más sgraffito technikával készült alkotásai is. (Ez egyébként a 60-as években is egy elég ritkán alkalmazott képzőművészeti technika volt.) Szóval ez egy rejtélyes történetnek tűnik, amit szeretnék kibogozni......Üdvözlettel: Bíró János"
Azon gondolkoztam, hogy milyen érzés lehet most látni (vagy megérinteni) ezt a tervtáblát annak, aki valamikor írt rá... Vagy annak, aki aludt abban a pihenőben.
Elhiszed nekem, hogy nem vitték haza őket? Biztos ott vannak valahol elásva....nézd csak meg a kép jobb felső részén a jelvényeket. Ezek is ott voltak.
Sajnos a régi kép felbontása kicsi, de nem lehet véletlen...
A csöves eszközök közül egyedül a két darab AZP39 van hatástalanítva, a többi szimplán szét van barmolva. Az SZ-60 elvileg használható lenne, de nem az, mert már majdnem szétrohadt. A KSZ-12 és KSZ-19 ágyúkon és a Büszkén néhány hegesztést elvág az ember és máris használható. A Silka sajnos menthetetlen. Annak a belsejét nagykalapáccsal verték szét. Amúgy az ágyúk nincsenek hatástalanítva. A két Sztrela sincs. A KUB elemei használhatóak lennének, ha nem hordták volna el az egységeiket. A ZU-23-2 nem volt hatástalanítva, de azt már elvitték. A lokátorok sincsenek hatástalanítva, csak erősen hiányosak.
Ok Köszönöm!! Jó tudni, mindenképp felmegyek mert látnom kell így is. Nem tudom mi van fent jelenleg ,de mintha Feri bátyám említette volna hogy bizonyos eszközök nem hatástalan állapotban voltak ott. Ha feljutok majd úgyis jelzem itt :-(
Amúgy szerintem a fű az idén még nem lett bent levágva. Elég nagy a gaz...
A másik ami fura, hogy még mindig fegyveres őrzés van és emiatt névvel és aláírással lehet csak bemenni, mert állítólag az őrök néha ellenőrzik a bent lévőket (???)
Amúgy minek oda fegyveres őr? Hiszen onnan már elvinni nem sok mindent lehet..
Mindenféle hivatalos leírás mellett azt nem szabad elfelejteni, hogy a méteres hullámhosszú lokátorok kisugárzása bizonyos határig képes volt követni a föld görbületét. Az az 1200 kilométer meg csak egy elvi lehetőség, amit az adóimpulzusok ismétlődési ideje tesz lehetővé maximális kitérítésen. Emellett meg a lokátoroknak meg szoktak adni egy olyan adatát is, hogy egy valós célt milyen távolságon lát(hat) meg. Egy átlagos méretű, alakú katonai repülőgépre ez az adat a P-14-nél nagyjából 700 - 800 méter, és nem több. De ez nem csak a P-14-re vonatkozik. Ott van példának a P-12. Ott például a maximális, 360 kilométeres felderítési lehetőség mellett egy MiG-21-re vonatkoztatva 210 km volt a felderítési távolság. Nem véletlenül használtuk mi azt a lokátort 180 km-es kitérítésben. Azon az értéken például kifejezetten jól lehetett használni.
akkor még had reagáljak én is a válaszaidra. És szerintem itt fejezzük is be ezt a témát és inkább építsük a topicot további infókkal.
(Amúgy még az is lehet, hogy változtatok elveimen és ezen túl én is fogok posztolni dolgokat itt..)
Szóval:
„Ha visszaolvasol, láthatod, hogy az elmúlt 11 évben itt a fórumon soha nem versengésből, túllicitálásból írtunk, mutattunk be fotókat, meséltünk sztorikat. Egy ilyen érdekes téma nem szabad, hogy erről szóljon. Sem itt, sem a fészbúkon. Élményeket, tapasztalatokat osztottunk/osztunk meg”
Én nem az elmúlt 11 évet vitatom, mert nyilván 2012 Novemberig nem volt más aki érdemben ezzel a témával foglalkozott. Viszont azért volt mindkét részről olyan beszólogatás, hogy „ igen én már jártam ott jóval előttetek stb.” Mi ez ha nem versengés…
"hogy a ti „zárt” csapatotok nem tűr meg új embereket"
Ez nem így van, soha nem is volt. Az itteni csapat különben sem lehet zárt, hiszen ez egy nyilvános fórum. Bárki írhat. A topiknak nincs külön adminja, aki kedve szerint szelektálhatja a neki nem tetsző megnyilvánulásokat, mint a fészbúkon. Az index fórumnak moderátorai vannak, akik bejelentésre vagy azért mert észreveszik, törlik a nem odaillő hozzászólásokat. Jogosan!
A baráti kör teljesen más tészta
Én sem a fórumra gondoltam, hanem a „baráti körre” de most ebbe inkább ne menjünk bele. Viszont legalább magad is elismered, hogy az “más tészta” vagyis = mégis csak zárt kör…
"vannak itt az oldalon olyan „őskövületek” akik nem tudnak haladni a korral és talán némi büszkeségből megállnak egy szinten."
András, ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy aki nem használja (vagy nincs regisztrálva) a fészbúkot, az "nem tud haladni a korral"!? Mert ez, ne is haragudj, de marhaság!
Természetesen nem. De nem is kritizálom illetve fikázom azt amit nem ismerek illetve nem vagyok a tagja. Mert ha visszaolvasol ott erről szólt a dolog és én anno ezért rágtam be
Én sem voltam nagy FB-os előtte, de megtaláltam a lehetőségeket és előnyöket és ezért megpróbáltam kihozni belőle a legjobbat és ma már máshogy viszonyulok hozzá….
Viszont vannak olyanok akik erre képtelenek.
beszólás, ami így szólt: „Nagyon szuper szervezés, még a HÁP-ra sem tudunk bejutni”
Bízom benne, hogy nem rám célzol, mert én ilyet soha nem mondtam! Sőt, emlékeim szerint egy üzenetben (vagy hozzászólásban) megköszöntem a szervezést.
Valóban megköszönted a dolgot ez igaz… (Megjegyzem nem vártam el)
Viszont azt lehet, hogy nem tudod, vagy nem emlékszel, hogy elcsíptem egy beszélgetést közted és partnered közt. Ahol ez a „beszólás” elhangzott. Lehet, hogy éppen nem tőled, hanem a beszélgető partneredtől (erre már én sem emlékszem tisztán) de hogy elhangzott az biztos…
Meg tudom erősíteni az előttem írtakat, sikerült személyesen találkoznunk és megvitatni a nézeteltéréseket Leventével. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de remélem ők is megtalálják majd a közös hangot, és vissza tud térni a topic a régi kerékvágásba.
Az én időmben még az oborona radar működött.Az akkori tiszt elmondta,hogy 1500 km sugarú kőrbe mindent látott.Nem semmi jószág volt
Azért volt abban túlzás vastagon :)
Az indikátor maximális kitérítése ugyan tényleg 1'200km, viszont a föld görbülete miatt 400km-es távolság felett már csak a 20'000m felett repülő tárgyak láthatóak.
A mai este D-peti-el személyesen találkoztam, köszönöm, hogy válaszolt eme nyílt kérésemre, úgy érzem sikerült pár problémát, gondot személyesen megbeszélnünk, a sajátomat is bele véve...a többieknek részemről szintén fel van dobva ez a dolog. Petinek köszönöm, hogy élt a lehetőséggel.
A nagyon szép időt kihasználva én is nemrég értem haza egy szuper bakonynánai, Cuha-völgyi kirándulásból. Semmi katonai... :)
Engedd meg, hogy reagáljak a hozzászólásodra!
"Ha visszaolvasok pár évet itt az oldalon, akkor rájöhetsz, hogy anno mikor a Facebook-os oldalunkat alapítottuk nem konkurens platformnak szántam/uk hanem mint egy kiegészítés azoknak akik inkább a képek világában élnek. Talán az nem vitatható, hogy a FB-on több lehetőség van a képek bemutatására, mint itt."
Ez korrekt, érthető érvelés. Noha a fészbúk nem a szívem csücske, az igaz, hogy nagyon gyorsan, nagyon sok emberhez eljut az információ. A képek bemutatására tényleg jó. Nem vitatom.
"hogy versengjünk, és egymást túl licitáljuk"
Ha visszaolvasol, láthatod, hogy az elmúlt 11 évben itt a fórumon soha nem versengésből, túllicitálásból írtunk, mutattunk be fotókat, meséltünk sztorikat. Egy ilyen érdekes téma nem szabad, hogy erről szóljon. Sem itt, sem a fészbúkon. Élményeket, tapasztalatokat osztottunk/osztunk meg.
"Nem is tudnánk versenybe szállni, hiszen te és társaid már lassan 10 éve ezt csináljátok. Sokkal több tudásotok és tapasztaltok van…"
Mint mondtam, ez nem verseny. A tapasztalat és a tudás nem minden esetben arányos az eltelt idővel, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi sokat számít. Senki nem úgy kezdett foglalkozni a témával, hogy minden infó a kisujjában volt. Mi sem.
"hogy a ti „zárt” csapatotok nem tűr meg új embereket"
Ez nem így van, soha nem is volt. Az itteni csapat különben sem lehet zárt, hiszen ez egy nyilvános fórum. Bárki írhat. A topiknak nincs külön adminja, aki kedve szerint szelektálhatja a neki nem tetsző megnyilvánulásokat, mint a fészbúkon. Az index fórumnak moderátorai vannak, akik bejelentésre vagy azért mert észreveszik, törlik a nem odaillő hozzászólásokat. Jogosan!
A baráti kör teljesen más tészta.
"vannak itt az oldalon olyan „őskövületek” akik nem tudnak haladni a korral és talán némi büszkeségből megállnak egy szinten."
András, ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy aki nem használja (vagy nincs regisztrálva) a fészbúkot, az "nem tud haladni a korral"!? Mert ez, ne is haragudj, de marhaság!
"Aztán még durvább lett az egész mikor az „író úr” itteni személyes támadásnak vette azt, hogy vannak mások is akik ezzel témával szeretnének foglalkozni. (Itt is felmerült többször a kérdés, hogy ki kitől lop adatokat stb.) Szerintem mindenki tudja kiről van itt szó…"
Szerintem alaposan félreérted. Az "író úr" nem azt vette személyes támadásnak, hogy vannak mások is, akik ezzel a témával foglalkoznak. Hidd el, rajtatok/rajtunk kívül vannak emberek, akik elég alaposan és nagy szakértelemmel belemélyedtek a témával kapcsolatos részletekbe, és mégsem vetődött fel soha, semmilyen "személyes támadás" gondolata részéről. Sőt!
A plagizálás viszont nagyon nem szép dolog, erre az "író úr"nem kevésbé érzékeny, mint ti. Teljes joggal.
"Én még ma is azt gondolom, hogy együtt sokkal több dolgot tudtunk volna megvalósítani."
Ezt én is így gondolom.
"beszólás, ami így szólt: „Nagyon szuper szervezés, még a HÁP-ra sem tudunk bejutni”
Bízom benne, hogy nem rám célzol, mert én ilyet soha nem mondtam! Sőt, emlékeim szerint egy üzenetben (vagy hozzászólásban) megköszöntem a szervezést.
Bocs, hogy csak most reagálok, de nagyon szép idő volt is kint voltunk a családdal Zsámbékon. Sajnos majdnem a sírás kerülgetet a látványtól…
De ez egy másik téma.
Szerettem volna reagálni Peti válaszára, de láttam az óta törölték a posztot. Azért megpróbálom fejből. Nem személyeskedem, és nem fröcsögök, mert ez nem az én stílusom.
Sajnos lehet, hogy nem voltam egészen érthető vagy inkább félreérthető volt írásom. Én nem arra a bizonyos „íróra” gondoltam, akitől Levente idézet vagy nem idézet a blogjában. Bevallom őszintén én sem a blogot sem a könyvet nem olvastam, úgyhogy ehhez a részhez nem tudok hozzászólni. Én arra a bizonyos „íróra” gondoltam, aki még a pont, vessző és ékezeteket és levédette a könyvében illetve az orosz nyelv írásos formáját is kizárólagosság alá tette… gondolta… Remélem így már világosabb a dolog
Oldalunkon továbbra is zéró tolerancia van a politikai megnyilvánulásoknál. Ezt nem csak a Gyula, de én is és Levente is nagyon komolyan vesszük. Rég nem jártam már itt ezért fogalmam sincs itt mi a helyzet e téren.
Gyula!
Én nem bántam meg, hogy a csapatunk tagja vagy, hiszen nem hiába vettünk be a „csapatba”. Eszem ágában sincs kirakni téged…
Amúgy ha az emlékezetem nem csal, akkor 2012-ben vagy 13 elején küldött Peti egy pár saját képet Mezőkövesdről ezt ki is posztoltuk az oldalon.
És igen egyetértek Gyulával. Kapjon a Peti is de a többiek is lehetőséget az oldalon a posztoláshoz
Viszont: ítt "nyilvánosan" kérlek! Ha úgy érzed, hogy az oldalunk rossz irányba indult el, mióta társ vagyok, kérlek azonnal rakj ki onnan engem. Nem sértődöm meg.
Másik kérés: D-Peti harcos azt említette, hogy régebben rendszeresen osztott nálunk képeket szovjet laktanyákról. Lehet vak vagyok, de nem igazán osztott.
Szóval kapja meg a lehetőséget a harcos, hogy pár szigorúan saját készítésű (tehát nem MTI archivumából palizált) fotóalbumja megjelenjen az oldalunkon, szakmai leírásával együtt.
D-Peti!
Jól látod, tényleg változott az oldalunk, mióta jelen vagyok ott. Még inkább közösségi lett. Szívesen látunk, osztunk más által készített és beküldött kihalt laktanyás képeket, archív fotókat. Sajnos ez neked nem tetszik. De ezen nem csodálkozom.
Lásd fenti kérésemet, neked is megismétlem: András beleegyezését kérem, hogy adjunk neked egy lehetőséget, hogy saját készítésű fotóidból rakhass oldalunka .
A korábbi hozzászólásom továbbra is áll: irányomba és a barátaim irányába való személyeskedést mellőzd.
A történész dolgot pedig te állítod magadról egyik profilodban. (ha ide belinkelem, akkor megint kikapok, merthogyugye személyiségi jogaid vannak)
Röviden ennyi. Tényleg zárjuk le a dolgot. Vagy ha meg kívánsz még valamit beszélni, tegyük személyesen, akár velem, akár a Leventével vagy Andrással.
Peti..gyere beszélgessünk...címem 1039, Rákóczi utca 36....nyitott vagyok mindenre, de ha nem akkor mond hol és mikor...hadsz: veled szívesen Május 21-én Veszprémben úgy is ott leszek a Hadifesztiválon. Előttem nem kell visszatartanotok magatokat, a személyes beszélgetés híve vagyok.
Én nem voltam sorkatona, én csak egy látogatáson voltam Medinán néhány évvel ezelőtt, még mielőtt odarakták az elhibázott radart :-) Egyébként csak 440 MHz alatt rádiózom :-)))
Igen, erre gondoltam, hasonlóképpen vagyok én is bár én nem a mérési területen vagyok - bár jó pár barátom van ott, az egyik ráadásul Sormáson volt relés :) !
Akkor talán szerintem mi találkoztunk Medinán anno (most már egy 3 betűs cégcsoportban vannak a cégeink ha jól sejtem)...
on:
A témához kapcsolódik kicsit, hogy a idősebb kollégáim a cégnél (VHSZ csoport) jól ismerték a későbbi laktanyaparancsnokomat. :)
Illetve az állomány zöme olyan szakközépből jött ahol 'villamos' tudást kaptak a fiatalok (én itt is kivétel voltam :) )...
ps: Kedves Schlumberger! Ez a nick név honnan származik (már rég meg akartam kérdezni, mert sejtésem van)?
Én a villamosenergia-iparban éltem le az életem, áramszolgáltató voltam :-) Egy fogyasztásmérő (villanyóra) adta a nicknevet, voltam Franciaországban a gyárban, ahol készültek ezek a műszerek, majd itthon is, Gödöllőn, az egykori GANZ-gyárban, aminek már annyi neve volt, mint Ságvári Endrének... Jól sejtetted?
A „Tanár” uraktól előre is szeretnék elnézést kérni a helyesírási hibáim miatt.. Sajnos nem erősségem az írás..
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e ezekhez a csodálatos kommentekhez, amiket itt sikerült összehoznotok. Mivel úgy láttam, hogy valamilyen szinten én is meg lettem szólítva ezért úgy döntöttem, hogy leírom véleményemet erről az egész gyomorforgató dologról.
Évek óta nem posztoltam itt, hiszen anno egy pár éve úgy gondoltam, hogy ezzel a stílussal, ami néha itt folyik, nem tudok azonosulni.
És most következzen az a rész, ami miatt úgy gondoltam, hogy mégis írok…
"a facebookon a Kihalt Laktanyák oldalunkat"
"Eredeti a névválasztás. Sokat nem kellett rajt gondolkozni..."
Kedves Hadsz,
Ha visszaolvasok pár évet itt az oldalon, akkor rájöhetsz, hogy anno mikor a Facebook-os oldalunkat alapítottuk nem konkurens platformnak szántam/uk hanem mint egy kiegészítés azoknak akik inkább a képek világában élnek. Talán az nem vitatható, hogy a FB-on több lehetőség van a képek bemutatására, mint itt.
Én anno az oldalunkat nem azért alapítottam, hogy versengjünk, és egymást túl licitáljuk, hogy ki merre járt és kinek van több infója…
Nem is tudnánk versenybe szállni, hiszen te és társaid már lassan 10 éve ezt csináljátok. Sokkal több tudásotok és tapasztaltok van…. Ezt senki nem vitatja.
Mint már írtam én az oldalunkat „kiegészítésnek” szántam. Akkor még nem értettem, hogy a ti „zárt” csapatotok nem tűr meg új embereket. Talán innen indult az egész konfliktus…
Megjegyzem nem mindenki volt ezen a véleményen. Talán nem haragszik meg érte D-Peti ha tőle idézek. (Ezt az üzentet az oldalunkra írta anno) Megjegyzem nagyon jó érzés volt, hogy nem mindenki veti el az ötletemet…
„Üdv!
Az indexes fórumon írtak ellenére szerintem jó ötlet, hogy elkészült ez a csoport. Lesz egy hely végre ahová képeket lehet felrakni stb. Egyébként az oldal az ex szovjet objektumokkal is foglakozik? Én első sorban ezeknek a történetét és alakulatait kutatom. A képtáram: http://www.panoramio.com/user/5471218 Ha gondolod időnként küldök kisebb válogatásokat + hozzácsatolva az ott állomásozott alakulatokat egyéb infókat.
Üdv: Daczi Péter”
Arról sajnos nem tehetek, hogy vannak itt az oldalon olyan „őskövületek” akik nem tudnak haladni a korral és talán némi büszkeségből megállnak egy szinten.
Szóval ahogy említettem feljebb én az oldalunkat mint „kiegészítésnek” szántam. Arra gondoltam, hogy talán együtt tudjuk építeni a témát nem pedig külön-külön egymás ellen rivalizálva.
Talán egy kis ideig ez működött is de aztán jöttek a kellemes „beszólogatások”, hogy ki kitől „lop” stb. Aztán még durvább lett az egész mikor az „író úr” itteni személyes támadásnak vette azt, hogy vannak mások is akik ezzel témával szeretnének foglalkozni. (Itt is felmerült többször a kérdés, hogy ki kitől lop adatokat stb.) Szerintem mindenki tudja kiről van itt szó…
Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy ez az egész idáig jutott. Én még ma is azt gondolom, hogy együtt sokkal több dolgot tudtunk volna megvalósítani.
PS:
Még egy utolsó gondolat, ami már nagyon régóta zavart és nyomta a lelkemet…
Talán a képen szereplő személyek emlékeznek még erre a bejárásra. Sajnálatos módon anno ugye az itten HÁP-ra nem tudtunk bejutni mert a HM-ígéret ellenére nem jutatták le a kulcsokat a helyszínre. Megjegyzem ezt előtte én lebeszéltem…
Nagyon jól esett egy ott elhangzott beszólás, ami így szólt: „Nagyon szuper szervezés, még a HÁP-ra sem tudunk bejutni”
1) nem volt kötelező eljönni.
2) Nem úgy kértem a bejárást, hogy a HÁP-ot nem szeretnénk megnézni..
Kár, mert a tiszti állomány tudás több mint a miénk. Engem főleg az érdekel, hogy nézett ki régen. Anno a tiszti szobák takarításakor láthattam érdekes fotókat amit eddig sehol nem láttam. Jutai bejáráskor anno nagy örömmel vettem az egerági HÁP tervtábla fotót munka közben :)
Sclumbereger olvtárshoz csatlakozva, kérem, ne veszekedjünk itt. Évek óta írunk/olvasunk itt de nem emlékszem, hogy így össze lett volna rúgva a por... Én mindenkit nagyon tisztelek akit itt bármit is publikál mivel olyan helyekre is sokan eljutnak ahová nekem nem sok esélyem van. Ki így, ki úgy elemezi amit látott de megosztja. Én úgy veszem mindig, ahogy Schlumbereger barátunk írta, a "közös adatbázis" növelése a múlt dolgairól. Kérem, vegyetek egy nagy levegőt, fújjátok ki és lépjünk ezen túl. Peace! :)
off
ps: Kedves Schlumberger! Ez a nick név honnan származik (már rég meg akartam kérdezni, mert sejtésem van)?
Ha mindenki egy közös adatbázisba tenné a letűnt korról szerzett infóit, és nem vetélkedés lenne, lehet, hogy tisztább képünk alakulna múltunk közeli évtizedeiről.
Bár 2014-ben jártam Egerágon és a poszt azóta függőben volt, éreztem, hogy hiányérzet fogna el, ha élesíteném. Szerencse, hogy eddig vártam, ugyanis a volt rádiótechnikai század, műszerkertjének nagy hányada, túlélve a bezárási utáni időket, egy család és annak vállalkozása költözött be, nem engedve a természetet, hogy visszavegye a laktanyát.
A Kihalt Laktanyák Facebook oldalt Schultz András alapította Benedek Leventével. Én nem túl rég csatlakoztam a csapathoz. Az oldal névválasztása nem véletlen. (előzményekhez hasonló dolgok évek óta jelen vannak itt- mondom ezt kb itt kb. 10 éves jelenlétemmel- bár pont ezen dolgok miatt sokáig nem szóltam hozzá itt a dolgokhoz ).
Mi vállaljuk a nevünket, nem bújunk nicknevek mögé. A mi oldalunk valóban közösségi, nem kiutálni akarjuk aki hozzászól valamihez nálunk, legyen akár profi szakértője a dolgoknak, vagy csak lelkes amatőr.
Kedves Jotik. Ne bánd, hogy osztottad itt Levente blogját, tedd máskor is nyugodtan.
Azon kívül tényleg sok szeretettel várunk mindenkit az oldalunkon, akár olvasóként, akár hozzászólóként, akár fotóinak megosztójaként, hisz pont ezért vagyunk közösségi oldal.
Mi nem állítjuk, hogy mindent tudunk, hisz nem is (főleg én). Mi szívesen veszünk minden építő jellegű kritikát. És végezetül , ami nagyon fontos: mindig tiszteletben tartjuk más szellemi alkotását (egyesek állításával szemben).
Eredeti a névválasztás. Sokat nem kellett rajt gondolkozni...
"Ott még több fotót találsz a blog szerzőjétől is."
Ha már blog: a Jotik kolléga által belinkelt "gyöngyszem" is bizonyítja, hogy - kevés kivételtől eltekintve - manapság milyen szinten tart az internetes publikálás.
Az első két mondat után legszívesebben abbahagytam volna az olvasását... Értelmetlen zagyvaság, rendkívül alacsony színvonalú írás. Egy alapos lektorálás ráfért volna...
Ha a szerző - önálló gondolatok híján - szó szerint átmásol valamit egy könyvből vagy más forrásból (nem most először), akkor talán illene hivatkoznia rá. Szakmaiságba, stilisztikába ezúttal ne is menjünk bele...
Viszont a fotók jók, leszámítva a diszkrétnek szerintem semmiképpen nem nevezhető vízjelet. De ez ízlés kérdése... Nyilván ő is azért szerkeszti rá, hogy mások ne az ő tollával ékeskedjenek. Ez érthető. Csak azt nem szabadna elfelejteni, hogy ennek vice versa így kellene működnie - ha már ennyire kényes rá. Vagy pedig a bort nem csak issza, hanem prédikálja is. :)
Hát legyen...légy boldog vele...magyarázkodni nincsen kedvem, mert unom már a vagdalkozást meg ezt az egész körforgást. Köpj a képembe meg a többi, nyugodtan. A többit döntsd el.
Érdekes. Hozzátenném, hogy az SZT sokáig nem volt dombon a szolgálata elején hanem mostani "gyárüzem" helyén kb, amit SZT dombnak látunk azon a P-15 volt illetve annak tövében az AMU antenna. Az egerági bekötőút nem így nézet ki, hatalmas nyárfasor volt végig, az AMU épp felettük "nézett" ki. Amikor elöször láttam életemben (kb 1971-72), úgy emlékszem nem voltak dombok még, az egyik képen a képsorozatvégén jó látszik, honnan bányászták ki a későbbi dombok anyagát. Ez a kép a P-18 fedezékről készült. A régi harcálláspont 1990-ben már kondi terem volt :). A PRV-17 műszer kocsijai a domb mellett áltak (elötte másik PRV volt a dombon), a PRV16 volt sokáig fix helyen a P37 domb mellett. A "túzijáték vásár" felirtatos őrtorony, a vizuális megfigyelő volt, őrség csak a bejártanál volt (2 őrkatona) mivel nyomsáv volt műszerkert és laktanya körül is (központja a laktanya őrszobán volt, a kapusszoba mellett). Víztározót a pápai építőalakulat csinálta 1990-ben a műszerkertben. Mivel a villany betáp nem volt elég, az SZT, PRV17 sokáig nem ment, mivel csak agregátorról mehettek, emiatt grafikonra nem vezényelték őket sokáig(a legénység adta a laktanyai szolgálat zömét ez miatt). Az egyik képen látható cseréptető (PRV17 dombról készült fotóba lóg bele) nem más mint a D-század helye :) . Az archiv HÁP képen alul belóg a HP váltásparancsnok munkahelye a koncival és "csővel". A HÁP-om belül a tervtáblával (a baldolali volt az éles, a másik mellette a "gyakorló") szemben egy lépcsőzetes pultrendszert kell elképzelni, elöl a diktor, felette a konci, felette "fotós cső", az felett pedig "kódok" helye illetve az ügyeletes laktanya pk helye HKSZ-kor. A telephelyen lévő Kraz sor, 1990 június elején jött a bezárt 105. HLR-től vonaton Pécs-Bánya rendezői állomásra, onnan lábon hoztuk el őket (a jobb oldalit én :) ). A HÁP fedezék nem volt befedve sokáig úgy mint a képeken mivel VP bőven befért. A POLJE azonban kilógott belőle, később emiatt került a fémtető kiépítésre. Bezárás után a medinai szd őrízte egy ideig, sokáig egyben is volt. Aztán eldozeroltak majd mindent a laktanyában mert újrahasznosítási tervek voltak. Nem lett semi az egészből...
Nekem is nagy vágyam eljutni oda, és már többször tanulmányoztam a túrát szervezők honlapját. Csak mostanában nem tudom mennyire gáz Kievbe utazni, egyébként semmi bajom Ukrajnával csak hát mégis... Ezért kérdeztem.
Figyu, becsukott szemmel kellett volna felmásznod ( :-) ) és fent kinyitni, ott már úgyis mindegy!
Szia igyekszem minél előbb a katonai vonatkozásukat felrakni. Igen szervezet túra volt, a zónában máshogy nem is lehet nagyon máshogy. Csak pozitív élményeim vannak.
A Dugára csak az első szintig mentem fel, a lehetőség adott volt de a tériszonyom erősebb volt :-)
Nemrég tudtam meg hogy elment közülünk egy igazi jó ember , itt elektrolakatos néven írt. De leírom a nevét , Hara István , pár napja reagált pont egy képemre, hihetetlen, hiányozni fogsz! Örökké emlékezni fogok rád. 50 éves volt csak. Nyugodj békében !
Ember magasságban teljesen veszélytelen. De a föld, a növények és a tárgyak nagy része szépen csipog. Ezért nem érdemes turkálgatni , én is gumikesztyűben, voltam leginkább, aztán kidobtuk. Minden nap be kellett állnunk egy sugárzás mérő kapuba, de amúgy nem voltunk olyan helyen ami nagyon veszélyes. A zónában jelenleg is sokan dolgoznak. Váltásban,nem életszerűen. Jó pár turista volt még rajtunk kívül.
A hely valóban létezik. A Néphadsereg mellett a Polgári védelemnek is megvolt a központi romvárosos ,gyakorló területe. Ez volt ott valahol. Sajnos a jelenlegi helyzetéről semmit nem tudok, de a téma jó, még nem láttam róla semmilyen anyagot. Van még mit felfedezni itt kis hazánkban is.
A sárgás 3 emeletesek érdekelnének, melyekben vannak oszlopos "termek" is mindegyik szinten és található bennük kis "kiadó ablak", valamint egy szintén sárga, a reptér felé vezető út jobb oldalán található épület.
A CD mellékleten az Adattárban vannak hibák és elírások a szovjet csapatok magyarországi diszlokációját illetően, de ettől függetlenül úttörő és érdekes tanulmány, szerintem érdemes megvenni.
Mindenki akit érdekel a VSz működése (politikai manőverezések, megállapodás az atomfegyverek hazánkban állomásozásáról, az egykor nagyon titkos HM-es fekete bőrönd), hadi tervei (részletesen leírva, (egykor nagyon titkos) térképekkel, nuki csapások-lőszerek (vegyi fegyverek bevetésének) tervezésével, Balatoni Front felépítése, NM fegyverzete...) annak ez kötelező olvasmány.
legjellemzőbb (aranyosabb) idézet: A VSz megalakulása után 32 évvel, csak 1987-ben az EFE frontszintű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton foglalkoztak először védelmi hadművelet előkészítésének és megvívásának problémáival...
Eddig csak olvasgattam a fórumot, de most adódott 3 kérdés, melyekre hátha tudja itt valaki a választ :)
-A sármelléki szovjet lakótelep épületiről van esetleg valami leírás? Pl melyik épület mi volt. Párat ugyanis nem sikerült beazonosítani, és nagyon érdekelne.
-A tv2 Naplójában jó rég volt egy riport, ahol egy pilisi hegyet mutattak melyben bunker van. Emlékszem pár jelenetre, ahol mondták hogy még a mostani tulaj sem járta be minden szegletét, és talán gombát termeszt egy kis részén, de szinte az egész hegy ki van betonozva. Sajnos a videót nem találtam meg, de érdekel hogy tudtok-e valamit erről az objektumról?
-Egy kollégámat katona korában, '85-86 körül elvitték egy két hetes kiképzésre Hajdúszoboszló mellé. Polgári védelmi kiképző bázis volt (van?) ott fegyveres őrséggel. Elmondása szerint levitték őket egy föld alatti beton bunkerbe, ahol termek voltak, térképekkel, berendezésekkel, valamiféle irányító központnak mondták.. Erről a helyről tudtok valamit?
Mikor lent voltunk Hajmáskéren az említett helytörténeti kiállítás szervezői rengeteg anyagot gyűjtöttek össze a szovjet időkből is. Kaptam is tőlük egy kis ízelítőt . Gyűjtik az itt állomásozott katonák régi fényképeit is . A képek a helyi tábor kutató gyűjtései ,és Andrej Sztrasok emlékei . Tényleg érdemes megkeresni őket akit érdekel a téma .
És akkor néhány kép magáról a hajmáskéri laktanyáról. Vannak nagyon szépen rendbe hozott épületek , és vannak nagyon rossz állapotban levők is. Néhány épületért nem kár, semmilyen értéket nem képviselő volt szovjet garázs sorok , és kocka házak. De a kastély szerű fő épület így romosan is csodás, kár lenne érte. Sajnos dől össze , mostanában is leomlott egy részen a tető . Ezeket reggel fotóztam ébredés után, egy magányos sétán a területen. Az elő két kép pedig a GAZ 66 túránkon készült egy olyan szemszögből ahonnan még nem láttam a helyet.
Egy ujjabb kérdés , ez a tó (jelenleg horgász tó) szintén Hajmáskér közelében, vajon hogy kerülhet ide egy laktanyás fórumba ? A képen jól látható egy fontos nyom hogy miért is.
És csak hogy így is lehet! Kb 2 éve még így nézett ki ! Mindig van remény. A kép most kivételesen nem az enyém, a Hajmáskér.hu oldalon találtam, szebb mint az enyémek.
Hajmáskéren a volt laktanya kapus épületét ( már ami megmaradt belőle) egy uniós projekt keretében sikerült szépen rendbe hozni. Jelenleg helytörténeti kiállítás van benne. És hogy a katonai múlt is vastagon jelen legyen, egy kedves barátom aki már sok éve gyűjti a katonai holmikat ,kapott itt lehetőséget és a társasága hogy kiállítsa néhány darabját. Nagyon szép kezdeményezés, és irigykedve néztem ,talán egyszer az én kis gyűjteményem is ilyen jó helyre kerül. Mindenkinek ajánlom ha arra jár nézze meg!
A gáztározó bejáratától nem messze van egy ilyen pince szerű valami, nem lehet hogy azt láttad? Szerintem menj vissza ,ott lesz valahol ,nem hiszem hogy jobban eltüntették.
Én már rég jártam arra és most nagy változásokat véltem felfedezni. Siettem és nem ezért mentem, úgyhogy csak hevenyészve felszaladtam a bejáratig, de úgy láttam, a bejárat eltűnt...
Van egy bejárat, de az valami pinceféle lehet (lámpa sem volt nálam, nem mentem be), nincs rajta a rács, nem ilyenre emlékszem a fő objektum bejáratáról.
Az eredeti bejárat körüli falazóelemekből készült kb. 2 méter mély akna eltűnt, vagy lekerítették és most már a lakóparkból lehet csak elérni?!
Vissza fogok menni lámpával és felszereléssel és meglesem. Ti mit tudtok most róla? Amit láttam az tényleg nem a tároló bejárata? Tényleg már a lakópark kerítésén belülre került a bejárat?
Nem kihalt ,sőt!! De szintén útba esett a túránkon, és biztos vagyok benne hogy sok itteni kolléga álma hogy egyszer megnézhesse belülről is. Ismerős ??
Igen igen ,Hajmáskér vasút állomás, a len töltött két nap ezen a környéken telt el. Sok érdekes dolgot láttunk, nem voltak nagy felfedezések inkább egy tartalmas baráti összejövetel. De persze azért nem tagadtuk meg az érdeklődési körünket.
Rögtön az első ilyen. A hajmáskéri vasútállomással szemben az út túloldalán kinyitották nekünk az állomás védett vezetési pontját. Sokat láttam már kívülről, de azt hittem valami boros pince szerűség. Nem nagy, 3 helyiség , de rendelkezik légzsilippel , szűrő rendszerrel , vegyi WC vel. Tehát ezek szerint alkalmas volt a külvilágtól elzárt működésre . Meglepő. A szűrő rendszer mint a képeken látszik egy kicsit sufni tuning a kályhacsővel, de működik, meg hajtottuk kézzel , nyomta a friss levegőt. A földön hevert egy régi szűrő betét is, ez arra utal hogy talán már a háborúban is létezett. Van bent néhány berendezési tárgy ,padok, plakátok, hordágyak, kályha .A falakon pedig több telex csatlakozó is mutatja hogy volt itt élet. Egy kis takarítással egész szépen rendbe lehetne hozni. Van is ilyen terv, Hajmáskéren az utóbbi pár évben kezdenek foglalkozni a nagy hagyományú katonai múltál, rengeteg emlék és anyag van. Vannak már komoly gyűjtemények, ezeket is megnéztük ,sorban leírom őket majd ide.
Köszönjük a felvételt, már többször meg akartam nézni , egyszer már álltam a kapujában is, de nem mentünk be, akkor zárva volt, azt fene tudja ki volt bent, vajon a domb másik oldaláról jártak oda a szovjetek is? Nem tudok róla semmit.
Azert el kell ezekhez a göröngyös utakhoz a lada niva,sima szemelyautoval konnyu lehet vhol elaladni, fennakadni.Ha megallsz ott bennt alcahaloval alcazod a gepet?
Az a cég a Hidroplan Nord KFT. ott van a központja, a cég tulajdonosáé a szentkirályszabadjai repülőtér, a cég tulajdonában 8 db helikopter van, ezeket lehet bérelni is. A Soko-Aerospatiale Gazelle gépek közül úgy tudom mind az 6 db ex-jugoszláv légierős gépek voltak.
Lehet félreérthető voltam. Szóval valóban a településtől nyugatra van az általam említett út, tehát nem pont szembe a vasút állomással. Itt van honvédségi tábla, erre nem is ajánlom a szovjet bázis megnézését . Sárgával jelöltem. Viszont a pirossal jelölt úton minden további nélkül oda lehet menni. Max két hónapja voltam ott, egy modern lapos kocsival. Teljesen járható ,széles jó minőségű föld út. És ha jól tudom magán terület , a piros út kezdeténél van egy magán helikopteres cég , mintha ők lennének a tulaj,vagy bérlő? Ezt nem tudom.
"de lehet bemenni a hajmáskéri vasúti lerakó állomásról is egy kifejezetten erre épített úton"
Ez az út a településtől kicsit nyugatra van, a közvetlen út amit te írsz az egy hadi út, sima kocsival nem járható.
"Itt is van , egy sajnálatos esemény miatt ,2001 ben itt ütközött össze kettő MI 24 es , az egyik személyzete hősi halált halt ."
Ez ha fent vagy a "0" ponton a tribünön akkor, balra az első föld úton be és úgy 1 km-re van az emlékmű. Ott zuhant le a gép amiben meghaltak. Én láttam nem publikált fotókat a roncsról kint a lőtéren és bent Szentkirályszabadján az egyik nagy hangárban...lehet tippelni mi maradt meg belőle.
"A volt szovjet lőszer raktár és laktanyája bejárható"
Attól függ honnan nézzük, mert a bekötő út elején ki van rakva a Honvédségi terület tábla, én nem sétálnék csak úgy be. Onnan még kb 700 méter a lőszerraktár. Ráadásul ennek a környékéről szoktak a D-20-al lőni rendszeresen. Pl innen: 47.152510, 17.979788
Elérkeztünk a második, sorban következő területhez. És ez egy igen lényeges rész . Mert sokszor innen lőnek befelé a területre , itt sorakoznak fel lövészet után szemlére a csapatok, innen nézik az elöljárók a nagy háborút, és fontos kiszolgáló objektumok is vannak itt. A 0 pont és környéke ,a hivatalos elnevezése is ez. Először is nagyjából a terület határai . Gyulafirátót felől jön be a táborból egy hadi út ,de lehet bemenni a hajmáskéri vasúti lerakó állomásról is egy kifejezetten erre épített úton. Alulról Hajmáskér vonala, felülről a Bakony vonulata ,határolja, és ebben az írásban nagyjából a tribün előtt elhelyezkedő enyhén emelkedő sok sok cél anyagot felsorakoztató nyílt mezős rész végig és az azt lezáró mély völgyig lesz szó. Tehát a térképen még szereplő volt szovjet bázis és az olasz erőd térsége a völgy másik oldala már a következő írás része lesz .
Megpróbálok sorba menni,alulról kezdem . Ha Hajmáskér felől megyünk akkor hamar szembe tűnik néhány épület ,és egy magas tégla kémény. Ez egy volt szovjet laktanya ,nem túl nagy ,inkább csak egy kis bázis. A környéken „ hüvelymosónak „ ismerik ,fogalmam sincs miért. Komplett kis laktanya , legénységi épület, étkezde, garázsok, műhely, pici alakuló tér, medence , és még szauna is van. Többször végig fotóztam már, lassan összedől. Rögtön alatta egy természetes mészkő völgyben van szerintem a megoldása a laktanyának. Egy hatalmas lőszer raktár bújik meg , sok raktár épület felfűzve egy útvonalra ,nagyjából egy elnyújtott „U” alak. Dupla kerítés, ,őr és kapus épületek. Szerintem a laktanya ennek volt az ellátó objektuma. Innen már jól látható a nem messze levő 0 pont maga . A Gyulafirátótról és a Hajmáskér felől jövő út is egy helyre ,ide fut be. A tribünhöz és a körülötte elterülő nyílt térre. Nézzünk kicsit körül. A területet a tribün két szintes épülete uralja. Az aljában zárt helyiségek, termek, itt szokták sokszor tartani a meghívottaknak a gyakorlat eligazítását
A felső részen pedig nagy terasz szerűen megfigyelő - látogatói terület a végében egy zárt irányító toronnyal . Sokszor ez a rész fel van díszítve ,zászlók ,felíratok ( lásd képeken) .A tribünnel szemben a Mórocz tető felé a fő lő irány lassan emelkedő ,barázdált mezős területe , a végén a nagy völgy előtti domb tető zárja. A dinamikus bemutatók általában itt zajlódnak . A tribün másik oldalán lehet kocsival parkolni ,vagy éppen a kiszolgáló alakulatok konténerei satöbbi állnak. Tovább haladva a hegyek felé aztán van itt még vagy 2 torony szerű épület, ezek is a megfigyelést, irányítást segítik, de itt van a lőtéren cirkáló őrség egyik kiinduló, pihenő megfigyelő pontja is.
Ezen irányban tovább haladva van az úgy nevezett „Angol” tábor (nem tudom ezt sem miért így hívják) ami semmi másból nem áll mint beton placcokból, kiépített tábor helyekből. Itt van mellette egy kis HM bázis is , a lőtér üzemeltetéséhez szükséges anyagokkal , raktárak, az ellenerő század bizonyos felszerelése, de akár régi kiszuperált járművek, cél anyagnak. Itt kell még megemlítenem egy helyet amit véletlenül találtunk egyszer régen, lehet már nincs is ott . A 0 pontol kicsit srégen felfelé a hegyek lábánál, ott ahol a lőtér szélét jelző egyik szokásos a tetején világító háromszög oszlop áll egy komplett roncs temető volt, van? A képeken levő roncsokat ott láttam. Főleg PSZH, BTR,FUG .meg ilyesmik, rég volt , nem tudom ott van e még. Már mind kiégett ,felrobbant cucc volt ,tehát már össze lettek gyűjtve a területről. De innen térjünk még vissza a területre . Mint mondtam a tribünnel szemben enyhén emelkedő hatalmas nyílt terület van. A legtöbb főleg bemutatós gyakorlat mozzanatai itt zajlódnak. Itt rohamoz a gyalogság, meg lőnek közvetlen irányzással a domb oldalban és tetőn levő kiszuperált járművekre. Ez a domb vonulat aztán egy igen mély völgybe végződik , több száz méteres lejtős út ereszkedik lefelé majd áthalad egy lapos aljú völgyön, hogy aztán újra felfelé haladjon a következő írásom területére. Magán a keresztbe menő völgyön sok sok helyen van számtalan mellék út átvágás, én tank átjáróknak hívom őket. Azt tudom elképzelni hogy itt egymással párhuzamosan haladó gépjármű ( harckocsik) oszlopok tömeges támadását lehetett gyakorolni. A fent említett dombtetőn több bunker és fedezék is található .az egyik egész nagy ,sok termes ,vészkijárótokkal ,olyan mint egy vezetési pont .
Nagyjából ennyit érdemes tudni erről a részről . Illetve még pár dolog. Az előző írásban írtam egy emlékműről . Itt is van , egy sajnálatos esemény miatt ,2001 ben itt ütközött össze kettő MI 24 es , az egyik személyzete hősi halált halt . Nekik van itt egy emlék oszlopuk . Illetve egy MI 8 as helikopter is ki van itt állítva , ezt nem tudom mi okból. Régebben sikerült itt megnéznem a tribünről több gyakorlatot, mint meghívott ,aki még nem látott ilyet annak nehéz elmondani. Nem is teszem,legyen elég annyi nagy élmény. Remélem lesz még rá alkalmam.
Ezt a 4 et találtam kapásból a gázgyári lakótelepen. Mindegyik be/ki járat külön van számozva. Mind a képeken is látszik a legnagyobb szám a 14 es volt. Tehát ha csak ennyi volt akkor is ez csak 4 fedezék. Az összesen 8 számozott be/ki járat. Mindenképp lennie kell még 3 fedezéknek,valszeg 6 be/ki járattal. Én többet nem találtam. A képet nézve szerintem arra nem is volt . Elég szimmetrikus így. Én a másik 3 at a Duna felé , a felső vezetők villái körül sejtem. A gázgyárban biztos volt komolyabb légó objektum is , de azt nagyrészt már belakta a Graphisoft park . Bár egy érdekes dogot láttam, éppen építkeznek az egyik szélén, a hatalmas gödör széle most egy kibontott jókora beton kocka, nagy ajtóval.
Bicajoztam ma a gázgyári lakótelepen Óbudán, már sok éve látom a kis bunkereket ,de most vittem fényképező gépet. Az egész lakótelep területén vannak ilyenek , két be/ki járat, közte úgy 50 méter alagút, gondolom ipari óvóhelyek, én vagy 5 számoltam de a számozások alapján több van. én ennyit találtam. Valaki tud többet ezekről ? Látszólag érintetlenek.A harmadik képen jól látszik a felépítése , két be /kijárat , szellőzök ,szerintem csak egy sima beton alagút .
Na ezért is rejtélyes nekem az épületek kora. Ez a kapus épület mellett van. Ez bizony ló istálló, ott az etető és a kikötő karikák. Eddig ilyet csak háború előtt épült laktanyákban és HÖR őrsökön láttam ( ott ugye voltak végig lovak) . AZ MN be ez már nem volt szerintem .
Múlt hét vasárnap a nem túl sikeres Kupi látogatás és egy jó ebéd után egy már régen kinézett objektumot vettünk célba . Reméltük hogy esetleg bejárható. Csopaki laktanya néven ismert. Veszprémet elhagyva de még jóval Csopak előtt az út melletti erőben bújik meg . Szerencsére tényleg teljesen elhagyatott , így meg tudtuk nézni. Nem sok anyagot találtam eddig róla én úgy ismerem hogy EÜ raktár, de a kevés infó amit találtam róla "M" ( mozgósítási ) raktárnak említi. És nem csak EÜ anyagokat ,de élelmezési ,tábori kellékeket , meg rengeteg gulyás ágyút ( tábori konyha) ,és hozzá tartozó járműveket is ír. Az mindenesetre látszik hogy raktár bázis volt. Könnyű szerkezetes barakk épületek zömmel, és néhány régebbinek látszó tégla épület, pár nagyobb alu borítású csarnok. A terület egy nagy kör alakú útvonalra felfűzött épületek sora, olyan mint egy lőszer raktár ,csak egyszerűbb épületekkel ,és nincsenek föld védő sáncok. Néhány egész régi épület típus is van , jó lenne tudni mikor is épült, nem lepődnék meg ha már akár a 40 es években is létezett volna. Ha valaki tud bővebbet írja le ,mert teljesen fehér folt nekem ez a hely. Azt sem tudom mikor szűnt meg. Amúgy egész jó állapotban van, az épületek zöme zárva , lakattal,vagy akár be is van szögelve. Szerintem akár időnként körbe is néznek. Rosszabbat vártam. A terület hatalmas, az őrség épülete mellett vagy 15 kutya kennel van, ,komoly őrség lehetett , és dupla szögesdrótos kerítés van.Én még nem láttam eddig csak külső képeket a helyről, jó volt felfedezni .
Szerintem nem off (most a politikai részét ne nézzük ) Azt hiszem már itt is volt téma ez a hely, a háború után jó ideig a villamos művek teherelosztó központja volt, és titok volt, valóban atom robbantásra is tervezve. Itt egy jó összefoglaló cikk Jamrik Levente barátomtól. Mikor ő bejárta akkor hívott engem is, nem tudtam menni ,most meg már veszett fejsze :-(
Az ország arany- és készpénztartalékát őrizték a budai várhegyben kialakított többszintes bunkerrendszerben, amely most eladó.
Lefalazott átjáró az egykori Belügyminisztériumba (Fotó: Falanszter.blog.hu)
[...] Bővebben!Tovább »
Mind a 2 medinai látogatáskor kaptunk! Az elsőn a gyerekem még ovis volt és az őrnagy úr odaült hozzánk ebédelni. A fiamnak mai napig tartó élményt szerzett vele pedig most már 9.-kes :)
A jutain erősen felhős idő volt és sikerült egy elég jó képet csinálnom a 37-esekről, elképesztő felhőhátérrel bár nem vagyok nagy fotós :) A gyerek meg ott "kezelte" a PRV-t...
Nagyon jó kis látogatások voltak. Sajnálom a mostanit mert azóta sokkal jobb fényképező gépem van, és csodás színek voltak vasárnap ólomszürke hatalmas felhők közte pedig időnként szikrázó napsütés. És ha emlékeztek Medinán még ebédet is kaptunk !!
Mind a kettő jutai szuper volt akát a két kúpi és medinai is. A kupi törzsfönök emlékszem, hogy meglepődött amikor megkérdezte, hogy a csapatból hányan vannak légvédelmes múlttal :D ...
Jután meg gyerekem látthatta legalább anno hol nyomtuk a kiképzést (ahol fogadtak minket ott voltak a kiképző hálók) :)
Medina is milyen szuper volt... Hogy repül az idő.
Nyilas-náci főhadiszállás, hidegháborús atombunker, majd egy múmia otthona is volt a Központi Városháza pincerendszere.
Az egyik folyosó a Központi Városháza alatt. (Fotó: Falanszter.blog.hu)
[...] Bővebben!Tovább »
Ki emlékszik a jutai látogatásra? Oda még két külföldi (szlovák) állampolgár is jött velünk. Igaz mindkettő szakmabeli volt, tehát maximum a hely volt nekik újdonság, a tartalom nem.
Ráadásul az akkori Rt. ezred parancsnok még erősen támogatta az ilyen látogatásokat. Még az utódja is benne volt sok mindenben, a mostani ezek szerint már nem nagyon.
Tegnap hivatalos látogatást tettünk Kupon a radar egységnél. Kedves barátom a Hajagi BARS hagyományait is ápoló Péter kolléga járta ki hogy 30 főig megnézhessük a helyet. Sajnos az előre egyeztetett feltételek felül lettek a helyszínen írva ezért most sajnos képek nem készülhettek bent .A jelenlegi minősített időszak miatt nem vihettünk be fényképező gépet.A központ HÁP is zárva maradt ,és a műszer kabinokba és fedezékeikbe sem mehettünk be. A látogatás első órájában végighallgattunk egy előadást az alakulatról és a jelenlegi technikáról aztán sétát tettünk a területen, felmentünk pár dombra . Sajnos ezen kívül mást nem tehettünk. Körbe sem mehettünk . Így mivel én úgy 10 éve már bejártam , a HÁP ot is ,és körbe is fényképeztem így igazán tudtam mi maradt mos ki. A szervezést még egyszer köszönöm,remélem lesz még szerencsésebb alkalom is.
Ezzel a nivaval be lehet olvadni a tajba jo a szine, soakn katonai autonak gondoljak gondolom en.Ennyi mindent lehet meg ott talalni, gazalarc, meg katonai radio stb?
Akkor elkezdem a Kgylp részletes bemutatását. Nyugatról -keletre fogok nagyjából haladni ,és az adott térképen szereplő helyeket fogom pár mondatban ismertetni .Lesznek néha átfedések ,de valamelyikben biztos megemlítem.
Az első kocka gyakorlatilag az ujjmajor ,Jutas puszta terület,ki hogy ismeri .
Ez nagyjából a Veszprém feletti - melletti szinte teljesen sík terület nagyjából Gyulafirátótig bezárólag , itt keresztezi a 82 es út a területet ( ez később fontos lesz) Felülről a lassan emelkedőbe forduló Bakony hegyvonulata határolja ,a Papod és egyéb kisebb csúcsok.
Itt azért még meg kell említeni hogy Veszprémtől nyugat felé Márkó térségében is volt ide tartozó terület, egy szovjet lőszer raktár és úgy tudom hogy Luna indítások is valahonnan innen történtek, de most én mivel innen ismerem maradok az itteni indulástól.
Nagyjából két nagyobb részre lehet bontani a területet ,a Veszprémhez közelebb eső terület , itt van több érdekesség is ,illetve a 82 es út felé kivezető hadi út másik oldala ami aztán enyhe emelkedőben ér véget a hegyek felé. Kezdem ezzel mert erről keveset tudok ,bár nagy múltú rész .
Itt volt a második világháború végéig a híres Puma reptér bár maga a reptér már a harmincas évek közepe táján megépült ,de az említett alakulat volt itt leghíresebb ezért mindenki így ismeri igazán.
Ma már nem sok emlékeztet rá , a háború után gyakorlatilag eltűnt, és vált a gyakorló tér részévé.
A kivezető hadi út Veszprém felé eső oldalán van a többi látnivaló. Ez a terület leginkább a gyakorlatozó csapatok táborhelyeként funkcionál. Itt jelenleg nem folyik semmilyen éles lövészet vagy bármi ilyesmi. Én úgy gondolom hogy ez így is volt mindig, bár vannak olyan emlékek hogy a volt reptéren volt ilyen . Ezt nem tudom. A táborhely nagy füves mezőkből és ligetes erdőkből áll , beton placcokkal és összekötő utakkal. Beljebb az erdőben egy nagyobb laktanya komplexummal ,ami egy volt szovjet objektum ,ujjmajor néven futott náluk. A jelenleg is használt táborhely felé eső részen fel vannak ujjítva ezen épületek és gyakorlatok alatt ezen célt szolgálják. De beljebb már egy hamisítatlan pusztuló szovjet laktanya romjait lehet megtalálni. Ez gyakorlatilag be is járható hátulról megközelítve, és nem bemászkálva a használt részre. Van itt igazi több lépcsőházas Kijevi panel, sok helyen még a konyhába a gáztűzhely, szabadtéri mozi, konyha étkezdével, fogda ,telephely emlékművel ,szóval csupa olyan ami nekünk örömet okoz. Gyakorlatok idején már a Veszprémből ide kanyarodó út táborba vezető sarkán le szokták zárni . EÁP létesül , és a rét és a tábor sokszor megtelik élettel, járművek, konténerek ,sátrak hosszú sora, sok -féle országból. Régebben jó néhányszor mint megívott jártam bent ilyenkor, hivatalból. Nagyon finom pizzát és vörösbort kaptam olaszoktól. De cserélgettem itt a US Army katonáival is ezt azt. A felrakott képek között a 3 MP katonás például egy közös Magyar-Olasz-Szlovén gyakorlat idején készült a rengeteg álca háló alatt a laktanya épületei rejtőznek. Mikor utoljára arra jártam a szovjet részt megnézni ,tavaly késő ősszel akkor épp Amerikai járművek sorakoztak a nagy füves térségben. A belépés csak engedéllyel !
Meg kell még említeni a nagy táborhellyel szemben az út túl oldalán található emlékművet , ami Veszprém térségében repülő halált halt katonák és polgári lakosságnak állít emléket . Én inkább úgy ismerem hogy az „ ejtőernyős emlékmű” Ez azért is illő ide mert itt a reptéren történt Vitéz Bertalan Árpád a magyar katonai ejtőernyőzés gyakorlati megalapítójának és társainak halálos kimenetelű balesete . Szerintem erre is gondoltak, bár ez így külön nincs ott feltüntetve.
Egy picit visszafelé Veszprém felé haladva ,balra a szovjet laktanya felé egy erdőben bújik meg egy régi temető is, 1850 es sírok is vannak. Nagyon hangulatos ,bár semmi köze a katonai témához . És akkor vissza térve a terület funkciójához, tehát ez a gyakorlatozó csapatok fő szálláshelye, innen kell átjutniuk a 82 es út túl oldalán levő gyakorló térre a 0 ponthoz ( ott is szoktak állomásozni de kevésbé) Ezért a tábor és 0 pont közötti hadi út eléri Gyulafirátót sarkát a sima átmenő út mellett illetve alatta van egy „aluljáró” ,ezt használják a páncélosok és egyéb nehéz technikák. Így nem akadályozzák a fő út forgalmát. Ez ha nincs gyakorlat, le van sorompózva. Innen a 82 es úttól fogom legközelebb folytatni .
Folytatni szeretném a gyakorlótereket és az ott található érdekes helyeknek a bemutatását .Így jutottam a listám azon szakaszába ahol az úgy nevezett KGYLP ( Központi Gyakorló és Lőtér Parancsnokság) központi lőterét venném elő ,amit amúgy általában mindenki úgy ismer inkább mint a várpalotai lőtér. És itt rögtön gondba is kerültem. Mert egyrészt hatalmas kép és emlék anyag jött össze az évek folyamán ,másrészt a terület nem éppen kicsi . Úgyhogy aztán az lett a végeredmény hogy az átláthatóság kedvéért 5 felé bontom az anyagot . Ez az 5 rész a maga nemében már jobban bemutatható.
Mielőtt bármibe is belekezdenék néhány mondat hogy érthető legyen a téma. Már többször leírtam hogy a laktanyás járkálás igazából úgy alakult ki hogy több napos túráim alakalmával időnként bele botlottam volt elhagyott objektumokba. Így történt ez a várpalotai lőtérrel is ,halottam nyilván róla már ,de nem jártam ott. Egy háromnapos bakonyi gyalogtúra alkalmával Tés települést elhagyva egészen a Mórocz tetőig jutottunk, és itt került a szemünk elé a hatalmas mészkő fennsík alattunk , a túl oldalán Várpalota és Inota épületei ami akkor a végcélunk volt . Így hát torony iránt leereszkedve a hegyről átvágtunk, útközben csak kapkodtuk a fejünket a sok bunker, árok rendszer, tank akadály, kilőtt harckocsik stb látványán. Így értünk ki valahogy Várpalota szélére egy akkor nekünk háttal álló táblához amit megkerülve a következő látvány fogadott : Egy nagy halálfej, meg hogy bemenni tilos életveszélyes. Na köszi ! Mi meg ugye onnan jöttünk. És ez úgy 1995 ben volt. Na itt kezdődött a szerelem a hellyel ! Azóta rengeteget voltam ott , sok sok napot ,éjjelt , télen nyáron ,esőben ,hóban, és tikkasztó melegben. Gyorsan elmondom azt is hogy az első sok sok évben mikor oda jártam ( a képek zöme ekkori ) gyakorlatilag semmire nem használták, alig volt gyakorlat , így lehetett felfedezni , az elmúlt időkben már nagyon is aktív . A honvédség is visszatért ,illetve rengeteg nemzetközi gyakorlat helyszíne lett újra a terület. Tehát jelenleg annyira nem javasolt a mászkálás . Viszont azóta is tartanak néha Rally versenyt meg ki tudja még mit , ilyenkor lehet felfedezni. Továbbá szintén megváltozott a terület egyéb hasznosítása , intenzív vadgazdálkodás zajlik az ezzel járó vadászattal. Tehát ha nincs gyakorlat ,akkor meg igencsak sok lövés dörög a vadászoktól, nem is beszélve a rengeteg veszélyes lőtéri hulladékról. Az elmúlt években már én sem sokat mászkáltam bent, már csak a szélein inkább. Tehát mindenki magának döntse el mit akar!
Azt is le kell hogy írjam hogy az elmúlt pár évben egy rekultivációs program keretében eltűnt jó néhány olyan bunker , építmény amit én még láttam, illetve átalakították denevér mentő hellyé,ezeket jelezni fogom.
A terület mint írtam hatalmas gyakorlatilag valahol Veszprém környékétől ,Márkó vonalától indul és gyakorlatilag szinte Fehérvár közelében ér végett . Az alsó szélét nagyjából a 8 út határolja , a felsőt pedig a Bakony vonulatai. A hatalmas területnek vannak kevésbé vagy egyáltalán nem használt részei , de ettől még papíron oda tartozik, tartozott.
Nagy múltú , már a Monarchiába is használták, a hajmáskéri hatalmas laktanyának is ez volt a gyakorló területe. És ami nekünk nagyon érdekes hogy a Szovjet hadseregnek is központi gyakorló területe volt, az ezzel járó számtalan objektummal, és emlékkel. Ezeket is sikerült bejárnom, sajnos mára sok eltűnt.
Legyen ezen írásom bevezető a következőkre , mint írtam 5 részre szétszedve fogom a legjobb tudásom és tapasztalatommal bemutatni én mit láttam, És továbbra sem annyira szakmai meg adatos ,inkább mesélek. Szívesen veszem ha hozzá fűztök valamit , sok mindent nem biztos hogy jól tudok.
És még egy , lesznek persze képek hozzá ,jó néhány olyan is ami a képtáramba nincsen fent ,személyes eddig nem publikált képek ,nem mindig éppen egy bunker, de az adott területen készült kép a túráim közbe. Ezeket azért tartom most fontosnak hogy teljes képet tudjak mutatni .
Jövök majd az első területtel. De néhány figyelem felkeltő kép azért ide fér.
Szerintem is heli padok, voltam egyszer ott is , a beton placcok környékén nagy szemét halmok voltak, gázálarc darabok, elrohadt gyakorlók, rengeteg vezeték maradvány, talán valami táborhely lehetett , sátras kitelepülés?
Ha már dörögd így szóba került ,ezek is pont 2011 képek , kicsit már személyesek de talán ide fér ,jó kis túra volt , nagy élmény ,akkor épp nem használták semmire,vittünk ezt azt ,elfért a Nivákba
Tényleg volt idő, amikor nyugodtan lehetett a gyakorlótéren csatangolni, a Cseket-hegyre kocsival gond nélkül fel tudtunk hajtani. Annyira nyilvános volt, hogy a hegy oldalában még egy geoládát is elrejtettek, amit aztán boldog - boldogtalan megkereshetett - egy ideig.
Hát nem könnyű velük, ahány járőr annyi szokás, én is sokszor visszavonultam ,nem érdekelte őket semmi, máskor gyakorlatilag ők segítettek bármiben :-)
Mar nem HM ei járőrök vannak hanem fegyveres katonai rendeszek...tavaly egy gyakorlat során voltam ott, azt meg körbe akartam nézni, de belefutottam az orokbe, bar a fotók alapján igazoltam magamat hogy a romvárosban voltam engedéllyel, sajna ez sem segített hogy a Cseket-hegyre felmenjek
1987-ben Sárbogárd környékére,1 vadi új laktanyába telepítettünk lokátorokat Boldogról. Ezek a 3543 század lokátorai voltak, amelyek ideiglenesen állomásoztak boldogon. (Mint annak idején az oroszok nálunk:) ) Részt vettem a költöztetésben , de a település nevére sajnos nem emlékszem . Sárbogárdon voltun elszállásolva , onnan pár km-re volt ez a laktanya. P-37-es, PRV, P-15 (talán dzsigit volt a beceneve)lokátorokat vittünk oda. Ha valaki tudja , ossza meg, mi lehetett a hely neve,vagy mihez volt közel.
Az előző írásomban felmerült új dörögd neve ,úgyhogy folytatom is ezzel. Hogy is került ez képbe.
Én pont abban az időszakban jártam sokat például a várpalotai központi lőtéren amikor ezek éppen leginkább a kihalt laktanyák témájának megfeleltek . Azóta sokat változtak ezek a helyek ,egy részük újra benépesült és használják. Sokat halottam a dörögdi gyakorlótérről mint a várpalotai része ( bár ugye nem összefüggő terület) ,jelenleg is ezen alakulat kezelésében van, és persze nagyon sokat halottam az úgynevezett „romvárosról” .Ezért aztán egyszer a szokásos több napos kintalvós túránkat erre az ismeretlen területre terveztük. A gyakorló és lőtér a Tapolca feletti gyönyörű területen fekszik leginkább egy két oldalról kisebb. nagyobb dombokkal ,hegyekkel szegélyezett hosszú völgy .A közepe táján egy külön álló sziklás heggyel, ez a Cseket . Ennek tetején található a központi megfigyelő tribün ami leginkább az atlanti fal egyik erődjére hasonlít. A fűútról egy szerpentin visz fel ide , valami pazar a kilátás. Itt a Cseket lábánál az út túl oldalán van a kiszolgáló laktanyája ,aktív!! És helikopter leszálló is található itt. Itt megemlítem hogy állítólag újra aktív a hely ,halottam már olyat hogy a Cseketről lezavartak embereket , nem tudom én eddig talán szerencsés vagyok. Amúgy a megfigyelő romos , szerintem nem használják. A további érdekességek. A völgyben a Cseket alatt számos beton fedezék, kisebb bunker található és maga a gyakorló tér . Van itt egy több kilométeres műszaki akadály vonal , szögesdróttal, harckocsi akadályokkal, annak idején itt gyakorolták az erőszakos át törést .Vezetési pálya terepjáróknak, a Nyirád felé eső sarkában egy teljesen romos annak idején pszichikai roham pályának nevezett akadály pálya , épületek, alagutak, akadályok. Ezen volt szerencsém végig menni elég komoly. Itt tovább haladva egy kis erdő sáv után található a híres romváros, ezt a mai napig gyakran használják, ,főleg amióta felértékelődött a városi harc . Ez egy nagy mező számos 1-2 szintes lapos tetejű tégla épület, utcákkal ,ami kell.
Ezt tudomásom szerint jelenleg külön is őrzik. Sokszor lehet képes beszámolót látni innen gyakorlatokról. A Tapolca felé eső részében még található egy harckocsi lőtér, épületekkel raktárakkal, ez teljesen elhagyatott . Kicsi kompakt hely , egy igazán szép természeti környezetben ,a Balaton felvidék- Káli medence része végül is. Egy terepjáróval szerintem hamar bejárható . De újra jelzem hogy tudomásom szerint valamilyen szinten újra aktív a hely , én most több éve nem jártam arra ,érdemes előtte utána nézni! A képeken szereplő helyek némelyike is lehet most használatban !!
Még egy bejegyzés erejéig visszakanyarodnék Moszkvába.
A hírhedt Lubjanka teret uraló hatalmas, sárga épülettömb évtizedekig a szovjet állami titkosszolgálat, a KGB (Állambiztonsági Bizottság) és elődszervezeteinek székháza volt. A 19. század legvégén felhúzott épület eredetileg egy biztosítótársaságnak adott otthont, majd az 1917-es forradalmat követően az akkor megalakult CSEKA (Rendkívüli Bizottság) költözött be, de talán helyesebb így mondani: elfoglalta magának… A teret néhány év múlva átnevezték a szervezet megalapítójáról és elnökéről Feliksz Dzerzsinszkijről, sőt 1958-ban tekintélyes méretű szobrát is felállították a székház előtt. Az emlékművet végül 1991-ben döntötték le (egy e célból kialakított szoborparkban jelenleg is megtekinthető), és a tér is visszakapta eredeti nevét. Talán mondanom sem kell, hogy az épületnek, és az alagsorában kialakított börtönnek - nem alaptalanul - milyen híre volt…
Nem lenne teljes a történet, ha kihagynám, hogy az épületben jelenleg is az orosz állambiztonsági szervezet, az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata (FSZB) székel.
Az épület mellett, a térről induló széles sugárút közepén kialakított szigeten 1990 októbere óta egy kőszikla állít emléket a GULAG kényszermunka-táboraiban raboskodóknak és a rengeteg áldozatnak. A tömböt északról, a Fehér-tengeri Szolovecki szigetről hozták, ahol az elsők között alakítottak ki munkatábort a politikai foglyok részére.
Még egy „érdekesség”: A volt KGB székház tőszomszédságában, a tér másik oldalán található a Központi Gyermekáruház. Sokak számára (főleg akik a rendszerváltás előtt tanultak oroszul - ahogy én is) talán ismerősebben hangzik Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) néven, hiszen az épületben 1957-től a világ egyik legnagyobb játékáruháza működik. Kissé bizarr része a történelemnek (és a városépítészetnek), hogy a Szovjetunió egyik legrettegettebb épületének ilyen szomszédja volt/van… ahogy ez a jobb szélső, 1966-os fotón is látható.
Megtörve a csendet, a következő látnivaló Szentpéterváron, amiről írok néhány sort, az Sz-189-es jelzésű, a NATO által Whiskey osztályba sorolt tengeralattjáró. A dízel - elektromos hajtású hajó a 613-as számú projekt része volt.
A tervről érdemes elmondani, hogy ehhez a típushoz tartozott a II. világháború után legnagyobb számban gyártott tengeralattjáró. 1950 és ’58 között összesen 215 hajót bocsájtottak vízre (nem beszélve a Kínában, szovjet licenc alapján legyártott 21 példányról). Az egységek a Szovjet Haditengerészet mind a négy flottájában szolgáltak, egészen a ’80-as évek végéig. A Szentpéterváron kiállított Sz-189-es 1954-ben készült el, és rá egy évre hadrendbe állították. 1990-ben vonták ki a szolgálatból, majd évekig a kronstadti kikötőben várta, hogy szétszereljék. Miután, állapotának köszönhetően, egy szerkezeti meghibásodást követően a kikötő nem túl mély vizébe süllyedt, haditengerészeti veteránok és lelkes szakemberek segítségének köszönhetően kiemelték az iszapból, és helyrepofozták, végül 2010-ben megnyitották, mint múzeumhajó.
A tengeralattjárót hosszában hét rekeszre osztották, ezeket hermetikusan záródó, nyomásbiztos ajtók választják el egymástól. A páncélajtókra festett számok az adott rekesz térfogatát és az ajtó (illetve a rekesz válaszfal) nyomásellenállásának mértékét jelzik.
A meghajtásról két, egyenként 2000 lóerős dízelmotor, valamint szintén kettő, egyenként 1350 lóerő leadására képes elektromotor gondoskodott.
A fő fegyverzetet 12 darab 533 mm-es torpedó jelentette, melyek közül négyet elöl, kettőt a hajó tatjánál tölthettek a vetőcsövekbe. A legénység (50-55 fő, közöttük 8 tiszt) a fotókon is látható függőágyakban pihenhetett - akár a torpedók felett, vagy a villanymotorok mellett elhelyezve. A tengeralattjárókra nem a helybőség volt a jellemző... A kapitánynak természetesen járt a privát kabin - igaz az sem volt túl nagy.
Szelepek, kapcsolók, állítócsapok és különböző kontroll műszerek káosza a harmadik rekeszben, ahol egyben a parancsnoki poszt is található. A hajó maximum 30 napig volt képes víz alatt, autonóm üzemmódban működni, eddig tartott volna ki az üzemanyag, akkumulátorok, élelmiszer, ivóvíz és nem utolsósorban a levegő, amelyet egy idő után már kémiai úton kellett volna belélegezhetővé tenni - erre a célra itt is megvoltak azok a jellegzetes sárga színű „dobozok”, amelyeket már sok bunkerben láttam. Ilyen eszköz látható a jobb szélső fotón, a bábu bal lába mellett.
Vészhelyzet esetén a képen látható hátsó jelzőbója a felszínre emelkedve segíthette a kutató egységeket a hajó pozíciójának meghatározásában, valamit az összekötő kábelén keresztül telefonkapcsolatot is lehetett létesíteni a tengeralattjáró legénységével (egy másik ilyen bója a hajótest első részén is volt). Mellette a menekülőzsilip nyílásának nyitott páncélajtaja, és ugyanez belülről.
Jó képek!!! Szoktam arra járni, közel van biciklivel , már többször beterveztem hogy azt a néhány dolgot még lefotózom ami maradt ,hamarosan, ha nem esik megteszem.
Dobó laktanya : MN 2 Kafév . 1984-86-ig itt vendégeskedtem,nem önként.Viszonylag jó hely volt. MN 1200-nek is volt itt alakulata,őrszázadnak hívták őket.Löszérraktárra nem emlékszem.
3 évet dolgoztam a városgondnokságnál, a hajléktalanok miatt is volt tűz, de a legtöbbet a tűzoltók gyújtották, ezért sem égtek le az épületek, csak annyira hagyták elszabadulni a tűzet, amelyen még tudtak gyakorolni.
Gondolom a Szalamandra utcaira gondoltál. Az még talán áll most is ,tavaly még megvolt. Ezt amit fotóztam csak nem találtam úgy kb 9 éve bontották le. Az ürömiről tudom hogy írtál, emlékszem képekre is a beton alapokról.
Ha úgy érted hogy az Ürömi objektum akkor igen!! Itt felettem a Péter hegyen ,Csillaghegy felett . Ma lakópark ,az erdőben még van némi kerítés, őrtorony ,meg beton antenna alapok . Talán írtál is róla egyszer .Így nézet ki közvetlen a bezárás körül, bontás előtt .
Azért közel nem mentek , el is zavarták volna őket rendesen. Újra aktív és minősített a hely. Pár éve jártam bent , a kiürített régi technika helyett most számítógépek uralják, belső képeket nem készíthettem , csak külsőket ,és végig a nyomunkban volt egy elhárítós tiszt .
Mert akik jártak benn és fotóztak, nem tették fel ide a képeiket. :) Móron úgy 8-10 éve jártunk Sweethome-al, az objektum helye is ismert már évek óta, csak valahogy nem alakult úgy, hogy odaérjek.
Egy szeretetszolgálat raktároz benne ruhákat és az Újpesti városgondnokság használja zöld hulladék és egyéb dolgok tárolására.
A katasztrófavédelem szervei szoktak gyakorlatozni bent, sokszor fel is gyújtanak ezt-azt.
Az emeletes épület tetejére az egyik wc-ből lehet felmászni egy szűk félbe vágott lépcsőn, jó a kilátás, a víztartály épületébe 1-2 katonai rajz is van, meztelen nőről és szöveg, hogy ki mikor kinek itta meg a borát :-)
A pataknál lévő kis épület egy ideig idősek otthona volt, de megszűnt és az is ki lett fosztva.
Ha már arra jártunk, elugrottunk a közeli Bakonysárkány mellé, ahol az MN/MH egykori lőszer és M-zárolt hadianyagraktára lesz szép lassan az enyészeté...
Kihasználva a szombati szép időt, ellátogattunk Mórra.
1969-tól a városban települt a DHDSCs hadsereg szintű csapatlégvédelmi rakétadandárja. A dandár osztályai közül az egyik szintén itt, Móron teljesített szolgálatot 2K11 Krug, majd a ’80-as évek második felétől/végétől 9K37 Buk rendszerekkel felfegyverezve. Az egykori laktanya és a lakótelep épületeit hasznosították.
A védett létesítmény, a csupasz falakat leszámítva, gyakorlatilag teljesen üres, sőt azok egy részét is elbontották már. Boltozatként a Gránit komplexumoknál alkalmazott EA1-es vasbeton íveket használták. Noha a bunkerben volt villany és fűtés, nem volt képes autonóm üzemmódban működni, hiszen hiányoznak az ehhez szükséges építészeti elemek és épületgépészeti berendezések nyomai.
A csatolt skiccen szaggatottal jeleztem a lebontott falszakaszokat.
Már 10 éve keresem ezeket a képeket ,eddig úgy tudtam elvesztek ,tegnap teljesen mást kerestem erre meglett ,leginkább külső képek, de akkor még őrizték így talán érthető. Volt már itt többször is téma de már csak a lebontott helyét fotózták. Talán érdekes lehet hogy is nézett ki . Na tudja valaki mi és hol? :-) nagyon örülök neki hogy meglett .
Aszód és környéke bár közel van ,nem tudtam bejárni. A laktanyát nagyon megnézném, de nagyon őrzik, nem is értem. Galgamácsa megvolt meg Vácegres ,de bármi más van érdekel, jók a képek!
Ez a bunker, vagy nem is tudom minek nevezzem Domonyvölgy és Vácegres közt található, öregek elmondása szerint világháborús (számomra inkább kétes eredetű), többet nem tudok róla:
Hát sajnos ,tudod ,kihalt laktanyák ..... nekem is sokszor összeszorul a torkom, amit lehet és elbírok összepakolom és elhozom , persze nem vasat :-) dokumentumok, íratok, tablók, most például egy rakás térképpel és oktató plakátot szedtem ki a szemétből .
Köszönöm! A "Kéktúra-jelvényszerző túramozgalmak" topikba. Korábban volt téma, hogy Rezi váráról melyik évben terelték el a túristautat, kizárva ezzel onnan a túristákat. Ti sokat segítettetek ebben a témában, és az ottani topiklakóknak is tetszettek az általatok szolgáltatott adatok. Ezzel is segítettél!
Menjünk kicsit messzebb Budapestről, egy olyan helyre amiről rengeteget halottam, történetek ,legendák, és sok évig vágyakoztam hogy eljussak, csak egy kicsit kiesett az út irányainkból. Aztán mikor úgymond túrázás kapcsán rákaptunk az ujdörögdi gyakorló térre ( következő cikkem ) Akkor onnan már elérhető távolságba került Ez pedig Rezi .
Reziről azt tudtam hogy Magyarországon egyedül álló módon itt egy tulajdonképpeni „hegyivadász” kiképző bázis működött , az ország egész területéről hozták ide az erre kijelölt egységeket. Hiszen mégiscsak az MN támadási útvonala Ausztria -Olasz ország az Alpok ,vagy mi fene. Egy túra alkalmával egy délutánt és egy éjszakát töltöttem itt , pocsék esős időben. Nem igazán tudtam mit is fogok látni, kissé csalódtam is mert tulajdon képen nem sok minden látszik illetve maradt a helyből. De ez teljesen érthetővé válik mert az objektum mindig is kvázi táborként funkcionált , fa barakkal ,és sátrazó területekkel. Csak néhány fix épület volt, és a kiképző helyek.
Az erdős ligetes területre egy egy sávos aszfalt út visz be, az első épület itt található egy 2 szintes tégla épület , valószínűleg ez lehetett a parancsnoki, elég romos ,az összedőlés határán járt már akkor is. Előtte lehetett valahol a kapu, de ebből nem láttam semmit . Tovább haladva balra egy domb oldalon van a leg- látványosabb megmaradt „épület” egy szabadtéri mozi , furcsa látvány a rengeteg beton pad alap a deszkáik nélkül , az egyik végében a vetítő gépház épülete , a közönséggel szemben pedig a színpad -vetítő vászon helye. Ezt már láttam képeken , nagyon fura hangulatú. Ezután az út mellett az erdőben jól kivehetők a nagy beton placcok , tisztások. Itt álltak a fa barakkok , illetve sátrakat verhettek fel. Mi is egy ilyen ben építettük ki kis táborunkat. Itt említeném meg hogy hasonló a felépítése mint Kincses tábornak, ott is hasonló látvány van, csak ott volt egy komoly telephely is. Még a kerítés vonalában levő néhány nagy beton kapu oszlop maradt meg , de gyakorlatilag ennyi. A terület egyik oldala gyakorlatilag egy hegy oldal, ennek tetejéről indult anno egy nagyon hosszú drótkötél pálya, ebből már csak annyi látszik hogy egy nagy erdő nyiladék van a helyén, és valahol kellett lennie a képek alapján egy mászó falnak vagy ilyesminek , ahol a hegymászó alapokat gyakorolták, ezt mi nem találtuk bár nem is nagyon kerestük a sokszor szakadó esőben. Itt volt még az ország legnagyobb függő hídja is .Maga a hely nem nyújt többet , ez látszik a képeimen is, nincs sok téma, inkább a sok történet a lényeg ami a helyhez kötődik. Azóta azt is megtudtam hogy a nálunk állomásozó szovjet csapatok is használták közösen a magyarokkal ,itt a topikon is nemrég téma volt .A Rezi várban sok szovjet firka van (sajnos oda nem mentem fel) ,illetve nemrég olvastam hogy a tapolcai rakétások is izzadtak a kötél hídon ( Árpapa írta egy másik oldalon )
A hely műholdképe nagyon ismerős nekem, mintha már láttam volna valahol beszúrva. De a világért sem akar beugrani...
A környéken egyébként Aszódon, Lőrinci mellett, Gödöllőn és Pécel mellett volt szovjet alakulat, Galgahévízről ilyen vonatkozásban nem hallottam. Mivel ez a kis híradós objektum nem lehetett túl nagy, szerintem valamelyik nagyobb objektumból kapták az utánpótlást. Mint például a gödöllői szovjet dácsa, melynek a személyzetét a Sashalmon lévő alakulat adta, az élelmiszert a gödöllői híradós anyag raktár, a vizet pedig az aszódi vegyvédelmi zászlóaljtól kapták.
Tehát ha tudnánk, hogy melyik helyőrséggel volt állandó összeköttetésben a galgahévizi alakulat, vagy ismernénk a pf számát, akkor máris lenne kiindulópont a keresgéléshez.
Amatőr kérdés gondolom, de a 2009-es kép az google earth-ös ha jól látom, hogyan lehet ilyen képet "előcsalni" belőle?
A területről még annyit hogy 1973-ban jött létre a tó akkor víztározóként funkcionált a 1990-2000-es években vált horgászparadicsommá, papám sajnos már nem él, ő a közeli gazdaságban dolgozott, a tó helyén saras-mocsaras úgymond láp vidék volt, de ez nem olyan fontos, egy út vezetett be a térképen megjelölt helyre az sorompóval volt lezárva, vagyis sorompó ma is van csak már a horgászok érdekében. Földút a dombokról kettő is vezet oda, valószínű az is le volt zárva vagy ellenőrzés alatt állt akkoriban. Sajnos azt nem tudom mettől meddig állomásoztak ott, de ezek szerint a tó előtt nem voltak.
Én sem hallottam még róla. Az mindenesetre biztos, hogy 1970-ben még nem sok jele volt ott bármilyen szovjet katonai objektumnak. Még a tó sem létezett a mai formájában.
Nagyfaterod mennyi idős? Igazából az érdekelne, hogy ő mikorra datálja az emlékeit?
Az ukrán/orosz/egyéb pasas ott szolgált (aki ezek szerint itt maradt a kivonulás után), és jelenleg karbantartóként dolgozik az üdülővé átalakított területen? Jól értem?
Ha ez így van, akkor ő tud mindent, csak szóra kell bírni. :) Azért csinálj néhány fotót, ha arra jársz! Kíváncsivá tettél. :)
Jó tipp volt! A fórum rövid de azért legalább megtudtam valamit róla. A lőszer raktár is megvan, és amikor arra jártam gyanús is volt ott egy magas még látható föld sánc, akkor nemhiába keltette fel az érdeklődésem . Vissza tekerve az időt jobban látható még. És ez jutott eszembe a Dobóra is, nézzétek csak hogy tűnt el egy laktanya !
Köszönöm!! Átnézem ! A párom sok éve ott dolgozik,az egyik raktárba , néha ha meglátogattam kicsit körbe néztem, sok évről ezerötről dereng hogy még láttam mikor megvolt, csak az ugrik be hogy egy nagy föld sánc takarta .
Na akkor még annyit hozzáteszek hogy számomra azért is érdekes a dolog még, mert a műhold képen bekarikázott rész az egy teljesen minden irányból (kivéve a tó) elég magas dombokkal van határolva, ezért érdekes ha egy antenna/radar (?) állomás volt ott akkor azt miért nem a magasabb részre a dombtetőre építették...Gondolom nem volt egy jelentős létesítmény katonai szempontból de akkor is... :)
Még tudok pár érdekes dolgot a környékről amik szintén kérdőjelesek számomra ha nem zavarok vele szívesen megosztanám.
Új vagyok itt, eléggé kezdő vagyok még a témában. Főleg a lakóhelyemhez közeli létesítmények érdekelnek. Ezért is írok most ide, Pest megyében Galgahévíz település határában van egy víztározó (Bika tó), itt volt egy kis szovjet, talán radarállomás, sajnos nagyon keveset tudok róla, nagyfater mesélt ruszki katonákról akik itt állomásoztak és terepjáróval jártak ki a faluba, a létesítmény ma is megtalálható, üdülőt alakítottak ki belőle, több faház kb 4 (barakk?) és egy antenna maradt meg amiből lehet következtetni hogy katonai létesítmény volt egy acélvázas oszlopon kb 6-7 méter magas, azt hiszem tányérantenna (de rég jártam arra ez nem biztos), katonai zöld színre van festve az egész és álcaháló még mind a mai napig meg van rajta hagyva valószínű design elemként, azt tudom hogy van ott egy orosz (de lehet akár ukrán is, szóval szláv nyelvezetű) idősebb pasas, nekem úgy tűnt hogy karbantartó vagy legalábbis az üzemeltetésben vesz most részt, amikor ott voltunk pl füvet nyírt, arra gondoltam hogy ott szolgált régen, de alig tudott magyarul. Gyerekkoromban többet tudtam a helyről úgy látszik azóta felejtettem :) most viszont neten kezdtem el keresgélni utána de sehol semmi adat nincs róla, még a mostani funkciójáról sem tudtam meg semmit nem láttam sehol hogy pl szállás/üdülő helyként hirdetnék, ha időm engedi persze elnézek arra és kérdezősködök, képeket is csinálok, de gondoltam addig itt hátha valaki tud róla valamit. A linkelt képen bejelöltem a pontos helyét.
Meg ha már ezzel a területtel foglalkozunk .Jól látható a térképen a jobb oldalon a Hunyadi és a Petőfi laktanyák amikben jártam most . Alatta a most is aktív hadikikötő ,szerencsére ott is jártam már többször nyílt napokon. A kérdés hogy a bal oldalon jelölt volt Dobó laktanyáról mit lehet tudni? Jelenleg ipari park már csak néhány őrtorony maradvány és a terület bal sarkában valamilyen kultúr épület és néhány tiszti vagy legénységi épület áll . Annyit tudok ha igaz hogy ez is valamilyen építő alakulat volt ? Illetve valahol a híd és Hunyadi között volt egy raktár bázis/ lőszer raktár? Erről csak az van hogy valahol létezett . Tud erről valaki konkrétabbat ? A terület a Megyeri híd és a csomópont építésekor teljesen át alakult ,de várok minden infót !
A külső Váci úti Petőfi laktanya bejárása mellet megnéztem a mellette levő ,csak egy kerítéssel elválasztott másik volt laktanyát a Hunyadit . Mivel ugyan az a kezelője így sikerült oda is bemennem . Egy igazi lehangoló hely, leginkább rom . Amúgy sem volt egy nagy laktanya néhány barakk épület és egy étkezde mellett leginkább a 4 szintes hatalmas félig panel félig fa lakóépület uralja a területet. Vállalkozások működtek bent, bútor bolt, meg ilyesmik. Szerintem menthetetlen állapotban van. Van néhány érdekes falfestmény , az egész olyan mint inkább egy munkás szállás, műhely épültetekkel, ha nem lenne egy két őrtorony akkor nem is jönne rá az ember hogy laktanya. Tudomásom szerint valamilyen építő alakulat volt itt , munkás alakulat. Olyan is a hely. Én úgy emlékszem hogy az MN be volt olyan lehetőség leginkább azoknak akiknek már volt családjuk, hogy ilyen helyre kérjék magukat ,és így valami fizetést is kaptak mint család eltartók. Nemcsak a sima zsold. Nem sokat tudok a helyről, a terület szóba kerülésekor leginkább a flottilla dominál, azt ismeri mindenki. Pedig érdekes lenne tudni hogy mi és hogyan volt itt. Aki tud valamit kérem írja le ,érdekelne!
Vannak benne apróbb hibák, de ettől függetlenül szerintem jó kis írás.
"A Szovjetunió megszűnése előtt 92 darab, RT–23-sal rendelkezett, ebből 56 volt vonatra telepítve. A spacedaily információja szerint 36 ilyen halálvonat cirkált a szovjetunióban, a „béketábor” legnagyobb megelégedésére."
1987 és 1991 között összesen 12 BZsRK vonat épült, ezekbe összesen 36 rakétát telepítettek, a maradék 56 pedig silóból indítható volt. Eredetileg tervezték a mobil (gumikerekes gépjármű) indítási lehetőséget is, de aztán ezt a változatot elvetették. Az RT-2PM Topol (SS-25) volt az első olyan interkontinentális ballisztikus rakéta, amelyet ilyen (mármint gépjárműről, és csak onnan) indítási móddal fejlesztettek és telepítettek.
"A BZHRK betűszó (БЖРК..."
A Ж betűt pedig az angol nyelvben írják ZH-nak, mi inkább a Zs-t használjuk. :)
Kiváló írás, kiváló képek! Irigyellek, hogy láthattad élőben.
A vonatról és a rakétaindító-rendszerről az Indóházban is volt egy egész komoly cikk pár évvel ezelőtt, sajnos nem tudom melyik számban. Ott elsősorban a vasúti oldalról volt bemutatva, de amit te írtál azzal tökéletesen egyezik!
A múlt héten végül lemaradt a megfejtés hol is jártam. Most akkor pótlom . Egyik kolléga tippje a Petőfi laktanya volt a Budaörsi úton. A név stimmelt :-)
Csak ez a Külső Váci úti Petőfi laktanya ,a volt Flottillás laktanya. Vannak elég ramaty részek ,de vannak viszonylag jó állapotú épületek is. A laktanya zárt ,őrzött ,csak engedéllyel látogatható ,és is úgy voltam bent !
Akit esetleg elvet a sors Szentpétervárra, és fogékony a technikai jellegű nevezetességekre, netán érdeklődik a közlekedés-történet iránt, az okvetlenül szője bele a programjába az egykori Varsói pályaudvar területén 2001-ben kialakított vasúti múzeumot. Tudom, hogy a fórum olvasói között sokan a vasút szerelmesei (engem is nagyon érdekel), viszont a topik témája miatt ezúttal csak a közvetlen hadi vonatkozású eszközökről lesz szó. Egyébként ez a gyűjtemény is - szerintem - elképesztő, mind a különlegességeket, mind a kiállított vasúti járművek számát tekintve. A múzeumnak nagyjából 180 mozdonya, vasúti kocsija, szerelvénye van, amelyből közel százat állítottak ki 5 sínpáron, egy nagyjából 400 m hosszú, elkerített szakaszon.
Az első meglepetés a pénztárnál ért minket: a belépő ára fotójeggyel együtt mindössze 150 rubel, ráadásul egy nagyon igényes, orosz és angol nyelvű, 30 oldalas prospektust is kaptunk mindannyian. Bőven volt időnk nézelődni, hiszen nem sokkal a nyitás után érkeztünk.
A sétát rögtön egy ugyanolyan vasúti lövegnél kezdtük, amelyet már Moszkvában, a Győzelem Parkban is láttunk. Tekintve, hogy ebből a TM-3-12-es típusból - ahogy már írtam - mindösszesen 3 darab készült, elmondhatjuk, hogy egy kivételével valamennyi példánnyal személyesen találkoztunk. J Az ágyúk a szovjet-finn háborúban játszottak szerepet, a Finn-öböl bejáratánál levő Hanko félszigeten telepítették őket, a szovjet haditengerészeti bázist védendő. A szerelvénynek saját motorja volt, így mozdony híján, ha szükséges volt, önállóan is képes volt mozogni - igaz, meglehetősen lassan. Percenként 2-3 lövést tudott leadni, a nagyobb, 470 kg-os lövedékkel kb 30 km-re tüzelhetett.
A bal oldali fotón a 910-1045 számú, kéttengelyes páncélvagon látható. A II. világháború során használt 22 tonnás szerkezetre légvédelmi gépágyút szereltek, a különféle vasúti szerelvényekhez kapcsolva védhette azokat a légitámadások ellen. Mellette a 971-7518 számú, négytengelyes, 56 tonnás, 3 centi vastag acéllemezzel borított társa, melyre kettő, azóta sajnos eltávolított haditengerészeti ágyút rögzítettek. Ez utóbbi talán kissé furcsán hangzik, de nem volt szokatlan megoldás. Voltak olyanok is, melyekre komplett harckocsi lövegtornyokat szereltek.
Következzen egy olyan hadászati fegyverrendszer, amely a ’80-as évek vége felé bizony nem kis fejtörést okozott a NATO felderítőinek, hiszen még műholdakkal sem volt egyszerű lokalizálni a helyzetüket (a mobilitása adta az egyik nagy előnyét). A szovjet mérnökök az RT-23UTTH Mologyec (SS-24 Scalpel) interkontinentális ballisztikus rakétának silóból és vasúti szerelvényből indítható változatát egyaránt kifejlesztették. Noha a BZSRK (Боевой Железнодорожный Ракетный Комплекс - Katonai Vasúti Rakétakomplexum) az első ezreddel 1987 októberétől már teljes mértékben harckész állapotban volt, a 15P961 jelzésű komplexum hivatalosan csak 1989 novemberétől állt hadrendben. Összesen 12 szerelvény rótta a Szovjetunió sokszázezer km hosszú vasúthálózatát. Szervezetileg ez 12 rakétaezredet jelentett, melyek három hadosztály alárendeltségében szolgáltak, azaz hadosztályonként 4 BZSRK-t telepítettek. Egy ilyen vasúti szerelvény három 15Zs61 jelzésű rakétát szállított, és képes volt ezeket egymástól függetlenül indítani. A negyedik generációs, három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta 10 darab, önállóan célra irányítható, egyenként 300-550 kt hatóerejű nukleáris robbanófejet hordozott. Az álcázást hatékonyan segítette, hogy a vagonok úgy néztek ki, mint a hagyományos hűtőkocsik. Műhold felvételek alapján képtelenség volt megkülönböztetni őket.
Felépítését tekintve egy komplett szerelvény 17 kocsiból és a három mozdonyból állt. Hét vagonban volt kialakítva az ezred mobil harcálláspontja, hírközpont, a szolgálatban levő állomány szállását (70-80 fő), ellátását, a kommunikációt biztosító berendezések, eszközök, műszerek. Egy vagon szállította az üzemanyagot és a kenőanyagot. A három „indítóegység” külön - külön három vagonból állt (egy ilyen egység van kiállítva ebben a múzeumban). Egy rakétaindítást vezérlő, irányító kocsi a különféle ellenőrző, biztonsági rendszerekkel, maga az indító kocsi, amiben a rakéta és az emelőszerkezet volt, és az egység energiaellátást biztosító kocsi, amiben 4 dízelgenerátor dolgozott, lehetővé téve a rendszer teljesen autonóm működését. Ez utóbbi látható a bal oldali fotón, az oldalán hátul az említett motorokhoz tartozó ventillátorok szellőzőnyílásaival. Középen a 8 tengelyes, 135 tonna teherbírású indító kocsi. Előtérben a vagon alsó pereménél látható szerkezet, egy hidraulikus stabilizátor, mely a rakéta indítását megelőzően támasztott a talajra. A mozdony egy speciális DM62-es Szergej volt, melyet kifejezetten a BZSRK vontatására terveztek. Nálunk is jól ismert testvéreitől több részletben eltért. Talán a legfontosabb, hogy a három mozdony közül bármelyik - függetlenül attól, hogy a szerelvényben hol helyezték el - önállóan tudott működni. Egyebek mellett felszerelték szellőző, és szűrőrendszerekkel, álcafényszórókkal, és képes volt a már említett üza szállító vagonból közvetlenül tankolni.
A vonat gyakorlatilag bárhonnan képes volt indítani a rakétákat, noha voltak előre kijelölt helyek. Akárhol is jártak, ahogy megkapták volna a tűzparancsot, 3 perc múlva jöhetett a „puszk”. A szerelvény megáll, kitámaszt az indító vagon, egy egyszerű, de hatékony teleszkópos szerkezet a súly elosztásával csökkenti a tengelyterhelést és a pályaszerkezetre nehezedő nyomást, majd kinyílik a kocsi fedele, a hidraulikus rendszer felemeli a rakétát, és aztán az apokalipszis… Illetve, ha szükséges volt, a vezérlő- és a generátorvagon tetejéből egy-egy kinyúló szerkezet félrehajtotta a felemelkedő tubus útjából a villamosított vonal felsővezetékét (középső és jobb oldali fotók). Azért, hogy indításnál a rakéta ne tegye használhatatlanná a vagont és a vasúti pályát, igen nagy nyomáson tartott gázzal lövik ki a tubusból kb 30-40 m magasra. Itt kissé elfordul a függőleges tengelytől, és csak ekkor indul az első fokozat hajtóműve, és jön a lángtenger...
A három mozdony sem véletlenül volt összefűzve (mindegyikben külön személyzettel), hiszen egyrészt minden körülmények között biztosítani kellett a vonat mozgását, szükséghelyzetben különösen rosszul vette volna ki magát egy műszaki hiba. De ami még fontosabb volt, a szerelvényt megbontva képesek voltak külön - külön, egymástól távolabb eső pontokról is indítani a három rakétát.
A vonat mellett egy navigációs szenzort is láthat a múzeum látogatója. Ez egy helymeghatározó rendszer eleme volt, a vasútvonalak mellett egymástól max 25 km-re helyezték el őket, a felsővezeték tartó, vagy a különböző jelzőoszlopokra rögzítve.
Az utolsó BZSRK-kat végül 2005-ben vonták ki a hadrendből. Magyarországon Kecelen, a hadiparkban látható egy RT-23-as konténer. Igaz, ez nem a vasútról indítható változat, de a méretéről így is fogalmat alkothatunk.
A múzeumban készült fotókat feltöltöttem a képtáramba:
ON Nem érdekelnek a mínuszok , kaphatok, adhattok,adhatsz , -10 et ,-50 ,-100 at is ,legyen ez a te, ti dolgotok, ettől nem alszok rosszabbul.Nem kérdőjelez meg bármit amit eddig létre hoztam. De most az egyszer a halott barátom nevében még egyszer meg kell hogy szólaljak, lehet engem nem szeretni ,lehet utálni, meg a barátaimat,de! Mivel nem ismerted aki miatt évente felmegyek a Baglyasra ,és emlékezek rá a szikla falra rögzített táblánál, aki az életem része volt, és jó ember, aki nem érdemelte meg hogy 35 éven át szenvedjen és úgy menjen el ahogy ,ezért semmi jogod erre mínuszt adni .Ez kegyelet sértés!Becsületbeli dolog. És ezt most komolyan fogom venni . Csak azt kérem hogy egyszer majd érezze,érezd, azt amit én,mikor elvesztettem . A többi bármilyen megnyilatkozásomra jöhet bármi ezer mínusz,csak magát minősíti,de erre ne kérem . OFF
A tegnapi nap ,mint minden évben egyszer felmentünk barátaimmal a Baglyas hegy tetejére . Pont 10 éve hagyott itt minket gyerek kori barátom Norbi aki sajnos veleszületett betegsége miatt csak lélekben tartott velünk számtalan túránkon. Mikor elment 30-as évei derekán úgy gondoltuk hogy őrizzük meg emlékét egy olyan helyen is ahol ő csak álmaiban tudott velünk lenni. Így került egy acél emléktábla 10 éve a bakonyi Baglyas hegy lőtér feletti oldalára ,sajnos elég nagy köd volt de mindig jó érzés nézni onnan a hatalmas fennsíkot ,és ilyenkor egy kis ideig egy üveg pezsgő mellet beszélgetni ,mindenki kicsit magába száll.Persze azért most is valahogy egy objektum mellet mentünk el, nem is értem :-)
Anno készítettünk mi is pár ilyen menedéket, eltöltöttem pár éjszakát a környéken, érdekes volt lánctalpnyikorgásra ébredni..., még az is lehet hogy vannak közös ismerőseink :-)
Én úgy tudom zárt és őrzött, és elég jó állapotban van, van ott egy használt katonai felszerelés bolt, abban voltam többször, de beljebb nem jutottam. Ha elmentek akkor szívesen meghallgatnám mire jutottatok ! Szép nagy laktanya. Sok sikert!
Kérem szépen hogy aki mínusz 1 adott egy egyszerű képre ,ha van olyan akkor írja már meg hogy miért ? Kíváncsi lennék, nem tetszik neki a falfestmény ? Rossz a szín összeállítás? Csáré a hajó , lenézi az MN ezen részét ? Tényleg nem értem mit miért ítélnek itt egyesek , egyszer már várnám a szemtől szembe ,miért van is ez reagálást!!!Na bátor nagy mínusz man fejsd ki véleményed !!
Nem Nagytarcsa,nem is Mezőfalva ,és nem is Gödöllő , a képek ( direkt ) kicsit félrevezetők :-) nem Rádiótechnikai alakulat bármennyire is sikerült ilyet is ott fényképeznem .Nemsokára rakok fel egy kicsit más szemszögből is.
Kicsit elmaradtam a sorozatommal ,az év vége meg az új kezdése lefárasztott ,de itt a következő.
A következő a sorban a gyakorlóterek listában a másik sokszor bejárt és kedvenc helyem Szentendre - Izbég , de Annavölgy néven is fut. És most egy pillanatra meg is állok mert az elmúlt időben arra járva azt kell hogy mondjam hogy nagy része most nem kihalt. Felújítások is történtek és aktív kiképzés is folyik időnként a sok részből álló területen. Mégis azért írok róla mert amikor én sokat jártam arra akkor gyakorlatilag kihalt volt , és úgy gondolom hogy az akkor készült képek és gondolatok bele férnek a témába. Viszont fel kell hívnom a figyelmet hogy nagy része most már nem bejárható , de mivel az objektumok a Lajos forrásra és Dömörkapura menő utak mentén fekszenek ezért kívülről is nagyon sok minden megnézhető , még lövészetek alkalmával is szépen nézhető a gyakorlat aki szereti az ilyet. Maga az objektum több részből áll elszórva a terülten. A legnagyobb részt a kézifegyver lőtér alkotja , bár én már láttam ott BTR is lőni gép puskával,gép ágyúval. A Lajos forrásra vezető út jobb oldalán terül el a felfelé emelkedő végű lőtér terület ,irányító torony , foglakozási pavilonok, néhány barakk épület. A terület hátsó sarkában van egy kisebb lőtér,itt beton lövész árok rendszer és egy akadály pálya is található egy elég komoly függő híddal. A lőtérrel szemben levő patak völgyben terül el az Annavölgyi honvéd üdülő , nagyon szép kis hely faházak, villák, illetve egy medence is volt itt .Sokat voltam itt strandolni ,a közelben laktam, és jelképes belépővel bemehetett halandó is. De nem rég jártam arra megint és sajnos kihalt, a gaz veri a kaput és látványosan benőtte a növényzet, beljebb nem láttam de ezek után el tudom képzelni. A lőtér felső sarkánál ha lekanyarodunk a Lajos forrási útra balra akkor rögtön jobbra van az objektum kicsi létesítmény fenntartó „laktanyája” , pár épület , itt van az őrség (HM EI) ,illetve vizes kocsi ,raktárak. Ezzel gyakorlatilag szemben egy teljese elgazosodott sport pálya, sarkában az úgynevezett tűz akadály pálya található. Ez egy körbe kerített terület ,BTR makettal , őrtorony , beton futóárok rendszer , a végében egy kisebb bunker , anno a képeken látszik hogy volt itt egy T34 is félig a földben, ezt elvitte a HM mert kiderült hogy valami ritkaság. A Bólyain hevert évekig , a bontás után nem tudom hová került . Akkor be tudtam járni most újra használják. Tovább haladva felfelé Lajos forrásra van balra egy föld út leágazás ami elvisz az objektum lőszer raktárához . Ide sajnos nem jutottam be még, bár teljesen kihaltnak tűnik de gyakorlatilag tökéletes állapotban van. Nagyon látványos ahogy több nagy bejáratos raktár épület félig bele van építve egy hatalmas föld dombba. Biztos üres jelenleg , már csak azért is mert a kapuhoz vezető a patakon átívelő hidat le is bontották éppen mikor utoljára 2015 őszén arra jártam. Azt már csak hab a tortán hogyha valaki veszi a fáradságot és felmegy Lajos forrásra akkor onnan már csak egy kényelmes séta a Lom hegyi Nyeva osztály objektuma (írtam már róla) . Szóval összefoglalva a képeim zöme 10 évvel vagy annál is régebbi . Akkor gyakorlatilag kihalt volt, de azon ritka helyek közé tartozik ahol most több élet van. Tehát meg kell említenem hogy nem célpont jelenleg a topik címéhez igazodva. Ez már felmerült itt nemrég ,de ugye ahogy Feri bátyámat idézzem ma már csak a Coca Cola receptje titkos. Maga a lőtér ugyanúgy a Szentendrei katonai iskola része , mint az előtte említett csobánkai bázis.
Tulajdonképp tele van az ország hasonló kis figyelőkkel. Gyakran géppuskafészeknek titulálják, de zömében semmi közük nem volt hozzá. Gyárak, vasutak közelében van a legtöbb, az ötvenes években is épültek még, nem csak a háború előtt és alatt. Sok elnevezése volt attól függően, hogy hova rakták: légoltalmi búvólyuk, üzemi helyénmaradó őrhely stb.
Ezen a térképen fel is vannak tűntetve a helyszínek:
A hétvégén egy cimborám elintézte, hogy megnézhessük a herendi vasútállomás épülete alatt kialakított kis szükségóvóhelyet. Az állomás épülete (így az óvóhely is) 1910-ben épült. Tulajdonképpen a pincerész van úgy kialakítva, hogy a kor normái szerint óvóhelyként funkcionálhatott. Jellemzőek a nagyon vastag, erős falszerkezetek, a szellőzőjáratok és a menekülő-alagút.
A lejárathoz képest triplán megtört vonalban megközelíthető helyiség nagyjából 4 x 5,5 m-es, középen egy masszív oszlop támasztja alá. További erősítést jelentettek az íves boltozat alatti sínelemek. Az első képen, a sarokban látható a szükség esetén használható vészkijárat alagútjának nyílása. A jobb oldali fotón a helyiség bejárata. Az állomásfőnök elmondása szerint valamikor egy erős fémajtó zárta, de ezt sok évvel ezelőtt keretestől kiszedték a falból... A bejárat mellett az egyik szellőzőnyílás berohadt zárólemezzel.
A téglával kirakott kis alagút nagyjából 5-6 m hosszú lehet, a végén a függőleges aknát két egyszerű betonlap zárja a felszínen az épület közelében. A srácok próbálták kívülről megmozdítani az elemeket, miközben én lenn voltam, de nem jártak sikerrel, igaz annyira nem is erőltettük a dolgot.
A pincerendszer többi része már „hagyományosabb” helyiségekből áll, ilyen a pl a képen látható egykori széntároló.
Az állomáson még egy érdekesség található, egy II. világháborús váltóvédő bunker. Valamikor az állomás mindkét végénél volt egy ilyen kis egyszemélyes védmű, ma már csak az egyik látható. Biztos vagyok benne, hogy az országban még sok ilyen lehetett, nem tudom, ezek közül mennyi maradt meg.
Következzen a tüzérmúzeum patkó alakú épületének belső tere, ahol a szintén óriási mennyiségű szakanyagot tematikusan és időrendben csoportosítva állították ki. A jegyvásárlás után meghatározott útvonalat követve lehet végigjárni a hatalmas termekben berendezett tárlatokat. Egy ekkora múzeumban szerintem képtelenség egy látogatás során mindent alaposan megnézni (és mellé még elolvasni a kiírt adatokat, információkat is), ezért inkább egy-egy hozzám közelebb álló témánál ragadtam le hosszabb ideig, és volt olyan rész, amin gyakorlatilag csak végigsétáltam. Persze, jó néhány érdekességgel azért így is sikerült találkoznom.
Az előcsarnok a lépcsőházzal:
Rögtön az első teremben - amely az orosz tüzérség történetét, fejlődését mutatja be a 19. század közepéig - néhány egészen bizarr kinézetű hadieszközzel találtam magam szemben. Az első fotó bal szélén látható, 1722-ből származó, 3 fontos öntöttvas ágyúnál például egészen egyedi, négyzetes csőkialakítással próbálkoztak. Természetesen kísérleti példányról van szó. Vajon ebben az esetben a kalibert x*y paraméterekkel határozták meg?
Szintén érdekes koncepciónak tekinthető a következő két mozsár a 18. század közepéről. Az egyik esetében egy vízszintesen elhelyezett fa forgódobon öt sorban, soronként 5 db 58 mm-es csőből lehetett tüzelni, míg a másiknál pedig egy 185 cm átmérőjű fakerékre körben 44 db 76 mm-es csövet rögzítettek. Egy körbefutó fémpánttal lehet a csövek dőlését állítani.
A számos különlegesség mellett természetesen rengeteg a hagyományosabbnak tekinthető tüzérségi eszköz, fegyver. A következő kis dioráma Napóleon oroszországi hadjáratának legnagyobb ütközetét, a Borogyinói csatának egy jelenetét mutatja.
A felső szint termeiben kaptak helyet a második világháborúban használt fegyverek, ahol a szovjet ipar haditechnikái mellett természetesen más országok fegyverei is megtalálhatók. Ilyen például a középső fotón látható német „Nebelwerfer 41” 158 mm -es sorozatvető, mellyel repeszromboló, füstképző, és vegyi (mérgesgáz) rakétákat is lehetett indítani.
Szintén a felső szinten, néhány nagyobb helyiségben, a híradástechnika iránt érdeklődők számíthatnak nagyon sok érdekességre. Nem egy rádióállomás gyakorlatilag szekrény méretű szerkezet…
Az utolsó, földszinti nagy teremben berendezett tárlat mutatja be a számomra legizgalmasabb témát: a rakétafegyverzet történetét, fejlődését. Rögtön az első fotót Charlie miatt teszem ide, Ő tudja miért. :)
Ez a szép, nagydarab ceruza nem más, mint a második világháborús német V-2 tervei alapján megépített első szovjet ballisztikus rakéta, az R-1 módosított változata, a 8Zs38, azaz R-2 (a NATO az SS-2 nevet adta neki). Lényeges különbséget jelentett a több mint kétszeres hatótávolság (az R-2 esetében max. ~600km), illetve ez utóbbinál visszatéréskor (a passzív, ballisztikus szakaszon) a 1,5 tonnás hagyományos töltetű robbanófej levált a rakétatestről. Szintén nem elhanyagolható, hogy a folyékony hajtóanyagot lecserélték metanolra. Az R-1-nél etanolt (némi vízzel keverve) használtak, és ez bizony nem kis problémát jelentett, mivel a rakéta kezelőállománya hajlamos volt rájárni az alkoholra… :)
A következő fotón, az R-2 stabilizátor-szárnyaival a háttérben, az R-1 rakéta RD-100 jelzésű (középen), és az R-2 rakéta RD-101 jelzésű (jobb szélső) hajtóművei, illetve bal szélen az RD-101 hajtóháza (égéstér + fúvócső) a táprendszer elemei nélkül látható.
Talán kevesebben hallottak róla, de a Scud rendszer rakétájának volt egy korai, a haditengerészet számára kifejlesztett változata is, igaz a projekt végül nem bizonyult túl sikeresnek. Mindazonáltal elmondható, hogy ez az R-11FM (az FM annyit tesz, mint: Флотская Модель) kódú volt a világon az első tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta. A 10-50 kt hatóerejű nukleáris töltetű fejrésszel szerelt rakéta hatótávja 150 – 170 km körül volt. A D 1 jelzésű rendszer ’59-ben állt hadrendbe, de a hátrányai, valamint a vele párhuzamosan folyó fejlesztéseknek köszönhetően ’67-ben ki is vonták. Sok egyéb mellett problémát jelentett, hogy - mivel a rakétát üzemanyaggal feltöltve helyzeték az indítótubusokba – az erősen korrozív oxidálóanyag (salétromsav) egy hosszabb, akár több hónapos őrjárat/bevetés alatt kikezdte az amúgy is megerősített és speciális bevonattal ellátott tartályt. A jobb oldali fotón egy R-11FM indítása látható egy Zulu osztályú tengeralattjáró tornyából.
Ha már Scud…, egy fotó erejéig a tapolcai dandárnál is rendszerben állt 8K14 -es rakétát is muszáj megemlítenem.
A harcászati rakéták ősanyja, az 1957-től hadrendbe állított 2K4 Filin komplexum, azaz FROG-1. Az indítójármű ISz-2 harckocsi alvázra épült. A szilárd hajtóanyagú 3R2 rakéta jól látható jellegzetessége a 6 darab stabilizátorszárny és a rakétatest átmérőjénél jóval vastagabb, „megdagadt” fejrész. Ez tulajdonképpen egy több rétegű védőburok, melyben fűtött folyadék tartotta az atomfejet meghatározott hőmérsékleten. A későbbi típusok során már elektromos hőszigetelő védőpaplant használtak.
A középső képen a Luna közvetlen elődje a 2K1 Mars (FROG-2), már PT-76 alvázra építve, szintén hasonló kialakítású fejjel. Mivel hadosztály szinten alkalmazott (igaz, nagyon kevés számban legyártott) taktikai fegyverekről van szó, a maximális hatótávjuk nagyjából 15-30 km körül volt. Egy 10 kt-ás RDSz-4 töltetet robbantva, ez még a „hazai csapatnak” sem egy megnyugtató távolság…
A múzeumban a rakéta sorozatvetőkből sincs hiány... A fotón egy BM-14 -es szerepel, ZiSz-151-re szerelve (akkor még így hívták a ZiL gyárat). A vezetőfülkén látható fém védőrostélyok menethelyzetben természetesen nem voltak lehajtva.
Szintén rendkívül látványos és informatív a légvédelmi rakétákkal foglalkozó részleg. Az első képen elöl a 9K330 Tor csapatlégvédelmi rendszer 9M330 jelű rakétája, mögötte a 9K37 Buk rendszer 9M38-as rakétája, alatta a szállító-konténerével. A jobb oldali fotókon egy SzA-75 Dvina, V-750 -es rakétájának második fokozata, előtte kis üveges tárolóban pedig F. Gary Powers 1960-ban lelőtt U-2 -nek néhány kisebb darabja.
A képek 2-3 éve készültek, de azóta is járok arra ,általában egy évben egyszer , igen a vadász társaság használta évekkel ezelőtt le is volt zárva, még kapu is volt, sokszor állt bent terepjáró, aztán szerintem ott hagyták?! Én utoljára így tárva nyitva láttam, a toronyba pedig nem lehetett felmenni , a vas lépcsőt levágták. Ha a toronytól tovább mész az erdőben Csobánka irányába ,igen még több kisebb nagyobb fedezék van, az egyik ilyenből például rendes kis melegedőt , menedék házat kreáltak vadászoknak, kis kályha ,meg oda készített farakás. A szentendrei suliból ide hozzák például túlélő gyakorlatra a hallgatókat, az erdőben számtalan ásott menedék, meg fából eszkábált les állások ilyesmik találhatók. A képen épp egy ilyenben " rókalyukban" próbálok esti szállást készíteni magamnak :-)
Feri Bátyám ( Volt Tüzér ) megelőzött engem, ennek örülök is ,mert mégiscsak ennek a témának a szakértője . Amit erről tudok azt főleg tőle tudom. A régi 60 as évek elején épült tüzelő állások ilyen szisztéma szerint épültek . A település határán vagy a a legmesszebb a tüzelő állástól a tiszti lakóteleppel kezdődik, aztán a laktanya és a tartalék rakéták épületei ,és legbelül maga a 6 tüzelő állással rendelkező terület .Ez mindegyiknél így volt ,tehát 4 kerítésessel körülvett jól elkülönülő terület. Ez lehet számtalan elrendezési formában ,hol közelebb hol távolabb egymástól, van hogy egy hosszú egyenesebb útra van szinte felfűzve a 4 hely, például Vácegres, de lehet egy kisebb szinte kört mutató terület, mint mondjuk Vértesacsa.A kerítések már általában hiányoznak,ezért nem annyira átlátható, de ha egy műhold képet megnézel róla akkor még szépen kirajzolódik. És igen ,Belic kolléga ajánlotta a légvédelmi fórumot ,ott az első pár oldalán minden kérdésedre választ kapsz .
Ott négy olyan terület volt, amiket külön - külön kerítés határolt. - A tüzelőállás, ami legbelül, van, teljesen körbeveszi egy betonlapokból álló kerítés. - Kijjebb van a laktanya, ahol a körletek, raktárak, kommunális létesítmények vannak, már ami megmaradt belőle. - Vele szemben a B terület, ahol a telephely, gépjármű műhely, a 7-es épület van. Ja, és a kazán, és egy klasszikus széntároló. - Legkívül volt a tiszti lakótelep, ahol négy egyforma emeletes épület, egy fabarakkban a klub, némi garázs, és tulajdonképpen végeztünk is. Viszont minden kerítésen belül volt. Lehet, hogy azok a kerítések nagyrészt már eltűntek, de az alakulat életében minden be volt kerítve. Nekem elhiheted, egy rövid ideig szolgáltam ott.
Nagyon tetszenek a képeid, amiket a Dunaföldvári TÁS-ról csináltál, jópárszor voltam kint én is. Van valami nagyon különleges hangulata a helynek, és már egy ideje próbálok infókat keresni róla, eddig nem sok sikerrel. Azt írod, hogy klasszikus alaprajzú, nekem mégis olyan furcsának tűnik, hogy a kerítésenn kívül helyezkedik el az épületek nagy része... Ha lenne kedved mesélni nekem, nagyon szívesen olvasnám soraidat! :) És esetleg a környéken nem tudsz más hasonló létesítményről, amit meg lehetne nézni?
Foleg az a durva harckocsinal, pl a Fury filmbe volt, ami realis a valosagba, a Tigrisek pancelja vastagabb volt, a loveg erosebb es nagyobb atmeroju.Mire a shermanok beertek a Tigris moge, addigra 3 shemant is kilohetett, ez persze fuggot a teruelttol es a sebessegkulonbsegbol.Hatulrol a Tigris is sebezheto volt, vagy ha nagy szerencsevel eltlalaltak a lanctalpat, de akkor tipusfuggetlenul bermelyiknek vege.Katonai szempontbol ma olyan helyen van elonye ahol szuk utca van, nem tudjak oldalrol kiloni, felulrol ki tudjak loni.A gond ott is van, ha beinditjak a v12 es motort, annak van hokibocsajtasa boven, infravoros tartomanyban jl latszik, a zajrol nem is beszelve.Anno a teufelsbergi(Ma Nyugat Berline) volt US lehallgatobazis tudott merni frekvenciat, horizonton itteni teruelten, magas frekvenciak, lanctalpas oszlop lanctalp, vagy nagy mely zaj, iranyba merheto, nem egy jarmu eseten.
Harckocsinak ma mar ugy van elonye, ha varhato konfliktus, akkor 1 fix allasba beassak, alcazzak, gyakorlatilag mobil tuzersegkent, ha gaz van, hatramentbe lelep onnan a fix helyrol, 2 odaviszik trellerel, ahova kell, mert azert a 200 liter per 100 km fogyasztas az sok.
Érdemes ilyenkor is, nincs sár, susnya, bögöly, szúnyog, darázs! Meg egy félig ONtopik "ojjektum" is, végre sikerült egy kis trükkel villanyt is csiholni :-).
Hali, tudom, hogy nem ide tartozik, de mivel a fórumtársak közül többen is érdeklődnek a vasútüzem iránt, megemlítem, hogy hétvégén vonalbejárást tartottam az új Szob-Nagybörzsöny kisvasút Márianosztra-Nagyirtás közötti szakaszán. Ez most épült meg, a Szob-Máranosztra és a Nagybörzsöny-Nagyirtás kisvasutakat köti össze a Börzsönyön át. Valaha egyébként ezek össze voltak kötve, csak később hagyták fel e vonalszakaszt.
Mindenkinek ajánlom hogy nézze meg, mert gyönyörű a vonalvezetése, állati szép ívek, kapaszkodók vannak a pályában, ami kisvasúti szemmel I. osztályú lett. (Felépítmény.) Alig várom, hogy tavasszal a menetrendszerinti forgalom is elinduljon, és akkor utazom egy jó nagyot Szobtól Nagybörzsönyig meg vissza. Ha jól tudom, Magyarország (egyik) leghosszabb egybefüggő kisvasútüzeme jött létre.
Azért így a téli erdőben, forgalom nélkül is klassz volt végigsétálni rajta.
Tényleg, emlékszem rá! Még Sweethome-al is bújkáltunk azon a résen át.
Ezek a fotók 2004 decemberében készültek, mindent tükörjég borított. Az úton még 4x4-el is csak úgy tudtunk felmenni, hogy az egyik nyomsáv a padkán a dzsindzsában vezetett.
Vizuális típus vagyok. Ha elképzelem, hogy hasonló helyzetben engem küldenének be harckocsival a felkelőkkel és páncéltörő eszközökkel teli városba gyalogság nélkül, nos nem mondanám, hogy nem tartanék tőle...
Mindenestre igazad van, egymásból lettek kifejleszte a szovjet/orosz harckocsik az Armatáig. Viszont nem mindegyik sikerült olyan jól. Például egy rendesen felszerelt T-72-es szerintem jobb harcértékkel bír mint a T-80, amelynek hhiányosságai megmutatkoztak a csecsen háborúban.
Amit írtál, hogy egymagában nem sokat ér a harckocsi, a szovjetek is tudták, ezért a harckocsizóknál mind hadosztály mint ezred szinten volt egy gépesített lövészegység alárendelve (BMP-vel). Viszont úgy tűnik a szíreknél vagy nincs elegendő gyalogság vagy más a szervezet náluk, de amikor látom, hogy a T-72-esek a szűk utcában gyalogság nélkül vannak a városban, a frász kerülget...
Az ezred sofőrei a két emelet közti lépcsőn ültek, de nem surranót pucoltak. Számoltak, papíron, ceruzával. Neked mennyi? És neked? Olyan 170 és 250 liter között szóródtak a számok, ennyi volt az új Uralok átlagfogyasztása az első bevetésen. Tovább »
Ilyen gepen nyomtam a gazt 2004be Szombathelyen a Savaria Gepesitett Löveszdandarnal, mert akkor meg volt gepjarmuvezeto kepzes a HMnel, azota sincs, ha jol tudom.
Marmint a BMp vitt magaval embert, mert a t72 nek összviszz 3 fo szemelyzete volt, töltö nem kellett hozza, mert automata töltöje van.Egyebkent Buek2016!
Azert a T80 as es a T72 között nincs akkora különbseg, szerintem.Az mas kerdes, mit tudnak a valosagban.Jelenlegi haboruk, es harceljarasok kozott egy pancelos könnyu celpont, foleg a repülök, helikopterek szamara.A masodik vilaghaboruba meg igazi panceloscsata volt, mert ott a legi tamogatas es a gyalogsagi fegyverek nelkul sok helyen siman attortek.Erdemes megnezni a Fury cimu filmet Brad Pittel, kicsit elvont, de mar akkor pl a Tigris harckocsit mit tudtak a Shermanok ellen.Persze mindkettot ki lehet loni, foleg repgeprol, de ze mas kerdes.Anno mikor en katona voltam, Szombathelye ott volt Bmp, 1 es ketto tipus ha jol emleksze, az volt a legjobb, kar volt kiseljtezni oket.Viszonylag nem fogyasztottak sokat, mert konnyebbek voltak mint a t72, arrol nem beszlek, hogy egy t72 magaba nem sokat er, de tudtak azt hiszem 8 embert magukkal vinni, loveszpanceloskent, es ez a jovo, itt a pelda:
Ahogy mondod, ezért is írtam, hogy: "... a szovjetek soha nem exportálták a típust."
"Soha nem gondolták volna, hogy egyszer majd a saját technikájukkal fogjak őket lőni az othonaikban..."
Ha élőben nem is, de videón láttam, hogy milyen hatása van egy ilyennek. Félelmetes! Ha ettől nem sz...ja össze magát valaki, akkor semmitől... Mondjuk pontcélok ellen nem túl ideális, inkább egy adott terület megszórására kiváló. De arra nagyon.
A közelmúltban érdeklődtem a Rezi várról és a környékén volt honvédségi területről. Nagyon szépen megköszönöm a kapott válaszokat, sok segitséget kaptam! Eztúton kívánok valamennyi topiklakónak békés boldog újesztendőt!
A T-80-asról még annyit, hogy hasonlóan más technikákhoz, a Szovjetunió felbomlása után került jónéhány darab külső országba (Ciprus, Pakisztán Dél-Korea). Az oroszoknak egyébként nagyon nem tetszett, hogy az ukránok százasával adták el Pakisztánnak a harckocsikat, ezért nem is szállítottak egy idő után az egykori nyugati tagköztársaságuknak T-80-asra való löveget.
Az Uraganról pedig Misa barátom tudna mesélni, aki a Kalmiusz folyó mellett (Mariupoltól északra) lakik, amely környéknek év elején kijutott a "jóból". Soha nem gondolták volna, hogy egyszer majd a saját technikájukkal fogjak őket lőni az othonaikban...
Ilyen valóban nincsen :-) Szép darabok!! Egy kis sorozat a gyűjteményből, illetve van valamennyi dia és hang anyagom amit ezen a MN nek gyártott hordozható "média" készleten játszanék le :-) ,nem tudom mi a hivatalos neve.
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a Szentpétervári tüzérmúzeum a maga nemében az egyik (ha nem A…) legnagyszerűbb gyűjtemény, és talán nem is csak Európában. Jelenlegi hivatalos nevén, az Oroszországi Föderáció Honvédelmi Minisztériumának tüzérségi, műszaki és híradó csapatok Hadtörténeti Múzeuma. Na, erre már nagyon régóta fájt a fogam…
Az egyik hétköznap a délelőtti órákban érkeztünk, villamossal és némi sétával közelítve meg a helyszínt (azért a szentpétervári villamosok is megérnének egy misét…). Már a múzeum kertjének téglafala előtt végig különféle tüzérségi eszközök sorakoznak a járda és az úttest között. A kapun átlépve pedig…
Annyi a látnivaló, hogy az ember azt sem tudja, hol kezdje. Szerencsére a kiállított technikák nincsenek bántóan egymás mellé nyomorítva.
Rögtön jobbra a sarkon egy T-80-as harckocsi fogad. Az alaptípust a ’70-as évek második felében állították hadrendbe, talán legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a korábbi szovjet páncélosokkal ellentétben nem dízelmotor, hanem 1000 lóerős gázturbina hajtotta (később építettek egy erősebb változat is). A T-64-hez hasonlóan a szovjetek soha nem exportálták a típust.
Harcászati és hadműveleti rakéták impozáns sora következett. A bal szélső fotón látható rendszerek balról haladva: 2K6 Luna (FROG-3), 9K76 Temp-Sz, 9K714 Oka, 9K72 Elbrusz (Scud-B). Közülük a FROG és a Scud hazánkban is rendszeresítve volt a MN-nél és az ideiglenesen itt állomásozó szovjet alakulatoknál egyaránt, hadosztály, illetve hadsereg közvetlen alárendeltségben.
A középső képen a 9K72 gumikerekes és lánctalpas változatai állnak egymás mellett. Ez utóbbit első ránézésre nagyon könnyű összetéveszteni a szintén ugyanilyen alvázra épült Scud-A-val, de néhány egyértelmű jel alapján azért egyszerű megkülönböztetni őket. Ilyen a jármű két oldalán látható 2-2 sűrített levegős palack (a Scud-A esetében csak 1-1 van), valamint a hosszabb 8K14-es rakéta miatt megerősített tartó bölcső a fejrész alatti szakaszon.
A jobb szélső fotón szereplő Okával a ’80-as évektől tervezték a Scudok leváltását a VSz rakétadandárjainál. Első körben, ’85-től az NDK-ba, Csehszlovákiába és Bulgáriába exportáltak néhány indítóállványt. A rakéták jelentősen megnövelt hatótávja miatt az INF szerződés következtében aztán ’88-ban ki is vonták őket…
A hidegháború utolsó éveiben rendszeresítették a 9K58 (BM-30) Szmercs, 300 mm-es rakéta-sorozatvetőt (MAZ-543M alvázon). A középső fotón elődje, a 9K57 (BM-22) jelzésű Uragan (ZiL-135-re építve) látható, valamivel kisebb, 220 mm-es rakétákat indító vetőcsövekkel. Közöttük áll ez utóbbi, 9T452-es szállító - töltőjárműve. A „Hurrikánt” Afganisztánban és a csecsen háborúkban is bevetették…
Továbbhaladva hamarosan a csapatlégvédelem haditechnikái következnek.
A bal oldali fotó jobb szélén a félelmetes tűzerejű 2A6 (ZSzU-23-4) Silka önjáró légvédelmi gépágyú (ezred szint), mellette a ’82-83-tól rendszeresített némileg komplexebb utódja, a 2K22 Tunguszka. Természetesen itt sorakoznak a többiek is: 9K31 Sztela-1, 9K35 Sztrela-10 ezredszinten alkalmazott légvédelmi rakétakomplexumok, 9K330 Tor, 9K33 Osza, 2K12 Kub (hadosztály szint), 2K11 Krug (hadsereg, front szint).
A honi légvédelem sem maradhat ki. SzA-75 Dvina, közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer V-750-es rakétája.
A jobb szélső fotón pedig egy igazi különlegesség: az ’50 évek második felétől fejlesztett Dal rendszer V-400-as (5V11) rakétája. A fix telepítésű komplexumokkal Leningrád légvédelmét tervezték ellátni. A tüzelőállásokat, laktanyákat is felépítették, de a projekt végül fiókba került, és a rakétákat soha nem telepítették. Ennek ellenére - nem véletlenül - már 1963 novemberében felvonultatták a nem rendszeresített rakétákat a Vörös téren (sőt, Leningrádban is), és a NATO azzal a lendülettel rá is akasztotta az SA-5 Griffon nevet. Néhány évvel később aztán a kódot átruházták az Sz-200 rendszerre. Ez utóbbi került a már kiépített Dal bázisokra is. Ezen a videón a Dal 45:38-tól és 46:00-tól látható: https://www.youtube.com/watch?v=7xFBtUiacls
Következzen a tüzérség két impozáns képviselője. A 2Sz7 Pion, 203 mm-es önjáró ágyú jelenleg is a legnagyobb hatóerejű hagyományos tüzérségi fegyver a világon (néhány országban most is hadrendben van), reaktív lövedékkel cirka 50 km-re is képes ellőni. A VSz haderejében jellemzően front közvetlen tüzérhadosztályoknál alkalmazták, taktikai nukleáris töltet célba juttatására is képes volt. Hozzánk legközelebb a pöstyéni (Szlovákia) haditechnikai múzeumban lehet egy példányát megnézni.
A másik, a jobb oldali kép bal felén látható 2B1 Oka jelzésű, 420 mm-es űrmérettel büszkélkedő behemót. Egészen szürreális látvány… Az ’50-es évek végének szülötte, de csak alig néhány példány készült belőle, számos előnytelen tulajdonsága miatt nem rendszeresítették. Elég csak a közel 20 m-es csövet említeni, amely kifejezetten nehezen szállíthatóvá tette, valamint azt, hogy a tüzeléskor fellépő hihetetlen erőhatásoknak köszönhetően hamar tönkrement. Gyakorlatilag a hidraulikus csillapítás ellenére lerúgta a löveget az alvázról…
Ahogy a múzeum nevében is szerepel, a műszaki szakcsapatok járművei, technikái is megtekinthetők a kiállított eszközök között.
Mielőtt a következő részben rátérnék a múzeum belső részének tárlataira, még egy különlegesség, amit nem akarok említés nélkül hagyni.
Az épület egy külön udvarán látható egy 15P158 jelzésű mobil interkontinentális ballisztikus rakéta komplexum és a hozzá tartozó két kiszolgáló gépjármű (rajtuk kívül van több is). A MAZ-7917 típusú indítójárművön szállított 15Zs58, RT-2PM Topol (a NATO SS-25 Sickle névvel illette) három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta ’88-től áll szolgálatban a Szovjetunió (majd Oroszország) legfontosabb haderőneménél, a Hadászati (Stratégiai) Rakétacsapatoknál.
Mellette parkol a MAZ-543 alvázra épült, 15V148 kóddal ellátott kísérő autó, melynek meglehetősen összetett feladatnak kell megfelelnie. Amellett, hogy terepen, harci körülmények között biztosítja az egység energiaellátását, valamint szállást, ellátást nyújt a kezelőszemélyzet részére, a doboz hátsó részében kialakított operátorfülkéből a rakéta indítását is elvégezhették.
A harmadik járműre (15V75, szintén MAZ-543 alvázon) pedig - többek között - egy R-412-es mikrohullámú, tropo rádiórelé állomást telepítettek. Az ezred összeköttetését volt hivatott biztosítani az adott magasabb egységekkel, harcálláspontokkal.
Semmi gond ! Örülök hogy reagáltál rá! Amúgy is ritka itt a hozzászólás ! Igen lehet hogy éppen van gyakorlat, írtam is hogy akár aktív gyakorlatba botlik az ember. A laktanya körüli rész valóban ilyen téren hét közben nem bejárható. De hétvégén a magyar törvények szerint ( rendszerváltás) nem lehet zajongani, így ha jártál arra hétvégén akkor túrázók, kutya sétáltatók, alkalmi terepjáró új kocsit kipróbálok és amúgy mindenki veszi birtokába a helyet, a laktanya aktív, de senki nem szól hogy létszi ne, nincs is értelme, amit őrizni kell az bent van a laktanyán belül. a közelben lakom 45 éve ,azért mertem leírni amit ,mert már legalább összességében vagy egy hónapot voltam ott , sok éjszakát is, vadászon és turistán kívül hétvégén én még sose találkoztam ott senkivel, ha ezek szerint neked van más tapasztalatod úgy hallgatlak! Megnéztem a képeid ,ha van valami plusz infód elhiszem, nekem úgy 1 évvel ezelőtti saját tapasztaltai vannak .
Nem akarlak megbántani, de nem bejárható. A légi fotón ábrázolt rész ma is aktív gyakorlótér (még a bázistól látótávolságon kívül eső részek is, a terület szélén a bevezető utak mentén táblák jelölik a határt, a belépés TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES, valamint engedély nélkül rendőrségi feljelentést von maga után.
Lehet hogy nem lőnek éleslőszerrel, de robbantási gyakorlatok rendszeresen folynak (ezekről a környékbeli önkormányzatokat kiértesítik)
Rendszeresen használnak a területen technikai eszközöket, mivel ezekből korlátozott a kilátás, gondolom nem kell ecsetelni, mennyire kellemetlen ha egy kíváncsiskodó hirtelen felbukkan egy nagy sebességgel haladó BTR-80 előtt.
Mivel a terülten napi szinten folyik kiképzés, hamarabb találkozhat az ember szögesdrót akadályokkal, netalán fel nem robbant, el nem működött eszközökkel. (Nem kell éleslőszer a sérüléshez, a különböző köd és füstképző anyagok- gránátok, hanggránátok, vaklőszerek avatatlan kézben is nagyon komoly sérülést okozhatnak, nem is beszélve a már említett robbantások után esetlegesen visszamaradt anyagokról)
Szép hobbi a kihalt laktanyák és gyakorló- és lőterek bejárása, de ez maradjon meg a kihalt laktanyák részére, ma is használatban lévő honvédségi területek a saját érdekünkben hagyjunk békében.
Nem akartam kioktató lenni, de ez kikívánkozott belőlem. Remélem senkit sem bántottam meg.
A PV objektumok után nézzünk meg néhány gyakorló teret , kiképző bázist . Ezek nagy része is már belefér a kihalt laktanyák témába sajnos. Ha valamelyik üzemel is még ,sok a volt területükön az elhagyott objektum. Ha van olyan része ami még most is zárt azt természetesen jelezni fogom.
Az első Csobánka kiképző bázis . Itt rögtön jeleznem kell hogy egy része üzemel még de részletesen leírom mindjárt. És hogy miért is ez az első? Mert gyerekként ,és aztán felnőttként is itt jártam legtöbbet, közel volt, ide vittek kirándulni , aztán ide jártunk . Most is szoktam arra túrázni , akár biciklivel is közel van. A jelenlegi területe már igen kicsi ,sok az elhagyott nem használt rész , és azokon fantasztikus dolgok találhatók. Az eredeti terület nagyjából így nézet ki : Egy nagy téglalap alakú terület , a két hosszabb oldalát fent a Kevélyek hegyei határolják lent pedig Pilisvörösvár a Házi réti tóval. A két rövidebbik oldala a Pilisvörösvár-Csobánka műút , és Pilisborosjenő az „egri vár” romjai .Régen már itt a „vár” után le volt sorompózva , de ma már semmi nyoma ennek . Jelenleg már csak a terület közepe felé eső kiszolgáló laktanya üzemel, ez zárt és őrzött ,ahová a csobánkai útról lehet bemenni egy aszfalt úton. Illetve a laktanya előtti területen szoktak gyakorlatozni , olyankor zárják , és nem lehet áthaladni, amúgy teljesen szabadon lehet sétálni, túrázni, kutyát sétáltatni. A laktanya a szentendrei katonai iskola gyakorló tere , harcászkodás , túlélési gyakorlatok , harcjármű vezetés stb tartozik ide, tehát semmilyen éles lövészet nem zajlik a területen , arra ott van az Ízbégi lőtér, itt maximum vak tölténnyel durrogtatnak. A laktanya telephelyén látható néhány harckocsi és BTR , jól lehet őket fotózni. És akkor lássuk mi is van ott amik nagy része bejárható. Kezdjük középen, itt van a laktanya kerítéssel körbe véve , előtte hatalmas dimbes-dombos mező terül el , alapvetően ezt használják vezetési pályaként stb. Esős időben igen nagy a sár , és a harckocsik mély nyomsávokat vágnak, nekünk is sikerült már itt elakadni a Lada Nivánkal. A terület Pilisvörösvári szélén a tó felett van egy műszaki gyakorló pálya, volt robbantási gyak. hely, van itt híd roncs , bunker stb. Itt vannak hatalmas acél gyűrűkből épített személyi bunkerek is ágyakkal és légmentesen lezárható ajtókkal . Tovább haladva ezen az oldalon az egész mező szélén a domb gerincén végig halad egy több kilométeres beton lövész árok rendszer , időnként kis bunkerek ,géppuska fészkek és harckocsi beállók tarkítják, egy masszív védelmi vonal a tó felé nézve . Nem csoda hogy pár éve ide hirdettek egy Normandiai partraszállást imitáló hadijátékot, tényleg olyan . Az árok rendszer kimegy egészen a csobánkai útig, és annak vonalát követi egy darabig. Itt mi is elfordulunk Csobánka felé , itt a bevezető út mellett található a harckocsi közelharc pálya , ahol egy fém PC makettot húzogattak egy kb 200 méteres sínen. A bevezető út túl oldalán menetgyakorlat pálya terül el, időnként fedett pavilonokkal , gondolom foglakozási helyek. Itt a Kevélyek felé emelkedik a terület ,ez a Kerekes hegy ami a Kevélyek és a bázis között fekszik. A bázis felé levő emelkedőn van egy kis lehatárolt terület , régen kerítés is lehetett ,egy őrtorony van itt és egy kisebb géppuska fészek meg egy egész nagy bunker , megfigyelő toronnyal, többször aludtam benne , kb 8-10 fő simán elfér. Tovább haladva felérünk a Kerekes hegy másik oldalára , itt van az egyik nagy látványosság . A Nagykevély lejtője felé néző mezőn egy több nagyobb bunkerből álló futó árkokkal összekötött rendszer van. Felettük egy tribün épület , megfigyelő toronnyal . Teljesen kihalt, romos az épület , bulizni szoktak oda járni a nyomokból ítélve .Ez állítólag egy tüzér lőtér volt ahol valamilyen betét csővel átalakítva a löveget 7,62 es AK lőszerrel tudtak lőni a célokra. Pontosabban nem tudom elmagyarázni . Innen nem messze szintén van egy mező szélén leginkább az atlanti fal bunkereire emlékeztető komoly kis bunker , itt is aludtam már . Innen visszamenve a laktanya környékére, a laktanya mellett és mögött van egy komoly akadály pálya , kúszó folyosó – kerítés pallóval-ház rom- szikla mászó fal-2 alagút rendszer-a végén egy függő híd. Vagy 1 km hosszban, én már többször végig mentem rajta, régebben , elég kemény , most már nem hiszem hogy sikerülne. Itt van egy ENSZ tábor makettje is , fehérre mázolva az egész nagy UN feliratokkal. Meg egy több száz méteres drótkötél pálya is. Szóval van mit látni akit érdekel , de mindenképp hétvégén érdemes menni mert akkor biztos nincsen gyakorlat . Érdekességnek még megemlítem hogy itt forgatták az Angyalbőrben egyes jeleneteit , a Bázis című valóság show t .De itt képezték a villamos művek dolgozóit terep vezetésre, és itt tesztelték az elbukott „szöcske” könnyű terepjárót is. Felfogok rakni egy berajzolt térképet is a könnyebb megértés végett. Az első 12 képen a bázis néhány érdekes építménye látható ,a következő 6 kép egy réges régi emlékcsata és bemutató képei mert ilyen is volt ott .
A PV objektumok bemutatását úgy érzem teljesnek ha bemutatok egy külföldi objektumot is . És ha összeszedem az emlékeim leginkább ilyesmiben talán csak egyben voltam. Ez pedig Cseh országban van Ostravában. A város egy klasszikus ipari város, főleg bányászat , kohászat a jellemző , ez a kinézetén is meglátszik ,sok a volt vagy jelenlegi üzem. Ezekért lehetett fontos egy háborús konfliktus idején. Maga az objektum is egy ipari környezet közepén helyezkedik el. Egy hosszabb külföldi túránk utolsó állomása volt , már hazafelé. A bunker egy kis körül kerített parkos területen fekszik közepén egy jellegtelen kis beton pince lejáratnak tűnő épülettel. Csak a szerteszét heverő fekete kőkupacokra emlékeztető szellőzök mutatják a szakértő szemnek hogy van ott még valami. A kísérőnk a bunker tulaja egy fiatal szimpatikus srác volt aki többed magával pénzt és fáradságot nem kímélve egyesületi formában kezeli és fenntartója a helynek ,és itt van egy nagyon komoly hidegháborús gyűjteményük is. És rögtön kezdjük is hogy mennyire más mint az itthon leírtak, vagy mint egy légókocka. Magát a bunkert úgy kell elképzelni hogy egy több mint 10 méter átmerőjű a földbe süllyesztett cső alakú építmény . Hat szinttel rendelkezik és ha jól emlékszem a vége több mint 20 méteren van. Tehát nem nagy alapterületű ,de sok szintből álló építmény. A külső oldalfalak szobái így ívesek , nincsenek sarkok. Komoly középső lépcsőház halad lefelé ,ami elég szűk, a nehezebb berendezési darabokat ezért egy külön ,mind a hat szintet összekötő teher lift köti össze. Erre nagy szükség is lehetett ha belegondolunk hogy a dízel gépház legalul van a mínusz hatodikon. Már a bejárati zsilip rendszer is egyedi , a nagy nyomás álló ajtók két részből állnak, így egy esetleges törmelék beomlás esetén még nyitható egy része. Az első szintet leginkább a levegő és szellőző gépház tölti meg, de vannak itt műhelyek is .A második szinten komoly orvosi szoba ,vizsgáló, és fektető helyek vannak. A következő szinteken vannak a vezetők szobái, iroda helyiségek, telefon központ , konyha , egy válság stáb szoba ,sok telefonnal térképpel, itt van az a 3 óra is ami a helyi időt-az atomcsapás óta eltelt időt-és természetesen a moszkvai időt mutatja. A 4 szintet leginkább egy nagy üres egyterű terem uralja , ez amolyan tömeg óvóhely, egyel lejjebb van a hatalmas gyűjtemény , főleg vegyi -sugár -biológiai fegyverek elleni védekező anyagok, műszerek, rádiók, számtalan kincs. És végül mint mondtam a mínusz hatodikon a gépház, aksi helyiség ilyesmik. A képeket megnézve látszik hogy gyakorlatilag a hely tökéletes állapotban van, a berendezés eredeti , illetve rengeteg dolgot szedtek össze a srácok. Nagy élmény, mert olyan mintha megállt volna az idő. A bunker a helyi ipari üzemek vezetőinek és a városi vezetésnek biztosított volna védelmet. Elméletileg a hely látogatható ,magán múzeum, bár nem kértek pénzt , örültek hogy Magyarországra is elért a hírük. Ezért adtunk egy kis anyagi támogatást ! A képek itt :
Hát ha nem is hátország, de oldalországnál semmiképpen több. A főirány Lengyelországon és az NDK-n keresztül húzódott volna, mi annak az oldalbiztosítását adtuk. (tervezték, hogy adjuk. Szerencsére nem adtunk semmit.)
Azt nem tudom, hogy a negyvenes évek végén mennyi katona volt itt, viszont az ötvenes évek közepén, a Különleges Hadtest idején kb. 60 000. Hogy ez családostul és polgári alkalmazottakkal együtt volt ennyi vagy sem, arra nincs feljegyzésem (bár valószínű). Viszont ekkor még csak két hadosztály + egy ezred (no meg a légierő) települt 14 helyőrségben.
Ehhez képest a Déli Hadseregcsoportban a nyolcvanas évek végén a négy hadosztály valamint az önálló alakulatok (+ a légierő) hatvannál is több helyőrségben mindenféleképpen több. Ami adatokat Hpasp kolléga írt a 18589-es hozzászólásában, az 1990 márciusára vonatkozik. Sokan elfelejtik (nem Hpasp-re gondolok), hogy már 1989-ben volt egy csapatcsökkentés, melynek keretében egy hadosztályt kivontak hazánkból több önnálló alakulattal egyetemben, tehát nagyobb volt az eredeti létszám. Lebegyev 1988-ban 65 ezer katonáról beszélt Magyarország területén és még ehhez jönnek a szovjet polgári alkalmazottak és családtagok, így a szovjet állampolgárok száma 100 ezer fölött volt.
A szovjet csapatok maximális létszáma (mint NDK (GGV) German Gruppa Vojszka) ellátó hátország voltunk (JuGV)- (juzsnoj gruppa vojszka) max létszám a 80-as évekbe a 70 ezer főt ritkán érte el.
Nagy tévedés, hogy csak hátország lettünk volna.
A Délnyugati front feladata a Csehszlovák front támogatásával München, illetve észak Olaszország megszállása.
A szovjet csapatok maximális létszáma (mint NDK (GGV) German Gruppa Vojszka) ellátó hátország voltunk (JuGV)- (juzsnoj gruppa vojszka) max létszám a 80-as évekbe a 70 ezer főt ritkán érte el. 1950 előtt 60 ezer körül volt a létszám (akkor a Titó Jugoszláviája miatt volt szükséges a magyar állomásozás+ NDK hadtáp miatt)
Bíró József vezérőrnagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének első helyettese részletesebb adatokkal is szolgált a szovjet csapatkivonások méreteinek érzékeltetésére. Közölte, hogy jelenleg 49 ezer 700 katona tartózkodik Magyarországon, ennek egyharmada hivatásos tiszt, illetve tiszthelyettes. A polgári alkalmazottakkal és a családtagokkal együtt azonban mintegy százezren vannak. A szovjet csapatok 27146 különféle harcjárművel és gépjárművel rendelkeznek. Ebből 860 a harckocsik, mintegy 600 az önjáró tüzérségi lövegek száma. 1500 gyalogsági páncélozott harcjármű van Magyarországon. A mintegy 560 ezer tonna különféle anyagból 230 ezer tonnát tesz ki a lőszer, 100 ezer tonnát pedig az üzemanyag. Mindezek az erők csaknem 60 helyőrségben, katonavárosban helyezkednek el, s hat repülőterük is van.
A szovjet csapatok maximális létszáma (mint NDK (GGV) German Gruppa Vojszka) ellátó hátország voltunk (JuGV)- (juzsnoj gruppa vojszka) max létszám a 80-as évekbe a 70 ezer főt ritkán érte el. 1950 előtt 60 ezer körül volt a létszám (akkor a Titó Jugoszláviája miatt volt szükséges a magyar állomásozás+ NDK hadtáp miatt)
Azt pedig még kevesebben tudják, hogy az 1947-ben megkötött békeszerződés jogosította fel a szovjet csapatokat a nálunk való tartózkodásra - amíg Ausztriában is állomásoztak. Épp ezért 1955-ben innen is ki kellett volna vonulniuk, ám ez nem így történt. Szóval nálunk a semlegesség csak álom maradt. Egyébként ebben a kezdeti időszakban jóval kevesebb szovjet katona volt nálunk, mint később, a Déli Hadseregcsoport megalakulása után.
K1 : Jobbágyi volt Andezit művek ,máig aktív első számú kormány bunker és vezetési pont .
K2 : Erdőbénye HM vezetési pont ,nem tudom milyen állapotban ,üdülő ,a szemtanuk szerint pusztult nem aktív
K3: Budai vár P50 , az alagúttal párhuzamosan , teher bejárat a sikló mellet ,laktanya és főbejárat a másik oldalon a Dózsa szobortól pár méterre+várlift megálló
K4: Buják üdülő , szintén HM ,nem ismert állapot , de szintén külsőleg megítélve lezárt elhagyott.
És még mielőtt azt mondanák hogy ezekről ne írjunk ,mert aktív! Mind a 4 elérhető a neten, egy része onnan van az infóknak, sőt a a P50 ben néhány éve egy szerencsés csapat járt is ,alaprajz ,képek ,az egyikük jó ismerősöm .
Buják és Bénye szálloda ,étterem ,bejárható ,kívülről a bunker is megnézhető.
Jobbágyi valóban tabu, de az átalakításáig van róla leírás, sőt képek, és alaprajz , a " Csokigyár "
Jobb kifejezes van itt, illetve volt:az ideiglenesen hazankba allomasozo szovjet Deli hadseregcsoport, mert ez volt talan az ujsagba, radioba hasznalt kifejezes.Az ideiglenes jelentjet 5 honapot, de a mi esetunkbe majd 50 evet jelentett.Azt kevesen tudjak, hogy az oroszok a masodik vilaghaboru utan Ausztriaba is allomasoztak, de mivel ausztria semleges lett, nekunk is ez lett volna a jarhato ut, igy onnan ki kellett vonulniuk.
A google earth kepek magukert beszelnek, erdmes huzni az idocsuszkat is, foleg telen ott.En mindig mondtam hogy ott Bujakon van vmi, es persze a Zemplenbe is ott is van HM udulo Erdobenyen, szerintem ugyanaz mint Bujak.
Bujákon a MN aztán MH nek volt üdülője , és mögötte a területen a Katonai vezetés egyik védett igen igen titkos harcálláspontja. Az egyik "K" objektum a 4 közül. Most is megvan a bujáki várból ilyenkor mikor nincsen növényzet igen látványos képeket lehet készíteni róla.Jól látszanak a szellőző és vészkijárati beton kockák a hegy oldalba .Azt hiszem itt is volt a fórumba. Jelenleg az üdülőbe be lehet menni ,van egy étterem is, nem tudom milyen kezelésben van ,de mikor utoljára ott voltam akkor HMEI őrzés volt. Az objektum egyenlőre csak álom ,semmilyen képet infót nem találtam még róla.
Hát igen! Fő az éberség! Mert hát ugye az ellenség keze beteszi a lábát! Anno még gyerekkoromban voltak olyan táblák (némelyik akkora mint most egy óriásplakát, rajta egy pirossal áthúzott fényképezőgép, alatta felírat: "Fényképezni tilos!" Na, erre már csak megnézték az emberek hogy mi is az! Emlékszem, ilyen volt Lillafüreden a Hollóstetőre vezető út mellett lévő objektum előtt is. Felsétálva közvetlen a objektum felett emelkedő Fehérkőre olyan fényképet lehetett késziteni amilyet csak akart az ember.
Ahogy irtad sok ilyen terület volt. A Cserhátban is volt egy vadászkastély, meg üdülő (Nem ugrik be a neve , Buják talán..)onnan is elterelték a turista utat.
Most hogy már láttunk példát több féle és típusú PV objektumra ,bemutatok röviden egy érdekes kicsit kilógó de érdekes témába vágó helyet. Mert úgy gondolom hogy nem sokan tudják vagy látták a Magyar Rádió ( nem tudom most minek is nevezik éppen ) épület csoportjában levő légvédelmi bunkert ,illetve védett szükség stúdió objektumot. Én sem tudtam róla , nem is ezért mentem oda. De kezdjük a szokásos mesével. Egy kedves barátom aki eme cégnél dolgozott,dolgozik ajánlotta fel hogy előzetes egyeztetés után lehet egy kis idegen vezetéssel bejárni a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épület komplexumát . Egy hétvégén ezt meg is ejtettük, nem katonai meg ilyesmi , de nagyon érdekelt a híres neves intézmény , mint műszakilag , mint történelmileg ,hisz nagy idők tanúja a hely ,gondoljunk csak 1956 ra. Nem megyek nagyon bele részletekbe , megnéztük a számos stúdiót , a régi épületben levő hatalmas fa borítású régieket ( a híres 22. stúdió ) a zajkeltő részleget ahol a hangjátékokhoz csinálták például a mennydörgést, az ujjabb épületekben levő moderneket, volt ahol éppen ment az adás is. És egy nagyon érdekes hatalmas rádió technikai gyűjteményt .A belinkelt képtárban akit érdekel megnézheti ezt. És itt jön ami miatt most ezzel fárasztalak titeket. Kísérőnk a barátunktól már hallotta hogy amúgy mi ilyen „bunkeres” csapat vagyunk amúgy. Így a látogatás során elárulta hogy van ám itt egy bunker ami biztos érdekel minket . Persze rögtön látni akartuk . Szerintem sokan ismerik a Nemzeti Múzeum háta mögött a Pollack Mihály térnél a rádió egyik bejáratát ahol az épület egyik falán egy domborműves fal látható ( egy nő alak repülő galambokkal ) . Na ez a szépen díszített hatalmas fal egy légókocka egyik oldala . Az első képen ez szerepel . Sokat láttam de nem gondoltam volna mit is rejt. A bunker maga egy szokásos légókocka jegyeit hordozza , csak viszonylag kicsi . Kicsi szűk szobák, és mivel jelenleg írat tár ezért gyakorlatilag a bezsúfolt salgó polcok miatt szinte lapjával kell bent közlekedni. Maga az objektum eredeti célja hogy háborús események idején a kicsiny de működő és védett 4 stúdió technikájával biztosítsák a lakosság hírekkel , információval való ellátását. Ami még látható ebből az leginkább az 50 es évekbeli néhány berendezés. Már maguk múzeumi darabok. Látható egy korabeli telefon központ is ,amin jól olvasható hogy közvetlen kapcsolási lehetőség volt az OLP szerveivel, innen mondták volna be a légiveszély felhívásokat is. Ami még egyben van az a nyomás álló ajtók, a szellőzés berendezései , és néhány régi berendezési tárgy. A salgó polcok között bóklászva rengeteg 50 es évekbeli dossziét láttunk, érdekes lehet . A bejárás sok éve volt , nem tudom jelenleg mi ott a helyzet . De találtam elég sok anyagot róla a neten, vannak kis filmek is ahol végig járják. Itt tudtam meg azt is hogy 1952 ben építették, és hogy ezután került beépítésre az ezután épülő modern irodaházba. Magát az objektumot sose használták élesben ,csak állagmegóvás és rendszer ellenőrzések folytak. Remélem nem volt unalmas !A többi kép itt : https://onedrive.live.com/?id=92D81BA291AEC03A!7725&cid=92D81BA291AEC03A
Akkor ezek szerint 1967 ben már létezett, a várat meg gondolom azért zárták le mert gyakorlatilag a bázis feletti magaslaton állt, kvázi bocsánat a szóért de rossz helyen volt rossz időben. A komáromi monostori erődbe sem volt bemászkálás ,turista fényképezés 1991 ig ,hamar előkerült Makarov elvtárs . több most műemlék és turista hely volt katonai kezelésben, lásd gödöllői kastély , ha jól tudom a keszthelyi csapatlégvédelmi laktanya is a kastély kert része, vagy a Hortobágy bomba tér , szóval volt itt minden ,nem számított hol mi kis rom vár .
"A CSAPATFELDERÍTÉS FEJLŐDÉSE ÉS HELYZETE AZ 1945-85-ÖS ÉVEKBEN"
"Sok kísérletezés után. és központi segítséggel végül is 1967-ben már a felderítő csapatok is az újrendszerü kiképzést folytatták, és kialakultak az elsőidőszakos állomány báziskiképzésének feltételei."
"A csapatfelderítő alegységek a hegyi és vízikiképzést rendszerint a rendelkezésre álló MN bázisokon hajtották végre néhány hét időtartamban a hadosztály (hadtest) felderítő főnökök szervezésében."
"A hegyi kiképzési összevonásokon az MN hegyi bázisán (Rezi) megtanulták a különböző terepakadályok leküzdésének módszereit (hegymászás, akadálypálya), az útakadályok elhárítását, a hegyes terepen való felderítés sajátosságait. Gyakran ezen összevonások során pótolták azon kiképzési órákat is, melyek a lakanyában elmaradtak."
Nem volt kitétel a bornál a minőség. Zalában voltam katona, "jó" kis noha bor volt a faluban a házaknál. '87-ben 20-30 forintért adták literjét. Olyan minőségben, hogy ha totál részegre itta magát a katona és véletlenül maradt az ÜVEGpohárban egy-két centi bor, akkor addig a szintig reggelre megmattult a pohár...
Pitralon és Derby arcszesz is fogyott nagy tételben narancslével keverve. Utóbbit jobban kedvelték, rá volt írva a flakonra, hogy D vitamint tartalmaz. Mondjuk a gyártó szerintem nem belülről gondolta...
És, hogy topikba vágó hozzászólás is legyen, a felderítők Lentiből is Rezibe jártak hegyi kiképzésre. Vietnami híd, kézből indított kézigránát dobás fej fölé és hasonló vidámságok.
igazad van ,én sem értem miért pont Rezi, Sajnos nem tudok a témában többet, nemsokára írok Reziről ,de csak arról hogy én mit láttam ott , mikor ott voltam, a történetét nem ismerem ,várjuk az infókat!! Aki tud többet írjon ! A várban magában sose jártam csak a volt kiképző bázison.
Igaz, hogy ez inkább dombság, de talán Tapolca közelsége dominált. (Lehetséges, hogy oda is tartoztak?) Ahogy ismerem az országot, Lillafüredre inkább eltudnék képzelni egy hegyi kiképző bázist, de talán ott az idegenforgalom nagyobb volt mint Reziben. Innen még a várból is kitiltották a turistákat, azt keresem, hogy melyik évtől? Jártak fel a tovarisok, még most is őrzi a várfal az "emléküket." :-(
Már jó ideje figyelem hogy amióta van itt a topikon egy mínuszolás lehetőség ezzel valaki ,valakik nagyon szeretnek élni , mostanában leginkább egy valaki. Nem mintha
ezzel csorbítanák a hozzáoszlások értékét mert szerintem inkább erősítik azt, de egyszerűen nem értem . Három barátom hozzá szólásait is ,bármi is legyen az ,legyen csak egy" és igen" vagy egy " komplett leírás egy élményről " "vagy szakszerű hozzászólás régi képekkel"kapja a mínuszt . Miért ? Olcsó kis személyes bosszú? Mindegy mi ugye? Csak történjen valami ,legyen jó napom? Itt ezzel meg lehet tenni név nélkül , ez nem a face , milyen kényelmes ,és korrekt!? Nincs jobb dolga? Vagy más javaslat írjon ő is ide valami értéket , mert valszeg az nem megy neki , itt mindig megbecsültük az értéket ,és a valós információt, meg lehet nézni a topik fejlődését ,sok hülyeséget írtunk, én is!! De a sok mag között ott az arany , 10 éve ebből dolgozunk, tanulunk , és egyre több fontos dolog alakul ebből ki. Bárki bármit mondhat ez a forrás , minden jelenlegi tudás mélyén ott vagyunk! Szóval lehet tovább is a "helló sia " mondatott is minuszolni ha olyantól jön akit úgy érzek degradálnom kell
De akkor arra kérem a " Vitéz nagy tábornokot " ( forrás : Csillagok Háborúja első rész ,Baljós árnyak Jar Jar ) hogy mikor ad egy mínuszt akkor azt tegye hozzászólásban ,és írja le miért is nem tetszik neki az adott sorok, vagy mondja el mi a hibás ,és javítsa az adatokat, ezzel ha korrekt csak javítja a topik színvonalát, és tanulunk belőle !! Például nem keresünk sose létezett objektumokat ,és nem kergetünk rémeket
Itt vannak képek, ujjat mondtál nem tudtam hogy szovjetek is jártak oda , a Magyar részről annyit tudok hogy volt ott valami minimális helyőrség, és az egész országból jártak oda a mélységi felderítő alakulatok, voltam ott sőt aludtam is a területen, nem értem teljesen hogy ennél sokkal magasabb és sziklásabb helyek léteztek miért ez volt a hegyi kiképző bázis, sok helyhez képest csak dombság....
Találtam pár képet az 56. önálló felderítő zászlóalj (ez a szovjet alakulat rendszeresen járt a várhoz) albumjában az "orosz facebook-on" (odnoklassniki). A fügőhídon egyszer én is végigmennék, persze csak ha megvan még :-)
Még az elején említettem hogy minden megyének is volt egy vezetési pontja ami mindig közel volt a megye székhelyhez. Így lássunk erre egy példát Komárom -Esztergom megyei védett vezetési pont ,Baj . A megyeszékhely ugye itt Tatabánya ,Baj pedig néhány kilométerre északra fekszik tőle,gyakorlatilag össze ér Tatával. Mint tudjuk Bajon van egy szép nagy volt Szovjet laktanya már ezért is érdemes megemlíteni ,de ha a laktanyát elhagyjuk és a szőlő dombok felé vesszük az irányt a présházak és telkek szövevényében egy masszív kerítéssel és nagy kétszárnyas vas kapuval körbe vett telket is találunk. Ez a vezetési pont. Egy szervezett túra keretében volt az egyik állomásunk , innen még mentünk Dunaszentmiklósra az RT be,és Zsámbékra is. Maga az objektum hasonló a többihez,a zárt területen gondnoki épület,raktárak ,egy kis garázs ,egy nagy antenna látható a felszínen . A raktárak már amelyik nyitva volt tele volt számomra sok sok kinccsel,gázálarcok,vegyi elemző és kimutató eszközök,sok térkép,légszűrő betétek,össze vissza dobálva ,kvázi szemétként. A bunker maga nagyon jó állapotú, gyakorlatilag egy kis rendetlenségen kívül semmi egyéb,de villany az nem volt ,úgyhogy fotózni kicsit macerás volt ,és a beterelt 20-vagy 30 ember sem könnyítette meg a dolgom :-) . A szokásos , gépészet ,szűrök,dízel motor ,irodai és vezetési helyiségek ,a nagy vezetési terem és persze a „Piros” telefon ( a képen ) . Igazából többet nem is tudok írni a helyről gyakorlatilag néhány helyi sajátosságon kívül nincs különbség. Érdekes lenne összegyűjteni az összes megyeit . Néhányban jártak is ,láttam képeket . Ismert így a Veszprém megyei, a Fehér megyei , Győr Moson Sopron, stb … Van még nekem is mit bepótolni. Azóta nemrég arra jártam , jelenleg egy karitatív szolgálat telep helye, ez van a nagy vaskapun .
D-peti! Köszönöm szives válaszát! Valóban a helyes meghatározás CA, (cirill betűs). Ha tesz fel képet, megköszönöm! A hivatkozott urat hogy tudom elérni? Használták a szovjetek, mert a vár falán elég sok a cirill betűs felirat. (Gondolom, nem IBUSz úton voltak ott.)
Célszerűbb a Szovjet Hadsereg elnevezést használni, ugyanis 1946-ban a Vörös Hadsereg nevet hivatalosan lecserélték erre.
Úgy tudom, hogy Rezi honvédségi kiképző tábor volt, ez felhasználó http://www.panoramio.com/user/98633?with_photo_id=24281892 legalábbis azt írja, hogy a szolnoki felderítőké (MN szám alapján). Van is pár képe a helyszínről, a térképen el is vannak ehlyezve. Őt kéne megkérdezni, talán tud segíteni.
A szovjetek is használáták, egy Pestlőrincen szolgált felderítő barátom megfordult ott alakulatával. Talán tudok képet keresni, ha érdekli.
Segitségüket szeretném kérni! Nevezetesen Rezi közelmúltja érdekelne. Nevezetesen volt e -és ha igen hol- állandó telephely? Mikortól lett katonai terület, mikortól lett a túristák elől elzárva Rezi vára? Hallomásból tudom, hogy a hegyivadász kiképzés zajlott ott. A Vörös Hadsereg mire használta a környéket? A Néphadsereg milyen alakulata volt oda állomásitva, hova tartoztak?
Az előző írásban már szóba került, hogy a szovjet temetkezési hierarchiában mit jelentett a Lenin Mauzóleum és a Kreml. Aki Moszkvában jár és van ideje, annak ezek kihagyhatatlan látnivalók. A Kreml Vörös térre néző falának tövénél kialakított temetkezési helyet csak külön belépéssel lehet látogatni. A nyitvatartási idő elég szűkös (10-13h). Bevallom, amikor odaértünk és megláttam a kígyózó sort, kétségeim támadtak, de szerencsére a barátaim meggyőztek, és igazuk lett. A vártnál sokkal hamarabb (20-25 perc alatt) átjutottunk az ellenőrző kapun.
A mauzóleumban tilos fotózni. Megpróbálni is felesleges, mert minden sarkon, lépcsőfordulónál őr áll. Meglehetősen sötét van, alig pislákol némi fény. Folyamatosan haladni kell, és így nem lehet sokáig vizsgálgatni, hogy vajon tényleg az „igazi” Lenin fekszik a koporsóban, vagy már csak egy viaszbábú. Sok mindent hallani… A jobb szélső fotón az 1917-es októberi forradalom hőseinek tömegsírja látható.
A mauzóleum mögött állami és pártvezetők, valamint a politikai élet jelentős szereplőinek síremlékei sorakoznak egymás mellett. A bal oldali fotó szereplői, jobbról balra haladva, Leonyid Brezsnyev, Feliksz Dzerzsinszkij (a hírhedt Cseka, a KGB elődszervezetének alapítója és elnöke), Jurij Andropov, Mihail Kalinyin, Joszif Sztálin (halálát követően, ’61-ig Lenin mellett feküdt a mauzóleumban) és Mihail Szuszlov mellszobrai.
A hírességek hamvait urnákban helyezték a Kreml falába. Itt található, többek között, Jurij Gagarin, Georgij Zsukov, Ivan Konyev, Konsztantyin Rokosszovszkij, Igor Kurcsatov, Kliment Volosilov emléktáblája. Sőt, némi meglepetésre egy magyar névvel, Landler Jenővel is találkoztunk (nem ő az egyetlen külföldi, akit ide temettek).
A következő helyszín, amiről talán érdemes írnom néhány sort, tulajdonképpen tartalék célpontként szerepelt Moszkvában, hiszen nem volt biztos, hogy beilleszthető lesz az itinerbe.
Szerencsére sikerült úgy alakítanunk a programokat, hogy aznap, mielőtt kora délután felszálltunk volna a Szentpétervárra induló vonatra, délelőtt gyors látogatást tettünk egy nagyon híres moszkvai kolostor temetőkertjében.
A Novogyevicsi temető már régóta a szovjet/orosz társadalmi, politikai, katonai elit temetkezési helye. Aki itt nyugszik, arról elmondható, hogy életében letett valamit az asztalra. Jelentőségét tekintve csak a Lenin Mauzóleum és a Kreml előzi meg. Hargittai István, az „Eltemetett dicsőség” című könyv szerzőjét idézve:
„A Novogyevicsi temető Moszkva és Oroszország legelőkelőbb temetője. Közvetlen szomszédja a Novogyevicsi kolostor, közel van a Moszkva folyóhoz és Moszkva belvárosához. A szovjet élet kiválóságait temették ide és ezzel folytatták a korábbi orosz hagyományokat. A temetőnek ez a szerepe ma is megvan. A Novogyevicsi temetőben található például Raisza Gorbacsova és Borisz Jelcin sírja is. A politikai és katonai vezetőkön kívül a Novogyevicsi a nyugvóhelye a szovjet és az orosz kultúra és tudomány színe-javának is, íróknak, művészeknek, mérnököknek és tudósoknak. Egy-egy temetői séta alkalmával a látogatót megérinti a tudomány óriásainak szelleme és a temető azt is érzékelteti, hogy milyen fontos szerepet kaptak a tudósok a szovjet társadalom életében.”
A temető főbejárata:
Nekünk ezúttal csak mintegy 1,5 óránk volt itt körülnézni, de abban biztos vagyok, ha legközelebb eljutok Moszkvába, ennél sokkal több időt kell rászánnom. Sajnos az időhiány miatt több olyan sírt nem találtam, amit szerettem volna (azóta már ismerem a pontos helyüket), de azért így is sikerült találkozni néhány nagyágyúval. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat:
Balra Nyikita Hruscsov fekete-fehér, ellentmondást sugalló síremléke. A jobb oldali képen látható zászló formájú tömb pedig Borisz Jelcin nyughelye.
101 éves korában hunyt el Szergej Szokolov marsall, a Szovjetunió egykori Honvédelmi Minisztere. Karrierjét és katonai pályafutását egy sokunk által ismert, és abban az időben nagy port felvert eset törte meg, amikor 1987-ben a nyugatnémet Mathias Rust kis Cessna gépével leszállt a Vörös téren, pontosabban a mellette levő hídon.
Hazánkban is többször járt Viktor Kulikov marsall, vezérkari főnök, aki ’77 és ’89 között a VSz egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka volt. Tőle balra látható Mihail Szimonov, repülőgép tervező mérnök síremléke. A Szuhoj vállalatnál alkotott maradandót, többek között olyan típusok köthetők a nevéhez, mint a Szu-24 és a Szu-27.
A bal oldali fotón rögtön az első Vitalij Ginzburg, Nobel-díjas fizikus sírja. Egyéb kutatási területei mellett egyike volt azoknak a vezető tudósoknak, akiknek elévülhetetlen érdeme és nagyon fontos szerepe volt a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében. A jobb oldali képen German Tyitov szkafanderbe öltözött alakja látható, aki - Gagarin után - második szovjet űrhajósként járt a világűrben. Tyitov jobbján Nyikolaj Szergejev flotta-admirális, a haditengerészet egykori törzsfőnökének sírja található.
Két jól ismert név, Andrej Tupoljev és Szergej Iljusin repülőgép-konstruktőrök munkásságát nem kell bemutatni a repülés szerelmesei számára.
A következő fotókon látható személyekről előzőleg sajnos semmit nem hallottam, ellenben nagyon látványos és szép síremlékeik miatt érdemesnek tartom megmutatni őket. A bal oldali képen Vitalij Popkov, a jobb oldalin Amet Kán Szultán nyughelye látható. Mindketten nagyszerű vadászpilóták voltak, a II. világháború során számos légi csatát nyertek. Egyéb elismeréseik mellett mindketten kétszer kapták meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Folytatva a PV sorozatom ,ezen belül is nézzünk meg egy vidéki példát az üzemi PV védelem téma köréből. Inota . A 8 as úton érjük el Várpalota előtt az Inotai ipari területet . Itt épült meg az ötvenes évek elején egy erőmű és egy alumínium kohó . A két hatalmas építmény között visz be az út az úgynevezett Készenléti Lakótelephez ahol az előbb említett üzemek dolgozói laktak. Ez a hely is megérne egy külön írást mert így félig kihalva , elhagyatva is nagyon érdekes hely. Van itt elhagyott ABC,kultúrház, de még egy összedőlt strand is. Az üzemek már nem működnek,kisebb ipari tevékenység van már csak. A lakásokban laknak .És ehhez tartozik a mi cél objektumunk is ,az üzemekben dolgozó munkások tömeg óvóhelye. A lakótelepet baloldalról kerülő úton nem sokat kell menni ,elérve egy masszív szikla tömböt , már látható is az egyik fő bejárat,ez ugyan le van zárva de látszik rögtön hogy nem egy pici hely. Tovább haladva vagy 150 métert egy szikla bevágásban van a másik főbejárat,ez van nyitva. Behaladva igen nagy belmagasságú enyhén nyújtott ,”tojás alakú „ alagút rendszerben haladhatunk ,melyből nyílnak további hatalmas belterű és magasságú termek. Látszik hogy sok 100 fő elhelyezésére tervezték,gondolom szintén az ötvenes években ,az üzemek építésekor lett kialakítva. Gyakorlatilag üres ,néhány szellőző berendezés,cső és kábel maradt az egészben. A bunkernak van két vészkijárata amik a termek végeiből érhetők el egy egy nagy vaslétra segítségével a felszínt. A hatalmas mészkő tömb ami a bunkert rejti egy enyhén lejtős csupasz fennsíkkal rendelkezik ,ezek tetejére vannak ezek a vészkijáratok kivezetve, kis présházhoz hasonló épületekbe. Megmondom őszintén ezt először én is benéztem, semmibe nem különböztek mint a nem messze levő többi kis kalyiba. Itt a mészkő fennsíkon látszik még néhány szellőző kivezetés is. Amikor először láttam képeket a helyről még bent ládaszámra állt a polgárvédelmi vászon keretes gázálarc ,én mikor ott voltam akkor ezek ki voltak hordva a bejárat elé és nagy része el lett égetve. Ma már csak ezek megmaradt némi fém alkatrészei hevernek szana szét . Aki arra jár nézze meg mert érdekes, leginkább a nagysága miatt. De nagy felfedezésre ne számítson . A többi kép itt:
Szeretem ezt a helyet, én is sokat voltam ott , többször aludtam is ott a lőszer raktár környékén, az emlékmű tényleg nem túl feltűnő ,egy kisebb plató szerű valami, az ilyeneken általában valami eszköz állt, a mérete alapján én egy kisebb ágyút tudok oda képzelni.
Azért nagyon sokan nem lehettek ott ,ha végig nézed a háló körleteket , a konyhát, stb .. én egy két szakaszra tippelem 60-70 ember talán ? de ez csak az én tippem , a képen levő kő "torony" semmi más mint a raktárakat elválasztó a robbanást felfelé terelő föld mellvéd megerősített fala , a rések rajta víz kivezetők . csak az alsó úton levő néhány raktárnál van ilyen ,talán ott komolyabb vagy instabilabb cucc volt. a tetejükön levő beton kockák lehetnek valami álca cucc rögzítői akár ,vagy valami kamu tető tartói. A megfigyelő állásokat ismerem ,de nem vagyok meggyőződve hogy a raktárhoz tartozott , te is sokat járkáltál arra,simán lehet már a lőtérhez tartozó fedezék, tudjuk mennyi ilyen van . Akik fent vannak orosz fórumokon talán találnának erről valamit ? !
Jó képek lettek, lehet újra ki kéne mennem oda. Már voltak ott legalább 3x, de az emlékmű talapzata valahogy nem tűnt fel eddig...:) Valaki - már nem emlékszem ki - azt mondta, hogy az objektum a balatonfűzfői gyárból kapta az anyagot, és rengeteg katona vigyázta az épületet. Még több szár méterre is megfigyelő állások voltak. A 18536 számú bejegyzésed 14. képén látható objektum körül órákat eltöltöttem, de valahogy akkor nem jöttem rá a titkára.
Amikor még volt garázs ajtó ,vörös csillagos, a legénységiben lambéria, ajtó ablak, felíratok , a bejárati kapu is szépen áll. Lent a lőszer raktárban állnak a falak a rakodó rámpákkal.
Van helyi ismerősöm aki a 90 es években gyerekként ott játszott , ő sok eldobált egyenruháról beszélt, neki az volt az érdekes hogy levagdosta az aranyszínű gombokat róla, de még írógép is állt egy asztalon.
És akkor most nézzük hol végeztünk a múlt hét vasárnapján. Hajmáskér volt szovjet laktanya ,és rögtön mellette a természetes völgyben megbúvó lőszer raktár .Ezek Hajmáskér felett már gyakorlatilag a lőtér területén vannak, pár 100 méterre a "0" ponttól. Ezt a kettőt egyszerre rakom fel mert gyakorlatilag egy helyen van, egymástól 200 méterre . És itt meg is állok egy kicsit mert elég zavaros ,főleg a laktanya . Olvastam én ezt már lőszer gyárnak ,és a helyiek úgy hívják hogy "hüvelymosó" . Az biztos hogy nem gyár , voltam már olyanban, az nem ilyen ,sokkal nagyobb és speciális kialakítású épületeket igényel. Hüvelymosó? Nem értek hozzá ,de mit kell azon mosni? Főleg hogy jónéhány fegyver elégő hüvelyt használ amiből csak egy fém "talp" marad. Én úgy gondolom hogy eme kis laktanya egyszerűen a völgyben levő elég nagy lőszer raktár kiszolgáló laktanyája volt. Maga a laktanyában minden megtalálható mint egy nagyobban,csak kis méretekben. Vannak garázsok, szerelő műhely, legénységi épület ,ebben étkezde ,konyha, de van kicsi úszó medence,park emlékművel ,egy egész pici alakuló tér tribünnel,de még szauna is van .Tényleg nem nagy ,de ez mind ott van azért. Nekem minden arra mutat ,hogy egy önálló kis alakulat volt itt ,akik adták az őrséget a lőszer raktárban, végezték a szállítást ,az esetleges időszakos karbantartást ,ellenőrzést. Erre alkalmas ez a kis laktanya. Gondolom a nem messze levő Márkói lőszer raktár mellett ez volt a lentibb hajmáskéri központi laktanya lőszer raktára. Illetve a lőtérre gyakorlatozni jövő csapatokat itt töltötték fel. Az épületek még egyben vannak ,de régebben voltam ott ahhoz képest nagyon leromlott , a fém dolgok igencsak eltűntek. Majd mutatok pár régebbi képet . Nagyon szép helyen van ,gyönyörű a kilátás a szemben levő Mórocz tetőre ,és a hatalmas lőtéri mészkő fennsíkra. Az első 8 kép ezt mutatja. Innen a laktanyától vezet le az út a völgyben elterülő tényleges lőszer raktárhoz , klasszikus elrendezés ,egy körbe futó út rendszer mellett nagy raktár épületek ,egymástól tisztes távolságban , elválasztva kő és föld sáncokkal , egy kapus épület ,némi rakodó rámpa ,és sok kerítés. Semmi más ,tehát ott az őrségen kívül más nem lehetett . Az épületek nagyon rossz állapotban vannak ,ki vannak döntve az oldalfalak gyakorlatilag csak a vázuk áll, majd ezekről is keresek régebbieket. Második 8 képen a raktár látszik. Az utolsó képek már igencsak sötétedésben készültek, Itt ért minket az este.
Szintén a vasárnapunk egyik helyszíne. Hajmáskér katonai temető. Tudom nem kihalt laktanyák, de engem mindig nagyon érdekeltek ezek a helyek is . Sok kis történet elevenedhet meg így, emberi sorsok ,tragédiák. Ez a hely abból is érdekes hogy első és második VH sírok is vannak, És azon belül több nemzet is. Ez látszik az itt betett képeken is. A régi sírkövek első világháborús emlékek elég régies nyelvezettel. Ha jól tudom Hajmáskér határában volt egy hadifogoly tábor, gondolom onnan is sokan alszanak itt örök álmot. A második világháború idejéből pedig van itt Német ,Szovjet .de még Magyar sír is. Békésen megfér a sok ellenség .
A múlt hét vasárnap nem bírtunk magunkkal így újra visszatértünk Szentkirályszabadjára , ez volt az egyik célpont ,sajnos most se volt rá elég idő , a tetőkre és a belső terekre koncentráltunk inkább ,de kell egy egész napos bejárás mindenképp . Az idő megint pazar volt .
Akkor ezek szerint mint az első képen látható "Készült 4 példányban ,1 számú példány " nálam van ,akkor náluk is van egy ,és talán még valahol másik 2 , azért nem egy gyakori darab :-)
Sokat lapozgatom nagyon érdekes .a színes térkép mellékletek pedig nagyon jók.
Es rohadt véletlen hogy náluk van! Az egyik fickó évekkel korábban egy lomi telepről hozta el, több más dokumentációval együtt. Amikor megvettek a legokockat akkor jöttek ra milyen kincset szereztek korábban.
Lassan el kel fogadni hogy sok hely elfog tűnni,átalakul,ezért még fontosabb hogy mimnél több kép és leírás szülessen. Sok sok év múlva lehet hogy éppen bármelyikünk anyaga lesz valakinek fontos forrás :-)
"Papp Gábor, Hévíz polgármestere a Magyar Időknek azt mondta, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusban megvalósítandó, ötmilliárdos fejlesztés a sármelléki reptéren a Balaton térség megújítását célzó csomag egyik eleme.
Ebből az összegből
megújul a repülőtér külső és közvetlen belső része...."
És valóban ,megint lehet felrakni képeket! ( és így derült ki hogy a föld banán alakú - gyalog galopp :-) )
Na szóval így előzetesen a tegnapi napunk , 4 helyszín ,4 történet ,ragyogó idő volt megint és gyakorlatilag ránk esteledett ,majd egyenként mesélek róla .
A CB, azaz cenral battery telefonoknál nincs helyi telep, a telefonközpont hatalmas akkutelepe adja a villanyt az egész telefonhálózatnak. Az LB telefonoknál pedig minden készülék mellett ott van a telep. Pont-pont közötti összeköttetéseknél használatos. Az ilyen telefonokban volt egy induktor is, ami a csengetőfeszültséget adta. Kurbkival kellett működtetni, és megrázó élményben részesítette azt, aki megfogta a drótjait :-)
Ha azt nem is, hogy hadiüzem, de azt sejtettük, hogy valami titkos és jól őrzött lehetett ott egykor, mert a játszótér szélén húzódik az FMV szögesdrótos betonkerítése, pont egy őrtoronnyal. Nekünk anno azt mondták az őrtorony azért van ott, hogy abból vigyázzanak ránk! :-))
Később aztán sokszor felmásztunk a kerítésre meg a mellette lévő fákra (mivel kis srácok voltunk, senkit nem érdekelt), hogy belássunk, de akkor már semmi érdekes nem volt ott. Egyedül az üzem sarkában van egy jó kis óvóhely, de azt azóta kipakolták már, úgy tudom. Még 2008/9 körül csináltam is pár képet.
Maradjunk még mindig Budapesten ,de most nézzünk meg egy más funkciót betöltő helyet ,egy volt ipari létesítmény részét képező objektumot. Ne megyünk messze ,maradunk Kőbányán a volt Globusz konzervgyár terültén. Egy véletlen folytán jutottam be a területre mert amúgy zárt rész. Tavaly előtt néhány napot filmesekkel ott forgattunk az üzem területén .Persze köztük is valahogy elment a híre hogy mi a hobbim ,így egyszer oda jött az egyik kolléga és megkérdezte hogy láttam e már a bunkert ? És mutatott a kapu bejárattól nem messze egy a fák között megbújó beton lejáratra . Láttam én csak még nem jutottam oda hogy megnézzem .Szerencsére volt egy két lukas idő így lementem. A lejárat már impozáns volt mint egy rendes ház lépcsőháza ,széles sok ember gyors mozgatására tervezve. Volt vagy 3-4 lépcsőforduló mély. Leérve balra volt a dízel gépház ezt onnan lehet tudni hogy egy teljesen szétvert motor csontváza árválkodik ott. Itt van egy vészkijárat is vaslétrával . Jobbra pedig egy hosszú nagy belmagasságú folyosó halad végig időnként jobbra nagyobb termekkel. Az egész hely igen nagy méretekkel rendelkezik ,sok helyen látszik hogy felhasználták a Kőbányát jellemző alagút rendszert ,lefalaztak belőle kisebb szobákat termeket. Ami nagyon érdekes hogy a nagy folyosót is megszakítják időnként hatalmas acél zsilip ajtók,ezeknek már sajnos csak a kerete látszik.Közép tájt van egy ujjabb vészkijárat ami az udvaron egy beton körben végződik ,egy rozsdás csigalépcső megy fel rajta. Innen tovább haladva zegzugosabb lesz ,kisebb termek váltakoznak ,itt van például egy elég komoly telefon központ nyoma is. A végében a másik komoly lejárat/ feljárat található ugyan olyan nagy széles lépcső házzal. Ennek alján van itt a zsilipes / zuhanyzós dekontaminálós bejárat és egy áteresz pont. Valószínűleg ez volt a fő bejárat. Megmondom őszintén zavarba ejtő hely ,nem tudok semmi róla csak amit láttam .Kerestem a neten de nem leltem semmit. Nem tudok róla hogy más valaki járt e ott ,aki a témában kutakodott ,így kérdeznem sincs kit a véleményéről. Nagyon nagy ,sok 100 fő befogadására elég. Tömeg óvóhelynek jó lehet ,de akkor minek ilyen komoly híradó rendszer nyoma? Azt sem tudom mikor épült ,régen a globus helyén egy sörgyár volt ,lehet már akkor is megvolt ,de látszik az is hogy az egyik fele korszerűsítve lett . Egy része olyan mint egy komoly vezetési pont. A két nagy ki / be járat között van vagy 150 méter. Szerény véleményem szerint az üzem ,vagy környező üzemek PV óvóhelye volt ,aztán később valami komolyabb funkciót is betöltött ,hisz nagyon komoly tömegpusztító védelmet kapott. Aki esetleg tud valamit a helyről az kérem jelezze ,nagyon érdekelne! Tudomásom szerint minden nagyobb ,kiemeltebb gyár,üzem területén voltak kisebb nagyobb bunkerek ,fedezékek ,sajnos nem sokat ismerek ,jo kis téma lenne pedig . A sokaknak ismerős nagy beton légó kockák ,Csepel ,pályaudvarok , mellett sok rejtet kincs lehet a gyárak udvara alatt. Két példa : Nem mesze ahol dolgozom az Örs vezér tere melletti volt Finommechanikai művekben komoly van ,biztos forrás! A másik egy érdekesség ,a gyűjteményembe van egy 1960 as években kiadott „szigorúan bizalmas !” nagy kék kötésű könyv egy rakás térkép melléklettel .” Hóvirág Terv „ néven, a már nem létező, a Köki nél levő valami ruha ipari vállalat egy napos atom háborús gyakorlatának terve. Nagyon jó olvasmány . Ott is komoly PV objektumnak kellett lennie. A többi kép itt :
Érdekes volt! Úgyis a kedvenc géptípusom, áradt belőle az erő .És olvasom hogy lett volna 2 század Su 25 is! A másik kedvenc ,kár hogy semmi se lett belőle .
A múlt hétvégén Szentkirály csak másodlagos cél volt ,csak azért ugrottunk oda mert meg akartuk nézni fák nélkül. A nap nagyobbik részét itt Veszprém -Ujmajorban a volt szovjet laktanyában töltöttük .Én már voltam ott, de a barátaim akikkel voltam még nem. Anno nyáron voltam a sok lomb volt amit eltakart , így kopaszon találtam még olyan helyet ami nekem is új volt .Az első részt a honvédség használja , ott fel is vannak ujjítva épületek,és mivel éppen hadgyakorlat készülődött néhány USA harcjármű túráztatta a motorját,oda nem tudtunk jutni. De az annyira nem is érdekelt .A kijevi panel még mindig hihetetlen hely , a tűzhelyek ,a sok pravda stb...
A bal oldali fotó látható ISz-2 nehézpáncélos masszív és igen teherbíró alvázát használták fel az ISzU-152-es önjáró löveg (jobb oldali kép) esetében is. A későbbiekben ezt kapta a Scud-A/B hadműveleti rakéták lánctalpas indítójárműve is.
A Győzelem Park másik nagy attrakciója az a nagyszerű kiállítás, ahol a II világháborúban részt vett haditechnikák kaptak helyet. Ez egyaránt jelenti a Szövetségesek (legfőképpen persze a Szovjetunió) és a Tengelyhatalmak fegyverzetét is.
A Nagy Honvédő Háború múzeumának épületétől néhány perces sétával jutottunk a nyugati bejárathoz (van egy keleti is, ahol aztán a látogatás végén kimentünk). Rögtön a kapu utáni területen az alig néhány hetes szovjet - japán háború során, 1945-ben rekvirált japán harceszközöket lehet körbejárni és megnézni. Ilyen a bal oldali fotón is látható Kawasaki Ki-48-as közepes hatótávú, könnyű bombázógép. A háború utolsó évében a típus bizonyos változatát kamikaze pilótákkal is bevetettek…
Alig néhány lépésre innen, a következő helyszínen a haditengerészet képviselteti magát. Egy kis völgyben kialakított mesterséges tóban és annak környékén kisebb hadihajókat, tengeralattjáró tornyokat, hajófedélzeti fegyvereket állítottak ki. A képeken egy „Dongó” osztályú folyami naszád (ez speciel hidegháborús projekt), különféle hajó- és partvédelmi ágyúk, valamint ’41-es hadrendbe állásuk idején a leggyorsabb (51 csomó, azaz közel 100 km/h), 533 mm-es torpedók, és egy 5 tubusos torpedóvető láthatók.
Szintén a tó mellett található a gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja (legalábbis számomra), egy brutális méretű vasúti ágyú. Ebből a TM-3-12 típusjelzésű monstrumból mindössze három darab készült, és valójában egy csatahajó 305 mm-es fedélzeti ágyúit felhasználva alakították ki ezeket a szerkezeteket. Noha nem Gusztáv méretű jószágról van szó, azért a 340 tonnás tömeg mindenképp tekintélyt parancsoló. A típus egy másik kiállított példányát néhány nappal később Szentpéterváron sikerült megnéznünk, erről még később lesz szó bővebben.
Mielőtt átértünk volna a másik nagy kiállító területre, egy rövidebb erdei szakaszon lehetett átsétálni. Ez a szovjet partizánalakulatokat bemutató részleg, ahol a fák között ilyen „objektumokkal” találkozunk:
A múzeum kollekciójának jelentősebb részét a szárazföldi csapatok és a légierő/légvédelem fegyverei, haditechnikái uralják. A bal alsó fotón szereplő Il-4-es bombázóról érdemes megemlíteni, hogy a szovjet légierő első alkalommal, 1941. augusztus 8-án, 15 ilyen géppel támadta Berlint. Igaz, akkor a típus még a korábbi, fejlesztések előtti „DB-3F” névre hallgatott. Ez a kiállított példány kényszerleszállt a Szovjetunió keleti partvidékének közelében, majd jóval később egy profi restauráló csoport helyrepofozta, és 2004-ben a múzeumnak ajándékozta.
A bal oldali fotó látható ISz-2 nehézpáncélos masszív és igen teherbíró alvázát használták fel az ISzU-152-es önjáró löveg (jobb oldali kép) esetében is. A későbbiekben ezt kapta a Scud-A/B hadműveleti rakéták lánctalpas indítójárműve is.
A változatosság kedvéért a kiállítás e részén is található egy meglehetősen nagy vasúti löveg, jóllehet, méretében kisebb a feljebb említettnél. A 160 tonnás TM-1-180 típusú ágyú (180 mm-es kaliber) a majd 100 kg-os lövedéket 38 km-re tudta elköpni…
Az alábbi fotókon látható vasúti-pálya rongáló szerkezettel is itt találkoztam először. A német Krupp nagyvállalat 1942-ben kezdte a gyártását, és a következő évtől már a gyakorlatban is alkalmazták. A működési elve roppant egyszerű és hatásos volt, a gőzmozdony által vontatott kocsira szerelt 30 tonnás horog, nagyjából 8-10 km/h sebességgel haladva, szétszaggatta a talpfákat.
A kiállítás legutolsó szakaszán (legalábbis, ha azt az irányt vesszük, ahogy mi mentük rajt végig) egy kiterjedt futóárok és harcálláspont rendszert lehet végigjárni, majd végül műszaki akadályok, aknamezők, valamint a Wehrmacht által alkalmazott harcjárművek zárják a sort.
Remélem még kijutok a városkába, és csinálhatok még egy kisfilmet róla! Amúgy a hely igazi kincsesbánya (volt)! Van innen 20 villanykapcsolóm, neotonos poszter, '86-os fanta üveg, régi pénzérmék, étlap '88-ból, temérdek papír tele cirill betűkkel, 60-as évekbeléi gyógyszerrecept, 1991-es színházjegy! Csak nem zúzzák szét a várost...
Ezt a kisfilmet még idén júliusban csináltam, mikor még burjánzott a növényzet:
Hozzáoszlásod alapján úgy gondolom hogy sose voltál eme múzeumban,ezért bátorkodok írni.
Pontokban sorban :
-Az objektum eddig volt használva,légvédelmi múzeum és nyári színház és kulturális hely.
-Semmi nem volt romos ,az a néhány épület ami ott van fel lettek ujjítva .
-Valóban nem miattunk "topik" lakók miatt kellett volna megtartani ,de mint írom MÚZEUM!! Te szoktál járni múzeumba? Ha igen oda miért ? Mert talán régi már nem használt dolgokat és egyéb régi tárgy van összegyűjtve tematikusan? Tehát mondjuk szobrok,festmények? Vagy a várban a hadtörténeti múzeumban fegyverek ? Vagy ezeket is dobjuk ki ? Mondjuk Kinizsi Pál kardját,vagy az összes 48 as huszár ruhát.Ezek is régi már múzeumi tárgyak voltak.
-Lakások? Ez egy hegytető ,nincsenek átalakítható épületek lakássá ,ez egy légvédelmi bázis hatalmas beton bunkerekkel ,fedezékekkel , sose lesz belőlük lakás!
-Az országban majdnem jártam az összes hasonló objektumban ,ezeknek pont az volt a lényege hogy eldugva lehetetlen helyeken védjék légterünket ,ki akarna bárki is ilyen helyen lakni ,se közlekedés ,se víz ,se villany több esetben .
-Sose volt Szovjet katonai múzeum, A Magyar Honi légvédelem múzeuma volt a neve is ez! Szovjet technikára alapozva ,mivel ezeket ott gyártották nagyrészt.
-És mint írtam semmi nem volt romos,a beton fedezékek 100 évig ott fognak állni ,a technika állapota romlott mivel kint álltak az esőben a fagyban ,erre nem költöttek.
Én még azt fűzném hozzá hogy sok haditechnikai múzeumban jártam már szerencsére külföldön, mindenhol népszerűek, sokan látogatják,az eszközök zöme garázsokban fedett helyeken,felujjítva, és büszkék rá és vigyáznak rá. Csak nálunk rohad mindenhol ,semmi megbecsülés ,lassan elporladnak egy álltó helyükben .Aztán megy az olvasztóba ,lásd pl Kecel .Ezek is a történelmünk része volt , és nem lehet előrángatni egy másikat ha kéne.
És én sem akarok senki lelkében lépdelni ,de ami úgy kezdődik hogy "Múzeum" legyen az bármi is az érték ,legfeljebb éppen nem az érdeklődési köröm ,de attól még nem szolom le.
Katymár, egykori határőr-laktanya. Nagyon jó állapotban van, csak sajnos átépítette a tulajdonosa állattartó telepnek. Bemenni nem érdemes, nem maradt semmi a régi funkcióból. A kapu oszlopain még jól látszik a piros-fehér-zöld festés.
akkor most egy szomorú kép. Tegnap jártam kint.. Inkább ne tettem volna :-( :-(
