antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Kedves Teresa! Egy picit megkésett köszöntő: Isten éltessen születésnapod alkalmából!
* * *
Nadányi Zoltán: AZ IFJÚSÁG
Az ifjúság egy rossz barát, Mely mindig bajba, sárba ránt, S veszélyt zúdít ránk mindenütt. De ha a válás perce üt, S búcsúzkodik a rossz barát, A szívünk mindent megbocsát; Ontunk keserves könnyeket, S marasztanók... De nem lehet.
Feljutottak egyszer valahára mégis, De már a had elment, maga a Felség is, Anyja mellé adván Telegdi Csanádot, Akik igazgatnák itthon az országot. Igy maga Erzsébet lejöve Budára, Nem kell Toldinénak menni Vizsegrádra; Most hát a királyné lábaihoz járul S panaszát így kezdi üldözött fiárul:
12
"Felséged a szavam bántásnak ne vegye: Vagyok Toldi Lőrinc elmaradt özvegye. Egy fiam van, Miklós, a vitézlő rendben - Széles Magyarország ismeri különben. Szerze magának hirt, földi dicsőséget, Nekem ugyan több bút, szív-keserűséget: Haj! mert ki fiat szűlt országnak-világnak, Búbánatot szűle az asszony magának."
13
"Tudom" - a királyné felel ily zok-szóval - "Mit kérkedel itt a sírfosztogatóval? Tudom a szép hírét, micsodás ember ő: Asszony-elcsábító, gyilkos, szentségtörő. De majd az igazság keze utóléri, A főpapi átok már nyomba' kiséri: Törvényt ha kikerül, fennakad egy ágon, Meglakol e földön, meg a másvilágon!"
14
"Nem igaz... (Felséged' megkövetem szépen: Nem szavára mondám ily szeme-szöktében) Nem igaz, ha még oly kikiáltott vád is, Még ha Csanád érsek maga vádolná is. Az én fiam, Miklós, cselekedett ollyast?... Ismerem a szívét: ő nem tehet aljast, Csepegtettem abba isteni félelmet: Bátran merem a' részt kérni a kegyelmet."
15
S lábához omolva töredelmes csókkal Könyhullatva könyörg és rebegő szókkal: Lenne közbejáró fiáért fiánál, Toldi vitézért a felséges királynál. Egyszersmind, szavai nyomatéka végett, Elkezdi kirakni "ezt a csekélységet" Reszketve motozó kézzel a zsámolyra; Hanem a királyné szigorúan szóla:
16
"Vidd az ajándékod, jó asszony, előlem! Arany is, gyémánt is van nekem itt bőven; Mondass rajta misét a fiad lelkéért; Nem tehetem, hogy szót szóljak a vétkéért. Ártatlan is elvész: bűnös ne lakoljon? Anya-sors, hogy szűljön fiat és gyászoljon - (Így végezi, s tompább lesz hangja, sivárabb) Másénál bizony a te fiad se' kárabb."
17
Vérbe, lángba borult Toldiné orcája, Mozdula, de hangot nem adott a szája, Csak felállt és indult lábadozó-formán, Görnyedve, ölében kezeit kulcsolván. Anikó, (mert várta,) mihelyest kilépe, Réműlve szaladt jó nagy-anyja elébe: Mi baja? mi lelte? minő véletlenség?... S tartja átölelve, hogy földre ne essék.
18
Haza juta mégis unokája karján; Úton is, otthon is mind kérdezi a lyány. "Nincs szíve" - csak ennyit felel utoljára - "De nem mondok rosszat királyom anyjára. Maga, tudom, jámbor, kegyes és kegyelmes, Nincs is előttem út olyan veszedelmes, Hogy föl ne keressem messzi táborában, Ha mindjárt térdig is elkopik a lábam."
19
Erre Anikó, meg Bence, meg a többi Kezdenek a dolgon igen szörnyűlködni: Mit akar? mit gondol? ilyen idős korban? Oly messze? világra? - gondolja meg jobban, De az öreg asszony makacsul azt mondja, Reggel is azzal kél, este is az gondja: Hogy őneki nyugta, maradása nem lesz, Míg oda el nem jut, - a fejedelemhez.
20
Végső éveiben háromszáz-negyvennek Rómába sokan már nagy-búcsura mennek, Kelemen amelyet hirdete, a pápa; Mind a világ készül, megyen is, Rómába. Ezekkel az özvegy majd az olasz földig Valahogy - gondolja - lassan elvergődik; S mind azt tudakolja, azt járja ezentul: Ki, mikor, minémű alkalommal indul?
Egy kicsit hozzáadva a mai képekhez és feladványokhoz...
"Titánia e világot ne járja; Emberek közt nem érti senki sem, Százezer bámészkodó körülállja, Suttogják: A bolond nő itt megyen. Irigy rosszindulat leskel utána, És kiforgatják, bármit is tegyen; Térjen hát vissza ama régiókba, Hol széplélek megannyi társ-lakója.”
VI. Kelemen pápa
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
A hegy leve...:))
