Köszi, ezt a térképet már láttam a neten, amikor az ibériai népek őstörténetével foglalkoztam :-)
Azért ezen is látszik, hogy az Aquitani nem egy kis semmi törzsecske volt, elég nagy területet népesítettek be Gallia délnyugati részén.
A ma itt élő délfrancia (gascogne-i, béarn-i stb.) népesség állítólag embertanilag is közel áll a baszkokhoz, meg az Eupedia genetikai térképei is ezt a rokonságot támasztják alá szerintem.
Ne feledjük, hogy a négy muskétás legfiatalabbika, az ifjú, hevesvérű, de rendkívül bátor D'Artagnan is erről a vidékről származott, de ez már teljesen OFF egy germánokról/németekről szóló topikban :-)))
Szerintem lapozhatunk a következő fejezetre, persze nem akarlak siettetni, időnk, mint a tenger :-)
Csak OFF-ként jegyzem meg, hogy Aqitania az ókori aqiutanus néptörzsről kapta a nevét, akik a mai Dél-Franciaországban éltek, a Pireneusok vonulataitól északra.
Érdekes, hogy a témávaé foglalkozó szakértők szerint nem kelta nép voltak, hanem a baszkokkal rokon népcsoport, amire nyelvészeti bizonyítékokat is hoznak fel.
A római korban persze a gallokkal együtt ők is romanizálódtak, eredeti népi identitásukat elvesztették, de azért érdekes, hogy a népnevük tartománynévként még a virágzó középkorban is élt Franciaországban.
Nincsen, de egy jelképes dátum 842-as strassburgi eskü, ahol a felek a másik nyelvén mondták el az esküt, a seregük pedig saját nyelven megismételte. Kopasz Károly nyugati frank király területének nyelve ekkor a francia volt már.
Ami az ófrancia nyelvet illeti, annak első írásos forrása az ún. Strassburgi eskü 842-ből, ami a 9. sz.-i francia nyelvállapotot tükrözi.
Nagyon érdekes szöveg. Én magam nem tudok franciául, spanyolul egy kicsit, de az ófrancia így első olvasatra engem jobban emlékeztet az olaszra, a spanyolra vagy a katalánra, mint a mai modern franciára.
Egy kis ófrancia szövegminta Kr.u. (Anno Domini) 842-ből:
"Pro Deo amur et pro christian poblo et nostro commun saluament, d'ist di in auant, in quant Deus sauir et podir me dunat, si saluarai eo cist meon fradre Karlo, et in adiudha et in cadhuna cosa si cum om per dreit son fradra saluar dift, in o quid il mi altresi fazet. Et ab Ludher nul plaid nunquam prindrai qui meon uol cist meon fradre Karle in damno sit."
A következőket olvastam erről. Galliában kb, hatmillió római élt és százhúszezer frank. A frankok a Rajna két partján száz kilométer széles sávban éltek ( 100 - 100 km ) homogén összefüggő területen. A nyelvhatár Belgium területén keresztül a Maas folyó mentén Maastrichtig és Aachenig, illetve a Trier-Metz vonalig húzódott. A vonaltól délre és nyugatra, a Somme-Maas-Szajna folyók közti területen, jelentős frank kisebbség élt, amelyik idővel beolvadt a helyi lakosságba. A Szajna és Loire közti területen a breton határ és a 507-es vizigót határ mentén volt egy vékony határterület, ahol frank települések voltak. A Loire folyótól délre alig éltek frankok ( Aquitania területén ).
Az is egy érdekes kérdés, hogy ennek az Észak-Galliába beköltöző száli frank népességnek mennyire volt jelentős a genetikai, embertani hatása a franciák, pontosabban az északfranciák etnogenezisében (a délfranciákéban nyilván nulla vagy nullához közeli).
Arra van-e valami adat, hogy hány ezer vagy hány tízezer száli frank költözhetett Galliába?
Úgy tudom, hogy túlnyomó részük a Szajnától északra telepedett le, onnan délre csak nagyon kevés frank költözött be, a Loire folyótól délre meg lényegében majdhogynem nulla.
A középkori francia lovagságról, tehát erről a katonáskodó köznemesi rétegről viszont azt olvastam, hogy nagy részük - legalább részben - germán származású volt, persze nemcsak frankok, hanem normannok, burgundok és nyugati gótok is voltak közöttük.
Ha már a francúzok így belekerültek a topikba, arra van-e valami adatod, hogy a mai Belgium déli és Franciaország északi részén az újlatin francia nyelv mikor szorította ki a száli frankok rajna-weseri germán nyelvét?
Én úgy tudom, hogy Nagy Károly udvarában még vastagon frankul beszélgettek, bár az írástudók és a papok már akkor is a latint preferálták, viszont a Karoling-kor végére ( 9. sz. közepe?) már szinte biztosan az ófrancia volt a domináns beszélt nyelv a Párizsi-medencében és Észak-Franciaországban.
A Kiszely-féle nagy Európa népei könyv szerint a franciák embertani szempontból is egy rendkívül heterogén, kevert népesség.
A magas, világos északi típusoktól az alacsonyabb, gracilisabb mediterrán típusokig, a finom kelta típusoktól az alacsony, kerekded arcú, kerek koponyájú alpesiekig, a magas, izmos "dinarid" jellegű hegylakóktól a vaskosabb, robosztusabb, széles arcú cro-magnid típusokig itt gyakorlatilag Európa szinte minden embertani típusa előfordul, gyakran a legnagyobb földrajzi összevisszaságban, ill. ezeknek minden lehetséges kombinációja :-)
Ezt a katyvaszt, vagy nevezzük inkább sokszínűségnek, a 20. sz. második felében az észak-afrikai és fekete-afrikai embertani típusok megjelenése csak még tovább növelte...
A probléma náluk talán már inkább az, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy francia és kik is a franciák valójában :-)
Szerintem sem valószínű történet, viszont érdekes hogy több szentté avatott püspök élt a korban, akiknek gyerekeik voltak ( akkoriban nem volt kötelező nőtlenség a katolikus papoknak ), a Karolingoknak is több ilyen püspök ősük volt. Érdekes sztori, hogy a középkori örmény királyok anyai ágon az örményeket megtérítő Szent Gergely püspök leszármazottai voltak.
Egyébként úgy tudom, hogy a korabeli frank királyok többnejűek voltak.
Nyilván "belefért" az is, hogy a helybéli, leigázott galliai népességből is vettek maguk mellé feleségeket, főleg ha ezzel erősíteni vélték a hatalmukat.
Úgy tudom, hogy az egyház eléggé ki volt bukva a frank királyok poligám szokásain, de az egyház támogatásáért cserébe elnézték nekik ezt a különcséget :-)
Mondjuk, az esetleg még hihető is, hogy az őskeresztények egy része az üldözések elől Gallia déli részére menekül.
Csak az nehezen hihető, hogy egy frank uralkodó dinasztia miért akarna dinasztikus kapcsolatra lépni egy politikailag nyilván kevésbé jelentős zsidó-keresztény közösséggel.
Egyébként most hirtelen nem találom a neten, hogy végül is ki volt az, aki beházasodott a Meroving-házba, de emlékezetem szerint ez valamikor a 6. században volt és egy nő volt az illető.
Tehát férfiágon a germán frank származás dominált :-)
Remélem, hogy senkit nem fogok megsérteni a vallásos érzéseiben, de ebben a legendában néhány olyan elem is, ami homlokegyenest ellentmond a Jézus Krisztusról szóló tradicionális keresztény tanításoknak.
A francia népesség etnogenezise önmagában is elég szövevényes, majdnem olyan szövevényes, mint a magyaroké.
Szóval ez egy olyan nép, amely egy egykori germán törzsszövetség nevét viseli, újlatin nyelvet beszél és magát leginkább a kelta gallok leszármazottainak tartja.
Persze a valóság még ennél is százszor szövevényesebb :-)
Elég ha arra utalunk, hogy a kelta gallok sem őslakosok voltak itt, hanem a Rajnán túlról, a mai Dél-Németország területéről érkeztek ide és beolvasztották az előttük itt élt, már eleve nagyon színes népességet.
Arról most ne is beszéljünk, hogy a mai franciaországi népesség egy számottevő része arab, berber vagy fekete-afrikai eredetű, de ez már más téma - köszönhetően a korábbi évtizedek liberális francia bevándorlás-politikájának.
Azt hiszem, hogy ez már kissé OFF lenne egy Németország topikon...
Franciaország nyugati részén, az egykori Armorica területén és a szomszédos régiókban a kelták genetikai és kulturális öröksége a mai napig erős.
Sőt az itteni francia nyelvjárás-csoport, az ún. gallo is őriz kelta szubsztrátumot a nyelvészek szerint, kialakulására a breton és más kelta nyelvek is hatással voltak.
Vannak olyan ezoterikus (illuminátus, szabadkőműves, rózsakeresztes stb., kinek mi tetszik) legendák is, amely szerint valamikor a kora középkor folyamán Jézus Krisztus vérvonala is beházasodott a frank Meroving-dinasztiába.
Némileg korrigálva, a 410-es években helyreállt a római uralom, de a 430-as és 440-es években fellázadtak az itteni kelták Róma ellen, sikerült önállósulniuk és megvédeni magukat a germánoktól.
