Első hozzászólásommal szeretnén megerősíteni etna sorait, tényleg kuriózum a Pelikán az amúgy színes spalettán.
Máshol is lehet jót enni, de kevés helyen dobhatod félre az étlapot és mondhatod a szakácsnak: - Rádbízom, valami jót ennék! És az tényleg jó lesz, csak neked és csak ott. Az sem utolsó, hogy utána a szivarklub bőrfoteleiben szürcsölheted a konyakodat, vagy a koktélodat.
Szóval hedonista barátaim, szívből ajánlom Sölét mester birodalmát figyelmetekbe!
Én is Voltam a Pelikánban, és tetszett. Ha nagyon különlegeset akarsz, szerintem előtte beszéld le S Gy-vel, hogy az emeleti részben csináljon nektek külön helyet. A csokitorta (most súgnak a hátam mögül:) isteni finom volt.
Én ezt írtam róla.
Rozsdás Pelikán
(Nagymező u 41.)
Az éttermek értékelésénél tulajdonképpen négy fő szempont egybevetése adja meg az összképet: az atmoszféra, a konyha, az ár-érték arány és végül de nem utolsó sorban emberi dimenzió, ami sajnos a legtöbb vendéglátóipari egység esetében a felszolgálásra korlátozódik. A Rozsdán Pelikánban amellett, hogy semmilyen tekintetben sem emelhetünk kifogást, az utóbbi az, ami miatt már a 17. Kerületi, azonos néven futó egység idején is kialakult egy stabil vendégkör, akik követték a kulináris csodákra képes séfet, Sölét Gyulát a belvárosba is. A hely üzemeltetője ugyanis nemcsak kiváló konyhafőnök, de jut ideje arra is, hogy minden vendéggel külön megbeszélje a menüt, az érdeklődőt beavatja műhelytitkokba, egyszóval a Rozsdás Pelikánban megőrződött az, ami napjainkban már kiveszni látszik a vendéglátóiparból: a vendéglátás személyessége.
Mindemellett csak felsőfokú jelzőkkel illethetjük az ételválasztékot (változatos és izgalmas magyar, thai és mexikói fogások sorjáznak az étlapon, nehéz is volt választani, de ebben is nagy segítséget jelentett a szakavatott vendéglátói tanács), a konyha virtuóz, az ételek esztétikája pedig külön művészi élmény. Ami az ár érték arányt illeti, már az étlap átfutáskor érezhetjük, hogy itt nem egyszer akarják megkopasztani a vendéget, hanem mindenkit visszavárnak.
Végül hadd szóljunk két szót saját választásainkról: a tárkonyos raguleves (760) és a harcsahalászlé (690) a műfaj méltó képviselőinek bizonyultak, a zöld korianderrel megszórt csirkés Quesadilla (főételként: 1190) maga volt a tökély, a rafináltan fűszerezett déligyümölcsös ráksaláta (1250) pedig egyenesen feledhetetlen. Mi több, ezutóbbi új kulináris utakra indítja azt, aki maga is főzőcskézik otthon.
Megnyugvással könyveltük el távozásunkkor, hogy az egyik leglátogatottabb internetes fórumon a Rozsdás Pelikánról olvasható lelkendező beszámolók semmit nem túloztak: ez a hely remek, s még az állandóan új utakat kereső felfedezőt is visszatérésre csábítja.
Az új Pelikánban volt már valaki (én a régiben sem voltam)?
Két hét múlva lesz házassági évfordulónk, de idén éppen egy olyan napra esik, amikor este 8-ig nyelvsuliban vagyok. Ez az Arany János utcai metró megállónál van, és elég közel lenne hozzá a Rozsdás Pelikán.
Én a Kriziát ajánlom (mint mindig :-)). Tegnap ott vacsoráztunk, lehengerlőek a szarvasgombás specialitások! Ár-érték arányban szvsz messze a legjobb Budapesten.
Menza: Liszt Ferenc tér; Costes: Ráday utca. Egyik sem olcsó, de nem pofátlanul méregdrága és a pénzedért nagyjából nagyon finomat és kultúrált kiszolgálást kapsz...
"A Nefrit tényleg nem rossz, főleg a szecsuáni specialitásaik kiemelkedőek, tényleg rendesen csípősek, ha érted mire gondolok :-)))"
Megkérlek szépen, ez egy kajás topik, ne beszélj itt a szarásról, köszi. Egyébként a Nefrit tényleg szecsuáni, ezért csíp mint az állat, viszont furcsamód a kínai csípőst nem bírom annyira, mint az indiait. Mondjuk a csípős disznóvégbelet, vagy a medúzasalátát nem tudom, mikor vállalom be ... Lehet, hogy a disznóvégbél azért csípős, mert ... ? Na mindegy.
A Chang An már megszűnt, helyette lett a Luther utcai Lanzhounak egy kihelyezett tagozata ott. Egyszer ettem ott, de olyan vacak volt a rizs, hogy azóta sem tettem be a lábam... Pedig az igazi Lanzhout kedvelem.
A Nefrit tényleg nem rossz, főleg a szecsuáni specialitásaik kiemelkedőek, tényleg rendesen csípősek, ha érted mire gondolok :-)))
Ellenben szerintem a Só utcai thai nagyon vacak, meg sem közelíti az eredetit.
Vessük össze a törzshelyemet, a Maligánt (Lajos u. 38. III ker, Kolosy tér mellett)az igényeiddel:
- van jól elkülönített nemdohányzó rész
- a konyha kifejezetten jó, az ételek ötletesek.
- a pincérek normálisak, a sommelier-k meg pláne, ők a szakma csúcsát jelentik, egyikük bajnok is volt valamelyik évben
- kifejezetten hangulatos, ügyesen elegyíti a téglafalas ruszticizmust az eleganciával
- nem méregdrága, vannak borok kimérve 4 centjével, havonta változó 20 tétel, 1000 ftért (másutt fél palack bort nem kapsz ennyiért) akár 5-6 tételt is megkóstolhatsz. Főételek 1500 és 2500 között.
- tisztaság dolgában végképp nem érheti szó a ház elejét
- nem keleti J - alapvetően magyar illetve az európai magaskonyhából való ételeket kínálnak.
Egyébként nemrég voltam ott ismét, az élmény friss, nem a megrögzöttség beszél belőlem . :)
Van még egy friss kedvencem, a Tintoretto (Lukács u 1) – említettem már két szóban lejjebb. Kicsi, szeretnivaló hely. Nem oly intim, mint a Maligán, a konyha sem annyira erős, kimért borválaszték dolgában naná, hogy nem veszik fel a versenyt, viszont van sör (van akinek az is erény J), nagyon kedves a kiszolgálás és alacsonyabbak az árak.
Szerb/horvát étterembe nem hiszem, hogy mennénk, mivel eléggé nehezen hiszem, hogy jobbat tudnának csinálni, mint amit én, vagy a család tudna csinálni (délvidéki gyökerek, nagyszámú vajdasági rokonság). De a görög az jó, és a bolgár is érdekel :)
Köszönöm mindenkinek, most lépnek kell! Köszi még1*!
A balkániban szerintem a legjobb a belgrád rakparti görög, mind hangulatában, mind kajában. A Knosszosz szar és drága, a Pireusz nagyon rosszul főz, a Zorbas (vagy mi) borzalom. Törökből sok van, kár hogy egyik sem vendéglős, szinte mindegyuk büfés. A horvát, szerb kajáldákat nem nagyon dícsérik, de állítólag van egy elég jó bolgár étterem, a Caravec, ezt sem próbáltam még, de a bolgár konyha amúgy igen jó.
Nem is beszélve arról, hogy a kommersz (büfés) kínai és thai valamint a komolyan elkészített kínai és thai kaja között akkora a különbség, mint amekkora távolság van Peking és Bangkok között :-)
Kíniaban szerintem a legjobb Chang An a Fő utcában, és a Nefrit az Apor Vilmos téren, Thaiban pedig a Bangkok a Só utcában, ez utóbbi viszont kiugróan jó.
Ő még kevesebbet eszik meg, mint én :)))) Igazából nekem a kínai és annak variánsai meg az amcsi nem jön be, de a szusit (nem tudom pontosan hogy írják) azt megkóstolnám. Ő azt sem...
Neki igazán az olasz, görög, balkáni konyha jön be (meg a magyar), de pl. arabot, indiait még sosem próbálta.
